Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-13 / 294. szám

bizottságok Ölese Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága — dr. Pesta László elnökletével — kedden ülést tartott a Parlament Gobelin-termében. A tanácskozáson részt vett dr. Szabó Zoltán egészség­ügyi miniszter. Cserba László, az Egész­ségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője ismertette a kép­viselőkkel az egészségügyi tárca 1968. évi költségvetés­tervezetének főbb előirány­zatait A tájékoztatót élénk vita követte, amelyben fel­szólalt dr. Petri Gábor sze­gedi képviselő is. A felszólalásokra adott előadói válasz után a bizott­ság úgy határozott, hogy a szociális és egészségügyi ága­zat költségvetési előirányza­tát — minthogy az alapot ad az intézmények 1968. évi mű­ködéséhez — általában elfo­gadja, de megállapítja, hogy a korszerű működéshez biz­tosított fejlesztési összegek nem elegendőek, ezért az e célra szánt keretek megeme­lését javasolja azzal, hogy az engedélyezendő többletet lehetőleg koncentráltan kell telhasználni. Az országgyűlés Ipari bi­zottsága kedden a Parla­mentben — Gácsi Miklós­nak, a bizottság titkárának elnökletével — ülést tartott, s megtárgyalta az ipari mi­nisztériumok, valamint a Közlekedés- és Postaügyi szólalt Balogh László Csong­rád megyei képviselő is. Az elhangzott kérdésekre és észrevételekre a tárcák képviseletében dr. Csanádi György közlekedés- és pos­taügyi miniszter, Kovács Ist­ván, a kohó- és gépipari mi­niszter első helyettese, dr. Kardos Géza pénzügyminisz­ter-helyettes, Horváth Gyula könnyűipari miniszterhelyet­tes, Lőrincz Imre nehézipari miniszterhelyettes, Nagy Im­re munkaügyi miniszterhe­lyettes, Simor János építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes és Jávor Er­vin, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese válaszolt. A bizottság a pénzügymi­niszter-helyettes tájékoztató­ját tudomásul vette, az em­lített tárcák 1968. évi költ­ségvetésének tervezetét elfo­gadta, s úgy határozott, hogy az országgyűlés legkö­zelebbi ülésszakán is elfoga­dásra ajánlja. Tanécskozoft a Csongrád megyei képviselőcsoport A Csongrád megyei or­szággyűlési képviselőcsoport tegnap, kedden ülést tartott Szegeden, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának helyiségében. Győri Imre or­szággyűlési képviselő, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára tájékoztatta képviselőtársait az 1968-as költségvetés ter­vezésének főbb vonásairól, majd vita következett, mely­ben Nagy Dániel, Bódi Lász­ló, Patai Sz. Sándorné, Ku­rucz Márton, Dömötör Já­nos és Nieszner Ferenc or­szágyűlési képviselők szólal­tak fel. A képviselőcsoport ülésén részt vett Balog István, az MSZMP Szeged városi vég­rehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztályveze­tője is. Energia 30 milliárd faríntért Kedden főenergetikusi ér­tekezletet rendezett a Nehéz­ipari Minisztériumban az Országos Energiagazdálkodá­si Hatóság. Az értekezlet megszervezését az új gazda­ságirányítási rendszer közeli bevezetése tette szükségessé és időszerűvé. Az előzetes számítások sze­rint 1968-ban az ország vál­lalatai, intézményei a lakos­sággal együtt mintegy 30 milliárd forint értékű ener­giát fognak felhasználni. Az energiatakarékosságnak tehát igen nagy a jelentősége, de a konkrét módszereket eb­ben a tekintetben is a vál­lalatoknak kell kialaikitaniok. Sok a vita és a harc Amíg termelő vállalattá fejlődik egy szövetkezeti közösség Nagy Istvánt, a szegedi Uj liót jelentett ez a lépés. Az- kapnak háztáji földet, segy­Élet Tsz elnökét arra kér- után a tárolási dijak kifize- re-másra kérték a tsz-be tag­tem a minap, beszéljen ar- tése körül keletkeztek prob- ként való felvételüket. S ról: mit tettek eddig azért, lémák. Ez a vita is azzal most olyan döntés született: __ hogy közösségükből modern végződött, hogy a tröszt en- csak olyanokat kell felvenni Minisztérium, a Munkaügyi' mezőgazdasági termelőüzem gedélyezte a már-már ve- mégis, akiknek a belépése váljék. szésre álló tárolási díjak xi- igazán indokolt. A szövetkezet érdekeiért, fizetését Kemény viták zaj- a szövetkezet segédüzemei pénzéért, a tagság nyugal- lottak a paprika utóérlelése mindent egybevetve jövőre mának egyensúlyáért min- körül is. A szövetkezet 3 ezer már 18 millió forint forgal­dennap meg kell küzdeni, ládát kért, mert 127 vagon mat bonyolítanak le. A me­Érdekes példákat hozott fel: paprikát nem lehet egyik zőgazdasági termelés jöve­az idén gyengébb volt a napról a másikra, sőt még delmével együtt 36 millió paprikatermés, mint más egy hónap alatt sem felfűz- forint körül tervezik az 196?. években, mégis éppen most ni. Végül ez az ügy is köz- évi bevételt. Van itt drótha­szigorították a minősítést, megelégedéssel rendeződött, lókészítő üzem, villanymo­Méltánytalannak tartották A gazdák, érezve üzleti ér- tor-tekercselő részleg, építő­ezt, közvetlenül az illetékes ^t^T^N^fL^rt brigád' gumijcav,ító es.,laka,­..,.,.,. . ., ,, tároztak. hogy jovore mar a tosüzem is. Sokan vitatják miniszterhelyetteshez kellett háztáji paprikát is a közösön még ma is: szükséges-e fordulni. Tán egy jó félmii- keresztül értékesítik, s 420 mindez? Sokkal inkább a Minisztérium, továbbá az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium 1968. évi költségvetését. Dr. Kardos Géza pénz­ügyminiszter-helyettes is­mertette az egyes ágazatok jövő évi költségvetési elő­irányzatait, az érdekelt tár­cák várható fejlődési lehető­ségeit. A bizottság az elő­terjesztést megvitatta. Fel­Csinos cipők futószalagon Somogyi Kűrolyné felvétel© A Cipő és papucsfe'észítő A külföldi gépek mellett Ktsz nagyot fejlődött 1967- „házi újításokkal" is próbái­ben. Divatos, kényelmes ci- koztak. a szövetkezet szak­pőit szí"esen vásárolják a emberei gépesítették a cipő­Szovjetunióban, az NSZK- kikészítést. A helyi .saakem­ban és Csehszlovákiában, berek tervei alapján a kar­Különösen a jó minőség tet- ban tartó műhely készítette te híressé a szegedi férfi- el a berendezést az ősszel, cipőket, ezért jövőre na- amely azóta két műszakban gyobb igényekkei számolnak 35 ember munkáját segíti, a szövetkezetben; korszerű- Az eddigi tapasztalatok be­sítették a termelést. Egyinil- bizonyították: a házi újítás íió forintért új gépeket vá- kitűnően sikerült, hiszen 3 sároltak, a tűző üzemben hónap alatt 11 százalékkal olasz és angol berendezése- növekedett a termelékeny­kfct állítottak munkába; ség, s ez csaknem 6 millió másfél hete egy új fárafog- forintot jelent a ktsz-nek. laló automata is érkezett a sőt a szalaeon „utaztatott" Német Szövetségi Köztársa- cipők csioosabhak és egv­ságból öntetübbek is, mint elődeik. hold helyett 670 holdra kö- mezőgazdasági termeléssel töttek szerződést. kellene törődni. Az élet dön­Néhány ízelítő ez abból, tötte el, hogy manapság egy mennyi harc, vita zajlik le, termelőszövetkezetben — ha amíg a tsz tervéből termés nem akarnak a fejlődésben és jövedelem lesz. S ám a lemaradni — sok mindennel több harcot nem is mindig lehet foglalkozni, a tsz-szel kapcsolatban álló Az utóbbi évek során sok­vállalatokkal, sokkal inkább ka] jövedelmezőbbé vált a magával a tagsággal, az mezőgazdasági munka is. A egyes emberekkel kell meg- búza holdankénti termésát­vívni. Erre is egész kis pél- iaga 28 mázsa körül stabili­datára van az elnöknek. Pár zálódott, jóllehet néhány év­hónapja történt: elkészült a Vel ezelőtt még a 14 mázsás központi major új szociális búzatermés is kiemelkedő­épülete. Hideg-melegvizes nek számított. A 300 férőhe­fürdő , állt rendelkezésre, iyes új tehenészeti telepet hogy az egész napi nehéz, épp most népesítik be fia­piszkos munka után tisztán tal tbc-mentes állománnyal mehessenek haza az embe- A baromfinevelésben ugyan­rek. Am úgy esett, hogy csak országos rangja van az mindez nem kellett. Senki üj Élet Tsz közösségének, sem evett az étkezdében, és Éppen a növénytermesztés senki sem fürdött a fürdő- fejlesztése érdekében napi­ben. így is jó, gondolta a rendre került az öntözés. Két vezetőség, majd lesz az épü- öntözőfelszerelés vásárlását létből „tarhonyagyár". Azóta határozták el mostanában. £ van a VGletfr- Csak amikor visszatekin­nul jzufetett üzemnek. 400 tünk pillanatra, akkor mazsa hazitarhonya a jovo látjuk iga!£ milyen óriási évi programja, 700 ezer fo- t Jt hagvott 'ár L,aea mi>_ rint bevétel mellett. S a tar- ^ ga paSszti kfösrég" honyanak mans igen nagy s maguk is jól látják, meny­a vevokozonsege. nyi /ég a tennivaló ahhoz, Mas példa: sokan nem hogy a tsz a mai értelemben nézték jó szemmel, hogy az vett termelővállalattá fej­alkalmazottak minden hó- lődjék. S amíg idáig jutot­napban 100 százalékos bért tak. mások lettek az embe­kapnak, míg a tsz-tagok jö- rek is. A kialakuló egysé­vedelmének egy részét csak ges szocialista parasztosztály az év végén egyenlítik ki. mind öntudatosabb tagjai Az alkalmazottak viszont egy nagy gazdasági, politi­úgy érezték, ők vannak hát- kai közösség „részvényesei", rányos helyzetben, mert nem Csépi József Hideg marad az idő A kontinens közepén, az néhány napja kezdődött Ibériai félszigettől a Volga nagyarányú havazás, alsó folyásáig óriási terüle- Hazánkban a magasabb ten csendes, többnyire na- hegyeken szinte mindenütt pos, anticiklonális jellegű sportolásra alkalmas a hó­időjárás uralkodik, ettől réteg. északra általában a tél az A Meteorológiai Intézet úr és erős havazásokat je- központi előrejelző osztályán lentenek a megfigyelő állo- közölték, hogy a keddi maxi­. , , _ .... , mumok országszerte csaz mások. A Szov.ietumo euró- mín(jsz ?_6 fokig emelked_ pai területeinek ész.nki ré- tek. A jelek szerint a hideg szén tovább folytatódik a idő tovább tart. Termelő és fogyasztó egy személyben Érdekes helyzet alakul ki a piacon, amikor a ter­melő mint fogyasztó vásárolni kezd. Keresi, válogatja a számára megfelelő árut, kutat minőségileg és árban a neki megfelelő portékák között és hellyel-közzel bosz­szankodik, mert nem talál kedvére valót. Vagy az ár ma­gas, vagy a minősége nem kielégítő. Ezt ezért érdemes leírni, mert ilyesmi a gyakorlatban ma js, s még ké­sőbb is jelentkezik. S ezt az első időkben természetesnek is tekinthetjük. Számítunk rá, hogy a termelés összetétele, válasz­téka a gazdaságirányítás reformjának a kezdeti hónap­jaiban még nem felel meg teljesen a fogyasztónak, a vásárlók igényeinek. Az új gazdasági mechanizmus ki­alakításához, egészséges működéséhez nélkülözhetet­len, hogy érdemi, gazdasági verseny valósuljon meg a termelő vállalatok között, a megrendelő, a fogyasztó jobb ellátása érdekében. Persze előfordulhat, hogy ez a verseny bizonyos fokig kényelmetlen lesz. Különösen an­nak, aki a versenyben esetleg alul marad. De a társada­lom érdeke megköveteli, hogy a jobb árut olcsóbban ter­melő vállalat növelhesse nagyobb mértékben termelését. A termelői és fogyasztási érdeket még egy vonatko­zásban említjük: a fogyasztói árak rendezésének köz­vetlen és távolabbi hatását szükséges jól megérteni. A ja­nuár 2-án belépő áremelkedés és árcsökkenés oka az, hogy a termelés és az áruforgalom önköltsége magasabb, vagy alacsonyabb annál, ami kifejezésre jut az árban. Ehhez járul még a piac értékítélete, vagyis a kereslet és a kínálat viszonyának alakulása. Az új gazdaságirányí­tási rendszer az utóbbi tényezőnek utat enged, mert csak így lehet létrehozni az egyensúlyt a meglevő termelési kapacitások és a fogyasztás adott szerkezete között. Tár­sadalmi érdek tehát, hogy ahol van kapacitás, ott nőj­jön a termelés és csökkenjen az ár, ahol viszont a ka­pacitás nem tudja kielégíteni az igényeket, beruházásra pedig nincs mód, emelkedjék az ár, emiatt csökkenjen a fogyasztás és így álljon helyre az összhang a termelés ós a fogyasztás között. (Nyers Rezső elvtárs felszólalása a SZOT legutóbbi plénumán.) A termelő erre persze nem is gondol, amikor az üz­letben vásárol és nem is az a dolga hogy végigvegye ma­gában a termelés és a fogyasztás közgazdasági fázisait és megítélje a fogyasztói árak mögötti kalkuláció összes té nyezőit. De az tény, hogy termelő és fogyasztó sok-sok milliós számegységben — azonos, A termelő érdeke, hogy munkáját jól végezze és ezért megfelelő jövedelmet (fi­zetést) kapjon. Ez szemelyes érdeke, s mint jó, kifogásta­lan munkát végző ember, ezáltal a vállalat érdekeit is szolgálja, tehát két érdek képviselője már ebben a fá­zisban is. Átvitt értelemben azonban egy harmadik — a társadalmi érdek — képviselője is, mert a keze alól ki­került áru minőségi értéke a közösség javára szolgál; vagyis a fogyasztók javára. Viszont mint termelő, a vég­zett munkájának arányában minél több és nagyobb jö­védelemhez szeretne jutni és ez is érthető. De a piacon, ahol az áruk összmennyisége jelentkezik, kiderül, hogy az ál­tala készített — bár kifogástalan — áru eladási árszint­je igen magas, s azonos értékű és minőségű áru eladási ára más üzemek által termelt termékeknél jóval kisebb. Érthető, hogy a piaci versenyben az olcsóbb áron kelen­dő terméket részesíti előnyben a fogyasztó, vagyis ezeket vásárolja meg. Mi történik ilyen esetben? A fogyasztó ítéletet mond a piacon, a kifogástalan árut otthagyja; mert magas az ára. S ez az ítéletalkotás már visszahat a termelőre is. Lehet-e ugyanezt az árut olcsóbban, ugyan­ilyen minőségben előállítani, hogy a fogyasztó megvásá­rolja? Ez elsősorban a vezetők gondja, de érinti a köz-; vetlen termelő személyt is, mert ha huzamosabb időn keresztül megmarad a magas árszint (a magas önkölt­ség alapján), akkor halmozódik az eladatlan készlet és ea egy bizonyos ponton magával hozza a furcsa kérdést: meddig termelünk? Nincsen vevőképes piacunk. Ilyen , alapmagyarázata van annak, hogy ahol van kapacitás, növekedjék a termelés és csökkenjen az ár. Ez termelői és fogyasztói érdeket képvisel egyaránt. A másik tényező, a szűk kapacitás és a beruházás hiányában egyelőre nem is fejleszthető termelési terüle­teken, az áruk magas ára; nagyobb a kereslet, mint a kínálat Itt az árszint a szabályozó szelep, amely a ter­melés és fogyasztás összhangjának kialakítását kedve­zőbben befolyásolja. De a termelőnek itt sem érdeke, hogy konzerválja — kapacitás hiányában — a magas árakat, mert ezzel az árakkal mint fogyasztónak, önmagának is számolnia kell. A kapacitás bővítésével s olcsóbb terme­lési tevékenységgel lehet majd fokozatosan kijutni eb­ből a helyzetből. A kapacitáshiány, s ennélfogva — telje­sen érthetően — a magasabb fogyasztói ár nem végieger, állapot és nem biztosit semmiféle anyagi előnyt a terme­lőnek és nem ösztönöz arra, hogy véglegesítsen egy ilyen állapotot. Ha ez így lenne, akkor ott járnának jól a vál­lalatok, a termelők, ahol a kapacitás kicsi a nagyobb fogyasztási igénnyel szemben. A termelő és a fogyasztó azonos érdeke abban jelentkezik, hogy nagymennyiségű­jóminőségű, olcsó áru kerüljön a piacra, a fizetőképes fogyasztókhoz, mert hiszen a termelő és fogyasztó alap­vető tömegeiben azonos. Mint látható, a termelői és fogyasztói érdekek bizonyos pontokon azonosságot mu­tatnak e tekintetben is. A termelő tevékenységéről a piacon a fogyasztó mond ítéletet, s ezáltal minden termelő munkája elbírá­lásra kerül egy másik termelő által, aki fogyasztóként lép elő az üzletekben. Amikor válogatunk és kedvünkre való áruk után kutatunk, gondoljuk meg, hogy ezt is termelők készítették, és amikor a mi termékeinket ké­szítjük, ugyancsak gondoljuk meg, ezt is egy másil munkás veszi kézbe a piacon és ítéletet mond felőle ái és minőség tekintetében is. S nem mindegy, hogy mit adunk a fogyasztók kezébe, mint ahogyan az sem mind­egy, hogy mit veszünk kézbe mi, akik kilépünk a piacra, mint fogyasztók. A termelői és fogyasztói érdekazonosság a termelői tevékenységben is jelentkezik, sok-sok millió esetben személyileg azonos módon. K. A. Szerda, 1967, december 13. QiL-MAGíARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom