Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-15 / 218. szám

Szövetségre lépő termelőszövetkezetek A szegedi járás és a város szövetkezeti gazdaközös­ségeinek választott képviselői a mai napon a Tisza Szálló nagytermében megalakítják a Szeged Járá­si-Városi Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetségét, s megválasztják a szövet­ség vezetőit. Ez a nap igen jelentős a szegedi táj szövet­kezeti mozgalmának életében. Üj, az eddigieknél hatéko­nyabb érdekképviselethez jutnak a termelőszövetkezeti gazdák. A szövetség feladata, hogy az állam érdekeivel összhangban elősegítse a tsz-ek jobb együttműködését. A szövetség a tagszövetkezetek hatékonyabb gazdálkodásá­val, érdekvédelmével összefüggő kérdésekben a jövőben javaslatokat tesz az • illetékes állami és társadalmi szer­veknek. A négy évre választott küldöttgyűlés döntése ér­telmében a szövetség megvitatja az üzemi termelési ter­vek teljesítéséből és a népgazdaság igényeiből származó feladatokat. Ezek eredményes végrehajtása céljából javas­latokat dolgoz ki a tagszövetkezetek számára. Rendszeresen értékeli a különféle gazdasági ösztönzők, jövedelemelosz­tási formák hatékonyságát. Üj módszereket ad a munka megszervezésére, díjazására, a különféle termelési folya­matok specializálására. Szükség szerint koordinálja az egyes termelési ágazatokat. A területi szövetség másik nagy munkaterülete a szö­vetkezetek rendszeres tájékoztatása az áruértékesítés és beszerzés lehetőségeiről. Kezdeményező szerepet folytat a hazai és a külföldi árukapcsolatok létrehozására. Közre­működik a felmerülő vitás kérdések rendezésében, teljes jogvédelmet biztosít tagszövetkezetei számára. A területi szövetségre fontos feladat hárul a háztáji gazdaságok ter­melésének további fellendítésében is. Gondoskodik pél­dául a háztáji áruk összegyűjtéséről, megfelelő elhelyezé­séről, piacról. Arról, hogy a háztáji gazdaságok is min­denekelőtt olyan árucikkeket állítsanak elő, melyekre fel­tétlenül szüksége van az államháztartásnak. E célbői mind a közös, mind pedig a háztáji -és csoportgazdaságok szá­mára rendszeres piackutatást végez. A területi szövetség sokoldalú feladatai közé tarto­zik továbbá a mezőgazdasági szakmunkásképzés hatéko­nyabb szervezése, különféle szaktanfolyamok, tapasztalat­csere-találkozók létrehozása, s még sok egyéb. Tömören: a párt IX. kongresszusának szellemében elősegíti a ter­melőszövetkezetekben a vállalati rendszerű gazdálkodás kialakítását. A IX. pártkongresszus lezárta a magyar me­zőgazdaság szocialista építésének első szakaszát Azt a pe­riódust, melyben a több millió apró parcella helyén kiala­kultak a modern árutermelő mezőgazdasági nagyüzemek keretei. S egyben új szakaszt nyitott meg, melyben sem­mivel sem kevesebb a tennivaló, mint az elsőben volt Szocialista tartalommal kell megtölteni a kialakult, egész­ségesen fejlődő formákat. E nagy társadalmi feladat egyik eszköze a tsz-ek területi szövetsége. Ezek megalakulása azt is bizonyítja: a paraszti gazdaközösségek már elég érettek az igazi nagykorúsításra, s hogy mint a szocializ­mus leghatalmasabb falusi politikai, gazdasági bázisai ve­gyenek rész a társadalom életében. A párt IX. kongresszusa az összes feltételeket biztosí­totta ahhoz, hogy meggyorsuljon a földművelő emberek egységes paraszti osztályba való tömörülése, s végleg el­tűnjenek az erőt, tudást megosztó korlátok utolsó marad­ványai is; mindenki munkája, képessége szerint része­süljön a társadalmi javakból. Az új nyugdíjtörvény áldá­sait máris élvezi szövetkezeti parasztságunk. Hamarosan napvilágra kerül az új föld jogi törvény is, mely egyszer s mindenkorra megerősíti a szövetkezeti parasztságot a föld közös birtoklásában. Várhatóan még az év végéig megjelenik az új termelőszövetkezeti törvény is. Ez a tör­vény az eddigieknél sokkal kedvezőbb alapokra helyezi a szövetkezeti tagság jogait és kötelességeit. Messzemenően gondoskodik a munkában megfáradt idős, beteg szövet­kezeti gazdákróL Érdekeltséget teremt a fiatalok számá­ra abban, hogy minél többen válasszák élethivatásul a nagyüzemi mezőgazdasági munkát. Ilyen feltételek köze­pette kerül most sor Szegeden is a tsz-ek és a tsz-cso­portok területi szövetségének megalakulására. Ha csak csupán a szegedi kistáj jelenlegi gazdasági problémáit te­kintjük, akkor is art kell mondani: bőven lesz munká­ja a szövetségnek. A táj évente visszatérő nagy problémája például a kora tavaszi belvíz és az ezt követő rendszeres aszály. Bár sokat tettünk már eddig is a belvizek pusztításai el­len, megnyugtató eredményt még nem sikerült elérnünk. A szövetségbe tömörülő hatalmas gazdasági egység ereje sokkal hatékonyabb eszköz lesz ebben az ügyben is, épp­úgy, mint az öntözéses gazdálkodás fejlesztésében. A szö­vetség munkája minden bizonnyal áldásos májusi esőként hat majd a táj speciális kultúrájára, a szőlő- és gyümölcs­termesztés korszerű fejlesztésére. Igen sok szőlőt, gyümöl­csöst telepítettünk eddig is, azonban még mindig alacso­nyak a terméshozamok! Hiányoznak a legjobb, leghatéko­nyabb nagyüzemi módszerek. Kicsi és nem megfelelő a különféle fajták választéka. E problémák megoldásában ís nagy szükség van az egyesült erőre, arra a széles körű gazdasági, politikai tisztánlátásra, melyet a szövetség biz­tosít tagszövetkezetei számára. A tsz-ekben már évekkel ezelőtt megkezdődött a ter­melés specializálódásának folyamata. Korunk ésszerű kö­vetelménye, hogy egy-egy adott gazdaságban elsősorban azt kell termelni, ami az állam és a termelőközösség szem­pontjából egyaránt a legjobban kifizetődő. Külön-külön azonban a specializálás területén sem juthattak még messzire a közös gazdaságok. Gyakran keresztezték eddig 'egymás érdekeit is. A termelési egyensúly feletti őrködés ennek elősegítése ugyancsak a területi szövetségek fel­adata lesz. Az állattenyésztés számos területén küzdenek a tsz-ek nehézségekkel, melyek megoldására eddig alig mutatkozott lehetőség. Például az állam minden segítő igyekezete el­lenére is tovább csökkentek a sertéstenyésztés hozamai. Nem terjedtek el tájunkban a legfejlettebb tenyésztési, hizlalási módszerek, mert nem volt olyan erő, egyesület, mely kielégítő segítséggel, megbízható szaktanácsokkal szolgálhatott volna. S nem utolsósorban a területi szövet­ségben minden bizonnyal lelkiismeretes, jó gazdára talál majd a szocialista brigádmozgalom és a szocialista mun­kaverseny is. S okat várnak a járás és a város közös gazdaságai új egyesületüktől. Azzal bírták meg küldötteiket: a mai tanácskozáson olyan vezetőket válassza­nak a szövetség élére, akik a mozgalomban való jártassá­gukkal, széles körű politikai, gazdasági áttekintő, szer­vezőképességükkel alkalmasak a munka irányítására. Ilyen szakemberek tömegesen nevelkedtek fel az elmúlt évtizedek során a szegedi tájban is. Tehát a termelőszö­vetkezeti gazdák számíthatnak a mai küldöttértekezlet eredményes jó munkájára. CSÉPI JÓZSEF VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! viLiSÍU- trnuucji /ÍÍCJ/ÍI, TLRIMI/WÜIŰR m-Hmmm A MAGYAR SZOCIALISTA M V N K A'S P A'R T LAPJA 57. évfolyam, 218. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1967. szeptember 15. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A Mi­nisztertanács elnöke tájékoz­tatta a kormányt a szovjet párt- és kormányküldöttség­gel folytatott tárgyalásokról. Dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese be­számolt a szocialista orszá­gok kormányküldöttségeinek belgrádi megbeszéléseiről. A kormány a beszámolókat jó­váhagyólag tudomásul vette. A külkereskedelmi, az igazságügy- és a pénzügymi­niszter előterjesztése alapján a Minisztertanács rendeletet hozott a külkereskedelmi vállalatoknak a belföldi ter­melőkkel — illetve import esetén a felhasználókkal — kötendő szerződéseiről. A ren­delet szerint az eddig saját számlára történő bonyolítás helyébe túlnyomó részben a közös érdekeltségen alapuló társasági szerződés különbö­ző fajtái és a bizományi szerződések lépnek. A ren­delet 1968. január 1-ével lép életbe. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter előterjesz­tése alapján a kormány meg; tárgyalta a nyugat-dunántúli üdülőterület regionális ren­dezési tervét és határozatom kat hozott. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A Nagy Október tiszteletére Húszmilliós túlteljesítés a céljuk Új szalagoksikeres versenyformák a ruhagyárban A munkaverseny idei ta­pasztalatai azt mutatják, hogy ez a hasznos mozga­lom végre megleli igazi po­zícióját üzemeinkben. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom tiszteletére indított jubileumi versenyben új és jó vonások tapasztalhatók. Konkrétabb, célratörőbb lett, a szervezés, a kezdeménye­zés és a megvalósítás vo­natkozásában egyaránt fej­lődés mutatkozik. Egymást segítve A Szegedi Ruhagyárban is az új vonások jellemzik az idei versenymozgalmat, s te­szik a dolgozók aktivitásá­nak hatékony eszközévé. A vállalások alkalmazkodnak a megváltozott körülmények­hez: a csoportbérezés beve­zetése óta főként a szalag kollektív tervteljesítését cél­zó felajánlásokat tesznek a szocialista brigádok tagjai. Érthető, hogy a közösség számára nem közömbös, ki hogyan látja el feladatát, ho­gyan győzi erővel-idővel. Aki épp rendelkezik mindkettő­vel, az segít szalagbeli tár­sának, s ha valaki hiány­zik, akkor is így látják el a távollevők munkáját. Tu­lajdonképp mindenki magán is segít ezzel a „besegítési" rendszerrel, hisz a nagyobb fizetésben is kifejeződik a közösen elért eredmény. A célkitűzések között sze­repel a minőség javítása is. Ez a törekvés a belső, úgy­nevezett társadalmi ellenőr­zésben tükröződik. Nem ke­rülhet tovább a hibás mun­ka, visszaadják vagy segí­tenek kijavítani. Ezt a fajta önkéntes „meózást" szeret­nék minél szélesebb körben elterjeszteni a szocialista bri­gádok tagjai. Az év folyamán több olyan szakasz is van, amikor egy megoldást sürgető feladat nagyobb odaadást, több erő­feszítést igényel. A vezetők feltárták a problémákat, cél­jutalmakat tűztek ki, s a közös erőfeszítés meghozta, amit vártak. A férfiöltöny­gyártó részlegben á minősé­get kellett javítani; a nyers­áruraktárban helyszűke mi­att meg kellett reformálni az elhelyezés egész rendsze­rét — derekasan meg is ol­dották a feladatokat. Mosta­nában az exportöltönyöket gyártók serénykednek; a ki­vitel igénye megnőtt, ötezer darabos ráadást kér a ke­reskedelem. Ezekben a kam­pányokban az is magától ér­tetődő, hogy az emberek tud­ják, sosem marad el a meg­érdemelt jutalom; a sürgős feladat elvégzése, egy-egy si­keres átállás, vagy túltelje­sítés, egyszóval bármiféle „hajtás" kifizetődő dolog. Több divatcikk, nagyobb nyereség A számok, tények azt ta­núsítják a ruhagyárban is: érdemes a versennyel aktí­van foglalkozni, kaput nyit­ni a kezdeményezésnek, ser­kenteni a vállalkozó kedvet. Jelentősen — 7 százalékkal — nőtt a termelékenység az eltelt nyolc hónapban. Szép túlteljesítés: több mint 7 százalékkal haladták meg a vállalati tervet, megtoldot­ták a belkereskedelmi szál­lítás előirányzatát is, és túl­teljesítik az exportot, 31 százalékkal. A munkakedvnek, akarás­nak, a jubileumi verseny lendületének is nagy szere­pe van a ruhagyár eddigi sikereiben. S bizonyára a to­vábbiakban is betölti ezt a szerepét. Szükség is lesz rá. A kereslet ösztönzésére ugyanis nagy fába vágott fejszét a vállalat: a belke­reskedelmi terv 20 milliós túlteljesítésére törekszenek. Az orkánkabátok, divatköpe­nyek és más ruházati cik­kek tömegesebb gyártásához már biztosították' az anya­got, a munkafeltételeket. Lé­nyegében a jövőre tervezett kapacitásbővítést hajtják végre már most. A bácsal­mási részlegben két új sza­lag kezdi meg a termelő­munkát szeptember 18-án; köpenyeket fognak készíteni. A 68 új dolgozó ezekben a hetekben tanulta a gyári varrás fortélyait. A jutalmak, célprémiumok mellett az is ösztönzi a mun­kakedvet, hogy az üzemben tudják: idén nyereségrésze­sedési rekord várható. Már eddig is rászolgáltak mint­egy 16 napi fizetésre a ru­hagyáriak és bizonyosra ve­hető, hogy szorgalmukkal még tovább gyarapítják ezt az összeget. Simái Mihály Befejeződött az afrikai csúcstalálkozó Az Afrikai Egységszerve­zet negyedik csúcstalálkozó­ján a 38 tagországból jelen­levő 37 küldöttség szerdán délután sikeresen befejezte báromnapos tanácskozását és elfogadta azt a 35 határoza­tet, amelyet a múlt héten készítettek elő a tagországok külügyminiszterei. E határo­zatok a kolomalizmus teljes felszámolására, a tagorszá­gok közötti szorosabb gazda­sági együttműködésre hívnak fel és az AESZ szervezeti kérdéseivel foglalkoznak. Egy ötpontos határozat felszólítja a Kongó keleti határa men­tén garázdálkodó zsoldoso­kat, azonnal hagyják el az országot. A határozat fel­hívja az ENSZ-et. tegyen lé­péseket „a zsoldosok erkölcs­telen és illegális akciói" el­len. Az értekezleten úgy dön­töttek, hogy az AESZ állam­és kormányfőinek következő ülését Algírban tartják 1968 szeptemberében. U Thant ENSZ-főtitkár je­lenlétében tartották meg a csúcsértekezlet záróülését Kinshasában. Az ENSZ fő. titkára a záróülésen hangsú­lyozta a regionális nemzet­közi szervezetek, körtük az AESZ jelentőségét. Felhívta az afrikai államfőket, hasz­nálják fel e szervezetet az afrikai vitás kérdések ren­dezésére. U Thant óvta az afrikai vezetőket a nacionalizmus és a regionalizmus veszélyei­től. Hansúlyozta, napjaink­ban nincs helye a naciona­lizmusnak. s annak az el­képzelésnek, hogy valamely nemzet más nemzetek érde­keire és jogaira való tekin­tet nélkül megvalósíthatja törekvéseit. A hinshasai csúcs részt­vevőinek. többsége elégedett a találkozó szerény eredmé­nyével. Sokan abban a re­ményben távoznak Kongó­ból, hogy az elmúlt évben elszenvedett kudarcok és visszaesések ellenére a füg­getlen Afrika újra magára talál. Indokolt az a haladó afrikai körökben általános vélemény, hogy a jelen hely­zetben az AESZ és vele együtt Afrika egyszerűen nem tud többet nyújtani. Az a tény. hogy az AESZ mind­ezek ellenére túlélte az Af­rikát ért megrázkódtatáso­kat ékesen bizonyítja a szer­vezet életképességét és az afrikai népek szttárd hitét az egységben és a haladásban. Orvosság a gondra A szabászaton munkálko­dó Dózsa György brigád, amely a Nagy Október tisz­teletére alakult és dolgozik a szocialista címért, azt jánlotta fel, hogy a szab­ványellátást tovább javítják, rövidítik az átfutási időt. Most már a szabászat vala­mennyi munkacsapata a ki­tüntető címért szorgoskodik, s ha teljesítik vállalásaikat, a szocialista üzemrész címet is magukénak mondhatják. Vetik a triticalet és az öszi takarmánykeveréket Az Alföld déli része, Sze­ged és környéke szenvedett legtöbbet a szárazságtól. A napokban hullott változó mennyiségű csapadék enyhí­tette az aszályt. Bár kevés volt az eső, mégis könnyeb­bé váltak a talajmunkák és helyenként megkezdődött az őszi kalászosok vetése. A szegedi Űj Élet Terme­lőszövetkezetben az őszi ta­karmánykeverék magját ve­tik, .s rövidesen sor kerül az őszi árpára is. A takarmány­keverék szakaszosan kerül a földbe, hogy fokozatosan jussanak majd friss takar­mányhoz. A szegedi járásban a pusztaszeri Petőfi Termelő­szövetkezetben kezdték leg­korábban az őszi munkákat s eddig már harminc holdon vetették el a triticalet. A szö­vetkezet vezető szakemberei egy csengelei tapasztalatcse­re után döntöttek úgy, hogy kipróbálják a homokföldek újfajta kenyérgabonáját, amely a szomszédos Bács megyében is kitűnőre „vizs­gázott". A tsz-ben nyújtott műszakban dolgoznak a gé­pek, s naponta átlagosan ti­zenöt-húsz holdon teszik földbe a magot. Ahol még nem kezdődött meg a vetés, ott az előkészü­letek, a csávázások folynak. A Hódmezővásárhelyi Nö­vényvédő Állomás tizenhá­rom gépe dolgozik megye­szerte. Több mint ezer va­gon vetőmagot fertőtleníte­nek úgy, hogy sorra járják a gazdaságokat. Arra törek­szenek, hogy minden tsz-nek idejében legyen annyi vető­magja, hogy megindulhassa­nak a vetéssel, ezért kétsze­ri ütemezésben látogatnak el a gazdaságokba. A tsz-ek érdeke is úgy kívánja, hogy várakozás nélkül munkába állítsák a csávázó berendezé­seket és teljes kapacitással dolgoztassák. Ennek előfelté­tele az is, hogy elegendő sze­mélyzet álljon készenlétben a gép kiszolgálására. T. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom