Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-02 / 52. szám

esték I Társadalmi munka az I. kerületben Görgey Gábor darabja a Thália Stúdióban Az előadás sötétséggel és lövöldözéssel kezdődik. A Thália Színház parányi Stú­diójában mi nézők, körülbe­lül nyolcvanan, furcsán szo­rongunk: az indítás a máso­dik világháborút idézi. Egy Ismerelen hang kiált: — Mindenki a pincébe! Aztán újabb bombarobbanások, lö­völdözés, gépfegyverropogás. A stukker, amelyről Gör­gey Gábor új darabjának címe szerint — Komamasz­tzony. hol « stukker — a továbbiakban szó lesz. még nincs sehol. De a kezdés már biztossá teszi, amit a cím amúgyis sejtetett, hogy tudniillik ezen az előadáson nem gyerekkorunk idillikus játékának — Komámasszony, hol az olló? — valamiféie újabb variációjával találko­zunk. Tényleg nem. Amikor el­csendesedik a lövöldözés és kivilágosodik a színpad, elő­kerül a stukker is. Cuki, egy hatalmas termetű nyilas­karszalagos bandita tartja kezében, mereven irányítva a vele feltartott kezekkel szembenálló négy emberre: egy frakkos, öreg arisztokra­tára, egy remegő kispolgárra, egy fanatikus intellektuelra és Mártonra, a vidékire, aki á Gyöngyösbokrétás Rezer­rátumfalváról került ebbe a különös társaságba. Kiderül aztán, hogy ez a stukker nem közönséges ló­szerszám, nem amolyan szok­ványos revolver, amilyet már mindenki látott és lát­hatott, hanem szimbólum; a hatalom, az erőszak, és az elnyomás szimbóluma. Gör­gev Gábor, a darab szerzője két verseskötet (Füst és fény, Délkór), tízegynéhány éves kritikusi tevékenység és töbD egyfelvonásos után ebben a második egész estét betöltő darabjában — az elsőt Ro­kokó háború címmel tavaly mutatta be a kaposvári szín­ház — századunk emberé­nek egyik alapélményét vá­lasztotta tárgyául. S mint a darab címe önmagában is jelzi, komédiát írt ebből a témából. Természetszerűleg: sajátos komédiát A téma semmiképpen nem nevetsé­ges, nem komikus, im a da­rab mégis harmonizál a műfajjal. Különleges hatású, úgynevezett fekete humor születik ebből a feszültség­ből. A stukker azután vándor­útra indul. Cuki, a bandita, a brutális, primitív hatalom képviselője véletlenül kiejti a kezéből, s elsőnek az oreg. ostoba, szenilis arisztokrata kaparintja meg. Később Márton, a vidéki, végül a fanatikus értelmiségi. A sze­rencsétlen kispolgár, a min­den hatalmat túlbuzgón ki­szolgáló szerencsétlen K. Müíler már nem jut hozzá. Amíg a stukker vándorol, a szerző az erőszak kiilör­féle változatairól beszél, rá­mutatva lényegi azonossá­gukra. A nagyon Izgalmas, na­gyon érdekes darab újszerű, eredeti hangot jelent a mai magyar drámairodalomban. Előadásának szép sikert jó­solhatunk, annak ellenére is, hogy a gondolatok fe­szültségét tekintve a komé­dia második része „esik" Ennek a résznek viszont a műfaji jellege markán­sabb: komédiásabb, mulatta­tóbb. A Thália Színháznak a szokványostól eltérő darabok előadásában jártas művészei imponáló biztonsággal vit­ték színre a groteszk, bizarr hangvételű drámát. Különö­sén Kautzky József K. Mül­lér-je dicsérendő: alakítása kétségkívül kiugrás, valósá­gos színészi remeklés. Ott­honosan mozog Cuki szere­pében lnke László is. A töb­biek — Kovács Károly, Tándor Lajos és György László — nem tudták eny­nyire megközelíteni a darab sajátos hangvételét Gosztonyi János rendezése igvekezett egyensúlyban tar­tani, interpretációs egység­be vonni a feszült tartalmi és műfaji elemeket Ökrös László Az I. kerületi tanács vb idei költségvetésének meg­tárgyalásakor hangzott el az a javaslat hogy az 1968-as évben sorra kerülő különbö­ző munkák elvégzésénél igénybe kell venni a kerület lakóinak aktív támogatását. A javaslatokból határozat lett. Végrehajtására pedig jó alkalmat teremtenek a kerü­let építkezései, útépítései, sőt az sem valószínűtlen, hogy a közösen végzett mun­Képernyő Poór-Shaw Nem a szójáték kedvéért írtuk a fenti címet: a Shaw­hivatal egyre inkább Poór Klára „shaw"-j® lesz. ö fogja össze ezt az adást, s az ő kedves, szerény — nagyon szerény! — egyéniségének köszönheti rohamosan nö­vekvő népszerűségét. Alighanem éppen ez a mértéktartás, ez a szerény­ség különbözteti meg a Shaw-hivatalt más. hasonló műsoroktól, az a közvetlen hang. amellyel — sajnos — olyan ritkán találkozunk még a különféle „riporteres" adásokban. Pedig Poór Klára tulaj­donképpen nem csinál sem­mi különöset. Csak ül a mikrofon mögött egyszerű kis ruháiban — akár kétszer egymás után is fel meri venni ugyanazt, a ruhát —, s mint egy okos diáklány, időnként beleszól a felnőt­tek beszélgetésébe. De min­dig tudja, hogy mikor szól­jon közbe, s azt is mindig tudja, hogyan. S ha csak két szót szól, akkor is tudjuk, hogy „készült", hogy neki — mint .az igazi riportereknek — még „ügy" minden adás. hogy ő nem magát akarja mutogatni, hanem azt sze­retné, hogv a kamerán in­nen és túl, amúgy igazán, összeismerkedjenek az em­berek. Persze, azt sem kell el­felejteni, hogy az ő öccse Poór Péter. Ritka dolog két ilyen ked­ves, tehetséges ember egy — adásban! ka értéke meghaladja majd az akkor tervezett 300 ezer forintot. A Lenin körúton és az Aradi vértanúk terén a na­pokban a Radnóti gimnázi­um és az építőipari techni­kum diákjai dolgoztak; ki­emelték a teret szegélyező korlátokat. A jövő hét prog­ramja a következő: felsze­dik a ten in körút soron le­vő szakaszén az útburkolat felét. Erre a munkára a KISZ városi bizottsága tobo­roz résztvevőket a Ságvári Endre és a Tisza-parti gim­náziumból, a MÁV Nevelő­otthonból és más iskolákból Ugyancsak ők szállítják el a felszedett kis kockaköveket, s egyúttal sort kerítenek a járdát szegélyező kövek eltá­volítására. Ezek már tények, s ami pillanatnyilag csak terv, ab­ból is hamarosan valóság lesz. Az újszegedi járdaépí­tést megkönnyíti majd, hogy az ottani lakosok vállalják az építést megelőző bontó­előkészitő munkát Valószí­nűleg nem marad hatástalan az újszegedi tanácstagok szervező munkája és példa­mutatása. A KISZ Szeged városi bi­zottsága és az Úttörőszövet­ség az Újszegeden épülő út­törő vezetőképző tábor kö­rüli munkákra mozgósítja majd a fiatalokat, s ugyan­csak társadalmi munkában bontják majd a Csongrádi sugárút kövezetét, melynek felújítására szintén ebben az évben kerül sor. A kerületi tanács szeretné, ha a diákokon, s a lakossá­gon kívül — részben rájuk vár az utak és járdák közötti virágos, füves sávok ápolása is, amint beköszönt a tavasz — a társadalmi munkákból kivennék részüket a külön­böző intézmények, üzemek, vállalatok dolgozói és a hon­védség is. A valóban széles körű társadalmi összefogás ugyanis olyan összegű meg­takarítást eredményezne, melyből más sürgető felada­tok megoldására is futná. S még ebben az évben, ami szintén nem lényegtelen. H. Zs. Hatékony szaktanácsadást Vízi társulatok szegedi vitája Nagy Mária és Bakacsi Lajos kiállítása Kovács József faintarziát után Nagy Mária és Rakarsi Lajos képeinek adott otthont a Tábor utcai kollektív mű­terem előcsarnoka. Mint a képzőművész kör vezetője. Vlasics Károly festőművész a közös kiállítás péntek dél­utáni megnyitóján elmondot­ta. Nagy Mária másfél, Ba­kacsi rajos pedig három éve vesz részt rendszeresen a kör munkájában. Mindkét kiállító képei jól tükrözik az intenzív tanu­lást; egyik-másik kép akár „profi" művészeknek is di­cséretére válna. Nagy Mária főképpen a portrérajzolás ban jeleskedik. Szépia technikával készölt rajzai közül több túlemelke­dik az egyszerű látványáb­rázoláson. Szundikáló etmű képe különösen sikeresnek mondható, hiszen ez a kar­tonja jóval többet ad egy arc egyszeri megörökítésé­nél. Bakacsi la jósnak a rajzai szereznek örömet. A lakta­nulmányok cimű sorozata jól jelzi: mennyire birtokában van már a megörökítés tech­nikájának, s egyben azt is. hogy adottságainak fejlesz­tését mennyire fontosnak te­kinti. Színes táblaképei vi­szont már kevesebb művészi ; invencióval készültek, ezek között több a mesterkélt, a „csinált". A képzőművész kör házi­kiállítása újra felhívja a figyelmet a Tábor utcai kol­lektív műteremben folyó, következetes nevelő mun­kára. Ismét, láthatjuk: jól egyengeti tagjainak útját a kis művészetkedvelő, művé­szet művelő közösség. A. I* Tegnap az Alsó-tiszavidé­ki Vízügyi Igazgatóság kul­túrtermében tanácskozott a vízi társulatok területi vá­lasztmánya. Ez alkalomból Szegedre látogatott és részt vett a vitában Kovács Gyu­la, az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság osztályvezetője. Jelentős területen, az or­szág tizedrészén dolgoznak, három megye területén. Csongrád, Bács, Békés, az ide tartozó különböző vízi társulatok. Az elmúlt idő­szak munkájáról, eredmé­nyeiről és az idei feladatok­ról, valamint távolabbi cé­lokról esett szó a tanácsko­záson. Meghívták a termelő­szövetkezetek területi szö­vetségének képviselőit is mindhárom megyéből. Szűcs Gyula, a választ­mány elnöke vezette a vi­tát. A szaktanácsadás eddi­gi eredményeit, problémáit több hozzászóló elemezte A szaktanácsadás tavaly kez­dődött meg. A vízrendezési, vízhasznosítási és ví/.műépí­tési feladatokról is szó esett. A r^zt vevő társulatok képviselői megegyeztek ab­ban és határozatni hoztak, hogy a szaktanácsadás haté­konyabb legyen, s a küiön­böző társulatok működésé­ben jobban érvényesüljön a demokratizmus. Telefonok Közérdekű javaslat cím- lakótelepen 152 előfizetői mel lapunk február 2-i szá- távbeszélő állomás is be mában a többi között szó van kapcsolva a hálózatba, esett arról is, hogy nincs Hat készüléket éppen a 16-os elég nyilvános telefonállomás számú épületben szereltünk az Odessza lakónegyedben, fel. E tényék alapján: a la­A cikkre válaszolt Török kótelep igen jól el van látva József, a Szegedi Postaigaz- távbeszélővel és segélykérő gatóság helyet­tes igazgatója, s többi között éztírja: Odesz­sza lakótelepen két nyilvános távbeszélő állo­más működik. Ezeken kívül a az illetékes beszélgetésre bármelyik táv­beszélő állo­mást igénybe vehetik. Ujabb távbeszélőállo­más felszerelé­sét a közeli jövőben nem tervezzük." Hideg hullámmal érkezett a meteorológiai tavasz Friss tiszai KESZEG állandóan kapható a Kossuth HTSZ HALCSARNOKABAN Oroszlán a. Pénteken beköszöntött a meteorológiai tavasz: észak­kelet felől új hideghullá­mot. szárazabb, tisztább le­vegőt. s verőfényes, szép időt hozott. Dr. Berkes Zoltán, a Meteorológiai Intézet táv­prognózis osztályának veze­tője „télbúcsúztató" tájé­koztatójában megállapította, hogy kellemes, enyhe telünk volt: középhőmérséklete 1,3 fokkal túlteljesítette a nor­málszintet. A központi előrejelző osz­tályon elmondották, hogy a kontinentális eredetű új hi­deghullám a Szovjetunió fe­kete-tengeri partvidékén, to­vábbá Romaniában. Jugo­szláviában és Bulgáriában kiterjedt havazást okozott. Pénteken tavaszias időt ho­zott Skandináviába a Golf­áramtól táplált enyhe óceáni légáramlás. A Szovjetunió tundrás vidékein viszont, ahol mínusz 15—25 fokos hi­deg légpárnákra siklott fel az enyheség, óriási terüle­teken nagy havazás kezdő­dött. Az új hideg léghullám élénk, az északkeleti, észak­nyugati tájakon erős széllel érkezett. Az Alföld néhány állomásán 70—80 kilométeres óránkénti sebességű széllö­késeket mértek. A légcserét az ország néhány vidéken futó havazás kísérte. fMTTi Életmentő gyorsaság Egv szegedi kisgyerek február 17-én rosszul lett nagyapjánál, Ma­kón, a Csokonai utcá­ban. Az idős ember azonnal gépkocsiért ro­hant, hogy mielőbb or­voshoz juttassa unoká­ját. Sajnos, nem sike­rült autót szerezni — kétségbeesésében a ma­kói postahivatalból táviratozott a szülőkhöz Szegedre. A szolgálatot teljesí­tő postások rendkívüli zöldutat adtak a segély­kérő táviratnak. Gyor­sabban kopogott a táv­írógép, száguldott a sürgönykézbesítő és fél óra múlva már a szü­lők kezében volt a táv­irat. És Soltész István 5 éves unokája négy órakor már szakorvos­nál volt, a gyorsaság megmentette a kisgye­rek életét. A nagyapa levélben köszönte meg a makói, szegedi postások segít­ségét, a nem minden­napi, gyors táviratot Ahogy írta: — „Köszö­nöm. hogy a posta se­gített megmenteni ta unokámat". Kárta tanítottak Egy újszegedi olvasónk lott volt, megsütni nem le­panaszlevelét tolmácsoltuk hetett A Negro cukorkáért az Olvasóink írják rovatban is többet számoltak a kellé­lapunk február 14-i számá- ténél Dr. Kutt Árpád, a Sze­ban. A Szegedi Élelmiszer- gedi Élelmiszerkiskereskedel­kiskereskedelmi Vállalat új- mi Vállalat igazgatója ennek szegedi, 19. számú árudájá- nyomán arról értesített ben­ban ugyanis olyan halat nünket, hogy a vásárlónak mértek ki neki, amely rom- megtérítették a kárt. A színvonalért Faláb­per Piszkos Fred kapitány egyik kollegája — nem is tudom már, melyik Jimmy — falábával kellemetlenke­dett felebarátainak. Ahogy annak idején olvastam: a kopogós járóaikalmatoeság kitűnő „munkaeszköznek" bizonyult az esti kocsmai ve­rekedéseknél éppúgy, mint az alkalmi nézeteltérések csilla­pításánál. Természetesen egy faláb csak Rejtő Jenő Bácsi meséiben futhat be ekkora karriert. Legalábbis sokáig ezt gondoltam. Mennyire tévedtem. A Rejtő-féle faláb sztori­nál is különbet produkált az élet Pardon. érdemesebb pontosabban fogalmazni: a kővetkező eset éppen két szegedi szomszéd között tör­tént. Hősei a napokban áll­tak a városi tanács szabály­sértési előadója elé igazsá­got keresve, amolyan esenó­háborítási ügyben. „Kérem a mélyen tisztelt hatóságot, hasson oda, hogy özv. X. Y.-né végre fejezze be kínzásunkat! Tiltsák meg neki, hogy késő éiszakáig kopogjon varrógépével és falábával, napi fáradságos munkánkat képtelenek va­gyunk kipihenni" — szólt a panaszos. A megidézett „al­peres" sem maradt rest „Hogyisne, a szomszédaim meg mindennap szögeket vernek a falba — én meg attól nem tudok aludni!" Hát ezen az érven és ri­lenérven aztán néhány per­cig elvitatkoztak a kopogós szomszédok, mire a faláb kontra szögbeverés perében megszülétett a döntés. A varrógép „falábbal való haj­tását" reggel 7-tól este »-tg engedélyezte a szabálysérté­si hatóság. Ügy hírlik, a szomszédok megelégedéssel fogadták az ítéletet, s be­költözött egymással határos otthonaikba a békesség... M. L Egy olvasónk levele nyo­mán lapuink február 23-1 számában Herend és alumí­nium címmel cikket közöl­tünk az Olvasóink írják ro­vatban arról, hogy a Hági Étteremben az egvik asztalon herendi porcelánnal terítet­tek, míg egy másik asztalon a kávét megcsavart nyelű alumínium kanállal szolgál­ták fel. A cikkre Szabó Jó­zsef, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazga­tója válaszolt: „A cikk megjelenése nyo­mán másod- é« a harmadosz­tályú üzleteink részére polí­rozott alumíniumkanalat rendeltünk, ami kivitelben tetszetősebb, ára viszont jó­val drágább az egyszerű alu­mínium kanalakénál. Vállal­nunk kell azonban a na­gyobb kiadást az üzlet szín­vonala érdekében. A Hági Étteremben tapasztalt szer­vírozási különbségért elné­zést kérünk a levél írójától". SZOMBAT. 1968. MÁRCIUS 2. Építkezéshez építőanyagok! Cement, ITHYKÍ, képor. bétá­mén léc. széldeszka. k»»­manttyúi betoncső w—40 0 és egy-h epitAanyagok nagy választékban kaphatok KpitAanyagtelep. Sándor­falva. xk. 4233

Next

/
Oldalképek
Tartalom