Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

Kihűlt a víz? „Nagyon elhallgattatok a szegedi termálvízzel — mondta egyik ismerősöm, aki mint annyi mások, szeret csipkelődni a "-sajtóval". — Talán nem olyan forró már, mint azelőtt?" Hogyis csak? Igaza lehet, legalábbis kép­letesen minden bizonnyal. Néhány évvel ezelőtt, amikor az első hévízkutak fúrását siker koronázta, valóban so­kat beszéltünk. írtunk is róla. örült az egész város. Hi­szen itt, az Alföld déli csücskében, messze a szénbányák­tól, messze minden energiatermelési lehetőségtől, nagy­szerű következményekkel kecsegtetett az, hogy a szegedi föld gazdag melegvíz-forrásokat rejt magában. De a forró lelkesedés azóta mintha kihűlt volna.l Mi történt tehát? A tények ismeretesek. Tudjuk, hogy az Odessza-lakónegyedben vagy ezer új lakást hévízközmű szolgál, a termelőszövetkezetek melegházakat fűtenek ve­le. Maga a víz tehát éppolyan forró, mint volt. Sőt az is köztudott, hogy a textilművek tövében fúrt kutat végül is nem volt szabad rákapcsolni Móraváros és Alsóváros köz­kifolyóira, mert életveszélyes lett volna a szabadon kifolyó forró víz. Azután még jól emlékezünk a tápéi gázkitörésre ts, s arra a mendemondára, hogy ha ott akkor a víz he­lyett nem földgáz bújik elő, sose jöttek volna rá az al­győi olajmező létezésére. Ez persze nem volt igaz, egy kő­hajításnyira a tápéi kúttól állt egy olajfúró torony is, ahol az első szénhidrogén réteg elérésénél tartottak mór. Azt mondta egyszer egy olajszakember, hogy tulajdonkép­pen jó dolog egy-egy gázkitörés, mert ha okoz is kárt, annál nagyobb kincset jelez. Szó, ami szó, a történtek után az „olajosok" rátették a kezüket minden szegedi és Szeged környéki kútfúrásra. Még az olaj megjelenése előtt, amikor a hévizek hasznosítása látszott a legfontosabbnak, országos ankétot hívott össze erről a témáról az MTESZ. A Hidrológiai Tár­saság szegedi csoportjának elnöke, Dévény István beveze­tőjében akkor a következőket mondotta: „Munkabizottság alakult 1958-ban nálunk, amely budapesti és helybeli szak­emberek meghallgatása után, zárójelentésében megállapí­totta, hogy a hévízek hasznosítása csak komplex módon gazdaságos, a fűtés csak 25 százalékig hasznosítja a hő­energiát, ezért a hévíznek a fűtésen kívül gyógyászati és mezőgazdasági hasznosítása, valamint esetleg az oldott ál­lapotban levő értékesebb ásványi sók kiválasztása hoz­hatja meg a rentabilitást." Azt hiszem, e megállapítás mostan! Idézése egyértel­műen bizonyítja, hogy ha a hévíznél van értékesebb, job­ban hasznosítható energiaforrás is, akkor inkább azt kell eiőnyben részesíteni. És nyilvánvaló, hogy Szegeden most •an. Az olajkitermeléskor szinte melléktermékként ka­pott kísérőgáz, a földgáz az. Ez az energiában oly szegény város — majdnem azt írtam le, hogy varázsütésre, holott a népgazdaság és a szakemberek több éves erőfeszítése nyomán — manapság két kitűnő energiaszerzési lehetősé­get mondhat magáénak. De a földgáz egyelőre jobb, cél­szerűbb, olcsóbb. Ezért „álltunk át" rá. A szegedieknek nem kell különösebben magyarázni, hogy úgy van: ma­guk harcolnak érte, hogy mielőbb konvektorhoz, para­petthez, égőfejhez jussanak. Az IKV (KIK) hírneve szinte eltörpült már a DÉGÁZ-éhoz (gázmű) képest Néhány éven belül földgázzal fűt ős főz az egész város, azt hasz­nálják majd csaknem kizárólag az ipari üzemek is. És a termálvízzel vajon mi lesz? Elég csak a strand­fürdőre és az uszodára utalni ahhoz, hogy lássuk, nem feledkeztek meg róla. Ami pedig a jövőt illeti: a hévíz­források sértetlenül és értékveszteség nélkül megmaradnak a föld mélyében, mint a legtökéletesebb termoszban. Ami­kor a körülmények úgy alakulnak, ha szükség van rájuk, bármikor ismét értük lehet nyúlni. Kevés város mond­hatja el, hogy ilyen gazdag, még emberöltőkig kifogyha­tatlan energiatárház van birtokában. Talán nem tűnik jóslatnak, hogy elérkezik az idő, amikor Szeged gyógy­fürdőinek neve vetekszik majd Hévízével és Hajdúszo­boszlóéval. Csak egy kis türelem! A mondás szerint, aki sokat markol, keveset fog. Szegednek néhány éve még reménye sem volt a jelenlegi helyzetre, s lám, most már távlatok nyíltak előtte. Nem elhallgattunk a termálvízzel —- mint ismerősöm mondta —, hanem tudunk már sok másról is beszélni. FEHÉR KALMAN VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK1 A M A G Y A R SZOCI 1 A L 1 S T A MUNKÁS) > Á R T LAPJA 58. évfolyam, 116. szám Ára: 1 forint Vasárnap, 1968. május 19. Négyórás ülés Párizsban A VDK és az USA delegációja szerdán folytatja a megbeszélést A Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok delegációja szom­baton délelőtt a korábbiak­hoz képest maratoni hosszú­ságú ülésen folytatta a meg­beszéléseket Az ülés több mint négy órán keresztül tartott A két delegáció ve­zetője az ülésteremből eltá­vozva nem nyilatkozott az egybegyűlt újságíróknak. A szóvivők későbbi sajtóérte­kezletükön nagyvonalakban ismertették a felszólalásokat Ezek szerint a szombati ülé­sen elsőnek Xuan Thuy, a VDK képviselője szólalt fel, majd Harriman amerikai fő­delegátus mondotta el be­szédét. Ezt vita követte. ..Ügy vélem, hogy eleget teszek az egész emberiség jogos követelésének, ha is­mét emlékeztetek rá: azért jöttünk Párizsba, hogy meg­állapodjunk az amerikai fél­lel az amerikai bombázások és a VDK ellen elkövetett egyéb háborús cselekmények feltétel nélküli beszünteté­sében. Csak ezután kerülhet sor a két felet érintő egyéb problémák megvitatására" — mondotta Xuan Thuy, hoz-' zátette, hogy az amerikaiak­nak nem szabad továbbra is kitérniök a határozott vá­lasz elől. Harriman a határozott vá­lasz elől ebben az esetben azzal a kérdéssel tért ki, hogy milyen intézkedésekre hajlandó a VDK a deeszka­láció elősegítése érdekében. Az amerikai küldött nem tett mást, mint elismételte a szerdai ülésen elhangzott ja­vaslatait A legközelebbi megbeszé­lésre csak a jövő hét szer­dáján kerül sor. A vietnami delegáció szóvivője szerint a szerdai dátumot az amerikai fél javasolta. Harriman ar­ra hivatkozott hogy a hét elején „nem ér rá". Megfi­gyelők lehetségesnek tart­ják, hogy az amerikai dele­gáció vezetője a közbeeső időben Washingtonba utazik, hogy konzultáljon kormányá­val. Miközben megbeszélések folynak Párizsban, az USA bombázza a VDK lakott területeit. Ritkán van szabad idő a légvédelmi tüzéreknél — képünk azonban ezt a pillanatot ábrázolja: va­jon kinek szól a levél? Dél-Vietnamban: támadó amerikai helikopterek a dzsungel fö. lótt. Budapestre érkezett az iráni külügy­miniszter Péter János külügyminisz­ter meghívására — néhány­napos hivatalos látogatásra — szombaton este hazánkba ér­kezett Ardeshir Zahedi. irá­ni külügyminiszter. Kísére­tében van Mohammad Reza Amir Teymour, a parlament külügyi titkárhelyettese, Mo­hamad Hassan Poyuyani, az iráni külügyminisztérium il­letékes területi osztályveze­tője, valamint a külügymi­nisztérium több munkatársa. A vendégek fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent Péter János, Szarka Károly külügyminiszter-he­lyettes és Várkonyi József, hazánk iráni nagykövete. Ott volt a fogadtatásnál Ab­do-Ahad Dara, Irán magyar­országi nagykövete is. Tudományos találkozó Szófiában végetért a szo­cialista országok tudomá­nyos akadémiai tanulmányi bizottságainak ülése, ame­lyen az ideológiai harc kér­déseivel foglalkoztak. Az ülésen bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, NDK-beli, és szovjet filozófusok, szo­ciológusok és közgazdászok vettek részt. Nagydíjas termékek a BNV-n A szegedi halászlékocka magas elismerése Szombaton reggel a Gun­del Étteremben Kelemen La­jos, a Fővárosi Tanács vb elnökhelyettese ünnepélyesen átadta Budapest főváros nagydíjait a vásáron be­mutatott legértékesebb ter­Kollégium Kisteleken Tegnap, szombaton dél­után a kisteleki általános és középiskolás diákotthon ud­varán rendezett bensőséges ünnepségen kollégiummá avatták a mintegy 100 tagú diákotthont. Az új kollégiu­mot Karikás Frigyesről, a Tanácsköztársaság hőséről, a híres 39-es dandár politikai biztosáról, a kiváló íróról nevezték el. Az ünnepségen részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Csongrád megye országgyűlési képvi­selője, Csápenszki István, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának első titkára, Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács vb elnökhe­lyettese és Farkas István, a járási tanács vb elnöke. Bálán Miklós, a kisteleki pártbizottság titkára meg­nyitója után Hantos Mihály mondott avató beszédet. Be­széde végén átadta Varga Sándornak, a kollégium igazgatójának a Művelődés­ügyi Minisztérium működési engedélyét és a Csongrád megyei tanács ajándékát, egy televíziót. Ezután Szögi Béla az új kollégiumnak átadta a KISZ Központi Bizottságának vö­rös zászlaját. Az ünnepségen felszólalt Komócsin Zoltán is. Üdvö­zölte Csongrád megye, a sze­gedi járás és Kistelek párt­és állami vezetőit, az új kol­légium nevelőit, diákjait, to­vábbá a diákok szüleit, majd az avatás, a kollégiummá vá­lás jelentőségét méltatta. Szovjet vendégek is részt vettek az avatóünnepségen, s az új kollégiumot meg­ajándékozták Karikás Fri­gyes arcképével, s a tápéi népi együttessel együtt köz­reműködtek a hangulatos , műsorban. m**" ­pí ..•>•­Somogyi Károlyné felvétele Az avatóünnepségen a KISZ Központi Bizottságának vö­rös zászlajára a csongrádi, hódmezővásárhelyi kollégis­ták és több úttörőcsapat tagjai — jó munkát kívánva az új kollégiumnak — szalagokat kötöttek. Képünkön az avatásnak ez az emlékezetes pillanata. Jobboldalt: Ko­mócsin Zoltán és Csápenszki István mékekért, a gyártó válla­latok képviselőinek: Nagydíjat kapott: 1. A Borsodi Vegyi Kom­binát (Kazincbarcika) a kü­lönleges minőségű pvc-po­rokért és granulátumokért. 2. A Budapesti Harisnya­gyár a hazai terjedelmesíté­sű szintetikus fonalból gyár­tott termékekért. 3. Az Elektronikus Mérő­műszerek Gyára a „Biokomb 5" polifizográfért. 4. A Fémmunlkás Vállalat alumínium profilcsaládból előállítható nyílászáró szer­kezetekért. 5. A KGM Tüzeléstechni­kai Kutató Intézet a nagy­teljesítményű automatikus földgáztüzelésű berendezésé­ért. 6. A Konzervipari Tröszt (Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat) halászlékockájáért. Hazánkban hiánycikket pó­tol, minősége világszínvona­lon áll. 7. A Mosonmagyoróvári Mezőgazdasági Gépgyár, uni­verzális mezőgazdasági gyors­szárító és feldolgozó beren­dezéséért. 8. A Ganz Villamossági Művek, transzformátoráért. 9. Az Ikarus Karossaéria­és Járműgyár távolsági lu­xus-autóbuszáért. 10. Az Egyesült Vegyimű­vek az Ultralux mosószerért. 11. Az Elektroakusztikai Gyár stúdió-asztaláért. 12. A Híradástechnikai Ktsz EGB Colour Pattern generátoráért. A nagydíjak átadása után Kelemen La.ios száz üzem, vállalat. Intézmény, szövet­kezet képviselőinek nyúj­totta át a BNV dijait. (A vásárról lapunk 4. ol­dalán közlünk képes össze­állítást.) Arany-jel Hosszú idő telt már azóta, hogy — „Végy egy koc­ka halászlét.. címmel — hírt adtunk a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat legújabb termékéről, a ha­lászlékockáról. Azóta már sokan fogadták meg a címben foglalt re­ceptet, rájöttek a szegedi specialitás ízére, országszer­te. Nem hat tehát a meglepetés ere­jével, ám örömest számolunk be a halászlékocka to­vábbi karrierjé­ről. Gregus Ákos vegyészmérnök és Engi József fő­mérnök találmá­nya a nagydíj el­nyerése előtt — s a fogyasztók ke­gyeinek megnye­rése után — meg­kapta már egy másik lépcsőfo­kát is az elisme­résnek. A Keres­kedelmi Minőség­ellenőrző Intézet és a Piackutató Intézet zsűrije a kiváló áruk fóru­mára benevezett halászlékockát a közelmúltban ki­váló árunak mi­nősítette. Ezzel feljogosította a szegedi gyárat a megkülön böztető arany minőségi jelzés használa­tára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom