Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-07 / 237. szám

Szakszervezeti kongresszusok Jókai utcai székházában összeült a Kereskedelmi-, Pénzügyi- és Vendéglátóipori Dolgozók Szakszervezetének XXX. kongresszusa. A 330 000 szervezett kereskedelmi dolgazó képviseletében megjelent több mint 300 küldött között ott volt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, Szurdi István belkereskedelmi, Bíró József külkereskedelmi miniszter, valamint Somoskői Gábor SZOT-titkár és Vasile Oltean, a Kereskedelmi Dolgozók Nemzetközi Szövetségének főtitkára. Tegnap a bányászszakszervezet kongresszusa megválasztotta az új, 89 tagú központi vezetőséget és a héttagú számvizsgáló bizottságot. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke Zgyerka János, alelnöke Varga József lett. Főtitkárrá ismét Simon Antalt, titkárokká pedig Komár Andrást és Vigha Árpádot választották. István előadása az írószovetságtien Pénteken délután a Magyar írók Szövetségébe látogatott el Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja. A szövetség nagy számban megjelent tagságának előadást tartott belpolitikánk és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Részletes tájékoztatójának első részében egyebek között az új gazdasági mechanizmusban várható művelődéspolitikai intézkedésekről, a kultúra munkásait érintő pozitív szervezeti változásokról is szólt. A prózairodalom, a költészet, az irodalom, a publicisztika illusztris képviselőivel való találkozáson Szirmai István az előadás után válaszolt a feltett kérdésekre. Egyetemisták konferenciája A 600 éves magyar felsőoktatás közelgő ünnepi programjának bevezető eseményeként pénteken megnyílt az egyetemi és főiskolai hallgatók 2. országos konferenciája Pécsett, a Tanárképző Főiskola dísztermében 94 felsőoktatási intézmény 200 küldöttének részvételével. Az első élőadást dr. Gombár József, a KISZ Központi Bizottsága egyetemi és főiskolai osztályának vezetője „Hatszázéves a magyar felsőoktatás" címmel tartotta. Hús is kell a kenyér meiSé Homoki „utazás*' a sertéstenyésztés körül Legutóbb Forráskúton vizsgáltuk meg a sertéstenyésztés, hizlalás helyzetét. Bizonyítottuk, hogy homokon is lehet gazdaságos ez a fontos termelési ágazat. Most azonban vizsgáljuk meg, hogy ami Forráskúton elérhető, miért nem lehetséges egy közeli, hasonló adottságú másik tsz-ben, a kisteleki Üj Életben? Szövevényes okok játszanak közre, de talán a leglényegesebb mégis ez: Forráskúton régen kipróbált, kiforrott, előrelátó vezetés van. Vállalatszerű gazdálkodásba kezdtek. Kisteleken viszont az egyik elnöknek tán még mozgott a kalapja a fogason, amikor beköszönt a másik. Ugyanígy adták egymás kezébe a kilincset mostanáig a szakemberek is. Saját takarmánybázist A legutolsó teljes őrségváltás az idén májusban történt. Vajon az űj vezetők képesek lesznek-e a sarkukra állni? Erről beszélgettünk egy teljes délutánon át Tóth Mihály főmezőgazdásszal és Bajzak János párttitkárral. Nem rózsás a tsz új vezetőinek a helyzete. A legnagyobb segítség tán az lenne most a számukra, ha néhány kérdésben megengednénk nekik, hogy máris szabad akaratukból cselekedjenek. Az Üj Élet Tsz még nem jutott el odáig, hogy ki merték volna mondani a sertéstenyésztés, hizlalás teljes felszámolását, amint ezt tizenkét járási tsz-ben már megtették. Erre a lépésre most készültek, de az állatforgalmi vállalat nagyobb mennyiségű, olcsó álllattakarmányt ígért. Vagyis, amennyire lehet mentesíteni akarják a tsz-t a szabadpiaci takarmányvásárlástól. Tenyésztettek és hizlaltak eddig is, de képtelenül magas önköltséggel. Egy kiló sertéshúsnak csupán a takarmányköltsége 24 forint volt eddig. Ezt tetézték még a gondozói bérek és az általános üzemviteli költségek. Tehát ha szemtől szemben állunk a problémával, úgy tűnik Kisteleken sem a felemelt árak, sem az állami dotáció nem segít, az állami takarmányjuttatás is hosszabb távon csak afféle szenteltvíz. Egyelőre a szabad takarmánypiac kényének-kedvének vannak kiszolgáltatva az Üj Élet Tsz gazdái. Ettől pedig csak egy módon lehet megszabadulni. Meg kell teremteni, az önálló takarmánybázist. Hibás és képtelen teória az. hogy a mai modern gazdálkodási Viszonyok között a homoki tsz-ekben sosem lesz annyi takarmány, mint amennyi viszont 12 mázsa volt a kellene, ez a felfogás csak n.oldankénti átlagtermés, az egyéni kisparaszti viszo- Hinnünk kell Tóth Mihály nyok között állta meg a agrármérnöknek. Ö ugyanis helyét. Legfeljebb más azt állítja: 500 hold kenyermódszerekkel alakíthatják gabonát minden rábeszélés ki a homoki tsz-ek saját nélkül is elvetnének. Számitakarmánybázisaikat, mint tása szerint 500 holdat ideáaz első osztályú takarmánytermő földekkel rendelkező gazdaságok. Nem ide való kötöttség Tóth Mihály közgazdasági ismeretekkel is jól felvértezett mezőgazda. Maga is tudná mit kell tenni, csak néhány, a józan logikának is ellentmondó, itt irreális kötöttséget kellene feloldani. Most a sertésügy is, a szarvasmarha hizlalás is a kötelező kenyérgabona vetésterv körül gyűrűzik. Az idén kiadott járási kenyérgabona vetésterv utasítása értelmében 860 hold kenyérgabonát kell elvetniük Tóth Mihályéknak, azaz összszántóterületük 53 százaléka kerül ismét rozs, illetve búza alá. Ezen felül valamennyi árpát és kétszerest is kell vetniök. A kenyérgabona vetési •isan be lehetne illeszteni a vetésváltásba, s így garantálni tudnák, hogy csakhamar nyolc mázsáig emelkedne rozsból az átlagtermésük. Ezesetben évente négyezer mázsa rozsot állítanának elő az idei 2 ezer 207 mázsával szemben. Ugyanakkor 360 hold földet egyebkent takarmány termesztés céljaira hasznosithatnanak. Maxis meglenne az önálló takarmánybázis a sertéshizlalás, tenyésztés fejlesztéséhez. A kisteleki homokot szereti a kukorica is. Az idei aszály ellenére is jó közepes itt a kukoricatermés. Nagyobb területeket foglalhatnának le burgonyával, amint a forráskútiak is teszik. Elgondolkoztató, hogy a jelenlegi rossz területelosztás miatt mindössze 33 hold lucernája van a tsz-nek. Többnek nem jutott hely. Pedig ha a mezőgazdasági szakirodalom átlagos normáit vesszük alapul, legalább 270 hold lucernással, vagy ennek megfelelő arány pillangóssal kellene rendel53 százalékos volt itt már keznie az Üj Élet Tsz-nek. tavaly is és azelőtt is. Az pedig magától értetődik, hogy ezer hold körüli őszi kalászost nem lehet 1600 holdon úgy elhelyezni, hogy legalább négy-öt évig ne — Mi teljesítjük a kenyérgabona vetésterveket — mondotta Bajzak János párttitkár. — Pedig kenyérgabonából is többet tudnánk juttatni a népgazdaságnak a kerüljön ugyanabba a terű- merevség feloldásával, s több letbe rozs vagy másféle kalászos. A vetéstervet évről évre teljesítik, de a végeredmény arra vall: jobb lenne, ha nem tették volna. Íme: az idén 795 hold átlagában betakarítottak 2 mázsa 77 kilogramm rozsot. S ez 13 kilóval kevesebb volt az 1966 évi rosszabb évjárat átlagánál, amint hogy az 1966 évi átlag ts lényegesen kevesebb volt az 1965 évinél. Több bér, mint termés Beszédes példa ez arra, hogy az önmagáért való kenyérgabona vetésterv teljesítés semmit sem ér; gazdasági öngyilkosságot eredményez. A kisteleki helyzet tragikuma. hogy volt olyan rozstábla is amely csak 70— 80 kilogrammot adott .holdanként, de ennek a betakarításáért is egy mázsát kellett kiadni a tsz-nek. Hol a vetőmag, a szántás, vetés költségei, az adó. hol térülnek meg a gazdálkodás többi általános költségei? Az egyik kisebb táblán sikerült a rozsot ideális viszonyok mellett elvetni, s ezen a területen Nemrégiben történt ÍZ eset. Délben. Éppen harangoztak. A baj ilyenkor is meglátogathatja az embert, a Kunhegvesi Gépjavító Állomás dolgozói ebédelni mentek. A műhelyben Kun István maradt. Pár percre szakadt el a többiektől, amíg munkáját befejezi. Belefeledkezett a dologba. Egyszercsak elkiáltotta magát érte. mellette valaki: — Tűz van. Elég az autó. Imre azonnal űtyógifulj meg, imre ! UgAz anyja délután hazavárta. Többször is ki-ki nézett a kapun. Nem szokott elmaradni a fiú. De akkor nem jött. Késett. Egyre késett. Az anya mindig várja fiát, s megérzi, ha Legszívesebben szaladt volna mar ő is elébe, ki a gépjavító állomásra. Akkor látta meg és bőr a bőrátültetéshez. Az Imre munelidőzött. Csendes volt, szerény. A gépállomáson is. Hűségesen ragaszkodott munka helyéhez, igyekvőnek bizonyult. És bátornak is. Egy ember kivált a munkából. A szerszámai most hiába rott. A közelben fja munkatársait, meglátott egy vöd- Megkapaszkodott, röt. Azt kapta fel, rosszat, nagyon roszszaladt az autóhoz, seat sejtett, hogy majd locsolja. _ Imrét elvittéka Benzin volt a vödör- mentők. Megégett, ben. Később üzenet jött Megégett. Karját, a kórházból. Segítsélábát pusztította a gért. Vér savó keltűz. Fájt kegyetlenül, lett a fiúnak. Adtak A mentő kórházba a szülei. Aztán újabb vitte. üzenet jött, vér kell katársai tudtak róla. várják. A kéz, a legJelentkcztek sorban fontosabb szerszám, az irodán. betegen lüktet a kór— Én adok vért— házi ágyon. Gyógyul, mondta mindegyik. Kunék előtt gyakAztán jöttek egy- ran megáll a szemás ulán. Tízen, hú- mélyautó. A gépjavíszan. sokan, nagyon tó állomás kocsija, sokan. Jó szívvel Hírt hoz a gyerekgondoltak a fiúra, rőI üzenetet. Mástársukra. akire rákö- kor meg viszi a szüszöntött a szomorú- löket el ne késsék ság. Feliratkoztak. a látogatási időt. És meglátogatták a _ Szeretnénk már, kórházban. Sült hús- ha hazaengednék — sal. gyümölccsel kod- mondja az anyja, veskedetek neki. Azt mondták: gyógyulj meg, Imre, várunk. Régóta ismerem a fiút Eszembe jutnak az arokparton töltött délutánok. A nagymamájánál sokszor — Jó lenne, ha már ismét köztünk lehetne — mondják a gépjavító állomás Gyógyulj meg, Imre! Lukács Imre lehetne a fűszerpaprikánk is ... — Jelenleg egy mázsa rozs után 130 forint állami dotációt kap a termelőszövetkezet. Azért is fizet az állam, amit a tagok munkadíj fejében hazavisznek. Mégis mindenki a boltból eszi a kenyeret, mert a háztáji gazdaságokban takarmány lesz a kenyérgabonából. Szinte logikus ez, mert olcsóbb a kenyér, mint a takarmány a piacon. Ezért mondják az Űj Élet Tsz vezetői: szívesen lemondanának a kenyérgabona általános dotálásáról, csak az után kapják meg a jövőben a raázsánkénti 130 forint árkiegészítést, amit ténylegesen eladnak az államnak. Mondják: így lennénk tulajdonképpen érdekeltté téve abban, hogy eladásra is termeljünk kenyérgabonát. S akkcr a kenyér mellé több s olcsóbb húst is adhatnánk. Ezesetben viszont csak 500 holdon vetnénk rozsot és búzát. Kétszázzal kevesebb 1966-ban 776 ezer forintot fizettek ki takarmányért. 813 mázsa kukoricát vettek szabadpiacon, ami után mázsánként 130 forintot levont az állam a dotációból, mivel nem a gazdaságon belül állították elő. Ugyanezt a kukoricát saját maguk — ha lett volna hozzá szabad terület — már 30—35 holdon is megtermelhették vo'na 100 forint körüli mázsónkénti önköltséggel. Tavaly 679 hízott sertést értékesítettek 697 mázsa súlyban. Az idén legalább 200-zal kevesebb lesz. A marhahizlalás kb. a tavalyi szinten marad. „Kinyomják" a gazdaságbó' a 235 hízott marhát, mert erre nagyobb a lehetőség. A marha kevesebb abraktakarmanyt fogyaszt, jól értékesíti a silókukoricát, csalamádét, takarmányrépát, ami a sertéshizlalásban használhatatlan. Ezért még a kevés abrakot is szívesebben adnák a marháknak. Alighanem ez a helyzet jelenleg a többi tsz-ekben is, ahonnan már „száműzték" a sertést. Csépi József Gyakori beszédtémák Minél inkább közeledik 1968, annál inkább szóbeszéd tárgya a gazdaság irányításának új rendszere. Nem is anynyira szakszerűségi szempontok szerint növekszik az érdeklődés a lakosság különböző rétegeinek körében, sokkal inkább a személyes érdekek, a várható életkörülmények alakulását firtatják. S ez természetes és helyén való. Hiszen a dolgozó embert mi érdekli elsősorban? Az, hogy családjának élet- és munkakörülményei hogyan alakulnak, milyen oldalról és szempontból befolyásolja ezeket az új gazdasági mechanizmus. Az érdeklődés jelenlegi állapotát bizakodó hangulat jellemzi, amelybe kételyek és bizonyos fajta előítéletek is belejátszanak. Az első és leglényegesebb kérdés a bérviszonyok alakulása. Hogyan minősíti a kollektív szerződés a bérezést az adott üzemben, üzemrészben, közlekedési, kereskedelmi intézményben stb.? Az a meggyőződés szilárdan tartja magát, amely pártunk elvi állásfoglalásait tartalmazza: a gazdaságirányítás új rendszere nem rontja, hanem javítja az életviszonyokat. A vita tárgya itt nem is az, hogy általánosságban kerülne kedvezőtlenebb körülmények közé a meglevő életszínvonal — inkább az egyes családok, illetve az egyes rétegek konkrét életkörülményeinek a latolgatása, várható alakulása adja a beszédtémát. A kollektív szerződéssel összefüggésben a munkás jogai és kötelességei, és a munkáltató jogai és kötelességei elé tekintenek várakozással a munkások. A kollektív szerződés élénken foglalkoztatja a bérből és fizetésből élőket. 1948 óta voltaképpen ilyen szerződések megkötésére nem került sor az adott üzem és alkalmazottai között. Alig fogadta el az országgyűlés a kerettörvényt, máris komoly elképzelések kaptak lábra üzemekben, a szakszervezeti szervek és a vállalat vezetői körében. Hogyan alakítsák ki a kollektív szerződést, milyen területeket öleljen fel, hogy pontosan rögzítse a kétoldalú megállapodást és ennek valamennyi lényeges tartalmi kérdését. De már imitt-amott jogtalan követelések is elhangzanak, s szélsőséges véleményekben kifejezést nyer, hogy például ingyenesen termékek kerüljenek a dolgozó birtokába. Ez nemcsak az élelmiszeripar területén jelentkezik, hanem másutt is. Persze, túlzás ez, és nem is vehető figyelembe. Más munkaterületeken vállalati és szakszervezeti feszültségek kerülnek felszínre, holott még a konkrét tárgyalásokra csak ezután kerül sor. A kérdésre azért érdemes felfigyelni, mert a kollektív szerződések megkötésében rendkívül nagy felelősség hárul párt- és szakszervezetekre, hiszen megfontolt józanságukra is épül voltaképpen egy gyár, vállalat kis „munkatörvénykönyve", a kollektív szerződés. Minden valószínűség szerint tisztában vannak ezzel a vállalatok, üzemek társadalmi szerveinek vezetői éppen úgy, mint a vállalati igazgatók. A másik közérdeklődésre számottartó kérdés az árak alakulása. Itt elsősorban a fogyasztói árakról beszélnek. Azt már értik, hogy különböző árrendszerek alakulnak ki. Itt a figyelem voltaképpen az árviszonyok formálódására terelődik, abból a szempontból, hogy milyen árak változnak előnyösen és esetleg előnytelenül. Nem kevésbé érdekes a mozgó árak típusa, amely szokatlan és újszerű gazdasági, kereskedelmi életünkben. Az árkérdésekkel való foglalkozás jelenti felvilágosító munkánk egyik nagy területét, hiszen ez közvetlenül érint mindenkit, tehát „húsba vágó". A fogyasztói árak kialakításánál az az alapelv érvényesül, hogy az életkörülményekre negatívan ne hassanak az árváltozások. Tehát a megemelt és csökkentett árak úgy egyenlítik ki egymást, hogy az összességében nem befolyásolja kedvezőtlenül a jelenlegi életkörülményeket. Ez annyira fontos elv, hogy betartására valamennyi árucikk árának megállapításánál rendkívül nagy gondot fordítanak. Pártunk Központi Bizottsága azt már korábban közölte jtz ország lakosságával, hogy a legfontosabb élelmezési és létszükségleti cikkék árában nem lesz változás. Ezt az álláspontot az ország lakossága ismeri és bizik abban, hogy a párt elvei megfelelően érvényesülnek. A jogos bizalom tehát a párt politikájában van, azokban az elvekben, amelyek nyilvánosságra kerültek, és a dolgozó tömegek részéről megértésre, támogatásra találtak. A gyakorlati megvalósítás ezekben a rendkívül nagy jelentőségű politikai kérdésekben sehol sem mondhat ellent — és nem is mond ellent — az MSZMP Központi Bizottsága ismertetett álláspontjának. A lakosságot érinti és érdekli továbbá a munkaalkalom, a foglalkoztatottság alakulása. Már az országgyűlés legutóbbi ülésszakának vitájában is kiderült, hogy a munkáskézre mindenütt nagy szükség lesz: a könnyűiparban (s ez itt nálunk igen fontos), építőiparban és a mezőgazdaságban is. Az országgyűlés vitája tükrözte, hogy nálunk munkanélküliség nem következik be a gazdaság új irányításának belépése után. Átmenetileg helyenként lehetnek és lesznek kis létszámú munkaerő-feleslegek, de ezt felveszi, „elszívja" számos olyan munkaterület, ahol viszont ma is és a következő években is munkaerőigény jelentkezik. Ennek ellenére is a munkahely, munkaalkalom a társadalom különböző rétegeiben beszédtéma, £ e kérdésekben is mindenütt várják a párt-, a társadalmi szervek, vezetők véleményét, megnyugtató, határozott állásfoglalását. Ezek az állásfoglalások és vélemények egyre gyakoribbak és egyre pontosabbak, azonban még többet igényel a lakosság. Éppen ezért a következő hetekben a dolgozó társadalmat legjobban érintő kérdésekre sokkal szélesebb körben kell választ adniok a párt-, állami, és a gazdasági szerveknek. A gyakori beszédtémák egyben jelzik azt a társadalmi hangulatot és azt a politikai igényt, amelyet a lakosság ezekben a hetekben és hónapokban támaszt a különböző intézkedésekre jogosult személyekkel, szervekkel szemben. S minél gyorsabban kapnak választ e beszédtémákra, annál kedvezőbbek lesznek a feltételek ahhoz, hogy minél többen megnyugvással, ambícióval és nagy munkakedvvel segítsék elő az irányítás új rendszerének gyakorlati előkészítését, majd alkalmazását. A tömegpolitikai munka ezért igen nagy szerephez jut. Ez valamennyi pártszervezetet és szakszervezetet, gazdasági vezetőt egyaránt érint, mert minél több ember érti elképzeléseinket és céljainkat, annál könnyebben tudnak megbirkózni az új irányítási rendszer bevezetéséből előadódható zökkenőkkel, problémákkal. A gyakori beszédtémák találjanak mindenütt nyitott fülekre, s a kérdezők kapjanak megnyugtató, helyes választ. T. F. Szombat, 1967. október X DÉL,MAGYARORSZÁG 3 4