Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

Hatvani Dániel uligánok — Két nagyfröccsöt kérek! Koppan az aprópénz: viszszajár kettőhatvan. Az öreg a pultnál is beáll a sorba, öten vannak előtte. Unokaöccse, Pista mellésodródik. Ezt mondja: — Nekem egy kisfröccs is elég lett volna. — Ugyan hagyd már — mondja borízű hangján az öreg. — Az arra se elég, hogy ai ember megnedvesítse a torkát. Folytatná, de az első vágányon, közvetlenül mellettük mozdony tolat el komótos szuszogásával. Nyomban utána a hangszóró monoton, fontoskodó bugyborékolása hangzik fel. — Ez nem a miénk — Jegyzi meg Pista. — De ez igen — nyomja a poharat a kezébe az öreg. Koccintanak. Fagyos szél libben át a peronon, a sorbanállók mogorván, ólmos képpel húzzák össze magukat. Ködudvar fogja körül ez állomás didergő fényeit. Bemennek a váróterembe. 'Alszanak a padokon; ki fekve, megroggyant, térdekkel, ki csak ülve, előre csüggesztett fejjel, féloldalt a bőröndre vagy a táskára dőlve. Jobbra, a második pad üres. Leülnek. Előttük egy kopott ruházatú, nem túl idős, barnaképű asszony ÜL Mellette n lánya, legalábbis annak tűnik; kissé csúnyácska, előre ugró óllú teremtés. Pista észreveszi, hogy az öreg izeg-mozog, fészkelődik. Tudja már, hogy perceken belül megszólítja az előttük ülőket Megint nem fér a bőrében, gondolja a nagybátyjáról; amolyan huligántípus, és ha harminc évvel kcsőbb születik, beat-frizurát hord és farmer-nadrágban jár. Mosolyog saját ötletén, elképzeli az öreget, amint vállra lógó hajjal flangál a körúton. Már-már bóbiskolásra ereszti a fejét amikor nagybátyja rekedtes hangjára lesz figyelmes. — Drága asszonyom, nem gondolja, hogy beszélgethetnénk? — Ugyan miről? — vakkantja hátra az asszony, hangsúlyában megkopott, de még mindig érezhető cigányos kiejtéssel. — Az időjárásról. Hidegről, melegről, télről meg a kikeletről. — Fázik? — Inkább melegem van. — Mindjárt gondoltam. — Miből? — Merthogy lázas — és pillantásával végigsújt az öregen, közben az ujjait a homloka előtt billegteü. Egy-null — állapítja meg magában Pista. Most az öreg következik, ha nem akar vesztésre állni. — Hadd üljek maga mellé — s az asszony mögé könyököl, a pad támlájára. — Üljön a jó anyukája mellé. — Ülnék, de már nem él. — Kár. — Bizony, kár. — Ugye? Mert még ráférne magára a pelenkázás. Kisfiam — kuncogja az aszszony. Kettő-null. Pista arra gondol, hogy ezúttal nehéz ellenfélre akadt az öreg. Segítségére kellene sietni, hiszen a vesztés szégyenéből rá is hárul bizonyos rész. Pár pillanatig forgatja az agyát, aztán a lányhoz hajol: — Nem tudják, mikor jön a bécsi expressz? — De tudjuk — így a lány, s Pista meglepetve tapasztalja, hogy durván metszett arcához képest szokatlanul lágy a hangja. — Fél hét után negyvennel. — Az jó — veszi a lapot a fiú. — Mert mi azzal megyünk. — Hová? Huligán-országba? — Kicsit messzebbre. Kanadába. — Az ugye túl van Cegléden? — Kevéssel. De Vecsésen innen. — Kicsit hallgat, aztán hozzáteszi: — Nem jön velünk? Üknagyapóm most halt meg. Egy várat hagyott rám. — Részvétem. De huligánokkal nem megyek. — Az kár. Pedig megtenném várúrnőnek. Az asszony, aki eddig hallgatott, most morcosan, összehúzott szemekkel hátrafordul. Ráförmed a fiúra: — Jó lesz, ha hagyja a lányomat. — Kinek lesz jó? — kérdi az öreg. — Nem magához szóltam. — Senki nem bántja a lányát — szól félvállról Pista. — Csak azért mondom — fordul vissza az asszony. A lány a füléhez hajol. Ezt súgja neki: — A fiatal rendesnek látszik. Az asszony nem válaszol. Legyint, mintha csak azt mondaná: mind egyformák ezek. Két katona az oszlophoz támaszkodva beszélget; tökmagot rágnak, néha oda-oda pislantanak. Többen megfordulnak a padon, a sarokból horkolás hallatszik, majd a hangszóró érkező és induló vonatokat említ. Az öreg unokaöccsére pislant, aztán az asszony fülébe duruzsolja: — Meghívhatnám magukat egy fröccsre? Eliane Thoillier Kompozíció — Piáljanak kettesben, kisfiam. — Csak tudnám, mire vág fel — morogja az öreg, majd Pistának egy oldalbalökéssel megadva a jelzést, indulnak kifelé. Amikor becsukódik mögöttük az ajtó, a lány ezt mondja az asszonynak: — Éppen elfogadhattuk volna a meghívást — Ne idegesíts már te is! A lány nem szól. Karján kissé felhúzza a kabát ujját: az időt összehasonlítja a várótermi óráévaL Sóhajt Kint a söntésnél az öreg Pistához fordul: — Rossz lóra tettünk ma este. Hallgat a fiú, aztán csöndesen megjegyzi: — Az még nem biztos. Amaz vállat von. Gégéjén az ital gurgulázik. . Visszamennek. Pista a lány mellé ül. — Mikor megy a vonatjuk? A lány arca komoly. A válasza is: — Jó fél óra múlva. Ha nem késik. —• A miénknek még kell egy óra. Az öreg megint duruzsolni kezd az asszony fülébe, de az nem figyel rá. Szeme a távolba réved. A fiatalokat nézi az öreg, szomorkásán, nagyokat pislantó szemekkel. Azok beszélgetnek. Ki gondolná, hogy ez a Pista ilyen beszédes is tud lenni? — morfondírozik magában. Éppen most mondja, hogy darukezelő, egy nagy építkezésen dolgoznak. A lány pedig arról cseveg, hogy varrodába jár és a pénzt bútorra rakja félre. A vonat érkezését háromszor is bemondja a hangszóró. Az asszony készülődik, a lány is meleg pillantásokkal búcsúzik Pistától. Mennek a kijárathoz. A fiú nézi őket egy darabig, majd felugrik, s gyorsan ezt mondja álmélkodó nagybátyjának: — Elmegyek én is ezzel, majd Cegléden átszállók. Maga menjen a vicinálissal. Az enyém csak öt perccel fut be később. Várjon a kijáratnál. S ezzel az asszony meg a lány után lódul. Az öreg látja, amint elveszi tőlük a nagy piszkossárga bőröndöt, s maga előtt engedi fel őket a vonatra. Aztán eltűnik ő is a forgatagban. Vállában, tagjaiban megélénkülő sajgást érez, mintha az álmatlanság szívódott volna fel a csontjaiba. Mélyet lélegzik, újból a pénztárhoz ballag, s maga is érzi, milyen fáradt a hangja, amikor ezt mondja: — Kérek egy kisfröccsöt! egyes területeken új árakat állapítottak meg; számottevően azonban a kulturális terület árszínvonala nem változott. A nyomdai költségek emelkedése következményeként a könyvkiadást csaknem százmillió forint állami támogatásban kell részesíteni. Ha ez nem történt volna meg, károsan befolyásolta volna a keresletet, a fogyasztás összetételét. Egy Jelentősen megemelt fogyasztói ár ugyanis esetleg csökkenthétté volna az állami támogatás mértékét, de a vásárlók tartózkodása, a vásárlások számának csökkenése kulturálisan nagy károkat okozhatott volna a lakosság eszmei, tudati fejlődésében. Ugyanilyen szempontok szerint rendezték a mozik helyárait. A színházaknál hasonló elv érvényesül; — az átlag hely árak gyakorlatilag nem emelkednek. A kultúrpolitikai vezetés számára létre kellett hozni tehát olyan közgazdasági befolyásoló eszközöket, amelyek a kulturális érdekek védelmét biztosítják. Ilyen gazdasági eszköz a kulturális alap s a járulék, melyek az új gazdasági mechanizmusban jelentós feladat betöltésére szolgálnak. A kulturális alap rendeltetése: fokozott anyagi támogatásban részesítse a fontos, eszmeileg és művészileg értékes alkotások létrehozását és közönséghez juttatását. Másrészről, segítse az alacsonyabb jövedelmű rétegek, és az ifjúság kulturális igényeinek kielégítését, valamint a még ma ls létező kulturális fehér foltok felszámolását. A kulturális alap részére az állami költségvetésből, valamint a kulturális járulékokból olyan bevételi forrás áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél hatásosabb támogatásban részesítsük a számunkra fontos műveket, szolgáltatásokat. így a vállalatok és az intézmények most már gazdaságilag is érdekeltek abban, hogy e fontos művek kiadásra, illetve bemutatásra kerüljenek, tekintettel arra, hogy ez anyagilag számukra sem kedvezőtlen. Az állami költségvetésből az induláshoz az országgyűlés tízmillió forint többlettámogatást szavazott meg. Ez az összeg átsegíti a kulturális alapot az indulás nehézségein és lehetőséget ad arra, hogy már 1968 január elsejétől betölthesse a kultúrpolitikát befolyásoló, közgazdasági szabályozó funkcióját Az alap legjelentősebb forrása a kulturális járulék: olyan szabályozó eszköz a kulturális élet területén, amely több feladatot tölt be. Elsősorban befolyásolja a vállalatok és intézmények jövedelmezőségét, emellett anyagi bázist is teremt az értékes alkotások létrehozásához. Egyfelől korlátozza a kizárólag szórakozást nyújtó művek, szolgáltatások olyan arányú bővítését, amely az értékes alkotások háttérbe szorításához vezetne; másfelől finanszírozza a kulturálisan értékeset. A járulék kivetésére, behajtására vonatkozóan már megjelentek a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezései, amelyeket az egyes ágazatoknál a következők szerint hajtanak végre: A könyvkiadásban járulékfizetési kötelezettség alá esnek a csak szórakoztató jellegű művek (detektív-, kalandregények), valamint azok az ismeretterjesztő művek, amelyeknek kultúrpolitikai jelentőségük nincs (például szakácskönyvek, kézimunkakönyvek), továbbá mindazok a művek, amelyeket a miniszter kultúrpolitikai okokból járulékkötelesnek nyilvánít. A Kulturális Alapba befolyt könyvkiadási járulékból is támogatják a politikai és kultúrpolitikai szempontból fontos műveket és a művek egyes csoportjait. így például célszerű a támogatás, ha bizonyos kevéssé tájékozott rétegek számára politikai vagy kultúrpolitikai témáról készülő sorozat kiadását segíti elő. Az ilyen esetekben a fogyasztói árat elsősorban a rétegek anyagi erőinek figyelembevételével — tehát jóval az önköltség alatt — állapítják meg, hogy a kívánt cél elérhető legyen. A filmgyártás és a forgalmazás hazánkban már korábban is állami támogatásra szorult. Az új módszer azonban lehetővé teszi e területen is az aktív kultúrpolitikai irányítást. A forgalmazásra kerülő bel- és külföldi filmek járulékfizetési kötelezettségét a film átvétele alkalmával osztályba sorolással állapítják meg. Az egyes filmeket kulturális értékeik alapján A), B), C) kategóriákba osztják. A C) kategóriába sorolt szórakoztató jellegű filmek kölcsöndíját úgy állapítják meg, hogy abban megfelelő arányban a kulturális járulék öszszege is benne legyen. Az így öszszegyűlt pénzt az A) kategóriához tartozó filmek forgalmazásának támogatására használják. A színházak — mint sajátos költségvetési intézmények — ugyancsak hosszú évek óta jelentős mértékű állami támogatásban részesülnek. A művelődésügyi miniszter itt is kulturális járulékot vethet ki az elsősorban csak szórakoztató jellegű darabokra, és támogatásban részesítheti a társadalmi szempontból értékes produkciókat. A miniszter a színházak műsorterveinek véleményezése alkalmából már előzetesen meghatározza, hogy a bemutatásra kerülő darab bevételéből milyen mértékű járulékot kell befizetni, vagy milyen összegű támogatást kíván nyújtani. A gazdaságirányítás új rendszerének életbe lépésével megteremtett szabályozók hatását csak fokozatosan, a gyakorlatban lehet lemérni. Ügy véljük, a közgazdasági irányító eszközök e mechanizmusa az élet próbáját kiállja, az új mechanizmus bevezetésével szocialista gazdálkodásunk nemcsak gazdasági, hanem kulturális területen is hatékonyabbá válik. A költészet napja Április 11-én, József Attlts születésének évfordulóján idén Is megrendezik a költészet napja ünnepségeit, összeállításunkat ebből az alkalomból közöljük. Simonyi Imre Ars poetica Ma szállfunk versbe testvér; különbet mit tehetnél — Útvesztő férfimunka kutatni enmagunkba de méltó is veszélye pennás vándorlegényre. — Setét zugokba lesve a lényegest keresve: juthatsz olyan vidékre hol eltanyáznál végre valami lomha élmény hátán csak úgy henyélvén. — Am felriaszt a törvény, különb csapásra törvén loholj tovább, kutatva, lesvén: kerül utadba (bár rejtve van még egyre, tán egy végső esetre) valami harcra méltó nyers, zabolátlan szép szó, amit betörnél végre már zabolás mértékbei — O, azt a szót keresd meg s rá mondatot, nemesset; nyíljék során — mint rózsák • a jóillatú jóság s a görcsbe-rándult vadság múltán oldott szabadság példázza majd a rendet: embert, de emberebbet! — ö, azt a sőt keresd meg, s rá mondatot, nemesset, s úgy formáld tiszta művé derűssé, egyszerűvé: hogy szóljon bár e tájrul: rólad mindent elárul s bár szóljon földről, égről: mégis e drága népről. Simái Mihály Dal Lobbanva por ló iszta porhó cönnyű fehér förgeteg .tt az arcom szeretheted Imádhatod tüzes-pirosra kristályos ujjal karistolva beleölelhetsz forgó fátyolodba te gyönyörű mátkátlan menyasszonyka Te könnyű fehér förgeteg kit a szél süvítve szöktetett itt az arcom még szeretheted ügy is sírsz majd a küszöbön mikor a varázst büszkén megtöröm Szepesi Attila Színvázlat Fehér út fehér csönd Ezüstfenyők Lábnyom a hó alatt Zsibongás Mindjárt este lesz Suhognak fehér madarak Kályha Tetők Tavaszig béke Fehér fal fehér holdkaréj O sziporkázó tetszhalálunk! Villog fehéren a fehér