Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-26 / 21. szám

Kádár János és Losonczi Pál távirata Csausescuiiak Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára ós Losonczi Pál. a Magyai- Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke a következő táviratot küldte Nicolae Ceausescunak, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága főtitkárá­nak. a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének: „Kedves Ceausescu Elv­társ! a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága. a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa és o magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánsá­gainkat küldjük önnek 50 szüle* ésnep ja alkalmábó1 Felelősségteljes tevékenysé­géhez 'jó egészséget és újabb eredményeket kívánunk." Huszonegy új csuklós A MÁVAUT főműhely az idén újabb 136 csuklós autó­buszt alakit ki régi kocsik­ból. Ezek folyamatosan ke­rülnek forgalomba és közle­kedtetésükkel az év végén az autóközlekedési tórszt irányítása alá tartozó válla­latok naponta 100 000 utassal szállíthatnak többet, mint eddig. Az elgondolások sze­rint az átalakított kocsikból Csongrád megye 21-et kap. Majd perre megyünk. Százmilliós építkezés — százegy hiba Négy évvel ezelőtt hatá­rozta el a KPM Autóközle­kedési Vezérigazgatóság, hogy új. közlekedési és javító komplextelepet építtet Sze­geden, a 10-es számú AKÖV és a Xl-es számú Autójaví­tó Vállalat számára. A be­ruházás összege meghaladja a 100 millió forintot A létesítményre igen nagy szükség van, mivel félezer­nél is több gépkocsi üzemel­tetéséről kell gondoskodni a szegedi vállalat kebelében. Eddig a városban szétszór­tan tárolták, javították, tisz­tították a kocsikat, de olyan mostoha körülmények kő­zött hogy félő volt a nor­mális üzemmenet fenntar­tása. A komplextelep felépíté­sére a 3l-es számú Építő­ipari Vállalattal kötöttek szerződést, amely szerint 1964 végén megkezdték az építkezést. Az építkezés me­netét három szakaszra bon­tották. Az elsőbe tartozik a forgalmi épület, az üzem­anyagtelep, a szerviz -s a mosó komplexum, valamint a csatlakozó utak, térségek burkolása, víz- és csatorna­hálózat, villamosenergia-ellá­tás és a térvilágítás. Azt már felesleges is em­líteni, hogy az építőipar nem tartotta be az ígért határ­időket A néhány hónappal ezelőtt átadott — s a telep legfontosabb részét képező — gépi mosó komplexum azon­han máris használhatatlan, s bizony úgy tetszik, mintha fél évszázaddal ezelőtt épí­tették volna. Egy bombatá­madás sem okozhatott volna nagyobb károkat, mint azok a mulasztások, amelyek itt megtörténtek. Már a műszaki átadás ide­jén kiderült, hogy a 200 köb­méteres víztároló berendezés nem felel meg a vízzárás követelményének. Emiatt kö­zel 16 ezer köbméter víz folyt el felhasználatlanul a tárolóból, amelynek egy ré­sze alámosta a tároló alatti földet és a betonépítmény megbillent. De a mosó sem használható, mert az üveg­tégla burkolatra csapódó víz valami oknál fogva — rossz üvegtéglák, rossz szigetelő­anyag, vagy szakszerűtlen munka következtében — a két üveglap közé kerül és a fagy hatására az üvegburko­lat csempéi széttöredeznek. Ugyancsak a behatoló víz miatt málladoznak a téglák a mosó oldalfalában. A mosót és a javítócsar­nokot összekötő épületrész­ben raktárak, öltözők és fürdők kaptak helyet. A géoi mosó komplexumban 120 ember dolgozik mostoha, sőt a bekövetkezett mulasztások miatt veszélyes körülmények között A nemrégiben át­adott épületrész megrokkant a falak megrepedeztek, a vízvezetékcsövek eltörtek, használhatatlanná vált a mo­dernnek és újnak tervezett épületrész. Mivel a fűtést sem tudták még megoldani, a dolgozók hidegben végzik munkáju­kat, s munka után — közis­mert, hogy az autójavítók olajosak, zsírosak lesznek munka közben — egyenként, áldatlan állapotok között tudnak csak tisztálkodni. Arról nem is beszélve, hogy a mosót nem tudják hasz­nálni, s különösen télen, s a sáros, esős időben emiatt veszélynek vannak kitéve a gépkocsik. Az építők „listája" ezzel még nem zárult le. A futó­javító nagycsarnok pillérei­nél olyan megoldást alkal­maztak, amely miatt 10 da­rab tartópillérnél módosí­tást kellett utólag elvégezni Most már megfelel ugvan a statikai követelményeknek, de 10—15 centiméterrel szű­kítette minden pillérnél a Szeged faluja 4. Miért is falu a város? Mihálytelken csaknem há­romezer ember él. Évente 16 —20 ház épül. Sohasem volt önálló, hol ide, hol oda tar­tozott Zárt település sajá­tos viszonyaival, régi korok­ra utaló utcákkal, közökkel. Pártszervezet, KlSZ-szerve­zet és a különböző társadal­mi szervek mind megtalál­hatók. Egy sportkör is mű­ködik. Mindennek alapja azonban a nagyüzemi ter­melés, a termelőszövetkezet, hiszen önállósággal, anyagi alappal egyedül csak ez rendelkezik. Nemcsak azért maradt fa­lu Mihálytelek, hogy elma­radt a közművesítéssel, nin­csen törpevízmű, nincsenek járdái, nem korszerűek a boltok, a közvilágítás. Saj­nos, ezek is meghatározók. Az elmúlt esztendőkben a társadalom többet várt és kapott a falutól, mint amennyit cserébe nyújfcfni tudott. Ügy is mondhatnánk, a jelenlegi formája konzer­válódott Mihályteleknek fa­luvá. »r Ok is tennének Senki sem állíthatja, ha a tanácsi keretek engedik, megépülne a várva várt törpevízmű, jutna pénz a terület, az utcák ren­dezésére, járdákat fektetné­nek le, valóban év végére, mint ahogyan ígérik, átad­nák az új földművesszövet­kezeti áruházat, kisvendég­lőt, s akkor már egyszeriben igaízán város lenne ez a falu. Szó sincs erről. Csupán csi­nosodna, tetszetősebb lenne. Miért maradt falu Mi­hálytelek? A termelés szín­vonala nagyot nőtt, de nem követték ezt az egyéb vál­tozások, szolgáltatások. Köz­igazgatásilag sohasem volt önálló. A legnagyobb hát­ráltatója pedig: nem alakul­hatott ki semmiféle társa­dalmi élet. Nincs összefogott társadalmi erő, ami egészsé­gesen szolgáhaltna, mun­kálkodhatna a közösség gyor­sabb boldogulásáért. Pedig anyagilag, s meglehet, még munkával is a falubeliek talán tennének valamit előbbrehaladásukért. Ez len­ne a legszükségesebb. Abból a csodálatos erőből össze­fogni egy keveset, ami téltől­télig megműveli a gazdag kerteket, szolgálja becsület­tel a közöst és igényeiben városi színvonalra nőtt. Epilógus és végsumma a jövő hónapban tanács­ülésen hagyják jóvá az idei költségvetést- Gondolnak a mihálytelkiekre is. Más. A földművesszövet­kezet felmérte a piacot, s a lehetőségeket Korszerűsítik az idén a boltokat. Megéri. Csaknem 1 millió forintot költenek erre. Ábécé áru­ház, kisvendéglő épül a mos­taniak helyén. Persze nem szűnik meg az árusítás ad­dig sem, a volt felvásárló­telepen rendezik be ideigle­nesen a boltokat. A közlekedésen szintén lehet javítani. S mi lehet a végsumma? A szegedi táj, a homok for­radalmi változások korát éli Értékesebbnél értékesebb termelési kultúrák jöttek létre. Társadalmi, népgazda­sági igényekkel mérve jelen­tősebb talán ez a termelési táj, mint más tájak, anya­gilag jobban kifizetődő. Az igények, részben a kultúra alapja is anyagiság. a falu nem lélekszámával és területével játszik szere­pet, hanem sajátos termelési módszereivel, viszonyaival, az előállított termékek ér­tékével, hasznosságával, népgazdasági és világpiaci keresettségéveL A régi faluk fogalmát messze kinőtte. Mégiscsak falu maradt. Nem a földművelésért, a zárt településért, a kialakult életmódért, szemléletért, ipari települések hiá­nyáért, hanem azért, mert eddig még nem jött létre, vagy ha igen, nem munkált hathatósan egy összefogott társadalmi erő, élet. S ez megint visszave­zethető a termelésre, az in­tenzív, sőt, néha-néha már túlhajtott háztáji gazdálko­dásra. Az egyik gazda mondta: — Nem járunk sehova. Másrészt pedig az az igaz­ság, hogy a faluból sokan eljárnak Szegedre. A kenyé­rért. Hajnalban mennek, este érkeznejc Mire jut ide­jük? Két forinttal területet és a későbbiekben mint balesetforrás megma­rad. Az autójavító csarnoknál is mulasztással vádolják a kivitelező vállalatot A vas­beton pilléralapok minőségél nem tartja megfelelőnek a beruházó, mert a közismer­ten gyenge délegyházi bá­nyakavics-keveréket hasz­nálták a betonalapozásnál, a jobb minőségű folyamkavics helyett. A beruházó műszaki megbízottja mintát küldött az Építőipari Minőségvizsgá­ló Intézetbe. Szakvélemény: B 200-as minőség helyett csak B 70-es minőség állít­ható elő a délegyházi anyag­ból. Valószínű, hogy a föld­be süllyesztett 20 darab be­tontestet ki kell emelni és helyette újat, megfelelő mi­nőségűt építeni. Mit mond az építkezés irá­nyítója. Bures Ferenc főépi­tésvezető? — A múltról nem sokat tudok, rám maradt a felelősség — s megjegyzi, hogy tavaly nyáron vette át ezt az építkezést, de mel­lette még két-három nagy­méretű munkahely felelős vezetője is. — Majd perre megyünk — mondja nosztal­gikusán —, s én is felköldök a minőségvizsgálóba néhány mintát ebből a délegyház1 kavicsból. Ez a főépítésvezetőség ta­valy több milliós deficittel zárta az évet Az AKÖV épülő telephelyének valójá­ban nem volt és még m< sincs megbízhatóan felelős irányítója. Voltak ugyan töb­ben is itt építésvezetők, de vagy ők mentek el önszán­tukból, vagy a feletteseik váltották le őket. Gazda nél­kül hagyni egy ilyen fontos építkezést — egyedileg jóvá­hagyott beruházást, amely­nek értéke meghaladja a százmilliót — nagy könnyel­műség és felelőtlenség. Pereskednek az érdekelt felek már kezdettől fogva. De mit ér el a közlekedési vállalat a kötbérekkel? Ne­kik nem kötbérre van szük­ségük, hanem mielőbb egy jól felépített és berendezett te­lephelyre, amelyet méltán el is várnak 103 millió forint­jukért. S még egyet: a mu­lasztásokért felelős szemé­' lyekkel szemben járjanak el a törvényeknek megfelelően Gazdag h Istváp A tisztességtelen haszon visszaüt A frissen kapott önállóság a gazdasági élet új mű­ködési rendje mindenekelőtt a jobb, hatékonyabb munkára ösztönzi a vállalatokat. A dolgozó em­berek úgyis mint termelők, úgyis mint fogyasztók, máris észlelik ennek kedvező jeleit. A családi, vagy baráti be­szélgetésekben töDbnyire mégsem e kedvező jelek tag­lalása elsősorban a téma, hanem az a kérdés, hogy a nyereségért folyó verseny hevében nem kerülnek-e „be­vetésre'' erkölcsi normáinkkal összeegyeztethetetlen „fegyverek". Az aggodalmakkal átszőtt töprengések hallatán, az embernek könnyen támadhat olyan benyomása, mintha itt valami merőben új, veszélyekkel védtelenül állnánk szemben. Mindenekelőtt talán nem árt emlékeztetni arra, hogy — minden ellenkező feltételezéssel szemben — a korábbi tervutasításos gazdasági mechanizmus sem zárta ki a tisztességtelen haszonszerzésre irányuló, gyakran nem is eredménytelen törekvéseket. Kell-e emlékeztetni a vásárlókat a hirtelenében hiánycikké vált, majd némi módosítással drágábban forgalombahozott árucikkekre? Netán azokra a fogyasztási cikkekre, amelyek a korábbi áron, de — finoman szólva — folyamatosan mérséklődő minőségben kerültek a boltokba? Tény tehát, hogy a ma­nipulációs — lényegében törvényellenes — törekvések, a szabályok kijátszása a gazdaságirányítás bármilyen rend­szerében lehetségesek. Másfelől az sem vitatható, hogy '— bár a vállalatok az új szabályokon alapuló nyereségnövelési érdekeit két­ségkívül táplálhatnak bizonyos spekulációs szándékokat — ezek korántsem érvényesíthető „szabadon". A társadalmi korlátokat helyénvaló elsőként említe­ni, amelyről manapság mintha a szükségesnél kevesebb szó esne. Pedig igazán jólismert tény: vállalataink ve­zelőit a szocializmus eszméihez, gyakorlatához leghűbb, legönfeláldozóbb emberekből tulajdonosi minőségben a szocialista állam választja ki, bízza meg és ellenőrzi a társadalmi szervek, mindenekelőtt a párt és a szak­szervezeti szervek segítségével. Nem táplálunk illúziót: lehelnek és valószínű, lesznek is közöttük olyanok, akik megfeledkeznek majd arról a körülményről, hogy nem akármiféle, hanem egy szocialista vállalat vezetői, akik minden tevékenységükért erkölcsileg, politikailag és eg­zisztenciálisan is felelnek megbízóiknak, felelnek annak a kollektívának, amelynek az élén állnak. A derékhad azonban, ahogyan eddig, ezután is méltó lesz a bizalomra. A gazdasági korlátok sem ismeretlenek már a köz­vélemény előtt. Azokról a közgazdasági „játékszabályok­ról" van itt szó, amelyek áthágása szinte automatikusan maga után vonja a „böjtöt" is, ha engedve az alkalom csábításának, nyereségük növeléséért spekulációs eszkö­zökhöz nyúlnak. A vállalat hírnevének elvesztése, a ve­vők bizalmának megrendülése forgalmuk meredek zuha­nását idézheti elő. s az így keletkező veszteség összege végül is sokszorosan meghaladja majd a tisztességtelen úton elért nyereség összegét. S a piac szigorú bíró. A fogyasztókat károsító gazdálkodási módszerek el­len sokrétű jogi védelmet is nyújt az új gazdaságirányí­tás. Az ellenőrzési rendszer, amely bizonyos jogi szank­ciókkal is párosul, felfedi, és a cselekménnyel arányosan bünteti a tisztességtelen haszonszerzést. A szabad — tehát az eladó és az értékesítő vállalat megegyezésén alapuló — árak esetében természetesen bo­nyolultabb a jogi védelem. Nvilvánvaló ugvanis, hogy a tisztességtelen haszon fogalmába nem sorolható önmagá­bavéve sem az áremelés — amelyhez meghatározott fel­tételek között a vállalatnak joga van — sem az esetleg kimagasló vállalati nyereség. Köztudomású, hogy a gaz­dasági reform egyik célja éppen az volt. hogy a termelő vállalatok jó munkájukkal magas nyereségre töreked­jenek, s hogy — a szabadáras cikkcsooortokban — az árbevétel növelése is ösztönözze őket a hiányok csökken­tésére. B 'intető jogszabályok is szólnak a tisztességtelen ha­szonszerzésről, az olyan ár kikötésével, vagy elfo­gadásával elkövetett bűncselekményekről, amelyek a méltányos hasznot meghaladják. A jogszabályi véde­kezéshez tartozik az is, hogy a tisztességtelen módon szer­zett haszon felderítése esetén külön bírsággal sújtják a vállalatot, s tegyük hozzá: ez az egész vállalatot, minden dolgozóját anyagilag érzékenyen érinü. több.. Meghatározó az is, hogy 15 percnyi járásra esik a város. Éppen ezért olyan beruházásokat idehozni, ame­lyek pár kilométerrel bel­jebb megtalálhatók, fölös­leges. Ez hatással van a tár­sadalmi, s kulturális életre is. Két forinttal kerül többe minden. A korszerű szórako­zás, mozi, színház, szabad­téri, legújabb s legnagyobb választék a boltokban. Nekik ne érné meg? A táj, az emberek, a ter­melési kultúrák követelnek. A mihálytelkiek igénye jo­gos. Ne feledkezzünk meg róla. Nagy ideje már. hogy Mi­hálytelek Szegedhez tarto­zik. A III. kerületi tanács­hoz. Igazság szerint város lenne. Mégsem az. Nem is volt, talán nem is lesz. Csak Szeged faluja. Sz. Lukács Imre Keni fértek a leremben "SSST Falugyűlés, képviselői beszámoló Zákányszéken Tegnap délután lelkes hangulatú falugyűlésen vá­lasztatták újjá községük hazafias népfrontbizottságát a zákányszékiek. A találko­zóra olyan sokan jöttek el, hogy a termelőszövetkezeti csoportgazdák egy része az utcán rekedt, nem tudtak bejutni a művelődési ház zsúfolásig megtelt nagyter­mébe. Elsőként Pintér Jó­zsef, a hazafias népfrontbi­zottság elnöke adott számot az elmúlt négyéves munká­ról. Mint mondotta különö­sen kiemelkedő sikerek szü­lettek a falu fejlesztése, szé­pítése érdekében végzett társadalmi munka során. Ta­valy például a népfrontbi­zottság kérésére több mint 150 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett Zá­kányszék lakossága. A mun­ka összértéke négy év alatt meghaladja a félmillió forin­tot. A beszámolót követően igen sokan felszólaltak. Papp Antal, Csányi László, Bózsó István, Pintér Mik­lós és mások arra kérték a megválasztandó új népfront­bizottságot: kisérje még na­gyobb figyelemmel a zá­kányszéki gyümölcstermesz­tés sorsát. Javasolták töb­ben, hogy a népfrontbizott­ság fontolja meg a helyi tsz-csoportok mezőgazdasági tsz-ekké való átszervezésé­nek kezdeményezését A falugyűlés 45 tagú köz­ségi népfrontbizottságot vá­lasztott. Ezt követően a bi­zottság elnökül választotta Gárgyán Antal csoportgaz­dát, titkárnak pedig Pintér Józsefet. A zákányszékiek találko­zója országgyűlési képvise­lői beszámolóval folytató­dott. ' Tóth Szilveszterné or­szággyűlési képviselő, a köz­ségi tanács vb elnöke, az utóbbi országgyűlési ülés­szak munkájáról és ezzel kapcso'atosan az új gazda­ságirányítás időszerű kérdé­seiről, saját tevékenységé­ről tájékoztatta válasz­tóit, akik a képviselői táié­koztatón is nagy érdeklő­déssel, figyelemmel vettek részt. Tegnap délután dr. Petri Gábor orvosprofesszor, or­szággyulcsi képviselő kötet­len beszélgetést folytott a szegedi Sajtóházban a Dél­Magyarország, a Csongrád megyei Hírlap munkatársai­val és a Szegedi Nemzeti Színház számos művészével. Szóba kerültek Szegedet érintő kulturális, kultúrpoli­tikai kérdések a vidék és Budanest viszonylatában. Kérdés hangzott el a Szegedi Somogyi Könyvtár és az Egyetemi Könyvtár esetleges egyesítésével kapcsolatban, tekintve, hogy az Egyetemi Könyvtár jelenlegi épületé­ben nem tud tovább fejlőd­ni, nincs hova terjeszkednie. A Szegedi Nemzeti Színház tervezett korszerűsítése, re­konstrukciója is téma volt. A beszélgetés a továbbiak, ban kiierjedt a fok városi és az amerikai szívműtétek tu­dományos és etikai vonatko­zására. Kzekről dr. Pelrf Gábor tájékoztatta az érdek­lődőket. ugyanígy gvakorlati orvosetikai kérdésekről i? beszélt. Péntek, 1968. január 36. QU-MAGtARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom