Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Látáskultúránk helyzete szeti különböző széti ágak területén müveés feladatúink Körülöttünk minden szín és vonal, térés trtozvizsgálva közízlésünket, I ^SST £ R^B fSslit l£aü 8 Sí SftL gás. Nem öncélú ismeörömmel állapíthatjuk m ^• m —— — • m • • retterjesztés tehát mindmeg irodalmi ízlésünk ez, hanem mint emlífejlettségét, magas szintjét. A zene területén azonban már tettük, -az egyéniség sokoldalú fejlesztésének és gazdagitáeiéggé polarizált szélsőségekkel találkozunk. Az opera- és sának útja, és a népmúveles munkásainak vállalniok kell hangverseny-látogatók bővülő tábora mellett igen széles ré- ezt a feladatot. tegben vannak jelen azok. akiknek számára a zenét csak . és a feladatok nemcsak a televízióra várnak, a tánczene, gvakran annak is a kevesse színvonalas szamai R mUHKa hanem a „épmitreiés helyi szerveire, munkájelentik. Lataskulturank es ezen belül képzőművészeti iz- saÍTa is IU vannak például a képzőművészeti ismeretterlesunk elmaradottsaga v1Szont - egy egeszen vékony re- 1esztó cI6adások. Többször megállapítottuk e forma túltegtol eltekintve — sajnalatosan altalanosnak mondhato. haladottságát, válságjelenségeit, amiben van igazság, de a Szinte allando országos gyakorlatta vait az utóbbi evek- képzőmúvészeti ismeretterjesztés területén csak most juben a felállított kozten szobrok koruli meg nem ertes, tottunk el ^a, hogy jó minőségű, színes diák-kai végre sot nemegyszer a botrány hatarat surolo tomegelegedet- korszei.űen szemléltethetünk. Most mondani le tehát erlenseg. Lataskulturank mas területen pedig gyakran tapasz- röl a lehetőségról, amikor az eddiginél sokkal nagyobb táljuk hogy a kritika altal erteke t es nemzetközi fesz- hatásfokkal tudjuk szolgálni céljainkat, nyilván oktalanság ti valokon dijat nyert filmek hazai közönségünk előtt sor- lenne ügy hiszem, bátran élhetünk a tematika eddigira buknak meg. Vagy meg inkább sarkítva a nezopontot, nél nagvobb változatosságával. Az általános kronológiai, az édeskés dívánvpárnák és igény nélküli falvédők a boltokból otthonokba vándorolnak és a finomkodó porcelánok lakásban betöltött hegemón szerepe mind lakáskultúránk nyugtalanító állapotáról beszélnek. Mpm tPVin'hPtfi megnyugtatónak az sem. hogy amimnem iciiliciu kások és parasztok többsége, a szo- nyilvánvalóan hatékonyak a hallgatóság cialista brigádmozgalom dicséretes, de eléggé elszórt kez- hez, érdeklődési köréhez alkalmazkodó fejlődéstörténeti áttekintés mellett kövessük a változó korok emberét a test és az arc szépségének meglátásában, a táj vagy a munka koronként változó megjelenítésében. És fokozhatjuk egy-egy kor művészetének megértését, a társművészetek segítségül hívásával is. Az előadások mellett felkészültségétárlatvezetések, Jonkovich Ferenc deményezésén túl, rendszeresen alig kerül kapcsolatba a műemléki séták. A környezetesztétika területén talán egv képzőművészettel. E vonatkozásban tehát, nemhogy az íz- egy áruházi bemutató vagy kiállítás alkalmával is élnünk lés korszerűségéről, de még az igény jelenlétéről is csak kellene az eszétikai figyeiem felhívásával. szórványosan beszélhetünk. Az igény felkeltését jól szolgálja a Csongrád megyei Mindez nem véletlen. Részben a művészeti ág, a kép- Népművelési Tanácsadó által kezdeményezett — és remélzőmüvészet specifikumával, térbeliségével van kapcsolat- ten nem abbahagyásra ítélt — Falusi Képzőművészeti Naban. Oda kell menni a műhöz, mert a teljes hatást csak pok megvalósítása. Az Apátfalván és Mindszenten eddig az eredeti alkotás nyújtja. Ez a sajátosság nehezíti a kép- lebonyolított ilyen rendezvények hasznosságuk mellett zöműveszet tömegkommunikációs lehetőségeit is. A könyv, szórakoztatóak i,s voltak a résztvevők számára. A megrena rádió, hanglemez az irodalom és zene számára nagysze- dezett kis kiállítás szakszerű tárlatvezetése után, szelle- C+p-f+fepp Rplgi rű tömegkapcsolat-teremtési lehetőségek. A képzőművészet mes tematikájú vetélkedő következett. A vetélkedő nem a OlCllllCI DCIa Számára csak közvetett eszköz (könyv, de az is általában lexikális ismeretekre, hanem a tárlatvezetéssel kapcsolatdrága, vagy egyáltalán nem hasznosítható rádió, hang- ban elhangzottakra és alapvető vizuális érzékre, ügyeslemez). Új, de korlátolt (plaszticitás színek) es eddig kel- ségre épült. lően ki nem használt lehetőséget kínál a televízió. Munka tehát van bőven, de gyakran vetik fel és jogUtoljára. de egyáltalán nem utolsósorban és nem el- gal a kérdést, van-e eredménye az ismeretterjesztők ízléshanv'agolhatóan, látáskultúránk — ideértve most már a formáló munkának és az érte hozott anyagi áldozatnak? képzőművészeten túl a filmet és a környezetesztétikát is — . WariiioTn yagy kedvezőtlen előjelű szubjektív élméilven mérvű elmaradottsága közoktatásunk, iskolapoliti- ® KCufCÍU nyek, következtetések helyett erre a kérdéskónk szemléletének és gyakorlatának is következménye. re a tudományos vizsgálat válasza a döntő. Ez pedig haMűvelődéspolitikánk mai napig sem reagált megfe- tározottan igenlő. Az utóbbi időben örvendetesen szapolelöen arra a döntő változásra, amely századunk kultúrá- rodó művelődés és ízlés szociográfiai vizsgálatok egyik jában éppen a vizualitás fokozott érvényre jutásával be- legértékesebbjét végezte a múlt évben Vásárhelyen a következett A középkorban a kép, a látvány széles körű Népművelési Intézet. A tapasztaltakról Bánszky Pál, az hordozója volt a kultúrának, sőt az ideológiának is, annak intézet osztályvezetője, a vizsgálat vezetője számolt be a természetes következményeként, hogy írni-olvasni csak el- Társadalmi Szemle ez évi 8—9. számában. Eszerint a felenyészó kevesen tudtak. A könyvnyomtatás felfedezésé- mérés egyik kérdése arra vonatkozott, hogy változott-e a vei és az írás-olvasás elterjedésével a gondolatiság kerül megkérdezettek véleménye a televíziós adás. hírlapi közelső helyre, válik uralkodóvá az európai kultúrában. A lemények, viták után a vásárhelyi Szántó Kovács-emlékműről. A megkérdezett tanulók 88 százalékának, az értelmiségiek 42 százalékának, az alkalmazottak 31 százalékának, a munkások 27 százalékának és a parasztok 21 százalékának változott a véleménye. (Pedig itt az esztétikai megítélésen túl egyéb tényezők — portrészerüség igénye is bonyolulttá tették a helyzetet.) Megvan tehát a haKiáltás XIX. sz. a fényképezés felfedezésével megteremti a teeh nikai alapját a vizualitás újabb jelentkezésének. Ez a XX. században a film és a televízió útján napjainkban válik százmilliók élményévé, művészetévé. Ennek a - rendkívül jelentős változásnak a konzekvenciáit művelődéspolitikánk másfél évtizeden át nem vonta le. Az utóbbi években történt csak valami, de az eredmény tékonysága az ízlésformáló munkának. Ez nemcsak a népmég mindig kevés. Visszaállították a hosszú időn át szám- művelőknek ad önbizalmat, de az érv a feladat támogatáűzött rajzot és művészettörténetet a gimnáziumok tantér- sának szükségessége és érdekessége mellett is. vébe. Mód nyílt bizonyos film — a tankönyv miatt sajná- Még csak egyetlen érintőleges mondat a látáskultúra, latosan inkább fiimtechnikal, mint esztétikai — ismeretek elsősorban a képzőművészeti ízlésformálás mostohaságáról. nvújtására. Bővült a képzőművészeti szakkörök hálózata, A magyar hetilapok és folyóiratok sorában találkozunk az filmbarát körök alakultak. Felmerült annak a gondolata, Elet és Irodalom mai, az Elet és Tudománnyal, de nincs hogy kéthetenként megjelenő művészeti lap induljon. Ez Elet és Művészet. És további sajátos helyzet, hogy van a terv azonban a megvalósulásig nem jutott el. Költészet Napja, de nincs napja a Művészetnek, holott llomseak nluaeni hanem látni is meg kellene tanf- nyugodtan lehetne hete is, hiszen olyan szerteágazó, nem-SaX Olvasni, tani az ifjúságot és a felnőtteket IJpm kívánni!) tovább folytatni a gondolatokat, hiszen egvaránt Mi lenne a feladatunk, hogy a kétségkivül meg- ncm e sorok korántsem a teljesség igényével levő lemaradást megszüntessük? A művelődésügy egységé- kerültek papírra. A maguk rapszodikusságában sokkal inben gondolkozva a népművelésnek kellene az eddiginél jó- kább a gondolat ébresztését kívánták szolgálni, mint a val többet vállalva szolgálni a látáskultúrát. Rá kellene részletes elemzést és feltárást. Gondolatébresztést egv régen döbbennünk, hogy látáskultúránk formálásának, a vizuális esedékes és a közeljövőben megrendezésre kerülő ankét nevelésnek milyen óriást lehetősége, hatóeszköze a tele- előtt, amely e kérdésekkel, a látáskultúra problémáival thsrió. Az alkotó folyamat nyomonkövetésétől tárlatlátogatásokig, műalkotás-elemzéseken át képzőművészeti és filfhvitákig, az új lakberendezési, iparművészeti és használati tárgyak bemutatásán és azok értékelésén tűi, köztéri szobrok bemutatása, értékelése, a korszerű épületek szépségének feltárása, mind-mind olyan feladatok, amelyeket csakis a televízió tud széles körűen és leghatékonyabban meg- Fenókel Judit oldani. Persze nem szabadna megfeledkezni a jelen mellett a múltról, a művészet fejlődési folyamatának bemutatásáról sem. Ezen a területen történt egyébként eddig a legtöbb. A látáskultűrához tartozik a természet Is. Hívjuk fel a figvelmet hazánk tájaira, a természeti kialakulás magyarázatától a morfológiai, növényi, állattani érdekességekig és esztétikai értékekig. Féreértés ne essék, .sok emlékezetes képzőművészeti élmény kapcsolódik már eddig is nem egy televíziós adáshoz, de sokkal többet is tehetne es kell is tennie a televíziónak. Az e területen végzett ízlésformáló munka jelentősége nemcsak abban van. hogy korunkban a vizualitás fokozott hangsúlyt rtyert. hanem ezen túlmenően az egyéniség sokoldalú kibontakozásának, gazdagodásának egyik lehetőségét is magában hordja. Nemcsak arról van szó, sőt elsősorban nem arról vah szó. hogy tudom, ki festette az Éjjeli őrjáratot, ki mintázta a Táncosnőt, ki rendezte az pjszakát. sokkal inkább arról, hogy a nagy alkotók felfedezéseiből a képekkel, szobrokkal, épületekkel, filmekkel való találkozás során valamit egyéniségünkbe olvasztunk. foglalkozik országos jelleggel. És szeretnénk remélni, hogy ugyanilyen eredménnyel is. DÖMÖTÖR JÁNOS Házat húznak fel Házat húznak fél udvarunkbán, megy ez; varázsos gyorsaság: tegnap semmi, s ma félig itt van, mint növény, növekszik a ház... Dolgoznak, s figyeld csak, mindenből kihabzik valami zene: gyúrógép. ahogy földet döngöl, mint titán-lépés üteme. Vékony a horgany, igy ha vésik, szavára elriad a nesz: félig zenei hang. recézik s bong a kalapált fémlemez. Űj hang. picit talán lúdbőrző, új zenekarba illenék: hol más határt karcolt a .körző, találd ki, mit; nem zene még — Csak a fül képzeli, hogy milyen: valami vásás, kissé más — valahogy úgy, hogy bele illjen a karcos lapátcsusszanás, a sóderzaj-szikrázat vad-kék ropogó lángja, mely hideg: szúrós hang, mintha jéggyöngy esnék, hallatán borzad az ideg — S lehet a ritmus az egészben oly tömpe, dermedt koccanás: izig rándító, mint a kézben két összeütött kalapács. A PANOFIX Márky Imrg H. Gyurika köszöntője Piros kedv fittyet hány hikó közönynek... Borús időknek mord aló telén: Derűs reménnyel tündökölsz felém; Nem viz keresztel, most borral köszöntlék. Mohón szívd drága nedvek dús nedűjét... A harmatos tej (nyújtja anyamell) Szagos meg ízes, mint a karamel, Fogatlan ínyre gyöngyözön terül szét. Ha majd fogas, nagy kérdések gyötörnek: Légy bölcse-hőse gyásznak ét gyönyörnek; Ahol le vetsz, ott csak kaszád arat. öreg költő, ki már búcsúzni készül, Egyet kurjant még biztatón, vitézül: Jövendőnk gátján álId meg a sarat! Hetek óta várták a pénzt, már belefáradtak a várakozásba. Azt is tudták, hogy körülbelül 2 ezer forintot kapnak, s 2 ezer forintot még sose kerestek egy összegben. Télikabátra szánták, valami megbízható konfekciókabátra, a maradék még kiadott volna néhány apróságot Gézának és a gyereknek. Aztán kedd reggel, véletlenül éppen szabadnapos volt. megérkezett a pénz. De nem 2 ezer forint, ahogy előre számították, hanem 2870. Egy húszast a postásnál hagyott, a többit — 28 darab 100 forintos, 4 darab 5>o forintos és 5 tízest — szétterítette maga előtt az asztalon. Most tulajdonképpen nem is a 2 ezernek örült, hisz azt már hetekkel előbb elköltötték szigorúan praktikus holmikra. hanem a gazdátlan 830-nek, aminek még nem volt holve. Gyerekkora óta megszokta, hogv kérlelhetetlen beosztás szerint éljen. Kezdetben van a szükséglet. Nem az igény, mert igénye olyasmire is lehet, ami nem feltétlenül szükséglete. Az igényt tehát, mint elhanyagolható luxusszempontot, nem vehette figyelembe. Hanem a szükséglet, az komoly dolog. Kenyeret venni például napról napra szükséglet, de szegedi vásottat vagv zsemlecipót vásárolni mé.ritréov A kikopott, foszlott szélű kabát helyett újat venni szükséglet, de drága importszövetből szalonban csináltatni mér igény. Szükséglet egv meleg tweedszoknya télire és hozzá két mérsékelten olcsó pulóver, lehetőleg kishibás az alkalmi áruházból. De angolszövetszoknya divatos műszálpulóverrel olyan igény, ami nélkül még megvan az ember. S még a szükséglet sem az a fajta éhség, amit azonnal ki kell elégíteni. Az idén pélcf&ul elhatározom, hogy jövőre új kabátot veszek. A nagy eseményre aztán egész éven át készülök, mert kabátot nem adnak részletre. Közben nézegetem a kirakatokat, és nagyjából elképzelem a kabátot. Lehetőleg szürkének képzelem. mert az semleges szín, néhány évre rábízhatom magam. Es természetesen angol szabásúnak képzelem, mert az mindig divatos, ha nem is hat az újdonság varázsával. Aztán ugyanígy van ez a cipővel, a gverek ruháival meg a többj közszükségleti cikkel is. A vásárlásra föl kell készülni, ezt így tanulta a szüleitők kis. ember, nem engedhéti meg macának, hogy elhamarkodottan vásároljon. Megszokta ezt az életet, s mivel körülötte sokan éltek hasonlóan, nem is lázongott ellene. Néha persze. .. az ő igényei is megugrottak, és mérföldre hagyták maguk mögött a szükségletet. De azért egvszcr se engedett a csábításnak, annál is inkább, mert nem volt miből könnyelroűsködnie. 4 Nemrégiben úi kolléganőt helyeztek az. irodába. Nem váltotta naponta a ruháit, de minden holmiján látszott, a legdrágábbak közül válogatta. Fiatal — mondta rá megbocsáitón. — Mikor öltözködjön, hanem most? Az'rn valami hivatalos paníron mec'átti a születési évét. F-p— idősnk voltak. Akkor csak nch nv percig tartott a pánikhangulat, sikerült másra terelnie a figvelmet. De este és más estéken is újra és újra eszébejutott: igy élem le az életem, mindig filléres gondokkal, olcsó beosztással. Ha jó emlékszem, sose követtem el semmi meggondolatlanságot. Mindent eltervez em. százsiot meghánytam-vetettem magammal, a családomnjal, ahogy illik. Nem lehet lelkifurdalásom, nem engedtem a szeszélyeimnek. Naponta hústalan melegvacsora a családnak, ebéd után egy szimpla, vasárnap disznóhús és sütemény. Ünnepnapokén kiadós ebéd. eev ünnep'ő sötét ruha hét- végén cukorka a gver-knek. Ennyi és nem több. Se cigaretta, se ital, se édesség. Pedig szerette a csokoládét, a habos cukrászsüteményekét. Neve Papján Géza me-' .ívta a cukrászdába és gesztenyepürét rendelt neki. A szabadságát Imrénként fnevasztrftta el nagytakarításra, gv -rekbe'-• -«t*.' Az új kolléganő Pestre ment cioőt vásárolni, mert itthon nem tatáit megfelelőt. Visszafele ped<g hálókocsiban utazott. Hálókocsiban, ft még sose látott hálókocsit belülről. TaValv néhány napot a pesti nagymamánál töltöttek. Hogv elkerüljék a napnali hőséget. az éjszakai vonatra váltottak iésyet. A gyerek a-/ ölükben ah'dt, ők meg ültükben et-el,bóbiskoltak a sötét* fülkében. Néhány Perc után egvmásnak verődték és fölriadtak. Egvforma kockás füzetekbe jegyezte a kiadásait. A könyvelésért) —mondta. és még büszke is volt rá. Bármelyik percben előkaphatta az 1983 feliratú füzetet, hogv ellenőrizze, melyik évben gn-'dS'kodntt ügyesebben. A ko-kás pantaok előtt semrrti sem maradkvott tjt-f>' ban loro. november 9. — 10 deka .savanyúcukor — á 2,40. Potyaoénz — próbálgatta a szót. és 8 darab százforintos elkülönített a többitől — potyapénz. Még ma meg6 OIL-MAGYAROP.SZAG Vasaxnap, 1381-