Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

Bartók-levelek egy párizsi antikvárban A párizsi Rue Bonaparte 27. szám alatti, Libraire L' Abbaye nevet viselő an­tikvár tulajdonosa 1967. jú­liusának egyik első napján telefonon felhívta a párizsi Magyar Intézetet. A bemu­tatkozás után azzal a kérés­sel fordult a vonal túlsó vé­gén beszélő tisztviselőhöz, hogy hozza össze őt valaki­vel, aki vállalkozna néhány magyar nyelvű levél lefordí­tására. Az önök nagy zene­szerzőjének, Bartók Bélának írásairól van szó — tette hoz­zá utólag. Képeslapokról, kottalapokra rótt jegyzetek­ről. A párizsi Magyar Inté­zet munkatársa Németh Je­rőt, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanárse­gédét ajánlotta, aki, mint a francia irodalom oktatója­kutatója, akkoriban az Éco­le Normálé Supérieure ösztön­díjas hallgatójaként perget­te odakint a tanulásra szánt hónapokat. Feladták Bécsben A Szajnához kifutó utcács­ka könyvekkel, kéziratköte­gekkel zsúfolt boltjában örömmel fogadták Németh Jenőt, s néhány ismerkedő szó után át is adták neki a fordításra szánt írásokat: egy jó tucatnyi üdvözlőkár­tyát, postai lapot, s pár da­rab, jegyzetekkel tarkított ívet. A párizsi diákszállóban ér­dekes munka várt az alkal­mi fordítóra. Előbb a képes­lapokat nézte át. Ezek túl­nyomó többsége 1903 és 1906 között íródott, s feladója Bécsben adta őket postára. A címzett egy hasonlóképp zenei karrierre törő nő volt, aki — mint a sorokból ki­derül — az érvényesülés út­ját tudakolta Bartóktól. Bar­tók, aki akkoriban már Bécs­ben is jól ismert zongora­művész volt, több levelé­ben is a Sopron—Pozsony­Bécs utat javasolja. Előbb Sopronban hangversenyez­zen — írja —, onnan már könnyű belépni Pozsony ze­nei életébe, Pozsonyból pe­dig egyenesen visz az út Bécs koncerttermeibe. Ez a tanács azért érdemel figyel­met, mert Bartók maga is hasonló utat járt be; mint tudjuk, 1903-ban Pozsony után arat döntő sikert az osztrák fővárosban. Brahmsról A levélköteg után a jegy­zetekkel telehintett kottala­pokat vette kézbe, s fordí­totta le Németh Jenő. Az egyik Bartók-írás a „Megjegyzések Brahms ma­gyar táncainak forrásaihoz" címet viselte. Ebben az ál­tala is nagyon szeretett — főképp fiatal éveiben tisztelt — zeneszerző magyar tán­cairól, pontosabban a táncok alapmotívumait vitató-elem­ző Major Ervin-féle tanul­mányról mondja el vélemé­nyét, hangsúlyozva, hogy a zeneesztéta Kodály-tanít­ványnak mennyire igaza van, amikor azt állítja, hogy az említett zeneművek közül az 1., a 2., a 3., a 4., az 5., il­letve a 8. már publikált dal­lamra épül. Bartók Majorral együtt így cáfolja a Tappert zenetörténész által 1347-ben közreadott véleményt, amely szerint az 1-től 10-ig számo­zott magyar táncok bizony­talan eredetűek. Még azt is megjegyzi, hogy Brahms 3. magyar táncá­nak D-dúr Vivace-ja — amelynek motívumai a Ma­jor által jelzett gyűjtemény­ben Riszner J.: „Tolnai la­kodalmas címmel jelentek meg — Liszt VIII. rapszó­diájában is feltűnik, termé­szetesen csupán vázában, elemeiben. Bartók egyébként rejtetten, közvetve fogal­mazza meg véleményét, ál­lásfoglalása azonban így is nagyon határozott. A Simfonia domestica-ról A másik írás nem elszórt jegyzetcsokor volt, hanem egy összefüggő szöveg, amelyben „Strauss Simfónia domestica-jának bemutatá­sa és tematikai analízise" címmel neves komponista művészetét elemzi. Így vall többek között: „A 3. motívu­mot követő 13.-nak meg­nyugtató hatása van. De hir­telen furcsa, szinte túlvilá­gi akkordokat hallunk, má­gikus jellegük ütemről-ütem­re erősödik. Olyan kivéte­les zenekari hatás ez, ame­lyik példa nélkül áll a zene történetében, de Straussnál is." Egy másik idézet: „A darab klasszicista egyszerű­sége meglepő, éppúgy, mint a kakofónia teljes hiánya. A bevezetés kivételével az egész müvet úgy kell tekin­tenünk, mint az abszolút muzsika egy darabját, amelyben az egyszerűség és a változatosság harmoniku­san kiegyenlíti egymást." (A Bartók Béla összegyűj­tött írásai című, 1966-ban megjelent kötetben olvasható a Simfonia domestica elem­zése, ám ez a tanulmány cí­mében is, megfogalmazásá­ban is különbözik a Párizs­ban feltűnt szövegváltozat­tól; csupán gondolataiban, megállapításaiban fedezhe­tünk fel egyezéseket.) A ra­jongásig fokozódó tisztelet egyébként megintcsak az életrajzzal magyarázható: 1903-bap Richárd Strauss műveivel vívja kl magának az osztrák főváros elismeré­sét, s egyébként is, hosszú időn át kivételes szerepet játszott életében a strauss-i muzsika. Hova lettek a kéziratok? Németh Jenő megbízatása szerint lefordította a kezébe adott leveleket, kéziratokat, majd annak rendje-módja szerint visszavitte őket a Saint Germaine de Prés kö­zelében meghúzódó antik­várba. Arról, hogy a kis kö­teg hogyan jutott a Libraire L'Abbaye gazdájának tulaj­donába, sem első látogatá­sakor, sem búcsúzásakor nem kapott választ. Az üz­leti titok Párizsban is üzle­ti titok! így természetesen az is titok, hogy az immár franciául is olvasható Bar­tók-levelek kihez kerültek a fordítás után. Az antikváros drága árat szabott értük — egyetlen levelezőlap, úgy mondta, 2500 forintnyi fran­kot is megér —, biztosan megvette őket valami vas­tag pénztárcájú amerikai... Ilyenformán nekünk csak az marad meg a nemes do­kumentumokból, amit az al­kalmi fordító jegyzetfüzete­emlékezete megőrzött. Az ef­féle szellemi kincseknél vi­szont ez sem kevés ... Akácz László Szupertiszta arany A szibériai vegyészek olyan szupertiszta aranyat állítottak elő, amely mind­össze egytízezred százalék szennyezettséget tartalmaz. Ezt Georgij Boreszkov azon az akadémiai ülésen jelen­tette be, amelyet az akadé­mia szibériai tagozatának tízéves fennállása alkalmá­ból tartotak meg. A szuper­tiszta fémdarab súlya 200 gramm. Boreszkov kijelentette, hogy a szakemberek, szak­nyelven szólva, „hét—nyolc tizedes (99,99999—99,999999) tisztaságú arany" előállítá­sán fáradoznak. Ez szokat­lanul nehéz feladat, mint­hogy a szokásos légikör már egymagában is szenyezetté teheti az ilyen nagy tiszta­ságú fémet. A szibériai ka­talízis intézetben olyan új módszert dolgoztak kl a szuper-tisztafémek előállítá­sára, amely a műveletet tel­jesen automatikussá teszi. Jelenleg kísérletek folynak a szupertiszta nikkel, kobalt és platina hasonló előállítási módszerének kidolgozásá­ra is. A szennyezettségtől meg­tisztított fémek új fizikai és kémiai tulajdonságokat — nagy szilárdság, rugalmas­ság, vezetőképesség — vesz­nek fel. Az ilyen anyagokra rendkívül nagy szükség van az elektrotechnikában olyan érzékeny műszerek gyártásá­hoz, amelyeket szokatlan körülmények között, az Északi-, a Déli-sarkon vagy a világűrben is felhasznál­hatunk. Parasztasszonyok Igen jó termelőszövetkezet gendás kis történeteket be- vág... Csak ennyi maradt a szegedi Felszabadulás. Hí- szélnek Molnár Imrénérői, itt a múltból. rangja van hazánk ha- erről a vékonyka asszonyrql. Az asszonyokért minden Árendás akivel a legügyesebb férfiak reggel autók indulnak a vá­elnökxiek sem tudnak versenyezni a rosba, meg Sándorfulvára. munkában. Azt mondják: Este pedig hazaviszik őket. „mérnöki" fizetése van. Mennyi a jövedelmük? Sok csak" asszonyt megkérdeztem dé a fizetésére senki sem pa­Künn a Rózsa-majorban naszkodott. Cirok Albertné donképpen mit is csinálnak ismerkedtem meg a tsz asz- üvegházi munkásnő slrnond­a tsz-ben az asszonyok. 6300 szonyai közül Verák Ernő- ta: 2300 órát dolgozott ta­nével. Mostanában lett az valy és ezért valamivel több üzemi nőtanács titkára. Ve- mint 24 ezer forintot kapott re, tárain túl Györgynek, mondtam a szövetkezet ISL az minap: ez a az asszonyok nélkül sohasem lett volna megérdemli, pedig ilyen. Rábólintott, aztán ar- borjúgondozó ról kezdett beszélni, tulaj­mázsa fejtett zöldborsót ad­nak a konzervgyárnak, 20 holdon korai étkezési pata- rókáknak középparaszti gaz- Ekörül alakult itt a többiek diasomot, azután 18 vagon ipari paradicsomot, fűszer daságuk volt régen, emmel- jövedelme is, akik rendsze­lett a férje fuvarozott is. resen jöttek dolgozni. Télen paprikából 1400 mázsát. Van Amikor közösbe jutott a 6—7 órát dolgoznak, azután, a tervükben 800 mázsa ka- föld, az asszony úgy gondol- amint közeleg a nyár, már görög- ta, nem megy már ki többé 10-et 12-őt, ha kell, 16-ot is cecei a nagyfeketei határba, ahol Olyan szakaszai is vannak fiatal éveinek legtöbb napja az apró növények életének, raláb, 1200 mázsa dinnye, 2000 mázsa paprika, 4000 mázsa prita min paprika és 3000 mázsa eltelt. Leérettségizett a Uad- amikor vasárnap is mellet­káposzta. Tízfajta virágmag- nóti Miklós Gimnáziumban, tük kell lenni. S ők — az ból egymilliós bevételt hotz- Üzemibe ment, de végül mégis asszonyok —, ha kell, min­nak, 2,5 millió forintot pe- a Nagyfeketén kötött ki. dig itt vannak, dig üvegházi hajtatott zöld- Többet van most kint, mint Miként tudják összeegyez­ségekért. A szövetkezet el- azelőtt. A traktoristák bér- tetni ezt a munkát a ház­nöke csak a legnagyobb számfejtője. Ö mondta el: tartással, a család nevelésé­számokat említette. E rengeteg árut a tsz gazri­asszonyai teremtik elő bá­nem sokan lehetnek közot- vei? Sándorfalván, Algyőn tűik, akik nem próbálták vol- és Szegeden is, ahonnan jön­na meg a gyárat is, de visz- nek, jók az óvodai és az is­szatértelk, mert — bár nehe- kolai napközi szolgáltatások. mulatós hozzáértéssel nagy zebb a mint a A kicsinyek napköziben van­szorgalommal. És még 500 hold kukoricát is megkapál­nak a gépek után. 250-en vannak, a közösség egyhar­madát teszik, de a kézi munka — amihez a férfiem Mikroorganizmusok A Szovjet Tudományos kamcsatkai horpadás iszap­Akadémia mikrobiológiai in- jában találták ezeket a bak­tézetének munkatársai több tóriumokat, tucat eddig ismeretlen, ezer A baktériumok néhány atmoszféra nyomásnál is mikron nagyságúak. A földi szaporodni és növekedni ké- baktériumokhoz hasonloan pcs baktériumformát kutat- különböző formájuk van. tak fel az óceán mélyén. A Erős nagyítás mellett palca, szovjet tudósok a kurili- gömb és fonál alakúak. DEL-MAGYARORSZÁG ban — mégis a vérükben a nak, jóllehet szüleiket még' föld szeretete. a mezőkön nevelték fel. De­Nemcsak az asszonyok szo- hát ez a világ már csak ak­retik a szövetkezetet, őket is kor jut eszükbe, ha valaki megbecsülik. Künn a majo- mesélni kezd róla. ~ gyönge" éstürelmetlen, rokban ragyogóan tiszta ét- Mindenkinek van valami mind az övék. Ott vannak termek, meleg-vizes fürdők, családi terve, célja. Házépí­az állattenyésztésben is. Le- öltözők találhatók. Klub, tés, bútorvásárlás, tv stb. Ci­ahol a tv-ben futbalmeccseí rok Albertek ezeket a ter­is lehet látni, s ezt is szive- veket már mind megvalósí­sen megnézik. Amikor haza tották. indulnak, csinosak, senki Eddig két asszonytagja nem mondaná meg róluk, volt a tsz igazgatóságánált. hogy egész nap porban, sár- Legutóbb már három asz­ban dolgoztak. Legfeljebb szonyt választottak be, de szélfújta piros arcuk tanús- azt hiszem, lehetnének többen kodik erről. is. Ez volt a véleménye a A Rózsa tanyai étterem tsz elnökének is. faláról, egy réges-régi olaj- * festményről rongyos, som- Sok itt az asszonyok mun­más asszonyok néznek késői kája. Nem sokkal kevesebb, unokáikra. Szemeikből a mint régen volt, és nem is nyomorúság számonkérése, a könnyű, de az asszonyi rnun­pajta-Iakás és a rossz, zsír- ka értelme, célja sokkal tar­talan étel miatti elkesere- talmasabb, gazdagabb lett. dettség szinte ostor módjára Csépi József Mesterségem címere; i4 pék Tudtam, hogy az én ke­nyeremért mások is dol­goznak, s hogy legközvet­lenebbül a pékek teszik ezt. Mindig is megéreztem a friss kenyér illatában a kenyérsütés mítoszát, de ennek a munkának a szép­sége, egyszerű nemessége igazán csak most világoso­dik meg előttem, itt, a Dá­ni utcai sütőüzemben. Ahogy a megvirradt ut­cáról befordulok az alag­sorba-fészkelt, öreg üzem­be; ropogós-pirosra sült friss kenyerek vonulnak föl mellettem a lépcsőn nagy kosarakban. íme a mai mindennapi. Az első sütés. Markos legények csípik fülön s viszik az au­tóhoz a fölvontatott kosa­rakat. Aztán indulnak a boltok felé a kemence me­legét árasztó kétkilós ci­pókkal. Lenn a munkatermekben ugyancsak meleg van. Fe­hér péksapkában, fehér öl­tözékben dolgozik minden ember. Idős Ónozó Szilvesz­ternek a haja is ezüstös­fehér a félrecsúszó sapka alatt. Az 57 éves mester ma is kora hajnalban érkezett ide, mint mindig. A ko­vásszal, aminek még előző délután ágyat vetett egy hosszú bádogteknőben, tüs­tént nekilátott a dagasztás­nak. Már ki is sült, amit akkor készített, s a többi is úton van a kemencék felé. A fiatal Ballai János adagolja, méri Szántó La­jos, a régi szaktárs pedig pufókra gömbölyíti, a toló­kocsin sorjázó szakajtókba rakja a kenyértésztát. S eközben újabb dagasztás­nak lehetek tanúja. A ha­talmas üstre emlékeztető „vascsészében" — ezt a keréken járó alkalmatossá­got „repülő csészealjként" is emlegetik — víz és só is kerül a kovászhoz. Aztán egy szellemes liszt­adagoló-szitáló és dagasztó berendezést fog munkára az idős pékmester. Sűrűn szitál a liszt, egy vaskos acélkar újra meg újra le­csap a 300 kilónyi kenyér­tésztára, keveri, gyúrja, forgatja. — Azelőtt csak ez a két kar volt, az enyémek.. De sok kenyeret meggyúrtam, bedagasztottam velük — mondja Veszter bácsi a 20 év előtti időkre emlékezve. Gépesítik, könnyítik a szakmát. A mesterfokú tu­dás, a sok évtizedes ta­pasztalat azonban épp elég munkát talál így is. Mert nagyon sok múlik például a kovász elkészítésén, ez adja meg a zamatot, s a tészta gyúrásánál ugyan­csak vigyázni kell. — Szeretem, bizony na­gyon szeretem — mondja a szakmájáról, s ragacsos kezével körülmutat biro­dalmában. — Komolyan mondom, ha tízszer szület­nék, tízszer is csak ezt tud­nám választani. Naponta 40 mázsa kenyér kerül ki a négy kemencé­ből. Jó kenyeret adnak.az itteni dolgozók, ezt a fi­nom-fehér kenyér keresett­sége is bizonyítja. A bátyja, Ónozó Géza szintén a Szegedi Sütőipari Vállalatnál dolgozik,.A fia meg itt, pár lépésnyire töle a kemencénél. Vető. Az egyik kemencét ép­pen fűtik, gázlángot fúj belé egy szerkezet. A má­siknál szemlét tartanak: száz halványszőke cipő sül benne. Szőkülnek, pirulnak. Ifjú Ónozó Szilveszter, ap­jának izmos ifjúkori mása, most veti be a következő százat a harmadiknál. Úgy­szólván belenőtt édesapja mellett a szakmába, s ides­tova 10 esztendeje süti a szegediek kenyerét ő is. Nincs szebb látvány, mint a piruló cipók százai. Mindig is éreztem a ke­nyérsütés mítoszát, de tu­dom, hogy mától fogva na­gyobb karéj jut tisztele­temből, szeretelemből ezek­nek az embereknek — Ónozó bácsinak és társai­nak, — akiknek a kenye­rét eszem. Simái Mihály Boroshordó — márványból CSÜTÖRTÖK, IMS. ÁPRILIS 4. A budai várkert déli szakaszán, 12 méterrel a fel­szín alatt, egy ba­rokk kori pince­maradványt fe­deztek fel a régé­szek. A kétágú pince 45 méter hosszan nyúlik be a várkert alá. Kü­lönös érdekessége egy süttői vörös­márványból fa­ragott, 300 akó űrtartalmú óriás boroshordó. A ha­zánkban — s tán a világon is — egyedülálló vö­rösmárvany-hor­dót, amelyet Gom­bos Zoltán kert­építő mérnök bontott ki porkö­penyéből, felirata szerint 1826-ban Nemes Mayerffy Károly építette. Felirata szerint „e — vasabroncsos tölgyfahordónál erősebb — művet Nemes Mayerffy Károly fedezte fel az utókor ja­vára. A munkát 1826. IV—V. ha­vában végezték el". A kutató meg­állapította, hogy Mayerffy, régi bu­dai szőlősgazda és serfőző család iva-' déka, 1827-ben még könyvet is szentelt e témá­nak, s igyekezett kimutatni a már­ványhordóknak a fahordóknál hasz­nosabb voltat. Megállapította azt is, hogy a hatal­mas pincének el­falazott kijárata az Attila utca 21. számú ház udva­rára vezet. Most a vendég­látóipar szakem­berei tervezik azt, hogy ezt a — mintegy 150 ven­dég befogadására alkalmas — pin­cét a tikkadt bu­dai vándorok előtt megnyitják, s azt a Vár közeli tor­nyainak egyikéről „Buzogány-pincé­nek" keresztelik eL Z. U

Next

/
Oldalképek
Tartalom