Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

Budapest-Szólia-Vielnam N apnSl napra súlyos kihívás éri az emberiség békéjét és biztonságát. Az Egyesült Államok vezetői — képletesen szólva — kettesével veszik a lépcsőfo­kokat a vietnami háború eszkalációjának létráján, fokoz­zák és szélesítik a háborút s azzal fenyegetőznek, hogy bármi áron, — akár egy általános háború kockázatának árán is, tovább haladnak a maguk választotta vesze­delmes úton. A kihívásra válaszolni kell. A háborús kalandorokat rá kell ébreszteni a vállalt kockázat nagyságára. Fel kell rázni a világot, fel kell sorakoztatni minden számbave­fcető erőt az emberiséget fenyegető veszedelem ellen. A kommunista és munkáspártok budapesti konzulta­tív találkozója méltán érezte magát illetékes fórumnak arra, hogy ezt a választ megfogalmazza. Azt itt képviselt 67 párt harmincmillió kommunista nevében nyilatkozott s nemcsak az ő nevükben. Közismert az a szerep, ame­lyet az emberiség békéjének védelmében a kommunista pártok világszerte betöltenek. Száz- és számilliók vallják magukat a kommunisták szövetségeseinek, küzdőtársai­nak, amikor a békéről, az egyetemes biztonságról, az emberiség jövőjéről van szó. Az amerikai imperializmus kihívására a budapesti deklaráció korunk legnagyobb történelemformáló erői nevében adott választ. A Budapesten aláírt „Szolidaritási üzenet a vietnami népnek", amelyet az értekezleten részt vett valamennyi delegáció egyhangúlag fogadott el, azonos ihletésű az egy héttel később Szófiában aláírt másik dokumentummal, amelyet a varsói szerződés politikai tanácskozó testülete bocsátott ki „Nyilatkozat az amerikaiak vietnami agres­sziójának kiszélesítése következtében a békét fenyegető veszélyről" címmeL M indkét okmány közős vonása hogy megmutatja, mily hatalmas tényezője a kommunista mozgalom egységtörekvésének a Vietnamot ért imperialista agresszió elleni összefogás eszméje. Lehetnek viták az egyes kommunista pártok között ideológiai, taktikai, vagy más kérdésekben, de nem lehet vita abban, hogy tömö­ríteni kell az erőket, össze kell kovácsolni a világot át­fogó antiimperialista frontot a közös fő ellenséggel, a rablóháborút vívó, agresszív amerikai imperializmussal szemben. Az imperialista kihívásra adott budapesti és szófiai válaszok két részből állnak: a helyzet elemzéséből, s az ebből levont következtetésekből. A helyzetanalizis legfontosabb eleme az, hogy a szabadságharcos erők az év elején Vietnamban új sza­kaszt nyitottak a háború menetében és félreérthetetlenné tették: az amerikaiak veresége elkerülhetetlen! A DNFF bebizonyította, hogy politikai bázisa nemcsak a falura, hanem a városokra is kiterjed, fel tudja sorakoztatni ma­ga mögé Dél-Vietnam társadalmának legszélesebb réte­geit. A tavaszi offenzívák során a városokban létrejött népi hatalmi szervek megmutatták annak a széles koalí­ciónak a kereteit amely a későbbiekben képes lehet kor­mányozni az országot. S milyen komoly politikai ellenerőt tud felmutatni a szorongatott helyzetbe került agresszor? Fokozza a ter­rort Dél-Vietnamban és bombatámadásokat intéz a Viet­nami Demokratikus Köztársaság sűrűn lakott központjai ellen. Tervbe veszi a dél-vietnami amerikai katonai erők nagyarányú növelését, a katonai tevékenység kiterjeszté­sét Laoszra és Kambodzsára, egyes amerikai katonai és politikai személyiségek pedig azon esztelen fenyegetéshez folyamodnak, hogy nukleáris fegyvereket alkalmaznak Vietnamban. 4,A események ilyen alakulása — állapítja meg a szófiai nyilatkozat — még inkább bonyolulttá teszi nem­csak a délkelet-ázsiai, hanem az egész nemzetközi hely­zetet, és a világban meglevő feszültség egyik fő forrása". A következtetések sorábari mindkét dokumentum az idegen agresszió ellen harcoló vietnami nép megerősödé­sét, töretlen küzdőszellemét, hősiességét helyezi előtérbe, mint olyan tényezőt, amelynek döntő szerepe lesz a hely­zet további alakulásában is. „Biztosak vagyunk a viet­nami népnek az idegen betolakodók ellen folytatott harca teljes győzelmében" — állapítja meg a budapesti nyilat­kozat. Budapesten és Szófiában egyaránt kifejezésre jut­tatták, hogy a szocialista országok és a világ összes dol­gozója által a harcoló Vietnamnak nyújtott segítség nö­vekedni fog. A Varsói Szerződés tagállamai ismételten kifejezték készségüket arra, ha a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kéri, lehetőséget adnak önkénte­seiknek, hogy Vietnamba utazzanak. Ugyancsak kellő támogatásban részesült a VDK kor­mányának az a rendkívül fontos törekvése, hogy rákény­szerítse az agresszort igazságos politikai megoldás elfoga­dására. Mind a budapesti, mind a varsói tanácskozás kö­veteli a VDK elleni bombázások azonnali megszüntetését Ez a lépés megnyitná az utat a tárgyalóasztalhoz. Budapest és Szófia ezzel olyan követelésnek adott hangot, amely ma már nem csupán a haladó, antiimpe­rialista erők álláspontja, hanem megosztja az Egyesült Államok szövetségeseit is. Nyugaton számos realista gon­dolkozású polgári politikai tényező is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kockázat, amelyet az Egyesült Álla­mok vezetői vállalnak, túlságosan nagy. A svéd kormány például ezt azzal fejezi ki, hogy menedékjogot nyújt ame­rikai katonáknak, akik nem hajlandók részt venni a viet­nami háborúban. Svájcban, Dániában, Norvégiában, Ausztriában, a tényközlő véleménycsere színvonalán meg­beszélések folyitek az illető kormányok és a VDK diplo­matái között. Az Egyesült Államokban kibontakozó vá­lasztási hadjáratban a Johnsonnal szemben tömörülő, meglepő erejű ellenzék fő fegyvere: politikai megoldás ígérete Vietnamban. E zeknek a tényeknek a tükrében még nagyobb je­lentőségre tesz szert a budapesti és a szófiai üze­net, amely széles visszhangot keltett világszerte. Visszhangzik mindenekelőtt a harcoló Vietnamban, amely­nek sajtója forrón üdvözli és felbecsülhetetlen értékű tá­mogatásnak minősíti a testvérpártok állásfoglalását. Vissz­hangzik valamennyi kontinens közvéleményében, s nálunk is, akik most március 25-ére, a vietnami néppel vállalt szolidaritás napjára készülünk, hogy minden rendelkezé­sünkre álló eszközzel növeljük segítségünket, hozzájáru­lásunkat vietnami testvéreink győzelméhez. SZABÓ MARTON VJLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK\ MAGYAR SZOCIALISTA M U NKÁSPÁRT LAP] 58. évfolyam, 71. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1968. március 24. Fock Jenő elvtárs nyilatkozata franciaországi látogatásáról A magyar kormányfő holnap utazik Párizsba A francia kormány meg­hívására Fock Jenő elvtárs, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hétfőn hivatalos franciaor­szági látogatásra indul. Eb­ből az alkalomból a Magyar Távirati Iroda munkatársa kérdéseket intézett a Mi­nisztertanács elnökéhez. Az alábbiakban közöljük a kér­déseket és Fock elvtárs vá­laszait. Hogyan ítéli meg Fock elvtárs a magyar—francia kapcsolatok eddigi alaku­lását és továbbfejlődésé­nek lehetőségeit? — Az elmúlt években ör­vendetesen alakultak a két ország kapcsolatai. Ebben jelentős szerepe van a mai francia külpolitikának, amelynek egyik jellemző vonása az összeurópai együttműködésre való tö­rekvés. Ez lényegében meg­felel a Magyar Népköztár­saság külpolitikai törekvései­nek. Fontos szerepet ját­szottak a kapcsolatok javu­lásában azok a magas szintű látogatások, amelyek politi­kai, gazdasági és kulturális téren járultak hozzá együtt­működésünk fejlesztéséhez. — Általában azt mondha­tom, hogy együttműködé­sünknek minden vonatkozás­ban nagyok a lehetőségei, s látogatásunk e lehetőségek tanulmányozását is szol­gálja. Milyen program várja Fock elvtársat Franciaor­szágban? — Vendéglátóinkkal a program egyeztetése meg­történt Megbeszélést folyta­tok majd de Gaulle elnök­kel, Pompidou miniszterel­nökkel, Couve de Murville külügyminiszterrel, a kor­mány más tagjaival, s mó­dunk lesz véleményt cserélni az ipari és gazdasági élet vezetőivel is. — Programunk emellett színes és változatos, meglá­togatunk több kulturális in­tézményt, néhány jelentős üzemet, ellátogatunk a Fran­cia Rádió és Televízió köz­pontjába. Felkeressük Lyon városát, ahol éppen a láto­gatásunkat megelőző napon nyílik meg az 50. évfordu­lóját ünneplő nemzetközi vásár. Mit vár a látogatástól miniszterelnök elvtárs? — Indokolt várakozással tekintek a látogatás elé. Eszmecseréink során át kí­vánjuk tekinteni a legfonto­sabb nemzetközi és a két országot kölcsönösen érintő kérdéseket. Ami a nemzet­közi problémákat illeti, ál­láspontunk sok jelentős kér­désben azonos, vagy közel áll egymáshoz. Emellett re­mélem, hogy az országaink közötti kapcsolatok javulásá­ban is további eredmények­ről számolhatok be majd visszatérésemkor. MBBBfioBc ­Új versenymozgalom a húsipari vállalatnál Jövőre százéves lesz a sze­gedi szalámigyártás. Fejlő­dése — kisebb, nagyobb zök­kenőkkel — azóta is töret­len, a Szegeden készült sza­lámi ma is világmárka. A Csongrád megyei Húsipari Vállalat büszke az elmúlt száz évre, s méltón készül a jubileumra. A napokban erről döntött a vállalat vezetősége és a szalámigyár többszáz dolgo­zója. A tervek a termelési tanácskozásokon alakultak ki. A munkaversenynek ha­gyománya van a húsipari vállalatnál, s ebből adódott, hogy a gyári jubileumot is munkasikerekkel köszöntse a kollektíva. Anyaghiány okozott gon­dot 1967 elején: a szalámi­gyárban is visszaesett a ter­melés. Amint azonban meg­szűntek az anyagellátási za­varok — egyszeriben nagy feladat hárult a hentesekre, a csontozó, kötöző brigá­dokra — a vállalat minden dolgozójára. A brigádok vál­lalták az átlagosnál jóval nagyobb feladatot — s meg­szüntették az elmaradást. A dolgozók túlteljesítették munkafelajánlásaikat: szor­galmuk 1 millió 300 forint­tal tetézte meg a vállalat gazdasági eredményét. 1967. végéig a vállalat és — ezen belül a szegedi sza­lámigyár — eleget tett köte­lezettségeinek, a munkások több mint két heti nyereség­részesedést kapnak. A gazdasági reform a hús­ipari vállalatnál is számor változást hozott: például f kozottabban számít az ene giatakarékosság. Nemrég i közgazdasági elemzéssel fog­lalkozó brigád alakult a vál­lalatnál azzal, hogy'a gazda­ságosabb munka lehetőségeit vizsgálja meg az üzemré­szekben. Többek között szemügyre vették a sertés­vágás, a zsírolvasztás, tech­nológiáját, a hentesüzem ter­mékeit. Kiderült, hogy hol lehet takarékoskodni a víz­zel, a villamosenergiával, a gőzzel stb. — s hol lehet növelni a termelékenységet A felmérés szerint egy sza­lámikészítő munkás célsze­rűbb körülmények között egy évben 12 kilóval több szalámit gyárthat A húsipari vállalat dolgo­zói megismerkedtek a fel­mérés eredményeivel, a gaz­daságosabb munka űjabb le­hetőségeivel. A termelési ta­nácskozásokon ezek alapján mintegy 4 millió 700 ezer forint értékű újabb vállalás született Elhatározták, hogy a szegedi szalámigyártás 100 éves évfordulójára szocialista munkaversenyt indítanak: a milliókkal járulnak hozzá a vállalat eredményéhez. M. L Összehívták az ország­gyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotrilány 12. paragrafusának második bekezdése alapján az ország­gyűlést 1968. március 28. napján, csütörtökön délelőtt 11 órára összehívta. Vízügyi együttműködés Magyarország és Csehszlo­vákia vízügyi szervezeteinek szoros együttműködésével befejeződött a balassagyar­mati Ipoly-szakasz rendezé­se és árvízvédelmi töltései­nek kiépítése. A balassagyarmati munka csupán az első szakasza an­nak a távlati általános víz­gazdálkodási tervnek, amely­nek alapján a két ország szé­leskörűen, rendkívül átfogó­an rendezi az Ipoly völgyét. A közös tervben a meder­szabályozási és árvédelmi munkákat nemcsak az Ipoly­ra, hanem mellék vizeinek torkolati szakaszára is ki­terjesztették, s összehangol­ták a belvízlevezetési, az ipari és ivóvízellátási, az öntözési és az egyéb vízgaz­dálkodási feladatokkal. Ezen­kívül egyeztették a határ­menti területek regionális fejlesztési terveivel is, de természetesen elsősorban az árvízveszély elhárításával te­remtik meg a terület gyors, gazdasági fejlesztésének fel­tételeit. A közös határvidéken ke­reken 180 kilométer hosszú az Ipoly, s ebből 150 kilo­méternyire mederszakaszon közvetlenül a folyó a határ. A távlati elképzelések sze­rint számos kanyar átvágá­sával 180-ról csaknem 110 kilométerre rövidítik az Ipoly medrét. A műszakilag és gazdaságilag indokolt ka­nyarátvágásoknak, tehát az új műszaki adottságoknak megfelelően ki kell igazíta­ni a kanyargós határt is. A két ország elvi megegyezése szerint ezek a területi kor­rekciók kiegyenlítődnek. „Százlábú" autó .Somogyi Károlyné felvétele­Ha nem is száz, de éppen 62 gumikereke van Szeged egyik legújabb és legnagyo bb óriás-autójának. A 10-es AKÖV mintegy 1 millió forintért Csehszlovákiából vá­sárolta a nagyméretű, 50 tonna teherbírású gépkocsit, amellyel a nehéz gépeket, és különféle nagyságú tárgya­kat szállítanak majd. Eddig ilyen munkára csak buda­pesti szállítási vállalat vállalkozott; a szegedi AKÖV új „százlábú" autójával ezután ezt a feladatot is elvégzi. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom