Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-28 / 281. szám

Konlrázésok helyett - egyetértést! Jogosnak mondjuk, hogy a termeléshez feltétlenül szük­ség van anyagra, emberekre és gépekre. Ha valamilyen alkatrész, vagy anyag hiány­zik, akkor zökkenők kelet­keznek, zavar támad a ter­melés mentében. Igy igaz. De ne lepődjenek meg, ép­pen ilyen fontos „kellék" a gazdálkodás menetében a megértő légkör, a normális üzemi hangulat. Olyan kö­zeg, amelyben az emberek minden idegszálukkal, aka­ratukkal és energiájukkal a feladatok egyre, jobb megol­dására képesek koncentrálni. Alkotó légkört Gyakran hangoztatjuk, hogy a vezetők tértemtsenek alkotó légkört. Ügy bánja­nak a beosztottakkal, hogy kölcsönös legyen a bizalom és a tisztelet, mert így és fsakis így képesek egy irányba húzni, egyfelé ha­ladni. De önmagában ele­Réodő-e a vezetők és a be­osztottak közötti jó kapcso­lat, a kölcsönös megbecsü­lés? Nem. Sőt, az előbbinek lantos feltétele: az egymás közötti megértés. Mind a két oldalon, a vezetők és a be­osztottak oldalán egyaránt. Ha e.z a feltétel nincs meg, a játékszabályok felborul­nak. Ezzel elérkeztem a mon­bandomhoz: a vezetők kö­zött. is elengedhetetlen az összhang, a kölcsönös meg­becsülés és tisztelet. Ha a vezetői „garnitúrában" tá­madnak folytonossági hiá­nyok, sokkal nagyobb károk keletkezhetnek, mintha pél­dául egy műhelybeli brigád torzsalkodik. Egy szegedi vállalatnál tapasztaltam, hogy — ki tudja mi okból hiányzik a vezetők kö­zötti alkotó együttműködés, ®s e hiány a vállalat min­den pórusán érezteti hatá­sát. Négy helyett — senki Aprónak tűnő, mégis még tea is beszédtémát jelentő dolog hívta fel erre a figyel­met. November hetedike megünneplésére a vállalat központjában is készültek. Á vezetők előzetesen meg­állapodtak, hogy néhány ki­válóan dolgozó embernek kitüntetést adnak az ünnep alkalmával. A személyzeti vezető előterjesztette javas­ltát: négy embernek ado­mányozzanak Kiváló dolgozó Jelvényt, illetve oklevelet. A Pártszervezet titkára és a szakszervezeti tanács titkára ket személynek nem java­solta a kitüntetést Maradt a kettő, akinek munka­Ját elismerésre méltónak tá­tották. Ki is függesztették a "eveket, hogy mindenki lás­Ekkor jött a kontra. Az Htozgató kijelentette: mind a ?®«y kapjon, vagy egy se! végül senki sem kapott ki­tüntetést A vezetők közötti egyetértés hiányának a be­osztottak látták a kárát. Gondolom, hogy nem ez eset a legfontosabb. De menjünk tovább Ez a vál­that jgen fontos cikket ter­mel, amely krónikusan hi­ányzik. Az iránta megnyil­anuló kereslet kétszerese a termelésnek. Mit várhatná­2 a fogyasztók? Azt, hogy vállalat gyárai évről évre jmvelik termelésüket és eny­' pnek a mindennapi gon­p„ ?"• Erre ösztökéli őket egyébként államunk iá, ami­, r jelentős pénzösszeget mttatott a vállalatnak, hogy nitse kapacitását. Jelenleg ftentos beruházás folyik, épin keretében újjá­1 egyik üzem is. Az ellentétek fékje Lehet-e azonban jó ütem­zilt etorehalndni, ha hiany­1* a vezetők közötti blza­m és együttműködés? Nem­A vezetők közötti el­lentétek csak fékeznek, hát­ráltatják az eredményes gaz­dálkodást. Már előre látható, sőt tény, hogy az idei tervü­ket nein tudják teljesíteni. Ez viszont nagy kár, mert termékük közérdekből is na­gyon fontos. Vannak objek­tív okok — hangoztatják most, amikor a bizonyítványt kell magyarázni. Biztosan vannak ilyenek is. Különösen a munkaerő hiánya látszik annak. De ar­ra gondoltak-e vajon, hogy a munkaerő nem áramlik oda, ahol valami nem stim­mel, ahol a vezetők sem ér­tik meg teljesen egymást. Az elmúlt időszakban szinte kicserélődött a központban dolgozó műszaki állomány. Sokan kijelentették, hogy azért mennek el, mert nem érzik jól magukat, ideges a hangulat, és ilyen hangulat­ban nehéz „élni". Ezt a tényt a főmérnök is elismerte. Ezt a hangulati tényezőt is, meg azt is, hogy néhány embert sajnál, amiért elment. Objektív okok közé sorol­ják azt is, hogy egyik gyá­rukban nem volt megfelelő a gépek nagyjavítása, kar­bantartása, s emiatt keve­sebbet termelnek ebben az esztendőben. Vagy azt, hogy egy népgazdaságilag fontos beruházás késedelmesen, las­san valósul meg. Nehéz eze­ket az okokat elf^eadni, s besorolni az elhárithatatla­nok közé. Ha minden vezető arra „pazarolta" volna ener­giáját, hogy a termelés me­nete gördülékenyebb legyen, aligha zárnák hiánnyal az idei esztendőt. Elfecsérelt energia A személyeskedések soha- \ sem vezettek jóra. Különö- i sen nem egy vállalat irányí­tó kollektívájában. Nem is mindig a megtörtént prece­densek okoznak problémát, sokszor károsabb az elfoj­tott indulát, az a rengeteg elfecsérelt gondolat, amely­nek iránya semmiképpen sem vezet eredményre, s nem szolgálja azt a célt, amely kívánatos volna az egyén és a közösség érde­kében egyaránt Szinte min­den vezető elismerte, hogy a jobb együttműködés na­gyobb eredményeket szülhe­tett volna vállalatuknál. Nem tudom, miért nem változtattak már az önma­guk körül kialakult ideges hangulaton, ha külön-külön látják annak hátrányos ha­tását Talán addig akarnak várni, amíg vezetőjük nyug­díjba megy? A mindennapi munkában nem lehet vára­kozni sem annak, aki Indu­lóban. sem annak, aki „ma­radóban" van. Az együttmű­ködés kulcsát nem egy em­ber hordja magánál — le­gyen az igazgató, vagy fő­mérnök —, hanem közösen az egész vezető testület A vezetői együttműködés nyit­ja olyan, mint a bankok pán­célszobáié. Egy kulccsal nem lehet nyitni, csak közös el­határozással. A vezetőtársak felelőssége igen nagy, mert moráljuk, tevékenységük sa­ját asztalukon túlra is hat Ahogy mondani szokták, vertikálisan is, és horizon­tálisan is akad javítanivaló a vezetők munkájában. Vita és vita A vezetői együttműködés egyébként sem lehet csak egy irányú, felfelé haladó. Egymással is állandó kap­csolatban vannak a külön­böző szintek, s a minden­napi munkavégzés során ép­pen ezek a „keresztbe" egyeztetések, munkakapcso­latok jelentik a legfonto­sabb hajtóerőt. A közös cé­lokért végzett munka nem szenvedhet csorbát azért, mert hiányzik a megértés. Sajnos, gyakoriak az úgyne­vezett féltékenykedések a vezetői posztokon. A felső hármas vagy négyes közötti tusakodás. Végezetül pedig szeretném eloszlatni a kételyeket, s nem hiszem, hogy bárki is félreértene. Egy szóval sem támogatja az ember a veze­tők közötti elvtelen hajbó­kolást, amikor mindenki haj­szálpontosan egy vélemé­nyen van. A becsületes és nyílt vita, a vitatkozás min­dig is előrevivő volt a mun­ka során. Az ilyen légkör a legtermékenyebb lehet, mert ebben a közegben a vezető emberek energiája, tudása nem vész kárba. De vita és vita között akad különbség. Gazdagh István Új