Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-21 / 68. szám

Dolgoznak a vontatók A MAHART Tápéi hajója­vító műhelye az elmúlt hó­napokban jól dolgozott: új­jáépített két olajszállító és két „száraz" uszályt, vala­mint egy 25 méteres csőpon­tont. A télen a Sajó és Ju­hász Gyula nevű motoros vontatók is új erőre kaptak a műhelyben, s február vé­ge óta már szorgalmasan dolgoznak a Tiszán. A tápéi hajójavító a jól sikerült „hideg szezont" el­sősorban a Tiszának köszön­heti — a víz csak rövid ide­ig borította a sólyateret. Kedvezőek az előjelek ta­vaszra és nyárra is, késés nélkül kezdhetnek egy 900 tonnás uszály és négy kisebb önjáró uszály javításához. Rádiósok, lövészek A szegedi középiskolákban megalakultak a Magyar Honvédelmi Szövetség ifjú­sági klubjai. A Tisza-parti Gimnáziumban és Vízügyi Szakiskolában is egy jól mű­ködő MHS-szervezet dolgo­zott.. Ennek megszűnése és az MHSZ megalakulása válto­zást hozott. Lövei György, az új klub kinevezett titká­ra megállapította: — két klub alakult: rá­diós és lövész. A rádiós klub nem újdonság, 1965. óta mű­ködik. Felszerelése kb 2—300 ezer forint értékű és jelentő­sek a gyerekek eddig szer­zett rádiós alapismeretei, 22 országgal van igazolt össze­köttetésük. A lövész-klub öt kispuskáját kb. 30 gyerek használja, havonta. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség együttműködik a KISZ-szel. A középiskolák ldubmunkájához, a anulók kiképzéséhez az MHSZ he­lyi szervei nyújtanak segít­séget. Az iskola klubvezető­ket ad, a rádiós anyagról az MHSZ gondoskodik. Az igazgató, dr. Török László elmondotta: a két klubba eddig 80 tanuló jelentkezett, s ezt a létszámot a jövőben emelni fogják. Laczo Katalin Bezárt TÜZÉP-telep Egy panasz két oldala özv. Madarász Boldizsár­né (Petőfitelep, Duna utca 2á/a szám alatti lakos) pa­naszlevelében kifogást emelt a Szegedi Építő Ktsz-re, aki a házát tető alá hozta. A ház elkészülte után két év­re vette észre olvasónk, hogy a tetőszerkezet gerendái erő­sen szuvasodnak. Attól kezd­ve járt és levelezett a kivi­telezővel a gerendák kicse­rélése érdekében. „Araikor bemegyek sürgetni — írja —. mindig újalpb határidőt ígérnek a javitasra". Fősz János, a Szegedi Épí­tő Ktsz elnöke a panasszal kapcsolatban elmondotta, hogy a jótállási időbe eső javítás azért húzódott el, mert az ősz végén már nem bonthatták meg a tetőt és később sem, hiszen az esős időjárás a kárt csak tetéz­te volna. Szerencsére a ké­sőbbi időjárás kedvezett az építőknek, s akkor azonnal hozzáfogtak özv. Madarász­ná házának javításához. A kicserélt gerendázatot be­vonják hegyikrétás-víz­üveges keverésű kompozíció­val, hogy a fát megvédjék a gombáktól és tűzbiztossá te­gyék. Lapu Jenőné (Odessza körút 5.) arról tájékoztatja szerkesztőségünket, hogy Új­szegeden az egyetlen TÜ­ZÉP-telep napok óta zárva van, állítólag betegség mi­att. Emiatt naponta sokan türelmetlenkednek, amiért nem tudnak tüzelőt besze­rezni. „Ilyen esetben miért nem állítanak be helyettest a telepre?" — kérdezi olva­sónk. A TÜZÉP szegedi köz­pontjában nyert értesülés szerint az újszegedi TÜZÉP­telep vezetője egyik napról a másikra betegedett meg influenzában, és került be­tegállományba. A munkából kiesés hirtelensége miatt nem tudtak leltározni, s így nem nyílt mód arra sem, hogy ideiglenesen helyettes­ről gondoskodjanak. Hason­ló helyzet állt elő a Bécsi körúti TÜZÉP-telepen is. A tüzelő szállításánál költ­ségtöbblet azonban nem ne­hezedett a vásárlókra az új­szegedi telep ideiglenes be­zárásával. Ez idő alatt a Sze­gedről szállított tüzelő után is annyi fuvarköltséget fi zettek, mintha a tüzelőt az újszegedi telepről vásárolták volna. Kinek a hibájából ? ötvenegy aláírással küld­tek levelet szerkesztőségünk­nek a Mura utcai lakók. Szóvá teszik, hogy közmű­vek lefektetése miatt az ár­kok betemetését csak heve­nyészve végezték el az ille­tékes vállalatok. S emiatt a járdára visszafolyik a víz, különben is a tégla gyalog­járda annyira elavult, hogy azt fel kellene újítani. Vincze Antal, a III. kerü­leti tanács vb elnöke elmon­dotta, hogy a panasszal kap­csolatban a Mura utcai la­kók megkeresték levelükkel a III. kerületi tanácsot is. Azt megelőzően a kerületi tanács vezetői is kint jártak a helyszínen és meggyőződ­tek arról, hogy a közműve­ket lefektető vállalatok va­lóban nem végeztek jó mun­kát, a földet felhányták a járdára, sőt még az árokba is jutott belőle. Azt is ta­pasztalták, hogy egyesek fe­lelőtlenül oldalkocsis motor­kerékpárral, sőt gépkocsival is ráhajtottak a gyalogjárdá' ra. A III. kerületi tanács in tézkedett, hogy az ilyen re­nitenskedőket megbírságol­ják, mert több utcai kis fát is kitördeltek. Vanyó Béla nyugdíjas lakó vigyáz most. hogy utcájukat tiszteletben tartsák a gépjárművel közle­kedők. Az idén már nem nyílik mód arra, hogy a Mu­ra utca gyalogjárdáját fel­újítsák, korszerűsítsék, ha csak a községfejlesztési alap­ból nem marad vissza év vége előtt arra elegendő anyagi fedezet. Jövőre azon­ban a gyalogjárda korsze­rűsítése a soros munkák kö­zött szerepel majd. Festi esték rovarok életéből - 0 Prágai Nemzeti Színház vendégjátéka A szájhős lebukott Néhányan a söröspult előtt álltak, a többség az aszta­loknál foglalt helyet. Mun­kából, piacról érkezett em­berek. Meg olyanok, akik mindig ráérnek kocsmai be­szélgetésekre. Egy nagy hangon szájaló, megtermett férfira figyeltek legtöbben. Kezében sörös­pohárral, arról szavalt, mi­lyen jó volt neki a múlt­ben. — Akkor oda való embe­rek irányítottak s nekem úri dolgom volt. — Miért, most milyen dol­ga van? — kérdezd valaki. az üzemben A Magyar Vöröskereszt Szeged városi bizottsága idén tovább gazdagítja mun­káját. Célul tűzték ki a vér­adó mozgalom szélesítését, fokozni szeretnék az egész­ségügyi felvilágosításban a családgondozás területén és a tisztasági mozgalomban el­ért eddigi eredményeiket. Körülbelül 150 tanfolyamot rendeznek idén. Kenéz Antalné, a Vörös­kereszt városi bizottságának titkára 1968-as programjuk­ról beszélve két feladatot kü­lön is kiemelt. Szeretnék, fia ebben az évben befejeződ­ne a Vöröskereszt alapszer­vezetek kerületesitése. A há­rom kerület alapszervezetei csúcsvczetőséget választaná­nak, amely közvetlenül irá­nyítaná, s a kisebb területe­ken könnyebben összefogná munkájukat. Jelentős lenne Közületeit és magánosok részére bányahomok .szállítását saját fuvaresz­közeinkkel rövid határidőre vállaljuk. Kerülőiére!: lead­hatók a tsz irodájaban Gyálaréten és a 14-981 tele. íonszámon. Komszomol Mgtsz S. 143 957 ez azért is, mert a különböző kerületek más- és más jelle­gű feladatait így bizonyára még nagyobb gondossággal végeznék, hiszen elsősorban ezért lennének felelősek. Az I. kerületben az alap­szervezetek újraszervezése a legsürgetőbb feladat. Kü­lönös figyelmet kell fordíta­ni a családgondozásra és a tisztasági mozgalom javítá­sára — mondta Kenézné. Az üzemi vöröskeresztes munkát, az alapszervezetek „üzemi vöröskeresztes min­taszervezet" címének elnye­réséért szintén fokozni akar­ják. A különböző üzemek adottságait, lehetőségeit fi­gyelembevéve állapították meg azokat a követelménye­ket — például tagszervezés, egészségügyi állomások ki­építése a munkahelyen be­lül. egészségügyi felvilágo­sító és oktatómunka —, me­lyek teljesítésével az alap­szervezetek a cím viselői le­hetnek. Ezenkívül, különösen a nagyobb üzemekben sze­retnék megvalósítani a Vö­röskereszt alapszervezetek decentralizálását. Ez azt je­lentené, hogy üzemegységen­ként, illetve pártalapszerve­zetenként működne egy-egy Vöröskereszt alapszervezet. ti. Zs. — Melózok. Gürcölök nap­hosszat, hogy megéljek — Hogy legyen elég pén­ze italra, mi? — Duma nincs! Majd megtudod kisapám, ki va­gyok ón, csak mégegyszer feitegyem a csendőrkalapot A pénztárosnő közbeszólt, hagyja abba a hangoskodást, de a körülállók tovább kér­dezgették. S hamarosan szó­ba hozta a nagyhangú em­ber Szálasit, a nyilasokat, akik méltányolták az ő szi­gorát a munkaszolgálatosok felügyeletében. Ekkor lépett a helyiségbe két fiatal munkás. Sört kér­tek. Felfigyeltek a csopor­tosulásra, s egyesek duru­zsoló hangjára, hogy az ilyen hetvenkedőt móresre kellene tanítani. Hangosan szólni senki nem mert. De mikor a volt csendőr el­kezdte énekelni a nyilas nó­tát, akkor felcsattant a most jött egyik munkás hangja: — Hagyja abba kérem! És jöjjön velem az utcára. Akarta, vagy nem, a tö­meg kisodorta. Mindenki kí­váncsi volt, a nagyszál em­bert miként regulázza meg a kistermetű. Az a zsebébe nyúlt — Nézze. Itt a munkásőr­igazolványom, ebben a mi­nőségben felszólítom. Iga­zolja magát mert ön nyil­vános helyen rendszerellenes kijelentéseket tett — Ugyan, kisapám. Ne­kem haverom minden fejes, mit ugrálsz? Itt a személy­azonosságim: lakásom, ál­landó munkahelyem van. — Rendben, majd ezt tisz­tázzuk, jöjjön velem a rend­őrkapitányságra. A száj hős erre megugrott, el akart szaladni, de már gyűrűben volt s a mun­kásörhöz többen csatlakoz­tak, mig a kapitányság épü­letéhez kísérte H. E.-t, akit ott a bejelentések és a tanú­vallomások alapján őrizetbe vettek. Azóta bűnvádi eljá­rás van ellene folyamatban. * Ocskó István gumigyári munkásőr — aki egyben ön­kéntes rendőr is — határo­zott fellépésével, megfontolt intézkedésével dicséretre méltó munkát végzett. Nem is az első esetben. Tavaly év elején már elismerést ka­pott hasonló tevékenységéért s e mostani tettéért a sze­gedi járási és városi rendőr­kapitányság vezetője dicsé­retben részesítette. Ennek kihirdetésén jelen volt a sze­gedi munkásőr-zászióalja va­lamennyi tagja. Kondorosi János Ami nincs az étlapon Kedden este mutatkozott be Budapesten a nagy múl­tú — 1883 óta fennálló — Prágai Nemzeti Színház, amely a csehszlovák próza, opera és balett legjobb tár­sulatait egyesíti magában. A Budapesti Nemzeti Színház tavalyi kiemelkedő sikerű prágai vendégjátékát (Ma­dách: Az ember tragédiája; Weiss: Marut halála) vi­szonozta most a prózai tár­sulat, amely első ízben sze­repelt a magyar fővárosban. A Prágai Nemzeti Szín­ház híven őrzi mind a nem­zeti, mind a nagyvilági drá­maíróinak klasszikus hagya­tékát. Ennek jegyében szü­letett a budapesti két be­mutató is: kedden este a Capek fivérek: A rovarok életéből című komédiája, szerdán este pedig a mártír­halált halt spanyol dráma­költő, Federico Garcia Lorca háromfelvonásos tragédiájá­nak előadása, a Bernarda háza. Mindkét előadás a Nemzett Színház Hevesi Sándor téri épületében zsú­folt nézőtér előtt zajlott le, és a prágai művészeket hosz­szan ünnepelte a bemutatók közönsége, köztük közéle­tünk, kulturális életünk szá­mos vezetője. A rovarok életének jelen­legi — zenével és dalokkal gazdagított — változata az 1965 januári prágai bemu­tató óta jelentős nemzetkö­zi sikersorozatra tekint visz­sza. A csehszlovák főváros­ban már több mint másfél­száz előadást ért meg. de sikeresen játszották a londoni világszínházi fesztiválon is, majd Münchenben, Varsó­ban, Moszkvában és az NDK fővárosában, Berlinben. Ez a két részből, valamint elő- és utójátékból álló da­rab, amely a komédia mű­faji megjelölését viseli a színlapon, tulajdonképpen több is, kevesebb is annál. Mondhatnánk, szatirikus pa­rabolának, vagy a jelenlegi feldolgozásban — bármeny­nyire cicomásán hangzik a kifejezés — filozófiai revű­nek. Gondolatvilága, felfo­gása jellegzetesen magán vi­seli a Capek fivérek — Ka­réi és Josef — életszemléle­tét, de különösen az ismer­tebb Karel Capekét, akinek több darabja magyar fordí­tásban is megjelent és ma­gyar színpadon is életrekelt. (Például Fehér kór, Anya, Makropulos-ügy, Harc a sza­lamandrákkal.) Valamennyi mélyen humanista gondol­kodóra vall, aki főként a háború borzalmaitól, a tár­sadalmi ellentmondásoktól, sőt a látszólagos természeti kiszolgáltatottságtól gyötört emberi lét kivezető útjain töpreng és felméri a modern kor emberének belső válsá­gát. Mindezekre azonban még nem a tudatos társadal­mi gondolkodó feleletével adja meg a választ, sőt va­lójában alig is ad választ, csupán megdöbbenteni, fel­rázni próbál. Amikor keres is valamiféle megoldást, ak­kor is inkább utópisztikus érvénnyel és az ember, az emberiség jövőjét számos fantasztikus elem között ve­zeti. Ez a világszemlélet, amely­nek kétségtelen gyökere az aggódás és a borzalom fel­kiáltása az emberiség érde­kében, helyenként valamifé­le kétségbeesésbe, sőt — mint a most Budapesten be­mutatott darabjában is — már-már a nihilizmusba tor­kollik. Talán nem is érthe­tetlenül, hiszen Capek tudo­mányosan megalapozott vi­lágnézet nélkül, a két világ­háború közötti felkavart időszakban, illetve közvetle­nül az első világháború bor­zalmai után könnyen esett a kilátástalanság, á viszony­lagos perspektívátlanság sö­tétjébe. Ezzel együtt is azon­ban értékei az a következe­tes harc és leleplező szán­dék, amellyel embertársalt segíteni igyekezett az eliga­zodásban, a világ dolgai kö­zött; alapvetően humanista, majd később harcosan anti­fasiszta meggyőződéssel. A most bemutatott, 1921­ben született drámája a ro­varok világában tulajdon­képpen az emberek világát állítja allegórlkus színpadá­ra. A Csavargó, akinek mód­ja nyílik a rovarok, lepkék tücskök, cincérek, hangyák, tiszavirágok életét belülről megismerni, tulajdonképpen magának az Embernek a ví­zióját nyújtja az emberiség­ről. A csak az érzéki szere­lemnek élő lepkéknek az érzelmektől megfosztott em­beri szerelem képletét lát­tatja, majd undorodva for­dul el a ganajtúró bogártól, amely galacsinját — a töke szimbólumát — tartja mind­ennél fontosabbnak. A tücs­kök és cincérek kíméletlen viszonyában a társadalmi harc riasztó fonákját látat­ja meg, a hangyák küzdel­mében pedig a hódító hábo­rúk hazugságait, majd vé­gül a tiszavirágok életében az emberi lét tragikusnak tünő rövidségét. Ezek a mély gondolatok meglepően könnyed keret­ben, sokszínű színpadi kife­jezési formák között kerül­tek a nézők elé. A panto­mim, a dal, a balett, a csí­pős párbeszédek, sőt a bohó­zathoz közelálló jelenetek egyaránt tarkítják a dara­bot, és természetesen az elő­adást Miroslav Machácek eredeti beállítási rendezésé­ben Zdenek Liska kísérőze­néjével, amelyet a csehszlo­vák rádió tánczenekara ad eló. Maga a színpadi keret ls rendkívül látványos: a hátteret teljes egészében két óriási, méhlép alakú tükör­felület képezi és veri visz­sza a játéktér színes, sok­szor valóban revűszerü ka­vargását. Mindezek a látvá­nyos színpadi elemek nem mondanak ellent a darab filozófikus mondanivalójá­nak, sőt keserű hangvételé­nek, hanem valójában kitű­nő összhangban állnak vele, és a mondanivalónak aláren­delt szerepet töltenek te. Éppen ez a rendező, az új színpadra állítás egyik leg­nagyobb érdeme. A Csavargó figurájában kiváló színészt volt alkal­munk megismerni: Wladis­law Peseket, akihez hasonló habitusú magyar színésszel mi nem rendelkezünk. A vi­szonylag sokszereplőjű da­rabban a Prágai Nemzeti Színház valóban legjobb mű­vészeit vonultatta fel, akik­nek mindegyike még a rö­vid szerepeket is nagy gond­dal, érzéssel és jellemző erő­vel formálta meg, miközben gondolatgazdagon vette át a szerzők és a rendező alap­vető társadalmi intencióit. A Prágai Nemzeti Szítv háznak ez az előadása em­lékezetes eseménye maradta budapesti színházi életnek, sajátos hangvételű, gondolat­világú, mély emberségű mű korszerű színpadi átköltésé­vel. LÖKÖS ZOLTÁN Ismeretlen Kazinczy­levelek A nagy magyar nyelvújító, Kazinczy Ferenc 1815-től ha­láláig vezette a sátoraljaúj­helyi levéltárat. A levéltá­ri anyag rendezése során most olyan levelekre buk­kantak, amelyek Kazinczy tanfelügyelői, táblabírói és levéltárosi korában Íródtak. Az eddig ismeretlen Ka­zinczy-leveleket az „Irodalmi közlemények" című folyó­iratban jelentetik meg. CSÜTÖRTÖK, 1968. MÁRCIUS 21. ŰEL-MAGYARORSZAG 5 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom