Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

Hitel, bank, FM pénzügyi politika Öngyilkosok Az űj gazdasági mechanizmusban érvényesülő hitel-, bank- és pénzügyi politika nem csupán a szakemberek, a közgazdászok és vállalatvezetők körében váltott ki igen nagy érdeklődést, hanem a nagyközönség részéről is. Sőt, olyan megjegyzéseket is hallani, hogy a „banké lett a vezetószerep", „a pénzintézet vált nagyhatalommá" a január elsejével bevezetett reform során. Az irőnikus megjegyzés nem állja meg a helyét, ebből csak annyi Igaz, hogy a bank, a pénzügy igen nehéz feladatot kapott a reform n/egvalósitásában. A pénzügyi politika lassan áttér az új vágányokra, a vállalati* hitelkérelmeit nemrégiben bírálták felül és kötötték meg az idei hitelszerződéseket, vagy nyitottak folyószámlát rövidebb s hosszabb lejáratú hitelekre. Az aktualitás miatt választottuk rovatunk témájául a pénzügyi politika kérdéseit. Erről beszélgettünk a Magyar Nemzeti Bank és a Beruházási Bank Csongrád megyei fiókjainak igazgatóival, Kovács Lajos és Kutiván Rezső elvtársakkal. Vállalnia konzekvenciát szert, éppen ezért lényeges, hogy a hiteligényeket a kérelmezők időben és meggyőző információkkal bizonyítva nyújtsák be a bankfiókhoz. A pénzforgalom terén egyébként az a legdöntőbb új, hogy a bank szigorú következetességgel tudomásul veszi a számlatulajdonosoknak azt a jogát, hogy pénzük felett ők rendelkeznek: tehát számlájukat csak rendelkezésük alapján terhelheti, és ettől az alapelvtől kizárólag a jogszabályokban pontosan meghatározott esetekben — pénfizetésre való végrehajtóbírósági, döntőbírósági és államigazgatási határozatok esetében — térhet el a Magyar Nemzeti Bank. Ennek az elvnek a következetes érvényesítéséből, hogy még inkasszó esetében is csak a számlatulajdonos előzetes rendelkezése alapján terhelhet a bank, hacsak jogszabály, vagy a felek előzetes megállapodása nem intézkedik azonnali beszedési megbízás végrehajtásáróL A szerződéskötések A pénzügyi kérdésekkel szorosan összefügg az a szemléletváltozás, amely a gazdasági élet minden területén, ha lassan is, de megindult. A banknak, a pénzintézeteknek ehhez az új közgazdasági miliőhöz kell igazodnia, s igazodik is hozzá. Egyetlen sorompó létezik csupán: az, hogy korlátlan hitelnyújtási lehetőség ezután sem lesz, mivel ilyen a valóságban nem is lehetséges. Egy dolog máris előtérbe került, mégpedig a termelés és a pénzügy olyan egészséges fúziója, amely sokkal jobban inspirálhatja a vállalati élet hatékonyabbá tételét, a nyereséges és a piac igényeinek is megfelelő termelést. A pénzügyek és a termelés külön-külön nem is futhat Az új gazdasági mechanizmus megköveteli a termelőegységektől, azok vezetőitől, hogy együttesen kísérjék figyelemmel a gazdálkodás e két szorosan összetartozó, el nem választható oldalát. Régebben csak a „termelésre" koncentráltak, s bizonyos mértékig kiesett a figyelem köréből az értékesítés folyamata. A vállalati tevékenység véget ért azzal, hogy legyártották a tervezett áruk mennyiségét, esetleg túl is teljesítették a kvantumot A fejlesztés, a beruházás sem volt sokkal összetettebb, hiszen az első lépés mindig a pénzkereséssel kezdődött s csak azután következett a biztosíték, a realizálás feltételeinek kutatása. Pedig a termelés, a vállalati gazdálkodás nem érhet véget a gyári előállítással, hanem csakis a piacon, a realizálással fejeződhet be. A reform előtt elegendő volt csupán a termelés első fázisáért, a termékek előállításáért vállalni a konzekvenciát Ennyi ezután nagyon kevés lesz. Az önállóság kiteljesedésével együtt teljes felelősséggel kell megoldania minden vállalatnak a gazdálkodás egészét, vagyis nem. csupán termelni kell, hanem eladni is. S bármilyen legyen e realizálás előjele, a termelő egység viseli a konzekvenciát A pluszt is, meg a mínuszt is. Ez természetesen „átállást" jelent különösen szemléletben és aktivitásban. Most nem lehet csupán a számok mechanikus hajszolásával előre jutni, hanem bioznyos fantáziát kell vinni a dolgokba, de ez valahogy nem is okoz nehézséget hiszen az emberek jobban szeretik, ha önálló gondolataikat saját énjüket is hozzáadhatják munkakörükhöz, tevékenységükhöz. Fontos rendelkezés még a pénzforgalom területén, hogy a gazdálkodó szerveknek az MNB-nél, a BB-nél, vagy bármely más pénzintézetben vezetett számláját egységes bankszámlának kell tekinteni. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a BB az MNB-nél levő számlák ellen és fordítva, az MNB a BB-nél levő számlák ellen benyújthatja követelését és érvényesíthetők a bírósági és egyéb határozatokon nyugvó követelések is. A bank és ügyfelei közötti kapcsolat új tartalmat kapott a reform során. A régi mechanizmusban a bankmunka meg volt. terhelve hatósági feladatokkal is. Ezért a számlatulajdonosok inkább érezték a bankot hatóságnak, mint egyenrangú partnernek. A banknak ezek a hatósági természetű feladatai a devizaügyek kivételével megszűnnek, illetve megszűntek. Most valóban egyenjogú partnerként szerepel a pénzintézet és a számlatulajdonos gazdálkodó egység. Megállapodásaikat hitel- és kölcsönszerződésben rögzítik és attól csak Indokolt esetben térhetnek el. A bankmunka új vonását tükrözi, hogy kiépítik ügyfél-szolgálataikat, közlik ismereteiket a piaci helyzetről, a realizálási lehetőségekről mind a belföldi, mind a külföldi piacokra vonatkoztatva. Ezekért az információkért természetesen a bank nem vállal felelősséget A banki információnak igen fontos korláta lesz a jövőben, hogy a másik vállalat ügyeiről, gazdálkodásáról, anyagi helyzetéről nem adhat felvilágosítást. Az idei hitelszerződések megkötésére általában áprilisban került sor, de egyrészük áthúzódott májusra. A bank az iparban gazdálkodó vállalatok mindegyikét hitelképesnek minősítette Szegedén és Csongrád megyében. • Középlejáratú kölcsönt áltálában olyan vállalatok kaptak, ahol a termelési, illetve értékesítési volumenfelfutás miatt emelkedett a forgóeszköz-szükséglet Így például a könnyűipari vállalatok 80 százaléka, az élelmiszeripari vállalatoknak pedig 67 százaléka kért és kapott középlejáratú kölcsönt de további engedélyezések is elbírálás alatt vannak. Bankhitelek folyósítása A bankszámla a tulajdonosé Az MNB megyei igazgatója elmondta, hogy a finanszírozásban a régi, lényegében automatikus, pénzellátás jellegű hitelezést felváltja a szelektív hitelpolitika gyakorlata. A hitelpolitikának ezt a szelektív jellegét úgy kell a banknak a hitelezés során érvényre juttatnia, hogy azzal elősegítse a reform legfontosabb célkitűzéseit Tételesein felsorolva: — A fogyasztási és beruházási javak piacán az egyensúly kialakítását, illetve fenntartását — A népgazdasági tervben elhatározott külkereskedelmi célkitűzések megvalósítását, különösen a konvertibilis devizabevételt eredményező export optimális növelését. Ezzel egyidejűleg viszont korlátozza: — A nem realizálható, a nem eladható termelést. — A népgazdaság számára nem kifizetődő, nem hatékony beruházásokat. — A felesleges készletek felhal mozódását. Ezeknek a követelményeknek a teljesítése a gyakorlatban úgy jelentkezik a gazdálkodó szerveiméi, hogy a bank a kért hiteleknél megnézi, hogyan illeszthető a pénzösszeg a népgazdasági célokba, vagy az illető vállalat tevékenységi körébe, esetleg az ipar ágazati területére, s ha minden stimmel. akkor nincs akadálya, korlátja a hitel teljesítésének. A hitelösszeg mértékét azonban a realizálás valódisága szabja ineg. Tekintettel arra, hogy az egyensúly-kérdések kezelése az új gazdasági mechanizmus első esztendejében rendkívül fontos és bonyolult feladatot jelent, — s ebben a hitel meghatározó szerepet játszik, mert a hitel pénzt jelent, a pénz pedig vásárlóerőt, a vásárlóerő ugyanakkor hatást fejt ki a piaci egyensúly állapotokra — a bank központi vezetősége átmenetileg centralizálja a hiteldöntéseket. Eddig világos és érthető is a pénzintézetek meggondolása, mert a pénzeszközök forgalma nem lehet közömbös a gazdasági élet menetében, hiszen normális befolyásolás mellett abnormális állapotokat is teremthetnének. Kérdés: milyen mélységig terjed a centralizáció a pénzügyi politikában? Ez a centralizáció legerőteljesebben a tárca-vállalatok hiteleinél jelentkezik, ami azt jelenti, hogy a benyújtott hitelkérelmekben a likviditási hitelek és bizonyos eseti hitelek kivételével Budapesten, a Magyar Nemzeti Bank ágazati főosztályain döntenek. Az új hitelezési eljárásnak ezt a két aspektusát azért emelte ki az MNB fiókjának igazgatója, mert ha figyelmen kívül hagyják, akkor legfeljebb nehezítik egymás munkáját mármint a bank és a hitelkérő vállalat. Az új gyakorlatra való átállás nehézségein úgy könnyítettek az év elején, hogy nagyobb arányban folyósított az MNB likviditási hiteleket. Ebből azonban nem csinálhatnak rendA beruházásokról egyszer már irtunk rovatunkban. Most csupán annyit hogy a beruházásokat ezentúl két fő kategóriába osztjuk: állami és vállalati beruházásokra. Az állami beruházásokon belül megkülönböztetünk egyedi nagyberuházásokat, célcsoportos - és egyéb beruházásokat A nagy állami beruházások sem ingyenesele, hiszen itt is jelentkezik valamilyen formában a visszterhesség problémája. Szegeden és környékén például négy-öt ilyen volumenű beruházással lehet számolni: az olajprogram, az EMERGÉ második üteme, az MTA újszegedi kutatóintézete és a hódmezővásárhelyi porcelánedénygyár. valamint később a szegedi házgyár megvalósításával. Érdekesebb talán a vállalati kategóriába tartozó beruházások problémája. Ezek nagyságrendje figyelemreméltó. hiszen a megyei beruházások összegének felét jelentik ebben az esztendőben is. A legfontosabb változást az jelenti, hogy ezeknél a beruházásoknál a vállalatot illeti a döntés joga, ebbe senki sem szól bele, de a konzekvenciát, ebben az esetben is a vállalat viseli. A bank egyszerűbben intézi a hitelkérelmeket, mint régebben. A középlejáratú hitlek visszafizetésének ideje általában maximum 36 hónap. Ilyen hitel igénybevétele történhet cél-jelleggel, vagy minden jelleg megjelölése nélkül is, pusztán alapmegelőlegezés formájában. Az indoklással ellátott hitelkérelemhez ebben az esetben is egy mérleg-szerű összeállítást kell csatolni. A bank mindössze annyit vizsgál a középlejáratú hitelkérelmeknél, hogy a kért öszszeg visszafizetése a megjelölt határidőre biztosított-e. A hosszúlejárati hitelek időtartama általában hat év, de preferált esetekben ennél több is lehet. A Beruházási Bank igazgatója elmondta, hogy a hosszúlejáratú hitelek indokoltságét már részletesebben vizsgálják, s ezek engedélyezését bizonyos nyereséghozam — minimumhoz kötik és — tekintettel a rendelkezésre álló kontingens korlátozott mértékére — a hitelkérelmeket sorolási mutatók alapján rangsorba állítják. Kézenfekvő. hogy a legjobb hatásfokkal rendelkező kérelmek kerülnek előbbre a sorba, és azokhoz a beruházásokhoz nyújtanak elsősorban hosszúlejárati hiteleket. Gazdagh István f$ A lemondó nyilatkozat nem elég Az öngyilkosságot elkövető emberek jelentős szamát időbeni észlelés és gondos, gyors orvosi beavatkozás után visszahozzák az életbe. Tavaly az öngyilkosok mintegy 70 százalékát mentették meg. Életükért, ha erre szikrányi a remény, a belgyógyászati és idegklinikákon, továbbá a kórházakban küzdenek. Szegedre a klinikára speciális gyógykezelésre más megyékből is hoznak öngyilkosokat. A lábadozás, a fizikai gyógyulás szakaszában, illetve mielőtt az öngyilkos elhagyja a gyógyintézetet, az öngyilkossági szándékáról lemondó nyilatkozatot kell aláírnia. Ha ezt megtagadja — több ilyen ember van —, akkor nem bocsátható el. Sajnos, előfordul, hogy X. vagy Y. aláírja ugyan a nyilatkozatot, de azután újból öngyilkosságot kísérel meg. Többször még a betegágynál, vagy az elbocsátás után felkeresi az öngyilkost a rendőrség képviselője. Egy nagyon régi jogszabály ugyanis a rendőrség igazgatási feladatába sorolta az öngyilkosok felkeresését, s az öngyilkossági szándékról lemondó nyilatkozat kérését Tehát kétszer kell lemondó nyilatkozat. Ez, főként rendőri vonatkozásban — az ideggyógyászok, az ügyészek és az öngyilkosságot megkísértek egyöntetű megállapítása szerint nagyon formális dolog. Van jó néhány eset, amikor a jogszabály előírására a rendőrtiszt megjelenése az öngyilkossággal próbálkozott személy idegés lelkiállapotára cseppet sem szerencsés. Az igazgatási feladat — a régi szabály szerint — ugyanis szinte csak a lemondó nyilatkozatra helyezi a hangsúlyt. A rendőrség képviselői is azért gyakran túllépik ezt, s nemcsak lemondó nyilatkozatot kérnek, hanem hosszabban beszélnek az életunttal. De erre, ami nem feladatuk, a sok más elfoglaltság miatt többnyire nincs idő, alkalom. Itt az ideje, hogy az avult szabályt a lemondó nyilatkozattal összefüggésben szocialista, humanista társadalmunkhoz igazítsuk. Az öngyilkosság önmagában véve nem bűntett, rendőrségi, ügyészségi üggyé akkor lesz, ha öngyilkosságra bujtogattak, ahhoz segítséget nyújtottak, vagy kiterjesztett öngyilkosságról van szó. A kiterejsztett öngyilkosság fogalmába tartozik például: a részeges, züllött apa miatt az anya megmérgezi önmagát és gyermekeit. Megmentik őket, ám az anya ellen élet elleni cselekmény miatt bűnvádi eljárást kell indítani. Vagy: a féltékeny fiú mérget ad kedvesének, majd maga is öngyilkos lesz. Életben maradnak, a fiúval szemben azonban bűnvádi felelősségre vonást alkalmaznak. Természetesen helyes, hogy az öngyilkosságoknál ezeket a bűntetti vonatkozásokat vizsgálja a rendőrség. A klinikákon, kórházakban az öngyilkosok életének helyreállításáért, mint minden életért, megteszik a megtehetőt. Több-kevesebb nap után aztán a megmentett elhagyja a gyógyintézetet. A testileg egészséges öngyilkosok tehát eltávoznak a gyógyintézetből, miután a lemondó nyilatkozatot aláírták. Ez a lemondó nyilatkozat azonban nem elég. Ne szépítsük: a nyilatkozattal jórészt vége az öngyilkosokról való további társadalmi gondoskodásnak. Nem megoldott a törődés — ideggyógyászok, ügyészek is így értékelik — az életben maradt öngyilkosokkal. Gondozzuk a börtönből szabadult betörőket, rablógyilkosokat, a társadalmi tulajdon fosztogatóit — és ez helyénvaló. Még inkább gondoznunk kellene a halálból visszahozott öngyilkosokat, mert életvédelemről van szó. Mintaszerű hazánkban a tbc-, a gyermek-, valamint a bőr- és a nemibeteg-gondozás, s ezek példájára kell törődnünk az öngyilkosokkal is. Kellenek nekik a „lelki mankók", s közülük jó néhány rászorul az ideggyógyász pszichiáter kezelésére is. Az út a tettig, s maga a tett ugyanis továbbra is X.-re, Y.-ra, Z.-re nehezedik. Az ideggondozás bővítése Szegeden az Egészségügyi Minisztérium által is elismert jogos igény. Az ideggyógyász felelősségétől indíttatva nem szívesen hagyná magára az embert, de hiányoznak azok az intézmények, ahol ezekkel az esetekkel behatóbban tovább foglalkozhatnának, orvosi és társadalmi szempontból egyaránt. Ideggondozó-hálózati feladat volna ez, ami — sajnos — jelenleg Szegeden mind a helyiségeket, mind a rendelőórák — és a gondozó nővérek számát tekintve elégtelen. A klinikai idegosztály épületei, helyiségei nem megfelelőek, kevés az ágy. s zsúfoltság, nyomasztó elkülönítési gond is van. Ezért van napirenden az ideggondozás feltételeinek fejlesztése. Bár ez elsősorban anyagi kérdés, a szükségesség sürgős megoldást követel. A tapintatos, hozzáértő utógondozásba a tanácsok egészségügyi és szociálpolitikai osztályai is bekapcsolódhatnának. Cselekvőbben és gyengédséggel részt vállalhatnának például az életben maradt öngyilkosok sorsának egyengetésében a társadalmi és a tömegszervezetek. A rendkívül lényeges megelőzésben is nagy felelősség hárul a családra, az iskolára, a munkahelyre. A probléma nem szavakat, hanem tetteket követel! Morvay Sándor — Na, ezt írd meg! — mondja barátom, — Vettem egy szökőkutat és nem működik Egy szobai szökőkutat... A komoly szobai szökőkutat jócskán leszállított áron vette az én komám. Jól festett az egész, mikor az üzletben kipróbálták, s mivel a kancsóból öntés közben mellé is folyt valamicske, az se szúrt szemet, hogy jókora pacni maradt utána a pulton. Odahaza aztán telezubogtatta vízzel, rátette az éjjeliszekrényre, bekapcsolta. Míg zümmögve működött, s a család ámulva csődült köréje. hősünk a használati utasítást olvasta fennhangon. Kiderült, hogy egy kiszúró alkatrésszel adós maradt az eladó, továbbá, hogy nem működik a kivilágítás. Erről egyáltalán nem szóltak, de nem is ez volt a legszqmorúbb. Az éjjeliszekrényről ugyanis egyszeresük vastagodó erekben kezdett lecsurogni a víz. Szökött, de az ellenkező irányba is. Szökőkút Barátom elkerekített egyet, s másnap, még mindig mérgesen visszahurcolta a luxuscsodát a boltba. A tömítés is, a világító berendezés is ott volt, kicserélték a készüléket. Bár követelődzését — hogy tudniillik, ami benne van a leltárban, az jár — az egyik eladó nevetségesnek minősítette, kifakadására végül is csak adtak egy olyan elduguláskor használatos kiszúró micsodát is. (Ehelyett előzőleg a lelkes kereskedők közönséges gombostűt ajánlottak, nem lévén jártasak a használati utasítás nevű szakirodalomban, melyben a készülék szerzői ezt — tudniillik a gombostű, valamint sejthetöleg a fogpiszkáló és a mestergerenda e célra való alkalmazását — messzemenően elítélték.) — Dehát akkor mi baj? — kérdem én egy kis hallgatás után. — Kicserélték, van új kutad. Működik is, nem? — A csodát — mondja a koma — elment a kedvem az egésztől. Most ott porosodik a sarokban. — Té — mondom neki gyanakodva —, nem te vetted meg véletlenül a múzeum előtti szökőkutat is? — Ugyan, ne bosszants már vele! Miért volna az enyém? — Mert ott is valami hasonló hozzáállást tapasztalok. Epp csak hogy bemutatták a működését, aztán semmi. Ott porosodik szegényke a múzeum előtt, ki tudja meddig és ki tudja mért?! Na. de ha nem te vetted meg, akkor erről nincs mit beszélni. Szervusz! S. M. VASÁRNAP, 1968. MAJllS 26. lO DEL-MAGYARORSZÁG