Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

B

ngem Babi) Jarról először Jevtusenko verse tudósított. Aztán, később, amikor Kijevben jártam, kerestem ezt a víz mosta szakadékot, a helyet, ahol a németek az ukrán főváros megszállásának két esztendeje alatt 180 ezer embert öltek meg. De Babij Jar eltűnt. Modern lakótelepet építettek a helyén; parkjának szelíd fái alatt lármás gyerekek játszottak, széles betonútján modern vonalú autók futkostak. S mintha Babij Jar, ez a szörnyűséges haláltábor, ahol méteresre nőtt az elégetett emberek hamuja, Jevtusenko verséig másképpen is eltűnt volna: mintha kiveszett volna az emberi emlékezetből. A fasiszta haláltáborokról, Auschwitzről, Dachauról, Buchenwaldról és a többi földre szállt pokolról, hallhatott az emberiA. KUZNYECOV: BABIJ JAR Ünnepi könyvhét WEÖRES SÁNDOR: MERÜLŐ SATURNUS ség. Ha felemásan ls, de megkezdődött a felelősségrevonás, bírósági tárgyalásokról, perekről tudósított a sajtó. Egyikből, az auschwitziból világhírű dráma született: Peter Weiss, a Stockholmban élő német író A per címmel megrendítő színpadi dokumentumot írt. Előadták Budapesten is. Babij Jart azonban a hallgatás sűrű csöndje vette körül. Mintha senki sem tudta volna, mi történt ott annak idején: a kíméletlen mészárlásért egyetlen embert sem vontak felelősségre. Pedig voltak bűnösök és tanúk is voltak, akik túlélték a szörnyűségeket. De hallgattak. Vagy ha nem is hallgattak, nem kiáltották világgá fájdalmukat. Erőteljesebb hang volt Ehrenburgé a Viharban; nagyobb visszhangot azonban — nem tudni, miért — ez sem váltott ki. Nagyon későn, Jevtusenko több mint húsz év után megjelent verséből döbbent rá csak a világ Babij Jarra. S hogyan született ez a vers is? Abban az időben, 1941 őszén, amikor a német csapatok elfoglalták Kijevet és néhány nappal később megszervezték a félelmetes haláltábort, élt ott egy tizenegyszer látogatóba érkezett hozzá az akkor már világhírű Jevtusenko, elmesélte élményeit a költőnek. Néhány nap múlva megszületett a vers, a Babij Jar. A hallgatás cserepei széttörtek. De Jevtusenko verset írt, a szörnyűség lényegét, az iszonyatot kiáltotta világgá. Hogy pontosan mi történt Babij Jarban, a versből még mindig nem tudta meg a világ. Kuznyecov regénye ezt a hiányt pótolja. Valójában nem is regény ez, hanem dokumentum: minden szava, adata, ténye igaz. Ahogyan a szerző írja a könyv alcímében: a Babij Jar dokumentumregény. Cselekménye a német megszállással kezdődik. Az első élmények nem olyan félelmetesek, mint a megrémült lakosság várta. Az első német katona, akit a szerző megpillant, fiatal szőke srác; Anatolijt legjobb barátjára emlékezteti. De a többi német se látszik szörnyetegnek: vidámak, jókedvűek, szótáraikban lapozgatva próbálnak tréfálkozni a kijeviekkel. Ez a furcsa idill azonban csak egy pillanatig tart. Az események viharos gyorsasággal kergeAz első vers, a címadó, költő és a világ kőzött ott a T. S. Eliot emlékének szól. Az szakadék már, ars poeticák 1965 óta halott angol költő elutasításáé, amelyek csak neve egyet jelent az intel- „kívánalmak célszerű dalnoiektuálls költészettel és a kai"-vá akarják tenni a kölköltészetében kifejeződő fáj- tőt dalmas kiábrándultsággal. A Egyedem vers az olvasó versből nyilvánvaló, hogy elé állítja teljes vértezetécélja nemcsak az emlékező ben, teljes bonyolultságátiszteletadás, hanem az azo- ban a költőt A kötet legnosulas ki felezése, és egyben több verse ilyen erőfeszltébemutatkozás az olvasónak: sekre kényszerít. Vannak, íme. az új termés, ilyen va- akik nem szeretik az ilyengyok. Helye a kötetben és fajta költészetet Kinek kell címadó szerepe még csak fo- ez? — kérdezik. Válaszul kozza jelentőségét egy kis statisztika. , -x. * Weöres válogatott verseiAzok számara, okik most nek gyűjteménye, A hallgaválnak a költő olvasóivá, tág tornya, 1956-ban, hárögtön feladja a leckét ez a ron-iezer példányban jelent bemutatkozás: itt nemcsak meg a Tarka forgó 1958-ban hangulatokról, érzelmekről, tízezer-kétszázban, a Tüzkút puszta logikával befogadha- i984-ben négyezer ben.. A tó gondolatokról van szó. könyvesboltokban színüket Aki a vers lényegéhez el sem lehet látni> a könyvtáakar jutni, annak mindeze- rakban sem nagyon: „elken kívül alapos tudásra, ls- fogytak" cmnar. is. Az új kőmeretek tényanyagára is tet 16 ezer példányban keszüksége van. Aki vállalja rüu kiadásra. A könyvhét ezt a követelményt és veszi elején talán lehet még kapa fáradságot, az előtt meg- ni g^j magyar költő, az annyíllk egy. a mindennapitól tológiákat nem számítva még kétségtelenül távoli, intel- nem jeient meg ilyen péllektuálig világ. ddnyszámban! Tudnia kell, hogy Satur- Mindez nem azt jelenti, nus egyike az itáliai népek hogy Weöres filozófiája, verlegrégibb isteneinek. A selnek szellemisége minszántás-vetés, a gyümölcsök, denkit egyformán meghódít, a természeti bőség istene, az hogy a költészetében megaranykor istene, akinek ün- nyilvánuló ideológiával minnepei az öröm ós a bőség denki egyetért. Népszerúséünnepei voltak, amelyeken gének oka sokkal Inkább az, néhány napig még a rab- hogy sokszínűsége, sokarcúszolgái; is szerepet cserélhet- sága, bravúros formaművétek uraikkal. És elűzött is- szete és eleven játékossága ten is. mint ahogy a versben miatt mindenki meglelheti ls elűzöttként, alámerülő- benne a magának valót, ként, törött pásztorbottal je- Az új kötetben például ellenik meg. bűvölő játékossággal szólal Ezt tudni, s ezzel közelíte- m«8 a Psyché ciklusban, ni meg a vers lényegét, amelynek darabjai egy képszükséges. Mert a nehezebb "ílt, a XIX. század eleién hajlottan is vidám, munkás, Ihatalmas. En pesszimista? Hagyd, [unalmas. lett két éves kisfiú, aki átélte a tik szét a bárányfelhőket, megszállás és Babij Jar 778 Megjelenik a plakát a zsidók napját. Anatolij Kuznyecov- összegyűjtéséről; „iratokat, nak hívták, később híres író pénzüket, értéktárgyaikat, A legenda folytatása valamint meleg ruhát, fecimű regényét magyarul is hérneműt stb. hozzanak maCsontos Magda olvashattuk —, s amikor gukkal". Senki sem tudja, MOCSÁR GÁBOR: FEKETE CSÓNAK itt következik. Kibontani a vers rétegeit: csodálni antik kultúra és a jelen ötvözőélt Ifjú magyar költőnő „verses játszadozásai". Tartalmi és formai bravúrt jedósét. felfogni a történelmi lentenek. Játékos. vidám ..;! - 1,,.- r. ™ íl (1 J> M í. 641/1 *Onl< rt általános emberi, és a legaktuálisabb kapcsolódását, megérteni a mi korunk egve ciklus az Ócska sirversek-é ls. Több vers beszél a szerelemről: a legszebbek: a Vetemes problematikáját és az ««« « Tanhauser, a Soha egyéni fájdalom összefonódá- me0e0V kert... sát. Minderről sző van a A költő, bármennyire is versben. Saturnus, az ed- inkább a belső világ felé űzött pásztor-Isten nem vi- fordul az érdeklődése, nem selhet már felelősséget, hely- szabadulhat napjaink aktuzete fosztja meg ettől. De ális témáitól sem. Ezeket fofá.i látni azt, amiből kiűz- galmazzák meg — többek ték, a nem eszmélő tolon- közt — a József Attila utolsó gást a vályú „vidám vado- fényképére, a Lumumba vénatúj nagyszerűségeinél", re, a Szeretök a nagyvárosamelvet „gyilkos sugarak, ban és az Óda a kispolgárkapuba rakott robbanások" hoz. fenyegetnek Aggódik, mert Megrendítően szólal meg tehetetlenül kell figyelnie a a kötélben az öregség motírohanást, amely olyan vuina, Weöres ismert, sze„mintha sínén a vonat rohan mérmes öniróniájával, és ena szakadékba, melynek túlsó nek a témának kapcsán is partja nincs". Íme, a költők az életet hirdetve, nem a haszájából századunk annyi- íálfélelem megalázott rabszor felhangzó figyelmezte- szolgájaként. Figyelmet értés: az ember a technika- demlő a befejező Ajánlás: val, mert nem úr felette a humanitás, a becsület, azem- Herceg, kinek humora nincs, beriség pusztulását okozhat- pesszimistának ne tekints, ja Ez a prím. Emellett több mert kispolgári habzsolás gondolat szólama bujkál: a Jhelyett, rem.-nvkedó kétségé, hogy ön-feltés. aggodae felett hátha mégse igv lesz. a szo- lengetem a tart szárnyú morú megállapításé, hogy a [elétet: Haldoklik a parasztpátriárka. Haldoklik idősb Laczkó László, aki született Kunkemesen 1897. március negyedikén, s akinek most, 1966. május tizenhetedikén mozdul meg utoljára egymásra tett, de azelőtt így, egymáson alig nyugvó, mindig tevővevő, sosem fáradt keze. Megy a távirat a Pesten élő Gizihez, akit a háború sodort bele egy olyan nyugtalan életformába, amiből aztán sem két házassága, sem folyton aggódó családja nem tudja kihalászni; megy a távirat Károlyhoz, aki az olajosok házatáján csinálja a maga mindennapra elvárt szerencséjét; s megy a távirat Paliért is, aki szépaszszony felesége mellett, íróbarátainak meg-megújuló társaságában próbálja legalább megérteni a maga összekuszálódott, mindig szeles, mindig zivataros életét Az egyetemista unokának, Karcsinak nem kell táviratozni. Hazajött volna ő anyja érte kiáltó levele nélkül is, hiszen annak a diáknak, akit zűrzavaros politikai — s minden egyéb — nézeteiért egy évre kitiltottak az egyetemről, nincs helye tovább a kollégiumban. Elmennek a táviratok, s megmerevedett apjuk körül összegyűlnek a Laczkó-gyerekek. összegyűlnek, s míg a felkötött állú öreg paraszt a végső útját várja, ki-ki elmondja, elsírja, elkiabálja a maga bánatát, a maga keserveit. Tetemrehívásnak is minősíthetnénk Mocsár Gábor új könyvét, a Fekete csónakot. hiszen mi mást is tesz most megjelent munkájában az író, mint figuráról-figurára mindenkit megidéz, s mindenkit vallomásra bír a kedves halott felett. Sorsok bomlanak ki a lapokon. Ezekben a sors-idézésekben remekel igazán Mocsár Gábor, ezekben az életútfelvillantásokban leljük meg legjobb írói erényeit. Néhány oldal, és máris előttünk áll egv-egv ember, látjuk, milyen rákényszerített vagy maga szabta törvények kormányozzák; kiknek, miért, hogyan él. De nemcsak a Laczkó-gyefékek portréja rajzolódik elénk ilyen élesen: a feleségként, szeretőként, vagy akár csak alkalmi ismerősként hozzájuk csatlakozó kis epizódisták is életre kelnek egy remekül jellemző történet, vagy akár már egy jellemző elszólás után is. frigylésre méltó, tény-tára van az életről Mocsár Gábornak, s azért ls irigylésre méltó, hogy szereplőinek bemutatásakor mindig a legjobb, a legalkalmasabb eszközeiért nyúl. Jóismerősként őrizzük meg emlékezetünkben az öreg és a fiatalabb Laczkóknak — s éppígy a velük utunkba került sors- és kortársaiknak — figuráit. A legfiatalabb Laczkók azonban már nem maradnak meg ilyen éles vonásokkal az olvasóban. Amilyen poétikus egyszerűséggel örökíti meg Mocsár Gábor regényének legidősebb generációját, amilyen mélyen átéli a középgeneráció minden gondját-baját, olyan bizonytalanná válik a legfiatalabb évjárat bemutatásakor. Már a hazaparancsolt fiúunoka, Karcsi vétkét sem érezzük eléggé súlyosnak — vagy inkább íróilag megindokoltnak —, s a történet további részeiben ls mindig az ifjabb szereplőkről olvasottakban érzünk disszonanciát. Meditációik sokkal inkább konstruáltak, mint természetesek, párbeszédeik helyenként egészen idegenül hangzanak. Igaz, a regény hangvételébe sem igen illenek a mai fiatalok sleng-monológjai, mégis az írónak meg kellett volna találnia azt a formát, amely gondolatilag is, nyelvileg is egy sikeresebb szintézist eredményez. (Főképp a Karcsi—Marika kettős jelenetei példázzák kifogásainkat.) S ahogy a legifjabbak megjelenítésekor csökken a feszültség, a legközelebbi múlt elemzéskor is elégedetlenséget érzünk. Azok a beszélgetések nem elégítenek ki, a már összegyűlt testvérek között, a temetés előtti nap estéjén hangzanak el a már igazán szó szerint vett .aznapi" dolgokról. Akárhogy is nézzük, itt inkább a riporter szava hallatszik, s amit mond, inkább egy irodalmi formába öltöztetett — szemléletes példákkal bőségesen Illusztrált — helyzetjelentésnek tűnik, mint a korábbi részekben oly örömmel dicsért irodalomnak. Így aztán nem csoda, hogy a Fekete csónak Inkább remek részleteivel hívja fel magára a figyelmet, a befejező epizódokban olvasott — a falu új életét, az emberek átformálódását leíró-elemző fejezetek riportos beütései megakadályozzák, hogy mint egészről ls maradéktalan elismeréssel szóljunk. A kunkemesl Laczkók azonban így is az olvasó jóbarátjai maradnak. Sokáig kell részvéttel gondolni rájuk, sokáig kell együttérzéssel kísérni őket kanyargós, de azért csak előbbre fodrozó útjukon. Az együttérzés indokolt: tulajdonképpen mi, valamennyien együtt megyünk velük. Akácz László mi akar ez lenni. A legtöbben azt gondolják, Németországba szállítják majd őket, s még akkor ts azt hiszik, amikor a gyülekezőhelytől nem messze, Babij Jar víz mosta szakadékánál, megszólalnak a gépfegyverek: meztelenre vetkőztetett embereket ölnek itt, ezer és tízezer számra. Mindaz, ami ezután történik: szabályszerű. A kivégzőhely nem ideiglenes. Koncentrációs tábor épül köréje, s a zsidók után jönnek a többi foglyok, ukránok, oroszok, cigányok, s ki tudja még, hányféle más nép, akikre egyaránt szörnyű halál vár, kezdetben a golyó, aztán később az elégetés, s közben az emberkínzás ezernyi variációja, amelyet ebben a táborban éppúgy, mint a többiben, bizonyos elmebajos eredetiséggel, szörnyű egyéni leleménnyel, sajátosan alkalmaznak. Néha sikerült a lehetetlen, a menekülés. Kuznyecov nemcsak saját élményeit meséli el, hanem bemutatja azokat is, akik túlélték a poklot. Davidovot például, aki a megszállás végefelé részt vett egy táboron belüli felkelésben, és Dinát, a színésznőt, aki az iszonyatból, a holttestek közül, elmondhatatlan szenvedések árán és után menekült kl. Kuznyecovnak immár világhírű könyve nemcsak egyszerű krónikája a 25 év előtti eseményeknek: mának szóló szenvedélyes vallomás. „Ismét és ismét éberségre akarok buzdítani mindenkit — írja — különösen pedig minden egészséges, tetterős fiatalembert, akiknek elsősorban szól ez a könyv: felelősek vagytok az emberiség sorsáért. Elvtársaim, Barátaim! Testvéreim! Hölgyeim és Uraim! Tegyék félre egy percre ügyeiket, hagyják abba szórakozásukat. A világgal valami nincs rendjén r Még egy idézet a sok közül, amely ugyancsak azt bizonyítja, hogy Kuznyecov a mához szól: „Hogyan lehetséges ezen a gyönyörű, áldott földön, Ilyen ég és ilyen nap alatt, emberek, ésszel, ítélőképességgel felruházott emberek — nem ósztönlények, nem állatok, hanem gondolkodó, értelmes emberek között olyan végletes őrület, mint az agresszió, háború, fasizmus." Persze — mondja Kuznyecov is — mindenre megvan az „okos" magyarázat De mi olvasók éppúgy nem értjük ezt, mint az író. Azt azonban talán egyre többen ismerik fel, hogy ez ellen akicókra, cselekvésre van szükség. Hogy ehhez hozzásegít- a könyv egyik legnagyobb értéke. Ökrös László Goda Gábor RŐZSIKA Részlet a szerzőnek a könyvhétre megjelenő VaUomáaok regénye című műiéből. Gyönyörűséggel hallgattam Rózsika történeteit arról a faluról, amelynek kedves és eszes szidalmazása közben végeredményben az derült ki, hogy az emberek új házakban laknak, rádiójuk, mosógépük van, szinte kivétel nélkül, a legtöbbnek pedig már televíziója, villany vasalója és angol klozettja is. S Rózsika előadásából az is kiderült, hogy mindezt milyen kevésre ertékelik, mert ismerik a dán, a holland, és még sok más ország parasztjainak felszereléseit, szövetkezeteit, és Magyarországot nanapság minden vonatkozásban csak a gyarmatbirodalmak meggazdagodott anyaországaival és legfejletteb ipari államaival hajlandók összehasonlítani. Amikor mindez* tőmondatokban, a közérthetőségnek már-már szinte elviselhetetlen fokán magyaráztam Rózsikának, azt mondja: — Ugvan kérem, Tóth Flórián úr, hát Magyarország Európában van és nem Afrikában. Nemegyszer csaptam fel prókátornak, de tudomásul kellett vennem, hogy az ifjúságnak nincs összehasonlító alapja a múlttal. Nincsenek gátlasai a jelen szidásában; nem ismeri a hálának azt a forma'át, amit egy rendszer megbecsülésével szeretnénk azonosítani; a múlt csak ke"éssé érdekli; a magán- és köztulajdon különbségét már alig érzékeli, hiszen lényegében bizonvos formák közt a magántulajdon és ugváncsak bizonyos forrnak közt a köztulajdon új viszonylataiban nőtt fel. Hogy at apja ék