Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

Almák és emberek Hősszú, szép betűkkel frt Kálmánné húga volt. Annak jókora üres lóistállót. Ttt ls levelet kaptam Dorozsmáról, idején édes gyermeküknek lehetne egy raktár, de akár a Fetófi utca 49-ből Mikorra fogadták. Amidőn a nevelő- egyi _ ha nem „ olyan jaj_ végig olvastam, előttem alít apa elhalt, torvény szerint a a nagy riport, ez volt a címe: rangos porta fele jussként „Sídmktrefésben — érdem- őrá, Daka Jozsefnera szállt... telenül". A főszereplője egy szeretetreméltó öreg, fehér­hajú asszony volt, akit a gyerekei elevenen szeretné­dejó — lakás is. Van itt még egy másik nagy gazdasági épület is. Okos elrendezéssel abból is lehetne valamit csi­nálni. Mikor megmondtam, hogy tudnék én itt nem ket­Bppen hazaért özv. Kál­nek eltemetni. Igen. ez már mánné is, mutattam neki a t6> de akár három lakást is nem új... A juss. Ilyeneket frt nekem ez a fehérhajú asz­szony (mert valóban fehér haja van már): „Tűrtem, csak tűr­tem, de most már életveszélyben na­gyok." Tovább: „Vem tudhatom, mi­óta van a fiatalok­nak foguk ahhoz, hogy szilleiket sárba tapossák... * Ki irta a dorozsmai levelet? — Mi az igaz benne? csinálni, az idős asz­szony feljajdult: „De nekem haszonélveze­ti jogom van min­denre, még arra a kis konyhára is!" — Asszonyom, ha ön szülne, odavinné a gyerekét, abba a parányi disznóólba? Szembrebbenés nélkül válaszolt: m Dorozsmán elsőként Né­meth Imrénének, a tanács vb titkárának adtam kezébe a levelet. Tagadta, hogy 6 írta. — Persze, hogy oda. — Az De hiszen saját kézjegye áll *án hosszadalmasan bizonyí­__n f-A.nr„ totta, hogy az a hely meny­rajta? Nem az en írásom — • , , . __ j. j * • .1 nyivel kedvezőbb egy ujszü­mondta. de ettől függetlenül iöttnek> mint az almáknak. a levél minden szava igaz — mert az alma télen fagybiz­Í^T^éATondMtamV P*»« nem - 0^asta. Ez- tos helyet kivan. mert tudom róla rég. hogy után leírhatatlan történetek rrr nemcsak köztisztviselő, ha- következtek arról, hogy 6 I * ' ^ nem anya is, s nem is a annvira szerette ezeket a fia- .. . . . . . . legfiatalabb nemzedékekből. . . * . . r . .. ..... .. Megint vaskos parbeszé­Elolvasta, . belehalványo- ta,okat' hoe> eskm6]uk utan dek következtek. Daka és az dott. saját utcai szobáját is fel- anyósa között. Szórói-szóra — E- nem igaz, Legalább- ajánlotta nekik, lakjanak megállapíthattam: a titkár­is nem így igaz. Ismerem én ott asszony valóban kitűnően is­a Daka Jóskát. sűrűvérű. meri ezeket az embereket. Előadói estek Gazdag, tartalmas kultu­rális programot dolgozott ki a következő hónapokra a József Attila Tudomány­egyetem kulturális bizottsá­ga. Közöttük a legnagyobb figyelmet több országos hí­rű színművész előadói estje érdemli. Ezeknek az estek­nek sorát a most feltűnt fiatal előadóművész, Sándor Györgv február 28-i vendég­szereplése nyitja meg. Az író-színész Sándor György ezen az esten abszurd hu­moreszkjeit mutatja be — ] már tájékoztattuk ezekről olvasóinkat — az Ady téri egyetem nagytermében, az előadói estek állandó helyén. Márciusban Major Tamás lép a tudományegyetem kö­zönség elé. Mensáros lósz­ló — ugyancsak márciusban — megismétli Szegeden már bemutatott XX. század cí­mű műsorát. Áprilisban Nagy Attila és Somogyvári Rudolf vendégszerepel, má­jusban pedig Dugonics-em­lékestre kerül sor, a nagy szegedi író halálának 150. évfordulója alkalmából. Az irodalmi műsorokat egy operaest színesiti. lobbanékony ember, ez — Igen — vágott a vő sza- Daka menhelyi gyerekként, tOV megse igaz. v» —> de három nap múlva jószándékú, tisztességes pa­A Petőfi utca 49-ben éppen már visszakérte. Azt mondta, rasztszülöknél nevelkedett fel 6 nyitott ajtót. Lakásukba mégis tán a konyha lenne ne- iU-a kÖ7elbenJ1 vezetett Lakás' Ez túlzás egGSZ fa,u tud a- Kalmanné Parányi udvarra nyíló mosó: kd"k a Jobb. Bele is egyez- a nevelőszülők ellen tüzelte konyha, ahol csak a küszö- tünk. a fiút, kcrte, ne a neveloszú­bön; ott is görnyedve tudtam Nem ^knl később, egy h™ megállni. Felesége éppen va- hazatértek a fiatalok, ^hajlékukban A salt. lathattam: mar az utol- ,,,.., .,,,., non a sajai najitKuivoan r. só hónapiát viselt Ez az asz- holmijaikat szetdobalva az nevelőszülők is ragaszkodtak szonv itt fog szülni? Ide hoz- udvaron találták. A tanács a a fiatalokhoz. Végül Daka tánrónt1 peSsSgot s SértaSSki^ eler a birtokháboritási pert a fia- rint útravalót. Ezután ríha­belül túrja a vakolatot. Sö- taIok jertek. Most vissza ros gyorsasaggal peregtek az tét. mint egv kripta. Benyo- kellene költözniük a kony- események. Kitűnt, hogy ez másom korántsem lett volna hába. de azt hiszem, ez már ^máfr^gontMt"1 "ak & hetetlen. Közben kulcsok ím***1*" SvZkisXiírííkíé: k™< ^ « feltárult a Olcsó jó1 munkaerőre akart nyelemre berendezett, büsz- nagy ház- másik szárnyának szert tenni, mert drága a ke ház állt volna, melyben ajtaja. A kilós lakat mögött napszámos. A . Wny, amikor i í.n, . ... . , a házhoz került, megtudta, az anya lakik, egyes egyedül. meg egy jókora szoba-kony- hogy anyósa súfyos tartozás: az. aki a levelet írta: öztt. bas iakásba léptem. Annyira ban van a tsz-nél. mert saját Kálmán Ferencné. A picike új, hogy még parkettázva „törvényei1' alapján ítélke­pedig. aki hamarosan meg- sincs Rendeletetését tekintve Zett' s, éveken at nem fizette születik, az unokája lesz a]maraktar. Almakupacok a * • ^^ minSí Bár azt írta hogy a fiatal sarokban, sok alma ládákban, megfizetett jogos részesedés­anya csak nevelt lánya. Aki- A küis6, másik szobányi he- ként a termésből. Az adósság nek olyan szegények voltak iyi„égben pedig kolbászok, fejében jogosan egy egész a szülei, hogyha ő nem veszi sonkák fognak sorban a rú- Sk^DaialSg szárnya ala a kislányt, bizo- dákon. Tovább egy borospin- vette, hogy rászedték. Fel­nyosan meghal. Ám kiderült, ce következett. kisebb-na- mondta a munkát anyósa hogv az a lány, aki most ^.„bb hordókkal. Anélkül, szőlőjében, gépkocsivezetőnek anya les. mégis véréből va- hogy közöltem volna gon- ^Uá/S'^yen fo, mert a szülőanyja özv. dolatalmat, áttelepítettem az az akjnek csak almákat almákat a pincébe, megfelez- adott az élet... tem a pincéhez ragasztott Csépi József rsruiBGr PinrOKONA HA Cs CUKIiASZATI ARUBÉMUTATOT tartunk. reütönökőn pénteken árusí'ácsal bekötve a Kárára utca en esemeseboltban. rá esy­110­Kényelem ár-ét Indulhatunk a Holdra B. B. KonMrtaittyinov fizi­kus. ? Sxov.iet Tudományos Akadémia airlnf ke interjút adón T. Huiorar lucoszliv újságírónak, a rágráoi Vjes­nik munkatársánaá,' a Szov­jetunió holdkutatási prog­ramjáról és az űrkutatás időszerű problémáiról. Az Interjúi kivonatosan ismer­tetjük. — Szakértóink rendkívül sok bonyolult problémával foglalkoznak. Tavalyi si­kereink közül a legbüsz­kébbek a Venus—4 telje­sítményére vagyunk. Elő­ször is az űrszondát Föld körüli pályára vezéreltük és csak utána indítottuk hosszú útjára. Útközben többször is korrigálni kel­lett a műbolygó pályáját, hogy pontosam eltalálja célját. Erőfeszítéseink si­kerrel jártak, mert Föl­dünktől 78 millió kilomé­ternyi távolságban a Ve­nus—4 elérte az Esthajnal­csillag légkörének külső határát. A legbonyolultabb munkák csak ekkor követ­keztek, üzembe kellett he­lyezni a rádió adó-vevő készüléket, hogy a műsze­rek által észlelt adatokat eljuttassa hozzánk. — összefoglalásként hangsúlyoznom kell. hogy egy-egy világűri vállalko­zás sok szakember gondos munkáját követeli meg. A Venus—4 műszerei lemér­ték az Esthajnalcsillag légkörének terjedelmét., az atmoszféra hőmérsékletét es vegyi összetételét. Az adatokból megállapítottuk, hogy földi értelemben vett élet a Venuson nem ala­kulhatott ki. Ezt természe­tesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a Venus légkörének magasabb ré­szeiben nincsenek egvsze­rű szervezetű élőlények. A kutatásokat tovább foly­tatjuk és reméljük, hama­rosan újabb műből ygót küldünk az Esthajnalcsil­lag irányába. — A Hold-utazás már nem tekinthető a képzelet szüleményének. Meggyőző­désem szerint már a kö­zeljövőben megvalósul. A vállalkozás előkészületei befejeződtek. Van még né­hány megoldatlan problé­ma, mint például a nap­fény káros hatásának ki­küszöbölése, de ezen már dolgozunk. Ha az űrlabo­ratórium egyszer eljutotta Holdra, elmozdítása, a to­lórakéták megindítása és leállítása egyáltalán nem nehéz. Sokkal bonyolul­tabb manóver lesz vissza­indulni a Holdról, hiszen ott nincs rakétakilövő­telep. — Az amerikaiak azt mondják, hogy űrhajósaik 1970-ig biztosan eljutnak a Holdra. Lehet, hogy elsők lesznek. Sajnos, az űrku­tatás még mindig verseny, presztízskérdés. Ahogy azonban tovább kutatjuk a világűrt, mindinkább töb­ben emlegetik az együtt­működés szükségességét Beszélt Konsztantyinov a repülő csészealjakkal kapcsolatos „hírekről" is. — A tudomány sokat fejlődött az utóbbi időben, és az emberek elvárják, hogy a tudósok minden je­lenségre válaszoljanak. Minden jelenséget mi sem tudunk megmagyarázni. Menzej kollégám vaskos könyvet írt ezekről az égi­jelenségekről. és megálla­pították, hogy természeti tünemények, általában nagy magasságban úszó felhők. Két évvel ezelőtt, amikor Kanadában jártam, az újságírók nekem szö­gezték a kérdést, hogy ml a helyzet nálunk a repülő­tányérok ügyében. Azt vá­laszoltam nekik, hogv ná­lunk ilyesmit nem láttak. Nem szabad elfelejteni, hogv általáhan a tudo­mánytalan és a véletlen megfigyelések adnak okot a repülőtányérok észlelésé­re. Nem tudom elképzelni, hogv naprendszerünkben a Földön kívül hol fejlőd­hettek ki értelmes lények. Megállapítottuk, hogy a Venuson semmi esetre sem, a Marson viszont túl­ságosan nagy a hideg. Arrrf pedig a na prendszerűn kön kívüli csillagokat flleti... « legközelebbi naprendszer tőlünk négy és fél fényév­nyire van. Ez óriási távol­ság. A rítágűrkutatis költsé­geiről a neves fizikus a kö­vetkezőket mondotta: — A vflágúrkutatás nem ls olyan drága dolog, vi­szont nagyon hasznos. Nemcsak a tudományt ás a technikát fejleszti, ha­nem a gazdasági életet fc. Megkönnyíti az időjóslást, a tengerhajózást és a légi­forgalmat, egyszerűsíti a térképészeti felvételezést és a geológiai kutatásokat Hallottam én is már olyan kijelentésekről, hogy ha lemondanánk a világűrku­tatásról. az emberiség sok­kal boldogabb lenne. En nem hiszem. Szilárd meg­győződésem szerint az em­beriség csak boldogabb le­het az űrkutatással. Crtssftjak kedves ayyfele­lnket. hogy u 1968. évi IBUSZ társasutazások programja megérkezett Vállalatok figyelmébe •Janijuk IBUSZ flzetö­venrtóg szolgálatainkat Szegeden rá vldóken. ílrezlelec felvilágosítás: IBUSZ. Szegeti. Kárász utca 4. szám. N éhány éve még film is készült azzal a címmel, hogy Miért rosszak a magyar filmek?... Legutóbb, ha jól emlékszem, a pécsi filmszemlén valaki már fordítva tette fel a kérdést: Miért jók a magyar filmek? Aki a kritika elég nagy részének hangjából követ­keztetne. az manapság még feljebb tehetné a jelzőt: eszerint nemcsak kitűnó, de világszín­vonalú lett a magyar művészfilm. S hogv itt nemcsak nemzeti elfogultságról van szó. ar­ról tanúskodott a filmkritikusok nemzetközi szervezetének, a FIPRESCI háromnapos buda­petsi vitája, ahol külföldi műbírálók mai ma­gyar „filmcsodát" is emlegettek. Miképpen értékeljük ezt a változást? Kétség­telen, hogy a siker első, ösztönző reakciója a büszkeség: a francia, a szovjet, a lengyel, az angol, a svéd, a csehszlovák, meg még né­hány „új hullám" meg „új iskola" után mi is az élre törtünk — s ki nem örülne ennek? S mindjárt válaszoljunk arra a kérdésre is, hogy ennek a kritikusi és külföldi sikernek miért nem felel meg teljesen a hazai mozilátogatók statisztikája? Nemcsak nálunk nem felel meg, de nem felel meg másutt sem: a hatvanas évek művészfilmjét — sajnálatos, de így van — teszem a harmincas évek filmjétől az is elvá­lasztja, hogy akkor többnyire egybeestek az újt­tó törekvések a közönségsikerrel, míg ma jóval ritkább ez az egyezés. Sok mindennel függ ez össze, kezdve azon, hogy ma a korábbinál sok­kal több a mozinézők között a gyerek, meg a fiatalkorú, akinek művészi igénye sajátos, egé­cb vitáig szen odáig hogy a régi film oly mértékben iparosodott el, vált üres szórakoztatássá, „álom­gyárrá" — ahogy Hollywoodot nevezik —, hogy a film igényes művészei fellázadtak e ten­dencia ellen és szinte arra törekedtek, hogy a közönség minden beidegzettsége és elvárása ellen irányuló filmeket készítsenek. Valóságos antifilmeket, amelyek az érthetetlenségig nehe­zek: elvont, gondolati müveket, amelyekből hi­ányzik minden cselekmény, amelyek nem köny­nyü időtöltést nyújtanak a nézőnek. Nálunk ezek a törekvések teljesen sohasem bontakoztak ki. De ez nem érvénytelenítette azt a felismerést, hogy a film csak addig le­hetett ..mindenki filmje", amig nem nőtt fel: az egységes moziközönség a film serdülő korá­nak i'oít velejárója, be kellett következnie az osztódásnak, a különféle közönségrétegek szét­válásának, (mint ahogy nem egységes a közön­ség az irodalomnál, más-más rétegek mást­mást olvasnak). Ez igaz is, ha nem tévesztjük szem elöl a szocialista célt, amely végül is a műveltség és az életszínvonal emelésével, a tár­sadalmi tevékenység minden oldalának fejlesz­tésével — arra irányul, hogy magasabb szinten mind az irodalomban, mind a filmben újra egy­séget hozzon létre (az egyéni igények széles sv-k'>-umAt fiávelembe vevő egvséget). H a így tekintjük az új magyar filmek láto­gatói statisztikáját, példának okáért olyan súlyos problémákat görgető, mű­vészileg igényes alkotások nézőszámát, mint a Husz óra, a Hideg napok vagy a Szegénylegé­nyek, amelyek mind egymillió körül varrnak, tehát a tömegsikernek örvendő úgynevezett kö­zönségfilmek látogatóinak körülbelül a felét érik el. akkor azt mondhatjuk, hogy ez az arány nem természetellenes, nem mond ellent álta­lános célkitűzéseinknek sem. Ezekről a filmek­ről általában elmondhatjuk, hogy feszültséget teremtenek a nézőtéren, ami azt is jelenti, hogy ha nem is egyformán érti őket mindenki, és nem azonos szinten, (ami egyébként is lehetet­len), de szólni tudnak közönségükhöz, kér­déseket vetnek fel. és nem akadémikusan, ha­nem művészi élményként, amely a nézőket fel­kavarja. A „csoda" szó egvébként nem szerencsés, többek között azért sem, mert egyneműnek mu­tatja azt, aminek legnagyobb pozitívuma ép­pen az, hogy soknemű. Aki azt a benyomást kel­ti, hogy azok a magvar müvek, amelyekről itt szó van. csak csodálatot, legfeljebb méltató magyarázatot érdemelnek, bírálatot nem, azt veszti szem elől, ami ebben a magyar „új hul­lámban" a legfigyelemreméltóbb: tudniillik az, hogy ez egy egymással is vitázó, s nem is lé­nyegtelen kérdésekben élesen polemizáló áram­lat, amely csak olyan alapvető vonatkozásokban mutat fel közös jegyeket, mint a humánum szolgálata, a szocialista környezethez való po­zitív viszony, az a meggyőződés, hogy az új tár­sadalom az egyén boldogulásának lehetőségét biztosítja. Ez^n tűi legfeljebb a stílusban lelhe­tő fel néhány általános ismérv. N-héz lenne már azonban közös jegve­ket találni bennük, ha ennél is tovább mennénk. Vegyük a sorban elsőnek a Húsz órát, amelv egv falu keresztmetszetében lényegében e felszabadulás óta eltelt évtizedek keresztmetszetét adta. Hallatlan eles es kö­4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vmárasa. 1968. február XS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom