Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
MINDENKI ŐT DICSÉRI... Kokas György kertészmérnök „... lesz idő, amikor ezt a pénzt majd nem mi fizetjük, hanem mi kapjuk—" H a nehezen indul a szó, ha kínnal, nagy-nagy Várnanv s/.ünetek után követik egymást a mondatok, ""UJ legjobb, ha a beszélgetőtárs munkája felől ér- LaÍOS deklödünk. Hol dolgoz.lk, mit csinál? — kér- . ,, dezzük, s a kérdésre mintha kipattanna a sza- heKcdulnuvcsl vak erősen tartó zárja, beszédessé válik a szűkszavú, jókedvű nyilatkozóvá a hallgatag partner. _ „Mesterséglem címere" Az emberek szeretnek a munkájukról besziélni. Szere- a hegedű, de azt is mondtik elmondani, mit, miért csinálnak, miben miért lelik hatnám- az akaraterő a leörömüket. Kérdezd a kubikost: örömmel válaszol rá, ho- ^^ Mert a hh.atásUlda't gyan lehet slmara faragni egy árok oldalát; kérdezd az .. ácsot: készséggel részletezi, miképpen állnak össze a ge- onmagaban édeskevés ahrendák a legerősebben; kérdezd a műszerészt: boldogan hoz- hoKY a munkahelyi elemlékezik, hogyan gyógyított meg egy bonyolult szerke- foglaltság mellett saját hangretet, kérdezd a tanárt: szívesen számol be róla, hogyan szeremmel is törődjek. Szinlett közepes év végére a fél évkor még bukott diák. egésznapos kötelezettsé_ „A tapasztalat és türelem jelenti a tanítás művészetet..." geim arányos részét köti le a színház, a filharmónia és Jó arról beszélni, amit csinálunk, jó csendesen vagy szenvedélyesen vallani arról, mivel töltjük el napjainkat, éveinket Különösen ilyenkor jó beszélni-vallani az életet ki- a konzervatórium: Várnagy töltő munkáról, amikor ezen a szép májusi ünnepen Lajos, a zenekar koncertmesmindenki öt 'dicséri, amikor mindenki Neki mond kö- tere és a zeneakadémia szeszönetet gedi tagozatának tanára kmMost, a munka ünnepén tettük fel mi is a kérdést vés Időt engedélyez Várnagy fúrómesternek, régésznek, ácsnak. hegedűművésznek: hajomuí< a hegedűművészmondja el. milyen örömökkel gazdagítja mindennapi elfoglaltsága, mivel lesz más, több általa vele... Dnnrpl SsszeátUtásunk (ról: Akác* László, Csépi József. Gazdagít István, Kondorost János. L«d| Ferenc, Matkó István Mkolényi István. Simái Mihály A kepek Somogyi Károlyné, Licbmann Béla éa Siflis Józsei felvételei. Vad János fofurómester „Hálás vagyok a földnek, mert hozzám bókeziibb volt, mint apámhoz—" nek. Különösen új művek tanulására, mert hiszen a Hacsaturján hegedűversenyhez elég volt néhány hét, a repertoáron szereplő Beethoven, Brahms. Mendelssohn, két Bach és három Mozart koncert „karbantartása" sem jelenthet nagyobb problémát, de Bartók II. hegedűversenye például, melynek stimmje a reggeli és késő esti órákban egyre gyakrabban kerül kottaállványra — már nehezebb feladat — Huszonkét éve, hogy Szegeden dolgozom, s hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel koncertezem az ornyekbe, s ez biztonságot szágban, kidolgoztam manyugalmat ad. Szeretem a gamnak a céltudatos és raszakmámat, mert aligha len- cionálisan módszeres gyanék képes elhagyni, mást korlás szisztémáját. Egy-egy választani helyette. új mű tanulása az értelmi Az ember huszonöt év ismerkedéssel kezdődik, zeután nyugodtan elmondhat- nei-formai szempontból, ja: nem volt egyoldalú ez a technikailag egyaránt fontos barátság. Az olajbányászat az alapos elemző munka. Ezt a vállalat biztos kenyeret követi az anyag nyers, lecadott és ad ma is. Szépen keszerű birtokbavétele, a élhetünk belőle a családdal, problematikus szakaszok kiHálás vagyok a földnek, mert ragadása, a részletek lassú hozzám bőkezűbb volt mint gyakorlása. A fejezeteiben is apámhoz, a nagyapámhoz... összefüggő, egységes zenei Reggelente, amikor meglá- gondolatok automatizálásátom a tornyot mindez nál különös gond jut az ujéjszaka, veszélyben és szürke hétköznapokon egyaránt Barátságot kötöttem a szakmával. De ki vizsgálja a barátság okait? Beleszoktam a munkámba, a követeiméeszembe jut M. L jazatok. a vonásnemek kialakítására. — Ezeket az elveket igyekszem átörökíteni a tanítás módszertanában is. Feltétlen hiszek a skálázás, a biztos technikai alapképzettség megszerzésének elsőrendű fontosságában. Ettől az utóbbi években kissé eltávolodtunk. Mivel a vonós hangszerek sokoldalúan képzett embert igényelnek, hiszem és vallom, hogy tanításukban a tapasztalat és türelem jelenti a művészetet, a mesterségbeli elemek pedagógiája a dolog szakmai része. Se tanár, se növendéke ne legyen sürgős, türelmetlen, ne pereljen gyors eredményt, mert ahhoz nagy általánosságban csak a rendszeres, módszeres és sok-sok gyakorlás vezet. — Édesapám fővárosi zenetanár, egyik nővérem szintén zenepedagógus, a másik testnevelő. Ebből látható, hogy vér szerint nem vagyok paraszt. Azért iratkoztam be annak idején a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára, mert növény-biokémikus kutató akartam lenni. Valahogy aztán kiábrándultam ebből a tervből. Végül a termelést választottam. Itt élek és dolgozom az újszegedi Haladás Tsz-ben, 25 éves vagyok és elégedett. Nagyon szeretem a munkámat, el sem tudnának innen kergetni. Harmincötén tartozunk a csapatba, mindennap együtt élünk a növényeinkkel. Három és fél millió forintot vár tőlünk az idén a szövetkezet. Meglesz-e? Mindenesetre nagyon szeretnénk. Kokas mérnök a friss diplomával nem Üjszegedre jött egyenest. Saját kenyerén beutazta Angliát és egy évig segédmunkásként dolgozott Írországban, természetesen kertészetben. — A munkaidő mindennap reggel 7-től este fél 9-ig tartott Nagyon nehéz volt mégis boldogan tettem amit kellett, hiszen Írországban is tanultam. Hazaérvén itthon felsőfokú vizsgát tett angol nyelvből, most szintén felsőfokú vizsgára készül svéd nyelvből. Ezenkívül oroszul és németül beszél. — Életem fő törekvése? Elképzeltem egy dísznövény alapanyagszaporító nagyüze> • ; met, olyat, amilyenek esak a legfejlettebb országokban léteznek. A magyar állam ma még évente a devizaforintok millióit fizeti ezeknek az üzemeknek szegfű, rózsa, jácint, muskátli, tulipán és más dísznövények nemesített alapanyagáért. Hiszek abban, hogy lesz idő, amikor ezt a pénzt majd nem mi fizetjük, hanem kapjuk. Takács Máté építészmérnök „Az ember látja a valóságot és hozzáképzeli a mcgvalósítandót.. Rózsa József „Amint a jcgercdcs engedi, mar kint vagyok a vízen .. — Berekbőszörményben születtem, itt álltam be apám melle ácsnak és Itt lettem olajmunkás 1913-ban. Tizennyolc éves voltam, akkor ismerkedtem a világgal. halása Nekem ez a világ a szabad levegőt, a magasságot, az — Aki szereti, ismeri * csak. Akkortól fogva meg esői a napot jelentette, tgy Tiszai, annak bőseggel tizet. nem áll a halász, hajnaltól szoktam meg a háztetőkön Én együtt örököltem a szer- késő estig. Rakja, döfködi es azután fent, az acéltorony s^mok szeretetét a Tisza 60-70 varsáját, köti az áttéteién Ahogy vtsszaemlék- iranti ragaszkodással. Anyám eresztőket. S minden segítsem _ a sorsom nem ha- Piaci halárus volt. anyai ség nélkül, mert a halászgvott sok időt gondolkodás- nagyapám. Biczó Gergely ember csak egyedül szeret rii Az élet úgy hozta, rám- Pedi6 halasz. mint en. Szo- és tud dolgozni. Van hozzá szakadt a „családfő" felelős- vetkezeti halászként is egye- ereje, hogy kifárassza a 60 se t- i ken vérkereset. nesági folytatója vagyok en- kilón felüli harcsát is. csak nek az ősi foglalkozásnak, ismerni kell a módját. Nagy - Elég szűk napszámban, amely örökös küzdelem a ereje, rohanása van ennek napi két pengőért csepeliem terrneszettel. az áradó. a a halnak. de hamar kifárad. •13 augusztusában. A tábla szeszéIye8 folyóval, az idő- mert olyan a szivrendszere. közelében dolgoztak a fúró- jarassal. A hal ösztöne is hogy nem bírja el a strapát, tornyok. Az olajosok órán- £ejiödik. rafinálódik a me- A halászat ma már nem szekérit 62 fillért Ígértek. Nem neküiesre. Ma már csak a lencse, hanem jó szerszám volt nehéz a választás. tinóm anyagú szerszámokkal, dolga, amibe belejátszik a — Tudom, mert azóta be- perlonfonalas hálóval, var- technika is. A Körösök árabizonyosodott. huszonöt év- sával. kecével. jól kezelt hor- dd vize a fenékre szorítja vei ezelőtt nem könnyű gokkal lehet tőrbe csalni. a Tiszán a halat a Marosé munkára adtam magam. — Amint tavasszal a jég- nem Aki nem ismeri a viAmtt akkor határoztam, ma eredés megengedi, már kint ze1 az olyankor sóra valót sem bánom ... Sosem leltem vagyok a vizén és késő őszig, sem keres. Az én halaim akaz erőfeszítéstől, a természet amíg csak nem pillésedik, be kor ;s megtalálnak. És rám próbáitól. Talán ezért ragad- nem akar fagyni megint várnak, amikor télen laditam olajbányászok között. Szinte betege vagyok a Ti- kostól együtt levet magáról Vagv Inkább a változatos, száriak, amikor télen meg- a víz. amely mégiscsak viszérdekes feladatok miatt? — merevedik a jégpáncélban, szavár. Ha végképp leparansose sikerült erre pontos te- és nem enged magához, csolnának róla, akkor ferielétet találni. Az biztos — Amikor pedig akkora a fűz- taly év múlva melléje teniindig becsülettel dolgoz- fa levele, mint az eger füle, methetnének. Hat ilyen neUm, ha kellett „lellabon'', otthagyjak vermüket a bar- kem a vízen jarassal való élet és munka: hozzákötődök a Tiszához, mert a világra « teremtett. — Füle Lajos építészmérnök barátommal együtt mélyedtünk el abban a munkában, hogy „papírra jövendöljük" Szeged holnapi arculatát. A városrendezési terv már kész. íme! — Hogy milyen érzések járnak vele? Ügy is mondhatnám, valamiféle jóleső „kettős-látás"; az ember látja a valóságot és hozzá képzeli a megvalósítandót. — A mi munkánk már ilyen; jó ha fiatalon hozzálát az ember, s akkor évtizedek múlva láthatja valóra válni elképzeléseit. Építészmérnök vagyok, de városépítész, a távlatok embere, s ennyiben nehezebb a dolgom, gyárakat, lakásokat tervező, építő kollégáimnál. Az ember egy kicsit a holnapban él. Álmodik? Igen. anienynyiben az álmok is a valóságból táplálkoznak. Mert aranyfedezte kell, hogy tegyen minden vonásnak a papíron. Ismerni kell a legjobbat, legkorszerűbbet, számolni kell minden adottsággal. lehetőséggel. Ha valahol erőltetett menetben kell a szakmával együtt haladni, hát itt, ezen a területen így van. Állandó olvasás, tanulás, igazi nagy versenyfutás korunk tempójával. De fűti az embert a szándék: Bili várost tervez, azt szeretné, hogy a lehető legjobb körülmények között. rendezett, szép lakónegyedekben élhessenek majd az emberek. Ügy akarjuk elhelyezni az épületeket, úgy tervezzük az úthálózatot, a közintézmények rendszerét, a zöldterületeket, játszótereket, ahogy a legkedvezőbb. S persze ugy, hogy szegedi karaktétf / * ' . . 7 , re legyen, s hogy a környezet esztétikuma is állandó élményként kísérje a holnap emberét. — Örülök, ahogy látom a Tarján-dűlőben emelkedő új házakat. Én terveztem ezt az építkezést Is, s most szemem előtt válik valóra. S ahogy telnek majd az évek, remélem, így válik valóra a többi is, így rajzolják át Szeged télképét a mi tervrajzunk hasonlatosságára. 4