Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESOLJETEKl / • • A MA G Y A R SZOCIALISTA M U N K Á S P Á R T LAPJA 57. évfolyam, 232. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1967. október 1. n helyzeti előny A gazdasági reform várható hatásait mérlegelve, sok vállalatnál beszélnek mostanában több-kevesebb aggodalommal arról: mi lesz január után az eddigi „mostohagyerek" vállalatokkal? Nem indokolatlan kérdés ez, ha arra gondolunk, hogy a vállalatoknak ezután saját anyagi erőforrásaikra alapozva kell gazdálkodniok — javarészt ettől függ majd dolgozóik személyes jövedelme is — holott köztudomásúan távolról sem indulhatnak azonos szintről január 1-én. Anélkül, hogy ezúttal részletesen vizsgálnánk, mennyiben okkal vagy ok nélkül, tény, hogy egész sor iparág és üzem jócskán háttérbe szorult a korábbi években, amikor a beruházási eszközöket osztották. Aligha vitatható, hogy a januári starthelyzetben lesznek majd olyan vállalatok, amelyek technikai felszereltsége — szakmai műszóval: állóeszköz-ellátottsága — az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb, pedig ezek a különbségek alapjaiban befolyásolhatják egyegy üzem műszaki-termelési színvonalát, termékei piacképességét, végső soron: a vállalat nyereségét. A Központi Statisztikai Hivatal több vizsgálata elemezte az állóeszközállomány eltéréseit; tanulságos lehet idézni néhány ilyen tényt. A beruházások nyomán megvalósult általános iparkorszerűsítési eredményeket tükrözik ezek az összefoglaló adatok: az állami ipar állóeszközeinek több mint 50 százaléka tíz évnél, 34 százaléka pedig öt évnél nem régebbi beruházásból származik. Ezen belül azonban rendkívül jelentősek az eltérések: a híradás és a vákuumtechnikai iparban például 74 százalék a Uz, és 49 százalék az öt évnél nem régebbi gépek aránya, a két adat viszont például az élelmiszeriparban már jóval az országos átlag alatt van — 36 és 18 százalék —, a textiliparban is csak 38 és 28 százalék, s néhány gépipari ágban, például a fémtömegcikkiparban szintén alacsony korszerűségi szintet jelez. A bevezetőben említett aggodalmak végülis ebben summázhatok: vajon a korszerűbb üzemek dolgozói teljes egészében élvezik-e majd az ebből származó anyagi előnyöket, és fordítva: az elmaradott vállalatoknál dolgozók hátrányos helyzetbe kerülhetnek-e? A probléma gazdasági és morális szempontból is sokkal bonyolultabb, mintsem hogy igennel vagy nemmel lehetne e kérdésekre válaszolni. Érdemes ugyanis elgondolkodni a következőkön: a reform alapelve, ha úgy tetszik: morális főszabálya, hogy a személyes jövedelmek egy részét — a garantált alapbérek feletti hányadát — szorosan ahhoz a gazdálkodási végeredményhez köti, ami a vállalati nyereségekben fejeződik ki. Világos, hogy a társadalom legfontosabb érdeke annak az országos nettó jövedelemnek a növelése, amely a riövekvő vállalati nyereségek csatornáiból származik. Következésképp: hosszú távon aligha képzelhető el, hogy a — bár önhibájukon kívül, de mégis — kevésbé korszerű, kevésbé piacképes, tehát kisebb országos „bevételt" produkáló üzemeket, végeredményben a többiek által előteremtett nyereségből támogassák. Ez, egyebek között, ellentmondana a reform legfontosabb céljának, annak ugyanis, hogy a közvetlenebb piaci hatások segítsenek a korszerűbb iparszerkezet kialakításában, magyarán: a jobbat, olcsóbban, színvonalasabban gyártó vállalatok és ágazatok dinamikus fejlődésében, előretörésében. Mindez '— hangsúlyozzuk — hosszú távra érvényes elv. Merőben más kérdés viszont az, hogy január 1 után ezek a hatások korántsem érvényesülhetnek spotán; hiszen köztudomású, hogy a reform nem szabályozatlan, vak törvényekkel működő piacot teremt majd. A reform első időszakában — és ma még persze nem lehet megmondani, hogy ez időben mit jelenthet —, egész sor intézkedés tompítja majd a korszerűség illetve korszerűtlenség, más szóval: a vállalati dolgozók szempontjából objektív, rajtuk kívül álló tényezők kedvező, vagy kedvezőtlen hatásait. Tekintsünk át néhány ilyen „szabályozó-szelepet", amelyek végső kialakítása ugyan még csak most folyik, de körvonalai azért már láthatók. A szélsőséges nyereségdifferenciálódást mérsékli mindenekelőtt a vállalati nyereségek progresszív adóztatása, továbbá — kivételes esetekben — az úgynevezett termelési adó, amely a vállalattól független tényezők hatására keletkező többletnyereséget vonja el. Rendkívül fontos továbbá a reformnak az a módszerbeli célkitűzése, hogy a vállalatnál maradó nyereség fejlesztési, illetve részesedési alapjait külön-külön adóztatja. Az eszközigényesebb üzemnél több maradhat a fejlesztési alapban, mint a kevesebb gépet-berendezést alkalmazó társánál, illetve: a létszámigényes vállalat arányaiban többet tarthat meg a részesedési alapban, mint a technológiai törvényszerűség miatt (és nem jó vagy rossz létszámgazdálkodása következményeként) kisebb létszámmal dolgozó másik vállalat. Nem kevésbé lényeges szabályozó tényező az is, hogy bizonyos ideig erőteljesen differenciált eltérésekkel határozzák meg a vállalatnál visszamaradó amortizációt. Mindezt teljessé teszi az a — csak átmenetileg érvényes — központi előírás, amely 1968-ra felső határt szabott (4 százalékban rögzítve) az országos átlagbér-növekedésnek, ami a személyi jövedelmek emelkedésének szélsőséges differenciálódását egyelőre nem teszi lehetővé. Mindez azonban természetesen csak átmeneti jellegű, s emellett a reform más elemei — mindenekelőtt a közvetlen piaci hatások — erőteljesen szaporítják majd a kevésbé korszerű, elmaradottabb berendezéssel dolgozó vállalatokat is a gyorsabb fejlesztésre. Erre természetesen csak akkor lesz módjuk, ha gazdálkodásuk eredményeként saját erejükből létrehozzák a fejlesztéshez szükséges anyagi alapokat Amint egészében is: eredményesebb, hatékonyabb gazdálkodásra lesz szükség ezeknél a vállalatoknál, mert hiszen érthető, hogy idővel mérséklődnek majd az ideiglenes, központi „védő-szabályok" és nekik is fokozatosan saját — valóságos — nyereségükből gazdálkodva kell majd iramot tartani ok. , TÁBORI ANDRÁS }Kádár János elvtárs vezetésével Párt- és kormányküldöttség utazik Csehszlovákiába Csehszlovákia Kommunista d á r Jánosnak, a Magyar első felében magyar párt- és Pártja Központi Bizottsága- Szocialista Munkáspárt Köz- kormányküldöttség utazik n„a« ,és * C.SehSZl0VÍ\k Szo~ ponti Bizottsága első titká- baráti látogatásra Csehszlocialista Koztarsasag kormanyának meghívására Ká- ranak vezetesevel oktober vákiaba. (MTI) Mai számunkból: Új törvényeinkről A magyar Lenin-legenda A szegedi kereskedelem Mennyit ér az egészség? Szociológiai vizsgálat az Odesszalakónegyedben Szimulánsok, táppénzcsalók Üzbég baráti küldöttség hazánkban Az október 3-án, kedden kezdődő üzbég kulturális napok alkalmából szombaton hat tagú üzbég baráti küldöttség érkezett hazánkba M. T. Turszunovnak, az Üzbég Kommunista Párt Politikai Bizottsága póttagjának, az Üzbég Központi Állami Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének vezetésével. A delegációnak tagja V. J. Zahidov akadémikus, az Üzbég SZSZK művelődésügyi minisztere is. A küldöttséggel együtt húsz tagú művészcsoport, valamint a Bahor üzbég népitáncegyüttes is hazánkba érkezett. Az USA nem változtat vietnami politikáján Johnson elnök a hidegháború legsötétebb korszakának szótárából vett frázisokkal vette védelmébe pénteken a vietnami háborút a mindinkább szélesedő belső és nemzetközi bírálattal szemben. Johnson kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem változtat vietnami politikáján és „folytatni fogja előretörését". Johnson ismét elutasít Johnson beszédében azt mondotta, hogy a vietnami háború folytatásával az Egyesült Államok „nagyban csökkenti egy nagyobb, minden bizonnyal nukleáris háború veszélyét", s „nem teheti kockára Amerika biztonságát és fennmaradását" azzal, hogy kivonja DélkeletÁzsiából az Egyesült Államok erőit. Az elnök szavai szerint a háborúban „állandó és valósággal drámai sikerek" születnek és „Dél-Vietnam belső helyzete megszilárdulóban van". Johnson ismét elutasította a bombázások megszüntetésére irányuló javaslatokat s felújította az amerikai követeléseket az előzetes garanciákra vonatkozóan. Washingtoni kongresszusi körökben csalódottan vettek tudomásul, hogv Johnson legutóbbi beszéde eevetlen Szabályozták a dolgozók távolsági utazási kedvezményeit Másfél milliárdos kedvezmény Többletköltség nem terheli a dolgozókat A Gazdasági Bizottság határozata A gyárak, üzemek, hivatalok dolgozóinak jelentős része (mintegy 430 ezer ember) a MÁV, a MÁVAUTés a budapesti HÉV vonalain naponta utazik lakóhelyén kívül eső munkahelyére, a dolgozók más része (mintegy 170 ezer ember) pedig hetente veszi igénybe hasonló céllal főleg a vasút távolsági vonalait. A napi munkába járáshoz csakúgy, mint a hétvégi utazáshoz az állam jelentős kedvezményt biztosít a dolgozók számára. E kedvezmény összege évente megközelíti a másfél milliárd forintot. A kedvezmények jelenlegi rendszere ma és a jövőben is megfelel annak a célnak, hogy a munkájuktól távolabb lakó és a munkába járás miatt áldozatot vállaló dolgozókat anyagilag mentesítse az utazási költségek nagy részétől. Az állami támogatás folyósításának jelenlegi módja azonban nincs összhangban a gazdasági mechanizmus reformjának azzal a célkitűzésével, hogy a vállalatok munkájához szükséges költségek a vállalatoknál jelentkezzenek. Márpedig a munkásszállítás költségei a termelés érdekében merülnek fel, az ezzel kapcsolatos kiadások azonban nem a termelő vállalatoknál, hanem a közlekedési vállalatoknak adott állami dotációban jelentkeznek. A Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén a gazdasági mechanizmus reformja követelményeinek megfelelően újonnan szabályozta a munkába járást szolgáló távolsági utazási kedvezményeket. Az új rendelkezés alapelve, hogy sem a jelenleg munkaviszonyban levő, sem a jövőben munkába lépő dolgozókat a munkába járás kapcsán a jelenlegihez képest többletköltség nem terhelheti — ennek' megfelelően a dolgozóknak nyújtott utazási kedvezmények továbbra is fennmaradnak. Változást csak a hetenként hazajáró nős. illetve férjezett dolgozók utazási kedvezmérfvében hoz a határozat. Eddig — mint ismeretes — a hetenként hazajáró nős, illetve férjezett dolgozók havonta háromszor 86 százalékos és kétszer 66 százalékos kedvezménnyel utazhattak. Január 1-től egységesen hetenként egy 86 százalékos kedvezményes utazásra jogosultak. A kedvezmény mértékének 86 százalékában való egységesítése mintegy 10 millió forint évi megtakarítást jelent a dolgozók részére. Az új mechanizmus alapelveivel összhangban a határozat intézkedik arról, hogy a kedvezményes jegyár és a teljes árú jegy árának 80 százaléka közötti különbözetet a munkáltatók fizetik. (20 százalékos kedvezményt továbbra is a közlekedési vállalatok adnak.) így a munkáltatóknál felvetődött utazási költség összegét az állami és a szövetkezeti vállalatok a nyereségadó terhére, az építőipari vállalatok a termelési költségek között, a költségvetésből gazdálkodó szervek pedig költségeik terhére számolják el. Az 1968-ban elszámolt kedvezmény összegét rögzítik és 1969-től a túllépés vagy a megtakarítás a vállalati eredményt rontja vagy javítja. A határozatnak megfelelően a közlekedési vállalatok új rendszerű bérletjegyeket adnak ki, a bérleteket a jövőben havi. vagy félhavi időtartamra lehet megváltani. (A HÉV-nél továbbra is egyhavi bérlet marad érvényben.) A bérletet vagy a munkáltatók vásárolják meg dolgozóik részére. vagy pedig a dolgozók váltják meg. Amennyiben a munkáltató vásárolja meg a bérleteket a dolgozó fizetéséből utólag kerül levonásra az általa fizetendő összeg. Abban az esetben, ha a dolgozó maga veszi meg a bérletet, akkor az egyhavi kedvezménynek megfelelő összeget bérfizetéskor a vállalat (intézmény) előre kiutalja dolgozója számára. A munkáltatók döntik el. hogy e kétfajta lebonyolítás közül melyiket választják. A távolsági utazási kedvezmény új rendje 1968. január 1-én lén életbe. (MTI új javaslatot sem tartalmaz a vietnami kérdést illetően. Megújult harci tevékenység A VDK légelhárító egységei szombaton négy behatoló amerikai gépet semmisítettek meg. A VDK légiterében lelőtt amerikai gépek száma ezzel 2343-ra emelkedett. A dél-vietnami hadszintéren megújult harci tevékenységről számolnak be a hírügynökségek. A szabadságharcosok a Mekong deltájában szombat reggel heves ágyútűzzel árasztották el a térségben fekvő amerikai főhadiszállást, Dong Tamnál, 67 kilométerrel Saigontól délnyugatra. A térségben fekvő négy délvietnami támaszpontot szintén lőtték a szabadságharcosok. Az elnökválasztás ellen Gumibottal támadt a rendőrség szombat reggel Saigonban a tüntető diákokra, miután a dél-vietnami ideiglenes nemzetgyűlés külön bizottsága érvénytelennek nyilvánította a szeptember 3-i elnökválasztások eredményeit. A bizottság a kora hajnali órákig tartó ülésezés után 16 szavazattal kettő ellenében, egy tartózkodással hozta meg döntését. A jelentést a 117 tagú nemzetgyűlés elé terjesztik, amelynek a jövő hét keddjéig kell eldöntenie, ielölik-e a választások győztesét, Nguyen Van Thieut. elnöknek. Szakszervezeti kongresszusok A HVDSZ V. kongresszusa folytatta és befejezte tanácskozását szombaton. A vita lezárása után megválasztották a vezető szerveket. A szakszervezet elnöke Seprényi Sándor, főtitkára Fa bók Zoltán, titkára dr. Sali Ferenc lett. Ugyancsak tegnap fejeződött be a MEDOSZ XXÍI. kongresszusa. A szakszervezet elnökévé Hunya Istvánt, főtitkárává Kovács Istvánt, titkárává dr. Dobi Ferencet választották. Tegnap nyílt meg Budapesten a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének XX. kongresszusa. A kongresszus meghallgatta a központi vezetőség beszámolóját, Szilágyi Sándor főtitkár előterjesztésében, továbbá a számvizsgáló bizottság jelentését, majd megkezdődött a vita.