Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

Tizenhárom láféSsss - egv csapatban Té-en — nyáron kézilabdáznak fllegjcSsbak között A magyar labdarúgó A-vá­logatott 1968-ban részt vesz ar. Euróua Bajnokság nyol­cas döntőjében, de kontinen­tális szinten játszik majd az ifjúsági futballválogatottunk is, amely bekerült az UEFA­torna tizenhatos döntőjébe. Az ifitorna döntőit április­ban Franciaországban játsz­szék. Ali vei a mérkőzéssorozatra tulajdonképpen 24 ország nevezett, ezért osztályozókat írtak ki. A magyar csapat a románok legyőzésével ke­rült a legjotjb 16 közé, és ott a D-csoportba kapott beosztást. Franciaország. Gö­rögország, valamint az NDK vagy Lengyelország lesz az elleniéi. Sokat beszélnek mostaná­ban arról, hogy a bajnoki labdarúgó-mérkőzéseken jö­vőre új szabályt vezetnek be: bármilyen osztályú csa­patban mérkőzésenként ka­pust és egy mezőnyjátékost lehet cserélni. A hír érdekes. Az újítás is, amely azonban hazánk­ban nem is olyan új... Az ötvenes évek elején volt már olyan szabály, hogy lehetett játékost cserélni. Az edző akkor is lehívhatott egy mezőnyjátékost a pályá­ról. vagy a kapust is lecse­rélhette. Most is hasonló­képpen lehet majd alkal­mazni a cserelehetőségeket. — De hogyan került az MLSZ 1968. évi versenyki­írásába ez a szabálymódo­sítás? — kérdezhetik a szur­kolók. Nos, a FIFA, a nemzet­közi labdarúgó szövetség Hárman a tizenévesek közül A sportban a korhatár egyre lejjebb kerül, és ma már egész kiváló kepességú fiatal versenyzőkről olvashatunk, akik országos válogatott csapatokban is helyet kapnak. Szegeden is akadnak jól sportoló tizenévesek. Közülük hármat mutatunk be olvasóinknak. Mind a hárman idén tűntek fel és országosan is kiemelkedő teljesítményt nyúj­tottak. A sort Bénák Andrással, a Szegedi Kender asztalite­niszezőjével kezdjük. Tagja az egyesület NB U-t nyert csapatának. Két héttel ezelőtt az országos vidéki serdülő es ifjúsági tízek bajnokságon is győzött — Négy évvel ezelőtt a SZEAC­ban kezdtem el asztaliteniszezni — mondta Bénák András. — Nem sokáig játszottam az egyetemieknél, mert a Kenderbe léptem át. Azóta Nagy László edző keze alatt sokat fejlődtem, és most minden vágyam az, hogy jövőre az NB I-ben is megálljam a he­lyem. Nehéz év előtt állunk, inert az egész csapat­nak bizonyítania kell. — Sokan meg­említik nekem, hogy miért nem inkább a labda­rúgással foglalko­zom, mert édes­apám is labdarú­gó volt, a SZEAC­ban játszott. Én nem tudtam meg­kedvelni a fut­ballt, és a zöld gyep helyett in­kább a zöld asz­talt választottam Talán azért, mert itt sportszerűbb a játék. Minden­esetre apám nyomdokába lé­pek, ígérem, hogy én is jó sportoló leszek. Nem ls foglalkozom más­már ez év tavaszán úgy ha­tározott, hogy engedélyezi a kapus és egy mezőnyjátékos cseréjét. Ezt a határozatot nem írták elő kötelezően, de ajánlották a tagállamok ré­szére. Sok helyen már be­vezették. Főleg olyan orszá­gokban alkalmazzák, ahol a bajnokság őszi-tavaszi ki­írású. Nálunk nyáron tartott a bajnokság, és ezért nem változtattak. Most viszont már elérkezett az idő az új szabály bevezetésére. Ezzel tulajdonképpen nem tizenegy, hanem tizenhárom labdarúgó szerepelhet mér­kőzésenként egy-egy csapat­ban. A cserejátékosok alkal­mazása többféle előnnyel járhat. Az edzők kipróbál­hatják a fiatalokat vagy esetleg olyan idősebb csa­tárt állíthatnak be, aki gól­képességével még mindig kitűnik és a döntő pillana­tok kihasználásával eldönt­heti a mérkőzést. Ha a ka­pus megsérül, nem válik ir­reálissá az eredmény kiala­kulása azzal, hogy mezőny­játékos áll a helyére, vagy pedig a kapus sérülten ját­szik tovább. Ha már a kapusokról van szó, megemlítjük, hogy a SZEAC-ban Tóth Lajos az őszi idény első fordulójában Diósgyőrött sérült meg, de sérülten is kénytelen volt védeni. (Utána hosszabb kényszerpihenőt tartott.) Utána Korányi Csepelen sé­rült meg, néhány percig nem védett, és akkor a me­zőnyben játszó Ambrus volt a kapus. A szabály egyébként ki­mondja, hogy azt cserélhet­nek, akit akarnak, nincs olyan kitétel, hogy csak sé­rülés esetén van rá lehető­ség. A Szegedi Tanárképző Fő­iskola női kézilabda-csapata tavasszal, nyáron és ősszel az NB II-ben szerepelt, most pedig a téli terembajnokság­ban vesz részt. A játékosok végigjátszottak az egész esz­tendőt, sőt még december 30-án Budapesten MNK­mérkőzésük lesz. Jövőre legalább olyan sikerrel akar­nak szerepelni a bajnoksá­gokban, mint az idén. Erre meg is van a lehetőség, mert az együttes lelkes és jó ké­pességű kézilabdásokból áll. Liebmann Béla felvétele Papp Lász'ó az ökölvívás helyzetéről Papp Lászlóval, három­szoros olimpiai és kétszeres Európa-bajnoki aranyérmes­sel, a magyar ökölvívás nagy „öregjével" beszéltünk a sportág helyzetéről. — Eddig egy-két olimpiá­ról és Európa-bajnokságtól eltekintve, a nagy világver­senyeken mindig sikeresen szerepeltünk — mondta. — Persze azt is el kell monda­ni, hogy jómagam azért tud­tam olyan sokáig helyt áll­ni, mert nagyon sportszerű­en éltem és minden időmet, amit a munkahelyemen kí­vül töltöttem, az ökölvívás­nak szenteltem. Sajnos mos­tanában kevés öklöző él így, alig akad olyan, aki min­den idegszálával a sportra Tcváhhra is az M il-hen sai, mint a sport­tal és a tanulás­sal. A Radnóti Gimnázium má­sodikos tanulója vagyok és jó ered­ménnyel akarok érettségizni... Nagygyörgy Rozália a Szegedi Kender röplabda-csapa­tában játszik. Idén állandó tagja sportága ifjúsági váloga­tottjának és az NB l-es mérkőzéseken is kitűnt. Leütő játékos. — Még általá­nos iskolás vol­tam, amikor Tóth Gáspár edző a Szegedi Lendület csapatába leiga­zolt. Amikor a Statisztikai Tech­nikumba kerül­tem, a Sportisko­lába léptem át, ott Palábth.v Pál testnevelő tanár foglalkozott ve­lünk. Két éve a Kenderben ját­szom, ahol most Ribizsár Gyula az edzőm — mondja Nagygyörgy Ro­zália. — Ez az év elég sikeres volt a számomra. Leg­szívesebben a Bu­dapesten játszott magyar—bolgár if­júsági válogatott mérkőzésre em­lékszem vissza, amikor végig ját­szottam a csapat­ban és nyertünk is. A válogatottal jártam Bulgáriá­ban, ami felejthe­tetlen élmény volt. A lányokkal sok szép vidéket lát­tunk és jó mér­kőzéseket játszot­Az 1967. évi vívóidény utolsó