Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-09 / 107. szám

Májusiéi | FAT ELEPEN új menetrend A nyomdában már készül­nek a vaskos menetrend­füzetek — május 25-től élet­be lép a MÁV 1968—69-es új vasúti menetrendje. A nemzetközi forgalomban több változás is történik május 25-től. Ilyen például, hogy a Balaton—Jardan express és a budapest—ri­jekai gyorsvonatok helyett Budapest-Keleti pályaud­var—Dombóvár—Gyéké­nyes—Rijeka között új nemzetközi gyorsvonatpár közlekedik. Néhány változás várható még a Csehszlová­kia—Magyarország közötti vasúti forgalomban is. A belföldi utaknál fő­ként a városközi összekötte­tések gyorsítására és a távol­sági utasforgalom javítására törekedtek a menetrend­készítők. Budapest és Sze­ged között is csökken a me­netidő, hiszen valamennyi gyors- és távolsági személy­vonatot Diesel-mozdonyok vontatnak majd. A szegedi idegenforgalmi és ipari ér­dekek figyelembevételével új közvetlen gyorsvonat-össze­köttetést létesítenek Mis­kolc—Nyíregyháza—Deb­recen—Szolnok—Cegléd út­irányon át Szegedre. Nagy gondot fordítottak a munkásvonatok helyzetének javítására. Az 1968—69. évi menetrendben bővítik az in­(avonatok számát Nyíregy­háza—Záhony, Székesfe­hérvár—Fonyód, Szentes­Hódmezővásárhely, Szentes —Csongrád, Szolnok—Mező­túr, Békéscsaba—Orosháza vonalakon közlekednek majd ilyen ingajáratok, a közleke­dés gyorsítása és egyszerűsí­tése érdekében. Két ember megy előttem a fatelep felé. Dühösek, mert zárva találták a rókusi pá­lyaudvar restijét. Más kocs­ma pedig nincs ezen a kör­nyéken. — Lenyomsz egy ötvenest és megy a dolog — hallom a megjegyzést Nem tudom mire értik a bölcs tanácsot. Valami hiánycikkre? A fatelepet hivatalosan TÜZÉP-nek nevezik. A ró­kusi telep szinte egybeolvad a vasúti pályaudvarral. Nem tudni meddig fatelep és mettől pályaudvar. A zűr­zavarban csak egy parányi bódé jelzi, hogy ott ellen­őrzik a fatelepről kikerülő anyagot. A portás előtt két hatalmas kosárban henger alakú tüker-alágyújtós. Egy öregasszony roskata­gon ül a sínek mellett. Ke­zeit ölében tartja és mákos bejglit csipeget. Ügy eszik, mint a madár. Rám néz kö­zönyösen, aztán fogatlan szájába tesz egy falatkát. Néhány lépéssel arrébb a fu­varosok kavalkádja. Körül­belül tíz kitűnő spediter, tíz pár lóvaL Lókozmetika — Mit szállítanánk, uram? Zavarba hoz hirtelen. Nem tudom, mit feleljek. Ha lát­ná, hogy mennyi pénz van a zsebemben, talán vissza se köszönne. Ismerem a hiány­cikkek listáját. — Ezer darab cserép kel­lene — mondom határozot­tan. — Reménytelen ügy — biggyeszti a száját és elfor­dul tőlem, tovább szemlé­li az alkalmi lóborbély mun­káját Elfordulok én is, de meghallom a kérdést: „Cse­repet akart az ürge?" Szá­nakozva néznek utánam. A mérlegnél tűzifával és lignittel megrakott kocsi áll. Amikor legördül a má­zsáról, feldobnak a tetejére egy zabostarisznyát és indul­nak. Az építési anyagoknál nagyobb a mozgás. Vékony, háromméteres gömbfákat raknak le a vagonból. A gömbfák mellett deszkák kü­lönféle méretekben. Egy kucsmás parasztember col­lostock-kal méregeti a szél­ső darabot — Húsz centivel rövi­debb — mondja és ütögeti a mérőeszközt a tenyerébe. Megkínálom. A gyufát nem fogadja el, a parázsról gyújt rá. — Az isten áldja meg, kedves családjával együtt — hálálkodik, s még azt is megjegyzi, hogy ő is igazi úriember. Egy kis választé­kosság valóban van ebben a férfiban, mert amikor fúva ros ismerőse elmegy és oda köszön, hogy „Szerbusz hé!", akkor a cigánybáró így vi­szonozza: „Szerbusz! Kéz­csókom a kedves feleséged­nek". Raktározás Az első pár lovat karéjban körül állják az emberek. Ér­dekes mutatvány zajlik. Egy w . , bámony kabátos fuvaros fél- KettOP CK IgeP térdre ereszkedve nyírja a ö szép muraközi ló csűdjéről a hosszúra nőtt szőrzetct. Olyan ollóval, mint amilyen a fodrászoknak van, csak hosszabb a nyele. A ló pat­kóján gumitalp. A városi lo­vaknak ilyen „cipő" dukál, nem kopog olyan hangosan és nem csúszik a betonon. A nézők közül „kiszúr" az egyik fuvaros. Kié a miénk? A szegedi Dugonics tér rendezéséhez felhasználandó faragott kockakövekből, öntött betonalapokból több napon át megrakott szatyorral hordott el egy öreg­asszony. Míg udvara kövezéséhez elegendőt nem lopott. Látták többen is, nem éjszaka csinálta. A kutya se szólt hozzá, amíg cipekedett Mikor elkészült a kerítésen belöli munka, megkérdezték. Azt mondta, amit elvitt, az az övé is, hiszen állampolgár. Különben is több anyag volt a téren, mint amennyi kellett Bizosan bekalkulálták a tolvajokat is. A Széchenyi téren nagy üzletátalakítási munkák foly­nak hónapok óta. Ott nyílik meg egy cipőmintabolt és a városellátó szövetkezet élelmiszerüzlete. A szövetkezet ve­zetője meginvitálta az egyik városi funkcionáriust, tekintse meg, milyen szép nagy boltjuk lesz a város szívében. Ez utóbbi mondotta el. A helyiségben négy munkás: egy a lét­ra tetején véste a mennyezetet, egy tartotta a létrát, egy a sarokba ül, egy meg az ablakon át figyelte az utca for­galmát. A terem közepén nagyméretű hűtőszekrény csupa­szon — negyvenezer forintért vette a szövetkezet. Fehér aomancára a vésés nyomán öklömnyi betonszilánkok pattog­tak. A látogatók megkérdezték, miért nem takarják le, mi­ért nem védik az értékes berendezést. „Nem a miénk, mi építők vagyunk" — volt a felelet. „Mit tenne, ba a magáé wola?" „Lefedném, körülraknám deszkával, egyáltalán, ide se hoznám, míg az építés tart." Kié hát a közvagyon? Olyan magától értetődően vála­szol az ember a kérdésre — „elvileg". Világos, hogy min­denkié: enyém, tied, 5vé, miénk, tiétek, övék. S ha magunk­ban mindig végigragozzuk, akkor a törvényt is kimondtuk. Azt, hogy nem befejezése a tettnek ez: enyém. Folytatni kell. S akkor már, ha a tiéd is és az övé is valami, én nem ren­delkezem vele, csak a te, az ő, a ti, oz ők egyetértésével, beleegyezésével. Csuda egyszerű — amíg szójáték. Viszont sokszor veszedelmes játék, ha szót emel az ember a közös vagyon lopkodói, herdálói ellen. Megkapja, hogy mi köze hozzá, törődjön a saját dolgával. Vagy kifizetik azzal, hogy „nem az anyém, nem a miénk, mit bánom én", mint a hű­tőszekrény esetében. mt lehet tenni? Nemcsak a százezer forintos sikkasz­tások, a milliós tervcsalások kárai a közösségnek. A park­ban letiport virág, a lefeszített szemétgyűjtő, az összefir­kált házfal, a lecsúzlizott villanyégő, a munkabérért „telje­sített" lógás, a bolt elöl hajnalban ellopott tejespalack, a vállalati gépkocsi magáncélú használata, s ki tudja, mi min­den „jelentéktelen apróság"" még, ami a közös vagyon. Ami csak közös célra, megtervelt célra hasznosítható. Amiért ha szót emel az ember, okvetetlenkedésnek, piszkálódásnak veszik sokan. Nos, ilyen dolgokban tulajdonképpen vala­mennyiünknek kötelessége az „okvetetlenkedés". Állam­polgári kötelessége. Benne van az alkotmányban. Amióta enyém, tied, övé, a miénk, a népé minden az országban. Szigorúan és világosan ebben az értelemben. JÁUM Régi cimborám ácsorog egy halom műlemez mellett. Szidja a telepet, meg az egész döcögő anyagellátást. Száz darab lemez van a lába előtt, de kesereg, mert azt mondták, hogy a kórház ren­delt belőle negyvenötöt, öt­venet pedig már régebben eladtak. — Egyébként is csak öt­hat darabot adnak egy em­bernek, nekem pedig tizen­kettő kellene — mondja. A lemez príma és jó dolog. A betonozott padozatra bitu­ment rak és arra ragasztja a lemezt. Olcsóbb, mint a parkett. Felajánlom, hogy betársulok és én is kérek hat darabot, s úgy meglesz a tizenkettő. Ennek semmi akadálya, tízen akár hatva­nat is kaphatnánk. A pénztárnál cserepet ké­rek. Ezer darabot. Itt is szánakozva néznek rám és visszakérdeznek: — Csere­pet? — Mégegyszer mondom, hogy cserepet. — Az nincs — mondják és finoman mo­solyognak rajtam. A fatelep társalgójában, a fuvaros kocsik mellett zseb­ből isszák a pálinkát. Egy jó kiállású cigányember — olyan, mint a horgosi rizling cigánybárója — áll a tár­saság középpontjában. Vala­mi ismerősükről beszélget­nek, aki nemrégiben fel­akasztotta magát. — Pedig igazi úriember volt — ingatja fejét a ci­gánybáró, majd hirtelen fe­lém fordul és kér egy ciga­rettát, „ha meg nem sértem, fiatalember" szavakkal. — nincs A halk berregésű Zetor két vagont vontat a cemen­tes raktár mellé. Cement és mész úgy látszik kapható. Az egyik spediterre negyven mázsát raknak. A két mu­raközi bírja. Oldalt is vago­nokat ürítenek, de közvetle­nül a kocsikra. Nincs lehe­tőség raktárkészletre. A két­lovas kocsi oldalán tábla: Autóközlekedési Vállalat. Benzin helyett zabbal tan­kolnak reggelenként. A ko­csin üreges tégla. Azt sem lehet kapni. A bezárt resti miatt mél­tatlankodó embereimet is megpillantom a telepen. Tég­laügyben szimatolódnak. Egy nagy termetű ember valame­lyik fuvaros nevét ajánlja neki. — Én nem kérek sem­mit Majd vele elintézik — mondja. Magam is próbál­kozom: — Cserépügyben me­lyik fuvaroshoz fordulhat­nék? — Nem tudom miért, talán nem látszom komoly vevőnek a szemében, de el­utasít, hogy fogalma sincs, s cserepet hiába is keresek, nincsen. Nézelődöm még egy ke­veset a tüzelőanyagok hal­mazai között. Friss iszap­szén, brikett, tűzifa, lcoksz, lignit és darabos barnaszén van elegendő. Egy precíz férfi a brikettre rááll és al­kalmi nyomáspróbát végez. A tojásszén nem porlik. Megrakják a kocsit. Hangulatos a fatelep, bár sokat kopott a hajdani szí­nes varázs. Elindulok a vas­útállomás felé, a fuvarosok közül újból megszólít vala­ki, hogy „Mit szállítanánk uram?", nem állok meg, nincs értelme. Gazdagh István A béke napja A háborúk mindig véget érnek. Hazatérnek a fáradt harcosok, magukhoz ölelik gyermekeiket, asszo­nyaikat, megállnak a háznál, a kerítésnél, ha bom­ba nem érte, nem döntötte ki a vihar. Itt kezdődik a béke. Az ember békére született Okos gondolatokra, jól­eső örömökre. Csak vele lehetünk teljesebbek, gazda­gabbak. Béke hónapja május. Béke napja, május 9. őrizz meg bennünket, vigyázz a fegyverekre! Neked élünk. Le­aratjuk a gabonánkat, megsütjük a kenyerünket leszü­reteljük a szőlőt, megépítjük gyárainkat s felneveljük gyermekeinket tanácskozunk közös dolgainkban. Ez mind Te vagy Az embernek béke kell és kenyér, meleg esték. Jó szavak, hűséges szeretők. Nélküled mire mennénk? Fel­égethetnék falvainkat, szöges bakancsok taposhatnák ve­téseinket, katonák lehetnénk, olyanok, akikről a ballada szól, olyanok, akiket gyorsain elfelednek. Vietnamban most fegyverek ropognak, ártatlan gye­rekek testebe ütődik a golyó, elaljasult amerikai katonák dobnak csóvát a házra Tőlünk messze van? Megtanul­juk, jobban szeressünk Téged. Erőid legyőzhetetlenek, milliók és milliók sorakoznak zászlóid alá. Mert őrködni kell megszolgált békénken, borunkon, asszonyainkon és házainkon. Az élet megáll, mifcsem ér nélküled. Egyszerű vagy, mindenkire egyformán mosolygó. Beleszövődtél mozdu­latainkba, minden esti vacsoránkba Nem a léted az örö­münk, hiányod elviselhetetlen Most ünnepelnek, ünnepiünk, a fasizmuson aratott győzelem napián. Megemlékeznek rólad messzi földeken, mindenfelé. Kicsinosodnak a városok, köszöntenek éa kérnek, egyre kérnek: ne hagyj el minket! Béke legyen a világon! Sz. I* L II szolidaritási hónap szegedi programja Segélyakciók a Béketanács felhívására A Hazafias Népfront sze­gedi városi bizottsága is ki­dolgozta békedemonstrációs programját, amelynek első jelentős eseménye lesz ma a Tisza Szálló koncerttermé­ben rendezendő békehang­verseny. A ma este 7 órakor kezdődő ünnepségen dr. Kedvessy György professzor, az Országos Béketanács tag­ja, a városi népfrontbizottság elnöke mond megnyitót. Ez­után a Szegedi Nemzeti Színház zenekara Vaszy Viktor vezényletével ad hangversenyt. A műsorban Demjén Gyöngyvér, Karikó Teréz, Csernák Árpád, Ko­vács János, Littay Gyula és Szabó Miklós, a színház mű­vészei lépnek fel. Május 19-én a megyei épí­tővállalat kultúrtermében a szegedi bélyeggyűjtők köre rendez nagygyűlést, amelyen Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, a Béketanács al­elnöke mond ünnepi beszé­det. Ez alkalommal adják át azt a 100 ezer darabból ál­ló bélyeggyűjteményt, ame­lyet a szegedi bélyeggyűj­tők a vietnami gyermekek­nek ajánlottak fel. A június 7-én, a Juhász Gyula művelődési otthonban rendezendő magyar—cseh­szlovák baráti esten Katona Sándor országgyűlési kép­viselő, a népfront Csongrád megyei bizottságának titká­ra mond ünnepi beszédet, s a szolidaritási hónap június 8-án a Móra-parkba áthelye­zett lidicei emlékmű meg­koszorúzásával ér véget. A szolidaritási hónap fo­lyamán a kerületi és a kör­zeti népfrontbizottságok bé­kegyűléseket szerveznek, a művelődési otthonokban pe­dig „Népek barátsága" cím­mel azok a közéleti szemé­lyiségek tartanak élménybe­számolót, akik hivatalos de­legációk tagjaiként a közel­múltban utazásokat tettek az ázsiai és afrikai országok­ban. Az Országos Béketanács budapesti ünnepi ülésén el­hangzott felhívására Szege­den is megkezdődött az üze­mek, intézmények dolgozói, a társadalmi szervezetek tag­jai és a lakosság körében a vietnami népet megsegítő újabb akció szervezése. A szolidaritási hónap esemé­nyeinek demonstrációja egy­ben az anyagi megsegítés si­kerét is szolgálja. Magyar árak sikeres külföldi bemutatói Ml rendezvény a HUNGEXPO tavaszí kíáílítássnrozatában Most ért véget a HUNG­EXPO magyar kiállítás- és vásárrendező iroda tavaszi külföldi kiállítássorozata. Ebből az alkalomból az MTI munkatársa nyilatkozatot kért Droppa Gusztávtól, a HUNGEXPO igazgatójától. — 1968 eddigi szakaszában tíz külföldi rendezvényünk volt, s valamennyi nagy kö­zönségsikerrel, kedvező üz­leti eredményekkel zárult. A lipcsei tavaszi vásáron a magyar vállalatok mintegy 3,5 milliárd forint értékben­kötöttek export—import szerződéseket. Hosszú szünet után részt vettünk a lyoni nemzetközi vásáron. Pavilo­nunkat meglátogatta De Gaulle elnök és felkereste az éppen akkor Franciaor­szágban tartózkodó Fock Je­nő magyar miniszterelnök is. A magyar külkereskedelem részt vett a madrasi nem­zetközi vásáron, a tripoliszi, a brüsszeli vásárokon, s Svájcban megrendezett du­nai heteken és jelen van a most még zajló hannoveri és milánói vásárokon. Hollan­diában és Iránban magyar heteket rendeztünk. A hol­landiai magyar hetek össze­kapcsolódtak számos kultu­rális eseménnyel. A teherá­ni műszaki hetek középpont­jában nagyszabású magyar ipari kiállítás állt. Az érdek­lődésre jellemző, hogy 350 ezer látogató, az iráni fővá­ros lakosságának 15 százalé­ka kereste fel kiállításunkat. A HUNGEXPO tavasszal le­zajlott tíz kiállítását össze­sen mintegy ötmillió látoga­tó tekintette meg. — A HUNGEXPO tevé­kenységének legközelebbi ál­lomása a Budapesti Nemzet­közi Vásár. Ezúttal összesen 36 ország kiállítóit fogadjuk. A HUNGEXPO külföldi és hazai kiállításainak különös jelentőséget ad, az a tény, hogy az új gazdasági mecha­nizmus lehetőségeit kihasz­nálva, a vállalatok, üzemek, közvetlen kapcsolatokat igye­keznek kiépíteni áruik vá­sárlóival, felhasználóival. Selye János Szegedre látogat Selye János, a Kanadában élő és az elmúlt néhány év­ben immár másodszor ha­zánkban tartózkodó világ­hírű magyar származású or­vosprofesszor Szegedre is ellátogat. Szegedi tartózko­dásának programjában má­jus 13-án. hétfőn délután 5 órai kezdettel a szemészeti klinika előadótermében elő­adást tart kutatásai legújabb eredményeiről, amelyeknek legfontosabb tanulságait ma­gyarul megjelent könyveiből és a napilapok, a rádió, a televízió tudományos isme­retterjesztő anyagaiból a nagyközönség is ismeri. A hétfői rendkívüli tudo­mányos ülés másik előadója H. J. Wespi svájci nőgyó­gyász lesz. aki a méhrák ko­rai felismeréséi-ól ismerteti tapasztalatait. CSÜTÖRTÖK, 1968. MÁJUS 9. DÉL-MAGYARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom