Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-28 / 281. szám

II megértés alapja Aki komolyan érdeklődik a most különösen Időszerű közgazdasági kérdések iránt, az bőven talál alkalmat a szükséges ismeretek megszerzésére. Szegeden is gyakran rendeznek tanulságos előadásokat, az újságok, folyóiratok tömegesen közölnek úgynevezett „mechanizmus-cikkeket". Ezek legtöbbje népszerű formában' magyarázza, hogyan ké­szül a vállalati terv, mitől függ a nyereség, miképpen tör­ténik a részesedési alap felosztása, miből tevődnek össze a termelői ár, hogyan növelhetők a személyi jövedelmek és így tovább. Az ismeretlen fogalmak, a bonyolult összefüggések között azonban csak az képes jól eligazodni, aki nem fu­karkodik az idővel, fáradsággal, fejtöréssel. A felszínesség, a gondolati lustaság valósággal melegágya a cinizmusnak, a felelőtlen locsogásnak, hiszen intelligensebb formában még a kételkedés látszatát is keltheti, a kételkedés pedig köztudomásúan fontos tényezője az igazság kiderítésének. Csákhogy a halandzsának — bárhogyan csomagolják is — annyi köze van a kételkedéshez, mint a bohóckodásnak a filozófiához. A minap is megdöbbentő tájékozatlanságról kaptunk hírt A nagyállomáson egy hátizsákos férfi ellen­kezett valakivel és a többi között emelt hangon kinyilat­koztatta: „Majd bolond leszek én 15 százalékért melózni, amikor a fejesek 80 százalékot kapnak." Világos, ennek az embernek halvány fogalma sem volt arról, hogy mit be­szél. S miután dühösen megtoldotta azzal, hogy „eh, kár minden szóért, ezt már eldöntötték az okosok", mérget le­hetett venni rá: mond ő még több zöldséget is azzal a célzattal, hogy felbosszantsa nála felvilágosodottabb kör­nyezetét Ha az Ilyen „agresszív" szószátyárokat mindenki kine­vetné. akkor az új gazdasági mechanizmus propagandája simán elérné a célját. Csakhogy a demagógia néha kozmi­kus gyorsasággal terjed és a jóhiszemű fejek egy részében is úgy megragad, mint a bogáncs. Ezért hallani itt-ott még néhány héttel 1968. január 1. előtt is, hogy a reform la­kodalmat hoz majd az ügyeskedőknek, no meg a vezető be­osztásúaknak. az úgynevezett kisembernek pedig azt mondják, „nesze semmi, fogd meg jól". Ebből az is kide­rül, hogy némelyek figyelmetlenül olvasnak el és hall­gatnak meg fontos dolgokat. Az is kiderül, hogy az előadá­sokon elhangzottak gyakran nem, vagy csak hézagosan jutnak el a kerületek lakóihoz, a gyári műhelyek dolgozói­hoz. Pedig a kevésbé tájékozottak mindenütt várják az ala­pos magyarázatot, elsősorban a pártszervezetektől. Nem a szólamokat, a szokvány-agitációt igénylik, hanem az őket közvetlenül is érintő problémák megválaszolását. A biza­lommal — nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk — elég jól állunk. Nagyon sokan úgy vannak vele, hogy mivel a gaz­daságirányítás reformját is a várt kezdeményezte, az bi­zonyosan hasznunkra válik, hiszen a párt mindig elsőszá­mú képviselője a dolgozók érdekeinek. A bizalom öröm­mel tölt el bennünket, ez azonban egyetlen kommunistát sem jogosít fel a megnyugvásra, a „minden rendben van" szemléletre. A tömegek egyetértése csak erősödik azáltal, ha jól meg is értik, hogy mit miért csinálunk, s a kom­munistáknak nyíltsággal, világos beszéddel kötelességük állandóan szilárdítani ezt a bizalmat, gondosan ügyelve arra, hogy az elégtelen, rossz információ miatt nehogy megrendüljön akárcsak néhány emberben is. Nem baj az, hogy már többször elmondottuk, miért fontos az anyagi ösztönzés elvének következetesebb érvé­nyesítése. Ismételjük magunkat? Csak a mi számunkra tűnik ismétlésnek, aki viszont első hallásra nem értette meg az igazságot, az a többszőri magyarázatot sem érzi terhesnek. Minél világosabban látja, hogyan kapcsolódnak egymásba az okok és az okozatok, annál szívesebben fog­lalkozik egyre behatóbban a témával. Mert kik is kardos­kodnak tulajdonképpen az egyenlősdi- védelmében? Azok, akik alacsonyszintű, vagy legfeljebb közepes munkáért ugyanannyi keresethez jutottak, mint a náluk odaadóbb, hozzáértőbb, olykor másfélszer annyit produkáló munka­társaik. A jövőben hiába hangoskodnak majd az ilyenek, hogy a bérezés lényegesebb differenciálása „eltorzítja a szocializmust", a kollektíva lagjobbjait aligha tudják ma­guk pártjára állítani. Nem az egyenlősdi, hanem a kerese­ti skálák széthúzása az igazi humanista intézkedés, mert a társadalmi hasznosságot, a mindig előre törekvő, jobbat akaró nagy többségnek az érdekeit tartja szem előtt. A kinek-kinek munkája szerinti elosztás elvének érvényesí­tése nem a harácsolóknak kedvez, hanem az átlagosnál több eredményt felmutatóknak jelent anyagi elismerést is az erkölcsi mellé. És aki odafigyel a kommunistákra, azt a fentebb em­lített 80 százalék-15 százalék meséjével sem lehet „meg­etetni". Mert miről van itt is szó? Az eddigi tapasztalatok arról vallanak, hogy rendkívül sok múlik a vezetőkön. Ahol az igazgató, vagy a tsz-elnök, illetve közvetlen mun­katársai értik a dolgukat, ott virágzik a gazdaság, ahol pedig ügyetlen emberek állnak az élen, ott csak az adósság szaporodik. A rugalmas, körültekintő, előrelátó, közgazda­ságilag képzett vezetőség magasra növelheti a vállalat nyereségét, amelyből a munkásoknak is bővebben jut, el­lenben a kényelmes, hivatalnok-típusú élgárda még az üzem létét is veszélyezteti. Az egész vállalati közöss ér­deke tehát, hogy jól képzett, minél tömegesebb jövedelmet produkáló vezetőik legyenek, akik felelősségük arányában megérdemlik részesedésként alapbérüknek 80 százalékát ls. Azért érdemlik meg, mert tőlük függ elsősorban, ho­gyan sáfárkodnak a kollektíva szorgalmával, s a munkások hozzájuthatnak-e keresetüknek 15 százalékához részesedés címén. Persze ezek a maximális összegek, s néhány évig nyilván csak egy bizonyos hányadára számíthatnak az üzemek. Előfordulhat például 1968 végén, hogy egy válla­lat néhánytagú vezetősége csak 21 százalék, a műszaki gár­üa 12,5 százalék részesedést vehet fel az elért eredmények "Jtán, de akkor ennek arányában a munkásoknak és az al­kalmazottaknak is csak körülbelül 4 százalék összeget le­het pluszként kifizetni. Érdekeltté kell tehát tenni a veze­tőket is abban, hogy jó gazdálkodásuk révén minél több Pénz kerüljön a részesedési alapba. Egyébként a munká­sok bérét az állam mérleghiány esetén is 100 százalékosan garantálja, míg ez esetben a vezetőség a fizetésének eset­leg csak háromnegyed részét kaphatja meg. Még ezek után is mondhatja valaki, hogy a „vezér­kar" is megelégedhetne annyival, mint a munkások. De az Ilyen véleménynek nincs komoly alakja Ha ebben az ügy­ben száz embert megkérdeznénk, 80—90-en minden bizony­ával azt válaszolnák, hogy a tudományt és a felelősség­vállalást anyagilag is meg kell becsülni, különben senki bem vállalná magára a kockázatot. A munkások természetesen sokat segíthetnek. Ha a Párt Iránti bizalmuk az intézkedések alapos megértésével Párosul, akkor egyetértésük az új gazdasági mechanizmus­sal szilárd alapokon nyugszik. Akkor taggyűléseken, ter­melési értekezleteken érdemleges javaslatokat tudnak ten­ni. A vezetőség pedig szívesen mérlegeli és hasznosítja ezeket a javaslatokat, mert így a tervek végrehajtásában maga mögött tudhatja az egész kollektíva támogatását. r. NAGY ISTVÁN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI ífWK. . tev A MAG Y A R SZOCIALISTA ML l\ K A' S P Á R T LAPJA 57. évfolyam, 281. szám Ára: 50 fitlcr Kedd, 1967. november 28. Szovjet—magyar tárgyalások Moszkvában Hétfőn a Kremlben meg­kezdődtek a tárgyalások Alekszej Koszigin, a szovjet Minisztertanács elnöke és Fock Jenő magyar kormány­elnök között. Á tárgyalások megvitatják a két ország közötti testvéri együttműkö­dés további fejlesztésének kérdését — mondja a hiva­talos közlemény. Szovjet részről a megbe­széléseken Mihail Leszecsko és Vlagyimir Novikov, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sei, Vaszilij Garbuzov pénz­ügyminiszter, Nyikolaj Pa­tolicsev külkereskedelmi mi­niszter és Nyikolaj Mitrol­vorcev, az Állami Tervhiva­tal elnökhelyettese vesznek részt Magvar részről Tímár Mátyás, a kormány elnök­helyettese, Hetényi István, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese és Tordai Je­nő külkereskedelmi minisz­terhelyettes vesz részt a tárgyalásokon. Mai szimunVhó1: KOMÓCSIN ZOLTÁN FELSZÓLALÁSA LONDONBAN TÁVOL-KELET­MOSZKVA—SZEGED CSALÖDOTT EMBEREK ÉS PÖRULJART CSALOK KILENCEDIK LETT A SZEAC Kísérletek az olajmezőn Szánkról is érkezik gáz Szegedre A Nacyaföldi Kóolaiter­matő Vállalat szegedi üzeme érdekes kísérleteket végez Algyő—Tápé térségében. Gondos előkészületek után október elején kezdődött a program, amely ezen a hé­ten fontos állomásához ér­kezett. Tegnap reggel üzem­behetyezték a 35 kilométer hosszúságú, szanki lelőhe­lyeket Szegeddel összekötő vezetéket s megindult a. gáz­szállítás. Ma termelő olaj­kutakat zárnak le Algyőn. Tizenegy kutat lezárnak A több mint fél éves vizs­gálatsorozatnak az a célja, hogy a szakemberek megfi­gyeljek az Algyő—Tá;;é tér­ségében fekvő szénhidrogén tároló szerkezeteket s az ab­ban lejátszódó folyamatokat. Tisztázódjon, hogy a zárt kútban minként viselkedik a gáz és az olaj. A vizsgála­tok eredménye nagy segítsé­get ad a megfelelő technoló­gia, az. úgynevezett művelési tervek kidolgozásához. Jura. tov'cs Aladár, a Nagyalföl­di Kőolajtermelő Vállalat szegedi üzemének vezccője arról tájékoztatott, hogy Al­g>ó és Tápé térségében ösz­szesen II olajkutat lezárnak ma, november 28-án, ked­den. A megfelelő mérések ugyanis csak így oldhatók meg. Köztudomású, hogy Sze­ged gázellátását főleg Algyő és Tápé lelőhelyeiről bizto­sítják. A 11 kút közül 7 már december 1-én újból műkö­dik, a többi 4 azonban hosz­szabb ideig marad lezárva. Ahhoz, hogy Szeged Igényeit továbbra is zavartalanul ki­elégítse a vál'alat, más for­rásból kellett a kísérletek idejére biztosítani a gázt Erre a célra épült az emlí­tett új vezeték, amellvel a szanki termelő kutak kísérő gázát hozzák Szegedre. Pó­to'ják a kísérletek miatt el­zárt kutak termelését- na­nonla mintegy 100—120 ezer köbméter 10 atmosfférás kísérő gáz Indul a városba, ezeged maximális igénye nek blztosí'ására a Tisza—Ma­ros-közben nemrég három új kutat is bekapcsoltak & vezetékrendszerbe s a na • nokbnn még kettőt hflyez­nek üzembe. Kazánnal melegítik az olajat A kísérletek márciusban fejeződnek be. A jelenlegi területen ezután a szénhid­rogén telep keleti szárnyát figyelik meg. A tel a kőolajtermelő vál­lalat gondjait, feladatait is szaporítja. A kőolaj kocso­nyás masszává dermed fagy­pont alatt s csaknem lehe­tetlenné válik szállítása. A szegedi üzemben számolnak ezekkel a nehézségekkel is. Felkészültek a kemény télre: Algyő és Tár>é lefejtő állo­másain már két előmelegítő kazán dolgozik s hamarosan újabb két berendezést állí­tanak munkába. Ezekkel a lehűlt olajat átlag 25 Celsius fokra felmelegítik s így old­ják meg a szivattyúzást. Mi. vei a vízi szá'lítás is egyre nehezebbé válik a Tiszán, a fo'jók közötti kútax olajár ezentúl csővezetékkel juttat, ják a vpsúti töltőállomások­ra. Üj vezetékek épülnek: a Siófoki Kőolajvezetek Vál­lalat mintegy 24 mill'ó fo­rintos beruházással össze­sen három csövet fektet te a Tisza és Maros-közben. A kedvezőtlen időjárás ellené­re a munkások teljes erőve' dolgoznak, az építés jól halad. Előreláthatólag mé: az idén, december végére el­készül az új vezetek rend­szer. M. I. Losonczi Pál látogatása a SZÖVOSZ-ban / Losonczi Pál, a népköztár­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke hétfőn a SZÖVOSZ szék­házában találkozott a SZÖ­VOSZ vezetőivel. A vendé­get Szirmai Jenő, a SZÖ­VOSZ elnöke tájékoztatta a szövetkezeti mozgalom hely­zetéről, a fogyasztási és ér­tékesítő-, a takarék- és a szakszövetkezetek munká­járól, a gazdaságirányítás új rendszerére való felké­szülésükről. Losonczi Pál ezután a bu­dapesti fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetek köz­pontjába látogatott, majd megtekintett több szövetke­zeti létesítményt. Délután Budapest „éléskamrájába", a nagyvásártelepre látogatott, r.hol megtekintette a telep korszerűsítési munkálatait, valamint a főváros téli el­látását biztosító raktározást A megegyezés kilátásai görögök és törökök között Cyrus Vance, Johnson amerikai elnök megbízottja hétfőn hajnalban Athénból Ankarába utazott, hogy is­mertese a török vezetőkkel a görög álláspontot Törökország öt pontból ál­ló követelést terjesztett elő. Ennek értelmében ragaszko­dik hozzá, hogy a két fél fogadja el az 1960-as megál­lapodást, amely szavatolja Ciprus függetlenségét, szuve­rénitását és területi integri­tását. A második török kö­vetelés az, hogy a szemben­álló felek gyorsan állapod­janak meg csapataik kivo­násában. Ez azért égető kér­dés Törökország számára, mert Ciprus-szigetén tízszer annyi görög katona van, mint török. A harmadik kö­vetelés az előbbivel függ össze: előbb Görögország je­lentse be csapatainak kivo­nását, ezután Törökország is bejelentené a török egvségek hazarendelését. A török terv negyedik pontja előirányoz­za a katonai fenyegetés meg­szüntetését, az ötödik pont pedig kártérítést igényel a november 15-i támadás ál­dozatainak. Irfan Aksu, az egyik tö­rök ellenzéki párt, az ŰJ Törökország Párt elnöke hét­főn kijelentette, hogy Gö­rögország lényegében elfo­gadta a törökök Ciprussal kapcsolatos követeléseit Irfan Aksu szerint most már csak a végrehajtás kö­rül vannak a két NATO-or­szág között nézeteltérések. A Pogled című bolgár he­tilap külön tudósítója azzal a kérdéssel fordult Maka­riosz elnökhöz, hogyan lehet megoldani a ciprusi válsá- viszony Ciprus és Görögor­got? szág között, Makariosz új­— Csak az ENSZ kczbelé- bó1 megerődítette azt a téte­pése útján — válaszolta Ma- lét, hogy szükséges az együtt­kariosz. működés a görög kormány­Arra a kérdésre, milyen a nyal, bármilyen is az. (MTI) Telefoto — MTI KOlfOldl Képszolgálat Ciprusi török őrség tüzelőállás bsn • török városnegyed rátának közelében. Nicosiában

Next

/
Oldalképek
Tartalom