Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

Kádár János elvtárs beszéde a népfront kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) veszi magára. A céljainkhoz vezető utak, az egyes kérdések megoldásához alkalmas módszerek megkeresését és kidolgozását a párt egyedül ugyancsak nem vállalhatja. Ahhoz, hogy az egyes kérdésekben különböző véleményen levő emberek közös fellépését az alapvetően közös érdekű kérdésekben elérjük, a pártnak saját álláspontját felvilágosítással, érveléssel és meggyőzéssel, azaz politikai eszközökkel kell biztosítania. Mindezekből általában és külön abból következően, hogy nálunk nincs többpártrendszer, társadalmunk politikai rendszerének különösen fontos és nélkülözhetetlen része a Hazafias Népfront, amelyre pártunk teljes mértékben számit az állami, társadalmi, politikai kérdések megoldásánál. Amikor pártunk a kongresszusi irányelveket, az egész társadalmat érintő kezdeményezéseit, a munka menetében napi politikai kérdéseket rendszeresen véleményeztet a népfront különböző szerveivel, akkor legközelebbi szövetségeseivel vitatja meg, egyezteti, gyakran közösen alakítja ki elhatározásait és lépéseit. Ez szocialista demokráciánk érvényesülése, a döntések és elhatározások helyességének egyik biztosítéka, ezért pártunk ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni és fejleszteni fogja. Időnként egyeseknél felmerül a kérdés: milyenek a kilátások a Hazafias Népfront munkájának jövőjét illetően. Már szóltam arról, véleményünk szerint a párt vezető szerepe a szocializmus építésének egész időszakában szükséges lesz. Ezt szeretném kiegészíteni azzal, hogy ugyanezen időszakon át, tehát az osztálynélküli társadalom, a kommunizmus felépítéséig szükség lesz a dolgozó osztályok szövetségét biztosító politikára, a kommunisták és pártonkívüliek közös társadalmi fellépésére, ezért nyilvánvalóan szükség lesz a Hazafias Népfrontra, annak munkájára is. lesztenünk kell rendszerünk demokratizmusát, a közösségi gondolkodást, növelni kell a szocialista tudat és erkölcs elterjedését, hatóerejét. A szocialista építés hatalmas feladataihoz szükséges erőink es lehetőségeink is növekedtek, azonban meg kell tanulnunk jobban kihasználni azokat. Biztos támaszunk bonyolult feladataink megoldásában forradalmi elméletünk, a párt, a munkásosztály, a nép történelmi tapasztalata, rendszerünk szilárdsága, a milliós tömegek alkotó ereje, nemzetközi osztálytestvéreink szolidaritása. Elhamarkodott, vagy ötletszerű változásoknak nincs helye a mi életünkben, a szocialista építés megfelelő ütemét, átgondolt menetét kell biztosítanunk. Társadalmunk fejlődesére nézve a szektás-dogmatikus merevség éppen olyan veszély, mint a marxista-osztalyálláspontot feladó liberalizmus. A fejlődésben megállni éppoly megengedhetetlen, mint valamilyen kalandor előreugrás. Pártunk, a Hazafias Népfront, társadalmunk sorra-rendre napirendre tűzi fejlődésünk időszerű kérdéseit és kimunkálja azok megoldásának elveit, megfelelő útját, módját A szocialista hazafiságról Népünk történelmének új korszakába lépett Tisztelt kongresszus! Küldött Elvtársak! Itt most számvetés történik az eltelt négy év alatt végzett munkáról. Véleményem szerint az országos tanács beszámolója hűen adott számot n végzett munkáról, az elért ercdményekróL Szerintem a népfront végzett munkáját, a munka tényleges hatását külön kimutatni nyilván lehetetlen. Az ország, társadalmunk fejlődését nagyon sok területen számszerűen ls kl lehet mutatni, s az adatok jelentős fejlődésről beszélnek. Gondolom, bárki, aki felméri az ország jelenlegi kedvező politikai helyzetét, társadalmunk egészséges légkörét, a gazdasági és kulturális építésben, az életszínvonal emelésében elért eredményeket, az valójában a népfrontmunka eredményeiről is szól, amelyek hatékonyan hozzájárultak fejlődésünkhöz. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elismeri és értékeli a végzett munkát Köszönetet mondok a Hazafias Népfront tisztségviselőinek, mindazon elvtársaknak, pártonkívüli barátainknak, akik a népfrontmozgalom keretében pártunk politikáját támogatják, s odaadó, eredményes munkát végeztek az elmúlt négy év alatt a szocializmus, a nép, a haza javára. Az országos tanács beszámolójában, szerintem helyesen, átfogóan érintették a népfrontmozgalom történetét, a megtett út tapasztalatait. Erről szólva, aligha vitathatja bárki, hogy munkásosztályunk, népünk történelmének új korszakába lépett, amikor a Szovjetunió felszabadító harcát követő Időben, kivívta hatalmát, majd élvezve a haladás nemzetközi erőinek szolidaritását és támogatását, súlyos harcban megvédte azt. A közelmúlt években befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, nagyarányú fejlődést értünk el a népgazdaság, a közoktatás, a kultúra, az egészségügy fejlesztésében, az életszínvonal emelésében. Azt is tudja mindenki, a fejlődés nem volt töretlen, az új társadalomért folyó harcban nagy győzelmeket értünk el, de közben súlyos kudarcokat is elszenvedtünk. Nincs okunk, se jogunk, se szándékunk kérkedni. De számvetés idején jogunk, sőt kötelességünk tudni és tudtul adni, volt-e értelme az áldozatoknak, a munkának, a harcnak? ilyenkor a párt és a népfronteszme egyszerű közkatonáit, a dolgozó milliók erőfeszítéseit tisztelve, szólnunk kell arról, hogy az elmúlt években állhatatos harccal és munkával helyreállítottuk pártunk, államunk, népünk becsületét Itthon és a nagyvilágban is. A Magyar Népköztársaság szilárdan áll a lábán, népünk nyugodtan, megfontoltan halad előre a szocialista építés maga választotta útján. Az imperialistáknak tetsző „szenzáció" már jó ideje nincs, és nem is lesz hazánkban. Jobban kihasználni lehetőségeinket Tisztelt kongresszus! Kedves Elvtársak! A szocialista társadalom felépítése nem kevésbé forradalmi feladat, mint a hatalom kivívása volt, nem is könnyebb annál, sőt, sok tekintetben bonyolultabb. A szocialista társadalom felépítése pártunk, népünk számára új feladat, amelynek megoldása közben sokszor váratlan, addig nem ismert kérdésekkel kerülünk szembe. Ezen az úton járva a párt marxista—leninista vezetése, a társadalom összes aktív politikai ereje a tömegek mindennapi támogatása egyaránt nélkülözhetetlen. A magyar nép a felszabadulás után, a népi hatalom megteremtésével, a szocialista forradalom győzelemre vitelével a világfejlődés élvonalába került. A szocialista építőmunka eredményeivel a népgazdaság, a kultúra fejlesztésével évszázados mulasztást hozott be és sok tekintetben utolért, és meg is előzött nagy és gazdag kapitalista országokat. Eredményeinket, ha a múlthoz mérjük, valóban büszkén emlegetjük, mégsem kielégítőek, ha megnövekedett igényeinkhez és szükségletekhez mérjük őket. A legkülönbözőbb kérdéseket kell napirendre tűznünk, mert a társadalom életének úgyszólván minden területén egyidejűleg kell előrehaladnunk. A termelékenység növelése, s általában a hatékonyabb gazdasági munka, a tudományos munka, a technika, a szakképzettség és műveltség, a kultúra területén kell előbbre lépnünk, annak érdekében, hogy az életszínvonalat is magasabb szintre emelhessük. A szocialista társadalmat felépíteni nem lehet, de még az anyagi javak termelése terén sem lehet előbbrejutni, ha nem növeljük társadalmunk politikai és erkölcsi erőit. FejTiszteit Elvtársak! Azok közül az időszerű kérdések közül, amelyek ma foglalkoztatják közvéleményünket, s természetesen itt a népfront kongresszusán is napirenden vannak, szólni kívánok a szocialista hazafiság kérdéséről. Amióta népünk felszabadult, sorsát saját kezébe vette és hazát lelt otthonában, a hazafiság új értelmet és új erőt nyert, erősödött. Érthető, hogy társadalmunk ideológiai intézményei és politikai fórumai sokat és sokoldalúan foglalkoznak a hazafiság kérdésével. Ügy vélem, a Hazafias Népfront által létrehozott társadalmi bizottság egy alapos és jó okmányt dolgozott ki a további munka számára a szocialista hazafiság kérdéséről. A hazafiság fogalma és eszmei tartalma koronként természetesen változik, fejlődik. A régi magyar uralkodó osztályok más népek megvetésével és gyűlöletével párosult nacionalizmusát egy egész világ választja el a népünk gondolkodásában napjainkban meggyökerezett és erősödő, más népek megbecsülésével és az internacionalizmussal párosult szocialista hazafiságtól. A leglényegesebb elvi kérdés tisztázásával nemcsak a kommunisták, a szocializmussal rokonszenvező hazafiak foglalkoznak napjainkban, ezt tették már eleink, előttünk járt más, messze tekintő, igaz hazafiak is. Példaként emlékeztetek arra, amit a nagy forradalmár költő, Ady írt a hazafiságról, egy fél évszázaddal ezelőtt: „A nacionalizmus nejn hazafiság ..., aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti Himnuszt énekli." Abból a nacionalista „hazafi"-ságból, amely a nemzeti Himnuszt énekelve tiporta a haladás erőit, népünk eleget látott a Horthysta ellenforradalom alatt, a hatalomért folytatott harc időszakában, 1945—48 között, sőt, rövid néhány napig 1956-ban is. Viszont az Ady tiszta hazafiságához, népünk nemzeti érzelmeihez és életérdekeihez kapcsolódó mai hazafiságot fejezi ki helyesen, s a dolog lényegéről szól a népfront okmánya, amikor azt mondja: „Hivatását hazánk csak úgy teljesítheti, ha korszerűen fejlett szocialista országgá, népünk pedig fejlett szocialista nemzetté válilp. Ez nagy. történelmi feladata nemzetünknek, s hogy a jelen és jövő nemzedékek milyen ütemben és eredménnyel tesznek néki eleget, nem utolsósorban népünk szocialista öntudatától, szocialista hazafiságától függ." A szocialista hazafiság kérdése közéletünk legnagyobb kérdéseinek egyike, jó, hogy a Hazafias Népfront is munkája középpontjába állítja. Nincs módpmban e felszólalás keretében a szocialista hazafiság kérdését részletesen tárgyalni, mindössze arra kívánnék utalni, hogy ez az eszme is, mint minden nagy eszme, vallóitól az eszmének megfelelő helytállást és tetteket kiván. A haza kötelessége, hogy gondoskodjon fiairól, államunk polgárainak munkát, kenyeret, művelődési lehetőséget, jogot, szabadságot, védelmet biztosítson. A Magyar Népköztársaság az egész népet, a milliókat illetően, e kötelezettségének erejéhez mérten híven eleget tett eddig is, és eleget fog tenni a jövőben is. A pártnak, kormányunknak, a Hazafias Népfrontnak, minden társadalmi szervezetünknek állandó feladata a nép és az egyes állampolgárok jogai fölötti őrködés, a dolgozók emberi életéről való gondoskodás. Ugyanakkor, elengedhetetlen, hogy az egyes állampolgárok viszonya a hazához fenntartás és feltétel nélküli, igaz hazafiság legyen. A mindennapi életben, az egyes embereknek lehetnek és vannak is problémáik keresettel, előmenettel, lakással, egyetemi felvétellel és sokféle mas kérdéssel. De nekünk, bármilyen is egyéni helyzetünk, sorsunk, csak ez az egy hazánk van, a Magyar Népköztársaság, s ha a haza iránti kötelesség teljesítéséről van szó, akkor alku nincs, csak egyetlen erkölcsi parancs van, a kötelesség becsületes teljesítése. Ha így viszonyul a hazához mindenki, kicsi és nagy, öreg és fiatal, a haza még erősebb lesz, mindinkább olyan, amilyennek az igaz hazafiak mindig is szerették volna látni. a reá váró nagy feladatok megoldasára. A mi nemzedékünk tagjai a kapitalista rendszer embertelen körülmenyei között, a mai fiatalok már az épülő szocializmus körülményei között serdültek fel. A fiatalok mindent adottnak és természetesnek vesznek, amit az idősebb nemzedék harcban vívott ki, és nehéz körülmények között végzett áldozatos munkával épített fel. Emiatt az idősebb nemzedék szocialista vívmányainkat a múlthoz hasonlítva és a megtett útra gondolva általában nagyraértékeli, a fiatalok viszont türelmetlenebbek a meglevő hibákkal, és a kérdések megoldását gátló akadályokkal szemben. Ez a türelmetlenség önmagában nem hiba, természetes, amennyiben olyan hajtóerőként jelentkezik, amely szocialista céljainkat szolgáló alkotó tevékenységre serkent Társadalmi szervezeteink majd mindegyike foglalkozik az ifjúság kérdésével, de a Kommunista Ifjúsági Szövetség mellett talán a Hazafias Népfront tehet a legtöbbet, a pedagógusok és szülök mellett a fiatalokkal való egyéni foglalkozás, közéleti munkába való bevonásuk teren. A haza szeretetére, a szocialista eszmék és erkölcsi normák tiszteletére, befogadására és ápolására neveljük az ifjúságot. Ezen túl, ne illúziókra, hanem a realitásra neveljünk. Ne mondjuk azt, hogy már minden kész, az út sima. Magasztos céljaink elérése, eszméink teljesebb megvalósulása, még nemzedékek harcát és munkáját követeli. Fiatalságunk nagy többsége tanul, dolgozik, részt vesz munkánkban, harcunkban. Harcra, munkára, helytállásra, igaz emberi életre, hősi helytállásra neveljük ifjúságunkat, mert eszméink tel-j jes hazai, és világméretekben is szükségszerű győzelme sokat kívánt és kíván ma a felnőtt nemzedéktől, de nem kevesebbet a mai magyar ifjúságtól a jövőben. Nemzetközi kérdésekről Az embereket életkoruktól függetlenül, munkájuk alapján meg 2. ÚÉL-MAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1968. ÁPRILIS 19. Barátaim! Néhány szót az ifjúság kérdéséről, amelynek mindenki, akinek fontos a nép, az ország jövője, mindig is nagy fontosságot tulajdonított. Mi marxisták, a társadalmat nem tagoljuk korosztály szerint, és nem ismerünk semmiféle kibékíthetetlen ellentétet öregek és fiatalok között. Minden életkornak megvannak a maga sajátosságai, és problémái, amelyek megoldásához a társadalomnak megfelelő intézkedésekkel és intézményekkel segítséget kell nyújtani, mint ahogy ez nálunk történik is. A kérdés helyes egyéni megközelítéséhez a magam részéről mindig és mindenkinek ajánlom annak tudomásul vételét, hogy az életkor változó állapot, nem egyéni elhatározástól függ, az ifjúság és =sZ öregség önmagában nem érdem és nem bűn. Mi az embereket, életkoruktól függetlenül, munkájuk és magatartásuk alapján ítéljük meg. A népfrontmozgalom sokat tehet annak érdekében, hogy az ifjúság kérdéseivel társadalmunk mindenkor megfelelően foglalkozzon, hogy a nevelő munka javuljon, hogy a lehető legjobban készülhessen fel ifjúságunk Kedves Elvtársak! Barátaim! A kapitalista rendszer megdöntése hazánkban megszüntette a régi uralkodó tőkés és földesúri osztályt, amelyek többek között kisajátították maguknak a nemzet fogalmát, jogait is. Nemzetté vált nálunk a nép, amely hatalmon van és a szó jó értelmében politikus nemzetté vált Közvéleményünket behatóan foglalkoztatják társadalmunk eleven és nagy kérdései, az utóbbi időben különösen gazdaságirányítási rendszerünk reformja. Ma azonban nem kívánok foglalkozni más belpolitikai kérdéssel. Mindössze annyit kívánok még ezzel összefüggésben leszögezni, hogy belső helyzetünk szilárd, kiegyensúlyozott és idehaza, az országban megfelelő feltételekkel rendelkezünk szocialista építő munkánk soros feladatainak megfelelő megoldásához. Felszólalásom befejező részében hazai közvéleményünket foglalkoztató nemzetközi kédésekkel kívánok foglalkozni. Nyugtalan és átalakulóban levő világunkban hatalmas küzdelem folyik a népek és nemzetek szabadságáért és függetlenségéért, a társadalmi haladásért, a békéért küzdő erők és a reakciós erők között, amelyek kizsákmányoló és imperialista rendszerüket, hatalmukat és befolyási övezetüket védik. A Magyar Népköztársaság egész politikáját, így külpolitikáját is meghatározza a béke és szocializmus, amely népünk alapvető céljait foglalja magába. A béke és szocializmus céljait szolgáló külpolitikánk mindenki előtt ismert. Ez határozza meg, hogy nemzetközileg mely országok a szövetségeseink, barátaink, kik az ellenfeleink. A népek, közöttük a magyar nép, szabadságát, függetlenségét, vívmányait és békéjét a nemzetközi imperializmus veszélyezteti. A világimperializmus tartós politikai válságban van. Ezt mélyíti a pénzügyi válság, a dollár és font ingatagsága, bizonytalan helyzete. Az imperialista rendszer mély válságát bizonyítja, hogy a polgári demokrácia egykor klasszikus és nagy országaiban is mindinkább militarista, nagytőkés csoportok kezébe kerül a hatalom, a politikai nézeteltérések megoldásának eszközévé a távcsöves puska és a revolver lépett elő. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét, a közelmúltban Martin Luther Kinget, a Nobel-díjas lelkészt, s azúta újabb t6 négert Amerikában ugyanúgy, mint Dutschkét, a nyugatberlini szocialista ifjúsági vezetőt a nyílt utcán terítették le lövöldöző gyilkosok. Az amerikai imperializmus jelenlegi arculatával kapcsolatban hadd idézzem az egyik ottani egyetemi katedrára meghívott német értelmiségi néhány sorát, amely több nyugati lapban és folyóiratban megjelent Hans Magnus Enzensberger nyugatnémet író az amerikai Wesleayan egyetemről való f távozásakor — ahol néhány" hónapig dolgozott — az egyetem elnökének az alábbiakat írta egy levélben, amelyben megindokolta, hogy miért képtelen tovább dol-; gozni amerikai egyetemen: „Azt az osztályt, amely az Amerikai Egyesült Államokban uralkodik és a kormány^ zatot, amely politikáját végrehajtja, a földkerekség legveszélyesebb emberi testületének tartom. Ez az osztályilyen vagy olyan úton-módin s különböző mértékben, de mindenkire nézve veszélyt jelent, aki nem tartozik hozzá Hadüzenet nélküli háborút visel több mint egymilliárd ember ellen; fegyverei közt minden megtalálható, a szőnyegbombázástól a meggyőzés legfinomabb módszeréig; célja, hogy megalapozza politikai-gazdasági és ka-tonai uralmát a világ min-den más hatalma felett Halálos ellensége a forradalmi változás". Ehhez az ékesen szőlő megnyilatkozáshoz nem kell semmit sem hozzáfűznöm. Valamennyiünket közelről érint és nap mint nap foglalkoztatja az egész világközvéleményt az amerikai imperialisták bűnös agreszsziója Vietnam népe ellen. A vietnami nép igazságos, hősi harca, győzelmei kudarcra ítélik az agresszort Tehetetlensége a hadszintéren, belső nehézségei, a világközvélemény elítélő magatartása az amerikai kormányt most olyan nyilatkozatra kényszerítette, amelyben tárgyalási készségét hangoztatja. A nyilatkozatra a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya gyors, bátor és helyes választ adott, kifejezve készségét a kapcsolatfelvételre, ez színvallásra kényszeríti az Egyesült Államok kormányát. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke ismételten úgy nyilatkozott, hogy „bármikor, bárhol" kész a politikai tárgyalások felvételére. Ennek ellenére a tárgyalás színhelyével kapcsolatos huzavona most arra mutat, és jól mutat rá,' hogy az amerikai politika változatlanul taktikázó jellegű, kétszínű ebben a kérkésben is. Mi Vietnam harcoló népét kezdettol fogva és mindaddig támogatjuk, amíg az amerikai agresszió véget nem ér. Készek vagyunk a jövöben erőnkből telő anyagi, haditechnikai, politikai és diplomáciai segítségnyújtásra a vietnami népnek. (Taps.) A nemzetközi élet másik, állandó feszültséget jelentő tényezője a tavaly nyári. izraeli agresszió. A legutóbbi, Jordánia elleni fegyveres támadások ismét bebizonyították, hogy Izrael kormánya agressziós politikáját folytatja, semmibe veszi az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának határozatát, s tetézi korábbi btk-