Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

Egy het MINDENFELŐL a világpolitikában A héten a magyar és a bolgár főváros volt a legnagyobb érdeklődéssel kisért világpolitikai események színhelye. Budapesten nyolc napon át tartó tanácskozások után befejeződött a kommunista- és munkáspártok konzultatív eszmecseréje, — Szófiában a Varsói Szerződés tagállamainak csúcsértekezlete ülésezett, az európai szocialista országok legfelsőbb vezetése találkozott A két értekezlet jéllegében, összetételében és szintjeben természetesen különbözött egymástól. Végső soron mégis mindkét találkozó ugyanazt a célt szolgálta: az antiimperialista front erősítését, a haladó erők együttműködésének fejlesztését, soraik szorosabbra zárását Budapest és Szófia Amint a budapesti és a szófiai dokumentumok kifejezésre juttatták, mindkét összejövetel igen hasznosnak és eredményesnek bizonyult. A magyar fővárosban lezajlott megbeszélések nyomán kézzelfogható közelségbe került a kommunista világmozgalom nagy tanácskozása, erre a fontos eseményre az év végén kerül sor Moszkvában. Szófiában a világhelyzet néhány időszerű kérdéséről folytattak beható, nyílt elvtársi vitát. S ami a legközvetlenebb hozzájárulást jelenti az imperializmus elleni harchoz, mind Budapesten, mind Szófiában szolidaritási nyilatkozat hangzott el a vietnapi népmeszszemenő támogatását illetően. A Varsói Szerződésben tömörült országok nemcsak a mindenoldalú segítség fokozását helyezték kilátásba, hanem — vietnami kérés esetén —, hailandók önkénteseket is küldeni. Vietnam ügye mellett A Vietnammal kapcsolatos hírek, amelyek az elmúlt héten is jelentős helyet foglaltak el, csak alátámasztották a dokumentumok fontosságát. A DNFF erői láthatóan nem merültek ki a nagy offenzíva után, s változatlanul kezükben tartják a kezdeményezést- Az amerikaiaknak immár egy pillanatnyi nyugtuk sincs. Hol Khe Sanh erődje alatt fedeznek fel partizánalagutakat; hol Saigon külvárosaiban újulnak kl a harcok; hol az ország legdélibb támaszpontját, Cam Ranht éri rakétatámadás, — ez volt az a pont, amelyet mindezideig „bombabiztos"-nak, a partizánok által megközclit hetetlennek tartottak. Az események következtében a saigoni rezsim hadserege tovább bomlik, s az amerikaiakra mind nagyobb terhek nehezednek. Az amerikaiak minderre — a régi recept szerint — az eszkaláció fokozásával válaszolnak. Űjabb pusztító támadásokat intéznek Hanoi ellen, bombazápor érte Haiphongot, a fontos tengeri kikötőt is, — a polgári lakosság mindkét helyen jelentős veszteségeket szenvedett Mindez azonban sem katonai, sem politikai tekintetben nem hozhat eredményt, — még Amerikában sem. Példa erre a szenátus műsoron kívüli vietnami politikája ls. Amikor egy másik téma kapcsán, Fulbright szenátor Vietnamról is szólott, „megrepedt a gát"; tizenhat felszólaló közül tizennégy szenátor bírálta Johnson politikáját — ezzel is érzékeltetve az amerikai közérzetet... Az ereszkedő ato.nsorompó A héten olyan területen is történt haladás, ahol sajnos, általában csigalassúságú tempó a jellemző. Az atomsorompó (vagyis: a nukleáris fegyverek továbbterjedésének megakadályozása) kérdésében szovjet, amerikai, angol nyilatkozat biztosította az atomfegyverekkel nem rendelkező hatalmakat, hogy nukleáris fenyegetés esetén védelemben részesülnek. Amint ismeretes, a genfi leszerelési viták során több, nukleáris fegyverekkel nem rendelkező ország fenntartásokkal élt a korábban párhuzamosan beterjesztett szovjet és amerikai javaslattal kapcsolatban. Főként azt hiányolták, hogy az országukat fenyegető nukleáris veszély esetén nem rendelkeznek megfelelő garanciákkal. Tulajdonképpen nyitott kapukat döngettek, hiszen ami a szovjet elképzelést illeti, az atomsorompónak a nemzetközi békét és az atomleszerelést kell előmozdítania. Remélhető, hogy a hármas nyilatkozat előreviszi a tárgyalásokat. Az idő sürget, az eredeti tervek szerint a jövő péntekig jelentést kell benyújtani az ENSZ-nek. Ugyanakkor nem lennénk realisták, ha nem látnánk az atomsorompó-szerződés megkötésének nehézségeit. Két nukleáris nagyhatalom, Franciaország és Kína eddig nem mutatta magát érdekeltnek a tárgyalásokban. Az NSZK bizonyos vezető körei továbbra is kibúvókat keresnek és néhány más országban is maradt még aggodalom vagy értetlenség. Am hadd idézzük az egyik latin-amerikai diplomata genfi megjegyzését: „Még egy bizonyos mértékig kifogásolható atomsorompóegyezmény is sokszorta jobb, mintha semmiféle megállapodás nem történne. Kivégzés Salisburyben Nem lenne teljes a heti krónika a rhodésiai gaztett említése nélkül. A Smithcsoport kivégeztetett három afrikait és még száztizenhatan élnek a szó szoros értelmében a halálos fenyegetések, az akasztófa árnyékában. A brit kormány, amelynek felemás és megalkuvó politikája idáig juttathatta az eseményeket — öt perccel tizenkét óra előtt — megpróbált beavatkozni. Még a királynő személyét is felhasználta; II. Erzsébet kegyelmet adott a halálraítélteknek. A fajgyűlölők azonban ezt sem vették figyelembe és szinte tüntetnek véres cselekedeteikkel. A Wilson-kormány — nem utolsósorban politikai-taktikai meggondolásokból is —, valóban ellenzi a kivégzéseket. Nem tudott azonban szabadulni saját mulasztásaitól és bűneitől, a benyújtott számla drámai, s egyaránt vádolja a salisbury-i rezsimet és Londont. Rcti Ervin i Salisbury A halálra ítélt rhodesiai hazafiaknak a védőügyvédjei, a hétfőre kitűzött kivégzés előtt — szombaton, utolsó lehetőségként beterjesztették a kegyelmi kérvényt Clifford Dupont-hoz, a szakadár Rhodesia „kormány irányító" tisztviselőjéhez. A hírügynökségek jelentése 'szerint Jan Smith és a kormány vezetői még a nap folyamán összeültek, hogy a kegyelmi kérvényeket elbírálják. VI. Pál pápa szombaton misét celebrált a rhodesiaiakérL Pnomh Penh A Kambodzsában tartózkodó Ottó Winz^rt, az NDK külügyminiszterét fogadta Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő. A megbeszélések során Szihanuk hangsúlyozta, hogy hazája politikája a két német állam létének elismeréséből indul ki, s hogy országának érdeke az NDK-val tartott baráti kapcsolatok fejlesztése és elmélyítése. Moszkva A szovjet fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter március 20 és 30 között Irakba és Szíriába látogat. Hamburg Brandt nyugatnémet külügyminiszter közölte, hogy tavaly a nyugatnémet—kínai kereskedelmi forgalom értéke első ízben meghaladta az egymilliárd márkás szintet. A külügyminiszter kijelentette, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kedvező alakulása Bonn és Peking viszonyában politikai . közeledést is eredményezhet Prága A csehszlovák nemzetgyűlés elnöksége megbélyegezte Jan Sejna bűnös tevékenységét amellyel önmagát rekesztette ki a nemzetgyűlési képviselők közül a szocialista tulajdon megkárosítása és képviselői meghatalmazásával való visszaélése miatt Washington Washingtoni hírében a Reuter arról informál, hogy az Egyesült Államok állítólag Izrael tudomására hozta: Washington a megszállt arab területeket — beleértve Jeruzsálem jordániai negyedét — továbbra is arab területeknek tekinti. Párizs A francia kormány 88 millió frankért megvette az Atlanti Szövetségtől a párizsi volt NATO-palotát Az épületben az oktatásügyi minisztériumot helyezik eL Százezer dollárt Vietnamnak Befejeződött a DVISZ rendkívüli ülése 0 Budapest (MTI) Szombaton az Ifjúsági Szállóban befejeződött a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottságának rendkívüli ülése. A több mint ötven ország ifjúsági szervezeteit képviselő küldöttségek nagy része kifejtette álláspontját a napirendre tűzött kérdésekről, a vietnami nép iránti szolidaritás erősítésének feladatairól, a IX. világifjúsági találkozó sikeres előkészítésének és lebonyolításának tennivalóiról, valamint az új kezdeményezések, akciók programjáról. A vita lezárása után a DÍVSZ végrehajtó bizottsága határozatban erősítette meg: továbbra is készen áll a vietnami nép támogatására, s arra szólítja tagszervezeteit, hogy az eddiginél is sokrétűbb formában adjanak bizonyságot segítőkészségükről. A végrehajtó bizottság rendkívüli üléséről és határozatairól Rodolfo Mechini a DÍVSZ elnöke nyilatkozott az MTI munkatársának. Mechini többek között elmondotta, hogy a végrehajtó bizottság felhívta a világ ifjúságát: sokszorozza meg erőfeszítéseit, hogy a vietnami nép ügye győzedelmeskedjék. Kezdeményezte, hogy március 24-e és április 24-e között a különböző földrészeken és országokban szervezzenek ezer tüntetést Vietnamért, s a szolidaritás újabb felemelő példáival köszöntsék április 24-ét, a szabadságért és függetlenségért harcoló ifjúság napját A végrehajtó bizottság arra szólította fel a tagszervezeteket hogy terjesszék széles körben a DNFF bélyegeit és a IX. Világifjúsági Találkozóig gyűjtsenek össze százezer dollárt Ezzel is járuljanak hozzá a nemzetközi „vietnami vonat" összeállításához. A szerelvény a világ ifjúságának ajándékát viszi majd el a szabadságáért, függetlenségért harcoló ország földjére. A DÍVSZ sok tízezer példányban röplapokat, plakátokat ad ki, s „Győzelmet Vietnámnak!" felirattal jelvényt bocsát ki. A IX. Világifjúsági Találkozóig havonta három nyelven külön újságban számol be a világméretű szolidaritási akció eredményeiről. Amerikai katonák vallják Gyújtogatnak és gyilkolnak Dr. Gisele Halami, a párizsi fellebbviteli bíróság egyik tagja nemrég a párizsi „Le Monde" című lapban átfogó dokumentációs anyagot tett közzé, amely megvilágítja a vietnami háború „intimitásait". Dr. Gisele Halami, mint a dél-vietnami háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi törvényszék (Russell-törvényszék) egyik vizsgálóbizottságának elnöke, múlt év áprilisában és novemberében Dél-Vietnamban és az Egyesült Államokban járt. Beszélgetéseket folytatott egyszerű katonákkal és az amerikai hadsereg tisztjeivel. Dr. Halami hangszalagra vette fel beszélgető partnereinek vallomásalt. Az alábbiakban amerikai katonák néhány jellemző vallomását közöljük VietVádak és büntetések felülvizsgálata 0 Prága (CTK) A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága teljes mértékben támogatja a part akcióprogram-tervezetét. A bizottság hozzákezdett azon személyek ügyeinek felülvizsgálásához, akiket a párt részéről az ötvenes években, vagy később, vad ért, vagy akiket elítéltek. A Rudé Právo azt közli, szombaton, hogy a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság ülésén a bizottság tagjai olyan dokumentumként üdvözölték a párt programtervezetét, amely „objektíven és nyíltan jellemzi szocialista társadalmunk és a párt tevékenységének jelenlegi problémáit és rámutat ezek legfontosabb okaira". A bizottság különösen azt a tényt értékelte hogy a program tartalmazza azoknak a halaszthatatlan kérdéseknek a megoldását is, amelyekben a párt és a közvélemény részéről kritika hangzott el. Ezen kívül alapvető változásokat irányoz elő a csehszlovák szocialista társadalom további fejlődésében, mindenekelőtt politikai síkon. A CSKP Központi Bizottságának januári plénumán hozott határozatok értelmében az Ellenőrző és Revíziós Bizottság kritikának vetette alá saját tevékenységét is. A jövőben a bizottság ügyelni fog arra, hogy ne sértsék meg a pártmunka, különösen pedig a pártonbelüli demokrácia normáit. Ami a párt részéről emelt igazságtalan vádak és igazságtalan büntetések felülvizsgálatát illeti, a bizottság biztosítani fogja, hogy az ügyek felülvizsgálatát no azok vezessék, akik részt vettek az ilven igazságtalan cselekményekben. namban szerzett tapasztalataikról. Peter Martinsemt dr. Halami San Franciscóban kérdezte kl. Martinsen 1966. szeptemberétől 1967. júniusáig a dél-vietnami hírszerzés egyik részlegénél teljesített szolgálatot, és sok ezer vietnami „kiválogatását" irányította. Saját kijelentése szerint „abszolút hatalmat gyakorolt a hadifoglyok élete és halála felett" és sok kitüntetéssel jött haza a frontról. Az abszolút kommunistaellenes beállítottságú Martinsen kezdetben habozott, s nehezen határozta el magát, hogy a nyilvánosság előtt is beszéljen arról, amit önmaga előtt az elembertelenedés jelenségeiként könyvelt el, de a bírónő konkrét kérdéseire konkrét feleleteket adott. „Rájövünk — mondotta Martinsen —, hogy mindenki részt vesz a kínzásokban, pedig ezek normális emberek. Először megverünk valakit, hogy értesüléseket szerezzünk tőle. Aztán verjük, mert dühösek vagyunk, majd szórakozásból. Egyszer a Cedar—Fali-hadművelet idején szemtanúja voltam, hogy egy vietnami meghalt a kínzás következtében, amikor egy amerikai kapitány villanyárammal gyötörte. összeesett és meghalt ..." A 25 éves Dave Tuck néger. Levélhordó volt Clevelandban (Ohio), mielőtt 1966 januárjától 1967 februárjáig résztvett a vietnami harcokban, mint a 35. gyalogezred katonája. Mint minden amerikai néger, ő is rendelkezett azzal az abszolút előjoggal, hogv a tűzvonalba küldjék. Később ismerte csak fel az összefüggést a vietnami háború és a hazájában folytatott faji megkülönböztetés között. A dr. Halamivel folytatott beszélgetéseken józanul, érzelmi kitörések nélkül beszélt arról, amit „munkájának" nevezett. „A holloway-i táborban, Pleiku város közelében láttam, hogy dél-vietnamiak amerikai tisztek irány ításával egy vietnamit kínoztak. A férfi'meg volt kötözve és a földön vonaglott Egy kés hegyét nyomták a körmei alá, majd a talpába. Miután ez hiábavalónak bizonyult, a szemüregébe döfték a kést A férfi azonban mégsem szólalt meg Ezért térdepelve és csak kezeire támaszkodva egy szögesdrót kalitkába erőszakolták be. Mihelyt megmozdult, a szögesdrót a húsába vájt Ebben a ketrecben tartották a foglyot két napig. Tuck elmondotta, eredetileg elhitte, hogy az amerikaiaknak meg kell védeniük Vietnamban a népet a Vietcongtól. De már az első csata előtt Jackson tábornok, az egység parancsnoka ezekkel a szavakkal ösztönözte harcra a katonáit: „Azt akarom, úgy intézzétek el ezeket a vietnamiakat, hogy vietnami vér itassa át a földet". „1966. március 23-án — hangzik a továbbiakban Tuck tanúvallomása — az egyik csata végén, amely mintegy 50 mérföldre Ban Metutól zajlott le, néhány sebesült észak-vietnami vonaglott előttünk a földön. Valamennyien feldúltak voltunk, mert ez volt az első harci cselekmény, amelyben részt vettünk, és néhány bajtársunkat is elvesztettük. Ekkor Kakási őrmester, egy japán származású amerikai elővette a kését és levágta az egyik sebesült fejét. A test még rángatózott. Az őrmester felemelte a fejet és ledobta a dombról, hogy elriassza a többi vietnamit." „Egy másik novemberi napon délután 2 óra tájban Huéban egy helikopterbe ültem. A helikopterben volt még rajtam kívül a pilóta, a munkatársa, a gépfegyver kezelője, néhány halott amerikai teteme, és két észak-vietnami fogoly. A re* pülőút közben egyikük elnevette magát. A gépfegyver kezelője észrevette «zt közölte a pilótával, aki azonnal utasította: „Dobo ki ezt a szemetet!" A mégbéklyózott férfit kidobták a gépből a semmibe... Az ilyesfajta akciók gyakoriak voltak." Peter Bourne, a dr. Halmi által kikérdezett amerikaiak egyike, így mondotta el DélVietnam egyik háborús köznapját! „Amikor egyik nap a kora reggeli órákban bevettünk egy falut, a lakosságot a főtérre rendeltem. A hírszerző szolgálat egyik tagja mintegy 50 személyt félreállittatott. Több sebesült volt és utasítast kaptam, foglalkozzam ezekkel. Később felgyújtották a házakat. Bementem egy házba és ott találtam egy férfit, akit a lángok már körülnyaldostak. Odakiáltottam egy vietnami hadnagynak: „Élve akartok elégetni embereket?" ö azonban csak nevetett és megjegyezte: „Ez a férfi halott". Megint bementem a házba és megállapítottam, hogy a férfit csak a kötelékei akadályozzák a mozgásban. Elvágtam őket, mire a férfi fel tudott állni és kijött velem, röviddel utána összeomlott az égő ház. Az elfoglalt falvakban ez az eljárás a megszokott gyakorlathoz tartozik." A dr. Halami által Vietnamról elmondott tanúvallomások olyan amerikaiaktól származnak, akik ma még ezt mondják: „Meg kell nyernünk a háborút". Továbbá olyan amerikaiaktól is. akik hazatérésük után szembefordultak a vietnami háborúval.