Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-10 / 108. szám

Barátsági nagygyűlés Csehszlovákia felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront budapesti bizottsága csütörtökön barátsági nagygyűlést rendezett az Egyesült Villamosgépgyár Gyömről úti művelődési házában. A csehszlovák és a magyar himnusz hangjai után Bodonyi Pálné, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Bodor Tibor színművész szavalata irtán Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Beszéde után Josef Púcik csehszlovák nagykövet szólt az ünnepség résztvevőihez. A lelkes hangulatú barátsági nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Josef Púcik az évforduló alkalmából csütörtökön fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagjai, Péter János, Bíró József, Csanádi György, Horgos Gyula, Kiss Árpád és dr. Korom Mihály, a kormány tagjai, Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, továbbá a politikai, gazdasági, iársadalmi és kulturális élet számos más ismert személyisége Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Vizsgálat a nők helyzetéről Tüskék és közérzet Nemegyszer meggyőződhettünk róla: azok a vizsgálatok, felmérések, amelyeket megyénk népi ellenőrei tartanak, gondosak, alaposak és eredményesek. Most, amikor a Központi Népi Ellenőrző Bizottság több megyei bizottságot azzal a feladattal bízott meg, hogy a dolgozó nők helyzetét vizsgálja, s a tapasztalatokat dolgozza fel, Csongrád megye nem volt a kijelöltek között. Az elevenen ható kérdések mégis tettre késztetik a népi ellenőröket; a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsával, a megyei Nőtanácscsal együttműködve mégis elvégzik a nagyarányú felmérést Szeged és Csongrád megye üzemeiben, intézményeiben. A vizsgálat legfőbb célja annak megállapítása, hogy egy-egy munkahelyen milyen a nők foglalkoztatási helyzete, milyenek a szociális körülmények, milyen fokú az egészségügyi ellátottság, illetve védelem, milyen támogatást kapnak a dolgozó anyák. Ezek a fő kérdéscsoportok, ezeken belül természetesen nagyon sok egyéb kérdés megválaszolására is vállalkoznak az önkéntes vizsgálódók. Például: hogyan tudnak beilleszkedni a dolgozó nők a kollektívába olyan munkaterületeken, ami nem hagyományos a „gyöngébb nem" szempontjából, és ahol jelenleg is főként férfiak dolgoznak? Hogyan alakul az azonos munkát végző, teljesítményt elérő nők és férfiak bérezése? Ta p asztal ható-e hátrányos elbánás a szülési szabadságról visszaérkező munkábaállításánál? Hogyan segítik a különféle szolgáltatások a nők családellátási, háztartási munkáját? A már korábban megkezdett előkészületek, megbeszélések után elkezdődik a széles körű tájékozódás, felmérés. Ennek során többek közt ankétokon is találkoznak a legérdekeltebbekkel, magukkal a dolgozó nőkkel a vizsgálat folytatói. Bizonyára sok fontos és hasznos tapasztalatot gyűjtenek öszsze és dolgoznak fel a következő időkben. Ez a véleménye Tóth Istvánnénak, a megyei Nőtanács titkárának is. Mint elmondotta, a vállalatoknál általában törődnek a dolgozó nőkkel, a szakszervezet képviseli érdekeiket, ezért abban is bízik. hogy a javítani valók mellett pozitív tapasztalatok, a törődés, a gondoskodás jó példái is ismeretessé' válnak. Újítások és találmányok A műszaki fejlődés lendítői Tegnap délelőtt a VIII. Műszaki Hónap keretében ismét plenáris előadás színhelye volt a megyei tanácsháza nagyterme. Újítások, találmányok szerepe és jelentősége az új gazdasági mechanizmusban címmel dr. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke tartott előadást. Többet műszaki fejlesztéssel, újító kedvvel, jobb technológiai, szervezési megoldásokkal és állandó tanulással, szellemi tőkénk, műszaki látókörünk gyarapításával, mint ja munkaintenzitás vagy az anyagi ráfordítás puszta növelésével — eképp lehetne summázni az előadás alapján az újítómozgalom, a műszaki fejlesztés napjainkban még inkább megnövekedett fontosságát. A technika, a tudomány vívmányaival, erőink okos felhasználásával kell fokozni eredményeinket. A gazdaságirányítás új rendszerében jobban ki kell használnunk az újftómozgalomban rejlő lehetőségeket. Kisebb befektetés és mégis világszín^vonal; ez az egyenlet csak egy jelentős plusz, mégpedig az újítási, feltalálói tevékenység többlete révén kerülhet egyensúlyba. Mint a gazdasági élet minden területén, a felülről irányítás volt a jellemző korábban az újítómozgalomra is. A reform sokkalta nagyobb önállóságot ad a vállalatoknak. Ezt tükrözi, hogy csupán keretjogszabályt határoztak meg központilag, amit a számukra legkedvezőbb, legtöbb hasznot ígérő „háziszabályzattal" tölthettek ki. De kitöltötték-e megfelelően? Erre nem a legjobbak az első negyedév tapasztalatai. Mintha a vezetők egy része nem tudott volna mit kezdeni az önállósággal; a vállalatok egyharmada a negyedév végére még nem dolgozta ki a vállalati újíA HATAR MENTEN Az őrsökről járőrök pásztázzák a határ mentét. A magas figyelőkből a posztok messzelátóval tekintenek szét. Szegedről kifut a gyors járőrhajó: Péter Imre főtörzsőrmester szinte úgy ismeri a Tiszát és partját, akár a tenyerét. A Kormos István parancsnoksága alatt álló röszkei alegység valamennyi katonájának zubbonyán megkülönböztető ezüst sáv: a Kiváló határőr-őrsöt jelzi. Kik és miért? Kik, miért és mennyien kísérelnek meg szökést a határon át? A kérdésre útikalauzom, a határőrség kerületi parancsnokságától Gozsó Béla alezredes közli: — „Esemény" akad a határ mentén, mert — bár számszerűen kevesen — vannak bűnözők, kalandvágyók, megrögzött munkakerülők, rossz családi életet élők, akik szökni akarnak. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a hazát elhagyni szándékozók zöme kalandvágyó, tanulni, dolgozni nem szerető, vagy az életről semmit nem tudó fiatal, akiket „megigézett" a nyugati világ talmi csillogása. — Ha netán valakinek sikerül átszökni a határon, akkor mi történik? — A jogtalan határátlépésről gyors értesítést kap a jugoszláv határőrőrs. A szökni próbálkozó nem menekülhet. A „meglépőt" — államközi megállapodás alapján — kölcsönösen visszaadják a magyar, illetve a jugoszláv hatóságoknak. Megszólal a fegyver Az őrsökön történeteket elevenítenek fel. Nagypál Ferenc tiszaszigeti határőr — napbarnított dorozsmai fiú, civilben a szegedi Cipész Ktsz mintakészítője — emlékezik: — Éjszaka portyáztunk. Három alak lopakodott a határ felé. Kis idegesség futott rajtam végig, mert határsértőkkel addig nem tallákoztam. Van-e valamilyen fegyverük? — villant agyamba. Társam fedezett, én vagy ötven méterről hangosan kiáltottam: „Állj! Kezeket fel!" A három alak földre dobta magát, kúsztak, majd futottak. Még egy felszólítás: „Állj, vagy lövök!' Ez sem használt Erre figyelmeztető sorozatot eresztettünk a géppisztolyból. Ez hatásos volt, feltartott kézzel előjöttek. A három szökni akaró budapesti fiatalember volt Egyikük üzleteket, autókat tört fel, a másik kettő még kiskorúnak számíott. A több mint félmilliót sikkasztó fővárosi kép- és könyvügynök Z. — meséli Belíovai százados — Szegedre utazott, majd onnan jutott a határhoz. A sötétség leple alatt akart átosonni, miután előzőleg jó ideig a határörök mozgásáról próbált meggyőződni. Persze elcsípték. Az idegenlégióból szökött meg K. és J. hazajöttek, de nem dolgoztak, hanem sorozatos lopásokat követtek el. Kereket akartak oldani és Amerikában „kifogni valami jó bulit". Szuroksötétben fogta el őket a járőr. K. és J. nem is tagadta: „Mindenre el voltunk szánva. Ha nem olyan ügyesek a srácok (a határörökre értették), akkor elbánunk velük," A juhász esete Tiszaszigeten is — mint a többi határmenti községben — sok a civil határőr, a lakosság szemmel tartja a gyanús idegeneket. Tiszasziget a határőrközség rangot viseli. Van derűs eset is. Jugoszláviai községben a juhász borgőzösen, késő este, férjes asszonyt környékezett. Hazajött a férj és a juhász menekült előle. Térvárnál átkeveredett a határon. Itt aztán Tóth József, a Búzakalász Tsz éjjeliőre — persze ő nem tudhatta, hogy miről van szó és milyen szándékú emberrel áll szemben — bezárta a magtárba a határsértőt és értesítette a járőrt. A juhász dolga az őrsön derült ki. Vigasztalásul tanácsolták neki: váltson határátlépőt odaát, azzal jöjjön vissza, ha a férj elől „rejtőzni" akar. Morvay Sándor tási szabályzatot Helyenként a lehető legkevesebbet akarják fizetni az újításokért alacsonyra taksálják a javaslatokat Igaz, a díjazás a részesedési alap terhére megy, de egy jó újítással mindenki, az egész közösség jól jár. Nem passzív, kedveszegett emberekre, hanem alkotó szellemű, képzett ötletgazdag műszaki gárdára van szüksége ma az üzemnek. Egyébként az anyagi elismerés nem ismer „plafont" az új mechanizmsuban, az újítási díjnak csupán az alsó határát szabták meg. A találmányokra, szabadalmakra, védjegyekre, ipari mintákra vagy például a származási hely megjelölésére mindeddig nem fordítottak kellő gondot az üzemek. Ma már az ezekkel kapcsolatos tennivalókat is ismernie kell minden vezetőnek. S általában elmondható: csak a technika és tudomány világszerte elért eredményeinek ismeretében lehet eredményt elérni, újat alkotni. Műszaki értelmiségünknek át kell tekinteni a szakma vívmányait, az újítóknak, feltalálóknak ezekhez kell hozzátenni a maguk tapasztalatait, ötleteit. Konkurrencia van, s ha egyegy vállalat azt sem látja tisztán, hogy termékei hol állnak ebben a versenyben, nem tud igazi újítási feladattervet sem készíteni. Jobbat, olcsóbban adni, hamarabb ott lenni vele a piacon — ez a tét; ezért kell sorompóba állítani a tehetségeket, támogatni, ösztönözni az újítókat. H

a valamiképpen megszabadulhatnánk azoktól a bennünket sértő apró tüskéktől, amelyeknek az eltávolítása egyébként nem igényel sem pénzbeli befektetést, sem másféle fáradságot, akkor kétszeresen boldogabban, megelégedettebben élhetnénk ezen a világon. Érzem, hogy így van, hiszen majdnem mindenkinek volt, vagy van is ilyen aprócska tüskéje, ha pedig nem szúrta meg még ilyesmi, akkor ezután találkozhat majd vele. Persze nem törvényszerű ez a tüske, amelyen át kell esnie minden embernek, mint a himlőoltáson, de sajnos nem is ritkaság az életben. Miről van szó? Ismertem egy gyári munkásnőt, aki már második panaszos levelét küldte be a szerkesztőségbe. Reklamációja kézzelfogható: valamivel többet vontak le a fizetéséből, mint amennyi jogos lett volna. Elment a bérelszámolókhoz és kérte, hogy korrigálják tévedésüket. Az íróasztal másik oldaláról rózsa helyett tövist nyújtottak és ezzel nem csupán időlegesen, de tartósan elrontották a munkásnőnek a közérzetét. Békétlen lett gyárával, az irodával, békétlen lett az egész világgal. Úgy érezte, hogy fáradsága, igyekezete, szorgalmas munkája hiáoavaló, hiszen megsértették önérzetét, az igazságba veteti hitét, sőt jogos panaszát foghegyről kezelték, az őt megillető járandóságot csak akkor kapta meg, amikor külső szervek segítségét kérte. Ezt a tüskét nehezen lehet eltávolítani. Ez a hu/avoria azonban messzebb vezette a gondolatokat, az érzelmeket A pénzét késve ugyan, de megkapta. önmagában mégis olyan következtetésre jutott — amit nekem is elmondott —, hogy „ilyen" a mi rendszerünk. Az „iiyen" jelzőben, annak hangsúlyozásában könnyű volt felismerni, érzékelni a lényeget amelyet ha nem is véglegesen, de egy időre elraktároz magában, de — gondolom én — alighanem tovább is adott közvetlen környezetében. Ebben ez ügyben több vállalati emberrel is beszélgettem, köztük a munkásnő bizalmijával, akit mindenki igen jóravaló, derék embernek ismer. Meghökkent és legalább úgy elkeseredett mint a szenvedő alany. Megkérdeztem tőle. mi bántja. Olyan választ kaptam, arnely manapság ritka. Válaszában a pártmunkának egyik legszebb vonását véltem felfedezni. Elmondta, hogy legszebb pártmunkának azt tartja, amikor egy-egy embert megnyer a mi politikánknak, amikor megváltoztatja valakinek a véleményét. Nagy hévvel és szenvedéllyel magyarázta, hogy minden politikai párt elsőrendű célkitűzése tömegbázist szerezni irányvonalának. „Ma is lényeges feladatunk, hogy egyre több ember fogadja el a párt politikáját, hogy bízzon abban, amiért mi párttagok harcolunk" — mondta. S nagyon bántja őt minden olyan tüske, amelynek a szúrása rombolja szenvedelyes, szívből fakadó pártmunkáját, a hosszú időn át érlelődött eredményt teszik semmissé meggondolatlan, vagy lelketlen cselekedetek Deszélt a pártmunkáról önmagáról is. Sokat medítálgat azon, hogy nagyobb elismeréssel övezik a külsőleg is látható tevékenységet. „Aki a tagsági bélyeget elosztja, az jó pártmunkát végez, aki társadalmi munkát végez, azt is elismerik és így tovább. Az ilyen tetteket lehet konkrétan mérni, regisztrálni is, de ki vállalkozik annak a regisztrálására, hogy meggyőző szavaim nyomán többen követik a mi politikai irányvonalunkat, elismerik, hogy a mi pártunk mindenki érdekében cselekszik, hogy mi jót akarunk minden becsületes embernek, mert ez a célunk, és ezt belső meggyőződésből tesszük" — mondta, de egyáltalán nem sértődötten. Látszott valami mélyről jövő, sugárzó hit a szemében, amely csak igazi, becsületes ember szemeféryében fedezhető fel. olyanokéban, akik mélységes hittel, belső meggyőződésük parancsára cselekének és tesznek mindent az életben. Együtt beszélgettünk később a tüskét osztó bérelszámolóval. Érzésem szerint nem volt eredménytelen az a társalgás, mert arra a rövidke időre velünk tartott a „sértett" is Mintha visszabillent volna a megzavart közérzet. és messzire került a szúrós tüske. Újból jó érzést véltem felfedezni a bizalmi arcán, olyan ember megelégedettségét, aki elvégezte lelkiismerete által is megkövetelt feladatot. T

üskék és közérzet... Sajnos, nem is olyan egyszerű dolgok. A példa, amelyet elmondtam, nagyon apró ügynek látszik. De minden ügy, minden tüske nagysága akkor mérhető igazán, ha annak az alapállásából nézzük, akit szúr. akit bánt, akit foglalkoztat. S ügyecske vagy kicsinyke tövis gyakran keletkezik az életben. Nem is csak a fizetéskor, ha valakit megkárosítanak, hanem a mindennapi élet oly sokrétűségében, a munkahelyen, a hivatalban, a környezetünkben, az üzletben, a vasúton és ki tudná még felsorolni, hogy hol. Az engem bántó legkisebb ügy is igen nagy, nekem a legnagyobb, mert bántja közérzetemel. A közérzet pedig igen fontos, mert az egyes emberek közérzete határozza meg a környezet hangulatát GAZDAGH ISTVÁN megyei bízottsagca Tegnap, csütörtökön délelőtt ülést tartott a KISZ Csongrád megyei Bizottsága. A szegedi Ifjúsági Házban összegyűlt bizottsági tagokat, valamint a vendégként meghívott ifjúsági vezetőket Szögi Béla, a Csongrád megyei pártbizottság tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára üdvözölte, majd Joó Ferenc megyei úttörő titkár tartott beszámolót a KISZ KB úttörőmunkára vonatkozó irányelveinek Csongrád megyei feladatairól. Az iskola és az úttörőcsapat együttműködése ma már nem igény, hanem valóság megyénkben. Megvalósult a pedagógiai egység; az úttörő mozgalom segít az iskolának. a családnak, hasznos programot ad a gyermekeknek játékos, érdekes formában közel hozzza hozzájuk a forradalmi romantikát. A nevelőtestületekben mind több azoknak a pedagógusoknak a száma, akik megértik az úttörőcsapattal való együttműködés szükségességét. Az úttörőmunkában az egyik legnagyobb probléma az, hogy kevés a kisdiákokkal foglalkozó ifivezető. Ahhoz, hogy még tartalmasabb, még izgalmasabb legyen a mozgalmi élet, a jelenleginél jóval több ifjúsági vezetőre van szükség. A beszámoló feletti vitában — amelyben többek között részt vett és felszólalt Szabó Ferenc a Magyar Úttörők Szövetsége országos elnökségének titkára, a KISZ KB osztályvezetője is — sok értékes hozzászólás hangzott el. A KISZ Csongrád megyei Bizottsága csütörtöki ülésének második napirendi pontjaként szervezeti és személyi kérdéseket tárgyalt A megyei bizottságot ezen túl az első titkár és három titkár vezeti. Ennek megfelelően a megyei bizottság Szögi Béla első titkár és dr. Koncz János titkár mellié Joó Ferenc és Kiss Lajos személyében két új titkárt választott. péntek, 1968. május 10. ŰEL-MAGYARORSZAG 3