Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-07 / 31. szám

tó KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Immár kerek egy hete folyik egész Dél-Vietnamban a feszabadítási front offenzívája: továbbra is megállapítha­tó, hogy az amerikai főparancsnokság minden erőfeszítése ellenére a kezdeményezés a szabadságharcosok kezében van. Ök határozzák meg — teljesen váratlanul — az új ösz­szecsapási pontokat, vagy vonulnak vissza más területek­ről. Megállapítható, hogy az amerikaiak semmilyen módon nem tudják ellenőrizni a felszabadító erők mozgását. Ezért technikai eszközeik egyre barbárabb bevetéséhez folya­modnak, miáltal nemcsak a pusztulás növekszik az egy hét­tel czelőttig nyugodtnak számító dél-vietnami városokban, hanem írmagja sem marad a „pacifikálási programnak". A bombázók és a tüzérség által pusztított városokból tízez­rével menekül a polgári lakosság. Már önmagában ez a tény meghatározza, hogy kinek van igaza a szabadságharcosok offenzívája nyomán egyre élesebben folyó amerikai politikai vitában. A Johnson-kormányzat óriási erőfeszítéssel pró­bálta megmenteni katonai-politikai stratégiája mítoszait, amelyeket az elmúlt napok szertefoszlattak. A tűzerő fölé­nyében bizakodó, kincstárian optimista katonai közlemé­nyek ellenére Amerika-szerte növekszik a meggyőződés, amit Edward Kennedy úgy fogalmazott meg, hogy „A par­tizánok kiemelkedő politikai győzelmet arattak". E tekin­tetben döntő tényező a dél-vietnami városi lakosságra gya­korolt hatás, amit másik oldalról éppen az amerikaiak bombázása is fokoz. Természetesen az amerikai „héják" gőzerővel követelik a „megtorlást", elsősorban a VDK ter­ror-bombázásának fokozását. A háborús pártnak ez a kudarcok miatti íelbőszülése érezhető a Pueblo-ügyben is. Amíg Rusk külügyminisz­ter vasárnapi McNamarával közösen tartott tv-interjújában lényegében engedett a tényállást tagadó hivatalos amerikai álláspontból, 24 óra elteltével mintegy helyesbített: újabb harcias kiíakadásokra ragadtatta magát a kémhajó ügyé­ben. Általában véve mindkét ázsiai válság esetében o harag látszik a Johnson-kormányzat tanácsadójának, holott a jó­zan politikai körök éppenséggel az egész koncepció újra­értékelését tartják sürgetőnek. Ez a politikai csata párhu­zamosan a dél-vietnami elkeseredett harcokkal egyre in­kább kibontakozik. Ez utóbbiakra visszatérve még megem­líthetjük, hogy egyre feltűnőbben cáfolgatják Westmore­land saigoni főparancsnok menesztésének hírét; elképzel­hető. hogy hamarosan mégiscsak megtalálják a tábornok személyében a szükséges bűnbakot. Tito jugoszláv elnök hétfő óta Kairóban Nasszer­ral tárgyal a közel-keleti válságról, s a megfigyelők e tár­gyalásokat rendkívül fontosnak minősítik. Hírügynökségek szerint Tito korábbi rendezési tervének új változatát ké­szítette el. A másik tárgyalássorozat voltaképpen csak a közel jövőben kezdődik: U T hant ENSZ-főtitkár kedd este indult el Indiába, ahonnan Moszkvába, majd Londonba utazik. Tekintve az állomáshelyeket és a három országnak a Vietnammal kapcsolatos genfi értekezleten, illetve a vi­etnami nemzetközi ellenőrző bizottságban betöltött szerepét, a megfigyelők számos kombinációt fűznek a főtitkár tár­gyalásaihoz. Természetesen korai lenne bármiféle találga­tásba bocsátkozni, hiszen bizonyossággal csak a tárgyalá­sok témáira következtethetünk. Maga az út és állomásai azonban feltétlenül figyelemre méltóak. Az USA a kereskedelem fejlődését gátolja Felszólalások az UNCTAD indiai ülésén 0 Üj-Dellii (MTI) Az ENSZ második nem­zetközi kereskedelmi és fej­lesztési értekezletén kedden beszédet mondott Ivan Bu­dinov bolgár külkereskedel­mi miniszter. Hangoztatta, hogy a Genfben megtartott első értekezlet határozatait több ország nyíltan szabo­tálta. Csak a szocialista or­szágok fejlesztették a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködést a Genfben elfoga­dott ajánlások szellemében. Megállapította, hogy az Egyesült Államok diszkrimi­nációs politikája kerékkötő­je a kelet—nyugati kereske­delem fejlődésének, kiemel­te az UNCTAD egyetemes jellegét, s állást foglalt amellett, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságot nyilvánítsák az értekezlet teljes jogú tagjává. Frantisek Hamouz cseh­szlovák külkereskedelmi miniszter hasonlóképpen követelte az NDK teljes jo­gú részvételét a második UNCTAD-konferencián. Eugene Rostow amerikai külügyminiszter-helyettes igen élesen reagált a bolgár küldöttnek az Egyesült Ál­lamok globális politikáját bíráló megállapításaira. Azt állította, hogy Budinov ki­jelentései „nem tartoznak az UNCTAD fórumára". Anthony Crosland brit kereskedelemügyi miniszter arról beszélt, hogy Anglia osztja a fejlődő országok fo­kozott megsegítésének pa­rancsoló szükségességéről szóló véleményeket, ám az A Német KP nyilatkozata 0 Berlin (MTI) A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatot adott ki abból az alkalomból, hogy a Né­met Demokratikus Köztár­saság új alkotmányának tervezetét — végső formá­ba öntése előtt — széles körű országos megvitatásra bocsátották. Ez a dokumen­tum — hangzik a nyilatko­zatban — arról tanúskodik, hogy az NDK-ban jelenleg megvalósítják az immár százéves német munkás­mozgalom legjobb képvise­lőinek, a humanizmus ieg­jobb képviselőinek remé­nyeit és vágyait. Az NKP nyilatkozata rá­mutat. hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságban ar­cátlanul felüti fejét a neo­nácizmus, újra háborúval fenyeget a militarizmus és a revansizmus, a kormány pedig szembehelyezkedik a feszültség enyhítését szolgá­ló mindenfajta politikával, s követeli a határok felül­vizsgálását. Az NDK alkot­mánytervezete ezzel szem­ben hangsúlyozza, hogy a Német Demokratikus köz­társaságban felszámolják a militarizmust és a náciz­must, s az alkotmányban elvként fektették le a béke. a népek közötti kölcsönös megértés és biztonság poli­tikáját. Kösületek éa termvlőasövetkeaeleh! 1968. évi fénycső és fény csőiirmai ura igényeinek folyamatos kielégítését vállaljuk az alább) típusokból: Belsőtéri szabadonsugárzó Belsőtéri mélysugárzó Műanyag burás Por- és páramentes. Bővebb felvilágosítást szegedi (Bakav Nándor u. 52.), illetve békéscsabai (Szerdahelyi út) te­lepeink adnak. Kérjük, hogy megrendeléseiket legkésőbb feb­ruár 15-ig juttassák el fent közölt telepünk egyikéhez. Csongrád—Békés megyei Vas és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat S. 132 293 Látásmód angol fizetési mérleg nem teszi lehetővé, hogy Anglia „bármiféle kötelezettséget vállaljon a brit segítség méreteit illetően". A japán külkereskedelmi és iparügyi miniszter kö­zölte, hogy a fejlődő orszá­gokba áramló japán tőke az 1964-es évi 290 millió dol­lárról 1966-ban 540 millió dollárra emelkedett. Az uruguayi külügymi­niszter elítélte azt a gya­korlatot, hogy korlátozzák vagy leállítják a fejlődő or­szágok nyersanyag-export­ját és állást foglalt amellett, hogy dolgozzanak ki prefe­renciális rendszert a kész­termékek és a félkésztermé­kek exportjára. Gaffar pakisztáni keres­kedelmi miniszter szerint a segítségnek az legyen a cél­ja, hogy előmozdítsa a fej­lődő országokban olyan erő­források létrehozását, ame­lyek lehetővé teszik a kül­földi segítségtől való füg­gőség mielőbbi felszámolá­sát. Amikor a fajgyűlölő dél­afrikai rendszer képviselő­jének felszólalására került sor, a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország, vala­mint afrikai, ázsiai és la­ti n-ameri kai országok dele­gátusai — összesen mintegy ezer küldött — elhagyták a tanácskozás színhelyét, ami­kor a dél-afrikai küldött az emelvényre lépett. Moszkvai elmények 1. Metrón ós gyalogosan Másfél napos utazas vona­ton fárasztó, de a végéhez értünk. A kocsi ablakából már Moszkva panorámájá­ban gyönyörködünk; talál­gatjuk, a hatalmas épületek miféle célt szolgálnak: Hi­vatal? Kultúrpalota? Tár­sam, Jóska, éppoly tájéko­zatlan, mint én. Magda már létta Moszkvát, tavaly itt töltött néhány napot. Majd, ha hazafelé tartunk, én is többet fogok tudni. Két hó­nap ... Hát ez a város lesz otthonom hatvan nappalon és éjszakán. Bízom benne, hogy nem rejtegeti csodáit; de bár rejtegesse, én felfe­dezem. Egy-két perc múlva puhán megáll a kocsisor. Moszkvá­ban vagyunk. Állunk hegy­magas útipoggyászunk mel­lett, szívjuk a friss levegőt, hallgatjuk az ismeretlen hangokat. Több szerelvény is befutott, nagy nyüzsgés, em­berek cipekednek, hordárok kiáltoznak. Jó lenne valahogy eljutni a szállásra! Odafurakszom Magdához, aki a helyi közlekedési lehe­tőségekről tart kiselőadást. — Ha sietsz, ülj taxiba. Olcsó, és a kapuban tesz le. Van metróállomás is a szál­lás közelében; fillérekért utazhatsz autóbusszal, vagy trolival is, mindkettő ott áll meg a ProDvajuznaja utca elején. Innen jó villamosjá-' rat nincs. Metrón át kell szállnod. Troli, taxi, autóbusz, met­ró? Nem kétséges, hogy mit választok, tartson bár egy óráig a 15 kilométeres űt, én megnézem a metrót. Itthon mást sem hallottam, mint hogy gyönyörű, hatalmas és igen gyors. Valóban az. A mélybe vivő mozgólépcsős alagút nyeli a tömeget. Jó 40—50 kilométeres mélység­ben tesz le az exkalátor. ahogy itt a mozgólépcsőt ne­vezik. Friss szél fogad. Lá­bam alatt szürke, csiszolt gránit, a félköríves boltoza­tok márvánnyal borítva. El­sodródom Jóskáéktól, nem lehet megállni, az áradat fo­lyamatos, én vitetem magam vele. Neonfényes vágat, 2—3 perc múlva gyorsvonat-se­bességgel robban elő az alag­útból* egy szerelvény. Em­berfolyam kifelé, nyomako­dás befelé, s már falhoz is lapít a szokatlan gyorsulás. — A, ti is ide kerültetek? Hogy tetszik a metró? — fe­dezem fel társaimat. Vala­hogy nem túl lelkesen nyi­latkoznak, mert ugye két bőrönd meg egy táska ebben a forgatagban kínos. — Azt hiszem, itt kell át­szállnunk. Ujabb hatalmas csarnok, mozgólépcső, száguldás a sö­tétben — és már meg is ér­keztünk. Napfény. A zsivaj után csend. Jó lenne, ha tudnánk tájékozódni, de már a föld alatt csődöt mondott ez a tudományunk. Szerencsére itt egy könyvárus pavilon. — Térképet akarnak? Nézzék, van egy közlekedé­si és egy városképi, de az sajnos angol. Ja, külföldiek? — formálódik mosolyra a néni arca. Megveszem mindkettőt, hetvenöt kopeket akkor is megér, ha sohasem haszná­lom. Gyorsan megy az elhelyez­kedés a szálláson. Egy kis hazai kolbász, és gyerünk a városba! Ugyan ki maradna otthon első nap, még ha ha­lálosan fáradt is? Az élelme­sebbek kezében már ott egy könyvecske a városról. — Hat és fél millió lakos, I milliós napi turista- és át­menőforgalom, 8—9 új vá­rosrész; Moszkva átmérője 35 km, a körbefutó autóut 109... — hallom a szomszéd szobából. Hol is kezdjem? Itt állok a világ negyedik legna­gyobb városában elegendő zsebpénzzel, térképpel és 8 órányi szabadidővel. A tér­kép a közelben forgalmas út­vonalat jelez; Leninszkij proszpekt. Elsétálok oda, on­nan majd metróval a belvá­rosba. Ez itt a Profszajuzna­ja 22., úgy 40. körül metszi uk-ankat a nagy sugárút. Azért a mi utcánk sem szé­gyellnivaló. Az épületek szintmagassága 7—8 körül mozog, a lakások ablakai tágasak, sok az erkély. Szer­gej Leontovics, szállónk őszes gondnoka mondta, amit nem kis irigységgel hallgattam: — Moszkvában sokan él­nek modern épületekben. Az utóbbi tíz évben 3 millió em­ber költözött új lakásba. Ha faházakat akarnak látni, ki kell menniük a perifériára. Bizony egy órámba került, míg a kiszemelt sugárutat elértem, mert itt egy ház­szám nagyon gyakran egy ut­cányi járást jelent. De meg­érte. A sugárút kényelmesen széles, gyalogos nem zavar­ja a kocsiforgalmat, min­den útkereszteződésnél aluljáró. Hömpölyög a Vol­gák és Moszkvicsok sora a 9 kilométeres utcán, érezhető is a levegőben a benzinszag. No, nézzünk meg valamit a belvárosban is. A föld alól a Marx-proszpekten bújok ki, előttem hatalmas vörös épület. Inkább kérdezőskö­döm, s ha kell, újabb jár­műre ülök, de ma már alig tudok járni. Az a vörös épület? Az a történeti múzeum. Mellette sokan igyekezenek felfelé, a Vörös térre mennek. Most már csak kívülről láthatják a Lenin-mauzóleumot, mert naponta kettőkor bezárják. Meg kellett szoknom, hogy 1—2 perces beszélgetés alatt is barátommá válhat bár­mely moszkvai, olyannyira szívélyesek és jószóndékúak.' Óvatosságra int a barát­kozással kapcsolatban egy orosz közmondás: „Elfogy kettőtök asztalán egy pud (16 kg) só is, mire megisme­red az embert". Van egy má­sik is: „Bár ne legyen száz rubeled, de legyen száz ba­rátod." En ezt fogadtam el. Nem bántam meg. Halász Norbert Thompson Kosziginnál 0 Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben fogadta Llewellyn Thomp­sont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és megbeszéléseket folytatott vele. A találkozóra Thomp­son kérésére került sor. ENSZ-bizottság 0 New York (MTI) Az ENSZ emberi jogok bi­zottsága megkezdte 24. ülés­szakát. Az ülésszak napirendjén szereplő kérdések között van a görögországi politikai fog­lyok helyzete. A vita alap­ja az a jelentés, amelyet a bizottság külön albizottsága terjesztett be. Az albizottság jelentésében elítélően szól arról, hogy Haiti szigetén is kegyetlenkednek a politikai foglyokkal. Elfojtják az em­beri jogokat a Dél-afrikai Köztársaságban, Dél-Rhodé­siában, az afrikai portugál gyarmatokon. Szovjet légelhárítás 0 Moszkva (TASZSZ) A Pravda keddi számában Pavel Batickij hadseregtá­bornok, a honvédelmi mi­niszter helyettese, a szovjet légelhárító erők főparancs­noka rámutat: a Szovjet­unióban mindent megtesz­nek, hogy tökéletesítsék a légelhárítást, aminek ma stratégiai jelentősége van. A tábornok a továbbiak­ban elmondja, hogy a szov­jet légelhárító alakulatok irányítható légelhárító ra­kétákkal, szuperszonikus ra­kétahordozó vadászgépekkel, nagykapacitású rádiólokáto­rokkal. villámgyorsan műkö­dő elektronikus számítógé­pekkel vannak felszerelve. Kozmosz—201 0 Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára juttat­ták a Kozmosz—201 jelzésű mesterséges holdat, hogy műszereinek segítségével folytassák az 1962. márciu­sában bejelentett űrkutatási program megvalósítását. A szputnyik berendezései ki­fogástalanul működik. Titkos találka 0 Bécs (APA) Az APA osztrák hírügy­nökség jelentése szerint Caglayangil török külügy­miniszter, aki az elmúlt na­pokban Ausztriában tartóz­kodott, titkos megbeszélést folytatott Pipinelisz görög külügyminiszterrel. Pipine­liszről csak annyit tudnak, hogy külföldre távozott Athénból. Az APA feltéte­lezése szerint a két kül­ügyminiszter Bécsben talál­kozott­Eltűnt akták 0 Bécs (MTI) A salzburgi rendőrség na­pok óta lázasan nyomoz el­tűnt akták után. A detektí­vek a bírósági épülettől a szemétlerakodó-helyekig mindent átfésültek, de az aktáknak eddig nem sike­rült nyomára akadnia. Amint a Volksblatt jelen­ti, a hatóságok teljes hírzár­latot rendeltek el az ügy­re, bár korábban még azt állították, hogy „jelentékte­len periratokról" van szó. A kormánypárti lap sze­rint valószínű, hogy hábo­rús bűnösök aktái is az el­tűntek között vannak, s fel­tételezhető, hogy a tartomá­nyi bíróság képviselőinek ugyancsak részük van az ügyben. Salzburgban éppen az utóbbi időben tartóztat­tak le több, háborús bűn­tettekkel vádolt személyeket. 2 OÉl-/VMGYARORSZ4<5 Szerda, 1968. február 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom