Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

KGST­ülés A KGST elektronikai és rádiótechnikai állandó bi­zottsága május 28-tól június 3-ig Pozsonyban megtartotta ülésszakát, amelynek munká­jában Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyar­ország, a Németh Demokra­tikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. Az ülésszakon je­len voltak Jugoszlávia képvi­selői is. A bizottság szabványosítási és egységesítési ajánlásokat hagyott jóvá. (MTI) Vízügyi tárgyalások A magyar—osztrák vízügyi bizottság május 27 és június 1 között Bécsben tartot­ta ez évi rendes ülésszakát. A bizottság megtárgyalta a Rába, Pinka, Strém és más határvizek szabályozásának kérdéseit, és az ezekkel kap­csolatos árvízvédelmi intéz­kedéseket, valamint az 1969. évi közös munkaprogramot. Megvizsgálta a Fertő-tó vízháztartására vonatkozó közös kutatások állását és meghatározta a további teen­dőket Megtárgyalták a Du­nán Csehszlovákiával, a Mu­rán pedig Jugoszláviával közösen végezhető vízminő­ségi vizsgálatok kérdéseit Budapesten a jugoszláv pénzügyminiszter Hétfőn Budapestre érke­zett Jankó Szmole, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság pénzügyminisz­tere, hogy tárgyalásokat folytasson Vályi Péter pénz­ügyminiszterrel, a magyar— jugoszláv gazdasági együtt­működés időszerű kérdései­ről. (MTI) DESZK: agyar—délszláv barátsági nap Deszken vasárnap magyar —délszláv barátsági napot rendeztek. Hagyományos már, hogy rendszeresen meg­ünneplik a kétajkú község­ben ezt a napot, színes mű­sorokkal. Korábban író-ol­vasó találkozóval tették je­lesebbé. A tanácsházára 10 órakor érkeztek az első vendégek. Szívesen fogadták őket. Ké­sőbb a József Attila műve­lődési otthonban kezdődött az ünnepségsorozat a peda­gógusnapi megemlékezéssel. Sokan ültek a teremben. Szülők, tanárok és tanítvá­nyok. Piros nyakkendős út­törők adták a műsort Oda­oda léptek a tanár nénik­hez, tanító nénikhez, s piros, fehér, sárga rózsákat nyúj­tottak át Juhász Ferenc községi párttitkár emléke­zett meg a pedagógusokról, Demeter Károlyné vb-elnök­helyettes, Niesner Ferenc or­szággyűlési képviselő és Rusz Milosné vb-titkár mondott köszöntő szavakat ebből az alkalomból. Virágok mindenfelé. Es a tanulók, az úttörők kedves­kednek tanáraiknak. Török Imréné és Katona Zoltánná is meghatódva ült a sorban. Nyugdíjasok. Jólesett a meg­emlékezés, a kedves kis ajándék, a pénzjutalom. Meghatódtak mindketten. Katona Zoltánná könnyeket törött a szeméből. Takács Péterné. az általános iskola igazgatója köszönte meg a szülőknek, a szülői munka­közösségnek és a tanács ve­zetőinek a szép ünnepséget, a megemlékezést. Délben a kisvendéglőben ünnepeltek a falusiak. A szülői munkaközösség ven­dégül látta a pedagógusokat Hattagú citerazenekar ját­szott. Még Szegedről is el­jöttek a zenekar tagjai, csak­hogy együtt szórakozzanak. Mostanára csak ez maradt meg a híres deszki együtte­sekből, hol van a hajdani híres tánccsoport? Talán ezért is, hogy a faluban ez a hagyományos szép ünnep nem olyan kapós már. Délután 5 órakor ugyan­csak a József Attila műve­lődési otthonban a könyvki­állításban és a község éle­tét bemutató fényképössze­állításban gyönyörködhettek az összegyűltek, Köífük volt az öreg Tucakov Bozso is. Majd megkezdődött a nagy­gyűlés. Az úttörők két nyel­ven köszöntötték a nagy­gyűlés résztvevőit, és moz­galmi dalokat énekeltek. A Magyarországi Délszláv Szö­vetség képviseletében Gyú­rok György, a falusi és a környékbeli magyarság ne­vében pedig Niesner Ferenc országgyűlési képviselő be­szélt. Mindketten megemlé­keztek a két nép barátságá­ról, a falu fejlődéséről és a vietnami szolidaritási hó-, napról. Ezekben a napok­ban Deszken is tart a gyűj­tés, a termelőszövetkezetek dolgozói, a falu lakói forint­jaik összeadásával segítik a harcoló vietnami népet. Az úttörők zászlókkal vo­nultak fel, virágokat, rózsá­kat, szegfűket osztogattak. Majd a tápéi népi együttes, a citerazenekar, s magyar­nóta-énekesek, meg a tánc­csoport adott műsort. Később ismét a kisven­déglőben találkoztak a falu­siak és a meghívott vendé­gek, s a fehér asztal mellett sokáig elbeszélgettek, szóra­koztak. L. I. Mérleg a mérlegen Miben strandolhatunk? Hétfő óta megint 25 fok fölött mozog a hőmérő hi­ganyszála: itt a strandidö. A strandcikkeket árusító üz­letekben ennek megfelelően nagy forgalom volt a hét el­ső napján. Egészen ponto­san : nagy volt a kereslet für­dőruhák, úszónadrágok iránt. Ezt a keresletet azonban már most sem tudták mindenütt az igények szerint kínálattal ellensúlyozni. Vegyünk sorra néhány üz­letet. — Jobb minőségű. mű­szálas női fürdőruhák és fér­fi űszónadragok iránt érdek­lödnek legtöbben. — Az Aranypók üzletvezetője el­mondja. hogy ezekből a cikkekből márciusi bemuta­tóján sem ígért korlátlan mennyiséget a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat. Eddig nem is kapott a bolt — bár rendelt —, néhány darab férfi bánion nadrág van csupán tavalyról. — Igaz, 3300 nói és leány­ka, karton, szatén, piké alao­anyagú fürdőruhát rendel­tünk, de ebből is csak 1900­at szállítottak mostanáig. En­nek is csaknem fele nem az áltálunk kért fazonú és mé­retű. Például nagyobb méretű női fürdőruhákat egyáltalán nem találni a boltban. Hasonlóan alig akad extra meretü női fürdőruha n Si­rályban, bár itt banlonból készült — szín és meret sze­rint csekely választékú — fürdőruha még kapható. A férfi divatcikkeket árusító Elegancia szerencsére szom­baton kapott 210 bánion és jersey úszónadrágot, de már­cius 22-én feladott, 1300 da­rabos rendeléséből ez a mos­tani csak a második szállít­mány, s a két tétel mind­össze 360 úszónadrág. Né­mileg csökkenti a hiányt a nemrég érkezett 200, NDK­beli műszálas úszónadrág. — Persze, ha állandósul a a jó idő s nem jön újabb áruszállítmány, a mostani készlet hamar kimerül. — A boltvezető viszont elegen­dő kempingnadrágot és há­romszögű úszónadrágot tud ajánlani a vásárlóknak. A Centrum Áruház május 5-én fürdőruha bemutatót rendezett a versenyuszodá­ban. Az ott szerepelt model­lek ma is nagy választékban vásárolhatók az áruházban. Sőt, itt még extra méretű, bánion és karton, piké für­dőruhában is lehet válogat­ni. Slágerük a fémszálas, na­gyon finom kivitelű női für­dőruha. Januári rendelésük többszöri sürgetésere a na­pokban várják 4000 pár kí­nai es vietnami saru szállítá­sát is. Vagyis: ha ezeknek a strandcikkeknek minden boltba egyazon cég, a Divat­áru Nagykereskedelmi Válla­lat a szállítója, nem egészen erlhelö, liogy ugyanabból a cikkből egyik üzletnek van készlete, a másiknak nincs, vagy számításba nem vehe­tően kevés. Az sem világos, hogy — ha a kereskedelem nem akar drága áron im­portálni — miért nem gyár­tanak belföldön többet a fi­nomabb fürdőruhákból. A bánion jó alapanyag, azt mondják a szakemberek: nagy mennyiségű ing, blúz hever a raktárakban, ame­lyek banlonból készültek s most nincs szezonjuk. Az lett. volna ésszerű tehát, ha a kereskedelmi vállalatok meg­rendeléseikkel. a gyárak pe­dig termelésükkel segítik a vásárlók igényeinek kielégí­tését a rendelkezésre álló fi­nomabb alapanyagból. Még a strandszezon előtt. Mert fürdőruhát általában ilyen­kor vásárolnak az emberek — nem ősszel. K. J. MTI Foto — Bud Gy. felvétele A Hódmezővásárhelyi Mér­leggyárban az ország egyet­len mérlegeket és mérőbe­rendezéseket készítő üzemé­ben 160 féle berendezést gyártanak. Az üzemből kike­rülő mérlegeket kiszállítás előtt gondosan ellenőrzik. Képünkön: Centigrammos labor-mérleg pontosságát vizsgálják. Á gyári családfa A változatosság gyönyörködtet — hallottam egy af­féle vándormadár szájából ezt a sok mindenre al­kalmazható régi bölcsességet. Kétkedve fogadtam. Hát az állandóság? — kérdeztem az üzem néhány régi munkását. Mit ad, mit jelent számukra az állandóság, a meggyökeresedés? Érzik-e, hogy megbecsülik őket hűsé­gükért? S vajon azok, akik a nehezét fogni is állhatato­san megmaradtak a gyárban, később kapnak-e elegendő elismerést, kárpótlást, s ha kell, megfelelő segítséget? A gyári családfa erős törzsét régi ágait alkotják ők, a törzstagok. Egyikük azt mondta: ő itt szabadult, itt ta­nult bele a szakmába. Országot, világot látni, messze fcldet bejárni volna kedve, meg ahhoz is, hogy a mester­ség fortélyait más gyárakban végignézegesse, de hogy amúgy, véglegesen elmenjen innét, eszébe se jut. Az öreg portással mindig váltanak egy-két szót műszakkez­déskor, ha másról nem, hát az időjárásról, s lenn az öl­tözőben meg az üzemben is baráti szavak fogadják. Olyan ez, mint amikor hazaér az ember — mondta a másik, 17 esztendő tapasztalatait summázva. Még amikor szabad­ságon vagyok, akkor sem állom meg. hogy be ne nézzek, mi újság. Az embert már csak ide húzza a szíve — véle­kedett a harmadik. A biztonság nyugodt légköre ez. s nem vitás, hogy az alkotómunkához keresve sem lehetne jobb atmoszférát találni. Az embernek elemi vágya, hogy nyugodt ottho­na legyen, de épp ilyen igénye a megállapodás is, az ál­landó munkát, jó kenyeret adó helyen. A változatosság sok mindenben gyönyörködtet, ebben aligha. A munká­sok ugyanis éppen a harmóniára adják a voksukat; az egzisztencia megteremtésére — szakmailag s emberileg is. Persze akad rá példa, hogy a törzsgárdatag otthagy­ja vállalatát. Nemrég egy szegedi építkezésen keserűen mondta régi ismerősöm: „Nézze, kőműves létünkre itt takarítgatunk. Csak azért, mert nincs elegendő takarítója a vállalatnak!" Tizenkét éve dolgozott ugyanannál a „cég­nél", s most a szervezetlenség, összevisszaság miatt vég­képp úgy érezte, betett a pohár. Felmondott, elment Egy másik idős dolgozó a tanács munkaügyi osztályán pa­naszkodott: „Elhívtak a régi helyemről azzal, hogy 50 forinttal többet adnak. De becsaptak, nem kaptam meg. Most hát szeretnék visszamenni újra..Két példa, két véglet, és mindkettőnek megvan a maga tanulsága. Döntő szerep jut a termelésben azoknak, akik hosz­szú éveken át becsülettel helytállnak a gépek mellett, a gyári műhelyekben. Megbízhatóságuk, szakértelmük ara­nyat ér. Természetes hát, hogy a kollektív szerződések jobbára külön fejezetet szentelnék a törzsgárda megbe­csülésének. Kedvezményeknél, kérelmek, javaslatok el­döntésénél az azonos feltételekkel rendelkezők közt előnyben részesítik a torzsgárda tagokat S akár egy üdülőjegyről, akár egy jutalomösszegről vam szó, akár ar­ról, hogy nem helyezgetik egyi'k gépről a másikra, a „gárdistának" nyilván jól esik a figyelmesség, az elisme­rés, a törődés. Megérdemlik ennek legapróbb és legna­gyobb megnyilvánulásait F igyeli a gyári közvélemény is: gondolnak-e rájuk, Figyeli, mert saját holnapját is látja benne. — Rá­szolgált — bólintanak egyszerűen, mikor látják, mennyivel több nyereséget kapott a már húsz esztendeje itt dolgozó társuk. S fejcsóválva beszélik a műhefyfieliek, mikor egy új szakmunkást jóval magasabb órabérrel al­kalmaznak mint egynémelyik törzsgárdatagat A gárda veteránjait nem egy helyen azzal is megtisztelik, hogy az ünnepi elnökségben foglalhatnak helyet. De a veze­tői jó szó, a számontartó érdeklődés is kijár nekik. A nyugdíj felé közelgőkkel pedig kétszeresen kell törődni, különösképp azokkal, akik, erőben „már nem a régiek". Eredményei titán becsüljük a munkásembert becsüljék mindenütt a régi eredményeket, a sok-sok munkaműve­letben megfáradt férfiakban, asszonyokban is. A gazda­sági vezetők ne restelljenek időt szánni arra, hogy kiokos­kodják: mit tehetünk az „öreg harcosért", hogy szebb pénzzel mehessen nyugdíjba. A gondoskodásnak sok hajtása van. Elengedhetetlen, hogy ezek is fémjelezzék: a törzsgárda tagjai megbecsült emberek Legyen olyan becsülete ennek a gárdának, amilyen tisztességgel, odaadással munkálkodik. Maga a munkásközösség tartozik ezzel a gyári családfa törzsé­nek, kérges ágainak. SIMÁI MIHÁLY R Epületek korrózióvédelme Kétnapos konferencia kez­dődött hétfőn délelőtt a Technika Házában az épület­homlokzatok korszerű felü­letkiképzésének és korrózió­védelmének kérdéseiről. A problémakör, amelynek meg­beszélésére körülbelül 200 szakember gyűlt össze, mű­szakilag nagyon bonyolult, gazdaságilag pedig igen je­Gyorsmérleg a könyvhétről Elkészült a könyvhét első gyorsmérlege. A még nem pontos adatok szerint az üz­leti forgalom felülmúlta a tavalyit, s már bizonyos, hogy a bevétel végleges ősz­szege 30 millió forintnál na­gyobb tesz. Mintegy másfél millió kötetet vásároltak a könyvbarátok. Nagy kereslet volt az üzemekben rende­zett könyvvásárokon, a leg­nagyobb forgalmat azonban a vidéki könyvterjesztők er­tek el. lentös. Becslések szerint a korrozió az épületek allaga­ban évenként 2,7 milliárd fo­rint kárt okoz, s ennek kö­rülbelül negyedrésze — hoz­závetőleg 700 millió forint — éppen a homlokzatokat csú­fítja el. A fenntartás-jelle­gű munkálatok, amelyek nagy részére a korrózió mi­att van szükség, országos méretekben az építőipari be­ruházásoknak körülbelül 30, az építőipari munkaerőszük­ségleinek pedig 50 százalékát veszik igénybe. Az épületek korróziója a XX. század jelensége. A fej­lődő iparosodással, az urba­nizációval, a levegő fokozó­dó szennyeződésével összefüg­gésben a korróziós hatások ma sokkal támadóbban lép­nek fel, mint néhány évszá­zaddal ezelőtt A korrózió-okozta károso­dás megakadályozására, vagy legalábbis csökkentésére külföldön is, itthon is, kidol­gozták már a módszereket, de ezek közül ki kell válasz­tavi a nálunk leggazdaságo­sabbnak látszókat. Mivel pe­dig ez meghaladja pusztán az építőipar feladatát —. mert érdekeltek benne a ve­gyészek, a kohászok és a köz­gazdászok is, — a mostani konferencia a különböző érintett területeken dolgozó szakemberek összefogását akarja megalapozni, hogy a tanácskozás eredményekép­pen kialakuló állásfoglalást illetékes szervekhez juttas­sák. KEDD. 1968. JÚNIUS 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom