Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

HUMORRA SZÜLETNI A Múltból a jelenbe Pompásan eldiskuráltunk vagy egy óra hosszat" No lám, azt ígértem, hogy egv hibámról beszélek, és a végén dicsekvés lett belőle. De hát mit csináljak, valakinek ezt a munkát is cl kéli végeznie?! KÜRTI ANDRÁS — v Szeplős kérdés .Zünldos Sándor rajzait Majd a feleségem 1929-ben szillettem. mes levelet. Maca felolvasta a levelet az osztálytársnőinek. akik gurultak a röhögéstől. Amikor ezt megtudtam, sírni szerettem volEkkor lettem humorista. Érettségi után beiratkoztam a Közgazdasági Egyetemre. ahol sok olyan dolgot tanultam, amit most, az , ., - új gazdasági mechanizmus Puff neki Vihog, nverít, , J ... , . • „ _ , t ,J kezdeten ki kell verni a fejemből. Már egyetemista ko, ,, romban dolgoztam a rádiótegyek .. nak a Ludas Matyinak és kiver a sok más újságnak. Midőn hátamhoz írr|j kezrp,em, elhatároztam, hogy megváltom a világot: világbékét. vadőr kilépett a verandára és nyomban érezte' fuccs az ígéretnek. Az első havazas hangulata, a téli ernő sejtelmes szépsége egyszeriben megbabonázta, akár egy kamaszt a titokzatos lányszomek. A fiatal fenyves, mely az erdészház jobb oldalán húzódott eEészen a völgy aljáig, áttetsző fehérségbe burkolódzott. Nagy, könnyű pelyhekben hullt a hó és oly mély, puha volt a csend, hogy szinte tapintani lehetett. A vadőrt különös nyugtalanság fogta el, váratlanul előbújt a fiatal családapából a tíz évvel ezelőtti diák. Akkor az első hóhullás varázsa mindig hosszú, céltalan esti sétákra csábította. Szólította barátjót és ba- VJ rangoltak az utcán, a parkban. Olykor ÉcdZeqA écLötv Ismeretlenek között, váratlan helyzetben, váratlan kérdésnél rögtön zavarba jövök, hebegek, makogok, nem találom fel magam és többnyire csak másnap jut eszemAzt szokták mondani, hogy ^ hogv hogvan is kellett • humorista hivatásara szü- volna célszerűen viselkedletni kell. Ez Irányú kötele- npm zettségemnek 1910. október Igv volt „ mindig, egy 7-én tettem eleget Legalább- ^t levételével, ls irataim szerint. A való- Amolvan író-olvasó találsaghan egy nappal előbb, kf)wsn történt egy iparitafi-an láttam napvilágot de nulő-otthonban. A fiatal nejószüleim nem akartál:, Velő bevitt egy terembe, ahol hogy a születésnapomon fe- kpt tucatnvi kamasz haneúkete zászlók lengjenek szerte r0zott a széksorok között. A az országban. nevelő tapsolt, figvelmet Visszatekintve életem tör- kért bemutatott, leültetett, ténetére, megállapíthatom, kijelentette, nagv érdeklöhogy átéltem a gyermek- déssel vártak, aztán felszókort. az ifjúkort, s pillanat- Htotta a jelenlevőket, hogy sok-sok szerencsés véletlen nvilag a jelenkornál tartok, intézzenek kérdéseket hoz- folytán, még ma is élek. Gyermekkorom nagy része a zam Tizenötéves koromban városligeti Fás Körben telt Hosszú, kínos csend. Mi- "torelemes lettem egy Maca el; nagy betűvel írom. mert nek is kellett nekem ide el- nevű Wnyb®, é» hosszas fogalom volt Innen indul- jönnöm? Hátul néhány lakli töprengés, vívódás utan, írtak el a legnagyobb magyar már össze is hajol, márkun- nekl eRy hosszu szereifutballisták annak idején, cognak is, énistenemjóisteÉn sohasem tartoztam közé- nem. szégyenszemre köz.röjük. bár reggeltől estig fut- hejbe fullad majd az egész balloztam. Közben, inkább ismerkedés. csak úgy mellékesen, nyolc — Ne egvmás között sug- „„ , , • . . _ évet jártam a Barcsay utcai dol ód za toki - sz.ól rájuk ^IJ^E "t™ mC gimnáziumba. Gyenge diák erélyesen a neveló. _ Mire Hváncsian voltam. Mindig csak annyit vagytok kíváncsiak? Az író megkérdeztem. melyik résztanultam amennyi a* elég- gzaktars mindenre valaszol! é, nevett^k a legjobban? segeshez kellett Nyolc ev — Minket speciál az izgat alatt mindössze kétszer té- — mondja egy szőke, szepvedtem etekintetben: egyszer lós ifjú a kuncogok csoportmegbuktam történelemből, jából —, hogy mi a különbegvszer jelest kaptam ma- ség a humorista és a békagvar nyelv és irodalomból ember között? De az év végére mindkettőt kijavítottam elégségesre. gurul az egész társulat itt Iskolai tanulmányaim el- mellettem a nevelő az. öklét végzése után tanonc lettem rágja. Most mit esy gyógyszerárugyárban (3 Egy pillanat alatt kiver a hónapig), majd üzletszerző veríték, ingem a gyakornokként a Magyar tapad, kiújul a náthám, beHollandi Biztosító alkalma- lázasodom, az arcok össze- fotrehozom a zott. Fájdalom, teljes egv folvnak előttem. .. . T . M-hü esztendő alatt sem sikerült Felállók, megköszörülöm a " „Alá fmnr TtfoTé. T^T t0rik°mat- hÍHelen PlnPmU' téteR^ humoreszkeT írtam de Z< \u s " • „ • . érdekes módon még mindig tottak. Mivelhogy már diák- - Tisztelt országgyűlés! van ^ Prfo, az élet korom óta foglalkoztam rejt- - hallom rémülten a saját dnskodik, hűséges témaszálvénvek készítésével, el sze- hangom. — Az előttem szóló litdm Több könyvem jegődtem rejtvény-rovatveze- 'Cen tisztelt képviselőtársam lpnt 'mpg ^ időnként a tetőnek a Nemzeti Sporthoz Interpellációjára csak azt ievízióban is szerepelek, téMir hőnaooú őia tAqríi.itérr, va,aszolhatom, hogy a hu- vé-kritikával, amelyet nagy Már hónapok óta készítettem mopfrás és a békaemberség örömmel csinálok, mert a a keresztrejtvenveket, ami rokonszakmák. A béka- tévében szidhatom a tévét, kor megtudtam, hogy a lan ember ugyebár felveszi a és még ők fizetnek nekem. tulajdonosa a humoros írá- szemüvegét, az uszonyát, há- E77(?1 ^ js fejezprTli mert sokat jobban fizeti. így let- Z^tbuKi" bemegy"" * szerkesztőség a lelkemre tem humorista, egvlk percről víz alá, úszik, kúszik, kutat, kötötte, hogy rövid legyek, s másikra. Bármit is írni — matat, szétkergeti a halakat. Minden más életrajzi adaaddig az eszembe se jutott, felkavarja az iszapot, aztán tom megtalálható az irásaAzóta viszont egyfolytában nagykeservesen felhoz vala- imban. M . , _ , . mit a fenékről, boldogan felezt teszem. Kezdetben sport- „„^ mire „ parton élhumort és sportriportokat fok elnézően mosolyognak, írtam, később kisregényeket Vsgy csak legyintenek, alant és tárcákat, még később szín- a mélyben a halak kárördarabokat, könyveket és vendve kergetőznek tovább. és lassacskán az iszap Is leülepszik. Ugyanez van a huMIKES GYÖRGY eg felé fordították fejüket és csodálták a sűrűn aláomló hópelyhek égig érő bolyhos zsinórját. Ilyenkor oly tisztán, meghitten lehetett ábrándozni. I ár hetedik éve férj sz erdész, de barangoló kedve nem hagyott alább. Ezen a napon, mivel karácsony este volt, megfogadta feleségének, hogy itthon marad. Szíve szerint ígérte, de hirtelen mehetnékje támadt. — Na, tudsz valami okosat? — intett fejével farkaskutyájának. Aztán beszólt feleségének — Kinézek az őzek etetőjéhez, karácsonyfa-gyújtásra hazaérek — meg sem várva az. asszony válaszát, vállra kapta puskáját, s füttyentett Bajtársnak. Az erdőben oly mély volt a csend, hogy szinte hallotta a hópelyhek zizegését, A kutya ide-oda szimatolt, míg összetalálkozott egy nőstény juhászkutyával és felülkerekedett benne az, őstermészet, öz Pál egyedül ballagott lefelé a hegyoldalon, majd letért egy dűfőútra, melyet friss fehér szőnyeggel szőtt he a tél. — Milyen csodás, kettesben a természettel. Mintha istennel társalogna az ember — mosolygott fura ötletén. Pár lépést tett, amikor valami nyomot pillantott meg a friss hóban. Lehajolt: szöges bakancs helye.. . s egészen friss. Mit kereshet erre? — tűnődött, s nyomban felébredt benne az erdészkötelesség. Figyelmesen elindult a nyomon. A

z orvvadász, gondolván, hogy nincs rajta kívül olyan bolond, aki karácsony estén az erdőben kószál — nyugodtan megállt a tisztás szélén. Ilyen helyre járnak ki az őzek legelni. Leült hátizsákjára és várt; hátha később előbúvik egy-kettő füvet kaparni a hó alól. Tulajdonképpen pályatévesztett ember volt Faragó Pista. Erdésznek kellett volna felcsapnia, nem kőművesnek. Világéletében két szenvedélye volt: erdőben csatangolni és vadakra lesni. Legénykorában, amikor este hazatért a mezőről, gyakran egész éjszaka a faluja melletti erdőben kólicált, hátha esőre akad valami. Sohasem volt szerencséje. Faragó megnézte az óráját: hm. mindJárt kilenc ..., várja a család. Vette batyuját és visszafelé indult. Egyszer csak közelében megroppant a hó: megállt, fegyverét ösztönszerűen készenlétbe helyezte. Mintegy ötven méterre tompán huppant a fenyőágról leomló hó; felhúzta a ravaszt. — Bevárom, egész közelre — gondolta. Az orvvadász nem kockáztathat. Feszülten figyelt. A fehér erdó sötét árnva azonban nem tetszett neki, emberformája volt. — Isteni szerencse... — sóhajtott fel megkönnyebbülten, mikor az erdész elhaladt közelében. Könnyen vadnak nézhette volna és akkor fuccs. Puskáját szétszedte és hátizsákjába dugta. Nagy kerülővel igyekezett hazafelé, de mintha a hó alól bújt volna ki, egyszercsak előlépett egy fa mellől az erdőőr, akit imént elmenni látott. — Atlj! — tartotta rS fegyverét öz PA. — Mi keresnivalója itt ilyenkor, mikor minden becsületes ember a csaladjával van? Élesen csattant a hang. ' — Csak ... erre jártam. A faluba igyekeztem — mutatott a völgy felé az orvvadász tettetett egykedvűséggel. — Mutassa, mi van a hátizsákban? I-saragó agyába nyilallt a keserűség: "i ez börtön. Magyarázkodással próbálta elterelni a zömök, kis erdész figyelmét, de az rákiáltott: — A hátizsákra vagyok kíváncsi! Faragó lassú mozdulattal hajolt le, ügyetlenül babrálva bogozgatta a hátizsák zsinórját. Közben gyors, acélos logikával végiggondolta az eshetőségeket, A Veszély beretvaélessé tette eszét... Két évvel ezelőtt, amikor édesanyja meghalt es átszökött a csehszlovák határon, hogy temetésén ott lehessen, elkapták. Hiába könyörgött a határőröknek, bekísérték. Három hónapra lecsukták. A szabadságra termett ember egész életre megiszonyodott a rabélettől. — Még egy perc, ha nem cselekszem... börtön — nyilallt belé az elkerülhetetlen. Keze a kötőn babrált, de szeme, mint a fűben lapuló nyúl a fölötte keringő sast, leste ellenfele szándékát. Talán, ha elmondaná, hogy míg börtönben ült, feltörték lakását, kirámoltak mindent Most ismét kezdheti elölről . . .Egy kis őzhúst szeretett volna ünnepre a család, meg valami pénzmagra is szert akart tenni. Nem gondolta, hogv ilyen bajba kerülhet... Talán megértené ez az ember és útjára engedné. — No, meddig szöszmötölünk! — lépett közelebb a szigorú erdész. Ekkor a nyurga orvvadász egyetlen ugrással rávetette magát a kis emberre, két kezével megragadta puskáját, örült tusakodás kezdődött, élet-halál harc. Az erdész keményen tartotta fegyverét, de az orvvadász hosszú keze is, mintha szíjakból fonták volna, feszült a gyilkos szerszámon. Hóban hemperegtek, rúgtak, hörögtek, de a puskára merevült kezek oly görcsösen szorítottak, mint a fuldoklóé. Az orvvadász számára nem volt visszaút, a végsőre szánta el magát. Jobb kezével villámgyorsan kikapta tőrét a belső zsebéből, bőrtokját fogával lerántotta és az éles penge magasba lendült. Az erdész eleresztette a puskát, rémülten hátraugrott. Hosszan, mereven néztek egymásra, mint két lihegő, vérszomjas farkas. — A puskámat adja vissza. Családom van — kérlelő volt az előbb még parancsoló hang. — Mert hülye vagyok... Hogy majd hátúról belémdurrants — gohdolta az orvvadasz, szó nélkül megfordult es eltűnt a sűrűben. Bent, jó messzire eg?" bokorra vágta mind a saját, mind az erdész gyilkos szerszámát. o ktthon mindkét embert aggódva várta felesége és kisgyereke. E szép, békés karácsony estén meg se fordult a fejükben, hogv két édesapát, két csendes embert szinte egymás gyilkosává tett az élet rideg, kérhetetlen szigora. A dolgok „kétszerkettős" rendje. A hó szakadatlanul hullott az erdőre, elnyelte a dulakodás nyomát-zaját. S fehér szemfedőt terített a két gazdátlan fegyverre, mely elítéltetett, mert a szeretet estéjén embertelenségre ragadt két embert. szatirikus glosszákat. Jelenleg rövid életrajzomat. Sőt már be is fejeztem. TARI LÁSZLÖ morlstánál. csak uszony, oxigénpalack, víz és halak nélkül. Világos? Mérky Imr* Egy jóakarómnak. Vagyok, voltam s leszek mesén mosolyod... Az emberek közt sok derék akad: Amíg kering velünk a földi bolygó, A legjobbak közt tartsd nyilván magad. Tudom: számomra jobb sorsot kirónál: Szegény vagyok (gond őröl. baj dagad),Mórát idézném: ..a költöző rigónál Egy árva fillérrel se gazdagabb..." Emberségemben nines szemernyi folt: Szájaskodókkal szájam nem rikolt. Korral, szépséggel eljegyzést kötöttem. A szebb jövőt, jobb emberek reményét, Dalolják költök s mindenek reméljék: Szűz csillagok ragyognak majd fölöttem. bajan A járási kultúrházban a műkedvelők vetélkedőjét tartották. A zsűri asztalára vörhenyes lampafénydarab hullott, amely csak a terítőn fekvő rózsaszínű jegyzetfüzeteket és az átlyukasztott listákat világította meg. A zsiiri elnöke — zárkózott, szemüveges. koros zeneszerző — alig szólt valamit, arcáról bajos lett volna leolvasni, hogv tetszett-e neki valami, avagy sem. A zsűri másik tagja egy fiatal konzervatóriumi aspiránsnő, aki a zeneszerzővel érkezett. Ott ült még a zsűriben a kultúrház művészeti vezetője is. Végtelenül hosszúra nyúlt a műsor. Énekkarok, táncosok, felolvasók, s megint kórusok váltogatták egymást a színen. Valamennyit nagy nyugalommal, érzéketlen figyelmetlenséggel nézte végig a zeneszerző, nagyritkán kipipált egy-egy műsorszámot. Most egy tizenöt-tizenhat éves forma apró, félszeg, piros arcú kislány jelent meg. Tömör lenszín copfját az esemény fontosságának kedvéért — vagy inkább, hogy idősebbnek és szolidabbnak lássék — tarkóján koszorúba fonta. Hatalmas, kopott bajánt cipelt magával, melynek bársonyból készült a fúitatója. A rendezők elfelejtettek széket adni a lánynak, aki csak nézett, álldogált, majd elszaladt a színfalak mögé. A teremben néhányan már nevetni kezdtek. Aztán a lány maga hozott széket, leült, elrejtőzött a hatalmas baján mögé, ujját annak gombjaira tette. Ismerős, fölkapott moldovenyászkát játszott. Valamikor hallás után tanulta meg, később, a kultúrházban kottáról A művészeti vezető előredőlt, szorongva figyelte a lány cikázó kezét. Az aspiránsnő is megváltoztatta eddigi tartását, letette tültőtollát is, s jóságos, sőt gyöngéd pillantással figyelte a lányt. A zeneszerző megtörölgette szemüvegét, s a listán keresgélt. Végre rátalált: Nyina Mokina, tanuló, nagy harmonika. A taps csak alig-alig volt hosszabb a szokásosnál, s mindössze a távoli sarokban, ahol a törzsközönség helye van, csapódott össze néhány tenyér továbbra is a beállott csöndben. A szám után szünet, következett. A zeneszerző kiment az üres erkélyre, s élvezettel rágyújtott egy aranyvégű cigarettára. Aztán eszébe jutott, hogy beszélni akart a kis baJánossai, elnyomta a cigarettát és keresésére indult. A kislány a színpadi feljárónál ült egy sarokba dobott poros díványon és nagy erőfeszítéssel kényszerítette magát, hogv ne sírjon. A zeneszerző a lány mellé ült. Hamarosan megtudta, hogv rövid ideig a művészeti vezető tanította a lányt. Már késő este volt, amikor a zeneszerző elindult a kultúrházból. Sokáig bolyongott a kerítések mentén, mérgelődött, hogv az utcasarkokon nincs névtábla, a házszámokon meg nem lehet kiigazodni. A legelső, ami a szemébe tűnt Mokináék lakásában, a megszámlálhatatlan sok fénykép. Az ablaknál levő kispadon pedig ott hevert az öreg baján, ügyetlenül eligazgatott táskájában. Nyina már leengedte azt a komikus kontyot. Hosszú copffal meg kedvesebbnek tűnt a zeneszerző szemé8 Dn-MAGUMOHSZAG W- Aetmmber M.