Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-09 / 83. szám

jót tetettek | tanácsok költségvetése a totóazoso* l több mint 16 milliárd Kezdődik a kukorica vetése - Hédit a fólia A márciusi meleg, s napfé­nyes időjárás rendkívül ked­vezett a kora tavaszi mezei munkáknak. Ezt a mezőgaz­dasági üzemek kihasználták. Az ősszel mintegy 1 millió holdnyi terület maradt szán­tatlanul országszerte, s en­nek 50 százalékán már befe­jezték a talajmunkát. Mind a szegedi, mind a szegedi já­rási termelőszövetkezetek­ben szorgoskodnak a gazdák. Nincs lemaradás, sőt a ta­valyi évhez viszonyítva jó­val előbb tartanak, a vetés­sel, szántással, kertészke­déssel, s már készítik a terü­letet a kukorica vetésére. Csapadékszegény ez a ta­vasz. Éppen ezért mindenütt szervezetten készülnek az öntözőberendezések üzembe­állítására. Jól teleltek az őszi kalászosok. A járásban 33 ezer 472 holdon fejtrá­gyázták már meg a terüle­tet a közös gazdaságok. Ugyanakkor 8 ezer 429 hol­dat szántottak fel, 596 hol­don elvetették a borsót, 334 holdon pedig a tavaszi árpát A zab 751 holdon ke­rült a földbe. Mindkét nö­vényből a tervezettnél töb­bet vetettek a szövetkeze­tek. Nincs lemaradás az új­lucerna telepítésénél, a cu­korrépa vetésénél és a nap­raforgó vetésnél sem. Az időjárás kedvez és a jó munkaszervezés következté­ben megfelelő ütemben ha­ladnak a munkával. A gyü­mölcsösökben a metszés be­fejeződött, kivételt képez az őszibarack, a szőlőkben pe­dig a terület 80 százalékán fejezték be ezt a munkát A szegedi közös gazdasá­gokban is lendületes a mun­ka. A tervezett 3 ezer 100 hold őszi gabonából 2 ezer 761 holdon már kiszórták a termést fokozó nitrogént A tavaszi szántást 300 holdon befejezték, 500 holdon földbe került a borsó és befejezték az új lucernatelepítését is. Hétfőn, tegnap kezdődött a talajelőkészítés a kukorica és a rizs alá. Megfelelő az ütem a kertészetekben is. Már több helyen kiültették a szabadföldi korai káposz­tát Ma már országszerte több mint egymillió négy­zetméternyi műanyagfólia alatt termesztenek különbö­ző zöldségféléket A mo­dem, gazdaságos eljárás bevezetéséhez a zöldség, gyümölcs kereskedelmi egyesülés hitelt nyújt a ter­melőknek. Az idén példá­ul 450 ezer négyzetméternyi műanyag fóliát biztosított részükre. A kertészeti főis­kola kidolgozta a vörös­hagyma-termesztés új, kor­szerű tecnológiáját, amely az együttműködés nyomán iivnd jobban terced. A fő­iskola közreműködésével egyebek között létrehozták a sárgarépa, gyökér, ubor­ka termelésének tanácsadó szolgálatát A Minisztertanács tanácsszerveik osztá­lya az elmúlt hetekben értekezleten vitat­ta meg a megyei vezetőkkel a gazdaság­irányítási rendszer reformjának első ta­pasztalatait s ezen belül elsősorban a fej­lesztés, a pénzgazdálkodás, továbbá a ta­nácsi szervezet működéséneik időszerű kér­déseit Az új mechanizmus első esztendejének előirányzatai szerint a tanácsok költség­vetése 16 milliárd 651 millió forint, 2,2 százalékkal haladja meg a múlt évit A különböző intézmények fenntartásának költségeihez és a tanácsok működési ki­adásaihoz több mint 6 milliárd 254 millió forinttal járul hozzá az állam. A tanácsok­nak átengedett helyi bevételekből kevés híján 9 milliárd 231 millió forint gyűlik össze. A helyi bevételek legszámottevőbb része a vállalatok csaknem 3 milliárd 105 milliós illetmény-, valamint nyereségjárulé­ka, a nyereségadója. A tanácsok idei fejlesztési alapja eléri a 7 milliárd 269 millió forintot. A helyi források kiaknázására egymilliárd 612 millió forinttal járul hozzá a lakosság el­látásának javítását szolgáló beruházások költségeihez. A tapasztalatok szerint a tanácsok a gazdálkodás területén is általában jól felkészültek a reform végrehajtására. Megszerezték, elsajátították a szükséges ismereteket Dicséretes öntevékenységgel kezdtek hozzá tartalékaik feltárásához, s munkálkodnak anyagi eszközeik legéssze­rűbb, leggyümölcsözőbb hasznosításán. A fejlesztési tervek készítésekor megkülön­böztetett figyelmet fordítottak arra, hogy egyszerre teljesítsék a harmadik ötéves terv eredeti irányzatait és a gazdaságirá­nyítási rendszer reformjának követelmé­nyeit Nőtt az építő­és építőanyagipar termelése Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium elkészí­tette az előzetes számvetést az első negyedévi munká­ról. Az adatokból kitűnik, hogy az ÉVM építőipar az utóbbi évekre jellemző gyors fejlődésnek megfelelő ütem­ben folytatta a munkát ez év elején is. így 265 millió forint értékű építési feladat­tal — 9 százalékkal — töb­bet teljesítettek, mint a múlt év első negyedében. A 39 ÉVM-vállalat közül mind­össze nyolc nem érte el a tavalyi első negyedévi ter­>melésének szintjét Ebben a három hónapban mintegy 1500 különféle, egyenként több mint 100 ezer forint ér­tékű építményt adtak át. Az építőanyagipar többlet­termelése — az előző év első negyedévéhez viszonyítva — mintegy 250 millió forint ér­tékű termék. 76 millió tég­lával és egyéb falazóanyag­gal termeltek többet, mint a múlt év azonos időszakában. A legfontosabb építőanya­gokból egyelőre nincs hi­ány. Átmenetileg csökkent ugyan a húzott síküveg és a mozaik cementlap gyártá­sa, de megvan a lehetőség, hogy a legtöbb építkezés be­fejező munkáinak sorra ke­rüléséig pótolják a hiányt TejellenSrzésen Tegnap tejellenőrzésen vol­tunk Szegeden. Tej nélkül mentek haza kora reggel a Hunyadi János sugárúti élel­miszerbolt vásárlói: az üz­letnek szállított mind az 500 liter kannástej savanyú volt. A palackos tejjel nem volt­aiba. A boltvezető: — Az iden most először kaptunk savanyú tejet. Va­lószínűleg még a vasárnap reggeli begyűjtésből szállí­totta a tejüzem. Természe­tesen visszaküldtük az egé­szet s kétórás késéssel meg­érkezett a friss tej. A tejüzem vezetője: — Sajnos, megtörtént. Job­ban fogunk vigyázni ezen­túl. (Ez az ígéret tavaly is ugyanígy hangzott el, ami­kor a melegebb idő beálltá­val hasonló esetek előfor­dultak. Pedig most még nincs is olyan igazán nagy hőség) Egy kannából kétfajta A Széchenyi téri 8. szá­mú önkiszolgáló boltban reggeli nyitáskor két kanna tejet bontanak fel. Jönnek a vevők, s kérnek jegyes te­jet, kérnek úgynevezett sza­bad tejet — mindkét fajtát ugyanabból a kannából méri az eladó. A boltvezető-helyettes: — Az, aki rendszeresen a tejjel foglalkozik, ma nincs itt, ő tudja, melyiket kell jegyre adni. Panaszolják a boltban, hogy kevés a joghurt Négy­szer annyit el tudnának ad­ni, amennyit kapnak. Az élelmezésügyi és mezőgazda­sági osztály ellenőre meg­jegyzi, hogy biztosan kevés a joghurtos üveg A boltos: — Nem hiszem. Itt van már régóta háromszáz üveg, mtért nem szállítják él. Már mi ajánlottuk a tejüzemnek, hogy visszavisszük nekik. Tejtolvajok A Kossuth Lajos sugárút 71. szám alatti bolt elől még mindig lopkodják nyitás előtt a tejet. A boltvezető-helyettes: — Ma reggelre a kakaós­palackokat dézsmálták meg Ebben a boltban három hónappal ezelőtt felelősségre vonás volt a jegyes és a kannástej összekeverése mi­att. Ma sem különb a hely­zet A boltvezető-helyettes: — Akkor egy darabig kü­lön mérték a kétfajta tejet. De a vevők nem ragaszkod­nak ehhez. Most meg már annyiféle tej van, hogy nincs is mód külön foglalkozni va­lamennyivel: A tanács állatorvosa: — Pedig a különbség nyil­vánvaló. A jegyes tej egy­részt magasabb zsírtartalmú, másrészt, éppen mert gyer­mekek fogyasztására szán­ják. olyan gazdaságokból gyűjtik be, ahol kiváló a te­hénállomány. A minőségvizsgáló intézet ellenőre megjegyzi, hogy elő­írás szerint a kétfajta tejet nem is lenne szabad ugyan­abba az edénybe kiadni. (Vagyis a különbségre a bolti eladóknak kellene fel­hívni a fogyasztók figyel­mét!) Több tejet iszunk Az I. kerületi tanács múlt heti ülésén hangzott el, hogy mióta megjelent a boltokban a 4 forint 20 filléres maga­sabb zsírtartalmú tej, kevés az olcsó kannástej. Érdeklő­désünkre a tejüzemben is, a boltokban is egyértelmúleg azt mondották, hogy annyi és olyan minőségű tejet kap­nak a boltok, amennyit igé­nyelnek. Feltételezhető, hogy mivel kevesebb munkával jár a palackos tej kiszolgá­lása, azért rendelnek többet ebből, s kisebb mennyiséget a kannástejből. A város la­kóinak tejfogyasztása egyéb­ként örvendetesen megnőtt az utóbbi hetekben: a télen átlagos napi 30 ezer liter helyett most 40—45 ezer li­ter tej fogy el mindennap. Többen szóvá tették, hogy miért nem tüntetik fel ami­nőségre és az árra vonatko­zó adatokat a palackok zá­rófóliáján. A tejüzem már megrendelte az ilyen kupa­kokat, s hamarosan ezzel ke­rülnek fogalomba a palac­kok. A tejzsírról A „sláger" természetesen a 4 forint 20 filléres tej. En­nek az előírás szerint 3,6 százalék zsírt kell tartal­maznia, az ár is ehhez van kalkulálva. A mintákból a minőségvizsgáló intézetben azonban csak 3,1 százalék zsírtartalmat lehetett megál­lapítani, s ez a differencia már nem használ a tejüzem hírnevének. Enyhén szólva, a vásárlót károsították meg. hiszen nem azt kapta a pén­zéért, amit ígértek neki, amit igényelt. Ugyanígy a több boltban vett minták alapján a jegyes tej sem volt 3 százalékos, hanem 2,6 —2,8 százalék zsírtartalmú. Viszont minden minta a megengedettnél jóval több savat tartalmazott, így nem véletlen a Hunyadi János sugárúti és másutt is észlelt nagyobb mennyiségű sava­nyú tej. A tapasztalatok alapján az üzemnek is, a boltoknak is van még „aprítanivalójuk" a tejbe. Kondoros! Jánost Beszélgetés veterán kőművesekkel Mos, tapasztalt munkás­emberek, veterán kommu­nista kőművesek ülték kö­rül az asztalt a városi pártbizottságon, ahol Ba­log István, az MSZMP Sze­ged városi végrehajtó bi­zottságának tagja, a párt­bizottság osztályvezetője és Berta István, a megyei pártbizottság munkatársa voltak a vendéglátók. A találkozó azért jött létre, hogy a tégla- és építőipar­ban sokat dolgozott, sokat látott nyugdíjasok vélemé­nyét, tapasztalatait meg­hallgassák az ipari osztály képviselői. A hosszúra nyúlt tanácskozáson sok mindenről szó esett. Azok­ról a „régmúlt időkről" — mikor augusztusban így ér­deklődtek egymástól a kő­művesek: dolgoztál-e már az idén? — éppúgy, mint az építőipar mai eredmé­nyeiről, problémáiról, a modern, gyárüzemszerű építésről. A tarjántelepi építkezésről, különösen nagy elismeréssel beszélt Varga János bácsi, aki, mint többi társa is, hoz­záértő figyelemmel kíséri Szeged épülését, szépülé­sét. Balog István végezetül részletesen ismertette azo­kat az elképzeléseket, amelyeket Szeged építőipa­rában a közeli és távolab­bi jövőben váltanak való­ra. Magyar­lengyel árucsere Április 8-án Varsóban jegyzökönyvet írtak alá a lengyel—magyar állandó gazdasági együttműködési bizottság keretében működő belkereskedelmi vegyes munkacsoport negyedik ülés­szakának munkájáróL A jegyzőkönyvet magyar rész­ről Szurdi István, lengyel részről Edward Sznajder belkereskedelmi miniszter írta alá. A megállapodás elő­irányozza a Lengyel Nép­köztársaság és a Magyar Népköztársaság között a bel­kereskedelmi áruk cseréjé­nek több mint 30 százalékos növelését 1967-hez képest. A kölcsönös áruszállítások az 1968-as esztendőben együt­tesen 45 millió deviza-zloty értéket fognak képviselni. Magyarország Lengyelor­szágnak a többi között nöi fehérneműt, háztartási por­celánt, gépkocsirádiókat, motorkerékpár-oldalkocsi­kat, villamos forróvíz-táro­lókat, bútorokat, játékokat, kozmetikai cikkeket, édes­ipari készítményeket, kon­fekcióárut, szállít, míg Len­gyelország Magyarország­nak kerámia cikkeket, ház­tartási cikkeket, szellőztető berendezéseket, varrógépe­ket, hajszárítókat, ablaküve­get, s úgyszintén kozmetikai cikkeket, játékokat, édesipa­ri készítményeket, s konfek­cióárukat ad el. Tervbe vet­ték a két ország áruházainak árucseréit is. A tudományos-műszaki együttműködés keretében tervet hagytak jóvá az egyes kereskedelmi szervezetek 1968. évi közvetlen együtt­működésére. 1968-ban Bu­dapesten közös szimpóziumot tartanak a piackutatás szer­vezéséről és módszertanáról. A tárgyalások a hagyomá­nyos barátság és kölcsönö* megértés légkörében folytak le. (MTI) A Magyar ENSZ Társaság ülése Tegnap, hétfőn a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának székházában együt­tes ülést tartott a Magyar ENSZ Társaság elnöksége és intéző bizottsága. Dr. Mi­hályfi Ernő, a társaság el­nöke nyitotta meg a tanács­kozást, majd Komját Irén főtitkár ismertette az emberi jogok évének magyarországi programját. Tapasztalatcsere a munkásszállási brigádmüsorokról Ha egy színházi előadás­nak 70 nézője van — két­száznak tehát 14 ezer — aligha beszélhetünk sikerről. De ha ezek az előadások nem színházban vannak, ha­nem például városoktól és községektől távoleső álla­mi gazdaságok nehezen meg­közelíthető, elzárt munkás­szállásain, s éppen ezért jó­részt olyan közönség előtt, amelynek többsége színház­ban még soha életében nem járt, nemcsak egyszerűen si­kerről, de nagy, kiemelkedő sikerről beszélhetünk. Mintahogv joggal beszél­tek erről annak a tegnapi értekezletnek a résztvevői, amelyet a SZOT kulturális bizottságának kezdeménye­zésére a Szakszervezetek Megyei Tanácsa hívott ösz­sze hat megye, Pest, Borsod, Szolnok, Baranya, Békés és Somogy, valamint Budapest szakszervezeti kulturális bi­zottságai vezetőinek részvé­telével a szegedi Juhász Gyula Művelődési Házba. Az egész napos tapasztalatcsere jellegű tanácskozás megvizs­gálta és megvitatta annak a nagy jelentőségű népműve­lési tevékenységnek az ered­ményeit. amelyet a munkás­szállásokat irodalmi műso­rokkal felkereső színészbri­gádok szervezésével Buda­pest után vidéken először Csongrád megyében valósí­tottak meg és azóta megsza­kítás nélkül fenntartanak. A tapasztalatcsere célja: hozzá­járulni ahhoz, hogy ez a munka más megyékben is megvalósuljon. A hétesztendős munkáról dr. Nagy Lászlóné, az SZMT kulturális bizottságának ve­zetője számolt be. Ismertet­te a legjellemzőbb és legfi­gyelemreméltóbb adatokat. A már említetteken kívül többek között azt, hogy a színészbrigádok megalakulá­suk óta négy műsorral 60 munkásszálláson tartottak bemutatót, mindenütt négy alkalommal, tehát féléven­ként egyszer. A közönség kezdetben bizonyos bizal­matlansággal fogadta a mű­sorokat, több helyen egysze­rűen nem hitték el, hogy „igazi" színészek érkeznek hozzájuk, de az érdeklődés gyorsan megnőtt és aztán mindenütt telt házak várták őket. A beszámoló után a sze­gedi művészbrigád tagjai — Katona András, Kovács Já­nos, Simon Erika, Jászai László, Kovács Gyula, Ke­mény Klió, Kátay Endre, Gémesi Imre, Eötvös Erzsé­bet és Horváth Anna — ösz­szeállítást mutattak be ed­digi műsoraikból. A beszámoló és a műsor ezután következő vitájában a felszólalók nagy elismerés­sel beszéltek a művészbri­gádok munkájáról. A buda­pesti felszólalók többek kö­zött hangsúlyozták, hogy bar a kezdeményezés annak ide­jén tőlük indult, ma már van mit „visszatanulniok" Csongrád megyétől. A tapasztalatcsere részi­vevői este a Derekegyházi Állami Gazdaságban megte­kintették a művészbrigad műsorát. KEDD, 1968. ÁPRILIS 9. DEL-MAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom