Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

Vállalati vizsgadrukk A vállalati atmoszférában szinte premier előtti izgalom vibrál ezekben a hetekben, hónapokban. Ahogyan közeledünk az új gazdaságirányítási rendszer januári nyitányához, úgy fokozódik ez a vizsgafeszültséghez hasonló hangulat, mindenekelőtt természetesen a vállalati vezetők körében. Tanulságos lehet áttekinteni e sajátos vizsgadrukk néhány okát, társadalmi-gazdasági tényezőjét. Ha szabad folytatni hasonlatunkat, elsőként arra a bizottságra kell utalni, amely két legfontosabb „tantárgyból" birálja majd el a vizsgázó vállalatokat, elsősorban vezetőiket. A társadalom — mert természetesen ez lesz az a bizonyos vizsgabizottság —, egyrészt azzal a várakozással mérlegeli majd a vállalatok munkáját, hogy gazdálkodásukkal mennyiben elégítették ki a szükségleteket, milyen például a boltok áruellátása az adott termékekből — másrészt: a társadalom dolgozó emberekből áll, akik azt is elvárják, hogy munkahelyük vezetői, megfelelő vállalati nyereséget elérve, gondoskodjanak a törvényes keretek között elérhető magas jövedelmükről. Ha megpróbáljuk a lényeget sűrítő alapfogalmakra egyszerűsíteni az iménti hosszú mondatot, kiderül, hogy a fogyasztásról és a termelésről, a gazdálkodás e két legfontosabb kategóriájáról van szó. De még egy következtetés adódik az előbbi meghatározásból — az, hogy januártól a társadalmi „vizsgabizottság" immár a vállalatoktól kéri számon olyan termelési és fogyasztási feladatok teljesítését, amelyek felelőseit eddig szinte kivétel nélkül a népgazdaság irányításának központi régióiban sejtette.' Voltaképp ez a gazdasági reform legfontosabb, minden mást összegezve kifejező alapelve, egyszersmind: ez a vállalati vizsgadrukk fő oka is! Érdemems elvi szempontból áttekinteni a gondolatmenetet, amely a vállalati vezetőket ezzel összefüggésben — teljesen indokoltan — foglalkoztatja. Köztudomású, hogy a reform a döntési hatáskörök és ezzel: a felelősség merőben új „térképét", rajzolja fel a gazdasági életben. Magyarán: az állami irányítás is, a vállalat is azért vállal felelősséget a jövőben amiért megalapozottan vállalhat, amihez tehát rendelkezésére állnak a szükséges információk és döntési lehetőségek. Ez pedig, némi egyszerűsítéssel szólva, azt jelenti, hogy az állam ezután nem vállalja minden gyárrészleg-, vagy boltvezető felelősségét, rossz munkájának esetleges morális és anyagi következményeit Eddig ugyanis — jócskán tapasztalhattuk mindannyian —, ha valamilyen árucikk hiányzott a boltból, ha netán egy hét múlva levált a cipő talpa, a közvélemény jobbára nem a boltvezető hibás rendelési módszerét, vagy a cipőgyár rossz munkáját bírálta, hanem általában a cipőtermelést. A jövőben azonban mind határozottabb körvonalakkal kirajzolódnak — a közvélemény számára érzékelhetően is — a gazdálkodás tényleges felelősségi körvonalai; a társadalmi „ítéletet" tehát a vállalat aligha utasíthatja majd egy lépcsőfokkal „feljebb", a minisztérium, az irányító hatóság morális számlájára. Mindez önmagábanvéve is elegendő ok arra, hogy vállalati körökben kialakuljon az a bizonyos premierhangulat. Nemkevésbé lényeges változás azonban, hogy — mint említettük — a vállalat vezetőitől (és nem központi rendeletektől) várják majd a dolgozók a jövedelmek emelkedését is. Eddig a vállalatoknak lényegében nem volt jövedelemelosztási hatáskörük, ezután azonban nem hivatkozhatnak külső okokra, ha gazdálkodási gyengeségeik miatt nem alakul kielégítően a vállalati nyereség. Valóban, a nyereség szintje — esetleg a veszteségesség — olyan egyszerűen leolvasható műszerré válik, amely nemcsak a vállalat „felső" elhárítását könnyíti, de a házon belüli dolgozók számára is bizonyítványt állít ki a gazdálkodás eredményességéről, következésképp: jövedelmi szintjük tényleges meghatározó okairól. Mindehhez járul az is, hogy a reform startpontjától számítva lényegében új helyzet kezdődik a vállalatok eddigi kialakult értékrendjében. A „címkéket", amelyek egyegy vállalatra eddigi tevékenységük alapján jobbára „félhivatalosan" kerültek, most általában újra írják. Talán nem árt összegezésként megjegyeznünk, hogy a vállalati vizsgafeszültség nem egyszerűen érzelmi tényező, hanem hatása a felkészülés konkrét eredményeiben is tükröződik. Tömegével említhetnénk a kitűnő vállalati kezdeményezéseket — öntevékenyen, mindenféle szabálytól, előírástól függetlenül formálódnak ezekben a hetekben a gazdálkodás új módszerei, szervezeti keretei. Közvetlen kapcsolatok épülnek ki az ipar és a kereskedelem között, iparvállalati piackutató munka folyik, rendre-sorra készülnek a vállalati felmérések: mit és hogyan gyártsanak majd jövőre, s ennek megfelelően veszik fel már az 1968-ra szóló megrendeléseket is. TÁBORI ANDRÁS VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MBMIMMI1IHIV1II™"" A MAG TAR SZOCIALISTA M V IS K A S P Á R T LAPJA 57. évfolyam, 238. szám Ára: 80 fillér Vasárnap, 1967. október 8. Népgazdaságunk a kitűzött céloknak magfelelően fejlőik Párái Imre és Vályi Péter tájékoztatója a Parlamentben a tanácselnökök két napos értekezletén Dr. Dallos Ferencnek, a Minisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének elnökletével pénteken és szombaton értekezletet tartottak a Parlamentben a fővárosi, a megye5 és a megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságainak elnö kei. Befejezéshez közeledik az 1968-as tervek elkészítése Párdi Imre, az Országos melővállalatok helyzete léTervhivatal elnöke a gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatos kérdésekről, tervezési és egyéb feladatokról tájékoztatta a megjelenteket Elmondta, hogy az 1968. évi népgazdasági terv munkálatai befejezéshez közelednek. A gazdasági tevékenység alapjául szolgáló gazdaságpolitikai irányelvekre és a fejlesztés konkrét célja5 ra vonatkozó javaslatokat előreláthatólag október végén az illetékes szervek elé terjesztik. A harmadik ötéves terv első két esztendejének tapasztalatairól szólva hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk az előre meghatározott céloknak megfelelően fejlődik. A munkás-alkalmazott népesség reáljövedelme a célul kitűzött három és fél százalék helyett évente 5 százalékkal emelr kedett a második ötéves terv első két esztendejében. A parasztság reálfogyasztása ugyanebben az időszakban 11—12 százalékkal növekedett. Az 1968—1970 közötti évek fő gazdaságpolitikai feladata, hogy a harmadik ötéves tervben megjelölt fejlődési ütem fenntartásával egyidejűleg zökkenőmentesen átállítsuk a gazdasági életet az új mechanizmus viszonyaira; ugyanakkor az előirányzatnak megfelelően biztosítsuk a lakosság reáljövedelmének növekedését — mondotta és hozzátette: — ezeknek a céloknak szem előtt tartásával készül áz 1968. évi népgazdasági terv. Beszámolt arróL, hogy a tervezés során épp úgy, mint a népgazdasági tervezésben, részletesen vizsgálták az 1968. évi lehetőségeket és csupán előzetes számításokat végeztek az 1969 —1970-es évek várható fejlesztésére. Kitért arra, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a tanácsok felügyelete alatt működő ternyegében azonos az egyéb termelővállalatokéval, majd rámutatott: — A tanácsok felügyelete alatt dolgozó termelő vállalatok helyben képződő fejlesztési alapja — az Országos Tervhivatal számításai szerint — országosan eléri, sőt valamelyest meg is haladja a harmadik ötéves terv 1968-ra szánt beruházási előirányzatait. Nyilvánvaló, hogy helyenként több, illetve kevesebb fejlesztési alap keletkezik, mint amennyi beruházást korábban terveztek. Ez azonban nem okozhat általában különösebb gondot, mert a jól dolgozó, jövedelmező vállalatok az esetleges hiányt bankhitellel könyen áthidalhatják, pótolhatják. Azoknál a vállalatoknál viszont, amelyeknek kilátásai kedvezőtlenek, egyébként is meggondolandó a fejlesztés. Párdi Imre utalt arra, hogy 1968. január 1-től a megyei és az alsóbb szintű tanácsok maguk készítik el és hagyják jóvá gazdasági tervüket. Ezekhez a felsőbb szervek csak egyes kötelező előírásokat és szabályozókat határoznak meg. Bejelentette: az Országos Tervhivatal megyei szintű tanácsonként számításokat végez, hogy a költségvetési hozzátette: ugyanígy, a közintézmények és szolgáltató ponti szabályozók — állami vállalatok 1968-ra eredeti- támogatás, béralap stb. — leg tervezett pénzelőirány- figyelembevételével a tanázata — lényegében két forrásból — biztosítható legyen. Ennek alapján egyrészt arányaikban jelentősen megnövekszenek a helyi bevételi források, s úgy határozzák meg a központi hozzájárulást, hogy a kettő együtt fedezze a korábban meghatározott fejlesztési előirányzatokat. A tanácsok gazdálkodásának és tervezésének hatékonyságát növeli az is, hogy könnyebbé válik a különböző pénzalapok közötti átcsoportosítás. — A tervezőmunka és a gazdálkodás erősebb megoszlása azt is jelenti, hogy a következő években új és új elemekkel kell gazdagodnia a megyei szintű tanácsok tervező munkájának, így például mind erőteljesebben kell elemezniük és vizsgálniuk területük egészét, gazdaságát, a lakosság korösszetételét, mozgásának, vándorlásának tendenciáit. A rendelkezési-e alló eszközöket úgy kell már ma felhasználniuk, hogy a jövőben kialakuló igényeknek is jól megfeleljenek. Rövidesen hozzákezdünk a negyedik ötéves terv kialakításához s ennek kapcsán arra kérjük a tanácsokat: területi mérlegek elkészítésével, javaslataikkal segítsék a népgazdasági terv területi jellegű koncepcióinak kialakítását — mondta egyebek között befejezésül az Országos Tervhivatal elnöke. A tanácsok és az űj költségvetési rend Magyar gazdasági és katonai segítség a VDK-nak zését, set. illetve továbbképzéA Magyar Népköztársaság litikai Bizottságának póitagés a Vietnami Demokratikus ja, honvédelmi miniszter. Köztársaság kormányainak A tárgyalások eredményeképviselői között az elmúit ként pénteken a parlamentnapokban tárgyalások foly- ben megállapodást írtak ala. tak az amerikai imperialista A megállapodás szerint a agresszió ellen hősiesen küz- Magyar dő vietnami népnek nyúj- 1968-ban tandó további térítésmentes katovábbi magyar gazdasági tonai segítséget nyújt a és katonai segítségről. testvéri vietnami népnek, ^^ ^ A tárgyalások alkalmaból továbbá — reszben az évi hazánkban tartózkodó viet- árucsere kereteiben, részben nami személyiségeket fogad- hosszúlejáratú kamatmentes dai Jenő külkereskedelmi ta Fehér Lajos az MSZMP hitel formájában — polgári miniszterhelyettes és Ba Duc, Politikai Bizottságának tag- jelegű szállításokat eszközöl, a VDK külkereskedelmi mia kormány elnökhelyet- valamint niszterhelyettese beszedben A megállapodást a Magyar Népköztársaság kormányának megbízásából Tordai NéDköztársasáa Jenö külkereskedelmi miNepKoztarsasag niszterhelyettesi a vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nevében Ba Duc külkereskedelmi miniszerhelyettes írta alá. Az aláírást követően Tor3a* tese, valamint Czinege I^ajos vezérezredes, az MSZMP Povallalja vietnami szakem- méltatta a megállapodás jeberek magyarországi kép- lentőségét. (MTI) Ezután Vályi Péter pénzügyminiszter ismertette a tanácsok költségvetési gazdálkodásának új elveit és feladatait. Hangsúlyozta: a Pénzügyminisztérium a következő három évben fokozott segítséget ad a tanácsoknak az új jellegű pénzügyi munka kialakításához, s rendszeresebbé kívánja tenni az egyes megyék közgazdaságilag jól hasznosítható eredményeinek, tapasztalatainak, munkamódszereinek ismertetését. Rámutatott: a költségvetés tervezésének új rendszere biztosítja, hogy a tanácsok több évre előre számot vethessenek pénzügyi lehetőségeikkel és ennek alapján hosszabb időre is meghatározhassák céljaikat. A kormány, illetve az országgyűlés öt évre előre. a harmadik ötéves terv időszakában, az 1968—1970es évekre határozza meg a tanácsok igénybevehető bevételeinek körét, mértékét és az állami hozzájárulás összegét. Egy-egy tervperióduson belül tehát akkor is megilleti a tanácsokat az állami hozzájárulás, ha túlteljesítik bevételi előirányzataikat. — Az új mechanizmus szerint a jövőben a tanácsok nem kapnak kötelező jellegű bevételi keretszámokat. ponti szabályozás figyelembevételével — maguk határozzák meg. S így a tanácsok hatáskörébe kerül költségvetési előirányzataik végleges kialakítása is — mondotta a miniszter, majd csok döntenek költségvetési kiadási előirányzataik struktúrájáról, az egyes ágazatok helyileg szükséges arányáról és intézményeik ellátási színvonaláról is. A költségvetési gazdálkodás új mechanizmusa lehetővé teszi, hogy a költségvetést tárgyaló tanácsülés demokratikus alapon dönthessen az eszközök legcélszerűbb felhasználásáról, új feladatokat határozzon meg, vagy hogy egyes feladatokra a korábbi évekénél nagyobb összegeket szavazzon meg. A reformmal jelentősen megnövekszik a tanácsok anyagi érdekeltsége. Teljes egészében rendelkezésükre bocsátják a bevételi többletet, illetve a kiadásokból megtakarított összegeket. Vályi Péter a továbbiakban részletesen foglalkozott a tanácsi vállalatokkal kapcsolatos pénzügyi kérdésekkel, majd a továbbiakban arról szólt, hogy a tanácsok mind az 1968. évi költségvetésüket, mind az 1968 —1970-es évekre szóló pénzügyi tervüket már az új költségvetési' rendszer szerint állították össze. A pénzügyminiszter ezután sokoldalúan elemezte az új mechanizmus bevezetésével kapcsolatos időszerű feladatokat. Nyomatékosan aláhúzta, hogy bár a hosszabb távra történő pénzügyi szabályozás nagyobb lehetőségeket biztosít a tanácsok számára, ugyanakkor azonban megnöveli felelősségüket is. Az új körülmények között a folyamatos gazdálkodás egyik elengedhetetlen feltétele, hogy megfelelő pénzügyi tartalékot képezzenek. A költségvetés és a fejlesztési alap öszszehangolása előrelátó pénzügyi politika kialakítását teszi szükségessé, s megkívánja, hogy minden területen pénzügyi egyensúlyról gondoskodjanak. A tájékoztatót vita követte. jelentós előrelépés a polgári védelem fejlesztésében A tanácselnöki értekezlet második részében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, a polgári védelem országos parancsnoka tartott tájékoztatót az „általános katonapolitikai helyzet"-rőL Ezt követően a résztvevők meghallgatták dr. Sajnovics János ezredesnek. a polgári védelem országos törzsparancsnokának előadását a polgári védelem további fejlesztésére vonatkozó kormányhatározatok végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. A tanácskozás egyértelműen tisztázta a polgári védelem erősítése érdekében soron következő nagy fontosságú feladatokat. Megállapították: o bonyolult és éleződő nemzetközi helyzet azt bizonyítja, hogy az imperialisták nem mondtak le hóBevételi terveiket — a köz- borús politikájukról és ez bennünket arra késztet, hogy mindent megtegyünk népünk biztonsága érdekében. Az elmúlt években kormányunk intézkedései alapján, dolgozó népünk áldozatvállalásának és erőfeszítéseinek, a polgári védelmi szolgálatban résztvevők munkájának eredményeként, jelentős előrelépést tettünk hazánk polgári védelmének fejlesztésében. Ezek egyben szilárd alapul szolgálnak a további fejlesztéshez, amely állami és egész társadalmunkat érintő feladat, szerves része a Magyar Népköztársaság honvédelmének. Ennek eredményes megvalósítása elsősorban az ország lakosságának további aktív részvételét és az irányító és végrehajtó szervek magas színvonalú felkészültségét követeli meg. (MTI) i t I