Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

ó munkával, tanulással, vetélkedőkkel Készülnek a Nagy Október évfordulójára Szegeden a fiatalok. Az eredményekről rendre beszámoltunk, róluk szól mai összeállításunk is. Csupán a járás nénány szövetkezeti KlSZ-szervezetértek fiatajai „csalódtak' a felkészülés hónapjaiban: sokfelé készen álltak arra, hogy ha nem győzi a gcp, learatnak kézzel. De győzte. Mert a gépeken is jórészt fiatalok dolgoztak ... Külön és mégis együtt A brigád tavaly már negyedszerre nyerte el a szocialista címet a Dél-Alföldi Kísérleti Intézet gazdaságának ásotthalmi kerületében. Nyárin mégis kétfelé szakadt. Ekkor az egyik brigád, a Komarov, a másik pedig az Előre nevet vette fel. — A Komarov-brigád, amiben én is vagyok, a javítással foglalkozik. A másikba a traktorosok, rakodómunkások kerültek. Azért nem szakadtunk mi el egymástól. Két brigád, hát két brigád. De segítünk, ahol csak lehet — mondja Hajós József. Nézegetem a naplót. Az Előre brigád naplójának első oldalára nagybetűkkel a következőt írták: Berkó János traktoros, múlt évi normálhold tervét 182,4 százalékra teljesítette. A többi oldalon Mintha utaznának — Búvárkodunk, bújjuk a könyveket — mondja Nagygyörgy Ágnes a Gardella üzemrészben. Ahogy hozzámosolyog, két gödröcske jelenik meg az arcán kétoldalt. S ebben a mosolyban már az is benne van: nem eredmény nélküli a búvárkodás. Precíz keresztorsózók Az ifjúsági brigád — amelynek Ágnes a vezetője, s egyben legfiatalabb tagja a 19 évéVel —, ahogy mondani szokták: kicsiny, de lelkes sereg. Így ismerik-becsülik a kenderfonógyárban a fonó-, nyújtó-, orsózógépeklől zajos munkahelyen. Most azonban, ha lehet, az eddiginél is nagyobb ambícióval készülnek. Szívügyük az a vetélkedő, amelyet a szocialista brigádok a „Ki tud többet a Szovjetunióról?" kérdés jegyében rendeznek meg a közeli napokban. Szívügyük, s nem lehessen tudni, hogy a szorgos könyvbújás mennyi szabad időt vett el már eddig mástól, netán az egyéb szívügyektől. Egyet mindenki biztosra vehet: Ágnes és társai — Ábrahám Anna, Nagy Ibolya és Kapronczai Jánosné — szervezetten, átgondoltan készülnek a nagy feladatra, a „precíz keresztorsózók" ugyanis nemcsak a munkahelyükön felelnek meg ennek a címnek, hanem a műszak ulán, tudásban is pontosságra törekszenek. Cserébe őszinteség Derűsek, helyesek: valahogy úgy fogják fel a dolgot, hogy most könyvek lapján, képek, térképek láttán mégis utaznak, utazhatnak. Ágnesék is ott voltak a „Kongresszusi útlevéllel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire" akció legjobbjai közt. Ültek a színház nézőterén, de úgy látszik, hiába bűvölték a szerencsét. Most a könyvek kicsit kárpótolják őket Fortuna kegyeinek elmaradásáért: mégiscsak utazás ez, a történelmi időben és a festői tájakon át. S mert utazásnál ez elmaradhatatlan, hamarosan sor kerül arra is, hogy élményeikfői a többiek előtt is számot adjanak. S vajon sikerül-e? Vajon bekerülnek-e a legjobb nyolc brigád közé, a négy gyár döntőjébe? Olyanokban, akik őket buzdítják, biztosan nem lesz. hiány, hisz mindig segítették társaikat, az úi dolgozókat, a száz százalékon alul teljesítőket; mint szocialista brigádhoz illik, cselekedtek a közösségért. Ágnes meg szinte valamennyi munkatárs személyes gondjaival ismerős — no nem a pletykából, hanem mert segítőkészségéért, nyíltságáért őszinteséget kap cserébe a többiektől is. Mint Palotai Jenőnétől, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat KlSZ-bizottságának titkárától megtudom, nemcsak a Zója-brigád ilyen lelkes. A vállalat KlSZ-istái színesebb, sokoldalúbb munkával kapcsolódlak be a „Kongresszusi útlevéllel"mozgalomba. Egyik nagy tettük az ifjúsági üzemrész létrehozása volt az újszegedi szövőgyárban: a Covema gépsor mellett derekasan helytállnak a KlSZ-jelvényes ifjúmunkások. Nőtt az ifjúsági brigádok száma is: három új munkacsapat alakult és nevezett be a szocialista címért folyó versenybe, velük együtt már 21 ifjúsági brigád 120 tagja versenyez a vállalat üzemeiben. Még többet megtudni Megismerni a Szovjetuniót, a szovjet embereket, még többet megtudni a kommunizmus építőiről — ez az igény korábban is megvolt az üzem fiataljaiban. Most azonban több verseny, vetélkedés, pályázat teszi fel a feleletre váró kérdéseket, biztatja a tudás gyarapítására, közlésére őket. S ez az Ütlevéllel-akció igazi sikere: hogy útlevél nélkül is bejárják a hatalmas országot a benne résztvevők. Bejárják, mert részt vesznek a „Szovjet tájak, városok, emberek" címmel indított rejtvénvpályázaton, amely a Vörös Cséve hasábjairól kérdez rájuk. Bejárják tűnődve, sort sor alá kanyarítva a papíron, mert irodalmi pályázat is van: szovjetunióbeli élményekről, szovjet emberekről, filmekről vagy könyvekről vallhatnak az irodalom barátai. Stewardesük lehet a szovjet költészet múzsája: november elején a kenderfonógyári szocialista brigádok irodalmi klubja és az újszegedi szövőgyár irodalmi színpada szavalóversenyt rendez szovjet költők verseiből. Érdekesnek ígérkezik az alapszervezetek vetélkedője, amelyet a vállalat újonnan megnyitott ifjúsági klubjában rendeznek. En ilyennek látom S hogy a legfiatalabbak se maradjanak ki: a vállalati dolgozók általános iskolás gyermekei részére vetélkedőt és rajzversenyt hirdetett az ifjúsági szervezet. JÖ néhány kedves rajz már be is érkezett az „Én ilyennek látom a Szovjetuniót, a szovjet embereket" pályázatra. Hosszú a sor, érdekes és értékes, a magyar—szovjet barátságot szolgáló kezdeményezések születtek a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat KISZ-istái között. A fiatalok, akik a közelmúltban a legjobb munkát végezték — Kasza Rozália, Radics Mária, Szalai Sándor, Ungi Gyula és még sok társuk — példát mutattak lelkesedésből, szorgalomból. Törekvéseik, tetteik egyben azt is tükrözik, mennyire magukénak vallják, mennyire szívközeli ünnepnek érzik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Simái Mihály alaposan, részletesen felsorolták, mit vállalt a brigád a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Beszélgetek Szabó Istvánnal. a Komarov-brigád vezetőjével. A gazdaság központjában elcsendesedett már a műhely zaja. — Sok mindent tudnék mesélni — mondja —, a munkáról és másról is. Például mi történt, amikor Gárgyán Vince és Szikora Dezső az általános iskolába járt. Már a vizsgához közeledtek. Nehéz volt a matematika. Egyszer az iskola után beállítottak a műhelybe: nem boldogultak a házi feladattal. A brigád megcsinálta együtt. A Komarov-brigád is készül a Nagy Októberre. Hetenként megbeszélik a politikai eseményeket. Alkatrész-megtakarítást is vállaltak, s eddig igen szép eredményeket értek el. Amit csak tudnak, házilag javítanak, kevés ráfordítással. — Hárman jelentkeztek közülük szakmai továbbképzésre. Szegedre járnak majd, esztergályos tanfolyamon vésznek részt. Az Előre és a Komarovbrigád tagjai sem a munkában. sem az életben nem szakadnak el. A cél ugyanaz: szocialista módon élni, dolgozni és tanulni. Később a lelevízió-szoba is elcsendesedik. A faluba indulnak a fiatalok. Minaőjük igyekszik haza. Reggel korán kelnek. Már hat órakor kinyitják a műhelyt. Sz. Lukács Imre A népgazdasági egyensúly Az új gazdasági mechanizmus kapcsán gyakran esik «zó a népgazdasági egyensúlyról, piaci egyensúlyról, a kereslet és a kínálat egybeeséséről, a tervezés és fogyasztás összhangjáról. Mit értünk ezek alatt? A marxista közgazdaságtanban a népgazdasági egyensúly fogalmát általában mint a népgazdaság egyes ágazatai között és azokon belüli arányok konkrét megjelenési formájaként értelmezik. A népgazdasági egyensúly egy bizonyos időszakban a gazdaságra jellemző állapot. A valóságban a piacon jön létre. Köznapi használatban az egyensúly alatt a gazdaság olyan állapotát szoktuk érteni, amikor szilárd a pénzforgalom, „stabil" az árszínvonal^ nincs készlet-felhalmozódás, kapacitás-kihasználatlanság, magas a foglalkoztatottság — a legáltalánosabb értelemben — a kereslet (fogyasztás) és a kínálat (termelés) összhangban van. Az egyensúly megteremtésében alapvető elv a vásárlóerő és az árualapok összhangjának megteremtése. Vásárlóerő alatt a keresletet, pontosabban: a lakosság fizetőképes keresletét értjük, azt a pénzösszeget, amelyet áruk (szolgáltatások) vásárlására és megtakarítások növelésére fordít. Nagyságát két tényező határozza meg: egyrészt a pénzjövedelmek nagysága, másrészt a pénz reálértéke (a* árváltozásokat is figyelembe veszi). Árualap: Azoknak a termékeknek az összessége, amelyek a lakosság árukeresletének kielégítését szolgálják. A vásárlóerő és árualap egyensúlyának megteremtése a népgazdaság fejlődése szempontjából nagyőri fontos. (Ha a kereslet nagyobb, mint a kínálat, akkor áruhiány jelentkezik, míg fordítva az eladatlan készletek nőnek.) Az összhang megteremtésénél két tényezőt kell figyelembe venni: egyrészt összességében a globális egyensúlyt, másrészt struktúráját tekintve is kell biztosítani. Csak az a vég Kedvenc boltomban kértem tíz deka párizsit. ;' Volt egy ráncos vég, amit a legnagyobb türelemmel szelt finom kis szeletekre az eladónő, egészen végig. (Máskor örül, ha egybe kérem.) Méréskor Földrajz a hobbyja — A kedvenc tantárgyad? — Földrajz. — Szabadidődben mivel foglalkozol legszívesebben? — Földrajzzal. A gimnázium folyosóján a tízperces szünetben így mutatkozott be Giday András, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium 111 d. oszlályos tanulója. Előtte tanárai is nagyon jó „soronkívüll" bizonyítványt állítottak KÍ róla: rendes és megbízható gyerek, jeles tanuló. Emellett szenvedélyesen szereti — nem nehéz kitalálni mit — a földrajzot. Ügy látszik, nem is hiába. Tavasszal a Ki miben tudós? vetélkedőn a televízióban harmadik-negyedik helyen végzett. Giday András ezzel nyolc napos NDK-utazást nyert, megismerték az országban mindenütt a szerény szegedi fiatalembert. És a sor folytatódott: nemrég ú.iból a tévé Képernyőjén találkozhattunk vele. A Ságvári gimnázium diákja ismét győztesként állt a kamerák elé: a Ki tud többet Odesszáról? vetélkedőn az első helyet szerezte meg pontos feleleteivel. — Hogyan sikerült? — íeS7em fel az elmaradhatatlan kérdést. — Sok könyvet olvasok. Kü'nnösen a földrajz témaköréből. így, ilven könvvélméuvekben találkozom a Szovjetunió hatalmas terii'elével. régi es új városaival. Fmükezetembcn elevenén élnek az általam „felfedezett" tájak — s ez segített a vetéliíedőn. A legnehezebb kérdéseknél magam elé kepzeltem a folyót, a várost, vagy bármit, talán ezzel jutottam túl a legrázósabb részeken is. Beszélgetünk. Elég nehezen. András nagyon szűken méri a szót. De megtudom, hogy képeslapokat is gyűjt. Kisebb korában körbcbicikUzte a várost. Szereti a beat-zenét. Szörényiéket és a beatleseket — és nem jár galeribe. Inkább otthon marad, könyveivel, képeslapjaival. Az idegen tájak utáni vágyakozást, a földrajz szeretetét. édesapjától örökölte, s cz a szenvedély évek óta erősödik benne. A amiben 1966—67-ben is ugyanúgy folyt az élet, m.inl tavaly vagy azelőtt. Azaz mégsem: a tét ezúttal nemcsak a kitűnő vagy jeles bizonyítvány. a kiemelkedő tanulmányi vagy sporteredménv elérése volt, hanem méa valami. Az iskola legjobbjai a KISZ kongresszusi útlevéléért is megmérkőztek. Farkas István KISZ vezető lanár szerint ebben n versenyben G;dav András az elsők között végzett. Ha a szerencse nem is kedvezeit számára a legutóbbi KTSZünnens'von. van mivel vipnszta'édnia: szón utazás előtt ál1' mint a Ki tud +öbbe< Odésázáró'? vetélkedő evőztocét a szovjet testvérvárosban hamarosan vendégül látják. Malkó István négy-öt dekával több volt. Kedvesen kérdezte, lehet-e több? Máskor szó nélkül rábólintottam volna, de most nagyon bosszantott, hogy az egész véget oda rakta. Így válaszul csak anynyit mondtam mérgemben: ha nem rakta volna oda az egész véget, akkor igen, így viszont nem. Rámnézett. De ha. gyan! És teljhatalma tudatában leemelte a legnagyobb szeletét. Hogy ne legyen több tíz dekánál! Üvegből zacskóba Nem szeretek gyógyszert szedni, de ha muszáj ... Három nappal ezelőtt mentem a gyógyszertárba, kiváltani a részemre felírt Chlorocidot. Mivel ekkor 20 darabot rendelt az orvos, a gvógyszerésznő elővett egy üveggel, szépen kiszámolta — és az üres dobozba öntve adta ét a gyógyszert. Most úgy látszik, még tovább akarta fejleszteni a „spórolást", mert mikor az újabb 20 szemet kiszámolta — közben némán, 4e könyörgő szemmel néztem rá, jaj, csak ne a dobozba —, elővett ;gy kis papír zacskót, a golyóstoll végével még egyszer megbökdösve átszámolta a szemeket — és az üveg helyett abban adta ide a gyógyszert. Lehet, hogy bennem van a hiba? A csoda tudja, mégis szivesebben veszem be és tárolom a következő napokig a gyógyszert, ha nem egy könynyen szakadó kis papírzacskóban kapom kézhez. No, meg olyan helyes volt az a kis üveg! Csősz Ildikó Már csak emlék... mimíim?. .. .a langyos ősz, a kelle mes séta. az üldögélés a Tisza-parton. Elfordította sze bbik arcát az idő, séta helyett a fáskamrákba járunk és a kályha mellé állítjuk a széket. Emlék ez az őszi kép is a derűs-napos délutánokról ... Vasárnap. 1967. október 22. DEL-MAGYARORSZAG 9