magyar­osztrák árucsereforgalmi megállapodás Hétfőn délelőtt a Külke­reskedelmi Minisztériumban dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter és dr. Fritz Bock osztrák alkancellár, kereskedelem- és iparügyi miniszter aláírta az 1968. január 1-én életbe lépő új, ötéves magyar—osztrák áru­csere-forgalmi megállapo­dást Az aláírásnál jelen volt Beck István nagykövet, a Külügyminisztérium fő­osztály-vezetője és dr. Kurt Enderl, Ausztria magyaror­szági nagykövete is. Az 1972. december 31-ig szóló új egyezmény mindkét fél számára évi 42 millió dollár értékű árucseréről In­tézkedik. T1968 ban: Többen Üdülnek, mint az idén A Szakszervezetek Orszá- Hajdúszoboszlón, Párádon gos Tanácsának Üdültetési és Balatonfüreden 50 ezer Főigazgatósága elkészítette a dolgozóra számítanak, kezdvezményes szakszerveze- Jövő évben a bérelt szál­ti üdültetés tervét. Az el- lókban, nevezetesen az egri múlt esztendőben 222 ezer Park-szállóban, a soproni felnőtt és 50 ezer gyermek Fenyves-szállóban, az esz­nyaralt az ország különböző tergomi Fürdő-szállóban, a részein. Az 1968-as szezon- balatonfüredi Arany Csil­ban az ideinél 11 ezer fel- lagban, a debreceni Arany­nőttel és 4 ezer gyermekkel bikában, a jósfafői Tenger­többen élvezik majd aked- szem-szállóban és a buda­vezményes üdülés lehetősé- pesti Ifjúság-szállóban 15 geit A Balaton mellett 65 ezer felnőtt kap kéthetes elhelye­zést. A magaslati helyeken, elsősorban a Mátra, Bükk, Sopron, Pécs és a Duna-ka­ezer üdülővendéget helyez­nek el. Ezeken kívül a SZOT­szanatóriumokban is 10 ezer dolgozó számára van hely. Gondolnak azokra is, akik A nagy út Vasárnap egész napos lá­togatást tett Szegeden Ker­tész Ferenc, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Honvédelmi Minisztérium meghívására a Szovjetunió­ban élő magyar veterán in­ternacionalisták 12 tagú cso­portja tagjaként tartózkodik hazánkban. A kedves vendé­get — akit a Honvédelmi Minisztérium képviseletében elkísért útjára Göndör Tibor főtiszt — Szegeden Ozvald Imre. a városi párt-végre­hajtóbizottság tagja, a vá­rosi pártbizottság osztályve­zetője, Szórád János, a sze­gedi helyőrség parancsnoka, Tóth Gyula, a helyőrségi pártbizottság titkára és Ka­jos Vilmos főtisztek, Fülöp János, az MSZBT városi titkára fogadtál;, kalauzol­ták. A meleg, testvéri szeretet­tel fogadott vendég látoga­tást tett a helyőrség egyik alegységénél, találkozott a katonákkal, KISZ-istákkaL Délután sétát tett a város­ban, ismerkedett nevezetes­ségeivel. Ezt követően a Fegyveres Erők Klubjában beszélgetést folytatott a fegyveres testületek, a mun­kásőrség képviselőivel, va­lamint Katona István és Sós Károly szegedi veterán in­ternacionalistákkal. A meg­kapó találkozások után öreg este volt, amikor Kertész Ferenc visszautazott a fővá­rosba. Kicsoda Kertész Ferenc, ez a 76 esztendős, hatalmas termetű ember, aki most is frissen mozog, minden ér­dekli, s a kérdésekre szel­lemesen válaszol? Egyike azoknak a magyaroknak, akik ötven esztendővel ez­előtt Oroszországban, a fia­tal szovjethatalom védelmé­ben orosz testvéreik oldalán fegyvert fogtak, harcoltak — és győztek. Szovjet földön alapított családot, és most, fél évszázad múltán jött el ismét — így mondja — az óhazába. Miért a Tisza partjára? Hogy miért éppen Szege­det kereste fel? Érthető ér­zelmi oka van. Édesapja itt született, itt élt és maga is e tájról indult eL A Tisza­part, a város, ha halványu­lóan is, de megmaradt em­lékezetében. A körséta so­rán meg-megáll, kitör be­lőle: — Mennyi, de mennyi vál­tozás itt is, akár az egész óhazában. Egy új Szeged ez... És lemegy a Tisza partjá­ra. Paskol a vízben, mint egy kisgyerek. Nedves a sze­me. Juhász Gyula verssora szökik közénk: „A Tisza­parton halkan ballagok, és hallgatom, mit sírnak a ha­bok ..." Értjük érzéseit! Aztán később, még mindig a folyó portján dúdoljuk: Túl o Tiszán faragnak az ácsok.., A népdal, a magyar nóta — ez is szenvedélye. S hogy • • • Távol-Kelet, Moszkva, Szeged magyar népdallal, nótával. Mindennap énekelek. Hát így... „Tettem, amit kellett" nyar vidékén 63 ezer dolgozó családosan akarnak nyarai­elhelyezésére van lehetőség, ni: 17 ezer családot tudnak Gyógyhelyeinken, a Hévízen, vendégül látni; ez 32 ezer felnőtt és 21 ezer gyermek elhelyezését jelenti. A SZOT 14 napos turnu­sokban 27 ezer gyermek nyaralását biztosítja. A külföldi üdültetésben 19 ezer felnőtt részesül. Egyelő­re két hajója van a SZOT­nak, a „Budapest" és a 200 személyes „Szocialista For­radalom". Mindkét hajó az Alsó- és a Felső-Duna sza­kaszára jár majd. Ezeken kívül a SZOT a MAHART­tól is bérel hajókat. A SZOT az üdülők tata­rozására és modernizálására 1968-ban 40 millió forintot fordít, amelyből nemcsak az épületeket, hanem a parko­kat és a nyári sportszereket is felújítja. A SZOT hatékony progra­mot dolgozott ki a Csepel Vasművekkel való együtt­működésre is. Az ország leg­nagyobb vasipari vállalata számára Siófokon épül egy 200 személy befogadására al­kalmas új üdülő és ehhez épít a SZOT még egy 1500 személy étkeztetésére al­kalmas konyhát és éttermet. A harmadik ötéves terv ideje alatt a budapesti Ró­zsa-dombon elkészül még az 500 személyes gyógyüdülő. Gyulán a SZOT és a ME­DOSZ beruházásában a 400 férőhelyes gyógyszálló és Balatonszéplakon az „Ezüst­parton" a 600 személyes csa­ládos üdülő, amely a SZOT és a Vasas Szakszervezet kö­zös beruházása lesz. Épül majd Sátoraljaújhelyen egy 500 személyes és Fonyódon ugyancsak egy 500 személyes gyermeküdülő. Zsolnai László (Ltebmann Béla felvétele) Kertész Ferenc az alegység KISZ-istáival beszélget, s átnyújtja a szovjet jelvényeket Nagy Andrásnak, az al­egység KISZ-szervezete titkárának ötven év múltán olyan szé- szen rövid az idő. Ha az öt­pen beszél magyarul, abban ven év minden esztendejéről a dal nagyon lényeges. csupán 2 percet szólnék, — Sok hanglemezem van már az is száz perc. Nagy az ötvenéves út, benne Távol­Kelet, Moszkva és Szeged is. Amikor abbahagyja emlé­kezeseit, feláll a deszki Nagy András őrvezető, az alegység KlSZ-szervezeté­nek titkára, és azt mondja: — Kedves, szeretett Feri bácsif^Mi, KISZ-isták kér­„ ... „ jük, járuljon hozzá, hogy -Hogy hol harcoltam? - JKIéz' ' ismétli a kérdést, aztán ízes magyarsággal szövi a mon­datokat, csak nagy ritkán keveri orosz szóval, mert nem jut eszébe a magyar megfelelője. — A Távol-Keleten fog­tam fegyvert. Három éven át kellett harcolnunk az el­lenforradalmi bandákkal. Én páncélvonat parancsnoka voltam, meg is sebesültem. Egyébként nem csináltam semmi különöset, azt tettem, amit kellett. Megpróbáltatások. véres harcok, nagyszerű helytállás van mondatai mögött. Ami­KlSZ-szervezetünk felvegye a nevét. Mert mi, fiatalok példaképünknek tartjuk a veterán internacionalistákat és az őrséget átvesszük tő­lük. Nagy taps. utána csend. Feri bácsi szemüvegét törül­geti, majd megszólal: — Nem is tudom, mit mondjak ezért a tisztessé­gért. Köszönöm, köszö­nöm!. .. Nem találok sza­vakat ... Kedveseim: korsze­Januárban próba­népszámlálás Vi 1 ágnépesség-szám) álást ajanl az ENSZ a tagorszá­goknak. hogy megszerezze a ltgfrisebb nemzetközi össze, hasonlító adatokat. Több or­szágban már jö\őre. rruísok­- ... . , , , ban 1909-ben és 1970-ben * a LtT, tartják n népszámlálást, m relés, forgassátok mindig jól, becsülettel. Én büszke vagyok rátok. Odalép Nagy1 Bandihoz, rooo iJfíV0^ 'u1CSÍíUlU!l- megölelik egymást: a két 1922-ben Moszkvaba került, rt€m2edéfc {gJTlg találkozik. azóta ott él. — A mesterségem — mondja — gépész, és gépész­mérnökké lettem. Fia, Endre, aki 45 éves, szintén gépészmérnök. Iván. a 20 éves unoka ugyancsak gépészmérnök lesz. ,„4 gé­Aztán Feri bácsi öt jel­vényt nyújt át: — Fiaim, adjátok a jelvé­nyeket azoknak a katonák­nak, akik feladataikat pél­dása végzik. Később Szórád János, a pészség — mosolyog — ná- helyőrség parancsnoka né­lünk családi hagyomány". pi hímzésű albumot nyújt A második világháború át Kertész Ferencnek. Az kerül szóba. Véres, nehéz egység életének egy-egy évek, küzdött az egész szov- mozzanatát mutatják a fő­jét nép — és megint győx tók, de már benne megörö­zött. Akkor Kertész Ferenc kftve Feri bácsi szegedi lá­mint mérnök, Moszkva tér- togatása is. ségének védelmében vett — Megint nem találok részt, a vasúti közlekedés szavakat — szólal meg Feri zavartalanságáért dolgozott, bácsi. — Valami olyat sze­retnék mondani, ami tükrö­zi érzéseimet. Köszönöm, testvérem! — és megölelik egymást. Az idő elröppen, menni, búcsúzni kell. Az egység, a KISZ-isták jövő nyán-a hív­ják és várják Feri bácsit Szegedre. S katonai tiszte­letadással is elköszönnek az öreg harcostól, nagy idők részesétől, tanújától. • Morvay Sándor Átvett őrség Az egység klubjában a katonák. KISZ-isták kérésé­re életéről, az ötven évvel ezelőtti harcokról meséL A magyar—szovjet testvéri ba­rátságról, együttműködés­ről — Kedveseim — így szó­lítja a fiúkat — csak egy­egy epizódot mondhatok, hi­megelőzően pedig — az 1968 január 1-i adatoknak megfe. lelően — január 3. és 15. kö­zött próbaszámlálást végez­nek. — A prőbaszámlálás — mondót'ák a Központi Sta­tisztikai Hivatalban — a la­kosság 2 százalékára, mint­egy 200 ezer emberre terjed ki. Az ötezernél nagyobb lé­lekszámú településeken álta­lában minden 50-ik háztar­tást nézik meg uz összeírok. Az 1968. januári próba­számlálás adatait a KSH csak statisztikai célra hasz­nálja fel. A kiválasztottaktól megkérdezik a lal.ás adatait, az egyes helyiségek 'ilnpte­r'iloiét, felszerelesét, tűtéw, leheiőségét. A személyi ada­tok között az is szerepel majd, hogy az összeírt sze­mély hányszor váttoztatta lakóhelyét összeírják azt is, hogy a megkérdezett mennyi lakbért fizet, mennyi a lak­bérpótléka és milyen a rá­diója, televíziója, van-e magnetofonja. motorkei ék­párja, gépkocsija, telefonja és háztartási gépe? Feltesz­nek majd az összefrók a fog­lalkozással és munkaidővel kapcsolatos kérdéseket is. Kedd. lift november 28. DeL-MAGYA*OAilAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom