Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

HűszmlIIiáric forint a szövetkezeti ipar termetese Ülést tartott az OKlfsZ választmánya Befejeződött a parlament ülésszaka Pénteken a Spartacus Sportegyesület Szentkirályi utcai épületében tanácskozott az OKISZ választmánya. Az ülésen Erdős József, az OKISZ elnöke számolt be a szövetkezeti ipar ez évi munkájáról, és tájékoztatta a résztvevőket arról, milyen feladatok várnak a szövetkezeti iparra és irányító szerveire az új gazdasági mechanizmus végrehajtásában. Hangsúlyozta, hogy a szövetkezeti ipar ez évben is gyorséul fejlődött ,a tervezettnél nagyobb eredményeket ért el, termelése előreláthatólag meghaladja a 20 milliárd forintot és ez 16 százalékkal több, mint tavaly volt. A belkereskedelemnek huszonhét százalékkal több árut adtak át A külkereskedelem részére készített termékek értéke eléri a 4.3 milliárd forintot A kisipari szövetkezetek túlteljesítik a lakosság részére végzett javító, szolgáltató munkákra megjelölt tervet is. Az átlagosnál gyorsabb volt az előrehaladás a gépkocsik, a rádiók és tvkészülékek javítóhálózatának feilesztésében. A korábban ellátatlan területeken háromnegyed év alatt 400 gebines javító, szolgáltató egység nyílt. Ennek ellenére azonban néhány helyen, így például Fejér, Zala és Borsod megyében nem fejlődtek. sőt visszaestek a szolgáltatások. Eredményes volt a szövetkezeti építőipar tevékenysége: a tervezett ötezer családi házzal szemben 6100 családi házat adott ót. A szövetkezeti iparban dolgozók száma megközelíti a 280 ezret. 30 ezerrel több. mint egy évvel ezelőtt. A létszámemelkedés csaknem egészében vidéken jelentkezett. A bedolgozók összlétszáma az év végére meghaladja a 73 ezret. A szövetkezetek saját alapjai egy év alatt csaknem félmilliárd forinttal gyarapodtak, s átlagosan mintegy két százalékkal emelkedett a dolgozók keresete. A gazdaságirányítási reform végrehajtásával kapcsolatosan az OKISZ elnöke kifejtette, hogy az állami és a szövetkezeti szektor között továbbra is maradnak különbségek, amelyek bizonyos szövetkezeti sajátosságokból adódnak. Különbség mutatkozik például az anyagi érdekeltséget meghatározó részesedési alap felhasználásában, a pénzügyi támogatás rendszerében és a hitelrendszerben. Megváltozik a szövetkezetek részvétele az exporttevékenységben is. amennyiben néhány szövetkezet bizományosi formában is exportálhat, a ktsz-ek többsége a külkereskedelmi vállalatoknál saját számlás exporttevékenység részese lesz. Alapvetően megváltozik a tervezés rendszere Minden szövetkezet maga készíti el tervét, igazodva a népgazdaság legfontosabb célkitűzéseihez és arányaihoz. (MTI) fiz NDK nagykövetségének új székháza A Népstadion úton felépült az NDK budapesti nagykövetségének új székháza. Az űj épületet magyar és német építeszek tervezték, a Középületépítő Vállalat dolgozói építették, s díszítésében, berendezéseinek felszerelésében ismét segítettek a baráti ország építői. A kétemeletes épületben az utóbbi hónapokban már mintegy kétszáz hazai és külföldi szakember dolgozott, hogy még az év végi? előtt befejezzék a munkát A jövő év első negyedében már átköltözhet új székházába az NDK nagykövet sége. fiiagyobb »gozt« a gazügyben! Vidékünk közkincséből, a földgázból egyre több család szeretne részesülni. Az indokok is természetesek: a csövön érkező energiát minden más tüzelőanyagnál előnyösebb használni. Sajnos, Szegeden nem megy simán, a tapasztalatok leginkábbis 1965-, 1966- és 1967-ről is ezt bizonyítják. Miért Hiszen bőven van gáz, megjavult a készülék-ellátás. Az ok máshol keresendő. öt év alatt szinte forradalmasodott az ország gázipara; például Szegeden az idén 30-szor annyi gázkalóriát használtak fel, mint 1962-ben A növekedés hatalmas méretű, s ezzel a szegedi gázmű bizonyos területeken képtelen volt lépést tartani. Pontosabban, a gázműnek nem volt és nincs elég szerelője ahhoz, hogy a hozzá forduló megrendelőket kielégítse. „Fantasztikus" határidők alakultak kl: aki 1966 végén vagy 1967 januárjában kérte készüléke bekapcsolását, örülhet annak, ha 1968 elején sorra kerül! Ez az állapot egyáltalán nem természetes. A DÉGAZ irodái manapság ostromlott várbástyához hasonlítanak, ahol gyakran a protekció „nehézfegyverét" is bevetik. A gázmű egyszerűen képtelen megbirkózni hatványozott feladataival: az idén ÖOO-nál is több azoknak a száma, akik hiába írtak ajánlott levelet hiába telefonáltak naponta, új konvektoraik, gázkályháik ebben az évben hidegen maradnak. A gázfelhasználás növelése egyaránt érdeke a népgazdaságnak, a vállalatnak, a fogyasztónak. Tehát feltétlenül változtatni kell a helyzeten! A példákért nem is kell külföldre menni. Budapesten, sőt az ország más vidéki városaiban nincs a szegedihez hasonló probléma. Talán Budapesten vagy Debrecenben nagyobb létszámmal dolgoznak az ottani gázművek? Nem. Budapesten és a vidéki nagyvárosokban évekkel ezelőtt rájöttek a nagyon egyszerű kézenfekvő megoldásra: a készülékek beszerelését rábízták a megfelelő szakértelemmel rendelkező „idegen" vállalkozókra. Vállalatokra, szövetkezetekre, kisiparosokra. A gázmű a szerelési munkák befejezése után az ellenőrzést végzi. Ha a munka jó, megadja az engedelyt, azaz elvégzi a bekapcsolást. Például Budapesten a JAV-SZER vállalat évente 7—8 ezer szerelést fejez be, s így nincs esztendős határidő, nincs tengernyi panaszkodó az előszobákban. A szegedi gázmű nem ismerte fel idejében a lehetőséget, csak nemrég, egy-két hónapja próbálkozik hasonló megoldásokkal. Csongrád megyében máig sem mérte fe! átfogóan: kikkel szereltethetné fel a gázkonvektorokat, kiknek engedhetné át zömében ezt a feladatot? Csonka Ernő, az OKGT gázfőosztályának termelési osztályvezetője ismeri a szegedi problémát. Elmondottaa megoldás Szegeden ugyanaz lehet, mint Budapesten, vagy az ország többi vidéki városában. Itt is segítségül kell hívni a szövetkezeteket, kisiparosokat és más ajánlkozó vállalatokat. Sokkal fokozottabban, mint ahogy nemrég elkezdődött. Matko István (Folytatás az 1. oldalról.) adódik, hogy a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása a fogyasztás és különösen a felhalmozás növekedési ütemének mérséklését és differenciálását kívánja meg. Ez úton lehet elérni, hogy az összes belföldön jelentkező fizetőképes kereslet valamivel lassúbb ütemben növekedjék, mint a termelőkapacitások kellő kihasználásával elérhető kínálat és ugvanakkor az export növekedése is a szükséges mértékű legyen. A terv azzal számol, hogy a beruházásra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban a folyamatban levő beruházások befejezésére és folytatására használják fel. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a népgazdasági terv csak viszonylag kevés számú — összesen 16 —, állami döntési körbe tartozó új nagyberuházás megkezdését irányozza elő. A 16 beruházás többszöri és sokoldalú mérlegelés alapján úgy kerül kiválasztásra, hogy a létrejövő kapacitások mindenekelőtt az alapanvag- és félkésztermék szükségletek jobb kielégítését, a lakásépítkezés ütemének gyorsítását szolgálják. Meggyőződésem, hogy a gazdaságpolitikai meggondolások és a tervcélokkal öszszehangolt szabályozók egvüttes érvényre juttatásának eredményeként fokozatosan javulni fog az egész beruházási tevékenységünk hatásfoka. Üj gazdaságirányítási rendszerünkben a népgazdasági és a vállalati tervek mellett a tanácsi tervek képeznek külön egységet. A tanácsok számára a kormány egyrészt néhány olyan fontos, országos szempontból is jelentős cél megvalósítását írja elő, amelyeket saját tervük kidolgozásakor figyelembe kell venniük, másrészt országosan, s ezt bontva, megyei szintű tanáronként meghatárQzza a fejlesztési alaphoz nyújtandó állami hozzájárulás öszszegét A tanácsok fejlesztési alapjára 1968-ban mintegy 7,2 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből a helyi bevételi források körülbelül 1,6 milliárd forintot, a bankhitel felvételi lehetőség 0,2 milliárd forintot, az állami hozzájárulás pedig 5.4 milliárd forintot tesz ki. A 7.2 milliárd forintos fejlesztési alapból a tanácsok 6.8 milliárd forintot beruházásra használhatnak fel; ennek legnagyobb tétele — 3,7 milliárd forint — a lakásalap fejlesztését szolgálja és közel 15 ezer lakás megépítését teszi lehetővé. Az Iparilag elmaradott területek ipari fejlesztésének támogatására 100 millió forint áll rendelkezésre. Ennek mintegy kétharmadát a már megkezdett ipari létesítmények folytatásához kell felhasználni. Ezen túlmenően a kijelölt budapesti ipari üzemek vidékre telepítésének támogatásához 50 millió forintot irányoz elő a terv. 1963-ban a tanácsok a koKiss Árpád: rábbinál jóval nagyobb önállósággal dönthetnek gazdasági céljaik megvalósításáról. Az eddigi tapasztalatok biztosítékot nyújtanak arra, hogy ezzel az önállósággal helyesen fognak élni, szem előtt tartva mind a helyi, mind a népgazdasági érdekeket A kutatás közelebb kerül a termeléshez Ha napjainkban a termelés fejlődéséről, a társadalom igényeinek egyre magasabb színvonalú kielégítéséről hallunk, természetesnek tartjuk, hogy az a tudományos eredményeken alapszik — mondotta bevezetőben Kiss Árpád, majd arról beszélt, hogy a tudományos eredmények alig egy évszázada kezdtek a termelésbe is behatolni. Lényeges különbség van azonban a technikai tudományok egy évszázad előtti és mai fejlődése között. A szemünk előtt lejátszódó folyamatot joggal nevezhetjük műszaki-tudományos forradalomnak, amelyben a tudomány fejlődése nemcsak a kutatás anyagi ráfordításaitól függ, hanem a termelés irányitóinak szakmai műveltségétől, a dolgozók szakképzettségétől is. Ez pedig az államilag szervezett oktatás méretein, színvonalán múlik. A tudományos kutatás előfeltétele, a mérnök- és tudósképzés társadalmi méretű megszervezése döntő előnyt biztosit számunkra a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben, ha az adottságainkban rejlő lehetőségeket jól hasznosítjuk. Ezután arról szólt Kiss Árpád, hogy korunkban a nemzeti jövedelem egyre jelentősebb részét fordítják kutatásra, a tudomány fejlesztésére Nekünk sincs szégyellnivalónk: jelentős összegekkel támogattuk és támogatjuk a tudomány fejlesztését. Amíg a legnagyobb és a legfejlettebb országok a nemzeti jövedelemnek általában 3—3,5 százalékát fordítják kutatásra, mi az elmúlt évek átlagában a nemzeti jövedelem 2,3 százalékát költöttük erre a célra. Rendelkezünk a jelentős tudományos eredmények elérésének másik feltételével is: vannak világszerte ismert és elismert kiváló tudósaink, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazására képes, kitűnő mérnökeink, a technikai tudományok számos területén rendelkezünk komoly tudományos és műszaki tradíciókkal, jelentős kutatási iskolákkal. Nem lebecsülendők tehát azok az eredmények, amelyeket a tudomány és a technika fejlesztésében elértünk, mégis fel kellett tenni a kérdést/ hogy a kutatásra fordított jelentős anyagi eszközök és tudósaink, műszaki szakembereink magas fokú felkészültsége nem hozhatna-e nagyobb eredményeket, ha változtatnánk a kutatás szervezésének és finanszírozásának módján. A tudományos kutatások összhangjának javítására mór az elmúlt években jelentős lépést tettünk a műszaki fejlesztési alap rendszerének létrehozásával. Ennek egy részévél a vállalat, más részével a minisztérium rendelkezett. Jórészt ebből fedezték az alkalmazott kutatások költségeit. A műszaki fejlesztési alapban rejlő lehetőségeket mégsem lehetett teljes mértékben kihasználni. A kutatók ugyanis kevéssé voltak érdekeltek abban, hogy elért eredményeiket a termelésben ténylegesen felhasználják, sőt sok esetben a szervzeti feltételek is hiányoztak. Az ipar nem tudott kapacitást biztosítani üzemi méretű kísérletekre. Ezért nálunk a kutatási eredmény elérésétől a gyártmányok bevezetéséig eltelt idő általában nagyobb volt a nemzetközileg szokásosnál. Már pedig a gyorsan változó műszaki megoldások gazdasági előnyeit a társadalom csak akkor élvezheti igazán, ha lépést tud tartani a haladás ütemével. A gazdaságirányítás új rendszerében a műszaki-kutatási és fejlesztési feladatok túlnyomó részét is a vállalatokra bízzák. Ezzel a kutatás közelebb kerül a termeléshez, jobban és gyorsabban tudja annak igényeit, szükségleteit kielégíteni. 1968-ban összesen több mint 4 milliárd forintot fordítunk kutatásra. Ennek az összegnek a kétharmadával a vállalatok rendelkeznek. Befejezésül hangoztatta: a tudomány, a kutatás eredményeinek gyakorlati hasznosítása az egész társadalom jólétének emelkedését segíti elő. A költségvetésben a tudomány a kutatás fejlesztésére előirányzott összegek ennek minden lehetőségét biztosítják. Válvi Péten Az előterjesztett költségvetési tervet 86 millióval emelik A pénzügyminiszter bevezetőben hangoztatta, hogy a vitában rendkívül sok érdekes, hasznos, az ország életének szinte minden területét érintő észrevétel, kritikai megjegyzés hangzott el Megelégedéssel nyugtázta, hogy a képviselők helyesnek, reálisnak tekintik az 1963. évi költségvetés tervezetét, a jövő évi népgazdasági tervet, s helyesnek, reálisnak tartják a kormány gazdaságpolitikájának vonalát is. A vita másik általános konklúziójaként szűrte le a oénzügyminiszter, hogy a képviselők egyöntetűen helyeslik a gazdaságirányítás reformját. Optimizmus, nekigyűrkőzés — így jellemezte Vályi Péter a légkört, amely áthatotta a költségvetési vitát. Ugyanez a hangulat jellemzi az ország dolgozóinak túlnyomó többségét is. Teljes volt az egyetértés abban is — s ez csaknem valamennyi hozzászólásból kicsendült —, hogy a gazdaságirányítás reformja ígéretes, jó dolog, de az ország népe azt várja, hogy a kormány tartsa kezében a gyeplőt, egész gazdálkodásunkban pedig „vigyázzunk a pénzmagra". Jómagam azok mellé állok. akik nem tartanak a kultúra kommercializálódásanak veszélyétől, akik úgy vélik, hogy a párt és a kormán / ílvi alaookon nyugvó művelődéspolitikája a jövőben sem enged teret a sekélyes, tfmegízlést rontó, M ideológiailag káros műveknek. Nagyon fontos, hogy megőrizzük kulturális életünk pezsgését, sokszínűséget, s gondoskodjunk arról, hogy a jelentkező sokféle igényt színvonalas alkotások elégítsék ki. A költségvetés előirányzatai e törekvéseket alátámasztják. Kitért a pénzügyminiszter arra, hogy a vitában sok szó esett a televízióról, a népművelés egvik legfontosaob eszközéről. Hangoztatta, :opy a tv számára a koltségvetes kielégítő mértékben biztosítja a szükséges anyagiakat. A kormány nevében kijelenthetem, hogy elfogadjuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek a kulturális terület jobb pérzügyi ellátását szolgálják — mondta Vályi Péter, majd az egészségügy! ellátással kapcsolatos észrevételekre válaszolt. Kijelentette, hogy a maga részéről elfogadhatónak tartja azokat a javaslatokat, amelyek a szociális és egészségügyi bizottság részéről hangzottak el, s amelyeket a terv- és költségvetési bizottság megerősített. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy bőven akad tennivaló egészségügyi vonalon is a munka gazdaságosabbá céltudatosabbá, szervezetebbé tételében. Több felszólaló kitért — általánosságban és konkrét példák kapcsán ls — a tanácsok, elsősorban a megyei tanácsok központi alapokkal való ellátására. Egyetértek azokkal, akik sürgetik, hogy a kormány dolgozza ki a tanácsok több évre szóló fejlesztési támogatásának és általában költségvetési támogatásának programját. Az idei év végén ez még azért nem történt, illetve történik meg, mert a kormány külön kíván foglalkozni az 1969— 1970-es évek beruházási előirányzataival, és ezektől az előirányzatoktól nem választhatók el a tanácsok fejlesztésével kapcsolatos feladatok. Az említett program 1968 közepére elkészül, s a tanácsok akkor megismerik majd a pontosabb meghatározott pénzügyi előirányzatokat, amelyek alapján már körültekintően tervezhetnek az ötéves terv hátralevő időszakára. Válaszának következő részében Pest megye és a főváros helyzetével foglalkozott Vályi Péter. Az alapanyag-árakkal kapcsolatban elhangzott képviselői felszólalásra reflektálva hangoztatta: a nyereségadóztatás mértékének megállapításakor az alapanyagokat előállító vállalatok külön elbírálásban részesülnek. Például a bérek növelésére fordítható nyereségrészt nagyobb összegben határozzák meg, ezenkívül az átlagosnál nagyobb amortizációs hányad marad e vállalatoknál a fejlesztési alap kiegészítésére. Az a tény, hogy a mezőgazdaság területén az állattenyésztéssel kapcsolatos beruházások a következő időszakban előtérbe kerülnek. távolról sem jelenti azt, hogy az agrárgazdálkodás más ágazataiban — elsősorban a zöldség-, gyümölcs és szőlőtermelésben — a már kivitelezés alatt álló beruházásokat nem fejeznék beEzek mindenképpen meg fognak valósulni, mégpedig a tervezett ütemben. Végül kijelentette: a kormány a terv- és költségvetési bizottság által ajánlott összes módosításokat elfogadja, és azokat az országgyűlésnek is elfogadásra javasolja. A módosításokban szereplő összegek a következők- belvízrendezésre 30 millió forint, egészségügyi fejlesztésre 30 millió forint, a felsőoktatási intézmények felszerelésének javítására 10 millió forint, a kulturális alao támogatására 10 millió forint, további 600 pedagógus foglalkoztatására 6 millió forint, vagvis összesen 86 millió forinttal módosul a kormány által előterjesztett költségvetési törvényiavaslat. Több olvan módosító indítvány is elhangzott, amelyek a mostani ötéves terv folya mán nem valósíthatók meg — mondotta. A kormány ezekre is figvelmet fordít, elsősorban a következő évek beruházási orogramjanak kialakításánál. Közölte a miniszter: azt i kérést, hogy a tsz bekötőutak építésére előiránvzott összeget harminc millió forinttal növeljék a beruházási összegek keretében, a rendeike zésre álló tartalékok terhére fogják teljesíteni. Megnyugtatóan rendeznek más. hasonló igényeket is. Befejezésül a pénzügyminiszter köszönetet mondott az elhangzott észrevételekért, javaslatokért, s kérte az országgyűlést, hogy a terv- és költségvetési bizottság által előterjesztett módosításokkal a törvényjavaslatot fogadja el. 1MX Iwfte M. DtL-MAGfáAORilAG 3