Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

II vietnami háború ellen tüntet a világ (Folytatás az 1. oldalról.) tét és átnyújtották neki a vietnami szolidaritási nap alkalmából minap Moszkvá­ban megtartott nagygyűlé­«en elfogadott nyilatkozatot. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a vietnami agresszlós háború eszkalációjára a szovjet nép a Vietnamnak nyújtott segítség maximális fokozásával 'válaszol. Katonai intézkedések a Pentagon védelmére Washingtonban szombaton megkezdődött az amerikai főváros történetének leg­nagyobb szabású háborúelle­nes tüntetése. A tüntetők tízezrei érkeztek az ország minden részéből a főváros­ba, hogy a háborús gépezet központjánál, a Pentagon­nál juttassák kifejezesre szembenállásukat a vietna­mi intervencióval. A szombati tüntetés a nagyszabású vietnami .hét befejező akciója volt. A hét során az Egyesült Államok­ban ezrek juttatták kifeje­zésre ellenvéleményüket. Washingtonban a helyi ha­tóságok többezer rendőrt és katonát, köztük a Domini­kában és Detroitban beve­tett 82. ejtőernyős hadosz­tály egységeit mozgósították. Különösen megerősítették az igazságügyminisztérium és a törvényhozás épületének őrségét A Fehér Házat, az elnök szokásos székhelyét, szombaton „javítások" ürü­gyével lezárták a szokásos turista forgalom elől. John­son elnök, kl a korábbi bé­ketüntetések Idején rend­szerint elhagyta Washing­" tont, ezúttal demostratlvan a Fehér Házban tartózko­dott." Külön intézkedéseket tet­tek a katonai hatóságok a Pentagon „védelmére". Az épületet teljesen körülvették az úgynevezett katonai rendőrség alakulatai, a bel­ső udvarokon pedig fegyve­res ejtőernyősök állomásoz­tak. Sajtóértesülések sze­rint a Washington környé­kén levő katonai táborokban mintegy húszezer főnyi egy­séget helyeztek készenlétbe, arra az esetre, ha a tüntető csoportok meg akarják ost­romolni a hadügyminisztéri­um épületét Műszaki egy­ségek kordonokat, korláto­kat állítottak fel, sőt egy két helyen két méter magas drótkerítést húztak, amely­nek tetején szögesdrót volt A katonai hatóságok kije­lentették, a felvonulók nem közelíthetik meg száz mé­ternél kisebb távolságra az épületet, s akik megsértik az előírást, azokat azonnal letartóztatják. A Pentagon belsejében külön helyiséget készítettek elő a letartózta­tottaknak. Készenlétben állt a washingtoni bíróság és a városi börtön is. Kétszázezres békenagygyűlés a Lincoln-emlékműnél A washingtoni felvonulás részvevői a szombatra vir­radó éjjel autóbuszokon, kü­lönvonatokon, a személyko­csikon, sőt, repülőgépen ér­keztek a fővárosba. A kora reggeli órákban már ezrek vették körül Lincoln em­lékművét. ahol a béketün­tetés első nagygyűlését ren­dezték meg, s a részvevők száma percr.ől-percre szapo­rodott. A katonai erő felvonulása sem * félemlítetve meg a bé­keharcosokat. A gyűlés ter­vezett kezdete előtt már mintegy húszezren hallgat­ták a legkiválóbb .amerikai népművészek és amatőr együttesek rögtönzött műso­rát, A tüntetők ilyen jelsza­vakkal vonultak fel: „Hozzák haza katonáinkat „Vietnam­ból!", „Buktassuk meg John­sont, a háborús elnököt!". A tömegben ott volt. szinte minden nagyobb amerikai egyetem hallgatóinak kül­döttsége. Külön csoportban sora­koztak fel a „Háborús vete­ránok, a békéért" szervezet tagjai. A tömegben több ka­tonai egyenruhást is lehetett látni; nem egy sorkatonát, közlük olyanokat ls, akik Vietnamban teljesítettek szolgálatot. Dávid Dellinger író. a mozgósítási bizottság egyik társelnöke nyitotta meg a gyűlést Kijelentette: októ­ber 21 új napot jelent az amerikai békemozgalom tör­ténetében. Az aktív ellenál­lást jelölte meg a békemoz­galom új feladatául. Ki kel] vívn', hogy Johnson meg­bukjék, s a háborút azonnal be kell fejezni. Dr. Benjámin Spock. a vi­lághírű amerikai gyermek­gyógyász, a SANE társelnö­ke, s a mozgalom egyik szervezője egy Vietnamban szolgáló katona levelét idéz­te annak bizonyítására, hogy az amerikai fiatalok ellenzik a háborút. „Vála­szoltam neki. de a levél visz­szajött „A címzett elesett" felirattal" — mondotta. Johnson az amerikai nép el­lensége — állapította meg a neves békeharcos a tömeg egyetértő helyeslése közben. Több felszólalás után ma­gyar idő szerint este hét óra után a menet a Lincoln-cm­íékmüiől megindult a Pen­tagom felé. Az útvonalat mindvégig rendőrök és ka­tonák zárták le. A résztvevők lelkes ün­neplése között hozták be a nagygyűlésre a békcstaféta fáklyáját. A fáklyát Hirosi­mában gyújtották meg, majd az Egyesült Államok nyugati partvidékéről békeharcos fia­talok több mint 4,5 ezer ki­lométeres utat tettek meg vele Washingtonig. A staféta résztvevői folytatják majd útjukat New Yorkba, az ENSZ székházához. A gyűlésen az utolsó je­lentések szerint mintegy 200 000-en vettek részt. Az AFP lapzártakor gyors­hírben jelentette, hogy köz­vetlenül a Pentagon épülete előtt összetűzések kezdődtek a tüntetők és a rendfenntar­tó erők között. Számosan megsebesültek, többtucatnyi tüntetőt letartóztattak. A szovjet alkotó művészek plénuma # Moszkva (MTI) Szombaton délelőtt a Kreml kongresszusi palotájában az 50. évforduló jegyében, a párt és a kormány vezetői­nek jelenlétében megnyílt a szovjet művészet és iroda­lom hatezer képviselőjének egyesített plénuma. Konsztantyin Fegyln, a legöregebb szovjet regény­író nyitotta meg a szovjet művészet alkotó jubileumi seregszemléjét, amelynek fel­adata: felmérni a szovjet kultúra fél évszázados ered­ményeit. Inéira Gandhi hazautazott 0 Kairó (AFP) Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök kairói látogatá­sáról és Nasszer elnökkel folytatott tárgyalásairól ki­adott közös közlemény sze­rint Indira Gandhi és Nasz­szer hangsúlyozta, hogy sür­gősen igazságos megoldást kell találni a közel-keleti problémára. Indira Gandhi szombaton reggel befejezte az EAK-ban tett látogatását és hazare­pült Üj-Delhlbe. fi Yenus—4 űrállomás útjának etőzefes tudományos eredményei A TAbZSZ közleménye a szovjet űrkutatás újabb sikeréről 0 Moszkva (TASZSZ) A Venus—1 szovjet auto­mata űrállomás szerdán, ok­tóber 18-án leereszkedett a Venusra, annak éjszakai ol­dalán, egyenlítőjének közelé­ben, az árnyék határától mintegy másfél ezer kilomé­terre. A belépési pont fel­színi vetületét 500 kilomé­teres pontossággal határoz­ták meg. Információs adások Az állomás információs adását 26 kilométer magas­ságban kezdte meg és le­szállása után fejezte be. Va­lószínű, hogy az állomás a felszínen olyan helyet fog­lalt el, amely beárnyékolta az irányított antennát. A Venus légkörének alap­vető komponense a széndi­oxid (90—95 százalék). Nit­rogén jelenlétét a műszerek nem rögzítették. Az oxigén­tartalom körülbelül 0,4 szá­zalékos, a víz és az oxigén együtt nem több 1,6 száza­léknál. A Venus felszínén a hőmérséklet 280 Celsius-fok, a légnyomás 15—22 atmosz­féra. - ; Repülés közben az állomás kimutatta, hogy 1917-ben a Nap kozmikus sugárzásának intenzitása többszázszorosan felülmúlta az 1964—1965. évit. A Venus nak nincsenek su­gárzási övezetei. Az égitest nem rendelkezik olyan mág­neses térrel, amelynek dipó­lus momentuma meghaladná a Föld dipolusos mágneses terének három tizedét. A Venus hidrogénburkában kö­rülbelül ezerszerte kevesebb hidrogén található, mint a Föld magaslégkörében. Az űrállomás 350 millió kilométeres utat tett meg. A Venus felé fordulás pillana­tában 78 millió kilométerre volt a Földtől. A repülési pálya közel állt a kiszámítotthoz, és 160 ezer kilométerre haladt el a Ve­nus mellett. A pálya korrek­cióját július 29-én eszközöl­ték, második korrekcióra nem volt szükség. Az állomásnak a Venusra irányított része egy egymé­teres átmérőjű gömb, amelynek súlya 383 kilo­gramm. A légkörbe való behato­lás — második kozmikus sebességgel —, valamint a szerkezet eredményes fé­kezése először valósult meg. A súrlódás okozta hőmér­séklet a szerkezet körül el­érte a 10—11 000 Celsius-fo­kot Az elemző készülekek jól működtek A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiáján a TASZSZ munkatársával részleteket közöltek a szov­jet bolygóközi állomás út­járól és ismertettek egyes előzetes tudományos ered­ményeket a kimagasló kísér­letről. A Venusra leszállt szerke­zetben elhelyeztek két ter­mométert, egy barométert, adószerkezetet, légnyomás­mérőt és 11 gázélemző pat­ront. öt patronnal végez­tek próbát, 347 másodperc­cel később, körülbelül 23 ki­lométer magasságban pedig a többivel. Valamennyi elemző ké­szülék jól működött. Ezúttal első ízben kap­tunk megbízható méréseket a Venus légköréről. Ez meg­nyitotta az utat a további repülések számára, a Venus titkainak megfejtésére. A Nap körüli pályán to­vább keringő műszertartály­ban nyertek elhelyezést a mágnességmérő, továbbá a kozmikus sugárrészecské­ket számláló műszerek, a hidrogén és az oxigén re­gisztrálására szolgáló indi­kátor, továbbá a bolygó kö­rüli plazma (ionoszféra) ta­nulmányozása érdekében a töltéssel bíró részecskéket befogó csapdák. Ezek a mű­szerek a repülés során ál­landóan méréseket végeztek, amíg a műszertartály be nem ért a Venus légkörének felső rétegeibe. A Nap körüli pályán nyert mérési adatok alátámasztot­ták a korábbi bolygóközi re­pülések során szerzett ada­tokat. Ugyanakkor a Nap kozmikus sugárkitöréseinek intenzitása többszázszoros. Ez a naptevékenység Idő­pontjában, amely 1969-re várható, a kitörések még in­tenzívebbekké válnak. A bolygónak nincsenek sugárzási övezetei A megfigyelések megmu­tatták, hogy a nagy energiá­jú kozmikus részecskék áramlása a Venushoz köze­ledve csökkent, annak kö­vetkeztében, hogy a bolygó a sugarakat elnyeli. Ez azt bizonyítja, hogy a Venusnak nincsenek a Földéhez ha­sonló sugárzási övezetei. A műszerek által szolgál tátott adatok megcáfolták azt az uralkodó elképzelést, hogy a naprendszer valamennyi bolygójának van mágneses tere. Ez az eredmény lénye, gesen helyesbítette azokat az adatokat, amelyeket 1962­ben a Mariner—2 amerikai űrállomás továbbított. Az előzetes elemzés meg­mutatta, hogy a Venus fel­só atmoszférájának tanul­mányozott területén a töl­téssel bíró részecskék kon­centrációja 100 kilométernél nagyobb magasságban leg­alább két nagyságrenddel ki­sebb, mint a Föld lonoszfé­rájában mért maximális ré­szecskekoncentráció. A semleges hidrogén je­lenlétét a felszíntől körül­belül tízezer kilométer tá­volságban kezdték észlelni. A hidrogénkorona jelenlétét az magyarázza, hogy a Ve­nus légkörében a hidrogén — csakúgy, mint a Föld lég­körében —- a bolygóközi tér­ségbe áramlik tovább. Hasonlít a Földhöz A Venus a maga méreteit; a Naptól mért távolságát éfl a légkör kiterjedését tekint, ve, inkább hasonlít a Föld­höz. mint bármely más bolygó. Nap körüli mozgás­körben a két bolygó közötti távolság 40 millió kilomé­ter és 260 millió kilométer között ingadozik. A Venusról szerzett ada­tok igen különbözőek. így például a felszínen mért hő­mérséklet nagysága mínusz 40 fok és plusz 400 fok kö­zött ingadozik. A légkör nyomásának nagysága 1 at­moszférától 50—100 atmosz­féráig váltakozik. A Venus—4 űrállomás egy orbitális pályán mozgó mű­szerszekrényből és a bolygó felszínére leeresztett műszer­kamrából áll. Az űrállomás súlya 1106 kilogramm. Svejk . kocsmájában Rók&e csendes ez a vá­DCItcS, rosrész, majdnem olyan, mint akkortájt, hogy a megboldogult Hasek es­ténként erre járt. Talán ép­pen ebben a kávéházban, vagy emitt a másikban fo­galmazódott meg benne Svejk-jének egyik-másik tör­ténete. Talán éppen a túl­oldalon sétáló öregúr annak a polgárnak a leszármazott­ja, akit Vyserndban Svejk megszólított, s altiról ki­fogyhatatlan történeteket mesélt? Mindenesetre, bár­kihez fordultam Prágában, mindenki gyorsan eligazított, mikor Svejk kocsmáját ke­restem. „U Kalicha" — a Kehelyhez, ez a vendéglő neve, amely az évtizedek múlását csak annyiban vise­li magán, hogy ablakában ott hívogat a ma már vi­lágszerte — Jozef Lada il­lusztrációja után — jól is­mert svejki figura. Külön­ben a régi vendéglő helyén ma modern étterem van, kevesett őrizett meg régi hangulatából, minden kicsi­mált itt: más ma a csapos is, nem Palivec úr, noha a mos­tani óriás is pipázik, de oly zordonan áll asöntéspult mögött, miközben a jóféle pilzehit eregeti az' öblös poharakba, mintha most is ott ülne a vendéglőben Bretschneider úr, a K. und K. államrendőrségének ci­vilruhás detektívje, azt les­ve, rfrelyik cseh polgár mond valami sértőt őfelségére. flz Éttermet TrodTi" csemege iránt érdeklődő kül­földiek szállják meg: néme­tek és osztrákok, magyarok, meg oroszok, s idézgetik Svejk vidám megjegyzéseit. „Manapság a prágai ut­cán járva találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga se tudja, milyen je­lentős szerepet játszott a mostani idők történetében. Szerényen megy dolga után, nem zaklat senkit, és őt sem zaklatják interjúért az újságírók. Ha megkérdezné­tek, hogy hívják, egyszerű­en és szerényen felelne: -Svejk vagyok .. .«" — írja világhírűvé vált könyve elő­szavában Jaroslav Hasek. Pedig az újságíró nagy „szto­rit" fogna ki, ha Svejkre ma rátalálhatna. Hogy hol vol­na ma már ez a regényhős, ha egyáltalán élt volna, mert azóta ötven esztendő telt el? De a regényhősök nem ha­landók, különösen nem az „infanteriszt Svejk, a derék katona", akinek figurájában Hasek az osztrák-magyar monarchia legtalálóbb sza­tíráját hagyta az utókorra. Flandria legendáshírű nép­mesei figurájának testvérét, afféle cseh Till Ulenspie­gelt. Jaroslav Hasek, a prágai kocsmák bohém éjszakai alakja, aki kocsmáról kocs­mára elhanyagoltan, ko­pottan járta ezeket az apró gránitkockával kirakott prá­gai utcákat, mert még ál­landó lakása sem volt, még­sem kávéházi figurát alko­tott hőséből, hanem ízig-vé­rig népi jellemet, aki a ma­ga színlelt „hülyeségével" az akkori rothadt társada­lom minden cicomájától pőrére vetkőztette az impe­rialista háborút. Svejket, ezt a nyugodt, mindig mosolygó, derűs, ártatlan tréfacsinálót keresem ebben a prágai kocs­mában, de csak az emlékét idézhetem fel Hasek köny­véből. Svejket, ezt a nagy kópét, aki sohasem ijedt meg feljebbvalói zord ábrá­zatától, mert látta mögötte az ostoba polgár és kispol­gár arculatát, akit sohase tört meg a durvaság, mert csizmája sarkáig sem értek fel a monarchia durva tiszt­jei, altisztjei. B vendéglő SS a falat a regény figurái né­pesitik be: Katz páter, a tábori lelkész, Lukás fő­hadnagy, a mindig éhes Ba­loun, Vodicka, az öreg ár­kász, Müllerné, a „derék ka­tona" házvezetőnője és a többiek ábrázolatjai. Egy kisebb teremben Ferenc Jóska csaknem életnagysá­gú képe függ — de ezt meg­kímélték a legyek, nem úgy, mint a ruhatár előtti falon lógó császári ábrázatot... S a falat körben szegélyező ké­pek alatt a mai vendégsereg, ki tudja, talán ott, a túlsó sarokban elmélázó középko­rú férfi nem éppen most merít-e egy-egy ecsetvonást a gondtalanul tereferélő tár­saság valamelyik tagjáról ahhoz a portréhoz, amely majd egy-egy mai típust örökít meg az új csehszlo­vák irodalomban. Bent a nagyterem is jó­részt telve. Pedig kora dél­után van még. Itt a svejki hangulatot az asztalok fölött falra írt nagyméretű naiv rajzok és feliratok adják, Hasek hősének egy-egy mon­dásával. Lejegyeztem a fö­löttünk levő sorokat: Vod toho isme vojáci, k vuli to­mu nás matky porodily aby nás rozsekali na hardy az nas oblikli do mundéru, az­az hevenyészett fordításban: „Azért vagyunk katonák, azért szültek anyáink, hogy fasírttá legyünk aprítva, első termé- amikor mundérba öltöztet­nek". Nos, Hasek hőse ilyen tö­mören — valami hallatlan naivitást tanúsítva — de fé­lelmetes kritikával „lázong" az értelmetlen háborús mé­szárlás, az Imperialista há­ború esztelensége ellen. Ja­roslav Hasek nem tudta megírni könyve ötödik feje­zetét, ezt az író halála után barátja, Vanek fejezte be, mégis ez a négy kötet és különösen három változata, egyben az iró világnézeti­politikai fejlődésének is tü­körképe. A Svejk első vál­tozata még anarchista em­bert ábrázol, a második vál­tozat erősen nacionalista szellemű, míg a harmadik, a végleges mű az antiimpe­rializmusra, az antimilita­rlzmusra helyezi a hang­súlyt. S e három változat egyben az anarchista Hasek és a kommunista Hasek kö­zötti politikai fejlődésnek is vonulata, annak a Hasek­nak, aki 1918-ban a Vörös Hadsereg tagja, aki tagja a Bolsevik Pártnak, de aki Csehszlovákiába való haza­térése után mégsem találja meg a nyugalmat és a tisz­tességes megélhetést. 0 Kávéháza előtt™­gatnémet, angol, osztrák kocsik táboroznak. Az Ide­látogató pénzes külföldiek z»­me nem is a jófajta krump­lispogácsa, vagy sör ked­véért tér ma már ide be, inkább csak, hogy otthon el­mondhassa, „jártam Svejk kocsmájában". Én viszont — amint a nemrég olvasott re­gény nyomán elmerengtem, hirtelen azt hittem, ma a szarajevói gyilkosság napja van és Svejk hangját hal­lom, amint a kocsmatulaj­donostól, Palivectől egy kor­só sört rendel. „De sötétet, mert néma gyászban áll az egész Bécs ls. Bretschneider (a K. und K. provokáló titkosrendőre) sze­mében felcsillan a remény, de csak ennyit mondott: — Tíz fekete zászló leng Konopisten. — Tizenkettőnek kéne ott lenni — mondta Svejk, mi­után felhajtotta sörét. — Miért gondolja, hogy tizenkettőnek? — kérdezte Bretschneider. — Azért, hogy ki legyen a tucat, az kerek szám, és tucatjával mindent olcsób­ban adnak" — vágta ki ma­gát Svejk, s ezzel őfelsége Ferenc Ferdinánd meggyil­kolását el is intézte. S Hasek sorai nyomán eszembe jutott mindaz a vidám-szomorú elsővilághá­borús történet, amit ma a világ. „Svejk történeteként" emleget. KACZ LAJOS 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1967. október 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom