Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-03 / 28. szám

Gutenbergévfordulóra T'öbb, mint ötszáz évvel ezelőtt történt. A mainzi céhbírósághoz feljelentés érkezett Johannes Gutenberg ellen, mert „az ördöggel cimborál". A tárgyalásra szokatlanul nagy, kíváncsi sereg jött össze. Patríciusok, kereskedők, városi polgárok egyaránt biztosat akartak tudni: valóban az ördög szolgája-e a vádlott, aki gonosz művön dolgozik az emberiség ártalmára, a kultúra barbár ellensége-e, aki az írás nemes művészetére tör, vagy pedig becsületes kézmüvesmaster. A mester fölényesen nyerte a pert, s győzelmét az utókor igazolta. A könyvnyomtatás feltalálása a világtörténelem egyik legnagyobb eseménye. Johannes Gutenberg életét sűrű homály borítja, bár a legtöbb fényt adta az emberiségnek. Neve nem szerepel nyomtatványokon, korabeli arcképe sem maradt fenn. 116 évvel ezelőtt készült egy arcképe a szájhagyomány alapján, s a későbbiek ezt utánozzák. A fennmaradt oklevél! adatok kicövekelik életpályája állomásait. Az adat kevés, de elég ahhoz, hogy alakja elmosódottan is kibontakozzon a félezer esztendős múlt homályos távlatából. 1400 körül született, és 500 éve, 1468. február 3-án halt meg. „Ördögi találmánya": az addig fatáblára vésett betűk helyett szétszedhető és tartós fémbetűkkel akarta megoldani a nyomtatást. 1455-ben elkészült a nagy mű, az első tökéletes könyv, a 42 soros Biblia. Pár évvel később egy párizsi mérnök eltanulta tőle mesterségét, s ezzel egész Európában megnyílt az út a nyomtatás megvalósításához. Gutenbergnek egyetlen nagy cél lebegett a szeme előtt: lehetővé tenni, hogy a könyv, a gondolat hordozója mindenkihez eljusson. Igaz, kortársai kinevették kigúnyolták: ellenségei a vesztéire törtek, de ő szívósan haladt célja felé. A 42 soros ós 36 soros Biblia mellett, melyek legjelentősebb alkotásai, számos népkönyvet, kalendáriumot készített. Nagyszerű gyakorlati érzéke lehetővé tette, hogy naptárai tartalmukban és külsejükben eltérjenek egymástól. Az 1455-ös Türkenkalender az ő nyomdájából került ki. Ez a legrégibb nyomtatvány, melyben Magyarországról szó esik. Hírt közöl arról, hogy Magyarország határán a törökök vereséget szenvedtek. Az 1457-es kiadvány 'pedig orvosi kalendárium, melyben azokat a napokat, jelzi, amikor a magas vérnyomás elhárítására tanácsos eret vágatna. Elete utolsó napjaiban a 42 soros Biblia terjesztése foglalta le. Küzdelmekben, csalódásokban gazdag, sikerekben, elismerésben oly szegény életét az emberi tudás terjesztésére szentelte, abban a biztos tudatban, hogy műve megindul világhódító útjára. Az emberiség fejlődését továbbvivő új találmányában az ember felemelkedésének kezdetét érezte meg. B. Laczó Katalin Kö r bea ra szo I n i Uj üdülőtelepek fiataloknak A KISZ legutóbbi kongresszusának határozata alapján tíz új üdülőtelepet nyitnak meg, illetve adnak át 1971-ig a fiataloknak. Közülük már az idén felavatják a balatongyöröki ifjúsági kempinget. A múlt évben 4622 középiskolás és egyetemista kapott „beutalót" a balatonakaii, a kiliántelepi stb. üdülőtáborokba. Az ifjúmunkások, valamint szakmunkástanulók közül pedig alig 1850-en vendégeskedhettek az Express-nél. Az idei tervek már azt ígérik, hogy 2000 ifjúmunkás és szakmunkástanuló, 2000 egyetemista, továbbá mintegy 4000—4500 középiskolás tölthet kellemes napokat a Balaton partján, a Duna-kanyarban és más ifjúsági üdülőtáborokban. Az „Ismerd meg hazádat!" mozgalom keretében 45 ezer fiatal vehet részt országjáró túrákon. A IX. világifjúsági találkozó magyarországi előkészületeinek jegyében márciusban Veszprémben, áprilisban Békéscsabán, májusban Debrecenben, júniusban pedig Pécsett kis-fesztiválolcat rendeznek, s ezekre az új nemzedék 2000 képviselőjét kalauzolják el a különböző országrészekből. Július 27-én és 28-án újra ifjúsági napokat tartanak Szegeden, összesen 5000 fiatalt hivnak meg az eseménysorozatra, amelynek résztvevői megnézik majd a szabadtéri játékok Bánk bán előadását is. A forradalmi ifjúsági napok budapesti, miskolci, pécsi salgótarjáni és győri ünnepségeire 6 ezren utazhatnak az Express csoportjaival. Sima, enyves, glettelt fal. Bemutatkoztam az embernek. Megkérdeztem, használja-e, alkalmazza-e a Wallkio-ot, meg az Emfixet. Csak a fejét csóválta, ugy vettem k' szavaiból, nem tartja túl sokra az ilyen csodaszereket. Négy-öt éve. amikor épült az újszegedi Odessza-városrész, a falakat Wallkiddal festették. Ma már olyanok, mint a szakadozott ruhájú fiatalemberek. Hámlik a festék. Az apa után — Apám festő volt — kezdte mondókaját. Reggelente vitte kétágú létráját és a mindig mászínű vödröket. Néha meglátogattam a munkahelyeken, s mint annyi gyereknek — nekem is tetszett. hogy a létrával kör. bearaszolta a falakat. Elhatároztam — piktor leszek. Az első háború elvitte apámat. Így korán kellett kezdenem, hisz legidősebb fiú voltam a családban. Kilenc, százhuszonötben felszabadultam, Pestre mentem. Beálltain az akkori híres cégekhez, Halbleyhez, ökröshöz, IJzicskához. — Más volt az akkori munka, más. Nem egyszerű sima falakat csináltunk, hanem dús díszítéseket, barokkos mintákat. Ma is emlékszem, ahogyan a budapesti helyőrségi templomot festettük. Jó volt hozzá a kezem, csináltam a cikomyákat. Telt, múlt az idő gyakran behívtak katonának. És gyakran munka nélkül maradtam. Beléptem a MÉMOSZ-ba. Az egyik hónap itt, a másik meg másutt talált, de a Franck cégnél ottragadtam. Munkavezetőnek. A mostani vállalatom őséhez 1947-ben kerültem. A háború nyomait nekünk kellett eltüntetni. Végig az országon. Jártunk például Komlón, Kazincbarcikán és Győrben, Egerben. Salgótarjánban, Varpalotán. voit, mert mindig bőven akadt munka. — És Szegeden? — Amit a vállalat megcsinált — abban társaimmal, kiknek művezetőjük vagyok — benne voltunk. . — Szereti a művezetőséget? — Szeretem a mesterségemet. — Mire tanítja a fiatalokat? — Először a tiszteletre tanítjuk. Hogy becsüljék meg a munkát, meg egymást. Aztán kezdjük a festő ábécét. — Nehéz festőnek lenni? — Inkább szépnek tartom. De ami szép — azt az ember észre sem veszi, hogy nehéz vagy könnyű. — Említene példát? — Szívesen. A szegedi, meg a vásárhelyi tanácsházát generáloztuk. Nem mindenkit engedhettem a falakhoz. Igényes munka volt, az aranyozás, a bonyolult díszítés ügyes kezeket, jószemű embereket követelt. Amikor bevégeztük, megkérdeztem tőlük: nehéz volt-e gyerekek? Hirtelen nem is feleltek, mert nem is érezhették. nehéz volt-e vagy se. Belefeledkeztek. Nyugdíj előtt Rápillant az órájára. (Hü, de elbeszélgettük a délelőttöt — gondolhatja magában) — Van még sok munkája? — kérdem — Megbeszéljük az átszervezést — És szabadság a nyáron, üdülés? — Lesz bizony! Életemben a leghosszabb. Nyugdíjba megyek. Huszonegy évet énnél a vállalatnál dolgoztam, le, s nem bántam meg, hogy itt. Kitüntetést kaptam, megbecsültek — s most jöhet még az a pár év... Elbúcsúzok. Már kint vagyok az ajtón, amikor eszembe jut, a nevét nem írtam fel, csak azt tudom róla, ahogyan szólítják: János Az ajtó előtt maszatos festőtanuló, alig leplezi, kérdezni jött — Befejezte János bácsival? — Melyik János bácsival? — Hát Takács Jani bácsival. Matkó István Emlékek — Min dolgoztak? — Leginkább lakóházakon. Száz, ezer vagy még több lakást kifestettünk. — Hol volt a legnehezebb? — Komlón. Lábszárig érő víz, sár, retesz fekvőhely stb. Nem volt se út, se rendes közszolgáltatás. Minden pont akkor született. — Melyik munkára emlékszik szívesen? — Talán Komlóra. 150 ikerházat fejeztünk be. — Miért? — Sokat gondolkozhatnék ezen, de nem hiszem, hogy felelhetnék erre. — Ezek voitak a legszebb évek? — Ezután is mind szép Dolláros nyuszik Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartoznak ma is még azok a fekete-tarka, meg mindenféle színű mókás, tepsifüles kis szőrgombócok. .. Huncut szemükben láttam a bűntudatot, amikor a paiántáskertben történt egy-egy kirándulások után jóapám öles kertiseprűvel a kezében Fickó 'kutyával egy véleményen kergette őket a helyükre. Pislogásukból olvasni lehetett: csak még ezegyszer megúszszuk. A feledésbe ment emlékek újra feltámadtak bennem a minap, amikor a szegedi földművesszövetkezet székházában egy lelkes kis társasággal — többnyire őszbe borult nagyapákkal, nagyanyákkal találkoztam, de azért voltak közöttük már fiatalok is. A „Szeged és Vidéke Általános Fogyasztási, Értékesítési Szövetkezet kebelében működő nyúltenyésztő szakcsoport ünnepi vacsorával egybekötött közgyűlése" volt a hivatalos titulusa ennek a találkozónak. De nemcsak ez volt... Hallottam, hogy 1963-ban húsz-egynéhány szegedi kistenyésztő összefogott, s mostanára — sok hullámvölgy után — 63-ra gyarapodott a közösségbe tartozó családok száma. Tavaly Gyógyfofo Végre! Háromszor is — végre: Csakhogy egyszer kezdenek valóra válni a férfiúi álmok. Ha Amerikában is indult el az ügy, ezúttal nem fontos. Az a lényeg, hogy jó helyen tapogatóznak az ottani egészségügyi propagandisták. Nem hiába üzletemberek is. Arról az évezredek óta a mélybe í lappangó felismerésről van szó, hogy a szép nő látványa is gyógyító hatáasal van a férfiakra. Nem véletlen, hogy minden normális férfi szájából legalább hetente egyszer elszáil a sóhaj, amikor egy belevaló hölgyet megpillant. — Istenem, pont ilyet rendelt nekem az orvos! Az orvosok zöme vallja, hogy ha például egy sír szélén álló beteg ilyet kijelent, akkor annál még nincs elveszve semmi, az ilyen halálos betegben bízni lehet. Tehát ez az ősi társadalmi — féríitársadalmi — beleérzés kezd most az USA-ban tudományos gyakorlattá válni. A rákmegelőzés és a rákbetegségek gyógyításával kapcsolatos egészségügyi felvilágosításra olyan plakátokat dobtál; piacra, amelyeken Sophia Loren arcképe látható. A világhírű és ragyogó szépségű művésznő bele is egyezett, hogy képét ilyen nemes célra használják. Ki az a bolond férfi, aki a bájos Sophia Loren láttán nc kezdene pánikszerűen kapkodni: Jaj! Hol a legközelebbi szűrőállomás? Hadd rohanjak szűrővizsgálatra1 Még csak az hiányzana, hogy tanyát verne belém az az alattomos kór... Mikor ilyen gyönyörű nővel élhetek egy korban, s azt a levegőt szívhatom, amiből az ó 'orrocskája is szippontgat! Fenomenális ötlet. Csak terjedjen el mielőbb egyéb betegségek gyógyításánál is a szexbombák arcképével való kezelés. No és persze lehet finomítani a kúrákat. Súlyosabb, előrehaladottabb nyavalyák kúrálásához nem kell sajnálni több részletet sem arról a sztárfotóról. Laikus is beláthatja, hogy ha például Anita Ekberg bájait célszerűen adagolják azon a bizonyos gyógyfotón, akár a klinikai halál állapotából is életre lehet kelteni minden valamirevaló férfibeteget. Mert a mértékletesség, mint minden orvosságnál, ennél is létkérdés. Napi három kanál... akarom mondani három Sophia Loren kebelfotó untig elég egy súlyos betegnek. Persze, evés után. Szigöiüan tartani kell magát minden paciensnek az orvosi előírásokhoz. Ha recepten az van, hogy „lefekvés előtt, felrázva" —, akkor a beteg ne hepciáskodjon. Tessék aszerint élni a gyógyszerrel. Még valamit A férfiközpontú szemléleten itt is túl kell lépnie az egészségügyi propagandának. A gyógyszergyárak álljanak rá Mastroianni, Belmondó, Kabos és sek más orvosság-foto gyártására. Minél nagyobb legyen a választék, hiszen tudvalevő, hogy a nők gyógyszer-igényesebbek. Egyre azonban vigyázni kell. Olyan helyen tartsuk ezeket a gyógyfotókat, ahol a gyerekek nem férnek hozzá. Tólh István már nyugati exportra szállítottak 2596 pecsenyenyulat és az ország minden tájára vásárolták tőlük a nyári nagysikerű kiállítás után a tenyészállatokat. Nyugdíjas napjaikat, szabad idejüket nagyszerűen kitölti ez a foglalatosság. Ráadásul kemény valutát termelnek. Mert ma a nyugati piacokon sokkal drágább a nyúlhús, mint a hízott liba, és a pulyka, a csirke áránál pedig éppenséggel háromszor fizetnek többet a házinyúlért Az összes húsfélék között rangsorban — már ami a külföldi árakat illeti — a házigalamb után az első helyen következik. Nálunk azonban a házinyúl általában még mindig nem számít állatnak. Él még a felfogás: „ilyen állatot" magyar ember nem eszik. De legalább eladná! Külföldön, s ebben jeles helyen van a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok — első osztályú diétás húsnak számít a házinyúl. Azért említettem, hogy ez a kis szegedi közösség több mint egy pénzszerző vállalkozás, mert ósdi, rossz előítéletet akarnak leküzdeni. Mondták, hogy ebben számítanak az iskolákra, kisdiákokra, akiket szívesen megtanítanának a mesterség csínjaira. Az állam 22 forintot fizet egy kiló nyúlért Alapvetően többet, mint a hízott marháért és a sertésért és még takarmányt is ad a tenyésztőknek. Csépi József Hasznos ajándékok A csütörtökön bemutatott legújabb filmhíradó sok egyéb érdekesség között beszámol egy hazai újdonságról is: rövid riportot perget le arról a laboratóriumról, amely a Budapesten található, különféle korú és eredetű — s természetesen sokszorosításra alkalmas — műkincsekrő készít másolatokat. A mozilátogató végigkísérheti, miképpen ölt újabb és újabb alakot egy egyiptomi fáraószobrocska, vagy egy bozontos üstökű négerfej. De nemcsak a másolatok születését mutatják a képek, azt is láthatjuk, hogyan kerül előbb a kijelölt boltokba, majd a lakások könyvespolcaira, íróasztalaira a különös áru. A múzeumi kincsek ugyanis szobadíszként kerülnek Budapesten forgalomba — akinek megtetszett a Nemzeti Múzeum egyik többszáz éves gyertyatartója, most megveheti, s ott őrizgetheti — gyertyával „funkcionálva" vagy anélkül — éjjeliszekrényén vagy fésülködőasz tálkáján. Az ötlet — az antik tárgyak sokszorosításának cs árusításának ötlete — feltétlenül hasznos, hiszen nemcsak stílusos dekorációként de régi korok felidézőjeként, történelmi tanulmányok kedvcsinálójaként is igen jó szolgálatokat tehetnek a megszaporított érmek, tárgyak, figurák. Pesten tehát már kapható jónéhány historikus gipszvagy agyagdarab, de Szegeden vajon követésre talál-e ez a kitűnő ötlet. A Csongrád megyei múzeumok kincsei vajon odakerülnek-e a turistákat váró ajándékboltok polcaira? S ez az, amiért tulajdonképpen szót emelünk: az, hogy Budapest után Szegeden is próbálkozzanak meg az arra alkalmas, évszázados-évezredes tárgyak sokszorosításával! Hogy mást ne mondjunk, a Szegeden őrzött, világhírű — Párizst megjárt — Kökénydombi Vénusz feltétlenül nagyon sok gazdára találna, de éppígy keresettek lennének más — kizárólag Csongrád megyében fellelhető — régészeti különlegességek sokszorosított példányai is. A tájegységünk adta archaikus „unikumok" árusítása idegenforgalmunk szempontjából sem lenne közömbös: sőt, újabb, igen vonzó „szolgáltatásként" tarthatnánk bizonyára számon. Próba — szerencse! Jó lenne ennek a dolognak utánajárni! Pesten már csatát nyertek vele; szerintünk Szegeden sem várna a kezdeményezőkre biztos csatavesztés ... A. L. Háztartásaink fele gázzal főz 1970-ben 1970-ben előreláthatólag 520 ezer háztartáshoz vezeti el a gázt az országos csővezetékhálózat. A felszabadulás előtt csak Budapesten és 11 vidéki városban, valamint néhány zalai faluban használtak gázt. Országos méretekben a vezetékes gázfogyasztók száma 1938-ban 150 ezer volt, 1960ban viszont elérte a 300 ezret és a fogyasztók száma tavaly már 443 ezerre nőtt. Az elmúlt években kapott földgázt többek között Szolnok, Eger, Kecskemét, Békéscsaba és Nyíregyháza, az 1966. és 1972. közötti évekre pedig 1,5 milliárd forintot irányoztak elő a városok gázellátásának fejlesztésére. 1970ig több vidéki város kerül újonnan a gázfogyasztók listájára, köztük Salgótarján, Kaposvár és Csongrád. Ha számításba vesszük a propán-bután gáz fogyasztóit is, két év múlva hazánkban gyakorlatilag minden második háztartásban gázt használnak majd főzéshez, sőt vízmelegítésre és fűtésre is. (MTI) Szombat, 1968. február 3. OEL-MA6YARORSZA<b 5