Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

_ .. . SEMMI SEKESO Még itt jársz e földön, még semmi sem Késő; egy nap jó emlékkel vigyen, Hogy nem rosszul használtad itt időd: Több vagy, mint mikor lábad idejött Ha nem gondoltál rá, tedd ezután, Szörnyű, későn bánkódni volt hibán — 5 még nem késő. Míg fürgén mozgasz itt, Hát tedd rendbe, barátom, dolgaid; Mert száll az élet, fogy a fürgeség, Még minden itt: éld, küzdve, tűrve még, Es itt még annyi nagyra alkalom. Jaj, ha fecsérled, nincsen irgalom. Mulasztás kínja jön csak, bűntudat, Hogy megmutasd, ki vagy, ez itt utad; Talán csak ez: hát álld, mint állhatod, Okulva, míg rejtélyét itt lakod, A nyüzsgő mindent, ami itt van, éld, Mi kint — s benned a lázt, a szenvedélyt S mit hoznak bőven kis és nagy csaták, Am másnak tett, neked tárgy e világ, S amit megérsz, mi sújt vagy lelkesít, Mert miért élsz valóban: verseid. Versbe rótt élet: hát ezt jól csináld, Erőid fogd, vezesd avagy ziláld. Fő, hogy jól ird meg, mi izzít, betölt, Tartam: az élet, — tartalom: a föld, S e szörnyű-szép létben mi megragad — S mely mindennél több még: mit hordsz magad. De mondj ki mindent, míg időd van itt; Más szánt, épít, te írd meg álmaid, Almoknak nyelvén egy nagyobb valót. Mit írsz, jól: él — (ki él, holnap halott) — Versbe-mentett élet. Csak jól csináld. így hívd porondra az időt, halált Hetven esztendeje, 1898. április 22-én született Fodor József Kossuth-díjas kóltó, számos ismert verseskötet (Or­szágutak énekei. Szertelen ünnep) és tanulmány-, portré­kötet (A történelem sodrában, Emlékek a hőskorszakból) szerzője. TUDÓS TIHAMÉR NAPLÓJÁBÓL Január 5. tem néhány dolgot, ami ta- más a technológia, más az Na ez az év is jól kezdő- Ián elmozdítja készülő fel- üzemszervezés, az én javas­dik Ma rettenetesen letoltak terjesztésemet a holtpontról, lataim meg mind az emlek­egy területi értekezleten. Azt könyvsarok-gyártásból índul­mondták: „Tudós elvtárs, ha Február 28. ki-, De ki gondolhatta az új mechanizmusban is Ecészc„ iói meEV a mun- y°,lna'. hoF egy másik val­így fognak gazdálkodni, rá- kaEgN^onként lejárok az lalat * »Syanebber fizetik a nyakkendőjüket is Sembe,P & Ut mindtg°meg- a hazban? Istenem> m0St mi (itt persze intimebb ruha- figyelek vaiamj érdekeset. leSZ' darabot neveztek meg). eMd- Már nem u vágyom 0lyan július 3. dig akarnak meg állami ta- patkányfogóim Klárika ezzel a boríték­mogatasbol elni? És eppen ri látom idehaza is , , ' • r, eev ilven vállalat amelvnek r ®.y lat.°T\ iaenaza s kai nem muszáj volt any­egy ilyen ydiiaiay, ameiyne* nehany erdekes proble- nvira siptni„ Nem ls merem gazgatója kis híján a koz- vánalatomról is f , . merem PorHoí-iei tudománvok kan- ' sajat va íaiaromroi is felbontani, pedig tudom, mi gazdasagi tuaomanyoK Kan egeszen epkezlab ertekezest van i„nri„ *, eimozdítá­didátusa! Mikor is vedi meg uhptnp .•': van benne, AZ eimozaita a disszertációját?" - „Ösz letletne lrnl" som. Szigorú megrovassal ­elején" _ felelem. - „És __, . _ ha egy kis szerencsem van, miről szól?" - „A korszerű Március 9. a munkakönyvembe való be­üzemszervezés szerepe a pat- Felmerült néhány költse- jegyzes nelkul. Most mi lesz kányfogók csappantyújánál gesebb kísérlet elvégzésének velem? Másfél mázsás fele­használt rugózat amortizá- szükségessége. Keretet kér- segemmel es három nevelet­ciójának lassításában". — tem az iparágazata fölöttes len (a szó mindkét értelmé­„Tudja mit? Hagyja egye- hatóságtól. Háromtagú bi- ben) gyermekemmel? lőre a patkány fogókat In- zottság szállt ki. Nagyon kább kíméljük megazamor- meg voltak elégedve a mun­tizációcsökkentés elhanyago- kámmal, az elképzeléseim­lásával kétszáz évenként egy mel. Pártolólag fogják fel­patkány életét, de nekünk a terjeszteni kérésemet, negyedév végéig dolgozzon ki egy javaslatot arról, ho- Március 18. . ,, , ... .. , gyan tehető a vállalatuk ren- A {ölöUes hatóság a Wrt Patkanyfogok! Visszaterek táhUl«á Külfinhen meanéz- i ..... "al°sal? a Ke" hozzájuk, visszaterek az iga­heti matór megnéz- kere dupláját adta, sőt azt zj kutatómunkához, visszaté­rt SÍÍt" pá. kedves pat- is k°zolte' h<fy ™rls íel" rek a disszertációmhoz. Mint kányfogóm Pá vaskos kö- vehetcrr- — elolegkeppen — kandidátus, majd csak meg­telek, amelyekét kutatótár- a nagF horderejű újításai- élek valahogy! Poíner Zoltán Július 4. ö, én szamár. Hogyerre nem gondoltam tegnap! Hát mégsem vagyok én elve­szelt ember. A patkányfo­gók, azok a kedves, drága Március 3L Nagy művem kész. Itt van, saim a csappantyúrugók mért járó ésszerűsítési díj amortizációjának problémái- huszonöt százalékát. Ma nem ról összeírtak Pedig meny- ls frok többet _ sictek nyivel könnyebb szaz ilyen munkából csinálni egy száz- Pénzért, mert meg meggon­egyediket, mint teljesen lég- dolják. bői kapni egy olyan üzem­szervezési rendszert, amely jövedelmezővé teszi a válla­latot! három boldogan mosolygó, Január 29. piros dossziéba csomagolva. Kemény munkában telnek Vigye csak, Klárika, vigye a a napjaim. Verejtékem csöp- postára, adja fel minél ha­penként hullik a fehér pa- marabb> hadd 0ivassák az pírra, és ott összekeveredve iparágazati főhatóságnál, a a töltő tollamból kifröccsent főigazgatóságon, a miniszté­tintacseppekkel, valami egé- riumban. És jegyezze meg, szen modern és egészen nemsokára ez lesz a címem: absztrakt rajzolatot alkot. >Tudós Tihamér> a szocia_ Bar inkább mentem volna Hgta mtmka hőse." festőnek! Május 22. Balla László A KÉK AUTÓ­BUSZ Az isten mutatóujjánál térdelnek a templomok. Most avatják szentté az inkvizítor századokat, most avatják szentté az üdvözítő szegénységet. De a zsoltárokat túlharsogja a menet, az ének, a század. Ez a menet: az öklöké Ez az ének: az öklöké Ez a század: az öklöké az öklök a forradalomé! Es beszakad az éj tűzfala: a világ küszöbe előtt a füves szavannákon piros fáklyák lobognak és egy hatalmas kék autóbusz cipeli szájában a nyershús holdat. Február 1. Ma nagyon jó ötletem tá­madt. Lementem az üzem­be. Egészen érdekes volt, csak a fülemet bántotta a nagy lárma. Nem is tud­tam, hogy ilyen zajos vál­lalatnak vagyok az igazga­tója. Erről sohasem referált se a helyettesem, se a fő­mérnök. Viszont megfigyel­bútorok, az asszony szüleit is kiszolgálták már egy vaságy kivételével. Ezt akkor vet­ték, mikor jött a kislány. Később mindkét gyerek megfért benne. Amint fölforrt a víz, elmosogatott, majd lemosdott a teknőben. Sötétkék szövet­szoknyát vett, meg egy kabátot, amit a térje egyenruhájából alakított magára, mikor az embert elbocsátották a postáról. Alighogy elkészült, ismét felberregett a motor. „Panaszos elmondása szerint ezután be­ment a műút melletti szanatóriumba, hogy látleletet vetessen. Ott nem fogadták, a városba tanácsolták. A rendelőben egy doktornő megnézte, de a nevét se kérdez­te, mert nem volt 70 forintja a látleletre. Visszament a tsz-elnökhöz, pénzsegítséget kér látleletre meg elutazni az anyjához. Je­len volt Tápai mezőgazdász is. Az elnök azt mondta, hogy nem vonhat le a keresetből bírósági döntés nélkül. Csak egyet tehet: kiadja Takácsnak a 70 forin­tot, attól vegye át. Mikor az irodából ki­jött, a férje követte, s azt mondta: ha még egyszer elmegy a tsz-be vagy valamilyen hivatalos helyre, nem megveri, hanem agyonveri. Tanú nincs rá. Sas Márton brigádvezető tanyáján átvet­te a 70 forintot. Az éjszakát Savanyáéknál töltötte s reggel fölkereste a gyámhatósá­got: csináljanak valamit, hogy a termé­szetbeni juttatásokat ne kapja meg a fér­ja. Itt is azt mondták: majd ha a bíróság dönt." • — Abban segítsenek, hogy a bíróság dön­téséig se adják ki a férjem járandóságá­ból, ami az én munkám meg a két gyerek után megillet, mert elissza! A részes után ami jár, meg a gyerekek fejadagját! Mint a leckét, úgy mondja. Vékony, gesztenyebarna asszony. Lehet, hogy va­lamikor szép is volt. Bal szeme körül fél­tenyérnyi véraláfutás. Sötétkék szoknyá­ja kifakult, kabátja egyenruhaszerű. Le­het. hogy valamikor takaros is volt. Egyik kezében a cekkerrel, a másik kezébe ka­paszkodó öt év körüli kislánnyal esetlenül áll az ajtóban. — A másik gyerek? — Anyám neveli. Folyton betegeskedik, korán született, akkor is megvert a fér­jem. — Fordult emiatt valahova? — Így még nem vert meg. — összeszólalkoztak? — Volt rá okom. Biztosan hiányzott a fejadagból és csak ő adhatta el. — Miből gondolja? — Volt miből berúgnia! — Hány éves házasok? — Hét. — És most gondol válásra? — ... amikor jött ez a kislány ... Komlón vájár volt az ura. Lakást kap­tak, bútorra spóroltak, nem sok kellett volna hozzá. Előbb csak szombat-vasárnap, aztán már minden este mehetnékje tá­madt. „Laci, nem lesz ez jó!" — mondta neki. „Ki hívott, maradj itthon!" — felel­te. Mielőtt lebetegedett, az anyja hazahoz­ta. Alighogy megjött a gyerek, beállított az ember is. Minden pénz elment. Hiányzott is, persze, fölmondták neki. Három nap, három éjjel sírt, aztán arra gondolt: hova menjen egyedül a gyerekkel? S még jobb is így, mint ha valakivel összeállt volna az ember! — ... aztán már így ment: egyik helyről a másikra! Sehol se tudott legyökerezni Közben megjött a fiú is. Gyakran vesze­kedtünk, azt mondta: mindennek az az oka, hogy az anyámnál lakunk. Ezért ke­restem én ezt a tsz-t neki. Tanyát is kap­tunk állami tartalékból. Gondoltam: most majd spórolunk, összegyűlik egy kis pénz. Még tán építeni is tudunk a város szélén! — Magát nem hibáztatja semmiben? — Nem is tudom ... talán kezdetben kellett volna másképp? Tétován áll az ajtóban, más is jönne be, de elállja a gyerekkel meg a cekkerrel az egész bejáratot. Be nem lép. Vállat von, sóhajt, aztán elsodródik. Maga sem tudja, merre. Ma megdicsértek a terü­leti értekezleten. Azt mond­ták: „Tessék, elvtársak, van kihez igazodni! Tudós Tiha­mér nem várja, hogy meg­oldják helyette a vállalat problémáit Maga dolgozta ki a jövedelmező termelés egész tudományos rendsze­rét. Néhány nap múlva be­fejezzük tervezetének tanul­mányozását, azután vissza­küldjük megvalósításra, be­vezetésre. Akkor nézzék majd meg azt a vállalatot! Bravó, Tudós elvtárs." Meg­vallom, nagyon boldog va­gyok. Ki gondolta volna, ah­hoz képest, amilyen peche­sen ez az év kezdődött Június 1. Megkezdtem évi rendes szabadságomat Megérdemel­tem. Kemény munka volt! Most egy hónapig nincs ká­dergond, nincs üzemszerve­zés, csak Fekete-tenger van, csak úszás, csónakázás. Liccs­loccs! Július 1. Én már január 5-én tud­tam, hogy ha év elején olyan kegyetlenül lepocskondiázzák az embert, annak nem lehet jó vége. Hát kérem: szabad­ságom alatt lejött egy bi­zottság — az előbbinél sok­kal magasabb szintű — ja­vaslatom utólagos kontrollá­lására, majd bevezetésének előkészítésére. A helyette­sem kalauzolta le a tagokat az üzembe — és ekkor ret­tenetes dolog történt. Kisült, hogy én egy egész másik üzembe jártam a problémá­kat tanulmányozni, egész más üzembe vittem az első bizottságot, de a javaslataim ott sem használhatók, mert náluk pipaszurkálókat gyár­tanak, és nem emlékkönyv­sarkakat, mint nálunk, és VÁLLALATI NYELVFÉLESÉG Ide-oda bandukoltam a társadalmi életben. Hirte­len egy ormótlan alak toppant elém. — Kicsoda maga — kérdeztem. — En a Vállalati és Közéleti Nyelv vagyok! — dörögte faragatlanul. Arcán ragyafoltok, a füle koszos, körmei hosszúra nőttek. Átható szag terjengett körülötte. — De hiszen maga romlott! — ráncoltam homlo­kom. — Viszont be vagyok ütemezve — vont vállat az alak. — No és maga kicsoda? Tudom, hogy vannak hiányosságaim, nem vagyok maradéktalan. Szókincsem illetőleg szűk a keresztmetszetem, abból nincsenek el­fekvő készleteim. Ezek csak hiánycikként állnak ren­delkezésemre. — Jaj, állnak rendelkezésemre... — Egyfelől mindegy, másfelöl úgyszintén. A szép és helyes vállalati, közéleti nyelv mostanság hiány­cikként jelentkezik. — Nem hiánycikk, hanem hiányzó cikk! Ami pe­dig hiányzik, az nem jelentkezhet. — Elvben, kérem De gyakorlatilag a megoldatlan problémák is jelentkeznek, pedig hát ugye, ami meg­oldatlan, az nincs, és ami nincs, az nem is jelentkez­het. Es mégis jelentkezik. Ez, ami az én romlottságo­mat jelenti. — Mi az megint, hogy „jelenti"? — Micsoda okvetetlenkedés! Manapság már nem azt mondják: a kutya ugat, hanem azt, hogy ez a ricsaj a kutya csaholását jelenti. — Azt mondják — szólaltam meg töprengve —, maga valamikor épkézláb volt. — Hát... ez egy bonyolult probléma. Csupán egy problémás kérdést: azt tudja, milyen sokan tűzték ki célul, hogy idegen nyelveket sajátítanak el. Hát ki ér rá itt magyarul tanulni? Es ne felejtse el, hogy ez a mai vállalati nyelvféleség már diadalmaskodott. Azért ne aggódjon, és perspektívákban gondolkodom, és tu­dom, hogy jövöm lehatárolt, elmúlásomra a megfelelő időben sor kerül. — Borzalom... elmúlásra sor kerül? — Naponta olvashatja, hogy „a megboldogult te­metésére szerdán kerül sor." — Mintha ez már régen be lett volna ütemezve, mintha mindenki ezt várta volna ... — Jói van, öreg fiú, maga fejlődőképes. Ügy tű­nik, nem hiába tárgyalunk itten, ezen keresztül kezd engemet megérteni. — Ezen keresztül.., — Csak hátrább a mutatókkal, öreg fiú. Elvégre én, aki valaha dolgozó nö voltam, most már nöi dol­gozó vagyok. — Még ez is? — szóltam, és faképnél hagytam. Es eltökéltem: kialakítom harcomat azért, hogy ennek a rémségnek felszámolását biztosítsam. Segítség! H. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom