Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-14 / 243. szám
Páilpí3pagaüis3áfta! iaSaSsssazfak meg A szegedi járás pártpro- mázták meg azokat a>pártpagandistáinak egyhetes tan- propagandistákat is, akik folyamán — a Tisza-szálló sokoldalú hivatali munkánagytermében — bensőséges juk, társadalmi funkciójuk ünnepség zajlott le tegnap délután. Csápenszki István elvtárs, az MSZMP szegedi járási bizottságának első titkára meleg szavakkal méltatta a falusi pártmunkások, pártpropagandisták áldozatos munkájának eredményeit. Külön elismeréssel szólott 16 községi párttitkár munkásságáról, akik több mint 10 éve állnak párttitkári posztjukon, s nemcsak mint pártoktatók, előadók szereztek érdemeket, hanem mint a pártoktatás, a kommunista ideológia terjesztésének szervezői is. Csápenszki István átnyújtotta a Csongrád megyei pártbizottság emlékplakettjét Rózsi János pusztamérgesi, Széli Áron mórahalmi, Korom István járási tanácsi, Farkas Dezső röszkei, Rácz József ásotthalmi, Farkas Vilmos algyői, Rovó József sándorfalvi, Korsós Jánosné deszki, Németh László sándorfalvi, Bagi Illés sándorfalvi, Becsei István balástyai, Mészáros Károly bordányi, Bagi Sándor kiskundorozsmai és Ágoston Géza ásotthalmi községi és alapszervezeti párttitkárok. A Csongrád megyei pártbizottság emlékplakettjével ellátása mellett több mint tíz éve propagandistaként hirdetik, tanítják a párt eszméjét. Közéletünk hírei TÁVIRAT MALGAS ÜNNEPÉRE Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Philibert Tsiranana elnököt a Malgas Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. MEGÉRKEZETT IRAK NAGYKÖVETE Muhi Al-Dean Mahmud, az Iraki Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Budapestre érkezett. KÜLDÖTTSÉG A NŐSZÖVETSÉG TANÁCSÜLÉSÉRE Erdei Lászlónénak, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének vezetésével küldöttség utazott a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség szombaton kezdőés értékes könyvekkel jutal- dő prágai tanácsülésére. Új lakónegyedek vagy az öreg városrészek felújítása? Hónapokig tartó vita a városfejlesztés elveiről Napjaink egyik legégetőbb kérdése, nemcsak nálunk, hanem világszerte, a lakásépítés. Erről tárgyalnak és vitatkoznak a szakemberek: építészek, városrendezők, szociológusok, közgazdászok, sőt még orvosok, biológusok, meteorológusok is hónapok óta az egyik leghivatottabb fórumon, a Magyar Urbanisztikai Társulat vitaestéin. Azt elemezték a többi között, hogy a lakáshiány megszüntetésére Budapesten és a vidéki városokban új lakótelepeket építsünk-e, vagy pedig a legtöbbször földszintes-kertes, nagyon elöregedett házak szanálásával alakítsunk ki a régi városrészek heIvén modern, városnegyedeket. A Magyar Urbanisztikai Társulat legutóbbi ülésén is erről vitatkoztak a szakemberek. Dr. Preisch Gábor építész A városi lakásépítés problémái címmel tartott vitaindító előadásában kifejtette a többi között: sokak véleménye szerint helyesebb lenne a városközponttól távol eső lakótelepek kialakítása helyett az elavult, valóban megöregedett városrészek rekonstrukcióján munkálkodni. Az a vélemény is gyakran elhangzik, hogy az új lakótelepek építésénél kerülni kell az uniformizálást. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy megjelenési formájukban például Szegeden ugyanolyan lakótelepek alakuljanak, mint Miskolcon, Kazincbarcikán, Győrött, vagy éppen Budapesten. Érdemes vizsgálni azt is, hogy hagyjunk-e még egy-egy lakótelepen belül is üres telkeket egy-két évtizedig az időközben felmerülő építési igények kielégítésére. A vitaindító előadás után szinte záporoztak a javaslatok. Jó néhány szakember sürgette, hogy egy-egy rekonstrukció, sőt városrendezési probléma megoldása során nem kell száz évre előre tervezni, mert ma még nem ismerhetjük az akkori igényeket, s addig az építőanyagokban, a tervezésben, a városok konstrukciójában sok minden változhat. A jövőre kell ugyan gondolni, de csak ésszerűen. S az is nagyon lényeges, hogy egyegy városnegyed rekonstrukciója során nem szabad mindent elsöpörni, nemcsak a műemlék-épületeket, hanem még a viszonylag kevésbé modern, de használható lakóépületeket is meg kell tartani. Ugyancsak meg kell tartani egy-egy városnegyed szerkezeti magvát, s ha lehet, hangulatát is. Hangsúlyozták, hogy akár így, akár úgy, de mindenekelőtt a lakások számának szaporítását kell előtérbe helyezni, mert ezen a téren nagy az elmaradás. (MTI) Senki se nézné ki a ko- így az exportcikk, de a több pottas épületből a gyárat, ha rendelésben minden bizonya táblán be nem mutatkoz- nyal meg is térül a ráfordína: Pannónia Szőrmekiké- tott energia. szítő és Szőrmekonfekciö Vállalat szegedi gyáregysége. Ismertebb nevén: a szőrmegyár. Bundák, bőrkabátok Ez a versenyképesség ára. Összehasonlíthattam a két változatot, az eddigit és az újat, s valóban, „zongorázni lehet a különbséget", akár a laikus is megállapíthatja, hát még a kereskedelmi szakemberek tekintete, s kifinomult ujjai. Idén még száz darabot Irhamúhely, szőrmeszabá- gyártanak ebből a keresett szat, bőrruhakészítő, velúr, fajtából, jövőre pedig már a sapkamúhely — a nevek kivitel 80 százalékát az új utalnak a bennük folyó mun- technológia alapján készítik, kára. Készül itt panofix- Ez természetesen nagy l'elbunda, irhakaöát, — előbbi- készülést kíván minden téből 2400, utóbbiból pedig ke- ren, de az üzemi törzsgárdárek 8 ezer nyugati exportra, ra mindig lehet számítani, A belkereskedelem 12 ezer vezetők, dolgozók együtt, köirhabundát kap, s mübőrka- zös erőfeszítéssel törekszenek bútokat és bőrkabátokat a sikeres átállásra, mindenféle méretben, de sok gyermekbunda. kicsinyek- * i , i , ,. nek való lábzsák is kikerül AüSZtraKt tlQriS a mesterkezek alól. A gyári , szűcsök szép és ertékes ter- QS Í3 TS3 Í mékeket állítanak elő itt: a nagyban való gyártást apró. Finoman eldolgozott bunlékos műgonddal parositva. daszegélyt mutat az igazgató: Nem konnyu feladat: de a vékony legyen így SZereUk" műgond a minőség allardo _ tes2i hozzá 'magyarázólag. csiszolgatasa nelkul nem le- Egy úiítással elérték a vé_ hettie eredmenyt elerni. konyftást szépítést. MostanáSzorme- es boraruval ahogy ban már jeIs7Ó hogy a var_ mondám szoktak: „telített a rás ne csak összeerösítés lestand , ma mar szinte na- g hanem mint díszítőpontaujra meg kell valtam a elern is megállja a helyét, helypenzt a világpiacra. Ezt E™^ a követelménynek is pedig csak ugy érhetik el, eleget tesznek a szorgos keha tetszetős, vonzó, uj ter- zek megtalalják a tűzés legmekekkel lepnek az „ezer- alka]masabb módját: se túl, szemű meós" elé. se innen, pontosan az arany Mit tesznek a. helypénzért, középút0n haladva, a versenykepessegert a szőrmegyárban? — erről beszélgetünk Riegel Viktor igazgatóval. A versenyképesség ára Az évkezdet nem volt problémamentes az idén. A szakmában szinte már hagyomány — nem a legjobbak közé tartozó —, hogy Helyet igér a nemzetközi „pulton" két másik új cikk is. Serlésvelúrból különböző női és férfi kabátokat készítenek; ezek a ködös Albionban kerülnek majd a vásárlók elé; egy londoni cég hozza forgalomba a szegedi szűcsök termékeit. A másik, a még jelentősebb: már nem a hagyományos módszerrel készítik a panofix bundákat, az idei tervben előírt menynyiséget az úgynevezett filmkésőn kapják meg a rende- nyomott eljárással gyártják, lést a külkereskedelemtől, Ezt a nehezebb technológiát amely viszont „vis maior"-ra ~ lenyege a mintak tökele" hivatkozhat: a külföld, part- tesítése, a jobb festés nerek időzítenek rosszul. Az szinte menet kozben tanu1' irhabőrök is késve érkeztek, ták meg a szakmunkások, s a nehézségeken azonban si- bár nem voltak eléggé felkerült úrrá lenni, s túltelje- készülve rá, jó eredménnyel sítéssel zárni a félévet. S alkalmazzák. A készáruk ami a legtöbb fejtörést okoz- mindenesetre dicsérik a keza a szőrmegyáriaknak — az zük munkáját. A tökéletes igazgató így fogalmaz: sza- kivitelű munkák — amelyek lonmunkát kell végeznünk, nagy részét a dzsungel: a hiába, az igény parancsol! leopárd, a puma, az ocelot, — abban is sikerült előrelépni, a bagiramacska és a tigris Egy különleges új eljárást „bocsátja rendelkezésükre" vezettek be az irhakabátok — mutatósak, vonzók, gyártásánál. Ragasztással és — Sok munkát öltünk beegyéb technológiai változta- le a kísérletekbe — mondja tásokkal tíz olyan új kabátot Riegel Viktor, miután az készítettek mar, ami szebb, úgynevezett absztrakt tigris mutatósabb, s nem is sokkal és a teknős rajzolatát utándrágább. mint az eddigiek, zó panofix bundákkal is Igaz, a szépségért meg kell megismertet —, megerősítetdolgozni, munkaigényesebb tük a műszaki osztályt, hisz Üllési panasz — gázügyben Panaszkodnak az üllésiek, lassan halad a gázbekötés. Egyre-másra kopogtatnak az emberek a tanácsházán, érdeklődnek. — Hideg van, elnökasszony. — Jucika, eladtuk a kályhát, mivel melegítünk a télen — panaszolják'. S Hugyecz Andrásné, a községi tanács vb elnöke nem tudja őket kellőképpen megnyugtatni. Mert valóban, sok kifogásolnivalót lehet találni a szegedi gázmű üllési munkájában. Szervezetlen és kínos lassúságú. Az elnökasszony ezt mondja erről. — Mindent megtettünk, hogy időre elkészüljenek a bekötéssel. Június 22-én tartottunk egy falugyűlést, ahol a gázművet dr. Tóth Emil részlegvezető képviselte. Részletesen elmagyarázott mindent, mit hogyan kell csinálnunk, hogy időre elkészüljön a gázvezeték, befejezhessék a szerelést, bekötést. S most úgy érezzük, becsaptak bennünket. Itt a hideg idő és a 37 lakás helyett kilencben fejezték be a belső szerelést. Az üllésiek segítettek mindenben, amiben csak tudtak. A tanács közreműködött három munkás elhelyezésénél, akiket a gázmű átképzőtanfolyam után alkalmazott. Azóta is ők dolgoznak Üllésen. Jobban inkább dolgoznának. De sokszor napokig a lábukat lóbázzák. Jobb esetben kártyáznak, vagy légpuskával lövöldöznek a verebekre. Másfél hónap alatt mindöszsze kilenc lakásban fejezték be a munkát. A falubeliek megvásárolták a konvektorokat. Sőt egy épületet is megvásároltak raktárnak, vagy felvonulási épületnek, ne legyen probléma az anyag elhelyezésével. De nincsen anyag. Hol ez, hol az hiányzik. Így aztán akadozik a munka. Pedig az október nagyon sürget. Kimutatást tesznek az asztalra. Rajta, ki mennyit fizetett a gázműnek. Ötezer forinttól kétezer forintig terjedő összegek. — Már gondoltunk arra is, fogadunk egy maszekot, aki elvállalja a bekötést. Nagykanizsáról ajánlkoztak. Csakhogy a pénzt korábban befizettük a gázműnek. S nem a legolcsóbb mulatság ez. van olyan ember, akinek 12 ezer forintjába belekerül. Az üllésiek panasza jogos. Tudják ezt a gázműnél is. Éppen ezért a jövő hét elején meggyorsítják a faluban a munkát. Elöször a kultúrháznál és tanácsháznál fejezik be a belső szerelést. majd sorra kerülnek a lakások. Mire igazán hidegre fordul az idő, gáz melegít az üllési házakban is. L. I. a tervezőkre, modellezőkre mind nagyobb feladatok várnak. Októberben: szőrmeparádé A kész új modellek hamarosan színre is lépnek. A szőrme- és bőripar ősszel két nagy kiállításon is szerepel Budapesten: októberben a belkereskedelmi, novemberben pedig a külkereskedelmi szakemberek nézhetik végig a választékot. A szegedi szőrmegyár 60 új modellt vonultat fel az októberi szőrmeparádén, s ennél is többet mutat be novemberben az exportmodellek kiállításán. Mint a fentiekből kitűnik, a szűcsök szegedi nagyüzeme állni akarja a versenyt a külkereskedelmi porondon. Ezt a célt szolgálják a bevezetett újítások, a sok hasznos változtatás, az új mechanizmusra való aktív készülődés. Mint gyáregység, a jövőben nyilván nagyobb önállóságot fognak élvezni, maguk dönthetnek majd a legfontosabb kérdésekben, akár exportvállalásról, akár anyagbeszerzésről legyen szó. A kopottas üzem külsőleg is megújhodik a következő években, 16 milliós beruházással gondoskodnak a jobb szociális ellátottságról, a további fejlődéshez szükséges helyiségekről. A termelés, gazdálkodás, piackutatás és kereskedés együtteséből, sok munka, gond, tervezgetés közepette így alakul az eredmény a szőrmegyárban, s az igyekezet, akarás sikert ígér. Biztosítják helyüket a nap alatt, s egyben biztosítják a megfelelő keresetet, nyereségrészesedést is. Tavaly 27 napot fizettek a „tizenharmadik hónap" munkabéreként, s a fentiek alapján úgy látszik, idén is jogot formálhatnak hasonló szép részesedésre. SIMÁI MIHÁLY ÖtvenhétféSe gépet exportálunk A Központi Statisztikai Hivatal érdekes kimutatást készített arról, hogyan alakul a gépipari termékek gyártásának szakosítása a KGST-országok között. Eszerint a tagálalmok eddig összesen 1613 féle gépi berendezés gyártásának szakosításában állapodtak meg. Hazánkra az 1613 féle gyártmányból 233 jut, 19-cel több, mint három évvel ezelőtt. A magyar ipar a többi szocialista országhoz hasonlóan természetesen csak fokozatosan tudja bevezetni a szakosított cikkek gyártását, realizálni a megállapodás nyújtotta lehetőségeket. A szakosított gépek közül a magyar ipar pillanatnyilag 81 félét gyárt, s ebből a külkereskedelem 57-et exportál. Gépexportunknak ma még csak kis részét — mintegy 12 százalékát — teszik ki a szakosított gyártmányok, nagyobbik részét szakosítás nélkül gyártja iparunk. A KGST-ajánlások alapján gyártott gépekből viszont nemcsak a szocialista országokba, hanem más államokba is szállítunk kisebb-nagyobb mennyiséget. Exportgépeink túlnyomó többségét — 86,2 százalékát — a KGST-országok vásárolják meg. Legnagyobb vásárlónk a Szovjetunió, ő veszi meg gépeink 58,3 százalékát. Második az NDK 13,7, majd Csehszlovákia következik 12,7 százalékos részaránnyal. A KGST-országok közül Magyarországon 33,3 százalékát teszi ki a gépexport az ország teljes kivitelének. Megyei könyvhetek Darvas József kereken 25 esztendővel ezelőtt a Szabad Szóban az akkori könyvnapok tanulságait összegező cikkében szomorúan állapítja meg, hogy a könyvnap kizárólag a nagyvárasok eseménye. „ ... De ki kívánhatja a falusi vagy külvárosi nehéz életben küszködő, s a mindennapi kenyérért is keserves küzdelmet folytató parasztoktól, munkásoktól, hogy nyolc, tíz, vagy éppen tizenöt-húsz pengőt adjanak egy * könyvért..." (Egy kiló cukor ára akkor egy pengő 10 fillér volt.) Napjainkban felesleges bizonygatni, hogy a falusi embereket nem tartja viszsza a vásárlástól a pénzhiány: akár félkiló cukor áráért is kapható könyv, méghozzá magyar vagy világirodalmi klasszikusok, s a mai irodalom legkiválóbb alkotásai. Felkelteni a könyvek, az olvasás iránti vágyat a falusi emberekben, megismertetni velük azt az élményt, melyet egy regény, novella, vagy vers elolvasása jelent azonban olyan feladat, mely valóban túlhaladja a „hivatásos" könyvpropagandisták erejét. „Könyvet minden falusi házba!" — ezzel a célkitűzéssel indulnak az idén október 15-én az Öszi Megyei Könyvhetek, mindazon társadalmi és tömegszervezetek részvételével, melyek tevékenységének színtere a falu. A szövetkezeti könyvterjesztők első ízben hét esztendővel ezelőtt szerveztek őszi könyvheteket. Tapasztalták ugyanis, hogy a hagyományossá vált ünnepi könyvhétnek május végi, június eleji időpontját nem éppen a falu testére szabták. Ezért került sor éppen a falusi emberek . számára megfelelő időpontban az Öszi Megyei Könyvhetek megrendezésére, melynek célja azóta sem változott: zsugorítani a könyvkultúránk terjedésének térképén levő fehér foltokat. Az elmúlt hét esztendőben jórészt kialakultak ecél megvalósításának módszerei, eszközei is. Ezek közül első helyen a „házról házra" könyvárasítást kell említeni. Egy-egy vasárnap délelőttre a falusi könyvterjesztők addig szokásos „létszáma" erőteljesen felszökik. Az öszi Megyei Könyvhetek során rendezett Könyvbarát-vasárnapokon a tanácstagok, a Hazafias Népfront és a Nőtanács aktivistái, az általános fogyasztási és értékesítő szövetk rzetek igazgatósági és felügyélőbizottsági tagjai, a szövetkezeti boltosok és vendéglátók, felvásárlók és könyvelők, KISZ-esek és úttörők könyvet vesznek a hónuk alá és bekopogtatnak „házról házra": vásároljanak könyvet! S hogy az esti programból se hiányozzék a könyv, a Könyvbarát-bólra is illő elmenni (aholis a belépődíj nem egyéb, mint egy könyv megvásárlása), s az itt rendezett könyvtombola is azt szolgálja, hogy olyanok kezébe is eljusson a könyv, akinek egyébként ezért bizony ritkán nyílik ki a pénztárcája... Az idei Öszi Megyei Könyvheteknek a társadalmi összefogás jegyében szervezett mozgalma alkalmas arra, hogy a könyv valóbsn minden' falusi házba eljusson. Varga Sándor r vasárnap, 1967. október 18. DÉL-M AGYARORSZÁG 81