Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-13 / 36. szám

Édes fiaim Arthur Milller drámája Szegeden Kétség sem férhet hozzá: a szegedi prózai együtteshez és Komor István rendezőhöz egyaránt a modern realista drámának az a típusa és stí­lusa áll legközelebb, ame­lyet Miller művészete is képvisel. Emlékszünk még az Ügynök halála néhány év előtti kiugró sikerére, s a korábbiak közül a végered­ményben — mutatis mutan­dis — ugyancsak ehhez a dramaturgiai struktúrához tartozó Éjjeli menedékhely megrázó előadására. Szá­momra úgy tűnik, a rende­ző és az együttes ezekben a művekben teljesítette ki a legfigyelemreméltóbb eredményekkel önmagát, va­lósította meg legszínvonala­sabban saját lehetőségeit, ennek a drámai formának színpadi megfogalmazásából nőttek ki legforróbb atmosz­férájú, legnagyobb hatású bemutatói. Mindez természetszerűleg nem valamiféle színházi konzervativizmust jelent. Ha a modern dramaturgia is­mer is más — divatosabb, felkapottabb — módszere­ket a valóság színpadi meg­jelenítésére, mint amilyene­ket ez a mostanában sokat bírált Ibsenhez kapcsolódó forma hordoz, vitathatatlan, hogy ez a struktúra a mai dráma és a mai színház élő, eleven lehetősége; a hagyo­mányőrzés egyik legszeren­csésebb megnyilvánulására van itt szó. Az Edes fiaim konstrukcióját csak az ér­tékválasztásra képtelen sznobizmus minősíthetné időszerűtlennek. Valójában az a drámai forrna, amely­ben Miller e 32 éves korá­ban írt, két esztendővel a második világháború után bemutatott színművének anyagát előadja, adekvát hordozója a tartalomnak, a mondanivalónak, tehát a tu­lajdonképpeni drámai anyagnak A forma és a tar­talom olyan természetesen, erőitetettség és mesterkélt­ség nélkül olvad itt egybe, hatol egymásba, mint a ré­gi és űj drámai rodalom töb­bi nagy alkotásában. Az el­avulás, az időszerűtlenné vá­lás réme, amiképpen, ott — már csak önmagában emiatt — itt sem igazi veszedelem. Az Edes fiaim drámaian megmunkált életanyagában olyan magatartásformák és emberi helyzetek lényegé­hez, végső alapjaihoz jut el a szerző, hogy a mű képes mindenféle változás viharát kiállni és túlélni. A drámá­ban rendkívül érzékletes, eleven képet kapunk a há­ború utáni amerikai társa­dalomról, tehát egy aktuális szituációról, amely külön­ben e társadalom lényegére is rámutat. Ügy tűnhet, mint minden ilyen aktualitás, ez is nagyon romlékony, mú­landó. Csakhogy az Edes fiaim mélyén el nem avul­ható tartalomként emberi magatartásformák örökér­vényű, mindig aktuális sza­bályozó elvei is megjelen­nek. Ugyanis nemcsak arról van szó ebben a darabban, hogy egy amerikai gyáros, Joe Kelleír hibás motoralkat­részeket szállított annak idején, a második világhá­ború alatt, a repülőknek, ez­zel sok pilóta és egyik fia halálát is okozta, s hogy e förtelmes bűn és apja ellen a másik fia, Chris fellázad. Ha csak ez lenne az Édes fiaim, a múlandóság vesze­delme valóban ott lebegne felette. Csakhogy miközben Miller elmondja ezt a törté­netet, felrajzol két örökké élő, mindig aktuális emberi magatartást. A szegedi előadásban a dráma aktuális tartalma — fájdalmas időszerűséget ad a bemutatónak, hogy Ame­rika ismét háborút visel — szemléletes, eleven társada­lomrajza, és másik rétege, az emberi magatartásformák lényegének képe, egyaránt intenzív erővel teljesedik ki. Komor István rendezésében a dráma tragikuma magával ragadó erővel tárul fel, nemosak egyszerűen tragi­kus atmoszférát, hanem messzeirányuló, úgy is mondhatnám, kozmikus táv­latot adva az előadásnak. Végeredményben, az Ember­ről és a Társadalomról van itt szó. Ez a távlat inten­zív kapcsolatot teremt a színpad és a nézőtér között, a magasfeszültségű előadás árama áthatol a rivaldán, Miller drámai tehetsége egyaránt uralkodik a színé­szeken és a közönségen. Az élőadás kiemelkedő si­kerének feltétele és egyben eredménye, hogy igazi együttest látunk a színpa­don. Minden alakítás jól felépített, világosan értel­mezhető, gazdagon árnyalt, s mégis tömör, drámaian szűkszavú. Néha egy-egy apró színpadi pillanat, amlrtt például Lydia és George kézfogása, egy egész életet, egy teljes emberi sor­sot sűrít magába, jelenete­ket pótolva és helyettesítve. Lényeges értékbeli különb­ségeket nehéz, talán lehetet­len is találni az alakítások között. Mégis, úgy gondo­lom, a főszereplők közül Kátay Endre — Joe Keller és «oresnyi László — Chris Keller — alakítását kell em­lítenem az első helyen. Ká­tay a tartalmasabb ember­ábrázolás érdekében szeren­csésen lemondott az egyéb­ként adott és kínálkozó ol­csó hatáslehetőségiekről, s a figurát teljes bonyolultságá­ban, de végül is egyértelmű világossággal formálta szín­padra. Hasonló alapokra épíH Honesnyi fiúja, aki az apa bűne elleni lázadástól eljut a társadalom elleni til­takozásig Nem izgága „hő­börgőt", hanem fájdalom sújtotta embert játszott, ez­zel is hangsúlyozva elszánt­ságának komolyságát, egyé­niségének erejét. Kár, hogy gyakori szövegtévesztései rontották az alakítás hatá­sát. Az anya bonyolult szere­pében Miklós Klára egysze­rű eszközökkel is drámai erejű, megrendítő játéka hi­teles képet nyújtott a szen­vedő asszonyról, arról a kü­lön drámáról, amelyet ez a szerep a darabban képviseL Rögtön ezután két kiugró epizódalakításról kell szól­nom. Simon Erika mint or­vosfeleség és Falvay Klára mint Lydia Lubey — bár csak percekig voltak szín­padon — rövid szerepűkben is teljes emberi jellemek és sorsok képét toldták felidéz­ni. Az emlékezetes kéznyúj­tás, amelyről már szóltam, Falvay Kláráé. Demjén Gyöngyvér Ann Dewerje egyszerűbb jellein, világosabb képlet. A modern stílusú, kifejező alakítás mindenekelőtt az alak szán­dékainak tisztaságát, egyé­niségének határozottságát hangsúlyozta. Szabó Kál­mán, mint Aim bátyja mar­káns eszközökkel ábrázolt figurát hozott a színpadra; változásának rajza hiteles és meggyőző. Dr. Jim Bayllss és Frank Lubey erőtlenebb, egyszínűbb szerepében Pa­gonyi Nándor és Szabó Ist­ván igyekezett a figura em­beri tartalmait elmélyíteni. A kis Bért szerepében Kut­ka János felszabadult ter­mészetességgel játszott Székely László díszlete jellegben és hangulatban egyaránt jól megfelelt a dráma és az előadás stílu­sának. ökrös László Ringó nélkül — Ringóval Ha megkérdeznék valakitől, mondja meg, szerinte mit nevezünk páratlan érdekességű do­kumentumnak, ilyes­mit válaszolna: Bar­nard professzor szívmű­téteinek fényképfelvé­teleit: vagy régebbi pél­dát idézve: dr. Sorge je­lentéseinek kéziratát Ezek a példák azon­ban rosszul minősíte­nek — a „páratlan ér­dekességű dokumen­tum" nem ez! Hogy mi? Aki átlapozta a Ma­gyar Ifjúság ez évi 4. számát, az tudhatja. „A négy liverpooli öt esz­tendeje" című írást dí­szítő fénykép aláírása egyértelműen közölte véle, hogy a páratlan érdekességű fotodoku­mentum nem más, mint a Beatles-egyúttes — Ringó Star nélkül. Nem elfelejtené: Rin­gó nélkül! Az öt liverpooliról szóló sorozat azonban nemcsak e „minősítés­ben" jeleskedett A lap legújabb, 8. számában, közölt folytatásban ez olvasható többek kö­zött: „... és az auszt­ráliai Salzburg havas lejtőire". Salzburg — kövér betűkkel írva. Mármint, az ausztráliai Salzburg s nem az ausztriai, ahol — mint amnyi lap annyiszor megírta — a négy li­verpooli néhány éve a Help című filmjét for­gatta — immár Ringó­val. Nem elfelejteni: Rin­góval! Most aztán izgatottan várom, milyen újdonsá­gokat közölnek még a következő Reatíes-cik­kek: természetesen már Ringóval, s nem Ringó nélkül! A. L. Intellektuális kalandfilm Beszélgetés a Falak rendezőjével Filmszínházaink csütörtö­kön mutatják be Kovács András új filmjét, a Falak-at. De már hetek óta olvasha­tunk róla: a bemutatót felfo­kozott várakozás előzi meg. Az előzetes cikkekből az de­rül ki, hogy a Falak a ma­gyar filmművészet újabb ki­emelkedő vállalkozása, an­nak a sornak a folytatása, amelyet világszerte feltűnést keltett filmjeink, a Húsz óra, a Szegénylegények, a Tízezer nap, a Csillagosok, katonák képviselnek, s amelybe Ko­vács András két korábbi filmje, a Nehéz emberek és a Hideg napok is beletartoznak. Ennek a felfokozott érdek­lődésnek a jegyében szerve­zett tegnap délután zártkö­rű bemutatót az új filmből a szegedi Fáklya moziban a Csongrád megyei Moziúzemi Vállalat. A vetítésen és az utána kialakult beszélgetésen részt vett a film rendezője, Kovács András is. A feszült izgalmasságű, közéleti szellemiségű film azokról a láthatatlan falakról szól, amelyek mindennapi tevékenységünkben, mun­kánkban körülvesznek ben­nünket. S azt a kérdést veti fel, hogy vajon mindig ott vannak-e azok a falak, ahol mi hisszük, nem távolabb, nem messzebb-e, s amit mi akadályozó, korlátozó falnak vélünk, ott tulajdonképpen nincs semmi, csak a mifelté­telezéseink. A vetítés után megkértük a film rendezőjét, nyilatkoz­zék olvasóinknak új alkotá­sáról. — A filmet — mondotta Kovács András — legtalá­lóbban, azt hiszem, úgy jel­lemezhetném, hogy intellek­tuális kalandfilm. Nagyon sok közéleti érdekű gondola­tot vet fel, de a legtöbbet — szándékosan — nem fejti ki Bakstol a Hajdúságig loptak Bűncselekménysorozat mi­att indított eljárást a rend­őrség Demeter Bertalan 26 éves, Soroksár, Dózsa György utca 60. szám alatti lakos és felesége ellen. Demeter ed­dig két esetben állt már bíró­ság előtt különféle bűncse­lekmények miatt. Most együt­tesen végigszélhámoskodták szinte az egész országot. Fe­lesége Baksra utazott roko­naik, két idős ember látoga­tására, akik eltartási szer­ződést akartak velük kötni. Demeterné emiatt lehívta Baksra férjét ls, aki egy es­— Nézze, egy ilyen virulens vírusnak nem kunszt imflueni­zát okoznia, különö­sen, ha Ázsiából jön — mondta szerényen Áíkettő, amikor meg­kérdeztem tőle 38 és 39 fok között, ho­gyan képes olyan nagy feladat megol­dására, mint fél Eu­rópa megfertőzése. Beljebb fészkelő­dött sejtmagjaim­ban, keresztbe rakta ribonukleinsavait, és kedvesen, megelége­detten. folytatta: — ... különben is összefogásban az erő. Néhány triflió­an elhatároztuk, hogy mi, Ákettők összetartunk, s ha mi ezt elhatározzuk, akkor úgy is varv mint érezni tet­szik _ Párbeszéd Ákettőve! Kivert a veríték, kettőt-hármat hö­rögtem, valóban éreztem, mit jelent az összefogás... — ... Meg aztán — tett hozzá még egy kis toxint mon­dókájához — ma­guknak, magyarok­nak nagyon jól kell tudniuk, hogyan le­het viszonylag gyor­san eljutni Ázsiából Európába... — És dessék bem­dani, vírus úr... vagy hölgy? — Nálunk az tel­jesen mindegy.,. — Szóval, bondja kedves vírus, beddlg bírják a bi oltó­anyagainkat és bed­dig óhajtanak bu­radini? — bondtam, azaz mondtam ziháló lélegzettel e nemte­len vírusnak... — Nézze, uram... Mert maga az, ugye? — Hogy a fenébe ne, hát biesoda ví­rus baga, ha dem ve­szi észre, hogy fiú vagyok-e, vagy lány! — Már megbocsát, rrű a felső részen vagyunk,,.. És ugye érheti az embert meglepetés ... Elég sok a kövér ember maguknál... Szóval, ami a kérdését illeti, a nagyapám, nem mondom, az osztó­dásra képtelenné vált az oltóanyaguk­tól, de én már na­gyon szeretem. Ügy megszoktam, hogy hiányozna is ... Na, viszlát! — Jaj, hála ég­nek, elmegy? — lel­kendeztem és már érezni véltem, ho­gyan süllyed a lá­zam ... — El hát... osz­tódni — mondta a vírus, és elhelyez­kedett a bal hilus­nak nevezett n ász­ágyon, a tüdőmben. (egri) te kihallgatta az idős házas­pár beszélgetését. Megtudta, hogy az öregek a padláson, a lucerna őrle­ményben tartják a pénzüket, kerek 50 ezer forintot. Az éj leple alatt kiszökött a lakás­ból, s a padláson addig ko­torászott, amíg megtalálta a pénzkötegeket, amelyekkel másnap el is távoztak. A pénzt Budapesten elvásárol­ták. Vettek egy Pannónia motorkerékpárt is, amelynek segítségével további bűncse­lekményeiket elkövették. Nemsokára feltűntek Sö­vényházán. Amíg az asszony kint figyelt, Demeter be­ment F. József tanyájába, ahol senki sem tartózkodott. Négyezer forint készpénzzel, élelmiszerrel és különféle tárgyakkal távoztak. Csanyteleken egy ismerő­sük házából a többi között elvittek egy 20 literes kan­nát, tele gázolajjal. Úgy vél­ték, hogy keveréket loptak, csak mikor tankolni akartak, jöttek rá tévedésükre. A gáz­olajat kiöntötték, s helyette loptak Szentesnél, a vízügyi Igazgatóság egyik munkahe­lyéről 30 liter benzint, egy másik kannában 20 liter gázolajat. Mindszentnél ugyancsak a vízügyi igazga­tóságot károsították meg. Egy lakókocsiból ellopott Demeter egy hévért, kanná­ban 20 liter üzemanyagot és más értéktárgyakat. Követ­kező állomásuk Berettyóúj­falu, ahol alkalmi ismerősük­nél aludtak. Onnan két pár kesztyűvel léptek meg. Valahol a Hajdúságban összevesztek. S amíg Deme­ter Bertalan egy félreeső úton felszakította egy lezárt személygépkocsi ajtaját, a felesége otthagyta, kereket oldott. Az autó, mint kiderült, egy rendőrtiszté volt, aki a kocsiban hagyta köpenyét. Bertalan csak ezt tudta ma­gával vinni, de útközben el­vesztette, amíg a dúlőutakon motorozott, hogy megszökött feleségére találjon. A közeli útőrhöz is betért, ahol előt­te együtt voltak. Az útőr nem volt otthon, házát lela­katolta. Demeter a lakatot leverte és behatolt a lakás­ba, ahonnét egy táskarádiót vitt eL A rendőrtiszt közben észrevette kocsija feltörését és köpenye eltűnését, s utá­naeredt a tolvajnak, akit megtalált és előállított. Te­kintve, hogy Demeterék a szegedi járás községeiben kezdték el bűncselekmény­sorozatukat, ügyükben a sze­gedi városi és járási rendőr­kapitányság fejezte be a nyomozást. A szegedi járás­bíróság hamarosan tárgyal­ja a szélhámos házaspár ügyét. L. F. részletesen. Számít a néző aktív közreműködésére, arra, hogy a vetítés után tovább­gondolja az elhangzottakat. Annál inkább fontos ez, mert a Falak szándékai sze­rint azt akarja sugallni, hogy nemcsak a szereplőkről, ha­nem mindenkiről szól. El kell menni az igazi falakig, átlépve azokat, amelyek nem a valóságban, csak a mi kép­zeletünkben, előítéleteinkben élnek: ez mindenki problé­mája. — Mikor készült a film? — Most ősszel, öt hét alatt Legalábbis a forgatás: Buda­pesten és Párizsban. De a forgatókönyvet előtte 15 hó­napig írtam. — Milyen volt a párizsi munka? — Nehéz, de gyors. Mind­össze tíz nap állt rendelke­zésünkre. Párizsból szinte alig láttunk valamit Állan­dóan azon a néhány utcán jártunk, amelyek a filmben „játszanak". Gábor Miklós csak az utólsó nap délután­ján jutott el az egyik múze­umba. Ráadásul szinte telje­sen amatőr-alapokon dol­goztunk, világítás stb. nélkül, s a stáb is kicsi volt a szo­kásos 30—40 ember helyett mindössze négyen voltunk­De ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — gyorsab­ban haladtunk, mint máskor. — Hol vetítették már a fil­met? A szegedihez hasonló zárkörű vetítésen Pécsett és Budapesten az Egyetemi Színpadon. Azt tapasztaltam, a nézőket néhány dolog meghökkentette. Nálunk nincs hagyománya az ilyen jellegű filmeknek, a filmesz­szének. De talán éppen ez — te­gyük hozzá a rendező véle­ményéhez — járul majd hoz­zá ahhoz, hogy a nézők to­vább gondolkodjanak, vitat­kozzanak a vetítés után. Csütörtöktől Szegeden is. ö. L. Duna­konferencia Dr. Fekete György, a MA­HART vezérigazgató-helyet­tese volt az egyik meghívott előadója annak a tudomá­nyos tanácskozásnak, ame­lyet hétfőn az ausztriai Du­na-szakasz kiépítésének kér­déseiről rendeztek Bécsben, osztrák, nyugatnémet, svájci és magyar szakértők részvé­telével. Az osztrák tervek szerint a következő húsz év­ben további hat erőművet építenének a Dunán. A terv megvalósítása egyben hozzá­járulna ahhoz is, hogy a fo­lyót mielőbb hajózhatóvá le­hessen tenni a nagyobb te­herbírású vizijárművek szá­mára is. A 10. számú A K ö V kellő számú jelentkezés eseten saját szervezésű különjáratot indít BUDAPESTRE, 1968. MÁRCIUS 6-ÁN, a budapesti Vasas - Benfiea nemzetközi labdarúgó-mérkőzésre Részvételi díj: mérkőzés jeggyel együtt kb. 115,— Ft Jelentkezni lehet 1968. február 27-ig a 10. sz. AKÖV Személvforgalmi Osztályán. Szeged, Marx tér 10—11. Telefon: 12-298. xS. 133105 Kedd. ÍM. február U. DÍL-MAGYARORSZAG $

Next

/
Oldalképek
Tartalom