Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-29 / 151. szám

íáviraíok 1 veseátültetések helyzete Nem szerencse Vietnamba és kilátásai Beszélgetés dr. Petri Gábor sebészprofesszorral dolga A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa táviratban üdvözölte pénteken a három­ezredik amerikai kalózgép lelövése alkalmából a Viet­nami Demokrtikus Köztár­saság Hazafias Frontját. — Az egész magyar nép — hangzik többek között a táv­irat—, nagy örömmel érte­sült vietnami testvéreink újabb csodálatra méltó sike­réről. A háromezredik ame­rikai kalózgép lelövése olyan fegyverlény, amely minden eddiginél ékesszólóbban bi­zonyítja, hogy Vietnam föld­jén csúfos vereség vár az imperialista agresszorokra. — A Magyar Népköztársa­ság valamennyi lakójának nevében forró szeretettel kö­szöntjük harcoló népüket. Megígérhetjük: a jövőben is számíthatnak szolidaritá­sunkra, proletár internacio­nalizmusunkra. Az Országos Béketanács a Vietnami Demokratikus Köztársaság Béketanácsát üdvözölte. Táviratában a töb­bi közt hangsúlyozta: — örülünk újabb nagysze­rű sikerüknek, amely arra lelkesít bennünket, hogy még magasabb fokra emeljük a vietnami népet övező szoli­daritást. fi parlamentből jelentjük Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága dr. Bognár József elnöklésével pénteken ülést tartott. A bizottság megtárgyalta az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelen­tést, amellyel kapcsolatiban Vályi Péter pénzügyminisz­ter tájékoztatta a képviselő­ket A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján — mint lapunk | tegnapi számában hírt ad­tunk róla — e héten, szerda este két betegen végeztek egy időben veseátültetést Mindkét beteg állapota ki­elégítő. A nagy jelentőségű és a közvéleményt is mostanában élénken foglalkoztató beavat­kozásokról munkatársunk kérdéseire dr. Petri Gábor professzor, a szegedi I. szá­mú Sebészeti Klinika igaz­gatója a következőket vála­szolta: 0 Mikor, miért kell alkal­mazni a veseátültetést? — A vese átültetése ak­kor kerül szóba, amikor a vesebaj következtében a ve­seműködés végérvényesen károsodott, tehát a beteg ál­lapotának javulására már nem lehet számítani. Ilyen­kor két út között lehet vá­lasztani. Egyik a veseműkö­dés pótlása az úgynevezett művesével, tehát egy orvosi készülékkel; a másik út mű­ködő vese átültetése a beteg szervezetébe a nem működő vese munkájának pótlására. 0 A most új vesét kapott embereknél is bizonyára ez volt a helyzet. A bete­gek élőtől, vagy meghalt emberektől kapták-e az n,j vesét? — A napokban operált be­tegek valóban az említett kategóriába tartoztak, sőt az egyik beteg mindkét veséjét már több mint három hó­napja műtét útján magunk távolítottuk el, mert a vese­baj kapcsán kialakult ma­gas vérnyomás közvetlenül veszélyeztette életét. A szó­ban forgó esetekben egy ha­lálos betegségben elhunyt fiatal férfi egyik veséjét az egyik betegbe, a másik ve­séjét pedig a másik betegbe ültettük át. Véletlen, kedve­ző körülmény, hogy az em­lített három személy vér­csoportja azonos volt. ) Szegetlen mikor kezdó­dött a veseátültetéssel kapcsolatos tudományos munka? — A klinikán 1954 óta foglalkozunk művesekezelés­sel, és 1961-ben kezdtünk foglalkozni a veseátültetés technikájával. A klinika több tagja a kérdést külföldön is tanulmányozta. 1962 végén ültettük át egy fiatal férfi­betegbe élő testvérének egyik veséjét. 0 Hazánkban és a világon hol foglalkoznak még a gyógyításnak ezzel a ma már kb. 1200-ra lehet be­csülni. Ez arra mutat, hogy jelentős tapasztalat gyűlt össze, a veseátültetés mód­szerei kialakultak, és elfoga­dottaknak tekinthetők. A kérdés természetesen távol­ról sincs lezárva, mert a je­lenleg ismert módszerek nem nyújtanak teljes biztosítékot arra, hogy a befogadó szer­vezet tartósan „magáénak tekinti" az átültetett „ide­gen" szervet. 0 Mit várhatunk a jövőtől a veseátültetések tekinte­tében? módszerével? — Hazánkban a Magyar Tudományos Akadémia Or­vosi Osztályának kezdemé­nyezésére és az Egészségügyi Minisztérium segítségével a budapesti Urológiai Klinika és a pécsi Urológiai Klinika szintén kialakította az ilyen műtétekhez szükséges felté­teleket, de a szervátültetés és a szervtárolás kérdéseivel minden magyar orvostudo­mányi egyetemen foglalkoz­nak. Épp így egyre intenzí­vebb munka folyik a szövet­és szervátültetés elméleti — immunológiai — alapjainak tanulmányozásában. — Külföldön az első sike­res veseátültetést ún. egype­téjű ikrek között 1953-ban végezték Bostonban. Az első, nem ilyen szoros rokonság­ban levő élő egyénből szár­mazó vese eredményes átül­tetése 1959-ben Párizsban történt. Azóta egyre gyak­rabban ültetnek be elhalt egyénekből eltávolított vesét. (Az 1962-ben operált első szegedi beteg műtéte a vi­lágirodalomban nyilvántar­tott első 40 veseátültetés kö­zött volt.) A külföldön vég­zett ilyen műtétek számát Uj KRESZ-táblákat helyeznek ki Ellenőrzés Szeged közútjain Szeged közlekedési rend" jehez tartozik a rendszeres ellenőrzés is, hogy az utak eléggé biztonságosak, meg­feleinek-e minden tekintet­ben a mai közlekedés köve­telményeinek. A Csongrád megyei Rendőr-főkapitány­ság közlekedésrendészeti osztályának és a városi ta­nács vb építési és közleke­dési osztályának képviselői közös szemlén állapították meg, hogy néhány fontos útvonalon bőven akad javí­tani való forgalomszabályo­zás szempontjából is. Intéz­kedési tervet hagytak jóvá, hogy a Kossuth Lajos sugár­úton a Budapest felól jövő forgalom számára három he­lyen kell elhelyezni a Vára­kozni tilos! jelzőtáblát: az SZVSE pályánál, a munkás­szállás mellett, a Peu-es és az Ilona utca, illetve a Pus­kás utca torkolatánál. Az így kihelyezett jelzőtáblák ugyanakkor feloldják az Izabella híd lejárójánál el­helyezett Várakozni tilos! jelzőtábla érvényességét. A jövőben tilos lesz íoga­tos járművel behajtani a Damjanich utca és a Párizsi körút közötti szakaszon. Az erre utaló jelzőtáblát a Pulcz utca és a Hétvezér utca felöl, a Kossuth Lajos su­gárútra vezető utak torko­latában helyezik majd el. A Párizsi körút és a Csongrádi sugárút torkolatában a Ti­sza-part felé haladó jármű­vek részére Gyermekek! ve­szélyt jelző táblát helyeztek el. Megállapították, hogy ez a tábla zavaró jellegű, mert gyalogátkelő helynél állítot­ták fel. Ugyancsalt; zavaró értelmű a Ságváritelepen, az E—5-ös főközlekedési út át­kelési szakaszán az Útke­reszteződés alá rendelt út jelzőtábla elhelyezése, hi­szen ott az út balra kanya­rodik. Az Elsőbbségadás kö­telező! jelzőtábla felállítása kívánkozik a Kálvin tér és a Lenin körút torkolatához. Ugyanilyen táblát kell elhe­lyezni Újszegeden a Csaná­di utca és az Odessza lakó­telepi kocka-házak közötti űttorkolathoz is. A vizsgálat nemcsak a jelzőtáblákkal kapcsolatos hiányosságokra terjedt ki. A legtöbb jelzőtábla ugyan ott áll, ahol szükséges, hatásuk azonban lecsökken, mivel a legtöbbje átfestésre szorul. Ezek közé tartozik a Dorozs­mai úti .bezintöltő állomás­nál a tájékoztató tábla, a rókusi pályaudvar előterénél a kötelező haladási irányt jelző tábla stb. Szinte ál­landó veszélyt jelent a mo­torosoknak, hogy egyes út­szakaszokon mély kátyúk keletkeztek. Ilyeneket ta­lálni például a Lenin körút­nak a Dugonics téri szaka­szán. Sok belesetet okozott már a Bakai Nándor utcá­ban a nemrég készült úttest megromlott állapota. Némely helyen 25—30 centiméteres szintkülönbséget is lehet ta­lálni a „hullámos" úton. A Szabadkai úton, az E— 5-ös főközlekedési út városi átkelő szakaszán sürgősen javítani kell a padkát. Az ott folyó építkezés miatt ugyanis sok helyen egyenet­lenné vált, s néhol tíz cen­timéteres „lépcsők" is kelet- ; keztek. Ugyanez vonatkozik | Újszegeden a Vedres és a Csanádi utca torkolatára is. Találtak javítani valót — a Kossuth Lajos sugárút tor­kolatát követően a József Attila sugárút felé haladva — a Nagykörúton is. Lassítják a közlekedést a város különböző területén folyó csatornaépítések, gáz­hálózatfejlesztési munkák Ls. Nagy a torlódás például a Bajai út felé, a Tolbuhin sugárúton. A régi csatorna­rendszer ugyanis korábban beszakadt, s annak kicseré­lésén dolgozik a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat. A bizotság azt látta jónak, ha ezt a munkát mielőbb befejezik, legalább június végére. Nagy munka folyik a Nagy Jenő utca Lenin körűt és Mérei utcában: cse­rélik a régi gázvezetéket. E munka ütemét is gyorsítani kell, hogy a forgalom visz­szakaphassa kellő ritmusát. A Török utcai építkezésnél a forgalmi akadály elkerülé­se végett ismételten rende­zik a területet !>, K. — Világszerte nagy erőfe­szítések történnek arra, hogy a különböző egyének szöve­teinek egyezését előre fel le­hessen ismerni, körülbelül abban az értelemben, aho­gyan ez már a vérátömlesz­tés terén több mint fél szá­zada mindennapos tény. Épp így sokat fejlődtek az utolsó években azok a módszerek, amelyekkel a befogadó szer­vezet védekezését az idegen szervvel szemben le lehet küzdeni. Sajnos, ezek a mód­szerek még nem érték el a tökéletességnek azt a fokát, hogy egy-egy konkrét eset­ben a szervátültetés tartós sikerét biztosan előre meg lehessen ítélni. Ennek elle­nére a nemzetközi eredmé­nyek évről évre javulnak. — Éppen a veseátültetés dolgában az a szerencse, hogy esetleges sikertelenség ese­tén újabb átültetést lehet vé­gezni a siker reményében, és végső soron a művese­kezelés enélkül is módot ad a beteg életben tartásóra. A beteg szempontjából termé­szetesen a sikeres átültetés a kedvezőbb. — Jogosnak látszik az a remény, hogy a magyar tu­dományos és egészségügyi szervek támogatásával a ma­gyar orvostudomány is hoz­zá tud majd járulni a nem­zetközi fejlődéshez. A szerv­átültetés módszerében nem­csak tudományos „divatot" kell látni, hanem a gyógyí­tásnak olyan ígéretes mód­szerét, amely az emberiség régi álmát teheti valósággá. — Mindezektől függetlenül — mondotta befejezésül Pet­ri professzor — egyelőre ag­gódva figyeljük, hogyan alakul két betegünk sorsa. Morvay Sándor K ét nappal ezelőtt egy tanárnő panaszkodott, hogy szeretne elhelyezkedni Szegeden. Már a mult év­ben végzett és még mindig nem tud katedrához jutni. Pedig megvannak a nyomós indokai: itt ment férj­hez, lakása is ebben a városban van, anyai nevelésre szoruló kisgyermekét nem tudja itthagyni stb. Később pedig egy gyógyszerész jelentkezett hasonló igénnyel és szintén alapos indokokkal. Hiába kérvényeznek, kilin­cselnek, keresik az összeköttetéseket — nincs eredmény. — Bezzeg másoknál, akiknek van magas rangú pro­tektoruk, elintéződik az ilyesmi! Szerencse dolga ez ké­rem! — mondják szomorúan és persze cinikusan. Igaz volna, hogy szerencse dolga csupán, ki mit csi­nál? Nem magyarázkodás céljából íródnak a következők; hanem a sokszor ismertetett alapkérdés kerül újra em­lítésre. Szegeden is, éppen úgy, mint más „nagyváros­ban", több az állásra jelentkező pedagógus, orvos, gyógy­szerfez stb., mint amennyi állás évről évre megürül. Ezen a helyzeten az nem változtat, ha valaki nem veszi tudomásul ezt az állapotot, de annak, aki itt sze­retne elhelyezkedni fe ez nem sikerül, a fenti magya­rázkodás szintén vajmi keveset jelent. De mégis csak szembe kell nézni e körülménnyel, mert ezeknek a nagyvárosoknak a vonzása erősebb, mint a községeké, nem is szólva a tanyavilág igen gyönge vonzásáról. Va­laki bármennyire is itt szeretne dolgozni, ha nincs több státusz, nincs szükség több munkaerőre egy-egy tanári, vagy orvosi szakban, vagy a gyógyszerfez pályán, akkor nem tudnak részére a szakmájában állást biztosítani. Ki kerül be és ki nem — ezt nagyon sok körülmény befolyásolja. Akikre a döntések tartoznak, sok mindent mérlegelnek: kinek hány évi szolgálata, munkaviszonya van, hány esztendőt töltött a városból eljárva, „vidéken" levő munkahelyén, milyenek a családi körülményei, gye­rekek stb., s az üres állások szakmai milyensége is lé­nyeges. Nem könnyű azoknak a dolga, akik ezekben a kér­désekben döntenek és nem is irigylésre méltó munkakör. A lehető legnagyobb jóindulattal fe igazságérzettel pró­bálják megoldani az elhelyezéseket, úgy, hogy hivatásuk magaslatán maradjanak, igazságérzetük ne szenvedjen csorbát, tárgyilagosak, körültekintőek maradjanak min­den egyes ügy megoldásánál. Ezt azért szükséges hang­súlyozni, mert ezek a vonások alapmotívumok abban, hogy valaki olyan munkakört töltsön be, amilyenben azok dolgoznak, akik elhelyezkedési ügyeket intéznek. Mégis: van-e kivétel? Közrejátszanak-e szubjektív tényezők? Egészen biztosan meg van a szubjektivitás, már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy ezt a munkát is emberek végzik. De itt a legkevésbé sem ab­ból a szempontból, hogy a magas rangú protektoroknak az ajánlásaira érvényesülne a szubjektivitás. Ezzel egyálta­lán nem akarjuk azt bizonygatni, hogy nincs protekció. De a protekcióval sem sokra lehet menni ott, ahol nincs is üres állás. A szubjektív tényezők főként abban je­lentkeznek, hogy az összes körülmények mérlegelésénél ezt vagy azt. választják, ennek vagy annak fogadják el a pályázatát, az azonos körülmények között levők közüL Ez a szubjektivizmus viszont kikerülhetetlen, s e mun­ka természetével együtt jár. Igen ám, de minden döntés valakit érint; kedvező­en fe kedvezőtlenül. Aki elnyert egy ilyen városi mun­kahelyet, azt mondja, hogy rendkívül objektív munka folyik itt. Akit kedvezőtlenül érintett a döntés, az meg azt mondja, hogy ..szerencse dolga ez kérem". Lehetsé­ges, hogy Amerikában szerencse dolga, hogy kiből lesz köztársasági elnök — így mondta R. Kennedy —, de nem valószínű, hogy szerencse dolga az, hogy ki hol nyer el egy-egy állást, munkakört a szakmájában. S zükséges vitatkozni azokkal, akik szerencsejáték­nak tekintik a kenyérkereseti lehetőséghez jutást. csak azért, mert nem akarnak a körtöltésen kivül menni. Szakmájuk értéke ugyan az egész társadalom javára gyümölcsözne, de ezt csak Szegeden képzelik el. Vajon ez nem szubjektivizmus? Amennyire érthető, hogy nagyvárosokhoz ragaszltodnak emberek, annyira termé­szetes, hogy ennek is megvannak a maguk szubjektív ösztönzői is. Nem szerencse dolga az, hogy valaki hol kerül ál­lásba. De sokkal kevesebb gond fe keserűség keletkez­ne akkor, ha a szellemi szakmát megtanult emberek na­gyobb lelkesedéssel mennének oda, ahol üres helyek várják őket, községekbe, falvakba stb. Talán érdemes volna jobban figyelembe venni ezt az objektív szükség­letet, s nagyobb ambícióval törekedni a kielégítésére. Ez nem az elhelyező szerveken múlik, hanem azokon, akik ilyen helyekre nem szívesen pályáznak. F. A. goiicioskodeis Pénteken az Egészségügyi Minisztériumban kétnapos tanácskozás kezdődött a szo­ciális gondoskodás helyzetéről és időszerű feladatairól. A tanácskozáson a megyei, me­gyei jogú városi, fe fővárosi szociálpolitikai csoportveze­tőkön kivül részt vettek a szociális gondoskodásban ér­dekelt társadalmi szervezetek képviselői is. Az értekezletet dr. Völgyi Lajos, az Egész­ségügyi Minisztérium szociál­politikai főosztályának veze­tője nyitotta meg. A főosz­tályvezetőn kivül az egyes részterületek vezető munka­társai foglalták össze a szo­ciális gondoskodás helyzetét és feladatait. Többek között beszámoltak arról, hogy je­lentősen nőtt a szociális segé­lyezésre fordított összeg és a rászorulók a korábbinál ma­gasabb összegű segélyben ré­szesülnek. Nagy jelentőségű, hogy a közeljövőben megje­lenik a szociális foglalkozta­tók működési szabályzata. Beszámoltak a területi gondozás kiépítésének fel­adatairól is. Itt főként arról van szó, hogy azokat a mun­kaképtelen, önmagukat ellát­ni nem tudó öregeket segít­sék a házi munkában, életük adminisztrálásában, akiket az idő szerint hely hiányá­ban nem lehet elhelyezni szociális otthonban. Gépek a mező­gazdaságnak A szovjet ipar, amely messzemenően kielégíti a magyar mezőgazdaság igé­nyeit, az idén az AGRO­TRÖSZT útján 20 millió ru­bel feletti értékben szállít mezőgazdasági gépeket, be­rendezéseket és felszerelése­ket hazánkba. Ezekben a napokban kezdi meg a mun­kát a földeken a legújabban vásárolt ezer gabonakom­bájn. A szállítmány egy ré­szét eredetileg csak a har­madik negyedév végére iga­zolta vissza a szovjet Trak­tor-Export Vállalat, de az AGROTRÖSZT kérésére még az aratás kezdetéig vala­mennyit leszállították. SZOMBAT, 1968. JÜNIUS 29. 'DÉL­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom