Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

A gázbontók ügye Szeged lakosságát élénken foglalkoztatja a gázszolgáltatás helyzete. Budapestet is beleértve hazánkban sehol sem gyarapodott ilyen rohamosan a fogyasztók száma, s nincs olyan tömeges igény az olcsó energia iránt, mint éppen itt. Ezért vál'k minden gázzal kapcsolatos probléma számunkra közüggyé. Így a gázbontoké is. Lapunkban jó néhányszor foglalkoztunk a gázszolgáltatáshoz fontos újabb gázbontók építésével: ősszrl arról adtunk hírt, hogy a berendezések 1967 végén már a gázellátást segítik. Sajnos, nem így történt. Előbb a Szegedi Ép-'töipari Vállalat késése gördített akadályokat, majd a DÉGÁZ csúszott a munkával. De mi is van az üggyel? Lapunkban december közepén bíráltuk az építőipari vállalatot. Eredményeként a vállalat gyors ütemben munkához látott és december 23-ra — ha ideiglenes megoldásokkal is — átadta a szükséges épületrészt A gázmű azonban nem sietett: a vezérlő he'yisé. gek berendezéseit csak január 11-én kezdték szerein*. Tény, hocy ezt megfelelő előkészü'etekkel már tíz nappal előbb megtehették volna. Az illetékesek beval'ása szerint sincs elmaradás, ha kellő átszervezéseket, átcsoportosításokat vegeznek. A DÉGÁZ tehát nem tartotta be a gázbon ték üzembe helyezésének határidejét. December 31-ig nem hogy hat, de egyetlen új berendezés sem működött. Nem vitás, hiányuk negatívumokkal jar az ellátásiban. A gázmű főmérnöke szerint a szeged* háztartások, üzemek naponta 70—80 ezer köbméter gázt fogvaszta nak. A gázmű szükség esetén ezt a mennyiséget 90 ezer köbméterre növelheti. Nagyobb tartaléka — tartalék berendezései — nincsenek. Az új gázbontók pontosan a biztonságot hivatottak szolgálni, megfelelő tartalék készülékek nélkül a műszaki hibák kellemetlen zavarokat okozhatnak, amire már jónébánvszor volt, példa. A most termelő berendezések körülbelül hét éve doleozinalt, megöregedtek a tervek szerint az idei fűtési idényre már leállították volna ezeket, de az új gázbont.ók késése miatt erre nem került sor. A DÉGÁZ mai feladatait össze sem lehet hasonlítani a régebbi Szegedi Gázműével. A város kis szolgáltató üzeméből szinte egyik hónapról a másikra három megye területén dolgozó nagyvállalat lett A szegedieken kívül a kecskeméti, a bajai, békéscsabai fogyasztók gondjaival; a hálózatfejlesztéssel, korszerűsítésekkel is meg kell birkóznia. A termivalókkal viszont nem áll arányban a DÉGA7. jelenlegi körülménve; jóval több szerelőre, szerszámra, járműre van szükség Ezzel együtt: egv kicsivel szerencsésebb munkaszervezésre — beosztásra is. Matkó István EZREK EGYÉRT Összefogás egy betegszivű ember gyógyulásáért Az asztalosrészJeg dolgozói már tudják, hogy miről van szó, mégis feszült, érdeklődő arccal figyelik az előadót. Igen, most különös eset van napirenden. Dr. Rucz főorvos, a békéscsabai véradó állomás igazgatója beszél hozzájuk. Lopva figyelem id. Aradszki András arcát Mélyen ülő szemében csupa aggodalom: „Vegyék el az összes véremet vegyék ki a szívemet, csak mentsók meg a fiamat ..." A rövid, de mély gondolatokat ébresztő tájékoztató befejeződik. Az asztalosok szocialista brigádjának egyik tagja halkan társaihoz szól: — Rajtunk nem múlhat! S a másik szemében ott csillog a néma felelet: ..Adunk vért, amennyi csak kel'l!" Csak műtét segíthet Bent ülünk Hrafcovszki Pálnak, a Békéscsabai Faipari Ktsz párttitkárának szobájában, szemben ifj. Aradszki Andrással, a szövetkezet huszonöt éves mérnökével. Sovány, sápadt arcú fiatalember. Mondatai közben meg-megáll, pihen egy kissé, s úgy folytatja: — Másfél éve végeztem Sopronban, az egyetemen. A szövetkezet ösztöndíjasa voltam. Apám asztalos, s a Gimnáziumi nyári szünetekben sokat dolgoztam mellette, s kerestem is. Megszerettem a szakmát Ezért küldtek el a vezetők tanulni. Sopronban, Gépkocsink csikorogva fékezett, kissé csodálkozva1 rézíünk szét: aranyira jelentéktelen helyen álltunk meg. Hatalmas vaskapu, az út két oldalától elinduló nyíleg-enes drótkerítés. Személyazonosságunk szisoTÚ ellenőrzése után beléptünk a zajia'anul nyíló és csukódó páncélajtón. Zeg-zugos. leanyargós folyosó. Újabb ajtón kisebb helyiségbe értünk; az ügyeletes tiszt szobája. Puha csend," halk zeneszó, arcunkon, kezünk fején friss léaáramlatot érzünk — dolgozik a légkondicionáló. B'őt'ünk irányító pultok, a pultokon számtalan műszer. Az asztalnál ülő ügyeletes tiszt feláll és jelenti: — Minden rendben! Középen tejfehér képernyőn számok villóznak. Parancs érkezett — a rakéták startra készek! — a képernyők mellett kigyúlnak a zöld tablók — indítás! Nem messze tőlünk, a föld felett hatalmas páncéllemezek futnak hátra és az aknákból lángfelhőtől kísérve, kiemelked. nek s megindulnak a távoli cél fe'.é a rakéták. Az ügyeletes máris jelenti a hangcsbeszélőn: A parancsot végrehajtottuk! a puszta kellős közepén, a rakétávárosban, ahova ellátogattunk,* megismerkedhetünk azoknak az embereknek az életével és munkájával. akik a rakéták üzemteuíartá.sáról és a készenlétről gondoskodnak. a szerelő és karbantartó részleg a legmodernebb technika szerint épült, hatalmas gyáihoz hasonlít. Iparvágányok, zajtalanul suhanó elektromos targoncák, emberek fehér köpenyben, fenn a magasságban, a fényszórók szomszédságában pedig emelődaruk. ' A sündisznó tüskék az épület tetején, a rádiólokátorok antennái — a második emeleten van a távmérő szolgálat. A legjobbkor érkeztünk: üj típusú rakétát, szerelnek. a hatalmas acélszivart a rakétarendszer egyik aknátóba helyezik Adott pillanatban e'ég egy számot tárcsázni. s a rakéta másodpercek alatt elindul ' a cél felé. Nem veszélytelen Igaz. a szovjet rakétaipar fejlett: úgyszólván mindent előre ki. lehet számítani, tökéletes gyári viszonyok között lehet üzembe helyezni a szárnyas lövedékeket. A próbaüzemeltetés, a rejtett hibaforrások feltárása rendkívüli jelentőségű az ilyen bonyolult technikai folyamatnál. Itt a legapróbb hiba is életveszélyt jelent Sokszor csak a szakember hatodik érzéke segít Telepszer te beszélik még ma is Hazankov * mérnökkari őrnagy esetét, aki szinte vakon tapintott rá a hibára az egyik rakétablokkban; — Vizsgálják meg! A blokkot kiemelték, gondosan végigvizsgálták a kábelt és hibát találtak. Mi is ez a hatodik érzék? Nincs ebben semmi misztikum, semmi „földöntúli". Egyszerűen a hozzáértésről, az éveken át megszerzett tapasztalatról van szó. Egyik legnehezebb és a legveszélyesebb szakma a rakétavárosban — a rakétatűzszerészeké. Kollégáikhoz, a hagyományos tűzszerészekéhez hasonlóan, ök is csak egyszer tévedhetnek az életben. Mindjárt el is mesélek egy esetet, ami régebben törléht egy korábbi típusú rakétával: az ogyik állásban üzemanyagszivárgAst fedeztek fel. Az aknanyílásbóí sárgás füstfelhő kavargott elő. a szivárgást meg kellett szüntetni, mert a rakéta felrobbanással fenyegetett. A feladat nehéznek, kockázatosnak ígérkezett Ügy döntöttek, hogy a sérült helyen tömítést kell alkaniazni. Sosztyin tiszt volt a vállalkozó. Lemászott az aknába és ragyogóan teljesítette a feladatát a neheze mégis ezután következett Az indításig . fennmaradó rövid idő alatt tisztázni kellett a hiba okait, kizárni annak lehetőségét, hogy az mégegyszer előforduljon. Az alkatrészek „pulzusán" Azt mondják, hogy a távközlési szakemberele nékül az egész rakétafejlesztés egy lépéssel sem jutna előre, ök liallgatják le és rögzítik a rakéta bonyolult cs számtalan berendezésének, alkatrészének „pulzusát". A .,karcrogramroból" azután megállapítják a megfellebbezhetetlen „diagnózist", baj esetén ' pedig a „betegség" okait. Szakmai körökben azt áll'tják hogy ez viszonylag egyszerű, amíg a rakéta a földön van. A nehézségek akkor kezdődnek, ami'<or a rakéta elszakad a földtől. Ekkor már csak a bonyolult és precíziós műszerek tartják az egyedüli kapcsolatot a repülő testtel. Ezek „szeme" és „füle" szigorúan követ és röezít minden mozzanatot, minden rezdülést. A rakéta, m-'nt ismeretes, kérészéletű. A szorgalmas műszereknek tehát rendkívül rövid idő alatt a mérési műveletek tömegét kell elvégezniük. Szakemberek véleménye szerint ezek száma idővel százezernyi műveletre bővülhet. Felmerült továbbá az a feladat, hocy a repülés alatt hogyan mérjék automatikusan a rakétatestet, a fontosabb alkatrészek cs berendezések rezgésszámát. Szirinvin mérnökkari alezredes társai segítségével újításokat és módosításokat eszközölt az erre a célra szolgáló berendezésen. Elbúcsúzunk a rakétatelep parancsnokétól, Alekszandr Alekszandrovics tábornoktól, ak'nek szavai megerősítik azt a benyomást, hogy a rakétatelepen a hipermodern technikát is állandóan tökéletesítik. NyikoJaj Gorbancsor a negyedik évfolyamig, még futballbíró is voltam. Kiszámítottam, egy-egy jobb mecseden 18—20 kilométert is futottam a kétszer negyvenöt perc alatt. De mire ötödéves lettem, mintha kicserélték volna a szívemet. Azóta napról napra gyengülök, szédülök. Elvesztettem a biztonságérzetemet. Ma már kétszáz métert sem tudök egyfolytában gyalogolni. A fiatal mérnök szünetet tart, s vértelen homlokán az emlékezés redői gyülekeznek. Elküldtek Budapestre a 4-es számú Szív- és Érsebészeti Klinikára, ott állapították meg állandó és egyre fokozódó gyengeségem okát: a szívbillentyű elmeszesedést. Azt mondták, ezt nem lehet gyógyszerezésseL sem egyszerű műtéttel reradbehomi, a szívbillentyűt ki kell cserélni. Ez 1965 elején történt. De akkor még nem volt az országban olyan műbillentyű, amit beoperálhattak volna az elmszesedett helyett. Mit tehettem? Felerősítettek, s ón visszamentem tanulni. Óriási akarattal tette le utolsó vizsgáit, szerezte meg a diplomáját. Az egyetem után visszajött a szövetkezetbe, s bár leromlott fizikai állapotban, de nagy lelki erővel foglalta el helyét a tervezőállvány előtt. „Nem fesz semmi ba j" Három évvel ezelőtt még hegyeket tudott mászni — három hónapja táppénrzen van ifj. Aradszki András. De bejár a szövetkezetbe, leül a régi asztala elé. rajzol, segít kicsit, mert otthon ahogy mondja „megölné a tétlenség. az unalom". Moet is itt találkoztunk vele. — Hogyan jutott a szegedi klinikára? — kérdezzük. — Nyáron ismét Sopronban voltam, meglátogattam régi évfolyamtársaimat, ismerőseimet, ők említették,hogy Szegeden már csinálnak szívbillentyű átültetéseket. Hazajövet el is mentem Szegedire, s az I. számú Sebészeti Klinika kardiológiai osztályára kerültem, ahol dr. Kovács Gábor, a kli/nika egyik adiunktusa kezelt. A betegek biztattak: — Rendbe hozzák itt magát fiatalember, ne féljen, nem lesz semmi baj. Valaki megjegyezte: — Egy ilven szívműtéthez \ rengeteg vér kell. Sok-sok ember vére, akik megértik a maga baját. — Talán a szövetkezetiek segítenének — mondtam félszegen. — S itthon ezt megemlítettem SSndár János KISZ-titkárnak, aki már értesült dr. Bácskai körzeti orvostói, hogy rövidesen szívműtétre visznek, s nagyon jó lenne, ha a szükséges vér megszerzésében közreműködnének az üzem társadalmi szervezetei. — Sok beteget láttam Szegeden, műtét előtt és után is. Volt, aki már másnap beszélt, egy hét múlva járkált Szintén a szívbillentyűt cserélték nála. Emlékszem egy mási'k, idősebb férfire, aki a műtétet követő egy hónap után már mindent csinált, még cigarettázott is, bár ezt nem lett volna szabad. Még Jugoszláviából is voltak ott betegek. Szavai ismét elnehezülnek, s kis szünet után így fejezi be: — Január vége felé várom a „behívót". Már szívesen ott lennék a műtőasztalon, bízom benne, hogy sikerül a műtét. Kölcsönös bizalommal És mit mond az esetről dr. Gál György adjunktus, a vérellátó alközpont szegedi vezetője, akit az l-es .számú Sebészeti Klinikán kerestünk fel? — Tíz-tizenkét liter vér kell a műtéthez. Ez esetleg ezrek segítségét teszi szükségessé, mivel \az összegyűlt vérnek nemcsak a beteg vércsoportjával, hanem a véradókéval is egyeznie kell. Tehát «ok-sok ember véréből kell ki,szűrni az éppen szükséges azonos csoportú vért. A segíteni akarásban nincsenek megyehatárok: kaptunk már vért a csabai állomástól i,s. amelv szegedi, csongrádi \'iyy ki tudja hová való emberek életének a megmer, eréhez kellett. Kitűnő a kapcsolatunk a csabai kollégákkal, s biztosan most is segítenék. Ez csak természetes: a faipari szövetkezetben tartott gyűlés után hatvanki!nc ember 21 liter vért odott, s Békéscsaba több üzemében folvik tóvább a véradás. amellyel mások is hozzá akarnak járulni a műtét sikeréhez. — Felkerestük az ügvben dr. Petri Gábor professzort is. a kknika igazgatóiét, aki a következőket mondta: — A szívsebészet a billentvűéittiltetés technikáiét már kidolgozta. Klinikánkon sok hasonló műtétet véeeztük el sikerrel. A legfontosabb, hogy md bízzunk a beavatkozás eredményében, a beteg pedig a műtét sikerében. Ez mindenkit, megnyugtathat. Varca Dezső Heghalt Halász György elvtárs Január 13-án, 88 éves korában meghalt Halász György elvtárs, a felszabadulás előtti forradalmi mozgalom kiemelkedő szegedi harcosi, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa. A munkásmozga! omba már 1904-ben bekapcsolódott, azóta volt tagja a pártnak és az építők szakszervezetének. 1908-ban rcoiratterjesztés és társadalmi rend elleni izgatás miatt fogházbüntetést is szenvedett. A felszabadulás előtt vezető titsztséget töltött be az építők szakszervezetének szegedi csoportjában. 1954-ben a textilművekből ment nyugdíjba Temetése január 16-án 13 órakor lesz az alsóvárosi temetőben. Partnapok Január 15-én, hétfőn: az OKGT Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói részére a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában ÍG érakor, előadó: Horváth János: a Szeged és Vidéke Általános Fogyasztási Értékesítő Szövetkezet dolgozói részére a Szent István tér 3. számú tanácsteremben 17 órakor, előadó: Csádon Gyula. Január 16-án, kedden: a MÁV Nevelőintézetben (Április 4. útja 44.) 14 órakor, előadó: Varga József: a Csongrád megyei Fodrász Ktsz dolgozóinak a K1SZÖV Arany János utcai klubhe-. lyiségében 15 órakor, előadó: Leipniker Péter; az Állami Biztosító dolgozói részére (Takaréktár u. 7.) 16 órakor, elóatíó- dr. Szekszárdi János. Január 17-én, szerdán: a szegcdi mozik dolgozói részére a Rzabudság Filmszínházban 13 óra 30-kor, előadó: Szigeti János; a Csongrád megyei KISZÖV dolgozói részére az Arany János utcai klubhelyiségben 14 órakor, előadó: Bárkányi Ferencné; a Móricz Zsigmond általános iskolában (Bérkert utca 8.) 13,30 órakor, előadó: dr. Pénzes Istvánná; az Állami Védőnőképző Intézetben ((I. tanterem) 15 órakor, előadó" Vecsernyés Béláné; a móravárosi és alsóvárosi pártszervezetben a kerület dolgozóinak (a pártszervezet helyiségében. Rákóczi u.) 17 érakor, előadó: dr. Ábrahám Anta'né; a Dugonics általános iskolában (Osztrovszkv •i«. 1. tanári szoba) 13 órakor előadó: László Lajosné. GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GYORSPOSTA # GYORSPOSTA Eltanácsolták a fogklinikáról Ballai Ferencné, Szeged, Eajcsy-Zsilinszky utca 23. szám alatt lakó olvasónk szerkesztőségünknek küldött levelében szóvá teszi, nogy egy nap este 9 órakor kislányának tűrhetetlenül fújt a foga s nem akart várai az orvoslással reggelig. Elvitte gyermekét a fogklinikára, ott azonban közölték vele, hogy csak vidékieket kezelnek. vigye gyermekét a Párizsi körúti ügyeleti rendelőbe. Mint írja: „Nemcsak nekem, hanem sok hasonló panaszé embernek okoz bosszúságot. amíg ilyen esetben n egkeresi, hogy hova tartozik.' Dr. Villányi Ilona főorvosnő, az I. kerületi tanács vb. egészségügyi csoportjának •vezetője olvasónk panaszára közölte: — A fogklinikán nem tartanak ügyeleti szolgálatot. Rendelési időben is a szegedi járás területéről a biztosított dolgozók családtagjait fogadjak. Szegeden fogorvosi ügyeleti készenléti szotgá'atot a Párizsi körút 46 b szám alatt biztosítanak a szegedieknek napi 3 órában, este 11 óráig. hoz. Még belső, úgynevezett teremaszfaltozást sem végeznek télen, mert bár a szabadban dolgozó aszfaltfőző gép nagy meleget áraszt maga körül, három lépésre tőle a munkásokra fagyna a ruha. Az aszfaltozok fagyszünete Több olvasónk, köztük K. I . textilgyári dolgozó szóvá tette, hogy a város különböző pontján a korábban felbontott gyalogjárdát, úttestet mostanában nem állítják helyre véglegesen, csak 'deip.enesen tömik be az átvágásokat Ilyen jelenséggel találkozik a járókelő a Klauzál téren, a Virág cukrás/.c.ánál n Magyar Tanácsköztársaság útján, közvetlenül a híd előtt s a város más részén is. Dr. Hammer Fidél, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója a panaszokká 1 kapcsolatban közölte, hogy mindenféle útjavítást, aszfaltozást abbahagytak most, a tél beálltával. Február 25-ig fagyszünetet kaptak az aszfaltozok. Ha az idő engedi, február végén hozzákezdenek a soros munkákV ll.ASZOl. \7 ILLETÉKES A levélíróknak igazuk volt Lapunk január 5-i számában az Olvasóink írják rovatban Udvariatlan kiszolgálás címmel közöltük három olvasónk panaszát. Azt tették szóvá, hogy a szegedi Centrum Áruház harisnya osztályán udvariatlanul fogadjak a vásárlókat. A cikkre most válaszolt Dózsa Pál, a Cent rum Áruház igazgatója. Közli: „A panaszt kivizsgáltattam, és megállapítottam, hogy a panaszosok észrevétele helytálló. Intézkedtem, hogy a jövőben vásárlóink a harisnya osztályon is minden tekintetben megfelelő kiszolgálásban részesüljenek. Erről levélben értesítettem a panaszosokat is." VKtóran. 1968- tóaaár 11 DlláMifTMCfllZM 5