versenyei az NB Il-es csapatbajnokságok voltak. Két fegyvernem versenyén a Szegedi EAC is képviselte magát, és az egyetemiek si­kerrel állták meg a helyü­ket. A párbajtőrözők küzdel­mében tizenegy együttes in­dult. Itt a szegediek az ötö­dik helyet szerezték meg. A szabályok szerint az első hat bennmaradt a SZEAC tehát jövőre is NB Il-es lesz. A férfi tőrözőknél nyolc csapat közül a szegediek szintén az ötödik helyen végeztek, és ez már a bennmaradást jelen­tette számukra. A két versenyen a SZEAC színeiben Balázs István, Vinkler Péter, László Fe­renc, Sándor Tamás, Bene­dek György, Buk János és Makiári László szerepelt A versenyzőkön kívül az ered­mények elérésében Kökéndi Károly vívómesternek ti je­lentős szerepe volt aki lel­kiismeretesen készítette fel a csapatokat összpontosít Véleményem szerint keveset edzenek. Na­gyon kevesektől láttam, hogy például önszorgalomból a teremben maradtak volna, egy kicsit zsákolni, vagy kö­telezni ... — Az edzők kevesen van­nak és nincs meg közöttük a kellő összhang. Szerintem hiba az is, hogy sok vidé­ki, nagyon tehetséges fiatal elkallódik. Pedig a vidék sokkal jobb talaja az ököl­vívásnak, mint a főváros. Vidéken talán kevesebbet szórakoznak az ifjak és ez nagyobb fegyelemhez, jobb technikai készséghez vezet. — Hogyan látja a jövőt? — tettük fel a kérdést Papp Lászlónak, aki jelenleg a Bp. Honvéd ökölvívó-szak­osztályának szaktanácsadója. — Véleményem szerint a magyar ifjúságnak az ököl­víváshoz való tehetsége most is töretlen. Ezt mutatják az ifjúsági és a serdülő baj­nokságok. A csapatbajnok­ságon is láthattunk több na­gyon tehetséges fiút, mint például Lőköst, Badarit, az MTK pehelysúlyú Kovácsát és még tudnák sorolni né­hány versenyzőt. Megfelelő edzésmódszerekkel, helyes felkészüléssel újrm arra a szintre lehetne emelni ököl­vívásunkat, mint amilyen ré­gebben volt K. L Egy régi válogatott emlékeiből baj van. mert időnként vissza­tunk. Továbbra is esek és ez nincs igyekszem helyt- hasznára a csa­állni, bár sokak patnak. Ezen a szerint a küzdő- hibámon tehát ja­képességemmel vítanom kell.,. Csányi Béla a fiatal tekézők közül tűnt kl az 1967-es esztendőben. A nyáron igen szép teljesítményt ért el: or­szágos ifjúsági bajnokságot nyert Az IKV csapatában ját­szik. Most kerültek fel az NB Il-be. — Móravárosi vagyok — mond­ta Csányi Béla.— A Szél utcában lakom és mert az utcában levő ven­déglőben tekepá­lya van, mint ál­ligatógyerek ott ismerkedtem meg a sporttal. Ha­rangozó Géza, az TKV edzője fede­tett fel és 6 vitt el a Sárkány-pá­lvára. Eletem leg­jobb eredménye eddig 491, volt amelyet a Postás­pályán értem el. Az országos baj­nokságon Buda­pesten az Ikarus­Solti Mihály, sportrovatunk kfllsó munka­társa a húszas években válogatott labdarúgó volt Ezúttal a kiváló sportember régi emlé­keiről szóló írását közöljük. döntőn heroikus küzdelem után megnyertük a Corintián Húsz év a labdarúgó pá- kupát. Talán ilyen hatalmas lyákon hosszú idő. Harc, iz- és nehéz kupa a világon galom, csalódás, siker, élmé- sjncs _ mondogattuk. Fel­nyek tömege foglal helyet váltva cipeltük ketten az