Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

A budapesti konzultatív találkozó és a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdései Komócsin Zoltán előadása az MSZMP politikai akadémiáján KIVONATOSAN ISMERTETJÜK KOMÖCSIN ZOLTÁN ELVTÁRSNAK, AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGA TAGJÁNAK, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRÁNAK ELŐADÁSÁT, AMELYET AZ MSZMP POLITIKAI AKADÉMIÁ­JÁN 1968. MÁRCIUS 28-ÁN MONDOTT EL, A kommunista és munkáspártok buda­pesti konzultatív találkozóján — kezdte beszédét Komócsin Zoltán — nagy lépést tettünk előre a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősítése, az in­ternacionalista szolidaritás fejlesztése út­ján. A találkozó legfontosabb eredményei: a résztvevő testvérpártok egyöntetűen — egy tartózkodás mellett — kinyilvánítot­ták akaratukat, hogy szükség van a kom­munista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának megszervezésére és ennek összehívását ez év novemberében-decem­berében, Moszkvában javasolják. Komócsin Zoltán részletesen szólt a bu­dapesti konzultatív találkozó előkészítésé­ről és lefolyásáról. Rámutatott: a talál­kozó egyetértett azzal, hogy már az elő­készítésbe be kell vonni, és a nemzetközi tanácskozásra meg kell hívni valamennyi kommunista pártot De leszögezte azt is, hogy a tanácskozást meg kell tartani ak­kor is, ha valamely párt, vagy pártok nem kívánnak azon részt venni. Sokan megállapították, nem várhatunk addig, imíg minden egyes párt tudatára ébred, rogy milyen fontos szerepet játszik a nemzetközi tanácskozás az egység meg­teremtésében. Nem várhatunk, mert eb­ben az esetben olyan fontos lépéseket nem tennénk meg egységünk erősítése ér­dekében, amelyek mér most lehetségesek. Viszont helyesen cselekszünk akkor, ha e pártok előtt is nyitva hagyjuk az ajtót, s amennyire tőlünk függ, megkönnyítjük számukra a csatlakozás lehetőségét Egyes •.irtok távolmaradását nem helyes min­den esetben és egyértelműen szakadás­cent értékelni, mivel objektív körülmé­nyek, jogos vagy jogosnak vélt fenntar­tások is indokolják egyesek távolmara­dását Szinte kivétel nélkül valamennyi fel­szólaló hangoztatta, hogy a nemzetközi ta­nácskozásnak nem lehet célja egyetlen párt elítélése, vagy kizárása sem, hogy az gységet mindig pozitívan kell felvetni, e'kerülve a kollektív és nyílt elítélés bár­milyen formáját Egyes pártok kollektív megbélyegzése, elítélése vagy kiközösítése elvileg helytelen és egyaránt káros az •rintett párt, valamint a nemzetközi kom­munista mozgalom szempontjából. Ugyan­kkor aláhúzták azt is, hogy nem lehet orlátozni a pártokat véleményük nyil­- inításában. mivel minden egyes párt ön­naga felelős saját nyilatkozataiét^ kije­lentéseiért. A felszólalók döntő többsége kifejtette, íogy bár szükség van az összes antiim­erialista erők világértekezletére, arra < sak a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása után kerülhet or. Ha a kommunista pártok egységük megerősítése, elvi-politikai platformjuk idolgozása nélkül jelennének meg a szé­lesebb antiimperialista világértekezleten, •z az imperialistaellenes front további yengűléséhez, saját megosztottságuk és nézeteltéréseik súlyosbodásához vezetne Felmerült a konzultatív találkozón a párhuzamos pártok ügye. Az az álláspont íominált, hogy egy országból csak egy pártot ismerjünk el a nemzetközi kommu­nista mozgalom nemzeti osztagaként. Min­den jel arra mutat, azonban, hogy moz­.almunknak ezt a kérdést a jövőből is .sokoldalúan elemeznie kell. Széles körű vita alakult, ki a nemzet­közi tanácskozás napirendjéről is. A fel­szólalások többségében konkrét kifejezést nyert az a helyes törekvés, hogy a nem­zetközi tanácskozás napirendje bizonyos fokig korlátozott legyen, azaz elsősorban és alapvetően az antiimperialista akció­egység konkrét feladatait foglalja magá­ban, mivel ezek mozgalmunk legsürgősebb megoldandó feladatai, s ugyanakkor e erületen máris mutatkozik bizonyos elvi es gyakorlati egység. A megérett ideológiai, elméleti kérdések megvitatását nem lehet elnapolni a vég­letekig, tény, hogy erre nagy szükség vol­na, azonban ma még nincsenek meg en­nek a feltételei, ezért az azonnali megol­dást követelő kérdés jelenleg nem ez. Mi­vel a pártok egy része a nemzetközi ta­nácskozás feladatának tekinti egyes ideo­lógiai kérdések megvitatását is, a nem­zetközi tanácskozás előkészítő bizottsága hivatott az elhangzott észrevételek figye­lembevételével javaslatot tenni a nemzet­közi tanácskozásnak. A nemzetközi kommunista mozgalom közös harci platformja, a tanácskozásokon elfogadásra kerülő dokumentumok nem jelentenek beavatkozást a pártok belső ügyeibe és semmiképp sem korlátozzák az egyes pártok önállóságát, függetlenségét a bel- és külpolitikában. Egyetértünk azon­ban azokkal az elvtársakkal, akik nagyon helyesen hangsúlyozták: a pártok önálló­sága nem jelentheti a nemzetközi felelős­ségük hiányát A kommunista párt nem­csak saját népének, de a nemzetközi kom­munista mozgalomnak is felelősséggel tar­tozik. Ha a kollektíván kidolgozott és el­fogadott irányvonallal, a proletár inter­nacionalizmus elvével szembeszegezik az egyes pártok önállóságát és függetlensé­gét, ez az internacionalizmussal való sza­kítást és a burzsoá nacionalizmusnak tett engedményt jelenti. A konzultatív találkozó központi té­mája, fő kérdése a kommunista mozga­lom egységének megszilárdítása volt — hangsúlyozta a többi között Komócsin Zoltán. — Az e területen elért eredmé­nyek jelentik a találkozó legnagyobb si­kerét Amennyire örvendetes jelenség az egy­ségtörekvések megerősödése, annyira saj­nálatos, hogy a Román Kommunista Párt küldöttsége Központi Bizottságának uta­sítására elhagyta a konzultatív találko­zót magára vállalva a telejs felelősséget •ezért a lépésért Komócsin Zoltán elmondta, hogy a Szí­riai Kommunista Párt küldöttségének ve­zetője felszólalásában több bíráló meg­jegyzést tett a Román Kommunista Párt politikájának egyes vonatkozásairóL Bag­das elvtárs a többi között kifogásolta, hogy a román elvtársak, arról beszélve, hogy egyetlen pártnak sincs kiváltságos helyzete, tulajdonképpen önmaguk szá­mára követelnek kiváltságos helyzetet. Bí­rálták a konzultatív találkozót kezdemé­nyező 18 pártot, a meghívót szétküldő pártot és gyakorlatilag a találkozó min­den résztvevőjét, akik elfogadták a meg­hívást akkor, amikor a Román Kommu­nista Párt véleménye szerint nem éret­tek meg a feltételek a nemzetközi ta­nácskozás összehívására. A szír küldött­ség vezetője kritizálta a román elvtársa­kat azért, hogy az arab népek elleni iz­raeli támadást nem minősítették agresz­sziónak. Végül a szír küldöttség szenve­délyesen hangsúlyozta azt is, hogy nem helyes csak a pártok függetlenségét em­legetni és más elvekről hallgatni, mivel ez a proletár internacionalizmus marxi jelszavának elhagyásához vezethet A román küldöttség tiltakozott a szír delegáció megállapításai ellen és köve­telte a Román Kommunista Párt politi­kájára vonatkozó megállapítások vissza­vonását A szír küldöttség, elismerve, hogy egyes megállapításai túllépték a konzul­tatív találkozó kereteit egyetértett azzal, hogy a találkozó jegyzökönyvéből elhagy­ták a kifogásolt részeket A román küldöttség ezt tudomásul vette, elégedettségét fejezte ki és lezárt­nak tekintette az incidenst A konzultatív találkozó folytatta munkáját az érdemi felszólalásokkal és vietnami szolidaritási nyilatkozat elfogadásával. Másnap azon­ban a román küldöttség Központi Bizott­ságának utasítása alapján, követelte, hogy a konzultatív találkozó fejezze ki egyet nem értését a szír küldöttség felszólalá­sával, és kijelentette, ha nem teljesítik e követeléseket, elhagyja az ülést A román felszólalásra elsőként pártunk küldöttsége reagált majd ezt követően mintegy 20 felszólaló jelentette ki, hogy a román követelésnek nem lehet eleget tenni. Mi a felszólalásunkban elmondtuk, hogy a konzultatív találkozó nem foglal­kozhat egyetlen testvérpárt elítélésével sem, nem is követhet meg senkit nem minősítheti sem az egyik, sem a másik küldöttség felszólalását: minden egyes küldöttség és párt saját maga felelős a kijelentéseiért Kértük a román elvtársa­kat vegyék figyelembe nagy közös érde­keinket és céljainkat, támogassák a kon­zultatív találkozót feladatai megoldásában. A felszólalások után — melyek közül egyetlenegy sem támogatta a román ál­láspontot — erőfeszítések történtek a kér­dés újbóli lezárására valamilyen elfogad­ható kompromisszummal, de kiderült hogy a román elvtársak ragaszkodnak eredeti követeléseikhez. Végül is a román kül­döttség vezetője nyilatkozatában bejelen­tette: elhagyja a konzultatív találkozót, mert nincs biztosítva a szabad vélemény­csere; a román küldöttségre szavazattöbb­séggel akarnak rákényszeríteni egy szá­mára elfogadhatatlan álláspontot — Ezzel kapcsolatban Komócsin Zoltán elvtárs kifejtette: Nem megalapozott a román elvtársak vádja, hogy leszavazták és a többség aka­ratát kívánták rákényszeríteni a román küldöttségre. A konzultatív találkozó nem szavazott egyetlen kérdésben sem, hanem demokratikus vitában alakította Iá állás­foglalásait A román küldöttség távozása után a ta­lálkozó nyugodt, elvtársi légkörben foly­tatta munkáját és eredményesen be is fe­jezte azt A konzultatív találkozón senki részéről sem volt kísérlet — a történtek ellenére sem — arra, hogy a román ma­gatartást minősítsék, vagy különösen el­ítéljék. Ellenkezlőleg: több küldöttség ki­nyilvánította azon óhaját, hogy a román elvtársak kapcsolódjanak be ismét a nem­zetközi tanácskozás előkészítésébe. A ma­gunk részéről továbbra is minden tőlünk telhetőt megteszünk a kétoldalú magyar —román kapcsolatok fejlesztése érdeké­ben, és azért is, hogy megkíséreljük meg­nyerni a román elvtársakat a nemzetközi tanácskozáson és annak előkészítésében való részvételre. Áttérve a nemzetközi tanácskozás elő­készítésének feladataira, Komócsin elv­társ hangsúlyozta azon testuérpártok meg­nyerésének fontosságát, amelyek jelenleg még nem kapcsolódtak be a nemzetközi tanácskozás előkészítésének munkájába. Ami a budapesti találkozón részt nem vett pártok politikai irányvonalát és min­deneltelőtt a nemzetközi kommunista mozgalomhoz és annak egységéhez való viszonyát illeti, világosan kimutatható: alapvető minőségi különbségek mutatkoz­nak közöttük. Közismert dolog, a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének megbomlása a Kínai Kommunista Párt politikájával és tevékénységével elválaszthatatlan össze­függésben. sót döntő mértékben közvetle­nül annak hatása alatt következett be. A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, az imperializmus elleni haté­kony harc megszervezéséért felelősséget érző pártok számtalan kísérletet tettek ar­ra, hogy a kínai vezetők által megszakí­tott és lerombolt kapcsolatot helyreállít­sák, mindenkor késznek bizonyultak arra, hogy a vitás kérdéseiket félretéve, létre­hozzák az imperializmus elleni akcióegy­séget, elsősorban az Egyesült Államok vietnami agressziójának felszámolására. Közismert, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és más pártoknak erre irányuló szakadatlan erőfeszítései nem hozták meg a kívánt eredményt, sőt az ilyen irányú törekvéssel szemben a Kínai Kommunista Párt Mao Ce-tung-i vezetése fokozta egységbontó politikáját Mi és az egységre törekvő pártok általá­ban, szeretnénk, ha a Kínai Kommunista Párt képviselőit magunk között látnánk az év végén sorra kerülő moszkvai ta­nácskozáson és az annak előkészítéseié Budapesten működő bizottság munkájá­ban. Illúziókat azonban nem táplálhatunk, hiszen semmi jelét nem látjuk annak, hogy a kínai vezetők politikája belátható időn belül megváltozna. Nem biztatóak, sőt egyre aggasztóbbak azok a jelenségek, amelyeket a kínai kommunisták és a kommunista párt hely­zetéről s a vezetés ma érvényesülő poli­tikájáról ismerünk. Köztudott, hogy Mao Ce-tung irányvonala általános politikai válságba sodorta a Kínai Kommunista Pártot és a Kínai Népköztársaságot A párton belül kibontakozott szakadás és harc, ennek a harcnak a menete azt is bebizonyította, hogy Mao Ce-tungnak és csoportjának ma már nincs vitathatatlan autoritása Kínában, s hogy a vele szem­ben fellépő egészséges áramlatok a pár­ton belül ós kívül, szervezetlenségük el­lenére is, óriási erőt képviselnek. Mao és csoportja tapasztalni kénytelen, hogy g párt nélkül nem tud úrrá lenni a maga okozta válságon. Ezért határozták el és kezdték meg a párt újjászrevezósére irányuló munkát és a Kínai Kommunista Párt IX kongresszusa összehívásának elő­készítését Rendkívül veszélyes manőver­rel állunk szemben, azzal, hogy a Kínai Kommunista Párt általános tagreviziójá­val és átszervezésével a Mao-csoport a pártot, mint egységes maoista politikai erőt és szervezetet állítsa szembe irány­vonalának ellenfeleivel. Mindezek követ­keztében mind reálisabb veszélynek kell tekinteni azt hogy a Kínai Kommunista Párt jellegében további súlyos torzulást* következhetnek be. Összefoglalva, tehát azt mondhatjuk, hogy Kínában nem mutatkoznak pozitív kibontakozás jelei. Ez azt is jelenti, hogy rövid távon semmiképpen sem számolha­tunk annak a viszonynak a lényeges meg­változtatásával, amely ma a Kínai Kom­munista Párt és gyakorlatilag az egész nemzetközi kommunista mozgalom között fennáll. A Kínai Kommunista Párthoz hasonló­an az Albán Munkapárt képviselői is visz­szautasították a budapesti konzultatív ta­lálkozóra szóló meghívólevél átvételét. Az Albán Munkapárt vezetői a kinai propa­gandából mái1 jól ismert rágalmakkal és vádakkal illették a nemzetközi kommu­nista mozgalom pártjai döntő többségé­nek minden közös erőfeszítését. Ma is az a megítélés látszik reálisnak, hogy a kap­csolat az Albán Munkapárttal a Kínai Kommunista Párthoz fűződő kapcsolatok alakulásának függvénye. Komócsin Zoltán elvtárs a továbbialt­ban kitért arra, hogy a budapesti konzul­tatív találkozón nem képviseltette ma­gát a Vietnami Dolgozók Pártja. Más tényezők mellett, döntő mértékbe® eppen az Egyesült Államok vietnami ag­ressziója az, amely leginkább sürgeti a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének gyors és hatékony megszilárdítását, ugyanakkor éppen a Vietnami Dolgozók Pártját gátolják leginkább a sajátos kö­rülmények abban, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom fő tendenciáját ké­pező általános egységtörekvés realizálásá­ban közvetlenül és aktívan részt vegyen. A vietnami elvtársak következetesen hangsúlyozzák, hogy számukra nem csu­pán szükséges valamennyi párt támoga­tása, hanem a szó legszorosabb értelmé­ben létfontosságú tényező. A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságában köszönettel fogiadták és vet­ték át a budapesti konzultatív találkozó­ra szóló meghívólevelet. Kérve helyze­tük megértését, sajnálattal közölték azt a döntésüket, hogy nem tudnak delegációt küldeni a budapesti konzultatív találko­zóra A Vietnami Dolgozók Pártja soha és semmilyen formában sem lépett fel az egység erősítésére irányuló törekvések el­len. Reméljük, hogy a vietnami elvtársak megtalálják a lehetőségeit annak, hogy közvetlen részesei legyenek a nemzetközi kommunista mozgalom egysége helyre­állításának és megerősítésének, részt vesz­nek majd a moszkvai tanácskozáson és annak előkészítésében. A koreai elvtársak köszönetüket fejezték ki a meghívásért és közölték, hogy körül­ményeik miatt nem állt módjukban elkül­deni delegációjukat a budapesti konzul­tatív találkozóra. A koreai elvtársak helyzetét befolyásol­ja a rendkívül feszült légkör, amely az amerikai imperializmus agresszív tevé­kenysége folytán a koreai térségben év­tizedek óta szakadatlanul fennáll, s amely a jelen időszakban még tovább éleződik. A Koreai Munkapárttal való kapcsola­tunk fő jellemzője a javulás, a kölcsönös bizalom légkörének fokozatos fejlődése. Azon leszünk, hogy a magunk részéről — amennyiben ez bármilyen mértékben rajtunk múlik — elősegítsük részvételüket a moszkvai nemzetközi tanácskozáson es a tanácskozás előkészítésében. A kubai elvtársak úgy határoztak, hogy semleges magatartást fognak tanúsítani a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomban folyó vitában, amint kifejezték: „ők nem öntenek olajat a tűzre". Á kon­zultatív tanácskozáson azonban nem erről a vitáról volt szó és a nemzetközi tanács­kozáson sem ez lesz a téma. A szocialista Kubával fenntartott ál­lamközi kapcsolatainkat továbbra is maxi­málisan fejleszteni kívánjuk. Kubának to­vábbra is megadunk minden tőlünk tel­hető segítséget és igyekezni fogunk párt­kapcsolatainkat is fejleszteni. Mindent megteszünk, hogy a kubai pártot is be­vonjuk a nemzetközi tanácskozás előké­szítésébe. Komócsin Zoltán rámutatott: pártunk az 1960-as moszkvai értekezleten részt vett kommunista és munkáspártoknak kül­dött meghívólevelet a budapesti konzul­tatív találkozóra. A Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége 1960-ban nem vett részt a moszkvai tanácskozáson. Ezért nem küldtünk meghívót a jugoszláv elvtársak­nak a budapesti konzultatív találkozóra. A jugoszláv elvtársak sérelmezték ezt, ugyanakkor kifejezésre juttatták, hogy szerintük a nemzetközi tanácskozás nem segíti elő az antiimperialista harc fokozá­sát, ellenkezőleg, ahhoz vezet, hogy a szo­cialista országok és a kommunista pártok elszigetelődnek az el nem kötelezett hala­dó erőktől és mozgalmaktól. Az 1957-es és 1960-as dokumentumokra való hivat­kozást pedig a régi gyakorlat visszaállí­tására irányuló törekvésnek ítélik. Az egység és az együttműködés erősítésére irányuló törekvésekben új központ kör­vonalazódását vélik felfedezni. Nagyon örvendetesnek és reményre jo­gosítanak tartjuk azt a tényt, hogy a Ju­goszláv Kommunisták Szövetségével bő­vülnek az érintkezési pontjaink, fejlődnek kétoldalú kapcsolataink és együttműkö­désünk például a közel-keleti problémák rendezésére irányuló erőfeszítésekben. A konzultatív találkozón a küldöttségek egy része külön is hangsúlyozta, hogy a nemzetközi tanácskozáson és annak elő­készítésében való részvétel lehetőségét biz­tosítani kell a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének is. Ezzel mi a magunk ré­széről egyetértünk. A kapitalista országokban működő kom­munista pártok ugyancsak a legkülönbö­zőbb okokból maradtak távol a találko­zóról — mondotta Komócsin elvtárs, majd ismertette a holland, a'svéd, a japán test­vérpárt vezetőinek ezzel kapcsolatos ál­láspontját. Az egyes pártok távolmaradásának oka — mutatott rá Komócsin elvtárs — telje­sen különböző, még ha egyes vonatkozá­sokban azonos vonásokkal is találkozunk. A magunk részéről arra törekszünk, hogy az összes testvérpártot megnyerjük a nem­zetközi tanácskozáson és annak előkészí­tésében való részvételre. A konzultatív találkozó — mondotta befejezésül Komócsin elvtárs — elérte célját, eredményei megfelelnek a várako­zásnak és ez valamennyi párt közös erő­feszítésének sikereit jelzi. Mindegyik párt kivette részét a sikerből. Az a tény, hogy az előkészítő bizottság székhelye Budapest, és hogy pártunkat bízták meg újból azzal a megtisztelő és felelősségteljes feladattal, hogy az előké­szítő bizottságot összehívja, eddigi mun­kánk elismerése, s egyben azt jelzi, hogy pártunk politikája az egység szolgálatá­ban áll, a nemzetközi kommunista moz­galom helyes irányvonalán halad. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom