Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

Rendelet a be Munkaviszony, bér, felelősség, felmondás A munkaügyi miniszter a SZOT-tal egyetértésben rendeletet adott ki a bedolgozók foglalkoztatásáról. V .január 1-én életbe lépett rendelet kimondja, hogy a magánmunkáltatók kivételével valamennyi vállalat létesíthet bedolgozói munkaviszonyt. Bedolgozókat a fizikai termelőmunkán kívül olyan mechanikus jellegű szellemi munkával is foglalkoztathatnak, ahol a teljesítmény mérhető. Bedolgozóként minden olyan állampolgárt foglalkoztatni lehet, aki munkaviszonyt is létesíthet. Aki viszont munkaviszonyban áll, az csak vállalatának írásbeli engedélyével vállalhat bedolgozást. A bedolgozónak negyedéves átlagban maximálisan annyi munkát lehet kiadni, amennyi nem haladja meg a hasonló munkakörben a vállalatnál dolgozók teljesítményét. A díjazásnál is a vállalatnál dolgozók bértételeit kell alkalmazni. A bedolgozók is kaphatnak prémiumot, jutalmat, év végi részesedést, szociális és kulturális juttatásokat. Ha átlagos teljesítményük eléri a hasonló munkakörben munkaviszonyban állók teljesítményének a felét, akkor a vállalat — legfeljebb évi 12 nap — szabadságot is adhat; erre az időre az átlagkeresetet folyósítja. A szabadsagra nem jogosultat — kérésére — évenként két hétre mentesíteni kell a munka alól, ebben az esetben azonban munkabér nem jár. Nem jár díjazás a munka átvételénél és átadásánál eltöltött időre, kivéve, ha a bedolgozónak saját hibáján kivül több mint 2 órát kell várakoznia a vállalatnál. Erre a várakozási időre átlagkeresetét kapja. A vállalat a bedolgozó részére térítést állapíthat meg a gépés szerszámelhasználódás, a felhasznált energia, a szállítás és egyéb hasonló költségekre. Ha a bedolgozó saját hibájából használhatatlan terméket állít elő, ezért munkabért és költségtérítést nem kaphat. Részleges selejt esetén csökkentett díjazás és költségtérítés jár. Egyébként anyagilag felelős a részére kiadott anyag, szerszám stb. selejtté válásáért, megrongálódásáért. A rendelet végül felsorolja, hogy a vállalat milyen esetekben nem szüntetheti meg felmondással a bedolgozói munkaviszonyt (MTI) a népgazdasági és a helyi érdelek az új mechanizmusiian Országos tanácskozás a korszerű nyelvoktatásról Az idegen nyelvek tanulása, tudása iránti igény egyre nagyobb méreteket ölt, ezért mindinkább előtérbe kerül a nyelvtanítás legfejlettebb módszere: az intenzív, az audió-vizulális forT mákkal kombinált oktatás. Erről tanácskoznak azon a háromnapos országos konferencián, amely mintegy 200 részvevővel szerdán kezdődött a Kossuth Klubban, a TIT rendezésében. Érdekessége a korszerű nyelvtanításnak, hogy — különösen kezdetben —, a nyelvtan hátránvára a kifeíezés legegyszerűbb formáinak gyakorlását helyezik előtérbe. Zavartalan az áruforgalom Túl a leltározási munkák nehezén Amíg mi, fogyasztók fokozott érdeklődéssel vártuk az év első napjaiban az üzletekben kapható cikkek új árainak közlését, sok ezer kereskedelmi dolgozó, ellenőr azon munkálkodott, hogy az átárazás, leltározás ne okozzon zavart az ellátásban. A Belkereskedelmi Minisztérium, a Csongrád megyei és a Szeged m. j. városi tanács kereskedelmi osztálya már december első felében megfelelő tájékoztatással látta el a kereskedelmi vállalatok és a földművesszövetkezetek vezetőit, a muníka lebonyolításáért felelős beosztottakat. Mindenütt elkészítették az év végi leltározások ütemtervét, s kijelölték az átárazás apparátusának tagjait Elsőrendű szempont volt, hogy ezekre a munkákra lépcsőzetesen kerüljön sor: az üzletek egy részének zárva tartása mellett a többiekben biztosítva legyen a fogyasztói igények kielégítése. Bő készletek A tervszerűség eredményeként ezt sikerült megvalósítani. A minden évben szokásos decemberi csúcsforgalmat zökkenő nélkül bonyolították le óz üzletek, sőt Csongrád megyében, Szegeden 1966 decemberéhez képest 11,5 százalékkal magasabb volt az áruforgalom. Különösen dicséretes a kereskedelmi szervek árubeszerzési, készletbiztosítási intézkedése az élelmiszerellátásban, amelyben évek óta nem volt olyan bőséges és választékos kínálat, mint a múlt év utolsó hónapjában, s most A megyében december 26án. Szegeden 28-án megkezdték a leltározási munkákat, minek elvégzésére mind a vállalatok, mind a szövetkezetek több száz alkalmi kisegítő munkaerőt alkalmaztak. A legtöbb — főleg a nagyobb, kétműszako6 — üzletekben december 31-én és január 1-én is leltároztak, s az éjjel-nappali munka eredményezte, hogy január 2-án a megyében és Szegeden az élelmiszerüzletek 70 száza'éka, a vegyesiparcikk és ruházati boltok 50 százaléka nyitva volt, befejezte a leltározást és az átárazást. Január 4-én, ma, már lényegében valamennyi élelmiszer- és vendéglátó üzlet nyitva tart. A többi boltokban is január 10—12-ig befejezik az átárazással, leltározással kapcsolatos munkákat. Nem kis dolog ez, ha figyelembe vesszük, hogy az árváltozások mintegy 150 ezer árucikket érintettek, döntő többségükben a ruházati szakmában. Megnövekedett forgalom Már január első napjairól rendelkezésre is állnak olyan adatok, amelyekből a fogyasztói igények zavartalan kielégítésére lehet következtetni. A Centrum (volt Tisza) Áruházban január 2-án 961 ezer forintos forglamat bonyolítottak le, szemben az 1967. január 2-i 449 ezer forintos forgalommal. Ezen a napon csupán ebben az áruházban 30 hűtőszekrényt, 15 tv-készüléket adtak el, többszörösére nőtt az eladott rádiók és vas-műszaki cikkek forgalma is. A keresett cikkekből a nagykereskedelmi vállalatok bőséges készletet biztosítottak. A háztartási, vegyi és illatszerből tok bari is megelégedéssel fogadták a vásárlók az itt beszerezhető cikkek jelentős árcsökkenését Természetes, érdeklődő várakozás kíséri a ruházati cikkek és cipők áralakulását ezeket az árukat kínáló boltok leltározási és átárazási munkáinak befejezését. Kíváncsiak a vevők, hogy mely ruházati, cipőféléknél lesz árcsökkenés, illetve áremelkedés. Nagy megnyugvással fogoadta a sok ezer szegedi közétkeztetésben részt vevő lakos, hogy a közétkeztetés áraiban sem a kereskedelmi, sem a vendéglátó és az üzemi vendéglátó vállalatoknál nem történt változás. Jó üzleti szellemre vall a Hungária éttermi árainak egyszerűsítése: az a helyes kezdeményezés, hogy az a la cárt ételeknél elhagyták a kalkulációból a zenés felárat, ugyanazokat az ételeket azonos áron szolgálják fel zene mellett és zene nélkül is. Az is újdonság, hogy a Hungáriában az étkezéshez fogyasztott kenyeret nem számlázzák. A megyei vendéglátó vállalat II. osztályú üzleteiből ugyanakkor olcsóbban Lehet beszerezni az elhordásra szánt menüt, mint a Hungáriában. Az ilyen, a fogyasztó megnyerését célzó intézkedések már az új üzleti szellem jellemzői, s dicsérendők. Fokozott ellenőrzés A kereskedelem dolgozói nagy munkát végeztek az elmúlt napokban, hetekben a fogyasztók érdekében, ez elismerést érdemel. Ugyanakkor — az első jól sikerült lépések után — a közvetlenül ezután következő időbeni nélkülözhetetlen a vállalatok belső ellenőrzésének megerősítése. Ezzel együtt a külső ellenőrző szervek: a tanácsok kereskedelmi osztályainak, az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek és a Népi Ellenőrzési Bizottságnak összehangolt,, intenzív munkájára is szükség van. Megintcsak a fogyasztók érdekében. K. J. A

z űj mechanizmusnak az a lényege, hogy hatékonyabb munkára ösztönözzön. Ezt ped/g kétirányú hatással szolgálja: kedvez a jobb, eredményesebb munkának és kedvezőtlen következményekkel sújtja a rosszabb, kisebb eredményű vagy éppen eredménytelen munkát Ilyen értelemben szigorúbb, élesebb feltételek között kell megtanulnunk gazdálkodni. A vállalatoknak kevesebb ráfordítással kell nagyobb teljesítményt nyújtani: jobb termékeket, gyorsabb és kielégítőbb szolgáltatásokat: az egyes dolgozóknak pedig lön-külön kezdeményezőbb és odaadóbb munkát kell végezni, hogy a vállalat egész teljesítménye jobb legyen. | Mert ha nem ezt teszik, akkor csökken a vállalati nyereség, s ez kihat az egyes dolgozó személyi jövedelmére is. Az életbe lépett új mechanizmus tehát azt jelenti, hogy a vállalatok is, az egyes dolgozók is felelősebbé válnak, s felelősségük többé-kevésbé közvetlen anyagi érdekeltségükben nyilvánul meg. Ez az az ösztönző, ami a jobb, hatékonyabb munkát fogja serkenteni. Azzal természetesen számolni kell, hogy ezek a feltételek a vállalatok számára is, az egyes dolgozók számára is élesebb helyzetet idéznek elő. De hiszen éppen ezt akartuk! Csak ezen a módon szüntethetők meg a régi mechanizmusban felpanaszolt jelenségek és csak így érhető el népgazdaságunk erőteljesebb fejlődése, a meglevő aránytalanságok leküzdése, pozícióink javulása a nemzetközi versenyben. Ha nem lépnénk erre az útra, akikor fejlődésünk meglevő gátjai előtt torpannánk meg és végeredményben az életszínvonal rendszeres emelésének alapjait adnánk fel. így érthető meg, hogy a reform sikeres megvalósítása egész népgazdaságunk érdeke, szocialista fejlődésünk halaszthatatlan kövtelménye, következésképpen nemzeti előrehaladásunk ügye. Azok a gazdálkodási feltételek — az új mechanizmus —, amelyek újévkor életbe léptek, ezt az általános népgazdasági érdeket szolgálják. Mégpedig nem úgy, hogy a részérdekeket, helyi érdekeket semmibe vennék, hanem úgy, hogy ezeket az egész népgazdasági érdekeknek megfelelő feltételek közé szorítják. Ez az új helyzet már edetig is kétirányú hatást váltott ki a vállalatok és egyéb gazdálkodó szervek körében, s mindkét fajta hatással a reform bevezetése után is számolnunk kell. Egyik az, hogy igyekeznek a gazdálkodási feltételeken lazítani, mert szubjektíve úgy érzik, hogy bekövetkező nagyobb gazdálkodási önállóságuk túlságosan szoros feltételek között valósulhat meg. És ebben közösek az állami és a szövetkezeti, ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi vállalatok, sőt lényegében ugyanebben a cipőben járnak a helyi tanáJégtörő hajók, URH, repülők Központi ár- és belvízvédelmi szervezet alakult Az Országos Vízügyi Igazgatóság vezetőjének utasítására január 1-én a korábbi árvízvédelmi szervezet továbbfejlesztésével megalakult az OVF központi ár- és belvízvédelmi szervezete. Ezzel az intézkedéssel a különböző vízveszélyek elhárítására mindig keszen álló és rendkívül gyorsan bevethető erős operatív szervezetet hoztak létre, amelyhez hasonló erejű vízügyi központ eddig nem volt Európa egyetlen országában sem. Az 1965. évi árvízkár elhárításában kitűnően vizsgázott központi gépesített osztag kedvező tapasztalatai alapján dolgozik majd a kibővített védelmi központ, de már nemcsak az árvízveszély, hanem a belvízkárok és az egyéb helyi vízkárok gyors elhárítása is a feladata lesz. Az új feladatoknak megfelelően kiegészítették és tovább korszerűsítik, fejlesztik a védelmi szervezet felszerelését. Az operatív védelmi központ rendelkezik a magyar vízügyi szolgálat 14 korszerű jégtörőhajójával, felderítő repülőgépeivel, a vízügyi URH-állomásokkal és más hírközlő berendezésekkel, az új könnyűbúvár csoporttal és jégrobbantó egységeivel. A vízkárelhárítási beavatkozásra gyorsan mozgósítható szervezet nem pihen akkor sem, ha nincs veszély. Cölöpözéssel, szádfalazással, talajszilárdítással és egyéb különleges munkákkal hasznosítja felszerelését. írta: Erdei Ferene csók és vállalataik is. Ez a magatartás az általuk képviselt részérdekek szempontjából teljesen érthető, viszont az új mechanizmus lényege, hogy hatékonyabb munkára ösztönözzön. Ezért az előrehaladásnak csak az az űtja járható, hogy a szorosabb feltételeknek megfelelően eredményesebb legyen a gazdálkodás. Az lehetséges, hogy egyik-másik ponton — elegendő tapasztalat birtokában — majd igazítani kell a feltételeken, de ez csak kisebb változtatásokat eredményezhet, mert egészében véve nem lehet eltérni a reform jól megfontolt alapelveitől, céljaitól. Máris érvényesül azonban a célzott kedvező hatás. A vállalatok és helyi gazdálkodó szervet; körében nagyarányú kezdeményezőkészség, vállalkozókedv nyilvánul meg. Állami és szövetkezeti vállalatok éppen úgy, mint a helyi tanácsok sokoldalúan kalkulálnak, kooperációkat szerveznek, igyekeznek tartalékaikat feltárni. Ez jó dolog és indokoltan remélhető, hogy ez a lendület tartós lesz, állandó jellemzőjévé válik gazdasági életünknek, ha olykor kisebb-nagyobb megtorpanás nem is kerülhető eL D

e hogyan teremthető meg a szükséges összhang a népgazdasági és helyi érdekek között? Többféleképpen, de sokban eltérően, mint a régi mechanizmusban. Mindenesetre szílkül a központi elosztás köre, bár nagymértékben nem zsugorodik össze. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok is, a helyi tanácsok is több forrás fölött fognak rendelkezni úgy is, hogy megnyissák és kiaknázzák őket, úgy is, hogy felhasználják. F.z a kör azonban — legalábbis most az indulásnál — nem nagyon tágas és éppen itt van az első érdekütközés. A vállalatok és a tanácsok — a maguk oldaláról nézve indokoltan — több forrást, kötetlenebb felhasználási lehetőséget és egyáltalán tágasabb gazdálkodási feltételeket kívánnak. Általános népgazdasági érdekből viszont — az eszközökkel való helyi rendelkezést illetően — tartani kell a szorosabb feltételeket, mert a gazdaságosság és hatékonyság növelésének pillanatnyilag ez a legfőbb módja. És ebben csak akkor lehet engedni, ha elindulnak, megerősödnek azok a kedvező gazdasági folyamatok, amelyeket a reform célzott, s a gyakorlatban derül ki, hogy itt vagy ott túlzottan szorító a helyzet, s a tapasztalatok alapján több központi beavatkozásra. vagy több helyi — vállalati-tanácsi — önállóságra van szükség. A másik fő esete a központi és helyi érdekek egyeztetésének, amikor szépen bontakozik ki a helyi kezdeményezés, de hogy az sikerrel járjon, ahhoz általános népgazdasági feltételek szükségesek. Egvik jó példája ennek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sokféle fejlesztési törekvése. Mivel többet és gazdaságosabban kell tormelniök, hogy az új mechanizmus feltételei között boldoguljanak, terveznek is sokféle újítást. Egészében véve szinte ugrásszerű termelésnövelést akarnak elérni. Ehhez azonban újabb gének és vegyi anyagok szükségesek. A termelőszövetkezetekben ezek hatékony felhasználásának minden feltételét igyekeznek megteremteni. de mi lesz, ha nem lesz elegendő használható gép és műtrágya, vegyszeres gvomirtószer és növényvédelmi anyag? Ezért izgulnak most mezőgazdasági nagyüzemeink. V

agy a másik példa az ipar köréből. Vidéki iparunk nagy része vaey országos nagyvállalat helyi gyáregysege, vagy olyan önálló vállalat, amely országos egyesülés vagy tröszt keretébe tartozik. A helyi egységek törik magukat, hogy helyi, országos és exportszükségleteknek megfelelő gyártmányokat állítsanak elő. Ehhez a maguk körében minden feltételt igyekeznek megteremteni. De ez nem elég, igyekezetük sikeréhez központi feltételekre is szükség van. Indokoltan foglalkoztatja őket az a kérdés, hogy ezek meglesznek-e. Körültekintő mérlegelés és központi elhatározás is szükséges ahhoz, hogy ezek a feltételek is megvalósulhassanak. A harmadik fő esete az országos és helyi érdekek egyeztetésének az, amikor olyan sürgető helyi szükséglet áll fenn, amit helyi forrásokkal nem lehet kielégíteni Ilyen helyzet főleg két területen fordul elő. Egyik, a geynge, mostoha adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek esete. Ezekre nézve elismert elv, hogy állami dotációval kell cná'ló gazdálkodásukat elősegíteni. Ez vitán felül helyes és erre az országos elhatározások megvannak. A kérdés az, hogy a központi elhatározásnak megfelelő ál lami dotációt hova és milyen formában adják. Ezzel kancsolatban a nagyobb felelősség a központi elosztás oldalán jelentkezik, mig a helyi szervekre a felhasználás hatékonyságának a felelőssége hárul. A másik fő terület a szociális kulturális és egészségügyi szükségletek kielégítése. Sok olyan „fehér folt" van még az országban, ahol az ilyen igények kielégítése vitathatatlan általános érdek, viszont a helyi források elégtelenek a szükségletek minimális kielégítéséhez is. Ilyen esetben elkerülhetetlenül központi forrásokra van szükség. Ezek megyei elosztásának felelőssége továbbra is a központi szervekre hárul, viszont a helyi felhalmozásért a megyei szervek viselik a felelősséget. M

indebből az a tanulság, hogy a helyi — tanácsi és vállalati — önállóság növekedése nem csökenti az országos központi felelősséget, csak érvényesítési mól' szereit változtatja: adminisztratív módszerek helyett gazdaságpoliikai és politikai eszközökkel kell operálniok. A helyi, önállóbtan gazdálkodó szerveknek viszont a gazdálkodási lehetősége és a felelőssége is növekszik. Döntően maguknak kell gondoskodniok feladataik megoldásáról, ehhez viszont központi segítségre Is számíthatnak, de csökkenő mértékben. A társadalmilag szükséges munkamegosztás és a helyes arányok kialakítása a gyakorlat kérdése. Dc ezt a gyakorlatot újévtőt kezdve már elkezdtük kialakítani. Az általános népgazdasági és a helyi — vállalati érdekek ütközésének és egyeztetésének még nagyon sok más változata van. A lényeg azonban az, hogy ezekkel reálisan szembe kell néznünk és a megoldást mind a központi, mind a helyi szervek oldaláról fáradhatatlanul keresnünk kell. Az űj mechanizmus azonban mindebben döntő változást hoz. Az ütköző és összegyeztetendő érdekek. is felismerhetőbben megnyilvánulnak, és reális összeegyeztetésük is sikeresebben megvalósulhat. Ezért szükséges és érdemes vállalni az új, nehezebb, de több eredményt ígérő feladatokat. Ez egcsz szocialista építésünk és a helvi fejlesztés szempontjából egyaránt új lehetőségeket és új fejlődési persnektív:H-at teremt. Csütörtök, 1968. január 4. GÉL-MAGYARORSZÁG 3 I