Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-20 / 248. szám

Világraszóló tudományos eredmény Magyar államférfiak távirata A Venus—4 tudományos sikeréhez táviratban gratu­láltak magyar államférfiak. Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő az alábbi táviratot küldte L. I. Brezsnyevnek, N. V. Podgomijnak és A. N. Kosziginnek: „A Venus—4 szovjet űrállomásnak a Venus-boly­gó felületére történt sikeres leszállása alkalmából kérjük, fogadják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és kormányának, egész népünknek gratulációját, őszinte jókívánságait. A Venus—4 sikeres leszállása új távlatokat nyit a világűr és a naprendszer meghódításában. A Venus—4 űrállomás célbaérkezése, a szovjet tu­domány és technika e nagyszerű eredménye a Nagy Októ­ber ötvenedik évfordulójának előestéjén, örömmel és büsz­keséggel tölti el az egész haladó emberiséget." Üdvözletek és kommentálások nek látszik, hogy a Venu­son az élet magasabbrendű formái nem létezhetnek. A Venus—4 műszerei né­hány perces lebegés, gyors fékeződés után minden va­lószínűség szerint szilárd ta­lajt értek. Ez a körülmény már önmagában kizárt két régi feltevést, nevezetesen azt, hogy a Venusnak nem lenne szilárd kérge, vagy felszínét valami olyan ősóce­án borítja, mint a Földet évmilliárdokkal ezelőtt. A leszállt műszertartály 90 perces működése ellentmond ezeknek a régi feltevések­nek. Rendkívüli módon meg­lepte a tudományos világot a Venus légkörének kémiai összetétele. A Venuson ész­lelt rendkívüli mennyiségű széndioxid a bolygók légkö­réről szóló elméleteket ala­posan megingatta. Megdőlt az a régi feltevés is (Wildt német csillagász híres elmé­lete), amely szerint a Ve­nus légkörét formaldehyd alkotja, s légkörében forma­linfelhők úsznak. A légkör túlnyomó több­ségét alkotó széndioxid je­lenlétére és főként keletke­zésére előzetesen csak egy választ adhatunk: sok olyan ismeretlen fizikai folyamat lehetséges, amely széndioxi­dot eredményez, így ennek jelenléte a Venuson nem jelenthet valami rendkívüli élővilágot © New York (MTI) U Thant ENSZ főtitkár Koszigin szovjet miniszter­elnökhöz intézett üzenetében szívből jövő jókívánságait fejezte ki a Venus—4 auto­mata űrállomással végrehaj­tott sikeres kísérlethez, ame­lyet a szovjet űrkütatás leg­újabb nagyszerű eredményé­nek nevezett. © Belgrád (MTI) Tito jugoszláv elnök csü­törtökön üdvözlőtáviratot küldött a Szovjetunió ve­hetőinek a Venus—4 auto­mata űrállomással végrehaj­tott kísérlet sikere alkalmá­ból. © New* York (MTI) A New York Times csü­törtöki vezércikkében — amelynek „Hírek a Venus­rór' címet adta — megál­lapítja, hogy az űrállomás­nak a Venuson való sima leszállása történelmi jelen­tőségű esemény a naprend­szer kutatásában. © Párizs (MTI) A francia televízió mind­két láncának műsorában részletesen foglalkozott az eseménnyel. Tudományos kommentátora rámutatott: szovjet űrkutatás ismét megelőzte az amerikaiakat, akiknek több évre lesz szükségtik ahhoz, hogy ugyanezt a lépést megte­hessék. Könnyebb egy legyet eltalálni Ahol a Venus—4 készült © Moszkva (MTI) A Venus—4 szovjet űrál­lomás a Szovjetunió arany címerével megérkezett a ti­tokzatos bolygóra. A figyelem most nemcsak a világraszóló tudományos eredmény, hanem annak lét­rehozói felé ls fordul. Né­hány szovjet újságíró járt a „Venus gyárban" s az ott látottakról érdekfeszítő tudósításban számol be. Az üzemben, ahol a Ve­nus—4 készül, számtalan próbának vetették alá a fel­bocsátásra kerülő bonyolult űrlaboratóriumot. Centrifu­gára helyezték és olyan gyorsan forgott körbe, hogy súlya százszorosára nőtt, minden egyes csavarjára, vezetékére félelmetes meg­terhelés zúdult Az űrlaboratóriumot sö­tét kiégetett kenőanyaggal — szublimált réteggel von­ták be. Ennek célja az volt, hogy a laboratórium kibírja azt a pokoli tüzet, amely a Venus légkörébe való be­hatoláskor jelentkezik. A kenőréteg meggyullad és maga is elég, de egyúttal megóvja a tudományos la­boratóriumot attól, hogy az elégjen. ,Keljfeljancsi" és cukor Egész sereg mérnök tör­te a fejét, miképpen lehet­ne a laboratóriumot úgy megszerkeszteni, hogy ami­kor leereszkedik a Venusra, parabolikus antennái min­dig a Föld irányába fordul­janak. Mi történjék akkor, ha süvítő szelek feldönte­nék? Hogyan álltísák „talp­ra" ezt az egész bonyolult alkotmányt, ha oldalra dől­ne. Tervezőknek eszükbe jutott a „keljfeljamesi" gyer­mekjáték, amely mindig visszatér eredeti helyzetébe. A mérnökök a Venus—4 ürlaboralóriumát Ilyen „kelj feljancsivá" alakították ki. A Venus—4-nek még cu­korra is szüksége volt. Az űrlaboratórium nem süly­lyed a vízben, sőt még a benzinben sem. Különleges mégis, valamilyen nagyon úszószerkezete van, de ha könnyű folyékony közegbe jutna, akkor működésbe lép a cukorból készült zár. Ez a zár elolvad és a cukorfi­nomítvány által eddig erő­teljesen összenyomott rúgó kiugrik, és az antennákat a folyadékfelszín fölé löki. Az, űrállomáshoz új ultra­könnyű és ultraszilárd fé­meket, új optikai műszere­ket és új logikai elektroni­kus blokkokat használtak fel. A dublőz is átélte Az űrberendezés részle­geiben szigorúan meghatá­rozott hőmérsékletnek kell uralkodnia. Ezt megoldani rendkívül nehéz feladat volt. ugyanis az űrállomás egyik fele ki van téve a Nap sugárzásának, a másik fele pedig a „kozmikus hi­deggel" érintkezik. Olyan hűtőberendezést kellett szer­keszteni, amely egyszerűen és ugyanakkor végtelenül megbízhatóan biztosítja a fülkék kellő hőmérsékletét Ezt a feladatot is, megoldot­ta az üzem tervező kollek­tívája. Mind a mai napig csupán a szakértők szűk körében volt Ismeretes, hogy tulaj­donképpen két Venus—4 űr­állomás létezik. Az egyik most már a Venuson van, a másik pedig még mindig a Földön. A tervezők ugya­nis elkészítették a Venus—4 tökéletes mását A dublőzt cellába helyezték, ahol olyan kozmikus viszonyokat te­remtettek, amilyenekkel az igazi Venus—4-nek kellett találkoznia, útban a titok­zatos bolygó felé. A dublőz átélte az egész „kilövést" és az egész „repülést". Ilyen formán sikerült az űrállo­más berendezését ellenőriz­ni. Sőt bizonyos hiányossá­gokat kiigazítani, még mi­előtt az igazi Venus—4 fel­bocsátására került volna sor. A szakemberek azt ls kö­zölték, hogy a Venus—4 űr­laboratóriuma kisebbfajta könyvnagyságú rádióadójá­nak jelzései a szakértők asz­talára számokkal teli szala­gok alakjában jutnak. A tudósok azután ezeket a számokat fejtik meg, belő­lük szűrik le a tudományos megállapításaikat és követ­keztéteseiket. Megdőlt régi feltevések Causer Károly magyar űr- kizárttá teszik, hogy földi hajózási szakértő írja töb- űrhajósok egy pillanatra is bek között; az eddigi légkö- levessék majd speciális űr­ri adatok már önmagában ruhájukat, s igen valószínű­2 DÉL-magyarqmzA* Pentck- 1967- októbct 30­A TASZSZ tudományos szemleírója rámutat arra, hogy a Venus bolygó vezető útvonalának pontos kiszámí­tása és megvalósítása rend­kívül nagy nehézségeket rejtett magában. Egy céllö­vésznek, aki egy robogó au­tó ablakából el akar találni egy legyet, könnyebb a dolga, mint azoké volt akik a Venus—4. pályáját úgy ter­vezték meg és számították ki, hogy az űrállomás si­már leszálljon a bolygó fe­lületére. Mindenesetre se­gítségükre voltak az űrku­tatás területén eddig felgyü­lemlett tapasztalatok. A Ven uson csak elemi élet A Venus—4 automatikus űrállomás konstruktőrei a Komszomolszkaja Pravda tudósítójával folytatott be­szélgetésük során kifejtették véleményüket arra vonatko­zólag, van-e élet a Venus bolygón. A Venuson van élet, de más formák között, mint aminőket mi a földön isme­rünk — mondotta a konst­ruktőrgárda egyik nőtagja. Egy másik vélemény sze­rint van élet a bolygón, de a legelemibb formák kö­zött, valamiféle egysejtű lé­nyek lehetnek ott Viszont szó sem lehet a Venuson ci­vilizációról. A tervezőgárda egy har­madik tagjának az a véle­ménye, hogy más naprend­szereken kétségtelenül van élet, „de a mi naprendsze­rünkön belül csak nálunk, a földön van". Az egyik újságírónak ar­ra a kérdésére, hogy mi­kor fog ember leszállni a Venuson, a kozmikus szak­emberek különböző időpon­tokkal válaszoltak. Egyesek 1980-ra, mások csak 2007-re jósolják 'az ember Venusra repülésének dátumát fiz évszázad riportja folyíaiéilik Ma 80 éve, 1887. októ­ber 20-án született John Reed amerikai újságíró, a „Tíz nap, amely meg­rengette a világot" cí­mű riportkönyv írója. A száguldó időnek varár zsa van. Nagymúltú világlapok — mint a New York Herald Tribüné örökébe lépett In­ternational Herald-Tribune is — naponta visszaperge­tik: miről írtak ma 25, 50, sőt 75 esztendeje. Az élet gyakran Igazság­talan: John Reed, aki, ha élne, az idén lenne nyolc­vanéves, már soha nem ír­hatja meg riportkönyvének második kötetét: a szemta­nú vallomását arról az öt­ven esztendőről, amely az emlékezetes tíz nap nyomán átgyúrta a világot. Az amerikai John Reed­nek még a sokkal rövidebb távlat sem adatott meg. 1920-ban elragadta a halál: alig egy-két esztendővel az­után, hogy — lobogóhajú fiatalemberként — megírta az évszázad riportját; a szemtanú vallomását arról a „Tíz nap"-ról, amely 1917­ben, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalommal „megrengette a világot". De az élet nemcsak igaz­ságtalan: néha egészen kü­lönös véletleneket, sorsfor­dulókat is produkál. John Reed, az orosz forradalom amerikai katonája és króni­kása, az évszázad első évti­zedében a Harvard egyete­> men diáktársa volt annak a Atlanta Lewis W. Walt tábornok a Vietnamban harcoló ame­rikai tengerészgyalogosok volt parancsnoka, aki jelen­leg a tengerészgyalogosok helyettes vezérkari főnöke, szerdán egy gyűlésen a kö­vetkezőket mondotta: „Azt hiszem, hogy még hosszú­hosszú időn át — akár 15 évig is — ölhetjük a Viet­cong-harcosokat és az észak­vietnamiakat, anélkül, hogy megnyernénk a háborút... Washington Az amerikai külügyminisz­térium bejelentette; Rusk külügyminiszter magához ké­rette Dobrinyin szovjet nagykövetet, hogy „egv sor. a két országot kölcsönösen érintő kérdésről" tárgyaljon vele. Genf Genfben a tizenhéthatal­mi leszerelési értekezleten folytatódott a tervezett atomsorompó-szerződés vi­tája. Madrid Husszein jordániai k'rály csütörtökön délben Algírból négynapos látogatásra Spa­nyolországba érkezett Husz­szein maga vezette repülő­gépét az algíri—madridi út­szakaszon. Lagos A nigériai szövetségi fegy­veres erők elfoglalták Cala­bar kikötővárost, amely földrajzi helyzeténél fogva fontos közlekedési csomó­pont, amelyen át a biafrai hadsereg az utánpótlást kapta. Brazzaville Mobutu elnök engedélyt adott arra, hogy a Nemzet­közi Vöröskereszt közremű­ködésével eltávozzanak Kon­góból azok a fehér zsoldo­sok, és volt katangal csend­őrök, akiket a kongói nem­zeti hadsereg alakulatai kö. • rttlzártak. Nyugat-Berlin A nyugat-berlini szená­tus csütörtökön Klaus Scbütz bonni külügyi államtitkár személyében megválasztotta ez új nyugat-berlini főpol­• gármesleri. Mariner-5 elszáguldott a Venus mellett # Pasadena (MTI) Az amerikai tudósok által felbocsátott Mariner—5. űr­laboratórium csütörtökön, magyar idő szerint 18.43 órakor, megközelítette a Venust. és rádió útján ada­tokat közölt a bolygó gAz­burkáról. A Mariner—5. négyhónapos utazás után ért a Venus közelébe, s csaknem négyezer kilométe­res távolságban száguldott el a Venus mellett. A rádió­jelek mindössze két percig voltak észlelhetők, rövidebb ideig, mint ahogy tervezték, de tisztán, zavarmentesen. Irodalmi Nobel-díj © Stockholm (AFP) A Svéd Tudományos Aka­démia irodalmi Nobel-díj bizottsága az 1967-es irodal­mi Nobel-díjat Miguel An­gel Asturias guatemalai költőnek, regény- és drá­maírónak ítélte oda. Astu­rias ez idő szerint Guatema­la párizsi nagykövete. A díjat „a nemzeti sajátossá­gokban és az indián ha­gyományokban gyökerező színpompás műveiért" kap­ta. Dr. Anders Osterling, a Nobel-díj bizottság vezető­je a bizottság vezetője a bi­zottság választását kisérő hagyományos kommentárjá­ban rámutatott, hogy „As­turias a gazdag latin-ameri­kai irodaiom egyik kiemel­kedő képviselője. Müve:ben levetkőzte a régies mintájú elbeszélő technika rutinját. Robbanékony stílusa sok ro­konságot mutatott a szürre­alizmussal. Műveit saját él­ményei alapján írta meg." A Budapesti Kőolajipari Gépgyár, Budapest XVIII. Gyömrői út 79'83. fo^Séjpésre keres központi telephelyre lemez konstrukciók szerkesztésé­ben, kivitelezésében, valamint forgácsolási mun­kában jártas gépésztechnikusokat, szaktechni­kusokat, huzalozási munkában, vezérléstechni­kai tervezésben jártas elektrotechnikusokat, szaktechnikusokat és műszer-automatikatechniku­sokat, szaktechnikusokat, esztergályos, köszö­rűs, marós, géplakatos, csőszerelő-hegesztő, hőszigete­lő, hegesztő, elektroműszerész szakmunkásokat és fér­fi segédmunkásokat. Vidéki dolgozók részére közpon­ti telephelyünkön szükség esetén munkásszállást is biztosítunk. Műszer és technológiai szerelési munkahelyekre k|ül­szolgálatos munkakörbe esőszerelő hegesztő, központi fűtésszerelő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Vidéki munkahelyen 5 napos munkahét van, mun­kásszállás, étkezés biztosítva. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. HL. 61 Walter Lippmann-nak, aki­nek nevét az Egyesült Ál­lamok talán legtágabb látó­körű publicistájaként a ma­gyar újságolvasó közönség is Ismeri. Mindketten egy-egy diákcsoport vezetői voltak: John Reed, a későbbi szo­cialista forradalmár a Cosmo­politan Club elnöke, Walter Lippmann, a későbbi felvilá­gosult világpolgár viszont a Socialist Clubé. Bármilyen izgalmas is a gondolat, mi lenne, ha John Reed ma megírhatná köny­vének második kötetét, igaz­ság szerint érdemben tud­juk a tartalmát Tudjuk, fél évszázad alatt mekkorát lé­pett a Szovjetunió a cári Oroszország elmaradottságá­ból — a modern világ élvo­nalába. Ha az októberi forrada­lom csupán annyit tett vol­na, hogy egy már-már föld­résznyi ország elnyomott la­kosságát az emberibb létbe, az igazságos társadalmi rend magasába emelte — je­lentősége akkor is csak tör­ténelmi mércével volna mér­hető. Am a forradalom kró­nikáját épp azért tekintjük az évszázad riportjának mert az a tíz nap olyan ará­nyú világfolyamatot indított el, amely végső soron meg­határozta a XX. század ar­culatát. A statisztika ugyan száraz dolog, de vannak adatok, amelyek önmagukért beszél­nek — s amelyek nélkül nem lenne teljes az évszá­zad nagyon is tényszerű ri­portjának folytatása. Az egyik adat így hang­zik: ötven éve 138 millió ember élt a világ első szo­cialista országában — ma csaknem tízszer annyi, egy­milliárd 190 ezer ember, a Föld lakosságának több mint a harmada él az időközben világrendszerré nőtt szocia­lizmus országaiban. A másik adat pedig fgy szól: fél évszázada az embe­riség nagyobbik fele, szám szerint 1 milliárd 235 mil­lió ember, a Föld akkori la­kosságának 69 százaléka élt gyarmatokon, és félgyarma­tokon — ma e „jog szerint** is kisemmizettek száma csu­pán 37 millió, ami a három­milliárdos emberiségnek nem sokkal több, mint egy szá­zaléka. Igen, az a tíz nap, amely­nek John Reed a szemtanú­ja volt — valóban megren­gette a világot. Az imperia­lizmus alatt megmozdult a talaj, s a szocialista rend térhódításával a kapitalista világ — stílszerűen szólva — olyan „konkurrenciát" ka­pott, amellyel mind külpoli­tikájában, mind belpolitiká­jában számolnia koll, s amely éppen ezért így is tá­masza a nemzeti független­sági harcnak a harmadik vi­lágban, a dolgozók szociális küzdelmeinek a „második", a tőkés világban. Ha ma valaki fgy, ötven év távlatából olvassa el John Reed új magyar for­dításban megjelent „Tíz nap"-ját, akkor érzékeli csak igazán, hogy a száguldó idő­nek milyen történelmi vará­zsa van... Serény Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom