Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

Fiataloknak - fiatalokról Érdemes-e dolgozni? Kábelgyári „kerekasztal' beszélgetés Mivel, hogyan hűtünk a nyáron? Egy idő óta nincs annyi rint az igényeknek megfelelő kifogás a szódavíz ellen, mennyiség, valv és azt meeelő­Nagy gond a jég mint tavaly és azt megelő zően. Az üdítő italokat is jobban kedvelik az emberek, különösen sok fogy a Jaffa néven forgalomba hozott, narancsból készült italból. Jobb a szikvíz Lajos Menyhértnétől, A kábelgyár! „kerek asztalnál" Kfinttz Zoltán (középen) munkatársak Somogylné felvétel* szavalt hallgatják fiatal Anyagi érdekeltség — közgazdasági kategória. Körülbelül azt jelenti, hogy a munkásokat, mérnököket, a hivatal­nokokat — a dolgozó embert — mi­ként teszik érdekeltté az üzem mun­kájában. Többet kap-e az, aki job­ban dolgozik? Megéri-e számára, hogy „hajtson", tudását, igyekezetét, tehet­ségét, gyakorlatát a legteljesebben ki­fejtse a nagy közösség eredményéért? Izgalmas kérdés? Manapság igen, de holnap még jobban az lesz. Ezért szántam a kábelgyári beszélgetést az > anyagi érdekeltségnek. Az életpálya innenső végén állóknál aligha talál­tam volna érzékenyebb és érdekel­tebb alanyokat. Van lehetőségem Némák Pálné fiatalasszony, az or­szág első tanult kábelkészítő szak­munkása. — A Tisza-parti gimnázium poli­technikai osztályába jártam. Huszon­hatan tanultunk, ennyien jöttünk ide a kábelgyárba, gyakorlatokra. A vé­gén a.-.ónbán csak én tettem minősítő vizsgát és egy év tanulóidő után meg­kaptam a kábelkészítő szakmunkás­oklevelet Ezután minden üzemrészben megfordultam. Végigkóstoltam a gé­peket — s ma 1300—1400-at keresek. Három műszakban dolgozom. , — Úgy értem, azt kérdezte, meg vagyok-e fizetve? Bevallom, érdekel a munka, szeretem is. Mellettem dol­gozik egy régi munkás, Bendáné. Ha­sonló gépen 6 1600—1700-at keres. Neki több tapasztalata van, hozzám képest gyakorlottabb munkás. A kü­lönbséget nézve — engem jól meg­fizetnek. Érdemes-e jobban dolgozni? Hát persze. Így emelkedhet az óra­bérem és jutalmat kaphatok. Elége­dett vagyok a gyárral, itt tanultam, segítettek és van lehetőségein az elő­rejutásra. Távolsági befektetés A tiszta, világos kábelgyári pártiro­dában izgalom feszül a fiatalok ar­cán. Nem is kell soká várni, Kánitz Zoltán veszi át a szót Főművezető, fiatalon, katonaság után került a fon­tos, felelősségteljes posztra. — A gépipari technikumba Jártam, s onnan jöttem a gyárba, először se­gédmunkás lettem. Aztán gépről gépre „ugrottam" én is, ez volt a gyakorlati iskola. Katonaság, néhány hónap pi­henő következett, s év végén az erős­áramú üzemrész vezetője lettem. Fizi­kai állományból léptem feljebb, most 2500 forintot kapok, összehasonlítva magamat és a hasonló beosztásban le­vő kollegáimat — kétségtelenül jól keresek. De ... — Ha azt nézem, hogy mennyit dol­gozom — ezen már gondolkozni ké­ne. Igaz, saját elhatározásomból bent maradok munkaidő után órákig. Dél­előttönként nem is érnék rá olyasmi­re, amire így délután szakítok időt: jobban utánanézek egy-egy gyárt­mánynak, vagy éppen technológiának, szervezési lehetőségnek. Azért csiná­lom, hogy jobban belejöjjek, elsajátít­sam feladatomat, a munkámat, azt a bizonyos vezetési tudományt. Ezekért a ráadás-órákért nekem nem jár fo­rint. 1967 decemberéig üzemvezető-he­lyettesként dolgoztam. Kisebb felelős­séggel; még rövidebbek is voltak a gyári napjaim — viszont jobban ke­restem. — Nekem a jelenlegi plusz mun­kám távlati befektetésnek számít. Hogy jövőre, meg azután jobban helyt állhassak.... Kánitz Zoltánra bátran építhet a gyár. Nemcsak tehetsége, tudása mi­att, hanem felelősségvállalásáért, tö­rekvéséért is. Azért, mert gondot for­dít arra, hogy jó képzettségű vezető legyen. A fiatal főművezető igyekeze­« nagyon hasznos — de nemcsak ma­nak. A kábelgyárnak is. Hogy fogalmazott Kánitz Zoltán? „Míg fizikai állományban voltam, a teljesítményt jobban megfizették." Te­hát érdemesebb volt akkor ráhajtani, teljes erővel dolgozni? Ma saját elha­tározásán kívül nem inspirálja erre megfelelő anyagi ösztönzés? Naponta eredményhirdetés Az erősáramú üzemben havonta sokmillió forintnyi termék születik. Vajon ebben a fontos műhelyben mi­lyen az érdekeltségi rendszer? És Ká­nitz Zoltán mit tett azért, hogy a gép­munkásoknak is érdemes legyen ké­pességeik legjavát nyújtani? — A kábelgyár drága anyagodból, PVC-ből, sárgarézből, alumíniumból dolgozik. Ha- takarékosan bánunk ezekkel az anyagokkal, akkor van nyereség, ha nem — ráfizethetünk. Az erősáramú üzemben például PVC-vel kell okosan gazdálkodni, a szigetelő­gépeken nem szabad túllépni az anyagnormákat Szigorúan figyelem­mel kísérjük a gépesek munkáját: az anyagfelhasználást a teljesítménye­ket naponta értékeljük. Az a munkás, aki minőségileg kifogástalan vezeté­keket készít — de a PVC-ből is meg­felelő mennyiséget megtakarított — az elsők között számíthat a pénzju­talomra. — De automatikusan kizárja ma­gát nálunk valaki, ha igazolatlanul késik, mulaszt és ezzel lerontja az egész műszak teljesítményét. A tanács­kozásainkon név szerint megemlítjük azokat, akik miatt egy-egy kollektíva elveszti a jutalmat Sőt naponta „hir­detünk" eredményt: az üzemrészekben táblákra írjuk a műszakok teljesítmé­nyét Elértük, hogy a munkások össze­hasonlíthatatlanul jobban vigyáznak az anyagra, több PVC-t takarítanak meg mostanában. Bebizonyosodott, hogy bevált a napi eredményhirdetés, az újfajta jutalmazási módszer. Elégedetlen kezdők? Halk szavú lány Csányi Erika. Ba­lástyai tsz-tagok gyereke, saját be­vallása szerint a város kedvéért vá­lasztotta a szakmát, s maradt Sze­geden. Vállalta a 300 forintos albérle­tet; műszerészként dolgozik a gyárban: különféle elektronikus műszerek javí­tásáért 1350 forint fizetést kap. — Lát-e fejlődési lehetőséget maga előtt? — Nem nagyon. Elhatároztam, ha egy-két éven belül se keresek többet, más után nézek. — Csak a fizetéstől függ, hogy a ká­belgyárban marad-e? — Szeretnék többet keresni... Hosszú csend következik. Csányi Erika nem akarja tovább folytatni a gondolatsort. Gerbács József lakatos vállakozik erre. — Elmondom a példámat. Adva va­gyok én, végzett lakatos, Három mű­szakban, Kun László partijában dol­gozom, körülbelül havi 1350—1400­ért. Azt mondták eddig nekem: amit csinálok, az megfelel. A hathónapos gyakorlatom mór letelt és nem sokat változott a pénzem. Pedig ugyanazt elvégzem, mint a többi lakatos. — Az utcáról, a kaputól felvett segédmun­kásnak meg egyből 1500—1600-at ad­nak. — A több éve itt dolgozó lakatosok­nak is csak 7—8 forint órabérük van. Önállóan kell dolgozni, komoly a fe­lelősség. A váratlanul bekövetkezett hibák miatt, a gépkiesésből sokezres veszteségek keletkezhetnek, ha a laka­tos nem segít a bajon azonnal. Én nyugodtan elmondhátom — egyáltalán nem marasztalnak ezek a lehetőségek. Elhatároztam, a katonaságig maradok. Utána többre akarom vinni. A TMK-műhelyben kötöttek a bé­rek, a szakmunkások órabérben dol­goznak. Szorgalmuk, teljesítményük, magatartásuk alapján jutnak előre, ezektől függ a fizetésük. A célfelada­tok jó megoldásáért 300—500 forint prémium jár — a jutalmakat alkal­manként hasonló szempontok alapján osztják el. De ez a régi módszer meg­felel-e még a mai követelményeknek? Nem akadna valami új, amellyel eset­leg a kezdő szakembereket is érdekel­tebbé tennék a munkában? • Girling János betanított munkás szinte Gerbács József mondataiba vág­va veszi á_t a szót. — Jóska véleménye teljesen igaz, rám is vonatkozik. Másfél éve vagyok itt, azóta 7,30-as órabérre vittem. És mi történt nemrég? Felvették P.-ét 7,40-nel, aki gyakorlatilag a kezem alá került, én ellenőrzöm a munkáját. Hogy van ez? Nem az bánt, hogy ő ennyit kap, hanem az, hogy az én munkámat tartják kevesebbre. — Ha szükséges, bármelyik gépen dolgozni tudok, műhelyünkben. Pil­lanatnyilag ez nem látszik kettőnk között Legalábbis fizetésben nem. Minden nyáron sok pa­nasz volt amiatt, hogy ke­vés a táblajég. A vállalat 1967 elején vette át a jég­üzemet a húsipari vállalat­tól — annak előző vevőkö­az révei együtt A jéggyártó gé­Anná Gyógyvíz- és Szikvíz- pek, berendezések elavultak, üzem igazgatójától érdek- a gyártási feltételek korsze­lődtünk termékeik nagyobb rűtlenek, ezért a táblajég­kelendőségének okairól, s ellátás javítására 1968 nya­arról, hogy majd a mele- rán sem lehet számítani, gebb időszakban hogyan Igaz, lement a hűtőgépek tudják kielégíteni a növek- ára, hitelakcióban is lehet vő fogyasztói igényeket El- vásárolni, de az alacsonyabb mondotta, éveken át az okoz- keresetű családok így sem ta a legtöbb bajt hogy a könnyen juthatnak hűtőgép­szegedi víz túl meleg, álta- hez. Ugyanakkor az egész­lában 20—28 fok hőrnérsék- ségügyi követelmények, az letű. A szikvíz készítésénél emberek éltalános kulturá­az optimális hőmérséklet 8— lódása arra tendál, hogy hö­12 fok: a víz ilyen állapot- téssel óvják — különösen ban tudja befogadni a szük- nyáron — az élelmiszereket séges mennyiségű szénsavat a romlástól. Az üzem 1600 Ellenkező esetben a kisebb tábla jeget tud gyártani 24 szénsavtartalmú szikvíz nem óránként ennek nagyobb ré­üdít nem jön ki az üvegből szét a közületek (MÉK, kór­stb. A Vállalat decemberben házak, iskolák, hűtőgéppel hűtőberendezéseket szerelt nem rendelkező boltok) vá­íel, azóta 8—9 fokos vizet súrolják meg. Igaz az is, használnak a gyártáshoz, hogy a háztartási fogyasz­ezért jobb és kapósabb a tási igény ingadozó, a közü­A célok ösztönöznek szódavíz is, az üdítő ital is. Növelték a szódásüveg- és ládakészletüket is, igy letek pedig stabil vevők. Mégis az lenne a helyes, ha a közületek hátrányára a magánfogyasztói kfvánalma­ra , VJ- ® ^ kat elégítenék ki elsősorban, nagyobb fo^asztárf igénye- A waaJeget vásárló váUa_ ket ls ki tudják majd elégi- latol^ ^tézmények jobb Ennek egyébkent eddig ^ iehetőséggel rendel­ni * ífTz? kapacltós keznek ahhoz, hogy önellá­ved az akadálya - a maxi- tók legyeneK mini a mális 170 hektolitert is egy nosok_ műszak alatt gyártják Mindez az üzem gondja, de mert több müsrakra is át- remélhetői hogy _ most már térhetnek, ha elegendő üve- egy év tapasztalatai alapján Tóth Antalné az egyik legfiatalabb műszaki vezető a kábelgyárban. 1964-ben kapta meg a technikusi ok­levelet és négy év alatt üzemvezető­helyettes lett Hogyan sikerült, mi sarkallta Tóth Antalnét az évek alatt? — Nem régóta vagyok ebben a be­osztásban. Szép szakma a kábelkészí­tés, de különösen a gyengeáramú munka tetszik nekem legjobban. Na­gyon bevált, és hasznos, itt a gyárban, hogy a kezdő szakembereket végig­vezetik mjnden munkahelyen, minden gépen. Velem is ez történt — nem bántam meg, megismertem a mester­séget. — Azelőtt csoportvezetőként há­rom műszakban dolgoztam. Nagyobb megterhelést jelentett ugyan így dol­gozni — de a keresetem is nagyobb volt több jutalmat is kaptam mint mostanában. — Hogy mi segített engem Itt a gyár­ban ? - Az, hogy tisztán láthattam a célokat. Kézzelfogható követelménye­ket támasztottak. Meggyőződésem, ez a fontos az anyagi ösztönzésben is. A gyengeáramú üzemben tudjuk melyek a legfontosabb feladatok. Nálunk is sorsdöntő az anyagtakarékosság, a kifogástalan minőség. A Magyar Ká­belművek versenyében a szegedi ká­belgyár a múlt év végén az első lett — a mi üzemrészünkben is több ezer forintot osztottunk ki a dolgozók kő­zött. Természetesen azok kaptak, akik a legnagybb tapasztalattal rendelkez­nek — .régi törzsgárda tagok; akik kitűnő minőségű termékeket készítet­tek — s ráadásul az alapanyaggal is takarékoskodtak. Én azt látom fon­tosnak, hogy ezekkel a feltételekkel valamennyi munkás tisztában van, tudja miért dolgozik. Tóth Antalné saját történetével meg is fogalmazta: a kábelgyárban érde­mes a fiataloknak jól dolgozni. A gyárban van lehetőségük a fiatalok­nak, erőfeszítéseiket anyagilag is megbecsülik, ösztönzik. Matkó István Többfajta üdítő ital Kedvelt üdftő Ital az An­na-víz, amiből tavaly ötezer hektolitert adtak át fogyasz­tásra, idén 6 ezer 50 hekto­literre emelték a gyártási kapacitást Igaz, eddig csak a megyében forgalmazták ezt a terméket » jelenleg a szomszédos megyék vendég­látó és kereskedelmi válla­latai is igényt jelentettek be aa „Annára". Az igazgatónő közölte, hogy ezeket a kéré­seket csak akkor teljesítik, ha a helyi szükséglet meg­engedi Három év alatt többszörö­sére bővült a gyümölcsléből készült idítő italok válasz­téka. 1964-ben még csak cit­rom- és narancsital készült az üzemben, tavaly már eze­ken kívül jaffa, meggy, er­dei vegyes gyümölcs, vad­körte, málna, csipkebogyó és som ízű italt készítettek, s idén forgalomba hozzák a szilva-, az őszibarack-, a szamóca- és a feketeribizli­szörpbő! készített Italokat. Évi termelési tervük 12 ezer 300 hektoliter üdítő Ital, amely a tapasztalatok sze­— úgy irányítja a termelést és olyan, közben is változ­tatható szerződéseket köt nagyfogyasztóival, hogy a kisfogyasztók is meg legye­nek elégedve. k. x Kalonafeleségek foglalkoztatása Számos helyőrségben — különösen a távoleső helye­ken — éveken át nagy gond volt, hogy a hivatásos kato­nák feleségei nem találtak munkaalkalmat A Honvé­delmi Minisztérium intézke­désére ezeken a helyeken időközben munkalehetőséget teremtettek a tisztek és tiszthelyettesek feleségeinek. Az asszonyok többnyire háziipari, népművészeti vagy kisipari ktsz-ek részére vál­laltak állandó jellegű mun­kát Ennek eredményeként ma már 103 helyen mintegy négyezer katonafeleség dol­gozik rendszeresen. Átlagke­resetük az utóbbi egy év alatt 5—7 százalékkal emel­kedett Tengeribetegség <ÚII> MAGYARORSZÁG 9 VASÁRNAP, 1968, MÁRCIUS 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom