Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-22 / 94. szám

• • Örmény tudósok Szegeden A hazánkban tartózkodó István egyetemi tanár, az inörmény tudósok, R. Ch. Bu- tézetek, illetve a klinikai venatyjan akadémikus, az ör- zetők fogadták a vendégeket inény Tudományos Akadé- és ismertették a náluk folyó mia elnökségének tagja, a tudományos kutatómunkákat, jereváni biokémiai intézet M. M. Dzsarbasan hétfőn a igazgatója és M. M. Dzsarba- József Attila Tudománysán akadémikus, az örmény egyetem Bolyai intézetében Tudományos Akadémia fizi- tett látogatást. A szegedi makai-matematikai és műszaki tematikusok munkásságáról osztályának titkára szómba- dr. Tandori Károly egyetemi ton este Szegedre látogattak, tanár, a Magyar Tudományos A vendégek vasárnap a vá- Akadémia levelező tagja tárossal ismerkedtek. R. Ch. jékoztatta a vendégeket Bunatyjan hétfőn a Szegedi M. M. Dzsarbasan délután Orvostudományi Egyetem a Bolyai intézetben nagy érhárom intézetében tett látó- deklődéssel kísért előadáson gatást A biokémiai intézetben számolt be arról a munkáról, dr. Guba Ferenc egyetemi amelyet legutóbb tanítvátanár, a mikrobiológiai inté- nyaival együtt a meromorf zetben dr. Ivanovics György függvények klasszikus elméakadémikus, egyetemi tanár, metével kapcsolatban végezaz Idegklinikán dr. Huszák tek. a szabadtéri néprajzi múzeum Hazánk egyik legvonzóbb ház érkezik, a Szabolcs métáján, a Duna-kanyarban a g.vei Anaros községből petörténelmi múltú Szentendre dig egy 1816-ból származó szomszédságában, közel a ház, amelynek minden daSzabadság-forráshoz, sza- rabja fából épült, és 46 melbadtéri múzeum. Skanzen léképület egészíti ki. Ebben épül 78 hold területen. Sok az egységben szerepel egy évig tartó kutató munkával korabeli berendezésű kogyűjtőtték össze az ország vácsműhely is. minden tájáról népi építé- A tijegységek jellegzetes szetunk valamennyi jelleg- /diüaí hágaival ültetik be zetes emlékét, hogy a Nep- mindenütt az épiUetek kör. rajzi Muzeum munkatarsai- -ké sőt szántóföldi mű_ Txk a T f velésre alkalmas területen tői vldeken rendezzek el ere- gazdasági növényeket is terdeti környezetben az orsza- mesztenek. A múzeum 6rsi. gos falumuzeumot amelynek öcseji tójegységén például építését megkezdték. a vidékre annyira jellemző, Dombos vidéken, síkságon, és az országban egyedül csak hegyoldalban, vízen és vízparton, a legideálisabb környezetben és egymással tel jes összhangban kapcsolód itt termesztett hajdinát vetnek. A falumúzeum részleges budapesti Néprajzi Múzeum fennállásának 100. évfordulójára, 1972re tervezik, a teljes Skanzen pedig 1975-re készül el. V. A. nak majd egymásba hazánk ^ff^L...® tájegységet: az Őrség, Gö- " csej, a Kis-Alföld, Dél-Dunántúl, Mezőföld, Sárköz, Kalocsa, a Bakony, és a Balaton, Nógrád, Bükk-Abaúj, Zemplén, a Duna—Tisza köze, a Körös, Maros és Közép-Tisza vidéke, Szatmár és Sárrét, hogy megörökítsék a népi kultúránkra jellemző típusokat, stílusokat. Mintegy 220 épületet helyeznek el, köztük lakóházakat, gazdasági épületeket, a népi kisipar műhelyeit, pásztorépitményeket, csárdát, borospincéket, vízi- és szélmalmokat, templomokat, szénés mészégetőket Az öreg-forrásnál, a mesterséges tó partján szemléltetik a magyar folyók és tavak „víziembereinek" emlékeit, munkaeszközeit. Halásztanyát is költöztetnek ide, és újra felépítik a tavon a múlt századból megmaradt ráckevei vízimalmot. Külön együttesben lesz majd látható a kunhegyesi és lakással együtt ideköltöztetett dusnoki szélmalom. Hegyoldalban és sík vidéken pásztorgyűjtemény mutatja be az alföldi, s a hegyvidéki pásztoremberek környezetét karámmal, hodállyal és pásztorlakhellyel. Pincesor is lesz a múzeum hegyvidéki részén, ahol borászati gyűjtemény szemlélteti majd szőlőkultúránkat. A falumúzeumban helyet kap a temető is, hiszen ahány vidék, annyiféle a fejfa, a sirjel. A mándi és mándoki templomokat a helyszínen szétszedik, faanyagukat konzerválják, majd a falumúzeumban eredeti formájukban ismét felépítik. Hasonlóképpen járnak el más épületekkel is, amelyeket az ország különböző tájain szemeltek ki a néprajzkutatók, hogv megörökítsék azokat az utókor számára. A dél-zalai Muraszemenyéből például egy 1833-ban tölgyfából épült úgynevezett füstöskonyhás cor eg$i?ütft Vasárnapra mégiscsak eszébe jutott valakinek, hogy tető alá hozza a város két vezető beat-zenekarának és a Szegedi Dzsessztriónak közös hangversenyét. Mert különböző fórumokon, táncos, koncertszerű, vagy éppen vetélkedő formájú összejöveteleken már évek óta nincs utolsó számuk — annyit tapsolnak nekik — ugyanakkor (tisztelet a kivételnek) néhány sikerületlen ORI-rendezvényre zsúfolt házakkal tolakszik a beat-re folyton éhes teenager-publikum. Időnként tehát hasznos hozzányúlni ahhoz, amit nemcsak Budapesten, Szegeden is tudnak. S nem is rosszul. Bizonysága ennek a tavalyi salgótarjáni fesztivál, ahol nyolc aranyérmes gitárzenekarból kettő szegedi volt — a Móra és a Kristály, s a szintén aranydiplomát nyert Szegedi Dzsessz-trió rangos helyezése az országos listán. Vasárnap délelőtt első közös koncertjük a Móra Ferenc művelődési otthonban mindjárt közönség-sikerrel találkozott, s magának a kezdeményezésnek — a megyei KISZ-bizottságnak — dicsérete mellett említést érdemel néhány saját számuk. A Kristály együttes Villonballadája például a hivatásosak slágerlistáján is előkelő babérokra pályázna, a Móra zenekar számai közül pedig a Szervusz szerelem, a Szezonvégi kiárusítás és a Szeretnélek átölelni tartozik a jobbak közé. örvendetes, hogy a dr. Hulin István vezetésével fellépő dzsessztrió is utat talált a beat tizen-huszonéves szerelmeseihez, bemutatott számaikból a Summer Time (Gershwin) a By, by blackbird (Nyitray Endre feldolgozása) és a Moani (B. Timons) előadása tűnt ki. A sikeres koncert folytatása április 28-án ugyancsak a Móra Ferenc művelődési otthonban lesz. N. L Mathis, a festő Magyarországi ősbemutató a szegedi operában A modern operaművészet égbenyúló csúcsait immár egy évtizede töretlen lendülettel ostromló szegedi opera szombat este Hindemith világhírű Mathis-ának felfedezésértékű magyarországi ősbemutatójával ismét imponáló biztonsággal dokumentálta törekvései változatlanságát. A hegyóriás, amelynek meghódítására a szegedi opera ez alkalommal vállalkozott, a modern német zene legnagyobb mesterének egyik legfontosabb és legizgalmasabb remeke; Hindemith magasra ívelő pályájának fordulópontján, a harmincas évek elején született, abban az időben, amikor a kamaszos szertelenségeiről híres mester hátat fordított meghökkentő vakmerőségeinek. A Mathis, a festő az első olyan nagyobb műve, amely a legteljesebben képviselte új szándékait, az elmélyültebb, komolyabb hangot, a törekvést valami klaszszikus tisztaságra. A korábban minden elképesztő ötletet kipróbáló és megvalósító Hindemith, több végletesen fogalmazott színpadi zene után a Mathis-ban higgadt, fegyelmezett hangon beszél, épít a korábban megvetett hagyományokra, főképpen a barokkos formálásra, anélkül, hogy muzsikájának vitathatatlanul modern szellemétől elszakadt volna. A Mathis is őrzi a zenei formálás modern szerzőkre jellemző autonómiáját és koncertszerűségét, de korántsem olyan szélsőségesen, mint korábbi színpadi zenéi. Ezek közt olyan is volt, amelyben a muzsika a librettó ellenében hatott: semmi köze sem volt a színpadi cselekményhez. A Mathisban viszont a szöveg és a muzsika harmonikusan olvad öszsze egységes anyagú, egy tömbből faragott, intenzív erejű operává. Ezt a szövegkönyvet egyébként — melyet a szegedi színház számára a modern operák fordításában jelentős érdemeket szerzett Szabó Miklós érzékenyen ültetett át magyarra — maga a zeneszerző irta. Főhőse Mathis Grünewald, a 16. században élt német mester, az isenheimi szárnvasoltar rejtélyes életű és különös fantáziájú alkotója. Életét" Hindemith epikus fogalmazásé, lazán összefüggő, de azért drámai feszültséget is feltétSlflli JtaMf frhétete Albrecht, a bíboros (Szabó Miklós), Mathis, a festő (Gyimesi Kálmán) és XJrsula (Karikó Teréz) az opera második képében Úttörők kulturális mléje öt körzeti bemutató leg- kola irodalmi színpada és a jobbjainak részvételével va- sándorfalvi úttörők művészi sárnap délelőtt 9 órai kezdet- torna csapata tel rendezték meg Szeged já- aranyoklevelet rás úttörőinek szemléjét A közel ugyancsak kapott. Az kulturális egyéni szereplők közül énekaz Üttörőházban. szólójáért Nagy Sándor (Tá250 részvevővel pé) és Ádám Margit (Ullés); megtartott vetélkedő legsike- énekketőséért Papdi Sára és resebb együtteseit és szólistáit arany-, ezüst- és bronzKrisztin Magdolna (Mórahalom)., valamint Sövényházi oklevéllel, illetve jelvények- Éva és Körösi Piroska (Tápé) kel jutalmazták. A kiskun- aranyjelvényt nyert. Zongodorozsmai úttörők énekkara rajátékáért a zsombói Vass ezüst-, a deszki és a Kisteleki Juditot ezüstjelvénnyel juRákóezi Altalános Iskola ka- talmazták. A legjobban szemarakórusa bronz-, a kübek- repeU üttörők részt vesznek háziak tanccsoport.ja ezüst- _., . . , . az Ullés-Baromjárási Altalá- 8 maJusban megrendezesre nos Iskola furulyazenekara kerülő megyei úttörő kultuarany-, a Tápéi Általános Is- rális szemlén. fosytatodiec A bandolajátékosok ősi a bandolát, ezt a népi penművészetét korunkban Uk- gető hangszert, amelyet már rajnában sok együttes to- a XVI. században is ismervábbfejleszti. A legrégibb tek — rendkívül népszerűek, együttes most ünnepli fenn- Folytatják a kobzosok, a vánálíásának 50. évfordulóját. dor énekes-muzsikusok baAz „ukrán hárfa" művé- gyományait, s nagyon gyakszei — gyakran így nevezik raa vendégszerepelnek. Légi buszok, vízi városok a Deltában Az élet és a halál kérdése: a rákdiagnózis címmel jelent meg az ifjúság kedvelt tudományos folyóiratának, a Deltának legfrissebb, negyedik számában dr. Rodé Iván cikke. A képekkel gazdagon illusztrált írás sok érdekeset közöl a félelmetes betegség felismerésének új módszereiről. Az orvosi cikk mellett még sok más tudományos témát feldolgozó közlemény gazdagítja a Delta új számát. Olvashatunk a jövő közlekedési eszközéről, a légibuszról, a textilipar új útjairól, a gyógyító kígyóméregről, a tengerekre települő városokról, az új elektronmikroszkóp térhatású felvételeiről. A Tűz és víz cimű összeállítás színes képei többek között a tűzoltók új védőruháját, a csónakgyártás korszerű eljárásait mutatja be. Humoroldal és a képes hirek összeállítása egészíti még ki a DelU új S7ámát lenül hordozó képekben tárja elénk. A képeket gondolati anyag köti össze; művész, mi a rendeltetésed a világban, a társadalomban? — a Mathis erre keresi a feleletet. S nemcsak a mű, az opera, hanem a festő-főhőse, Mathis, sőt maga a zeneszerző is. Életrajz és önéletrajz keveredik ugyanis ebben a darabban; Mathis sorsának felrajzolásával a német fasizmus elől svájci emigrációba menekülő Hindemith saját problémáira is feleletet keres. Mi az ő dolga, s általában a művészeké, a felbolydult világban? Világos értelmű politikai cselekvés a fasizmus ellen, vagy visszavonulás a művészetbe, a csendes, passzív szemlélődésbe? Ezek a kérdések töltik fel drámai elektromossággal az opera képeit, s ezt a problematikát emelik ki az olyan határozottan Hindemith saját korára vonatkozó utalások, mint például a 3. képben a könyvégetés. Az összefüggés tehát a 16. századbeli Mathis és a 20. századi Hindemith között világos, nyílt és határozott. Mégis úgy érezzük, ennek a kapcsolatnak az a brutális megfogalmazása, ahogyan a szegedi előadásban láttuk, teljesen elhibázott. Bozóky István egyébként átgondolt és árnyalatnyi finomságokig kidolgozott rendezése ezt az évszázadok közötti, mégegyazer hangsúlyozzuk, tényleges és a mű szándékaival tökéletesen harmonizáló öszszefüggesét úgy , igyekezett nyilvánvalóvá tenni, hogy a parasztfelkelők ellen fellépő szövetséges seregek katonáit stilizált SS-egyenruhákba öltöztette, ráadásul modern géppisztolyt nyomott kezükbe és a fasiszta hadsereg alaki kiképzésének szabályai szerint mozgatta őket. Ez azonban túlzás. Nemcsak azért, mert felesleges, mert nincs rá szükség, s mégcsak önmagában nem is azért, mert stílustalan — az opera végül is nem absztrakt közegben —, konkrét 16. századi anyagban játszódik —, hanem mindenekelőtt zűrzavaros tartalma miatt. Két teljesen különböző hatalomról van szó. A 16. századi szövetséges seregeket és a 20. század fasiszta katonáit semmiképpen sem lehet közös nevezőre hozni; ha végiggondoljuk, ennek az azonosításnak teljesen kaotikus a jelentése. Bár ez az erőltetett és mesterkélten modernkedő stilizáció szinte csaknem állandó jelenlétével kétségtelenül zavarta az előadást, a produkció többi része tiszta, világos és nagy igényű munkáról tanúskodik. Szellemes és ötletes Sándor Lajos díszletének önként adódó megoldása: a cselekmény elhelyezése az isenheimi szárnyasoltár stílusos és jól rendezett játékteret biztosító keretei közé. Kifejező és mozgalmas a tömegjelenetek többsége, főképpen a 4. kép nyíltszíni csatája és a 6. kép vízlója; a kissé idillikus hangulatúra sikerült könyvégetés már kevésbé meggyőző. Kiemelkedően jó eredményű viszont Vaszy Viktor Zenei vezetése és karmesteri munkája. Vaszy Viktor jól hangsúlyozta a végig főszerepet játszó zenekar fontosságát — tökéletesen alkalmazkodva ezzel is Hindemith muzsikájának jellegéhez —, s határozott biztonsággal tolmácsolta a zene barokkos íveiben megnyilatkozó mély érzelmi tartalmakat. A címszerepet, az öregedő Mathis szerepét Gyimesi Kálmán a figura lényegót, kétségeit, gyötrődéseit jól hangsúlyozva játszotta. De sajnos néha akkor sem tudott kilépni ebből a borongó tétovaságból, amikor a figura szándékai, akciói erőteljesebb hangvételt, határozottabb formálást indokoltak volna. Az opera másik legfontosabb alakját, a szintén vívódó, de természetszerűleg egészen más helyzetben élő Albrecht bíborost Szabó Miklós egységes építésű, énekben és játékban egyaránt harmonikus alakitásaban láttuk. A népes opera többi szereplője közül kiemelkedett Vadas Kiss László figyelemre méltóan magas színvonalú felkelővezére és leánya, Regina szerepében Berdál Valéria lírai szépségű alakítása, s Vargha Róbert harcias Schaumbergje. Karikó Teréz egyébként kifejező, meggyőző hatású alakításának értékét csökkentette, hogy szövegmondása gyakran nem volt tiszta. Sinkót György, Gregor József, Réti Csaba, Ivánka Irén, Halmi László és Juhász József nem nagy terjedelmű, de fontos szerepekben színvonalas teljesítménnyel illeszkedtek az együttesbe. A 6. kép látomásait Imre Zoltán koreografálta, sajnos, se nem eléggé víziószerűen, se nem elég formásán. A jelmezeket, amelyek közül — rossz értelemben — csak a szövetségiek már ismertetett egyenruhája tűnt ki Gyarmalhy Ágnes tervezte. A végig jól működő kórust Szalay Miklós vezette. ÖKRÖS LÁSZLÓ KEDD, 1968. ÁPRILIS 23.