Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

fiz információ deli szerepe a vezetésben Háromszáznál több tanuló a Csongrád megyei ktsz-ekben Az utóbbi időben számos olyan publikáció látott napvilágot, amely a vezetéssel, annak elméletével, a vezetők feladataival foglalkozott A problémakör fontosságát a gazdasági életünkben végrehajtandó változások is alátámasztják. A vezetők és vezetőmunkatársak feladatai közé tartozik többek között a döntések meghozatala. Ezek a tervezés, a tervek esetleges módosítása, s ezzel a társadalmi igények optimális kielégítése szempontjából játszanak szerepet. A döntések alapos műsza* ki és gazdasági elemzés, valamint relatíve hosszú időre kialakított koncepciók alapján jönnek létre. Mindez azonban ki van téve előre nem látható változásoknak; az előfeltételek, a gazdasági mutatók, amelyen alapulnak, nem változatlanok. Ezért a vezetőknek a tervek felülvizsgálásához és módosításához állandóan újabb információra van szükségük. Az információszükséglet súlypontja a tudományos-műszaki fejlődés előkészítésére helyeződik. Ehhez számos járulékos információs csatorna üzemeltetése is fontos, hogy a kiegészítő vagy tájékoztató jellegű információk a döntés meghozatalakor a vezető rendelkezésére álljanak. Ha tartalmukat vizsgáljuk, az információk lehetnek tájékoztató jellegű és döntési információk. A piackutatásnak, igénykutatásnak (a tudományos információigény elemzésének is) nagy szerepe van a tájékoztató jellegű információk áramoltatáséban. A döntési információk legfőbb köveielményei: megfelelő időpontban álljanak a vezető rendelkezésére, tartalmuk egyértelmű legyen és döntéshez szükséges részletességgel tárják fel azt a tényt, amelyről informálnak. Differenciált módon Információ és döntés Mai gazdasági és tudományos életünk minden vezetési szintjén egyre sürgetőbben lép fel a pontos és megfelelő információval való ellátottság igénye, amelyet a gazdasági mechanizmus reformja is hangsúlyoz, amenynyiben megköveteli az „állami vállalatok önállóságának, döntési hatáskörének... jelentős növelését." Ez tulajdonképpen a döntési hatáskörök széles körű decentralizálását jelenti. A vezetési döntések decentralizálásának viszont az az előfeltétele, hogy minden vezetői szint megfelelő információval rendelkezzék, hogy a döntés meghozása előtt a lehetőségek közül a legmegfelelőbbet tudja kiválasztani. Bármilyen szintű vezetési döntés meghozatalának nemcsak az az előfeltétele, hogy a vezető rendelkezésére megfelelő számú és minőségű információ álljon, hanem az is. hogy képes legyen ezek feldolgozására és hasznosítására. Mit nevezünk információnak? Az általánosan elfogadott meghatározás szerint „minden adat, jelentés, hír, észlelés, értékelés, mely valamely tényre, állapotra, lehetőségre, szándékra, tervre, célra, eshetőségre, döntésre vonatkozik; a tárggyal kapcsolatos ismereteket gyarapítja és amelyet a döntésnél ajánlatos és szükséges figyelembe venni." A döntés meghozatala szempontjából a következő információk játszanak fontos szerepet. Annak a helyzetnek, körülménynek elemzése, amelynek keretében a döntésre sor kerül; az adott helyzet és az elérendő változások megítéléséhez szükséges adatok; a meglevő információ felhasználhatóságának értékelése; a legfontosabb tisztázatlan kérdések kidolgozása; az ismeretlen megoldások, eljárások hasz" nosságáról és mutatóiról készült tapasztalatai (empirikus) összeállítás; az alapvető megoldások konkretizálása, amelyektől a kitűzött gazdasági cél elérése függ. A fenti követelményeket, csak a differenciált vállalati információs rendszer tudja megvalósítani. Eddig is sok szó esett az információs rendszerről, azonban a hiányos szervezés nem tette minden esetben lehetővé, hogy az érintett vezető éppen a neki szükséges információval rendelkezzen. Könnyen belátható például, hogy az ütközet vezetéséhez a hadvezér számára mindaz az információ szükségtelen, amellyel egy szakaszparancsnok rendelkezik, mondjuk a legénység ruházati ellátásáról, ugyanakkor ennél lényegesen több és differenciáltabb információval kell rendelkeznie. A vállalati információs rendszernek éppen az az egyik fő feladata, hogy a megfelelő vezetési szintet csupán azokkal az információkkal lássa el, amelyekre azoknak munkájuk végzéséhez feltétlenül szükségük van. A differenciált vállalati információs rendszer feladataként jelentkezik a beérkező külső információk szétosztása. azok eljuttatása a megfelelő vezetési szintre, és a különböző részlegekből származó belső információk áramoltatása az információs csatornákon, az azokat felhasználó vezetői szintre. A vállalati információs rendszernek azonban nemcsak gazdasági jellegű, a döntés meghozatala szempontjából játszott szerepe van, hanem olyan fontos funkciót is ellát, amelyet szociológiai szempontból kell vizsgálni. A vállalati információs rendszer segítségével értesülnek a vállalat, intézmény, hivatal dolgozói olyan információkról, amelyek nem részfeladatuk ellátásához szükségesek, hanem az egész üzem működésére vonatkoznak. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az információs rendszert, akkor azt látjuk, hogy a dolgozó ilyen módon kapcsolódik be az üzem vezetésének döntési rendszerébe. Mint az üzemszociológusok hangsúlyozzák, az információs rendszer szociológiai megközelítése nagymértékben elősegíti a munka humanizációját, s az üzemen belül a miénk tudat kialakítását. SZENTIRMAI LÁSZLÖ A nagyvállalatokhoz hasonló gondjaik vannak a kisipari szövetkezeteknek. A KISZÖV tavalyi felmérése szerint néhány szakma elöregedett: már nyugdíj korhatárnál is túljáró kovácsok, lakatosok, szíjgyártók, férfiszabók, cipészek helyére sem találtak fiatalokat. Sok helyen nemcsak az ifjú szakmunkások, hanem a tanulók is hiányoztak. Sajnos, ez a probléma különösen a szövetkezeti javító-szolgáltató műhelyekben nagy. A tapasztalatokat gyorsan elemezték a KISZŰV-ben; a munkaügyi osztály minden egyes szövetkezetben megvizsgálta az igényeket és tervet készített a helyzet megváltoztatására. Az alapos szervezés egy év alatt sikert hozott: az 1966—67-es oktatási évre 293 ipari tanuló szerződött Csongrád megye szövetkezeteihez. De ennél is jobb eredmény született az idén; öszszesen 313 fiatal kezdett hozzá a szakmatanuláshoz. Különösen szerencsés, hogy végre a kovács, kőműves, fényező, lakatos szakmákra is akadt jelentkező. A háromszáznál is több tanulóvaltehát rendbejött a szövetkezeti utánpótlás ügye. De a KISZÜV-nél még mindig nem teljesen elégedettek: Csongrád megye ötvennél is több szövetkezetében ugyanis nem mindenütt sikerült ipari tanulót szerződtetni. A KISZÖV munkaügyi osztályán elmondták például, hogy a Szegedi Örás- és Ékszerész Kt.sz-ben, és a Földeáki Vegyesipari Ktsz-ben egyetlen fiatal sem kezdett szakmát tanulni az idén. A két példa mellé többet is sorolhatnánk. Ezen a jövőben változtatni kell! Sesílssp a serlesli'zlaláshoz, siildőneveléshez Az információk jellege A gazdasági élet fejlődése új szemléletű információs rendszer kialakítását követeli meg. A gazdasági életben eddig érvényesülő „centralizált modeir'-nak megfelelő információ statikus jellegű volt, az új gazdasági rendszer viszont megköveteli, hogy az információ áramoltatása tegye lehetővé az adott és lehetséges helyzet elemzését egyaránt A megfelelően szervezett információáramlásnak kell minden, a termelésben közvetlenül részt vevő vagy tudományos intézmény tagjai és vezetői számára biztosítania, hogy elkerüljék a már elvégzett munka célszerűtlen megismétlését. Ahol a már máshol elvégzett munka ismétlése beható elemzés után mégis szükségesnek mutatkozna, ott az információs rendszer feladata hasonló vagy ugyanolyan munkák eredményeinek feltárása. Az új munka, ha ismétlést is jelent, új, minőségileg magasabb szintű döntés meghozatalához vezet. Az új gazdasági mechanizmus előkészítéséről eddig megjelent ismertetések egyértelműen arra utalnak, hogy ezután minden vállalatnak, intézménynek, hivatalnak saját magának kell információs rendszerét megszerveznie, amely azután bekapcsolódhat az országos szintű népgazdasági információs rendszerbe. A vállalatok, intézmények, hivatalok eddig eredetüket tekintve két forrásból származó információt használtak fel: külső és belső információt. Amikor valamely vállalatnál sor kerül az önálló információs rendszer kialakítására, a külső információk áramoltatásánál az eddigiekkel szemben figyelembe kell venni, hogy mind a termelőüzemek, mind a tudományos intézmények, vagy hivatalok számára az országos, regionális, vagy helyi könyvtárak sokkal nagyobb mértékben tudnának információszolgáltatást végezni, mint eddig. A dokumentációs központokban, tudományos tájékoztató könyvtárakban új szolgáltatásokat dolgoztak ki már eddig is, vagy fognak a közeljövőben kidolgozni, amelyek hatékonyságuknál és irányítottságuknál fogva közvetlenebb úton érik el a vezetőket. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a dokumentációs központok, könyvtárak információs szolgáltatásáért feltehetően bizonyos anyagi ellenszolgáltatás válik szükségessé. Hisz számos cikk mutatott már rá, hogy az információt a vállalat beruházásának kell tekinteni, amelynek gazdaságos felhasználása biztosítja a ráfordított összeg megtérülését. A belső információk öszszetételében a súlypont eltolódásával lehet számolni. A vállalatok megnövekedett önállósága következtében előtérbe kerülnek a feltáró, elemző és az előkészítő jellegű információk. Társadalmi szükségletekről Amikor szükségletekről beszélünk, anélkül, hogy arra különösebb megszorítást alkalmaznánk, a közgazdaság nyelvezetében és fogalomkörében általában emberi, társadalmi szükségletre vagy szükségletekre gondolunk. A közgazdaságilag megfogalmazott szükségletek tehát a társadalomnak, következésképpen a társadalom tagjainak állandóan, azaz történelmileg változó, a technikai és tudományos műszaki fejlődéssel, a termelőerők és a termelés mind rohamosabb fejlődésével párhuzamosan növekvő és egyre sokrétűbbé, szerteágazóbbá és bonyolultabbá váló igényei a társadalom által megtermelt anyagi és kulturális javak iránt. A történelmi fejlődés adott időszakában élő embereknek, azaz a társadalomnak sokféle és egyénenként, csoportonként is különböző szükségleteik vannak. Ilyenek: az élelem, a ruházkodás, a gyógykezelés, a lakás, a közlekedés, a művelődés, a szórakozás, az üdülés, és ezek együttes értelme a munka, amely a társadalom életének az alapja. Ezek a szükségletek kölcsönösen összekapcsolódnak egymással, s az embermilliók esetében társadalmi szükségletként jelentkeznek, de kielégítésük is csak a társadalmi termelés eredményeként lehetséges. A kategória meghatározásánál úgy is fogalmazhatunk, hogy a termelés, illetve a munka és a szükségletek kölcsönös összefüggése, dialektikája a társadalom létének és fejlődésének alapja. A termelés, az elosztás, a csere és a szükségletek kielégítését mutató fogyasztás, mint a társadalmi újratermelési folyamat egyes mozzanatai tehát elválaszthatatlan kölcsönös kapcsolatban vannak egymással. A társadalmi újratermelési folyamat egyes mozzanatai közötti és egymást feltételező kölcsönös kapcsolat egyben azt is kifejezi, hogy a termelés célja minden társadalomban az emberi, következésképpen a társadalmi szükségletek kielégítése, hogy minden társadalomban az emberi szükségletek érdekeinek megfelelően termelnek, és hogy a társadalmi termelés közvetlen célja a fogyasztás, amely a szükségletkielégítés folyamata. Ha a társadalmi szükséglet fő csatornái: a termelési javakat képező termelőeszközök és a fogyasztási javakat képező fogyasztási cikkek — ide sorolva a kulturális fogyasztási javakat is — az igényeknek megfelelően alakulnak, akkor beszélhetünk a társadalmi szükségletek tökéletes kielégítéséről. Azért is halljuk oly gyakran e kifejezést, e fogalmat, mert a szocialista hatalom és a termelőeszközök társadalmi birtokában a termelés közvetlen célja egész társadalmunk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek mind magasabb színvonalon történő kielégítése, mai igényeink és jövő elképzeléseink mind tökéletesebb realizálása. A HAZTA.I1 és egyéb állattartó gazdaságoknak igen jelentős szerepe van Csongrád megyében is a sertéshús árutermelésben, továbbá az állami hizlaldák, mezőgazdasági termelőszövetkezetek hizlalási alapanyaggal — malac, süldő — történő ellátásában. A tanácsi szektorokból felvásárolt hízott sertésnek 1965-ben 38 százalékát, 1966-ban 34 százalékát és 30—40 ezer darab süldőtmalacot a fenti gazdaságok termelték meg. A háztáji és egyéb állattartók a saját szükségletükön felül megtermelt árumennyiséggel a piacon jelentkeznek, mint eladók. Döntő többségük a biztonságosabb és már jól bevált szerződéses értékesítési formát választja, míg a kisebb része a termelőknek a bizonytalanabb, szabadpiacon kísérli meg az értékesítést. Az állattartók, de a népgazdaság érdeke is megköveteli, hogy mindenkor értékesítési biztonság legyen, mert ez az alapja a termelés biztonságának, a koca-, a sertésállomány növelésének is. Az 1965. évi értékesítési nehézségek (alacsony szabadpiaci árak, kereslet hiánya) miatt jelentősen csökkent megyénkben is a háztáji és egyéb állattartó gazdaságokban a koca- és összsertésállomány. 1967. ÉV ELEJÉTŐL jelentős mértékben emelkedett e gazdaságokban úgy a koca, mint az összsertésallomány. Értékesítési problémájukat megoldotta a szerződéses árutermelés biztonsága, a jól bevált, időszakos. magasabb szerződéses süldőár, valamint a szabadpiac. Szeptember végéig vállalatunk korlátlanul felvásárolta a szabadpiacon felkínált, hizlalásra alkalmas malacokat, és azokat elhelyeztük az állami hizlaldákba n. Most azonban már a malac felvásárlására a hideg idő beálltával — nincs lehetőség. Szükséges tehát, hogy a termelők neveljék fel a malacot 30—60 kilogramm közötti súlyra, és akkor adják át a süldőt, amikor arra a legjobban szükség van. A felneveléshez szükség van takarmányra — ami az aszályos időjárás következtében eléggé szűkös —, továbbá megfelelő árra, ami elsősorban ösztönöz. Annak érdekében, hogy a felk inalt malacok süldő korig felnevelésre kerüljenek, a kedvező árak mellett — különös tekintettel a téli sertéstartás nehézségeire — azon termelők, akik 1967. december 31-ig, 1968. február, március, április hónapokban történő átadásra süldőnevelési szerződést kötnek, az 1967. december 31ig érvényben levő állami, kedvezményes áron 100 kilogramm abraktakarmány megsegítésben részesülnek. Ezt a kedvezményt visszamenőleg is megadjuk azok számára, akik 1968. február 1. napja utáni, de legkesőbb április 30. napjáig szóló átadásra a szerződést már megkötötték. A SÜLDŐ felvásárlási árak január és február hónapban 21 Ft kg, március hónapban 23 Ft kg, április hónapban 24 Ft kg. Azok a termelők, akik a takarmányt nem veszik igénybe, a fenti árakon felül 1 Ft kg-onkénti takarmányfelárban is részesülnek. A leggazdaságosabb megoldás a termelőnek, hogy a már lekötött süldőiket szerződjék át sertéshizlalásra és végterméket értékesítsenek. Ennek elősegítése érdekében mindazok részére, akik 1967. december 31-ig, 1968. január 1. és április 30-a közötti átadásra, akár közvetlenül sertéshizlalási szerződést kötöttek vagy kötnek, akár a már megkötött süldőnevelési szerződés átszerződésével a fenti időszakra történő átadásra hizlalási szerződést kötnek, 200 kilogramm abraktakarmányt biztosítunk sertés darabonként. A 2 mázsa abraktakarmányt ez év végéig még az érvényben levő alacsonyabb, kedvezményes áron válthatják ki a termelők a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattól. Azon termelők, akik 1968. január 1. és április 30. napja közötti átadásra a hizlalási szerződést már korábban megkötötték — ha igénylik —, a már kiutalt 1 mázsa abraktakarmányon felül további 1 mázsa abraktakarmány megsegítésben részesülhetnek. A szerződések megkötése érdekében felvásárlóink a helyszínen felkeresik a termelőket. AZ ISMERTETETT kedvezmények mellett biztonságos a koca tenyésztésben tartása, folyamatos malacoztatása, jövedelmező a süldőnevelés és a sertéshizlalás. LOBKOVITZ SÁNDOR Csm. Állatforgalmi Vállalat igazgatója Vasarnap, 1967. oktober 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3