emlékeim között. úton. Ne vigyük tovább, haj­Elsőként említeném első togatta Horváth Laci, adjuk válogatottságomat, mert úgy el, az árán pedig vegyünk gondolom, hogy minden lab- valami itókát. Hogy fér ez darúgó álma legalább egyszer el a sportiroda szűk vitrin­bekerülni az ország legjobb- jében? Hazavisszük akárhogy pályán 433-at ütöt­tem. Még jövőre is ifista leszek. Mint idei győz­tesnek, nem kell majd a városi és a megyei döntő­kön indulnom, mindjárt részt ve­hetek az országos bajnokságon. Erre a versenyre már most készülök. — Mivel már három éve az épí­tőiparban dolgo­zom, jelenleg a Kossuth Lajos su­gárúti munkás­szálló villanysze­relője vagyok, sze­retnék átlépni a Szegedi Építők­jai közé, küzdeni a nemzeti színekért. Ez két ízben ne­kem is sikerült. 1923 máju­sában Krakkóban szerepel­tem a lengyel válogatott el­len. A csapatot Hajós Alfréd, a budapesti Népstadion egyik tervezője, úszásban kétszeres olimpiai bajnokunk és Kle­ment Sándor az FTC akkori is — mondogatták a komo­lyabbak, hiszen vándorser­leg és jövőre nem biztos, hogy itt tarthatjuk... © A profiligában városunkat képviselő Bástya csapatában néhány SZAK-ista is helyet höz. Nehéz volt így határoznom, de a szakmabeliek nagyon hívna!/, és ha az IKV kiad. akkor átlépek az új egyesületembe. M. K. intézője kísérte el a lengyel foglalt. Az itthoni MTK elle­történelmi városba. ni mérkőzéseknek volt egy A mérkőzésen a fővárosi kedves színfoltja. Salamon fiúk nagy előszeretettel ha- Béla kitűnő pesti komikus nyagolták el a „betolakodó" minden ilyen mérkőzésre le­vidékit. Alig kaptam néhány rándult. A SZAK elnökével, labdát. Ennek ellenére két bástyái Holtzer Tivadarral góllal terheltem meg a len- az első páholyban foglalt gyelek kapuját, a végered- helyet. Végig izgulták, él re­mény 3:0 lett a javunkra. A lődték és szivarozták a mér­két gólért' a mérkőzés vé- kőzést. Az MTK gólt rúgott, gén kijutott az ölelgetések- Salamon örömében elővette bői. Bocsánatkérően mondo­gatták: ha ismét közénk ke­rülsz, jobban me? fosunk becsülni... © A fővárosi csapatok kive­rése után Debrecenben a a tárcáját és udvariasan meg­kínálta az elnököt. Köszö­nöm, udvarias vagy Béla, de jobban tennéd, ha megtaní­tanád a csapatodat is előzé­kenységre, most rúgtak ne­künk egy gólt... Az elnököt előszeretettel Dóri bácsinak titulálták. Sza­Debreceni VSC—Szegedi AK vajárása volt: „nem veszem tudomásul". 1931-ben, amikor a Bástya csapata a szezon utolsó mérkőzésén vereséget szenvedett, és így kiesett öt éves szereplés után az első ligából, az elnök éppen laká­sán feküdt — gyengélkedett. Sokáig tanakodtak, hogyan is vigyék hírül neki e szo­morú hírt. Végül az intéző felkereste és közölte vele a vereséget. Egy arcizma sem rándult meg és kesernyésen csak annyit mondott: Ezt az eredményt pedig nem ve­szem tudomásul... Tegyünk egy kis összeha­sonlítást is a húszas-harmin­cas évek és a mai labdarúgás között Nagy a különbség. Akkor a szélsőjáték volt a döntő, kevés húzással távoli lövésekkel bevenni az ellen­fél kapuját A catenacciót nem ismertük, a csatároknak sokkal könnyebb volt a dol­guk mint ma. A mezőnyjá­ték nem volt ilyen színes, most nincs „egyből" való •játék, sok az egyénieskedés, a túlzott cselezgetés. Az biz­tos, hogy nekünk is voltak és a maiaknak is vannak hi­báik. A ma labdarúgójának minden adottsága megvan a fejlődéshez, a jó szereplés­hez csak okosan ki kellene használni ezeket az előnyös lehetőségeket. A szakvezetők, az edzők és játékosok szor­galma, akarata, összefogásá­val előbbre lehet vinni a szegedi labdarúgást SOROKBAN A SZEAC labdarúgó-csa­pata január 2-án Szegeden előalapozással kezdi meg a felkészülést a jövő évi baj­nokságra. Az egyetemiek ja­nuár 8-án kéthetes alapo­zásra Keszthelyre utaznak. * Kevés sportegyesület lab­darúgói dicsekedhetnek olyan sikerekkel, mint a Ferenc­város. Az első bajnokságot 1905-ben nyerték a zöld-fe­hérek. Az idei huszadik baj­nokságig eltelt 62 év folya­mán az FTC adta a magyar labdarúgó-válogatottnak a legtöbb játékost, szám rint 89-et Közülük tízen 40-nél többször szerepeltek a válogatottban. A sort a még most is Játszó Mátrai Sándor vezeti, nyolcvan já­tékkal. A válogatottban leg­többször szerepelt fradisták között van a Szegedről elin­dult Korányi I. Lajos is. * „Miként állítaná össze a világválogatottat?" Erre a kérdésre Albert Flórián, az FTC válogatott labdarúgó­játékosa a következőképpen felelt: Jasin (szovjet) — D. Santos (brazil), Mészöly, Marzolini (argentin) — Beckenbauer (NSZK*. Rattin (argentin) — Johnstone (skót), Euseblo (portugál), Pele (brazil), B. Charltoo (angol), Simoes (portugál) * Pszichológusok megállapí­tották, hogy az asztaliteni­szező nem a zöld, hanem a fekete színű asztal mellett tud a legbiztosabban játsza­ni, és nem a fehér, hanem a sárga labda az, amelyet sokkal biztosabban tud meg­ütni. Ugyanaz a kutatócso­port azt is javasolja, hogy az edzéseken a versenyzők olyan labdákat használja­nak, amelynek egyik fél­gömbje sárga, a másik kék. Így könnyebben meg lehet tanulni a pörgetést A ter­vek szerint a Lyonban sorra kerülő EB-n már fekete asztalokon játszanak majd a résztvevők. * A szegedi teremkőzflabda­bainokság következő fordu­lóiát január 6-án és 7-én játsszák a Rókusi Torna­csarnokban. DÉL-MA GYA RORSZÉG \ ""UV Szocialista Munkáo part Csongrld megyei és Szeged városi bizottsága és a tanács lapja Megjelenik hétfő kivételével mindennap Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő dr. Lőkíls Zoltán Szerkesztőség Szeged. Magyar Tanácsköztár­saság útia 10 Telefon: 13-535 13-003 Éjszakai telefon- 13-506 13-430 Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó- Kovács László Kiadóhivatal: Szeged. Magvar Tanácsköztár­saság JtJa 10. Telefon 13-500. 13-116 (Beküldött kéziratokat nem őr­zünk meg és nem adónk vissza.! A lapot nvomla: A Szegedi Nyomén Szeged Bajcsy-Zsilinszky u 26 szám INDEX 29 053 Terjeszti a Magyar Posta. Előfi­zethető bármelj postahivatalnál és a Posta Központi Hírlap Iro­dánál (Budapest V József ná­dor tér 1. sz.) Előfizetési dö egy hónapra 13.— Ft li DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 19«L d eeember M. « •I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom