Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

ó munkával, tanulás­sal, vetélkedőkkel Készül­nek a Nagy Október évfor­dulójára Szegeden a fiata­lok. Az eredményekről rendre beszámoltunk, róluk szól mai összeállításunk is. Csupán a járás nénány szö­vetkezeti KlSZ-szervezeté­rtek fiatajai „csalódtak' a felkészülés hónapjaiban: sok­felé készen álltak arra, hogy ha nem győzi a gcp, learat­nak kézzel. De győzte. Mert a gépeken is jórészt fiatalok dolgoztak ... Külön és mégis együtt A brigád tavaly már ne­gyedszerre nyerte el a szo­cialista címet a Dél-Alföldi Kísérleti Intézet gazdaságá­nak ásotthalmi kerületében. Nyárin mégis kétfelé sza­kadt. Ekkor az egyik brigád, a Komarov, a másik pedig az Előre nevet vette fel. — A Komarov-brigád, amiben én is vagyok, a ja­vítással foglalkozik. A má­sikba a traktorosok, rako­dómunkások kerültek. Azért nem szakadtunk mi el egy­mástól. Két brigád, hát két brigád. De segítünk, ahol csak lehet — mondja Ha­jós József. Nézegetem a naplót. Az Előre brigád naplójának első oldalára nagybetűkkel a kö­vetkezőt írták: Berkó János traktoros, múlt évi normál­hold tervét 182,4 százalékra teljesítette. A többi oldalon Mintha utaznának — Búvárkodunk, bújjuk a könyveket — mondja Nagy­györgy Ágnes a Gardella üzemrészben. Ahogy hozzá­mosolyog, két gödröcske je­lenik meg az arcán két­oldalt. S ebben a mosolyban már az is benne van: nem eredmény nélküli a búvár­kodás. Precíz keresztorsózók Az ifjúsági brigád — amelynek Ágnes a vezetője, s egyben legfiatalabb tagja a 19 évéVel —, ahogy mon­dani szokták: kicsiny, de lelkes sereg. Így ismerik-be­csülik a kenderfonógyárban a fonó-, nyújtó-, orsózógé­peklől zajos munkahelyen. Most azonban, ha lehet, az eddiginél is nagyobb am­bícióval készülnek. Szív­ügyük az a vetélkedő, ame­lyet a szocialista brigádok a „Ki tud többet a Szovjet­unióról?" kérdés jegyében rendeznek meg a közeli na­pokban. Szívügyük, s nem lehessen tudni, hogy a szor­gos könyvbújás mennyi sza­bad időt vett el már eddig mástól, netán az egyéb szív­ügyektől. Egyet mindenki biztosra vehet: Ágnes és társai — Ábrahám Anna, Nagy Ibolya és Kapronczai Jánosné — szervezetten, át­gondoltan készülnek a nagy feladatra, a „precíz kereszt­orsózók" ugyanis nemcsak a munkahelyükön felelnek meg ennek a címnek, hanem a műszak ulán, tudásban is pontosságra törekszenek. Cserébe őszinteség Derűsek, helyesek: vala­hogy úgy fogják fel a dol­got, hogy most könyvek lap­ján, képek, térképek lát­tán mégis utaznak, utazhat­nak. Ágnesék is ott voltak a „Kongresszusi útlevéllel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak ünnepségeire" akció leg­jobbjai közt. Ültek a szín­ház nézőterén, de úgy lát­szik, hiába bűvölték a sze­rencsét. Most a könyvek ki­csit kárpótolják őket Fortu­na kegyeinek elmaradásáért: mégiscsak utazás ez, a tör­ténelmi időben és a festői tájakon át. S mert utazás­nál ez elmaradhatatlan, ha­marosan sor kerül arra is, hogy élményeikfői a többiek előtt is számot adjanak. S vajon sikerül-e? Vajon bekerülnek-e a legjobb nyolc brigád közé, a négy gyár döntőjébe? Olyanokban, akik őket buzdítják, biztosan nem lesz. hiány, hisz mindig se­gítették társaikat, az úi dol­gozókat, a száz százalékon alul teljesítőket; mint szo­cialista brigádhoz illik, cse­lekedtek a közösségért. Ág­nes meg szinte valamennyi munkatárs személyes gond­jaival ismerős — no nem a pletykából, hanem mert se­gítőkészségéért, nyíltságáért őszinteséget kap cserébe a többiektől is. Mint Palotai Jenőnétől, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat KlSZ-bizottságá­nak titkárától megtudom, nemcsak a Zója-brigád ilyen lelkes. A vállalat KlSZ-is­tái színesebb, sokoldalúbb munkával kapcsolódlak be a „Kongresszusi útlevéllel"­mozgalomba. Egyik nagy tettük az ifjúsági üzemrész létrehozása volt az újszege­di szövőgyárban: a Covema gépsor mellett derekasan helytállnak a KlSZ-jelvé­nyes ifjúmunkások. Nőtt az ifjúsági brigádok száma is: három új munkacsapat ala­kult és nevezett be a szo­cialista címért folyó ver­senybe, velük együtt már 21 ifjúsági brigád 120 tagja versenyez a vállalat üzemei­ben. Még többet megtudni Megismerni a Szovjetuni­ót, a szovjet embereket, még többet megtudni a kommunizmus építőiről — ez az igény korábban is megvolt az üzem fiataljai­ban. Most azonban több verseny, vetélkedés, pályá­zat teszi fel a feleletre vá­ró kérdéseket, biztatja a tu­dás gyarapítására, közlésére őket. S ez az Ütlevéllel-akció igazi sikere: hogy útlevél nélkül is bejárják a hatal­mas országot a benne részt­vevők. Bejárják, mert részt vesznek a „Szovjet tájak, városok, emberek" címmel indított rejtvénvpályázaton, amely a Vörös Cséve hasáb­jairól kérdez rájuk. Bejár­ják tűnődve, sort sor alá kanyarítva a papíron, mert irodalmi pályázat is van: szovjetunióbeli élményekről, szovjet emberekről, filmek­ről vagy könyvekről vall­hatnak az irodalom barátai. Stewardesük lehet a szovjet költészet múzsája: november elején a kenderfonógyári szocialista brigádok irodalmi klubja és az újszegedi szö­vőgyár irodalmi színpada szavalóversenyt rendez szovjet költők verseiből. Érdekesnek ígérkezik az alapszervezetek vetélkedő­je, amelyet a vállalat újon­nan megnyitott ifjúsági klubjában rendeznek. En ilyennek látom S hogy a legfiatalabbak se maradjanak ki: a vállalati dolgozók általános iskolás gyermekei részére vetélke­dőt és rajzversenyt hirdetett az ifjúsági szervezet. JÖ né­hány kedves rajz már be is érkezett az „Én ilyennek látom a Szovjetuniót, a szovjet embereket" pályá­zatra. Hosszú a sor, érdekes és értékes, a magyar—szovjet barátságot szolgáló kezde­ményezések születtek a Ken­derfonó- és Szövőipari Vál­lalat KISZ-istái között. A fiatalok, akik a közelmúlt­ban a legjobb munkát vé­gezték — Kasza Rozália, Radics Mária, Szalai Sán­dor, Ungi Gyula és még sok társuk — példát mutattak lelkesedésből, szorgalomból. Törekvéseik, tetteik egyben azt is tükrözik, mennyire magukénak vallják, mennyi­re szívközeli ünnepnek ér­zik a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulóját. Simái Mihály alaposan, részletesen felso­rolták, mit vállalt a brigád a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak tiszteletére. Beszélgetek Szabó Ist­vánnal. a Komarov-brigád vezetőjével. A gazdaság köz­pontjában elcsendesedett már a műhely zaja. — Sok mindent tudnék mesélni — mondja —, a munkáról és másról is. Pél­dául mi történt, amikor Gárgyán Vince és Szikora Dezső az általános iskolába járt. Már a vizsgához kö­zeledtek. Nehéz volt a ma­tematika. Egyszer az iskola után beállítottak a műhely­be: nem boldogultak a házi feladattal. A brigád meg­csinálta együtt. A Komarov-brigád is ké­szül a Nagy Októberre. He­tenként megbeszélik a poli­tikai eseményeket. Alkat­rész-megtakarítást is vállal­tak, s eddig igen szép ered­ményeket értek el. Amit csak tudnak, házilag javíta­nak, kevés ráfordítással. — Hárman jelentkeztek közülük szakmai tovább­képzésre. Szegedre járnak majd, esztergályos tanfo­lyamon vésznek részt. Az Előre és a Komarov­brigád tagjai sem a munká­ban. sem az életben nem szakadnak el. A cél ugyan­az: szocialista módon élni, dolgozni és tanulni. Később a lelevízió-szoba is elcsendesedik. A faluba indulnak a fiatalok. Minaő­jük igyekszik haza. Reggel korán kelnek. Már hat óra­kor kinyitják a műhelyt. Sz. Lukács Imre A népgazdasági egyensúly Az új gazdasági mechanizmus kapcsán gyakran esik «zó a népgazdasági egyensúlyról, piaci egyensúlyról, a ke­reslet és a kínálat egybeeséséről, a tervezés és fogyasztás összhangjáról. Mit értünk ezek alatt? A marxista közgazdaságtanban a népgazdasági egyen­súly fogalmát általában mint a népgazdaság egyes ága­zatai között és azokon belüli arányok konkrét megjelenési formájaként értelmezik. A népgazdasági egyensúly egy bizonyos időszakban a gazdaságra jellemző állapot. A va­lóságban a piacon jön létre. Köznapi használatban az egyensúly alatt a gazdaság olyan állapotát szoktuk érteni, amikor szilárd a pénzforgalom, „stabil" az árszínvonal^ nincs készlet-felhalmozódás, kapacitás-kihasználatlanság, magas a foglalkoztatottság — a legáltalánosabb értelem­ben — a kereslet (fogyasztás) és a kínálat (termelés) össz­hangban van. Az egyensúly megteremtésében alapvető elv a vásárló­erő és az árualapok összhangjának megteremtése. Vá­sárlóerő alatt a keresletet, pontosabban: a lakosság fize­tőképes keresletét értjük, azt a pénzösszeget, amelyet áruk (szolgáltatások) vásárlására és megtakarítások növelésére fordít. Nagyságát két tényező határozza meg: egyrészt a pénzjövedelmek nagysága, másrészt a pénz reálértéke (a* árváltozásokat is figyelembe veszi). Árualap: Azoknak a termékeknek az összessége, ame­lyek a lakosság árukeresletének kielégítését szolgálják. A vásárlóerő és árualap egyensúlyának megteremtése a nép­gazdaság fejlődése szempontjából nagyőri fontos. (Ha a kereslet nagyobb, mint a kínálat, akkor áruhiány jelent­kezik, míg fordítva az eladatlan készletek nőnek.) Az összhang megteremtésénél két tényezőt kell figye­lembe venni: egyrészt összességében a globális egyen­súlyt, másrészt struktúráját tekintve is kell biztosítani. Csak az a vég Kedvenc bol­tomban kértem tíz deka párizsit. ;' Volt egy ráncos vég, amit a leg­nagyobb türelem­mel szelt finom kis szeletekre az eladónő, egészen végig. (Máskor örül, ha egybe ké­rem.) Méréskor Földrajz a hobbyja — A kedvenc tantárgyad? — Földrajz. — Szabadidődben mivel foglalkozol legszívesebben? — Földrajzzal. A gimnázium folyosóján a tízperces szünetben így mu­tatkozott be Giday András, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium 111 d. oszlályos tanulója. Előtte tanárai is nagyon jó „soronkívüll" bi­zonyítványt állítottak KÍ ró­la: rendes és megbízható gyerek, jeles tanuló. Emel­lett szenvedélyesen szereti — nem nehéz kitalálni mit — a földrajzot. Ügy látszik, nem is hiába. Tavasszal a Ki miben tudós? vetélkedőn a televízióban harmadik-negyedik helyen végzett. Giday András ezzel nyolc napos NDK-utazást nyert, megismerték az or­szágban mindenütt a sze­rény szegedi fiatalembert. És a sor folytatódott: nem­rég ú.iból a tévé Képernyő­jén találkozhattunk vele. A Ságvári gimnázium diákja ismét győztesként állt a kamerák elé: a Ki tud töb­bet Odesszáról? vetélkedőn az első helyet szerezte meg pontos feleleteivel. — Hogyan sikerült? — íe­S7em fel az elmaradhatatlan kérdést. — Sok könyvet olvasok. Kü'nnösen a földrajz téma­köréből. így, ilven könvv­élméuvekben találkozom a Szovjetunió hatalmas terii'e­lével. régi es új városaival. Fmükezetembcn elevenén élnek az általam „felfede­zett" tájak — s ez segített a vetéliíedőn. A legnehezebb kérdéseknél magam elé kep­zeltem a folyót, a várost, vagy bármit, talán ezzel ju­tottam túl a legrázósabb ré­szeken is. Beszélgetünk. Elég nehe­zen. András nagyon szűken méri a szót. De megtudom, hogy képeslapokat is gyűjt. Kisebb korában körbcbicik­Uzte a várost. Szereti a beat-zenét. Szörényiéket és a beatleseket — és nem jár galeribe. Inkább otthon ma­rad, könyveivel, képeslapjai­val. Az idegen tájak utáni vágyakozást, a földrajz sze­retetét. édesapjától örökölte, s cz a szenvedély évek óta erősödik benne. A amiben 1966—67-ben is ugyanúgy folyt az élet, m.inl tavaly vagy azelőtt. Azaz mégsem: a tét ezúttal nem­csak a kitűnő vagy jeles bi­zonyítvány. a kiemelkedő tanulmányi vagy sportered­ménv elérése volt, hanem méa valami. Az iskola leg­jobbjai a KISZ kongresszu­si útlevéléért is megmér­kőztek. Farkas István KISZ vezető lanár szerint ebben n versenyben G;dav András az elsők között végzett. Ha a szerencse nem is kedvezeit számára a legutóbbi KTSZ­ünnens'von. van mivel vi­pnszta'édnia: szón utazás előtt ál1' mint a Ki tud +öbbe< Odésázáró'? vetélke­dő evőztocét a szovjet test­vérvárosban hamarosan ven­dégül látják. Malkó István négy-öt dekával több volt. Kedve­sen kérdezte, le­het-e több? Más­kor szó nélkül rábólintottam vol­na, de most na­gyon bosszantott, hogy az egész vé­get oda rakta. Így válaszul csak any­nyit mondtam mérgemben: ha nem rakta volna oda az egész vé­get, akkor igen, így viszont nem. Rámnézett. De ha. gyan! És teljha­talma tudatában leemelte a legna­gyobb szeletét. Hogy ne legyen több tíz dekánál! Üvegből zacskóba Nem szeretek gyógyszert szed­ni, de ha mu­száj ... Három nappal ezelőtt mentem a gyógy­szertárba, kiválta­ni a részemre fel­írt Chlorocidot. Mivel ekkor 20 darabot rendelt az orvos, a gvógy­szerésznő elővett egy üveggel, szé­pen kiszámolta — és az üres doboz­ba öntve adta ét a gyógyszert. Most úgy lát­szik, még tovább akarta fejleszteni a „spórolást", mert mikor az újabb 20 szemet kiszámolta — közben némán, 4e könyörgő szem­mel néztem rá, jaj, csak ne a do­bozba —, elővett ;gy kis papír zacskót, a golyós­toll végével még egyszer megbök­dösve átszámolta a szemeket — és az üveg helyett abban adta ide a gyógyszert. Lehet, hogy bennem van a hiba? A csoda tudja, mégis szi­vesebben veszem be és tárolom a következő napo­kig a gyógyszert, ha nem egy köny­nyen szakadó kis papírzacskóban kapom kézhez. No, meg olyan he­lyes volt az a kis üveg! Csősz Ildikó Már csak emlék... mimíim?. .. .a langyos ősz, a kelle mes séta. az üldögélés a Ti­sza-parton. Elfordította sze bbik arcát az idő, séta he­lyett a fáskamrákba járunk és a kályha mellé állítjuk a széket. Emlék ez az őszi kép is a derűs-napos dél­utánokról ... Vasárnap. 1967. október 22. DEL-MAGYARORSZAG 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom