Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-16 / 39. szám

A dzsessztriő koncertje Pusztán a tény, hogy mérsékelt szervezés is tucatszám vonzott érdeklődőket szerda este az újságíró klub dzsesszkoncertjére, valamiképpen finom demonstráció: nem kell még sírbeszédet tartani nálunk sem a modern zenének ezen sajátos produktuma felett. A dzsessz „hivatala" a tombolás-konfettis táncparkettről visszavonult a hangversenydobogóra, s ott megőrizve különös, oldott hangulatát, szórakoztató-elmélyedt élményszerűségét, rögtönzéseivel, „örömzenei" utójátékával és megannyi speciális koncertvarázsával ugyanott folytathatja, ahol alig évtizede megzavarták. És főleg akkor, ha művelői nemcsak szerelmesei, hanem szakemberei, helyesebben művészei maradtak. A Szegedi Dzsessztrió pedig (dr. Hulin István, Nyitrai Endre és Szaniszló János) — melynek rangját a salgótarjáni aranyérem mellett több koncertje, rádiófelvétele bizonyítja — országos viszonylatban is az ilyen együttesek élvonalába tartozik. Az együttes szerda esti műsora komoly vállalkozás volt: jó néhány saját produkciót beiktatva — így dr. Hulin István: Szeged Blues című számát, melyet a szerző erre a koncertre írt — szinte dzsessztörténeti keresztmetszetet adott N. L Falak ÜJ FILMEK Szegedi papucsok a híres-neves szegedi papucsnak nemcsak nagy múltja, de jelene-jövője is van. Ezt a szövetkezetbe tömörült papucskészítő mesterek újra meg újra bebizonyítják. Találkozni készítményeikkel a hazai üzletekben, de jelentős tétel jut exportra is a szép motívumokkal díszített, s ma már modern technológiával gyártott szegedi papucsokból. Idén jelentősen növekszik a termelés: 210 ezer pár hímzett-díszített papucsot állítanak elő az Április 4 Cipész és Papucskészítő Szövetkezetben. A Pesti háztetők és az Isten őszi csillaga után az első jelentős Kovács Andrásfilm, a Nehéz emberek izgalmas riport: dokumentum egy akadozó mechanizmusról. A Hideg napok egy konkrét történelmi helyzet mikroszkópikus elemzése. De már nem a dokumentum, hanem egy másik műfaj, a játékfilm, méghozzá egy szigorúan megszerkesztett játékfilm eszközeivel. Most itt az újabb Kovács Andrásfilm, a Falak, s vele együtt megint egy újabb műfaj, a nálunk hagyománytalan és tulajdonképpen ismeretlen filmesszé. Ha csak egy pillantást vetünk ezekre a filmekre, úgy tűnik, mind a három külön, önálló, zárt világ; mintha mindegyiket más-más rendező alkotta volna. Pedig világosan és határozottan felismerhető mindháromban a rendező, Kovács András kezenyoma. A Nehéz emberek és a Hideg napok vihart kavart a közéletben, hullámverést, izgalmat váltott ki. Egészen biztos, a Falaknak is ez lesz a sorsa: lobogó, szenvedélyes viták követik majd. E közös sors oka, előidézője, életrehívója, hogy Kovács András filmjei mindig közéleti érdekű, mindenkit foglalkoztató kérdésekre keresik a választ. A gondolati tartalomnak ez a magas színvonala és általános érvénye határozza meg elsősorban filmjei minőségét, azon felül, illetve azzal együtt, hogy konkrét anyaguk és műfajuk is tökéletesen kidolgozott. Kovács András „intellektuális kalandfilmnek" nevezte a Falak-at. Ha jól meggondoljuk, valójában a másik kettő, a Nehéz emberek és a Hideg napok sem más. Mindháromban a gondolat kalandjával, magasba törő, merész vállalkozásával találkozhat a néző. A részben Budapesten, részben Párizsban játszódó új film cselekményanyaga egy vállalati fegyelmi története. Ambrust, egy tervező intézet mérnökét, felfüggesztették állásából, mert Ferenczinek, a főigazgatónak alaposan megmondta a véleményét, „ráborította az asztalt". Ha a Falak szabályos játékfilm lenne, a vásznon ennek a fegyelminek a bonyodalmait láthatnánk. A rendezőt azonban más érdekli. Amikor a film elkezdődik, Ambrus és Ferenczi összeütközése már megtörtént, semmit sem látunk belőle. A rendező azt vizsgálja, mit vált ki ez a feMeghalt Waldapfel József Gábor Miklós és Tóth Judit gyelmi ügy, mit mondanak róla, hogyan értékelik az emberek, magát a konkrét esetet és mindazt, ami belőle következik. Ily módon alakul ki a film tulajdonképpeni „cselekménye", egy izgalmas és tartalmas filmvita — ez itt egyaránt jelent műfajt és anyagot — a filmesszé. S sokfelé és sokféle ember között zajló viták — bár roppant szerteágazóak — egyfelé, egy világosan körvonalazható problematika irányába ve; zetnek. A film azt vizsgálja eljutunk-e mindig azokhoz a láthatatlan falakhoz, amelyek körülvesznek bennünket, vagy — rossz beidegződéseink, előítéleteink miatt — megállunk előbb, ott, ahol még a valóságban nincs semmiféle fal. Morális, etikai követelmény, a helyes közösségi magatartás egyik alapja: eljutni a valóságos falakig. A társadalmi gyakorlat még nem teljesen, még nem mindenütt ez. A gondolati anyagnak ilyen uralkodó elsődlegessége, nyílt, direkt jelentkezése csakugyan szokatlan a magyar filmművészetben. De nem kizárólagosságról van természetesen szó. A film nem puszta vitákból és beszélgetésekből áll. A gondolatokat kerek történet hordozza, bonyolult emberi kapcsolatok, viszonyok tárulnak fel a filmből. A szereplők hiteles, sokszínűen bemutatott, árnyaltan ábrázolt emberek. A rendkívül friss ritmusú, jó tempójú filmet Illés György fényképezte, látványban is — sok a filmben az érdekes, egzotikus színhely — elsőrangút nyújtva a közönségnek. Kitűnő szereplőgárda játszik a filmben, Gábor Miklós, Latinovits Zoltán, Bánki Zsuzsa, Tóth Judit, Drahota Andrea, Szemes Mari, Mensáros László és a két francia: Philippe March — érdekes módon magyar disszidenst alakít — és a bájos Bernadette Lafont. ökrös László A Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar írók Szövetsége mély fájdalommal tudatja, hogy Waldapfel József akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem I. sz. magyar irodalomtörténeti tanszékének tanszékvezető professzora életének 64. évében elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Waldapfel József halálával a magyar irodalomtudomány és a felsőoktatás egyik legkiválóbb tudós-pedagógus egyéniségét veszítette el. Nemzedékeket nevelt a marxista—leninista világnézetre, az irodalom szeretetére és megértésére. Kutatásai egyaránt kiterjedtek a középkor, a reneszánsz, a felvilágosodás és romantika, s alkotó éveinek későbbi szakaszában a legújabb irodalom, a szocialista realizmus, a dramaturgia és az élő irodalom problémáira. Közéleti tevékenységét, áldozatos nevelőmunkáját a forradalmi eszmeiség hatotta át (MTI) Új műanyaggyár A Tiszai Vegyikombinát területén 1,8 milliárd forintos beruházással épül hazánk új nagy műanyaggyára, amelyben évente 24 féle minőségben 24 000 tonna polietilén granulátumot áilítajiak majd elő. Ft Hirtelen egy másik nőt láttam..." Bíróság előtt az újszegedi feleséggyilkos Zsúfolásig megtelt tegnap reggel a megyei bíróság nagy tárgyalóterme: megkezdődött az újszegedi feleséggyilkos, Búzás Lajos 38 éves Szeged, Vedres u. 10/c alatti lakos, a Szegedi Ruhagyár volt művezetője bűnperének tárgyalása. A bíró ismerteti a vádiratot. Búzás Lajos, aki Hódmezővásárhelyen született és sokáig az ottani szabó ktsz dolgozója volt, 1951-ben nősült meg, felesége az akkor még alig 16 esztendős Galambos Julianna lett. A» férj katonaideje alatt felesége megszülte első gyermeküket, a most 17 esztendős fiút, majd 3 esztendőre a másodikat; egy kislányt. A Búzás család élete az ezt követő években nem sokban különbözött más családokétól. Búzás szorgalmasan dolgozott a ktsz-ben a család érdekében, fiatal felesége pedig lelkiismeretesen nevelte a gyerekeket. be. A férj Szegeden, a ruhagyárban vállalt munkát, s nem sokkal később át is költöztek, szövetkezeti lakásba. Röviddel ezután a simulékony természetű és jó szakember hírében álló Búzás művezető lett. Sokat dolgozott a szövetkezeti lakással járó anyagi gondok enyhítése érdekében, de ezzel egyidőben megromlott a házastársi viszony. Búzásné sokat féltékenykedett. A házasélet még jobban elmérgesedett, amikor az asszony is a ruhagyárba került dolgozni, s látta, hogy férje baráti hangon beszél a női dolgozókkal. Az okkal, vagy ok nélkül való gyanúsítgatások állandó torzsalkodáshoz vezettek. Az örökös veszekedések 1964től fokozatosan elhidegítették áz annak idején egymást őszintén szerető házastársakat. Búzás kezdte valóban megcsalni a feleségét, s 1966-ban egy fiatal beosztottjával állandó viszonyt kezdett. Most már napirenden maBúzásék életében 1960-ban radtak a féltékenységi jelejelentős változás következett netek, s 1967 tavaszán már Az utas gyalogolhatott Nemcsak az autósok gondja Ves«zőkosar, mosófazék „Üj iskolánkhoz — írja Kőhegyi Sándor a Rózsa Ferenc sugárúti iskolából — annak idején igényelt az első kerületi gondnokság kukatartályokat. Megrendelte a kukakocsit is, a szemét heti egyszeri elszállítására. A megrendelést csak nagy nehezen vállalta el a városgazdálkodási vállalat Egyszer ki is jött a kocsi, de azóta nem. Arra hivatkoznak, hogv a körúton kívül nem vallalnak .szemétszállítást. A kukatartályok egy részét elvitték más iskolához, de a többibe sem tehetünk szemetet, mert a másik szemetes kocsi azokat nem hajlandó kiüríteni, öt éve két vesszőkosár és két mosófazék szolgálja az „átmenetet". Ezeket az utcára kirakva hol a szél, hol a kutyák borigatják fel. Előfordul, hogy az ilyen primitív módon gyűjtött szemétért sem jönnek napokig." A MAVAUT 55—54-es rendszámú csuklós autóbuszának vezetőjére és kalauzára panaszkodnak olvasóink, Kiri Ferenc és Paksi József, Szőreg, Ladvánszki utca 65., illetve Törökkanizsa utca 62. szám alatti lakosok. Február 10-én, szombaton este a 22.40-kor Induló kübekházi járaton történt velük, hogy az Ifjú Gárda megállója után szabályosan jelezték szándékukat: a Kamara-töltésnél, a megállóban le akarnak szállni a kocsiról: „A vezető nem volt hajlandó megállni, a kalauz is csak mosolygott, ahelyett, hogy a kocsit lecsengette volna, ami ilyen esetben kötelessége. A legközelebbi megálló a szőregi szövetkezeti vendéglő előtt van, onnan gyalogolhattunk visszafelé. Nem első eset ez, amely azért történhet, hogy ne utazzunk távolsági buszon, mert ott van a helyi járat is. Kérdezzük: miért bocsátanak ki akkor úgynevezett összvonalas bérletet 80 forintért, és miért teszik ki a távolsági autóbuszmegállótáblát a Kamaratöltéshez?" Több Odessza lakónegyedbeli olvasónk kifogásolja, hogy lakótársaik, akiknek gépkocsijuk van, az utcán mossák kocsijukat, akadályozzák a forgalmat, baleseti veszélyt idéznek elő. Mint írják: „Letapossák a parkot, a szódás vizet a fűre öntik, a lábgumikat pedig a padokra rakják száradni. A kocsimosáshoz használt gumicsővel a rózsatöveket tönkreteszik, a föld felázik. Nem Eltűnt csemeték lenne helyesebb, ha a garázsnál, vagy a kazánháznál mosnák a gépkocsijukat az autósok? Tudomásunk szerint a Széchenyi téren sem szabad kocsit mosni." A pontosság kedvéért Törvénysértés nem történt címmel lapunk február 9-i számában cikkben bíráltuk egy lakásügyben a kiskundorozsmai tanács intézkedését. Cikkünkhöz most hozzáteszi véleményét Olasz Imre, Szeged, Népkert sor 11. szám alatti lakos. A többi között a következőket írja: „Bár az ügyben érintett vagyok, a cikkel egyetértek, csupán a pontosság kedvéért teszem hozzá, hogy Maróti Mihályék részére olyan feltétellel ígérték oda a volt orvosi rendelőben megüresedett helyiséget, ha előző lakásukat átadják más igényjogosultnak. A szociális körülményt tekintve, Sztankovicsék sosem fognak saját erőjükből lakáshoz jutni, csak a tanács segítségével". „Utcánkban többen részt veszünk a Virágos Szegedért mozgalomban — írják a Bercsényi utcából olvasóink —, házunk előtt virágágyakat készítünk. Az ezzel kapcsolatos munkákat rövidesen megkezdenénk, ha ennek lehetőségét biztosítva látnánk. Még 1966 őszén a Városgazdálkodási Vállalat az utca mindkét oldalán gödröket ásatott facsemeték ültetéséhez. A gödrökhöz kerti földet hordtunk, a csemeték elültetése azonban elmaradt. A műveletet tavaly ősszel megismételték, illetve december első felében az utca mindkét oldalán a csemetéket el is ültették. Ezt örömmel fogadtuk. Annál nagyobb volt azonban a meglepetés, amikor a faültetést követő két hét múlva az utca páratlan számozású oldalán egyik napról a másikra az összes facsemete eltűnt." Pénzbe kerül Csányi Lajosné (Moszkvai körút 8.) olvasónk szerkesztőségünkhöz küldött levelében arra hívja fel a figyelmet, hogy az Alföldi Kőolajtermelő Vállalat Moszkvai körúti telepén a ki- és bejáró kocsik tönkreteszik a körút parkosított részét: „A Moszkvai körút 4. számú ház előtt a kis fákat, bokrokat a járművekkel teljesen tönkretették, s rövidesen tönkremegy a 6—8. számú házak előtti park is". szóba került a válás is. Annál is inkább, mert a lány időközben teherbe esett, s Búzás úgy látta, hogy további életét már nem képes felesége mellett leélni. Mégis, pillanatnyilag rendeződtek a dolgok. A terhességet megszakították, Búzás pedig maradt — otthon. A viszony azonban ismét felújult, s a nyár végén a lány ismét teherbe esett. Ekkor a feleség már a gyárban is veszekedett férjével. Az üggyel foglalkoztak az üzem vezetői is, de eredménytelenül. Elhatározták a házastársak a válást, elosztották ingóságaikat, csak a lakás ügyében nem tudtak megegyezni. 1967 októberében Búzás váratlanul kibékült feleségével, s úgy tűnt, minden rendbe jön. A kritikus napon, október 28-án titokban mégis találkozott a lánnyal — és feleségével együtt ment délutáni műszakba. Este haza mentek, megittak közösen egy liter bort, meg egy üveg sört. Jó hangulatba kerültek, elmentek sétálni, s közben megittak még egy-egy deci kevertet. Éjfél után egy órakor érteik haza, s rögtön fürdéshez készültek. Elfogyasztottak még egy üveg sört. Mig a feleség fürdött, a férfi borotválkozott. Az asszony lehunyt szemmel feküdt az állig érő vízben. A férj nézte. „Hirtelen egy másik nőt láttam magam előtt..." — vallotta a nyomozás során. A következő percek szörnyűek. Búzás a kádhoz lépett, elkapta az asszonyt és a víz alá nyomta. Addig tartotta a víz alatt, amíg a feleség ellenállása megszűnt. Ezután bezárta kívülről a fürdőszobát, az ajtó alatt becsúsztatta a kulcsot és lefeküdt. Kora reggel bejelentette a gyerekeknek és a szomszédoknak, hogy a felesége valószínűleg meghalt, mert a fürdőszoba zárva és semmi életjelt nem hallani odabentről... Tanácsveaető bíró: — Bűnösnek érzi magát? Búzás; — Igen, feltétlenül... A vádlott azonban egész napos kihallgatása során egy sor ellentmondásba keveredett korábbi vallomásával szemben (kedvezőbb színben feltüntetve az eseményeket), de szörnyű tettét lényegében beismerte. Így a ma, pénteken kezdődő tanúkihallgatások mutatnak majd rá, hogy valójában milyen előzmények vezettek az 1967. október 29-ére virradó éjszaka megdöbbentő bűntényéhez. Zékány János Szombat, 1968. február 5. DÉL-MAGYARORSZÁG 3