Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

Városról városra fiz alföldi „vetélytárs" - Debrecen Hol másutt szállhatna meg az ember Debrecenben, mint a hírneves Arany Bikában? (Mint kiderült a „Kis Bika" turistaszálló, s több szálloda nincs is.) Hétfő lévén, egy angol beat-együttes adott műsort a szálló Bartóktermében (!). A háziborbély mesélte, hogy Ray Phillips be is nézett a műhelybe, s értésére adta, hogy szó sem lehet hosszú hajának megrövidítéséről. Egy hét múlva már Szegeden jártak az angol fiúk, itt bolondították a hasonszőrű ifjakat. Ügy látszik, az ilyesmi is híd lehet manapság két alföldi város között. A „magyar Timbuktu" Nyilvánvaló azonban, hogy a hasonlóságok Szeged és Debrecen között sokkal távolabbi múltban és sokkal mélyebben gyökereznek. Mint ahogy a különbségeket itt is a történelmi fejlődés hozta létre. Hasonlóság például, hogy Debrecennek, éppúgy nincs igazán régi épülete, mint Szegednek. A Nagytemplom 1827-ben készült el, a Kistemplomot 1907-ben teljesen átalkították, s a négyszáz éves kollégium épülete is csak a múlt század elején épült. Debrecent 1360-ban Nagy Lajos, Szegedet 1246-ban IV. Béla emelte városi rangra. Igaz fénykorát a XVII. században élte, mint az ország legnagyobb városa, Szeged viszont a XX. század fordulóján volt a vidék legnagyobb városa. 1938ban Debrecen 117, Szeged 135 ezer lakost számlált. Fej fej mellett a két alföldi város! Bartha Károly, a debreceni régió településhálózatának fejlesztéséről rendezett ankéton felszólalását így kezdte: „Az egész világon két várost tartanak nyilván, Debrecent és az észak-afrikai Timbuktut, melyeket oda telepítettek, ahol semmi sem magyarázta ezt, mert sem hegy, sem víz nincsen." S tudomásul kell venni, hogy Debrecen kibírta, amikor még a földrajzi, közlekedési adottságok szinte egyedül határozták meg egy-egy település életét, jövőjét. Hogy manapság ezek az adottságok már alig számítanak, arra nemcsak Debrecen a bizonyíték, hanem — ellenkező megközelítéssel — Szeged is. Mire használjuk ma a Tiszát, azon kívül, hogy lessük a vízállást vagy gyönyörködünk benne? Mint víziút, szinte teljesen megszűnt létezni: vasúton, közúton szállítunk. Mint „élelmiszer-raktár" kiöregedett: több a ponty a fehértói halgazdaságban! Fürdőhelyként is mind kevesebb embert vonz: a partfürdőn például, mióta a jóvizű medencéket kiépítették, inkább azokban lubickolnak az emberek, s nem a Tiszában. A csónaksportok Szegeden sajnos sohasem vonzottak akkora tömegeket, mint Budapesten, Győrött vagy akárcsak Baján is. Szeged földrajzi előnyei tehát csaknem semmivé lettek a jelenkorra, legalábbis a „magyar Timbuktuval" szemben. Mégcsak úgynevezett vízigényes ipar sem települt itt mindeddig, olyanféle mint például Debrecenben a gyógyszergyár. Sőt: Debrecen a maga Nagyerdejét sokkal inkább kihasználja (állatkert, tsz-üdülő), mint Szeged a Tiszát — melynek tulajdonképpen létét köszönheti —, s kertvárosát, Újszegedet. hatjuk, Hajdúszoboszlón hamarabb bukkantak nyomára, mint Algyőn, s már be is kapcsolták az országos hálózatba. Természetesen maradt belőle elegendő helyi felhasználásra is. Az új lakónegyedekbe tiszta földgázt vezettek a hálózatba, a város többi részén keverik generátorgázzal. Meglepő, hogy a kevert gázhoz nem adnak fűtési engedélyt, tehát Debrecenben ismeretlen a „sorban állás" gázkályhákért, égőfejekért. Egyszerűen intézték el a kérdést, bár nem hinném, hogy ez eltanulható! A karbantartás, javítás problémáit azonban hamarabb megoldották. A gázművek, amíg a földgázvezetékeik szerelésével foglalkozik — Debrecenben is 1970. deceber 31. az áttérés végső határideje —, nem is vállal javítást Ez kezdettől fogva a kisipari szövetkezetek feladata volt Sportpályák betonból A temetők helyén Igen sokat és szépen építkezett Debrecen az utóbbi két évtizedben. Míg másutt általában új városrészeket építettek, itt a régi peremterületeken alakultak ki az új lakótelepek, mégpedig igen érdekesen: a temetők helyén. A Dobozy-negyed már készen is áll, a Hatvan utcai temetőn társasházak épülnek, a Hatházi utcai temető ezután kerül felhasználásra. A legnagyobb az Üj Élet park, amelynek nyolcezer lakása az egykori Libakert helyén emelkedik. A belvárosra csak 5—6 éve fordítanak nagyobb gondot, tehát elmondhatjuk, hogy éppen ellenkező sorrendben dolgoznak a város fejlesztésén, mint Szegeden. Nálunk a „foghíjak betöltése" és az emeletráépítés volt az első, mellette felépítettük az alig ezer lakást magába foglaló Odesszát, s most gyürkőzünk a nagyobb lakótelepek (Tarján, Móraváros, ' Északi-városrész) fokozatos felépítésére. Mint dr. Acs István, a városi tanács vb elnöke elmondotta: „Debrecen speciális adottsága a 7800 hold kiterjedésű belterület. Ennek a beépítése hosszabb távra is jó koncepció. A lazán beépített területeken 5—6 ezer lakás is elhelyezhető." Emlékszünk még Űjszeged társasházakkal kiépült utcáira? Azok is lényegében a telekbelsőkan alakultak ki. Olyan mintha csak Szegedről hallanám: város csatornahálózata igen elavult — mondta a tanácselnök —, a negyedik ötéves terv debreceni lakásépítkezéseit a Vörös Hadsereg úti—* Teleki utcai déli és a Böszörményi úti új fő gyűjtőrendszer lefektetése alapozza meg". Éppen a napokban írtunk arról, hogy a Szegedet átölelő, déltől északig húzódó főcsatorna teremt majd lehetőséget az új lakások és az iparkörzet kiszolgálására. S hogy még egy kissé a lakásépítkezéseknél időzzünk: tavaly 813, idén 512 ház épül Debrecenben állami költséggel. Ez jó. Az sem rossz, hogy salakblokkból építkeznek, s középmagas házakat is emelnek. Az Üj Élet parkban több 9 emeletes ház áll, s az állomás közelében most egy 22 szintest is építenek. Irigyeljük őket? Megtehetjük, de azért arra feltétlenül gondolni kell, hogy ezekben a házakba általában csak kis la/kások kerülhetnek a drága építési költség miatt Szegeden 1963-ban az egyszobás lakások aránya 14,5 százalék, Debrecenben azonban 52 százalék volt. „A leghelyesesbb tervezési módszert Szeged alkalmazta" — állapította meg. Az öt kiemelt város lakáspolitikai helyzete című tanulmányában ifj. Horváth Béla (Városépítés, 1965. októberi szám). Van még egy hasonlóság a két város között: a földgáz birtoklása. Az elsőszülöttség jogát el nem vi tatDebrecen ben azt tartják, hogy a közigazgatási belterület és az összefüggően beépített belterület közti arány igen nagy. Ez igaz is. A statisztika azonban Szegedről még rosszabb számot közöl: az arány Miskolcon 61, Debrecenben 60,3, Szegeden 57,6 százalék. A kiépítetlen utak tekintetében pedig: Miskolc 31,2, Debrecen 40,6, Szeged 56 százalék. Ez volt a tény 1965-ben (Zetilaky Tibor: Városaink úthálózatának helyzete, Városépítés, 1967 október). A Vörös Hadsereg útjának átépítése a közelmúltban ért véget. A főutcai munkák 100 millió forintba kerültek, s a helybeli rossznyelvek szerint öt esztendeig tartott eL Szerintem még így is megérte! Gyönyörű, modern sugárút húzódik most az állomástól a város szívéig, olyan ellesni való „apróságokkal", mint például a különféle alakzatú vasbeton hirdetőtáblák, a színes szemétgyűjtők és a két „földalatti villamos". Igaz, a debreceniek először siratták a kétsor fa eltűnését (ugye ismerős sárám?), de azután belenyugodtak a megváltoztathatatlan ha. A tanács a Belvárosból kifelé haladva hozatja rendbe az utcákat. Mégis, amint haladunk befelé a városba, úgy szűkülnék össze, válnak egyre használhatatlanabbá a mai közlekedés számára, A külterületi járdák egymás mellé lefektetett betonlapokból állnak. Ahogy a tanácselnök mondta: „Tudjuk, hogy néhány év múlva szidni fognak érte a lakosok, mert meglehetősen összetöredeznek, de most ennél jobb megoldást nem tudunk nyújtani. Az is szép eredmény volna, ha a kertségekben már mindenütt lenne betonlapjárda." A fákat siratják a debreceniek, de a város tisztaságára és virágaira is ügyelnek. A tisztaság megteremtésére hárman fogtak Ö6sze: a tanács, a rendőrség és a helyi lap, a Napló. Ha télen nem szórják le a síkos járdákat, ők szórják a büntetést. Vöröskeresztes aktivisták járják a házadtat, kérik fel a lakókat a munkára és értékelik a „Tiszta udvar, rendes ház"-mozgalom eredményeit. Az az elv, hogy aki parkosít portája körül, az a szemetet is minden bizonnyal összeszedi. Aki pedig ebben a legkülönbet nyújtja, jutalmat kap érte a városi tanácstól. A tisztaságért való összefogásban Szegeden is értünk már el kezdeti sikereket, van azonban Debrecenben egy olyarn kezdeményezés, ami nálunk még teljesen ismeretlen. Abból indultak ki, hogy a tömegsport a grundokon kezdődik. S ha „békebeli" grund már nincs is, csinálni kell annál jobbat Először csak az Ifjúsági Parkiban (lám ilyen is van Debrecenben) építettek betonból sakktáblát meg pingpong-asztalt, azután minden új lakónegyedben kötelezővé tették a röplabdapályával kiegészített mikro-sportpálya felépítését. A gyerekek kellemesen töltik el ezeken a szabadidejüket sőt az iskolák és a kerületek között kiírt bajnokságokat is itt rendezik meg Vajon nem kelne el Szegeden is néhány ilyen sportpálya? Az új vasúti menetrend szerint Szeged és Miskolc között gyorsvonat közlekedik, közelebb került ezzel egymáshoz három megyei jogú város is. De hogyan lehetne nemcsak távolságban, hanem együttműködésben, közös munkában is közelebb kerülniük? Dr. Acs István tanácselnök: „A kapcsolat rendszeres városaink között, de a konkrétan felmerülő kérdésekben nincs lehetőség a konzultációra. Más a megoldás nálunk, s megint más, mondjuk Szegeden. Sőt, akadnak kérdések, melyek megoldásában versengünk egymással, s ezért nem is mindig fedhetjük fel kártyáinkat." A válasz olyan őszinte volt, hogy nem is kell hozzá kommentárt fűzni! Barangoltam a debreceni utcákon. Megnéztem a nevezetességeket. Ha megtaláltam őket! Várostérkép ugyanis már kerek esztendeje nem kapható, az utcatáblák pedig majdnem minden sarokról hiányoznak. Szerettem volna pulykakakast hozni emlékül, perszem nem valódit, csak amolyan csecsebecsét. Az sincs. Az idegenforgalom. a vendéglátás dolgában, úgy érzem. Szegedtől lehetne egy s mást megtanulniuk. Viszont láttam, hogy 2,50-ért finom moszkvai fagylaltot árnsítanak, aminek a hírét sem halottam még a Tisza partján. FEHER KÁLMÁN Újabb szovjet gépek a mezőgazdaságnak A hamarosan kezdődő ara-pest jóval nagyobb mennyitásra az AGROTRÖSZT kü- ségben állnak rendelkezésre, lönös gonddal készült fel, ab- Ahol a kombájnnal nem bolból kiindulva, hogy a szá- dogulhatnak, ott az egyszerazság miatt várhatóan gyen- rűbb típusokat alkalmazgébb gabonatermést a lehető hatják: a kévekötő-arató-: legkisebb veszteséggel kell gépekből megfelelő készletet betakarítani. A gépesítés tartalékoltak, szempontjából idén kedvező Az AGROTRÖSZT keresa helyzet, különösebb fenn- kedelmi főosztálya szerint akadás nem lesz a tavalyi úgy tűnik, hogy a gazdasányár óta folyamatosan 1150 gok a nehézgépeken, vontaszovjet kombájn érkezett az tókon igyekeznek „spórolni1' országba és ezeket átvétel ezek iránt ugyanis mérsékelt után nyomban a vidéki gaz- az érdeklődés. Az aratásnál daságokba irányították. Az és a későbbi idénymunkák-; AGROTRÖSZT, tekintettel a nál azonban minden bizony® kedvezőtlen időjárásból adó- nyal ugrásszerűen megnő dó helyzetre igyekszik még majd a kereslet és erre további 100—150 kombájnt már jó előre felkészültek] beszerezni. amikor a gazdaságok feüsFolyamatosan érkeznek a merik majd, hogy mégis betakarításhoz szükséges to- szükség van a nehézgépekre, vábbi kellékek is. A szovjet akkor soron kívül bonyolítás a magyar magtisztító gé- hatják le a megrendelés pek a korábbi évekhez ké- formaságait. Viadal A szakmunkástanulók étkeztetése A csökkentett munkaidő bevezetésével több vállalat érdeklődött a Munkaügyi Minisztériumban, hogy a többlet-szabadnapokon is kötelesek-e gondoskodni a szakmunkástanulók étkeztetéséről. A minisztérium most kiadott állásfoglalásában rámutat, hogy a ma is érvényben levő jogszabály a szakmunkástanulók számára rendszeres étkeztetést biztosít, s e kedvezményről a gyakorlati és az elméleti oktatási napokon egyaránt a vállalatnak, illetve a gyakorlati oktatást végző szervnek kell gondoskodnia. A Munkaügyi Minisztérium csak a hivatalos munkaszüneti napokon, s akkor is csupán a szakmunkástanuló otthonokban, kollégiumokban lakók részére viseli az étkeztetéssel járó költségeket. Ezt az elvet a többlet-szabadnap bevezetése sem változtatta meg. A költséget ezeken a napokon sem lehet áthárítani a szülőkre, vagy valamely költségvetési szervre. A vállalat a hétnek mind a hat munkanapján' köteles gondoskodni a tanulók étkeztetéséről, függetlenül attól, hogy azok a többlet-szabadnapon részt vesznek-e iskolai oktatásban, vagy éppen szünetel az oktatás. Ha az üzemi konyha ilyenkor nem működik, akkor az arra igényt tartók, ha nem is laknak szakmunkástanuló in® tézetben, vagy kollégiumban, ott étkeznek, a költségeket azonban a vállalat köteles az intézetnek megtéríteni. Elektronikus „textiltervező A lódzi (Lengyelország) textilipari kutatóintézet munkatársai szokatlan tevékenységre fogták be elektronikus számítógépeiket. Az elektronikus agyakat és fotokolori-métereket a textilanyagok új színösszeállításainak megtervezéseire használják fel. Az elektronikus „tervezők" nagy előnye, hogy rendkívül gyorsan ontják az új recepteket, és így az ipar is gyorsabban alkalmazkodhat a divat szeszélyeihez. Az új módszer ipari alkalmazása 1969-re várható. VASÁRNAP, 1968. JÜNIUS 9. ŰÉL-MAGYARORSIAG 9