Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

Egy het MINDENFELŐL a világpolitikában A héten a magyar és a bolgár főváros volt a legna­gyobb érdeklődéssel kisért világpolitikai események színhelye. Budapesten nyolc napon át tartó tanácskozá­sok után befejeződött a kommunista- és munkáspár­tok konzultatív eszmecseré­je, — Szófiában a Varsói Szerződés tagállamainak csúcsértekezlete ülésezett, az európai szocialista országok legfelsőbb vezetése találko­zott A két értekezlet jéllegé­ben, összetételében és szint­jeben természetesen külön­bözött egymástól. Végső so­ron mégis mindkét találkozó ugyanazt a célt szolgálta: az antiimperialista front erősítését, a haladó erők együttműködésének fejleszté­sét, soraik szorosabbra zá­rását Budapest és Szófia Amint a budapesti és a szófiai dokumentumok kife­jezésre juttatták, mindkét összejövetel igen hasznosnak és eredményesnek bizonyult. A magyar fővárosban lezaj­lott megbeszélések nyomán kézzelfogható közelségbe ke­rült a kommunista világ­mozgalom nagy tanácskozá­sa, erre a fontos eseményre az év végén kerül sor Moszkvában. Szófiában a világhelyzet néhány időszerű kérdéséről folytattak beható, nyílt elvtársi vitát. S ami a legközvetlenebb hozzájáru­lást jelenti az imperializmus elleni harchoz, mind Buda­pesten, mind Szófiában szo­lidaritási nyilatkozat hang­zott el a vietnapi népmesz­szemenő támogatását illető­en. A Varsói Szerződésben tömörült országok nemcsak a mindenoldalú segítség fo­kozását helyezték kilátásba, hanem — vietnami kérés esetén —, hailandók önkén­teseket is küldeni. Vietnam ügye mellett A Vietnammal kapcsolatos hírek, amelyek az elmúlt héten is jelentős helyet fog­laltak el, csak alátámasztot­ták a dokumentumok fon­tosságát. A DNFF erői lát­hatóan nem merültek ki a nagy offenzíva után, s vál­tozatlanul kezükben tartják a kezdeményezést- Az ame­rikaiaknak immár egy pilla­natnyi nyugtuk sincs. Hol Khe Sanh erődje alatt fe­deznek fel partizánalaguta­kat; hol Saigon külvárosai­ban újulnak kl a harcok; hol az ország legdélibb tá­maszpontját, Cam Ranht éri rakétatámadás, — ez volt az a pont, amelyet mindezideig „bombabiztos"-nak, a parti­zánok által megközclit hetet­lennek tartottak. Az esemé­nyek következtében a sai­goni rezsim hadserege to­vább bomlik, s az ameri­kaiakra mind nagyobb ter­hek nehezednek. Az amerikaiak minderre — a régi recept szerint — az eszkaláció fokozásával válaszolnak. Űjabb pusztító támadásokat intéznek Hanoi ellen, bombazápor érte Hai­phongot, a fontos tengeri ki­kötőt is, — a polgári lakos­ság mindkét helyen jelentős veszteségeket szenvedett Mindez azonban sem kato­nai, sem politikai tekintet­ben nem hozhat eredményt, — még Amerikában sem. Példa erre a szenátus mű­soron kívüli vietnami politi­kája ls. Amikor egy másik téma kapcsán, Fulbright szenátor Vietnamról is szó­lott, „megrepedt a gát"; ti­zenhat felszólaló közül ti­zennégy szenátor bírálta Johnson politikáját — ezzel is érzékeltetve az amerikai közérzetet... Az ereszkedő ato.nsorompó A héten olyan területen is történt haladás, ahol sajnos, általában csigalassúságú tempó a jellemző. Az atom­sorompó (vagyis: a nukleá­ris fegyverek továbbterjedé­sének megakadályozása) kér­désében szovjet, amerikai, angol nyilatkozat biztosítot­ta az atomfegyverekkel nem rendelkező hatalmakat, hogy nukleáris fenyegetés esetén védelemben részesülnek. Amint ismeretes, a genfi le­szerelési viták során több, nukleáris fegyverekkel nem rendelkező ország fenntartá­sokkal élt a korábban pár­huzamosan beterjesztett szovjet és amerikai javaslat­tal kapcsolatban. Főként azt hiányolták, hogy az országu­kat fenyegető nukleáris ve­szély esetén nem rendelkez­nek megfelelő garanciákkal. Tulajdonképpen nyitott ka­pukat döngettek, hiszen ami a szovjet elképzelést illeti, az atomsorompónak a nemzet­közi békét és az atomle­szerelést kell előmozdítania. Remélhető, hogy a hármas nyilatkozat előreviszi a tár­gyalásokat. Az idő sürget, az eredeti tervek szerint a jövő péntekig jelentést kell be­nyújtani az ENSZ-nek. Ugyanakkor nem lennénk realisták, ha nem látnánk az atomsorompó-szerződés megkötésének nehézségeit. Két nukleáris nagyhatalom, Franciaország és Kína ed­dig nem mutatta magát ér­dekeltnek a tárgyalásokban. Az NSZK bizonyos vezető körei továbbra is kibúvó­kat keresnek és néhány más országban is maradt még ag­godalom vagy értetlenség. Am hadd idézzük az egyik latin-amerikai diplomata genfi megjegyzését: „Még egy bizonyos mértékig ki­fogásolható atomsorompó­egyezmény is sokszorta jobb, mintha semmiféle megálla­podás nem történne. Kivégzés Salisburyben Nem lenne teljes a heti krónika a rhodésiai gaztett említése nélkül. A Smith­csoport kivégeztetett három afrikait és még száztizen­hatan élnek a szó szoros ér­telmében a halálos fenyege­tések, az akasztófa árnyé­kában. A brit kormány, amely­nek felemás és megalkuvó politikája idáig juttathatta az eseményeket — öt perc­cel tizenkét óra előtt — meg­próbált beavatkozni. Még a királynő személyét is fel­használta; II. Erzsébet ke­gyelmet adott a halálraítél­teknek. A fajgyűlölők azon­ban ezt sem vették figye­lembe és szinte tüntetnek véres cselekedeteikkel. A Wilson-kormány — nem utolsósorban politikai-takti­kai meggondolásokból is —, valóban ellenzi a kivégzése­ket. Nem tudott azonban szabadulni saját mulasztá­saitól és bűneitől, a benyúj­tott számla drámai, s egy­aránt vádolja a salisbury-i rezsimet és Londont. Rcti Ervin i Salisbury A halálra ítélt rhodesiai hazafiaknak a védőügyvéd­jei, a hétfőre kitűzött kivég­zés előtt — szombaton, utolsó lehetőségként beter­jesztették a kegyelmi kér­vényt Clifford Dupont-hoz, a szakadár Rhodesia „kor­mány irányító" tisztviselőjé­hez. A hírügynökségek je­lentése 'szerint Jan Smith és a kormány vezetői még a nap folyamán összeültek, hogy a kegyelmi kérvénye­ket elbírálják. VI. Pál pápa szombaton misét celebrált a rhodesiaiakérL Pnomh Penh A Kambodzsában tartóz­kodó Ottó Winz^rt, az NDK külügyminiszterét fogadta Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő. A meg­beszélések során Szihanuk hangsúlyozta, hogy hazája politikája a két német állam létének elismeréséből indul ki, s hogy országának érde­ke az NDK-val tartott ba­ráti kapcsolatok fejlesztése és elmélyítése. Moszkva A szovjet fővárosban hi­vatalosan bejelentették, hogy Andrej Grecsko mar­sall, szovjet honvédelmi mi­niszter március 20 és 30 kö­zött Irakba és Szíriába láto­gat. Hamburg Brandt nyugatnémet kül­ügyminiszter közölte, hogy tavaly a nyugatnémet—kínai kereskedelmi forgalom érté­ke első ízben meghaladta az egymilliárd márkás szintet. A külügyminiszter kijelen­tette, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kedvező alaku­lása Bonn és Peking viszo­nyában politikai . közeledést is eredményezhet Prága A csehszlovák nemzetgyű­lés elnöksége megbélyegezte Jan Sejna bűnös tevékeny­ségét amellyel önmagát re­kesztette ki a nemzetgyűlési képviselők közül a szocia­lista tulajdon megkárosítása és képviselői meghatalmazá­sával való visszaélése miatt Washington Washingtoni hírében a Reuter arról informál, hogy az Egyesült Államok állító­lag Izrael tudomására hoz­ta: Washington a megszállt arab területeket — beleért­ve Jeruzsálem jordániai ne­gyedét — továbbra is arab területeknek tekinti. Párizs A francia kormány 88 millió frankért megvette az Atlanti Szövetségtől a pári­zsi volt NATO-palotát Az épületben az oktatásügyi mi­nisztériumot helyezik eL Százezer dollárt Vietnamnak Befejeződött a DVISZ rendkívüli ülése 0 Budapest (MTI) Szombaton az Ifjúsági Szállóban befejeződött a De­mokratikus Ifjúsági Világ­szövetség végrehajtó bizott­ságának rendkívüli ülése. A több mint ötven ország ifjú­sági szervezeteit képviselő küldöttségek nagy része ki­fejtette álláspontját a napi­rendre tűzött kérdésekről, a vietnami nép iránti szoli­daritás erősítésének felada­tairól, a IX. világifjúsági ta­lálkozó sikeres előkészítésé­nek és lebonyolításának ten­nivalóiról, valamint az új kezdeményezések, akciók programjáról. A vita lezárá­sa után a DÍVSZ végrehajtó bizottsága határozatban erő­sítette meg: továbbra is ké­szen áll a vietnami nép tá­mogatására, s arra szólítja tagszervezeteit, hogy az ed­diginél is sokrétűbb formá­ban adjanak bizonyságot se­gítőkészségükről. A végrehajtó bizottság rendkívüli üléséről és hatá­rozatairól Rodolfo Mechini a DÍVSZ elnöke nyilatko­zott az MTI munkatársának. Mechini többek között el­mondotta, hogy a végrehaj­tó bizottság felhívta a világ ifjúságát: sokszorozza meg erőfeszítéseit, hogy a vietna­mi nép ügye győzedelmes­kedjék. Kezdeményezte, hogy március 24-e és április 24-e között a különböző földrészeken és országokban szervezzenek ezer tüntetést Vietnamért, s a szolidaritás újabb felemelő példáival kö­szöntsék április 24-ét, a sza­badságért és függetlenségért harcoló ifjúság napját A végrehajtó bizottság arra szólította fel a tagszerveze­teket hogy terjesszék széles körben a DNFF bélyegeit és a IX. Világifjúsági Találko­zóig gyűjtsenek össze száz­ezer dollárt Ezzel is járul­janak hozzá a nemzetközi „vietnami vonat" összeállítá­sához. A szerelvény a világ ifjúságának ajándékát viszi majd el a szabadságáért, függetlenségért harcoló or­szág földjére. A DÍVSZ sok tízezer példányban röplapo­kat, plakátokat ad ki, s „Győzelmet Vietnámnak!" felirattal jelvényt bocsát ki. A IX. Világifjúsági Talál­kozóig havonta három nyel­ven külön újságban számol be a világméretű szolidari­tási akció eredményeiről. Amerikai katonák vallják Gyújtogatnak és gyilkolnak Dr. Gisele Halami, a pá­rizsi fellebbviteli bíróság egyik tagja nemrég a pári­zsi „Le Monde" című lap­ban átfogó dokumentációs anyagot tett közzé, amely megvilágítja a vietnami há­ború „intimitásait". Dr. Gi­sele Halami, mint a dél-vi­etnami háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi törvény­szék (Russell-törvényszék) egyik vizsgálóbizottságának elnöke, múlt év áprilisában és novemberében Dél-Viet­namban és az Egyesült Ál­lamokban járt. Beszélgetése­ket folytatott egyszerű ka­tonákkal és az amerikai hadsereg tisztjeivel. Dr. Ha­lami hangszalagra vette fel beszélgető partnereinek val­lomásalt. Az alábbiakban amerikai katonák néhány jellemző vallomását közöljük Viet­Vádak és büntetések felülvizsgálata 0 Prága (CTK) A CSKP Központi Ellen­őrző és Revíziós Bizottsága teljes mértékben támogatja a part akcióprogram-terve­zetét. A bizottság hozzákez­dett azon személyek ügyei­nek felülvizsgálásához, aki­ket a párt részéről az öt­venes években, vagy később, vad ért, vagy akiket elítél­tek. A Rudé Právo azt közli, szombaton, hogy a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizott­ság ülésén a bizottság tagjai olyan dokumentumként üd­vözölték a párt programter­vezetét, amely „objektíven és nyíltan jellemzi szocialis­ta társadalmunk és a párt tevékenységének jelenlegi problémáit és rámutat ezek legfontosabb okaira". A bi­zottság különösen azt a tényt értékelte hogy a program tartalmazza azoknak a ha­laszthatatlan kérdéseknek a megoldását is, amelyekben a párt és a közvélemény ré­széről kritika hangzott el. Ezen kívül alapvető válto­zásokat irányoz elő a cseh­szlovák szocialista társada­lom további fejlődésében, mindenekelőtt politikai sí­kon. A CSKP Központi Bizott­ságának januári plénumán hozott határozatok értelmé­ben az Ellenőrző és Revíziós Bizottság kritikának vetette alá saját tevékenységét is. A jövőben a bizottság ügyel­ni fog arra, hogy ne sértsék meg a pártmunka, különö­sen pedig a pártonbelüli de­mokrácia normáit. Ami a párt részéről emelt igazságtalan vádak és igaz­ságtalan büntetések felül­vizsgálatát illeti, a bizott­ság biztosítani fogja, hogy az ügyek felülvizsgálatát no azok vezessék, akik részt vettek az ilven igazságtalan cselekményekben. namban szerzett tapasztala­taikról. Peter Martinsemt dr. Hala­mi San Franciscóban kér­dezte kl. Martinsen 1966. szeptemberétől 1967. júniu­sáig a dél-vietnami hírszer­zés egyik részlegénél telje­sített szolgálatot, és sok ezer vietnami „kiválogatá­sát" irányította. Saját kije­lentése szerint „abszolút hatalmat gyakorolt a hadi­foglyok élete és halála fe­lett" és sok kitüntetéssel jött haza a frontról. Az abszolút kommunistaellenes beállítottságú Martinsen kezdetben habozott, s ne­hezen határozta el magát, hogy a nyilvánosság előtt is beszéljen arról, amit ön­maga előtt az elembertele­nedés jelenségeiként köny­velt el, de a bírónő konkrét kérdéseire konkrét felelete­ket adott. „Rájövünk — mondotta Martinsen —, hogy minden­ki részt vesz a kínzásokban, pedig ezek normális embe­rek. Először megverünk va­lakit, hogy értesüléseket szerezzünk tőle. Aztán ver­jük, mert dühösek vagyunk, majd szórakozásból. Egyszer a Cedar—Fali-hadművelet idején szemtanúja voltam, hogy egy vietnami meghalt a kínzás következtében, amikor egy amerikai kapi­tány villanyárammal gyö­törte. összeesett és meg­halt ..." A 25 éves Dave Tuck né­ger. Levélhordó volt Cleve­landban (Ohio), mielőtt 1966 januárjától 1967 februárjáig résztvett a vietnami harcok­ban, mint a 35. gyalogezred katonája. Mint minden amerikai néger, ő is rendel­kezett azzal az abszolút előjoggal, hogv a tűzvonal­ba küldjék. Később ismerte csak fel az összefüggést a vietnami háború és a hazá­jában folytatott faji meg­különböztetés között. A dr. Halamivel folytatott beszél­getéseken józanul, érzelmi kitörések nélkül beszélt ar­ról, amit „munkájának" ne­vezett. „A holloway-i táborban, Pleiku város közelében lát­tam, hogy dél-vietnamiak amerikai tisztek irány ításá­val egy vietnamit kínoztak. A férfi'meg volt kötözve és a földön vonaglott Egy kés hegyét nyomták a körmei alá, majd a talpába. Miután ez hiábavalónak bizonyult, a szemüregébe döfték a kést A férfi azonban mégsem szólalt meg Ezért térdepel­ve és csak kezeire támasz­kodva egy szögesdrót kalit­kába erőszakolták be. Mi­helyt megmozdult, a szöges­drót a húsába vájt Ebben a ketrecben tartották a fog­lyot két napig. Tuck elmondotta, erede­tileg elhitte, hogy az ame­rikaiaknak meg kell védeni­ük Vietnamban a népet a Vietcongtól. De már az első csata előtt Jackson tábornok, az egység parancsnoka ezek­kel a szavakkal ösztönözte harcra a katonáit: „Azt aka­rom, úgy intézzétek el eze­ket a vietnamiakat, hogy vi­etnami vér itassa át a föl­det". „1966. március 23-án — hangzik a továbbiakban Tuck tanúvallomása — az egyik csata végén, amely mintegy 50 mérföldre Ban Metutól zajlott le, néhány sebesült észak-vietnami vo­naglott előttünk a földön. Valamennyien feldúltak vol­tunk, mert ez volt az első harci cselekmény, amelyben részt vettünk, és néhány bajtársunkat is elvesztettük. Ekkor Kakási őrmester, egy japán származású amerikai elővette a kését és levágta az egyik sebesült fejét. A test még rángatózott. Az őr­mester felemelte a fejet és ledobta a dombról, hogy el­riassza a többi vietnamit." „Egy másik novemberi na­pon délután 2 óra tájban Huéban egy helikopterbe ül­tem. A helikopterben volt még rajtam kívül a pilóta, a munkatársa, a gépfegyver kezelője, néhány halott amerikai teteme, és két észak-vietnami fogoly. A re* pülőút közben egyikük elne­vette magát. A gépfegyver kezelője észrevette «zt kö­zölte a pilótával, aki azon­nal utasította: „Dobo ki ezt a szemetet!" A mégbéklyó­zott férfit kidobták a gépből a semmibe... Az ilyesfajta akciók gyakoriak voltak." Peter Bourne, a dr. Halmi által kikérdezett amerikaiak egyike, így mondotta el Dél­Vietnam egyik háborús köz­napját! „Amikor egyik nap a kora reggeli órákban bevettünk egy falut, a lakosságot a fő­térre rendeltem. A hírszerző szolgálat egyik tagja mint­egy 50 személyt félreállitta­tott. Több sebesült volt és utasítast kaptam, foglalkoz­zam ezekkel. Később fel­gyújtották a házakat. Be­mentem egy házba és ott ta­láltam egy férfit, akit a lán­gok már körülnyaldostak. Odakiáltottam egy vietnami hadnagynak: „Élve akartok elégetni embereket?" ö azon­ban csak nevetett és megje­gyezte: „Ez a férfi halott". Megint bementem a házba és megállapítottam, hogy a férfit csak a kötelékei aka­dályozzák a mozgásban. El­vágtam őket, mire a férfi fel tudott állni és kijött velem, röviddel utána összeomlott az égő ház. Az elfoglalt fal­vakban ez az eljárás a meg­szokott gyakorlathoz tarto­zik." A dr. Halami által Viet­namról elmondott tanúvallo­mások olyan amerikaiaktól származnak, akik ma még ezt mondják: „Meg kell nyernünk a háborút". To­vábbá olyan amerikaiaktól is. akik hazatérésük után szem­befordultak a vietnami há­borúval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom