Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-17 / 89. szám

Elhunyt Bodor Károly elvtárs Hatvanhárom éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Bodor Károly elvtárs, az MSZMP szegedi járási bizottságának tagja, a Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nyugalmazott igazgatóhelyettese. Tizenegy éves volt, amikor édesapja elesett az első világháborúban, s ettől kezdve maga kereste családja kenyerét Előbb mezőgazdasági cselédként, majd pedig hosszú évtizedeken át vándorló dorozsmai téglaveröként. Életének útja már kora ifjúságában összekapcsolódott a kommunista mozgalommal. A harmincas években megalapította a Földmunkások Országos Szövetségének dorozsmai szervezetét melynek mindvégig titkara volt 1944-ben a felszabadulást követő napokban kifogyhatatlan lelkesedéssel szervezi a Magyar Kommunista Pártot, ö a dorozsmai pártszervezet titkára, később pedig — a területrendezésig — az MKP dorozsmai járási bizottságának titkára is. A csendes szavú, melegszívű Karcsi bácsit szinte egész Csongrád megye népe ismerte, szerette. 1956-ban, mint a munkásőrség tagja, maga is fegyvert fogott a népi hatalom védelmében. Három évvel ezelőtt vonult nyugalomba, pihenni azonban nem tudott. Cselekvő közéleti emberként őrizzük meg emlékét Tulajdonosa volt a Szocialista Munkáért Érdeméremnek, s megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet is. Bodor Károly elvtársat az MSZMP Csongrád megyei bizottsága és a járási pártbizottság saját halottjának tekinti. Temetése csütörtökön délután 3 órakor lesz a kiskundorozsmai temetőben, i Automatizálási konferencia Kedden a Technika Házában Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke nyitotta meg az 5. országos automatizálási konferenciát. A mintegy 400 hazai és 25 külföldi résztvevő öt napon át tárgyalja meg ennek a rendkívül gyorsan fejlődő tudományterületnek az időszerű kérdéseit. A konferencia első napján ugyancsak a Technika Házában megnyitották az automatizálással foglalkozó szakkönyvek kiállítását. „Szagos" Symphonia A Symphoniát kedvelő dohányosok az utóbbi napokban sokat bosszankodtak, amiért az üzletekben és dohányboltokban, vendéglökben vásárolt cigaretta élvezhetetlen. Sajátságos penészíz érződik rajta, noha a dohányon nem venni észre semmiféle elváltozást. Bárhol vásárolt is a Symphoniát kedvelő, pórul járt A 4 forint 50-et egyszerűen kidobta olyan áruért, amely méltatlan a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár eddigi hírnevéhez! Tóth Lajosné, a szegedi dohányelosztó vezetője elmondotta, hogy hozzájuk is sok panasz érkezett a rossz Symphonia miatt Szegeden mintegy 2 millió „szagos" Symphonia került forgalomba. Ezt a cigarettát a dohányelosztó kicseréli, az üzletek ilyenformán nem károsodnak, csupán azok a vásárlók, akik bevásároltak a „penészes" cigarettával. Állítólag a dohánynak nincsen semmi baja. A csomagolópapír tartalmazza a kellemetlen, sajátságos szagot és ízt, amit átvett a dohány is. A dohányelosztó a forgalomból kivont rosszízű cigarettát visszapostázza a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárnak. Horogkeresztre feszítve Mathis, a festő hazai bemutatója Szegeden Értékes magyarországi bemutatóra készül a Szegedi Nemzeti Színház. Az operatársulat ápriliJ 20-án Paul Hindemith-nek, századunk kiemelkedő német komponistájának á harmincas évek elején Irt Mathis, a festő című operáját viszi színpadra. Maga a mű 1938-ban Zürichben került először közönség elé, Hitler Németországában az elfajzott művészetek — entartete Kunst — sorába száműzve tagadták meg tőle a nyilvánosságot Csupán a nyitányból, a hetedik és a hatodik kép zenei anyagából komponált szimfónia hangzott el; Furtwangler mutatta be a berlini Filharmóniával. Az opera csak 1946-ban jutott vissza német színpadra, s hazánkban először most kerül műsorra. A fővárosi operában korábban ment már Hindemlth kisoperája, a tréfás cselekményű Oda és vissza, de nagyobb operáival, a Cardillac-kal, A világ harmóniájával és persze a Mathls-szal még tartoznak operaegyütteseink a magyar közönségnek. A Mathis Szegeden debütál. Karmestere, Vaszy Viktor nem először nyúl bátor kézzel a műfaj modern produktumaihoz. A Danton halála, Eljegyzés a kolostorban, Három narancs szerelmese, Pásztoróra, Bajazid bég, Ero — valamennyi először a szegedi színházban jutott a hazai publikum elé. A dirigens így jellemzi Hindemith operáját: — Erősen szimfonikus gondolkodású mű. Hindemith a modern zene kiváló teoretikusa, bizonyítja ezt élete végén kidolgozott elméleti munkája, az Unterweisung im Tonsatz is, ahol a felhangrendszer bonyolult elemzésével mondja el: „miért kell a hangok legvadabb zűrzavarában is rendnek uralkodnia, s ezt a rendet miért nem lehet már az öröklött eszközökkel fenntartani". Teoretikus beállítottsága erősen ott kísért a partitúrában, a drámai helyzetekhez logikai úton közelít, amit mesterien kapcsol egybe az érzelmi fütöttséggel. Előadásunkban a darabot mozgalmassá tesszük, hogy a szituációk feszültségét minél erőteljesebben kihasználjuk. Az énekesek számára komoly nehézséget jelentett a zene szokatlan harmóniai szövete, de fáradságot nem kímélve kerestük előadói stílusát, amihez gyakorlatunk még nem volt — A darabot Bozóky István, a színház főrendezője állítja színpadra. Feladata sokrétű, hiszen az opera főhősét, az isenheimi oltár XV. századi zseniális alkotóját, Mathias Griinewaldot Hindemith az egy évszázaddal későbbi aschaffenburgi Mathis festővel azonosítja, s a német parasztháború történetével saját korához szól. — Hindemith arról beszél, hogy a művésznek hivatása van — fűzi hozzá Bozóky István —, amit az ember és az igazság keresése mellé kell állítani. Ebből adódik konfliktusa a társadalommal — Mathisnak, Hindemithnek egyaránt. Legfőbb problémánk, hogy a XVI. század elejére komponált cselekmény a harmincas évek Németországának talaján játszódik, az emberek botladoznak, ahogy a fasizmus beszökik lábuk alá, odafészkelődik gondolataikba. Olyan színpadot teremtünk, hogy az allegória a figurákon tett erőszak nélkül is világossá váljék, a terjedő fasizmus kíméletlen jelenléte, a horogkeresztre feszített ember legyen a színen. Ehhez konstruáltuk a színpadot, a hitleri korra jellemző akciókat, jeleket, hogy Grünewaldot is megidézzük, Hindemithet is, és a színészi munka tükrözze: a mai kor emberének szól. A zenei-akusztikai látásmódot sajátosan ötvöztük a festőivizuális szemponttal, a két korszakot grünewaldi képzőművészeti elemek hidalják át, alapdíszletben az isenheimi oltárképről ránk meredő megfeszített, megtört, megalázott ember, a megcsalt nép néz alá. Az előadás címszereplője Gyimesi Kálmán lesz, s a többi szerepekre a társulat legjobb szólistái kerültek. Nikolényi István A XI. Magyar Képzőművészeti Festményrengeteg, szoborerdő, grafika-kavalkád: 360 művész 750 alkotása. A szombaton a budapesti Műcsarnokban megnyílt XI. Magyar Képzőművészeti Kiállítást nézve elsőként erre, a tárlatméreteket nézve feltétlenül kozmikus számra gondol a látogató. S mindjárt arra ls: van-e valóban 360 olyan reprezentáns művészünk, akinek munkája az ország legnagyobb bemutatójának termeibe illik, s ami abból következik, született-e a jubileumi — s minden szempontból nagysikerű — X. kiállítás óta ilyen nagytömegű festmény-, szobor-, illetve grafikaremek. Az ösztönös és feltétlenül indokolt kérdésre a tárlatóriás megtekintése ad választ. Egy határozott és nyomatékos választ amely közli: nincs 360, első vonalba sorolható alkotónk, s az elmúlt néhány év alatt nem is került ki a műtermekből 750 új ilyen vagy olyan műfajú, magas színvonalat jelző, eredeti tehetséget igazoló remek. A fenti kijelentést persze igazolni kell! Mondjuk el igazolásképp, mi is látható tulajdonképpen a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. Az első terem jobbára a legidősebb legnevesebb alkotóké. Czóbel Béla, Kmetty János, Bernáth Aurél képei mellett Pátzay-, Ferenczy Béni-szobrok sorakoznak. Ezek az alkotások feltétlenül rangos művek, mégis inkább igazolásként, semmint meglepetésként hatnak. Ugyancsak az első terem ad otthont néhány fiatalabb művész — Kiss István, Barta László, Kokas Ignác, Kondor Béla, Mészáros Dezső — munkálnak. Az ő esetükben is érvényes az iménti megjegyzés, hiszen izgalmas újdonsággal, igazi meglepetéssel lényegében csak a Szegedről elszármazott Mészáros Dezső Amerigo Tot-portréja szolgál. (A Rómában készült, éppen drasztikus elrajzoltságával karakteres bronzfejet közvetlenül a tárlatnyitás előtt maga a világhírű — magyar származású — szobrászműMarosán Lász ló: Növcrek vész hozta el Budapestre; így a bejárat mellett látható munka még a katalógusban sem szerepel.) A következő terem a vásárhelyiek primátusát magán viselő alföldi művészeté. Németh József, Szurcsik János, Kurucz D. István jellegzetes vásznai közölt — végre a Műcsarnokban is méltó helyen — ott robbannak-vibrálnák a nemrég elhunyt, s lényegében csak halálakor felfedezett-elismert Kohán György hatalmas képei is. E csoportosításnak egy szakmai körökben már jólismert, de a szó szerint értett „nagy" közönségnek még bizonyára ismeretlen fiatal vásárhelyi művész, Fejér Csaba a meglepetése: Szalay Ferenc Esküvőjét közrefogó, két, szürkében lebegő képét csak a kivételes műveknek kijáró örömmel lehet fogadni. A harmadik teremben a tehetségüket már bizonyított, elismert alkotók képei-szobrai sorakoznak, ugyanazt a hangulatot árasztva, mint az első csarnokban látottak: biztosan érvelnek, de fel nem ráznak. Talán Patay László három hatalmas képétől kapunk a megszokottnál valamivel többet; főképp Mene'(épemtgö Az aranykesztyű lovagjai „Ha nem halok meg szintén valami .baleset' következtében, tovább harcolok, amíg le nem tartóztatom az igazi tetteseket." Ezt a nyilatkozatot tette március 14én Jim Garisson, Nem Orleans város főügyésze, aki a Kennedy-gyilkosság igazi körülményeinek felderítésére, az igazi tettesek felkutatására és törvény elé állítására indított nyomozást vezeti. Ennek eddigi történetére, dokomenlumaira épül Geszti Pál és Gimes György új tévéfilmje. Jim Garrisont a filmben John Harrisonnak hívják, és Sinkovits Imre alakítja virtuóz színészi eszközökkel, minden részletre kiterjedő figyelemmel. Mit tudtunk meg az első részből? Egy szállodai szobában megölik Delilah Kerr (Pécsi Ildikó) sztriptíztáncosnőt. Az ügyet Murvich (Bárdy György) ügyészségi főnyomozó veszi kézbe. Kerr halála után egy nappal meggyilkolják Tickert (Kozák László) Kerr második férjét, aki az elmúlt nap eseményeiről vallomást tett az ügyészségen. A gyilkosság egyik szervezője Jim Bliss (Molnár Tibor), akit Clay Blovv üzletember (Várkonyi Zoltán) három hónapra Hawaiiba küld. Bili Ticker azelőtt Dallasban élt. Ugyancsak Dallasban, Jack Rubx sztriptízbárjában működik a dallasi rendőrség egy különleges csoportja, „Az aranykesztyű lovagjai" ökölvívó csapat címen. Vezetőjük egy bizonyos Rach százados. Hogy Rach századosnak mennyi köze van a történtekhez még nem tudhatjuk. A második részben tovább bonyolódott a cselekmény. Harrison Lusiana City kerületi ügyésze a következő eseményekről számolt be Belgravia (Keres Emil) olasz újságírónak: Murvich főnyomozó gyanússá vált. Próbaképpen kölcsönkérte és Dallasba küldte az ügyész Clifford nyomozót (Kovács István). De Clay Blow is résen van, és a fiatalember után küldi Khatrint (Moór Mariann), egyik emberüket, aki később szem elől téveszti Cliffordot, és meglátogatja szeretőjét Sen Tod (Buss Gyula) dallasi újságírót. Ezért Dew Tecry (Körmendi János) alaposan leszidja, aki szintén Blow „bandájába" tartozik. Ezt a beszélgetést azonban Harrisonék is lehallgatják, és Tecry alig tud megmenekülni előlük. Tévedéseik miatt Blow, Tecryt és Khatrint eltünteti. Blow felkeres egy bizonyos Kenetth nevű úriembert (Inke László) és társát (Tomanek Nándor), akik bizonyára Blownál is tekintélyesebb emberek, mert figyelmeztetik Blowt: 1963. november 22-én meg tudták menteni, sőt érdekük volt, de mégegyszer nem áll módjukban. Nehéz feladatra vállalkozott a két író, és Keleti Márton, a film rendezője. 1963. november 22-én az évszázad egyik leghomályosabh, és egyik legtragikusabb, világtörténelmi jelentőségű merénylete történt. Könnyen az a vád érheti a film alkotóit, hogy a világtörténelem egyik legjelentősebb eseményéről krimit készítettek. És ez szinte elkerülhetetlen; hiszen a bűncselekményeket nyomozással szokás kideríteni, a gyilkosok pedig újabb gyilkosságokat követnek el, hogy eltüntessék a nyomokat. Ez a két dolog viszont a krimi elsőrendű ismérve. Ha a film alkotói logikailag világosan és precízen akarják felépíteni a cselekményt, nem terjedhet ki figyelmük bonyolult társadalomábrázolásra. Egy ötrészes filmről az első két rész alapján még nem lehet véleményt mondani, hiszen csak a végén derülnek ki az esetleges logikai bukfencek, naivitások. Egyelőre minden precíznek és logikusnak látszik. A film szerzői érthetőségre és a szituá- | ciók tisztázására törekednek. Ezt a célt szolgálta a második rész elején az a dialógus, amelyet Harrison feleségével folytat, és amelyben lényegileg az első rész történetét meséli el. A figurákat kitűnő színészgárda eleveníti meg. Kitűnő stílusérzékkel, könnyed eleganciával érdekes és szuggesztív figurákat teremtettek. Csernák Árpad szerda, 1968. ÁPRILIS 17. külő című vásznán időzik hosszabban tekintetünk. A teremsor végén a kupolacsarnokban a nagyméretű, köztérre szánt szobrok és a freskóvázlatok kaptak helyet. Barcsay Jenő jólismert mozaikképe mellett ide sorolták Szalay Ferenc ugyancsak jólismert — Szegedre készült — freskójának rajzos változatát is. E terem nóvuma Melocco Miklós Pávája. Ez a bizonyára még sokszor és sokfelé emlegetett alkotás — a művész Terhes nő című szobrával együtt — ismét szívesen látott bizonyítéka egy nem mindennapi tehetségnek. A „főtermek" két oldalán húzódó helyiségekben a kisebb teret igénylő grafikák, kisplasztikák, akvarellek sorakoznak. Éppoly sűrűn és éppoly kevés meglepetéssel, mint az iméntiek. Mire a megfáradt tárlatlátogató ideér, már jóformán csak a kiállítók nevét tudja elolvasni; arra, hogy magukat, az egymás mellett, felett látható műveket is megnézze, már egyszerűen képtelen. A bevezetőben használt erdő-hasonlatot ismét elővéve: a két oldalsó teremsor már maga a bokrokkal, cserjékkel sűrűn benőtt csalitos. S folytassuk itt, az elfárasztó sűrűségnél! Sokkal jobb szolgálatot tettek volna a rendezők, ha a már-már enciklopédikus teljesség helyett egy kevesebb művel számoló, kritikusabban kiválogatott gyűjteményt tárnak a látogatók elé. Ha megritkítják a ligeteket, ha parkosítják a csalitost. Ha utakat kijelölve láthatóbbá teszik az igazi értékeket, ha „ágyásokat" képezve karakteresebb képét adjék a mai magyar képzőművészetet meghatározó iskolának. Befejezésül még egy dolog: érthetetlen is, elszomorító is, hogy a szegedi alkotókat mindössze egy kiállító képviseli: Tóth Sándor érmeiplakettjei mellett ugyanis hiába keresnénk más „hazai" fogantatású munkát. Különösen akkor elgondolkodtató ez, amikor a szomszédos Vásárhely oly nagy számban és oly nagy sikerrel reprezentálja a maga művészetét. AKÁCZ LÁSZLÓ Új tantárgy A Keszthelyi Agrártudományi Főiskola harmadik évfolyamán új tantárgy — a méhészet — oktatását kezdték meg. A kezdeményezés a növényvédelmi tanszék érdeme.