Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

alvus Rei Publicae suprema lex esto!" A köztársaság üdve a legfőbb törvény legyen; — hangzott a régi római mondás. Mióta kialakultak államok, azóta a legfőbb érdeket az államérdek testesíti meg. Az államhatalom kezében összpontosulnak azok az eszközök, amelyekkel érdekeit érvényesíteni tudja. Amíg az állam valamelyik társadalmi osztály érdekérvényesítő intézménye, addig az államérdek voltaképpen egy osztály érdek kifejezője. A történelem során gyakran éltek és élnek vissza az „államérdek", „a nemzet érdeke" kifejezésekkel. A szocialista országokban jöttek létre először a történelemben olyan államrendszerek, amelyek tartósan és következetesein érvényesíteni tudják az egész társadalom érdekeit. Sokan gyanakszanak ma még, amikor velük szemben a társadalom, a népgazdaság érdekére hivatkoznak. S nem alaptalanul. Mert miközben általánosságban igaz, hogy népi államunk az egész társadalom érdekében irányít, szervez, működik —, az „ómechanizmusban" egyes intézmények munkatársai számára olykor a társadalmi érdekre való hivatkozás pusztán takaró volt. Az a bűvös takaró, amellyel a realitásoktól elszakadt vágyálmokat elfogadhatóvá varázsolta. Mindennapi eset volt hosszú időn át, hogy egy-egy megalapozatlan utasítást a népgazdasági érdekre hivatkozva erőltettek rá a vállalatokra, amelyeknek legtöbbször nem állt érdekükben ezeket megvalósítani. Az operatív gazdasági vezetők jól ismerték a termelési, értékesítési adottságokat, a műszaki fejlesztési, bérezési, beszerzési lehetőségeket, s némelykor tiltakoztak egy-egy félresikerült rendelkezés ellen. Ilyenkor jött a dörgedelem: „Elvtárs! Ez népgazdasági érdek. Meg kell csinálni!" A vállalat vezetői pedig nem akartak az engedetlenség, az anyagiasság bűnébe esni. „A haza nevében" megcsinálták, amit tőlük kértek, még akkor is. ha cselekvésüknek alig volt köze a valóságos népgazdasági érdekhez. S vajon népgazdasági érdek az, hogy egy gyár ne azt termelje, amihez szakképzett munkaereje, megfejelő anyaga, gépe, rendelése van? Jó lehet az a népgazdaságnak, hogy a vállalati kollektíva tartósan saját anyagi édeke ellen tegyen? Ez nem népgazdasági érdek, mégha olykor annak próbálják is elfogadtatni. Aki ilyen esetekben a társadalomra, a népgazdaságra hivatkozik, az vitathatóvá teszi, alapjaiban megrendíti a népgazdasági érdek igazi tartalmát: szocialista tartalmát. A gazdaságirányítás új rendszere szinte mindenütt kizárja majd annak lehetőségét, hogy a vállalatokat saját érdekeik elleni tevékenységre szorítsák a „népgazdasági érdek" nevében. Amelyik vállalat nyereségesen dolgozik, nyereségét dolgozói bérét évről évre növeli, technológiáját és gyártmányait fejleszti, egyúttal a népgazdaság érdekének megfelelően működik. Ha a vállalait létszámához, erőforrásaihoz mérten kellő nagysággal járul hozzá a nemzeti jövedelem, a költségvetés bevételeihez, akkor már teljesítette ezzel a népgazdaság iránti fő kötelezettségét. A megfelelő közgazdasági eszközökkel beszabályozott vállalati érdekek is a népgazdasági érdek hordozói! "Valójában nincs is vállalati érdektől függetleníthető, ™ mereven e fölé helyezhető népgazdasági érdek. Az (9 gazdasági mechanizmus megvalósítja a különböző szintű érdékek harmóniáját, és a különböző szintű érdekérvényesülések kapcsolódásának automatizmusát. Az egyéni és családi anyagi érdek szorosan kapcsolódik a brigád, a műhely, az üzemrész érdekéhez. Az üzemrészek, gyáregységek érdeke szervesen összefügg a vállalat, az ágazat és a népgazdaság érdekével. Ezt a szerves egységet a vállalat nyereségérdekeltségi rendszere és jövedelemelvonási 'rendszere valósítja meg. Az új közgazdasági „játékszabályok" szerint a vállalat csak úgy adhat több bért dolgozóinak, úgy ruházhat be a tavalyinál többet, ha ezzel párhuzamosan a költségvetésbe is az eddiginél többet fizet be. A vállalat forintban tudja majd kimutatni, hogy működése mennyire feded meg a népgazdasági érdekeknek. A társadalmi érdek gazdasági eszközökkel való érvényesülése egzakt módszerrel: pénzzel, nyereséggel mérhető. Itt nincs vita. A termelő vállalatok tevékenységét a piac minősíti, amely a termékekről ós a bennük foglalt munkáról tárgyilagos megítélést ad. — A nemzeti jövedelem növelése a legfőbb népgazdasági érdek, mert a mai jólétnek és a holnapi fejlődésnek ez az egyetlen alapja. Ne éljünk hát vissza ezzel a fogalommal. Csak akkor „operáljunk" ezzel, ha valóban erről van szó. Lehetnek például egy-egy vállalattal szemben olyan követelmények, amelyek elől nem térhet ki, mert a nemzet biztonsága szempontjából létfontosságúak. Előfordulhat, hogy valamilyen exportkötelezettségünknek mindenképpen eleget kell tenni. Az alapvető fogyasztási cikkekben folyamatos ellátást kell biztosítani. S megtörténhet, hogy ilyenkor nincs más lehetőség, csak az utasítás. De ehhez sem nélkülözhetetlen körítés a „népgazdasági érdekre" való hivatkozás. 4 „körítés" pedig lehet költségvetési Juttatás, olcsó hited vagy más olyan eszköz, amelyik ellensúlyozza az utasítás teljesítéséből adódó vállalati nyereségkiesést. Sem a népgazdasági, sem a vállalati érdek nem kerekedhet konkrét egyedi esetekben huzamosabb ideig a másik fölé. Egészséges, elvi kompromisszumokra van szükség. Ezt mindenki megérti, még ha nem is mindig kellemes. Mindnyájunk számára magasztos tartalmú, realitásokban élő fogalom a társadalom, a népgazdaság érdeke, éppen ezért ne tegyük frázissá. Ahol pedig ez a kifejezés csak a bűvös takaró szerepét játssza, rántsuk le. s beszéljünk nyíltan, magyarul. Ez is népgazdasági érdek. . Dr. PIRITYI OTTÓ 57. évfolyam, 274. szám Ara: 80 fiUcr Vasárnap, 1967. november 19. Csongrád megyei veterán internacionalisták szovjet kitüntetése Szegeden átadták a Harci Érdemekért érdemérmeket Meghatott öregek jöttek össze tegnap délután Szegeden, a Tisza Szálló koncerttermébe. Mind felül vannak már a hetvenen. Hiszen az alkalom, amely egybehívta őket most újra, éppen ötven esztendős: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados jubileuma. S ők már akkor felnőttek voltak mind — sőt: fegyverforgató férfiak, vörös katonák, internacionalisták; harcoltak a forradalom győzelméért, az intervenciós támadók és a fehérgárdisták csapatai ellen, majd a szovjet hatalom megerősítéséért. y A megye minden részéből hívták őket egybe, városokból, községekből, tanyákról/ ötvenüket, hogy ünnepélyesen átnyújtsák számukra a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének kitüntetését, a Harci Érdemekért érdemérmet. Mennyi harc, mennyi emlék, mennyi forradalmi keménység testesül meg ezekben az idós harcosokban! Van közöttük csapajevista, van, aki Bugyónnij egykori legendás lovashadseregében szolgálta a forradalmat, vagy tanúja és részese volt Moszkvában a Kreml ostromának. Lenin testőreégében szolgált egyikük. másikuk Kolcsak fogságából szökött vissza a forradalmi szovjet hadseregbe. Tisztelettel, nagy megbecsüléssel veszi őket körül a párt, a társadalom. Az irántuk tanúsított nagy figyelmesség jele az is, hogy a városokból, járásokból elkísérték őket az ünnepségre a Magyar Szocialista Munkáspárt járási és városi bizottságainak első titkárai;a kitüntetések átadásának ünnepi aktusára eljöttek a Csongrád megyei és Szeged városi pártbizottság és tanács vezetői. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Brutyó János elvtárs, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Győri Imre elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Török László elvtárs, a Csongrád megyei tanács vb elnöke, dr. Biczó György elvtárs, a Szeged városi tanács vb elnöke. Ott volt Sz. Sz. Szatucsin elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. ötven idős internacionaGyőri Imre, Sz. Sz. Szetucsin. Brutyó János és Ágoston József, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja a kitüntetettek egy csoportjával listának adományozta Csongrád megyéből a Szovjetunió Legfelső Tanácsé-^ nak Elnöksége a Harci demekér t érdemérmet. Majdnem mind ott ültek a termen körbefutó asztaloknál. csak néhányukat tartott vissza betegség. Helyettük hozzá tartójuk jött el, a fiú vagy a feleség. Egyikük pedig. Halász József szegedi internacionalista már nem viselheti a kitüntetést — a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének megtisztelő határozata után nem sokkal halt meg. Az ünnepelt Csongrád megyei internacionalistákat Győri Imre elvtárs köszöntötte ezen az emlékezetes délutánon: meleg szavakkal emlékezett meg a világ első győztes proletárforradalmáért vállalt bátor helytállásukról. Győri Imre elvtárs beszéde fi DNFF tűzszünet! határozatai Szombaton nyolc amerikai gépet lőttek le a VDK f ölött A DNFF rádiója szombaton ismertette a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front elnökségének határozatát a karácsonyi és újévi tüzszünctekkel kapcsolatban. Az elnökség elrendelte, hogy emberiességi megfontolásokból a szabadságharcosok karácsony és újévi alkalmából 3—3 napra, a holdújév alkalmából pedig egy hétre szüntessék be n 11 n/adó hadműveleteket Ebben az időszakban a szabadságharcosok lehetővé teszik az ellenség katonái számára az ürnep megülését, a délvletnarr* kormánycsapatok katonái számára engedélyezik, hoev — fegyvertelenül és egyenként — meglátogassák a partizánok ellenőrzése alatt álló területeken élő ra. konaikat. Ha az ellenség kezdeményez támadást a tűzszünet Idején — erre a partizánok is válaszolnak. Washingtonban és Saigonban egyelőre nem foglaltak állást a DNFF bejelentésével kapcsolatban. Az ADN hírügynökség Jelentése szerint szombaton az észak-vietnami hadiközlemény bejelentette- a nap során nyolc amerikai gépet lőttek le a VÜK területe fölött Az amerikai gépek többek között Haiphong sűrűn lakott területeit és Hanoit támadták. Számos amerikai pilótát foglyul eletettek. Saigonban az amerikai szóvivő három gép elvesztését ismerte el a pénteki napra vonatkozólag, amikor az amerikai légierő Hanoi ellen intézett támadást Győri Imre elvtárs beszéde elején utalt arra, hogy ezekben a hetekben a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezett a világ és hazánk dolgozó népe is. Ennek során hálával emlékeztünk az úttörőkre, akik 50 évvel ezelőtt vállalták a kockázatot, a harcot és Oroszországban elkezdték az új szocialista társadalom építését, magasra emelve az emberiség reménységének vörös csillagát — Az , ünnepi napokban tanúi lehettünk annak, amit egyébként a munkás hétköznapok során is látunk, tudunk, de az évforduló alkalmával talán még lenyűgözőbben hatott: milyen mély a szeretet, a tisztelet, a hála a magyar dolgozók szívében, felszabadítónk, a Szovjetunió iránt. Tanúi lehettünk, hogy milyen erős a barátság népeink, országaink között, és hogy a pártjaink, kormányaink közötti elvtársi jó viszonyt, egyetértést a legkisebb felhő sem árnyékolja be — jelentette ki, majd rámutatott arra. hogy e barátság szálait erősiti az a megbecsülés, amellyel a szovjet nép pártja, kormánya, és a Legfelső Tanács megemlékezett a győztes proletárhatalom létrehozásában résztvett internacionalistákról, közöttük magyarokról. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1110 magyar állampolgárt tüntetett ki érdemrendekkel, emlékérmekkel, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, a polgárháborúban, a szovjet hatalom megvédéséért 1917-től 1922-ig vivott harcokban kifejtett kiemelkedő tevékenységükért. A Csongrád megyében élő internacionalisták közül ötvenegyen részesültek kitüntetésben. — A mai napon, amikor a veterán Internacionalistákat ünnepeljük, önkéntelenül is végiggondoljuk útjukat — mondotta Győri Imre elvtárs. — Ha keressük a feleletet arra, hogy mi az oka annak, hogy a katonaruhában öltöztetett magyar munkások és parasztok tízés tízezrei vettek részt orosz testvéreikkel együtt az első proletárdiktatúra védelmében, a választ nem nehéz megtalálnunk. — A századforduló soknemzetiségű Magyarországa sok tekintetben azonos belső társadalmi feszültségektől volt terhes, mint Oroszország. Lenin már 1913-ban utalt arra, hogy Magyarország nemcsak földrajzilag állt közel Oroszországhoz, hanem — mint írja: „A reakciós földbirtokosok mindenhatósága tekintetében is, akik óriási kiterjedésű földbirtokaikat átmentették a középkorból." A feszültségek — amelyeket a milliók földnélkülisége, az ipari fejlődés korlátozottsága, a nagy munkanélküliség, mintegy kétmillió ember kivándorlása az országból, a nép nagy részének politikai jog-J talansága, a nyomor és a reménytelenség, és a mérhetetlen kizsákmányolás idézett elő — a századforduló idején Magvarországon is sztrájkok, tüntetések kirobbanásához vezettek. A frontra kikerült magyar katonák jelentős része a háború előtti években már az osztályharc iskoláit járta. S ennek emlékei a fronton sem mosódtak el, azután sem, amikor fogságba kerültek. Ami a szemük előtt Oroszországban a forradalmi helyzet eseményei sorozatában lejátszódott, szimpátiára talált a hadifoglyok nagy tömegei között is. A magyar hadifoglyok hasonló otthoni problémáik megoldásának útjait, lehetőségeit látták az Oroszországban végbemenő eseményekben. Azok a hadifoglyok, akik 1917-ben Oroszországban voltak, kap(Folytatás a 3. oldalon.) Bálint József szegedi interna« lona'bta (baloldalt) átveszi a kitüntetést Sz. Sz. Szatucsintól ü «*Siv®s takaró VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK/