Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

Kádár János fogadta az új iraki nagykövetet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz. ponti Bizottságának első titkára szombaton bemutat­kozó látogatáson fogadta Muhieddin Mahmud rendkí­vül' és meghatalmazott nagykövetet, az Iraki Köz­társaság új magyarországi nagykövetét, aki a közel­múltban adta át megbízó­levelét. (MTI) Parancsoló sziilsépesség a nukleáris fegyverek tilalma Mód Péter fe szó'alásn az HN^Z-ben a Győrben felépült a posta utolsó automata TGX köz­pontja, amelyet hétfőn kap­csolnak be az országos há­lózatba. A győri automata távíró központhoz 10 kör­nyékbeli postahivatal 29 távgépíró állomással csatla­kozik. A győri TGX központtal több esztendős munka, a posta táviró hálózat auto­matizálása fejeződött be. Az ország több mint 3000 posta­hivatala közül azok, ame­lyek naponta legalább 80 darabos táviróforgalmat bo­nyolítanak le, már korszerű távírógépen — pillanatok alatt, közvetlenül tárcsázás után adhatják le a távirato­kat a rendeltetési hely sze­rint illetékes postahivatal­nak. (MTI) November 24-én a nukle­áris fegyverek használatát betiltó egyezmény tárgyá­ban megkezdődött vita so­rán Mód Péter, a külügymi­niszter első helyettese fel­szólalat az ENSZ-közgyű­lés 1. számú, politikai bi­zottságában. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztár­saság külpolitikájában mindvégig következetesen kiállt és kiáll a nukleáris fegyverek használatának el­tiltásáért. Támogatta a Szovjetunió egyezményterve­zetét, amelynek aláírói le­mondanak a nukleáris fegyverek használatáról és vállalják, hogy mindent megtesznek egy olyan egyezmény mielőbbi meg­kötése érdekében, amely az összes nukleáris fegyverek, illetve ezek termelése és tartalékaik megsemmisítését célozza. A nemzetközi feszültség jelenlegi megnövekedése pa­rancsolóan sürgőssé teszi a nukleáris fegyverek eltiltá­sát, különösen a Délkelet­Ázsiában indított amerikai agresszió növekedése miatt, amelynek valósága azt bi­zonyítja, hogy egyre köze­Segítség — egymillió esetben Nyolcszáznál több gépko­csival 148 mentőállomás működik az országban — ál­lapították meg egy közel­múltban végzett felmérésük­ben a Központi Satisztikai Hivatal munkatársai. Az egészségügyi ellátás jelentős részét végző fehér kocsik az elmúlt évben több mint 26 millió kilométert tettek meg. s több mint egymillió eset­ben siettek beteghez, bale­sethez, elemi csapáshoz. Te­vékenységük elmúlt évi sta­tisztikája: a kivonulások 71 százalékában beteget, 9 szá­zalékában szülő nőt szállí­tottak, s több mint 15 szá­zalék volt, amikor baleset­hez, rosszulléthez, elemi csa­páshoz hívták őket a köz­ismert 05-ös telefonszámon. A mentők a múlt évben 117000 esetben nyújtottak elsősegélyt s ebből majdnem százezret a helyszínen. lebb kerülhetünk egy vi­lágméretű nukleáris össze­csapás lehetőségéhez. Az ag­resszió fokozásának hívei mind erőszakosabban köve­telik, hogy ne fosszák meg őket az ellenséggel szemben használható leghatásosabb fegyverektől, és ily nagyon reális a veszélye a háború nukleáris területre való esz­kalációjának. A nukleáris fegyeverek használatának veszélye másutt is fennáll. Az európai biztonságot a nyugatnémet revansizmussal párosult nukleáris étvágy fenyegeti. Természetesen a javasolt egyezmény megkötése még nem jelent atomleszerelést, ami a végső cél. A tervezett egyezmény létrehozása nem ütközik olyan nehézségekbe, mint a leszerelés és más nagyfontosságú kérdései. Rö­vid idő alatt megköthető, nem vezet a nemzetközi erő egyensúly felborításához. Po­litikailag felbecsülhetetlen jelentőségű lenne, mert megfosztaná a nukleáris fegyverek megszerzésére irányuló törekvéseket egvik belső mozgatórugójuktól, az atomfegyeverekkel való fe­nyegetés lehetőségétől. (MTI) A párt közvéleménye D szocialista országok megteremtették a felsőoktatás demokratizmusát Ilku Pál nyilatkozata az európai oktatási miniszterek bécsi értekezletéről Szombaton befejeződött a főiskolai és egyetemi okta­Bécsben az európai UNES- tásban résztvevők száma, s CO-tagállamok oktatási mi- ez a fejlődés elsősorban az rasztereinek konferenciája, új tudományos-technikai for­amely a felsőoktatás hozzá- radalora kísérőjelenségeként férhetőségének kérdéseivel nyilván tovább tart. A szo­foglalkozott. cialista országok, köztük ha­Ilku Pál művelődésügyi zánk, jóleső érzéssel adhat­miniszter az MTI tudósítójá- ták tudtul, hogy e fejlődés a nak adott nyilatkozatában mi államainkban részben tanulságosnak ós eredmé- hamarabb bekövetkezett, nyesnek ítélte a tanácsko- részben a közoktatás való­zást. Ez volt az első való- han demokratikus átalakítá­ban összeurópai miniszteri sa következtében összeha­értekezlet a háború óta, sonlíthatatlanul könnyebb és amelyen az UNESCO 28 gyümölcsözőbb. tagállama képviselteti ma- — Abban immár a nyu­gát. Valamennyi szocialista gati szakemberek is egyet­delegáció állást foglalt az értenek — mondotta a mi­ellen, hogy e fontos érte- niszter —. hogy a követke­kezletre az európai kultú- ző évtizedek magas szakem­rában, felsőoktatásban oly bér-szükségletét csak a mun­jelentős szerepet játszó kás- és parasztfiataloknak, NDK-t nem hívták meg. A valamint a nőknek a felső­konferencia elnöksége végül oktatásba történő tömeges is módot nyújtott rá. hogy bevonásával lehet kielégíte­közzé tegyék az NDK-nak ni. Még csak most tervezik, felsőoktatása helyzetéről, hogyan lehetne a kétkézi fejlődéséről beterjesztett dolgozók gyermekeinek ará­emléki rátát. nyát néhány százalékról fel­— A tanácskozás összehí- 'ebb .emelni s a nők arány­vását a többi között az in- számat is lényegesen megja­dokolta, hogy az elmúlt év­tizedben megkétszereződött Kémiaóra — külföldieknek «<i (MTI Foto — Molnár Edit felvitele) föl tenizet diákjai tanulnak Magyarország egvetemelli és t,\ "'»in. Számukra Budapesten külön „előkészítő In szerveztek, ahol egy év alatt megtanulják a ma • ar nyelvet és bizonyos előképzésben részrsü'nek a rá­s,tott szakma egyetemi tananyagából is. Képünkön: dahomcyi. lei leni és szíriai diákok a kémia órán vítani. — Egy másik érdekes je­lenség: míg Nyugaton ko­rábban gyakran és szívesen bírálták a szocialista orszá­gok „merev" szakemberkép­zési rendszerét, amely nem a véletlenre bízza, hanem az ország szükségleteihez szab­ja a felsőoktatásban részt­vevők számát és képzési irá­nyát. most e logikus felisme­rés fokozottan tért hódít a „szabad oktatás" elvét valló tőkés országokban. Ezúttal is kitűnt, hogy a kelet- és nyugat-európai fel­sőoktatás különbözőségei természetesen elválaszthatat­lanok a társadalmi szerke­zet különbözőségétől. Ta­nulságos volt például halla­ni, hogyan szállt síkra az NSZK képviselője az okta­tás „szabadságáért" — egy olyan ország nevében, amely Európában közismerten az utolsók között van a tovább tanuló érettségizettek arány­számát illetően. i A résztvevők csak kezdet­nek tekintik a bécsi konfe­renciát, amelynek legfonto­sabb munkaokmányait egy lengyel és egy belga pro­fesszor dolgozta ki. Az UNESCO legközelebb 1969— 70-ben a tudomány kérdé­seivel foglalkozó miniszteri konferenciát hív össze — mondta a miniszter. Megyénk és Szeged minden párt­alapszervezetében befejeződött a párttag­ság összeírása. Az adategyeztető mintegy 2000 aktivista nagyon lelkiismeretesen dolgozott, s az összeírás közben tartalmas eszmecserét folytattak 23 000 kommunis­tával. A beszélgetésekbe sok helyen be­kapcsolódtak a pártszervek, a pártvezető­ségek tagjai és aktivistái is. A párttagsággal folytatott beszélgetésünk célja az volt, hogy őszinte eszmecserét folytassunk a párt politikájáról, a párt­élet további javításáról. A párttagok bát­ran foglaltak állást országos és helyi kér­désekben — bíráltak, javaslatokat tettek. Kifejtették egyetértésüket vagy aggodal­mukat olyan kérdésekről, amelyek a köz­véleményt is foglalkoztatják. E beszélge­tések tanulságait érdemes összefoglalni. Az egyik legfőbb tapasztalat, hogy a pártszervezetek többsége felnőtt az új, nagy feladatokhoz és az elmúlt években szervezetileg, politikailag megerősödött. Ez a folyamat különösen a IX. kongresz­szust megelőző időben bontakozott ki és még erőteljesebbé vált a pártkongresszus után, aimikor a határozatainak gyakorlati realizálása került napirendre és ez meg­növelt követelmények elé állította a párt­alapszervezeteket. A párt-alapszervezetek önállóságát és felelősségét erősítették azok a nagy jelen­tőségű politikai akciók, amelyeket ebben az évben kellett megoldani: az országgyű­lési képviselők és tanácstagok megválasz­tása, a KISZ, az fmsz-ek, a szakszerveze­tek vezetőségeinek újjáválasztása, a ter­melőszövetkezeti szövetségek megalakítása és így tovább. Az eltelt másfél évre kü­lönösen az a jellemző, hogy rendikívül intenzív politikai, agitációs és szervező munka folyt, amelynek első számú ténye­zői a párt-alapszervezetek voltak. Állít­hatjuk: az elmúlt másfél év egy nagyon alapos politikai iskolát jelentett a párt­alapszervezeteknek és a pártvezetőségek­nek. A politikai akciók sorozata még nem ért véget. Ezekben a hónapokban kellett és kell még felkészülni a gazdaságirányí­tás új rendszerének bevezetésére. Olyan új követelményekkel kellett és kell meg­ismerkedni, amelyek eddig ismeretlenek voltak a pártszervezetek előtt. A telje­sen átalakuló gazdasági élet irányításában rendkívül felelősségteljes tényezők lesz­nek a párt-alapszervezetek. Ezért nem­csak a gondolatainkat, közgazdasági is­mereteinket kellett és kell tisztázni, ha­nem a párt munkastílusának továbbfej­lesztésén is szükséges munkálkodni. Megünnepeltük az első szocialista for­radalom 50 éves évfordulóját, amelynek során színvonalas és tartalmas rendezvé­nyek százait tartották a párt- és társa­dalmi szervek. Az ünnepségsorozat és fel­készülés időszakában futotta még a párt­szervezetek erejéből a párttagsági köny­vek kicserélésének megszervezésére é< végrehajtására. Az első aktuson máris si­keresen vizsgáztak a pártszervezetek, a pártaktivisták ezrei. Előremutató tapasztalat, h0g\ tovább növekedett a pártvezetőségek kol­lektivitása. Minden lényeges feladatban a pártvezetőség közösen dönt, a vezetősé­gek tagjai egyre iobban bekapcsolódnak az alapszervezet életének irányításába. Er­re készteti a vezetőséget az a sok akció, amelyeket a párt old meg vagy a párt irányításával folyik. Ma már a párttitkár egyedül képtelen a pártélet összehangolt irányítására, ehhez feltétlenül a vezető­ség együttes cselekvése szükséges. A párt­szervezetek további sikeres munkájának feltétele az erősödő kollektivitás. Ezt kö­vetelik az. 1968-as esztendő sűrűsödő fel­adatai, mindenekelőtt az üzemekben és a tsz-ekben. A pártvezetőségek izmosodó kollektivitását ápolni kell, mert ebben rej­lik a pártirányítás ereje. Azt tapasztaltuk, hogy pártunk politikai és cselekvési egysége sokat erősödött az utóbbi időben. A párttapság imponáló többsége aktívan részt vesz a politikai életben, bátran és egyetértően vélekedik pártunk politikájáról, s így a párt gazda­ságpolitikájáról is. A propaganda, az agi­táció és a pártoktetás révén a pártközvé­lemény megismerkedett a IX. kongresszus határozatának főbb tartalmával és egyet­ért azzal. Ha korábban azzal lehetett ta­lálkozni. hogy a párttagság tekintélyes hányada vitatta a párt politikájának egyes vonásait (a szövetségi, a kultúr-, a gaz­dasápolitika egyes kérdéseit, vagy a párt vezető szerepe érvényesülésének lehető­ségeit). akkor most, az összeírás során azi lehet megállapítani, hogy a párttagság he­lyesli a párt politikáját, bizalommal van iránta és kifejezte segítőkészségét. Tapasztaltuk, hogy a párttagság növek­vő érdeklődéssel kíséri figyelemmel mind a hazai, mind a nemzetközi eseményeket és gyorsan, cselekvően reagál azokra. Bi­zonyításként elég. ha hivatkozunk a viet­nami műszakra, vagy az 50 éves évfordu­ló munkaverseny-mozgalmaira. vagy' az dlevenedő pártéletre Figyelemre méltó tanulság, hogi a parttagsagot mindenekelőtt a gazdaság irányítás reformja érdekli. Érzékelhettük. hogy a párttagság véleménye jól tükrözi a munkásság, a parasztság, általában a la­kosság között tapasztalható hangulatot, de sokkal letisztultabb, kristályosabb tarta­lommal. Kisebb a bizonytalanság vagy a szélsőséges megnyilatkozás a párttagok között a reformról, mint a széles közvé­leményben. Ez természetes, hiszen a pórt szervezetek több olyan rendezvényt tartot­tak, ahol a párttagság megismerkedhetett a reform főbb vonásaival, ezért tájéko­zottságuk, ismereteik alaposabbak, mint a pártonkívülieké. Ebből az a tanulság, hogy ha a pártközvélemény ilyen jól ki­fejezi az alapvető osztályok véleményét, akkor a párttagok jelzéseire, észrevételei­re nagyon oda kell figyelni, s ez elsősor­ban a pártvezetőségekre hárul. Továbbá, hogy a párttagság tudatosan törekedjék a pártonkívüliek véleményének tolmácsolá­sára a pártban. A kommunistákkal folytatott beszélge­tés során főleg három kérdés szerepelt: az egyik a munkahelyi gondok, a másik a gazdasági reform várható kilátásai (az árak, a bérek, a foglalkoztatottság alaku­lása, a lakásgondok enyhítése és megoldá­sa), majd a pártszervezetek belső életének továbbfejlesztése. A munkahelyi gondok között a még za­vartalanabb termelés feltételeinek meg­teremtését hangsúlyozták, s azt, hogy a gazdaságvezetők hallgassák meg gyakrab­ban a munkásokat, építsenek jobban véle­ményükre. Néhány üzemben, tsz-ben és hivatalban a dolgozókkal való bánásmó­dot kifogásolták és a pártszervezetek se­gítségét kérték. A gazdaságirányítás reformjáról szóltak a legtöbben — noha elég eltérő alapisme­retekre támaszkodva —, de mégis nagyon felelősen, növekvő bizalommal. Még több és alaposabb tájékoztatókat kértek. A párttagok érzékelik, hogy a gazdaságveze­tés mind jobban igényli a párt- és a szak­szervezetek támogatását. Ebben a párt vezető szerepének erősödését látják. Kér­ték, hogy a párt- és az állami szervek megfelelő biztosítékokat iktassanak a gaz­daságirányítás új rendszerébe, amelyek elégséges alapot nyújtanak életszínvonal­politikánk teljesítéséhez. Nagyon határo­zott intézkedéseket követeltek az elvte­len nyerészkedők, a kufárok, az árdrágí­tók, a dolgozók és a vásárlók megkárosí­tóival, a rendeletek kijátszóival szemben. A bizalom hangján szóltak a párt eddigi politikájáról, gazdaságpolitikájáról és an­nak töretlen érvényesítését hangsúlyozták. A pórt belső éleiével kapcsolatosan a párttagok gyors informálását, a pártta­gok aktivitásának és segíteni akarásának összefogását, a vezetőségek munkájának további javítását, agitációs és propagan­da munkánk hatékonyságának növelését tették szóvá elsősorban. Igényelték, hogy a pártszervek gyorsabban reagáljanak a téves és szélsőséges nézetekre. Elmondták, hogy a mechanizmus propagandájában — amelyet a párt mellett minden más szerv folytat — nincs elég összhang, és nem egyszer túlhangsúlyoztuk a pozitív voná­sokat Ennek következtében bizonyos munkás-, paraszttömegekben és vezető kö­rökben olyan hangulat keletkezett, hogy az új mechanizmus lényegesen nagyobb jövedelmi lehetőségeket teremt, bővül a munkás joga, kevesebbet kell dolgozni stb. — de arról már ritkábban esik szó, hogy az életkörülmények változása csak a termelés, a termelékenység javulásával járhat együtt s ez a munkafegyelem to­vábbi erősítését igényli. Szükségesnek tartották a párttagok, hogy a jövőben kiegyensúlyozottabb le­gyen a propaganda munkánk. Éppen ezért a következő hetekben, hónapokban sokkal többet kell foglalkozni a termelőmunka kérdései vél. a termelékenység lényeges elemeivel, az anyagi és erkölcsi ösztönzők egységével, mert ereikül az életszínvonal tervezett növelését aligha lehet tartani. Hangsúlyozták, hogy az új viszonyok kö­zött a párt vezető szerepének és politiká­jának érvényesítése kvalifikáltabb mun­kát igényel a pártszervezetek részéről, és ehhez kértek több segítséget a felsőbb pártszervektől. Mint látható, az összeírás során olyan kérdésekkel foglalkoztak a párttagok, amelyeket az élet produkál és továbbfej­lődésünk alapját jelentik. Célszerű volna, ha minden pártszervezet vezetősége ösz­szesítené a párttagság véleményét, javas­latát, kritikai megjegyzéseit és a soron következő taggyűléseken, part napokon visszatérne rájuk és azokat a munkában hasznosítanák. Az őstieirós és az adatok egyezteté­se után az új tagkönyvek kitöltése van napirenden. Decemberben minden párt­alapszervezetben ünnepéi) es taggyűlésre kerül sor. ahol a kommunisták átveszik tagsági könyvüket ÁGOSTON IOZSFT Vasárnap. 1967. november ?«. fytL-M AGYARORíZl* 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom