Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

Aláírás után A

minden nappal formálódó magyar történelemben fontos dátum a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének napja. A nemzetközi okmány, amelyet törvényes felhatalmazással a magyar és a szovjet vezetők Budapesten aláírtak, újabb húsz esztendőre szabja meg azokat a kereteket, amelyek között a világ első szocialista hatalma és hazánk együttmunkálkodása még szorosabb lesz. Nem véletlen a szerződés hivatalos elnevezésében foglalt három elem sorrendje. A barátság az első. A magyar és a szovjet vezetők megnyilatkozásaikban joggal hivatkozhattak arra, hogy a két ország barátsága milliók barátsága nálunk és a Szovjetunióban egyaránt. Az egyes emberek érzelmei adják az államközi viszony érzelmi töltését Annál őszintébb és annál igazabb ez a barátság, mert az érdekek azonosak, az eszmék és a célok közösek. Az idő és az események próbáját kiállta már ez a barátság: a fiatal szovjethatalmat megvédeni magyarok is felsorakoztak majd fél évszázada; hazánk történelmének gyászos, ellenforradalmi korszakában is mélyen éltek a baráti érzelmek a magyar munkásban, parasztban, felvilágosult értelmiségiben a Szovjetunió iránt; s ha a nemzetvesztő politika meg is próbálta népünket a szovjet népek ellen fordítani, azok azzal válaszoltak, hogy sok, nagy, szent áldozattal szabadították fel Magyarországot. Az új szerződés rögzíti az együttműködés módozatait. A kooperáció az élet minden területén gyümölcsöző gyakorlattá vált már az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt is, amikor az első, a még 1948-ban megkötött hasonló szerződés irányozta elő a gazdasági, kulturális, technikai-tudományos és egyéb jellegű kapcsolatokat. Aligha szorul bizonyításra, mit köszönhetett népgazdaságunk a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésnek: átvehettük a hasznos és hazánkban is megvalósítható tapasztalatokat, az ottani fejlődés eredményeit nálunk is meghonosíthattuk, mezőgazdasági és ipari termelésünk nagy részének a Szovjetunió nyújtott biztos és jó árat fizető piacot, és így tovább. Se szeri, se száma a tudományos-technikai összedolgozás eredményeinek, a Dubnai Atomkutató Intézettől kezdve a műszaki dokumentáció cseréjéig, ugyanígy hoszszan sorolhatnánk a kulturális kapcsolatok tényeit, amelyek kölcsönösen gazdagították a két ország művészeti életét, termékenyítőleg hatottak új művészi alkotások létrejöttére. Az új szerződés ezt a folyamatot továbbra is biztosítja és egyre szélesebb mederbe tereli. A kölcsönös segítség nyújtása a harmadik elem a szerződésben. A magyar—szovjet szövetségnek rendkívül fontos tényezője, hogy — amint a szerződés 6. cikke kimondja —, „ha a szerződő felek egyikét fegyveres támadás éri, a másik az egyéni vagy a kollektív önvédelem természetes jogán azonnal megad számára minden segítséget, beleértve a katonai segítséget is". Magyarán mondjuk meg: békénk egyik alapvető biztosítéka ez! Saját erőnkön kívül, néphadseregünk felkészültsége mellett támaszkodhatunk a szovjet nagyhatalom félelmetes erejére is! Korunkban, amikor az imperializmus a helyi háborúk kirobbantásával próbálja keresztezni a szocialista országok békés szándékait, megnyugtató számunkra, hogy a Szovjetuniót szövetségesünknek vallhatjuk. A magyar—szovjet szerződés a szocialista országok egységének, összefogásának megszilárdítását célozza — kitűnik ez a szerződés 4. és 5. cikkéből —, ez pedig nyilványaló módon megegyezik nemzeti érdekeinkkel is. Ki ne ismerné fel, hogy békénk, nyugodt alkotómunkánk az imperialista agresszivitás ellenében a szocialista világrendszer erősödését igényli? Külön érdemes aláhúzni a szerződésnek azt a jellegét, hogy a két ország jogainak egyenlőségén alapul. Márpedig a világtörténelemben a szocialista világrendszer kialakulásáig nem volt példa arra, hogy egy nagyhatalom és egy kisebb ország szerződéses viszonya a kölcsönös előnyök szerint formálódott volna. Ma is azt látjuk a tőkés világban, hogy hol a nagyhatalom diktálja a maga feltételeit, hol pedig a maga javára előnyös kompromisszumokat fogad el csupán. Nem vitás, hogy a magyar— szovjet szerződés mindkét ország javát szolgálja. A magyar—szovjet szerződés húsz esztendőre szól Igaz, már maga a szerződés szövege megadja a lehetőséget hatályának további öt-öt évre való meghosszabbítására, de erkölcsi-politikai érvénye máris megjósolható — túlnyúlik a rögzített határidőkön. Kádár János szavait idézhetjük: „Az önálló és szuverén Magyar Népköztársaság külpolitikai irányzata állandó, nem konjunkturális elemektől függ, nem csábító szirénhangok, nem valamiféle nyomás hatása következtében alakul, hanem szilárd elvi alapokon nyugszik". S ezeknek az elvi alapoknak egyik fontos eleme, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök barátsága mellett vagyunk. Ismét Kádár János szavai: „A Magyar Népköztársaság szuverenitásának, önálló szocialista és nemzeti fejlődésének legbiztosabb támasza a barátsága és együttműködése a Szovjetunióval", PALFY JÓZSEF J V1LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MŰNK ÁSPÁR T LAPJA 57. évfolyam, 213. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1967. szeptember 9. Befejeződtek a magyar-szovjet megbeszélések A szovjet delegáció látogatásra hívta meg a magyar párt- és kormányküldöttséget (Wornjser Antal felv.) Tegnap folytatódtak és befejeződtek a szovjet—magyar tárgyalások. Képünkön jobbról: Leonyid Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője és Alekszej Koszigin a tárgyalóasztalnál Pénteken a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székházában befejeződtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségeinek szeptember 6-án megmegkezdett hivatalos megbeszélései. A megbeszéléseken magyar részről részt vettek Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Komócsin Zoltán, az Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának üiése Péntekem a Parlament Gobelin-termeben dr. Bognár József elnökletével kibővített ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. Az ülésen, amelyen megjelent Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, és dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke is, részt vettek ezeket a gazdasagirányitási évi állami költségvetés irányelveiről. Ismertette az 1966. évi költségvetés teljesítésének adatait, s elmondta, hogy a zárszámadást az Elnöki Tanács közelmúltban megtárgyalta és elfogadta. A jövő évi költségvetés irányelveiről szólva rámutatott, hogy az országgyűlés állandó bizottságainak, valamint a megyék képviselőcsoportjainak elnökei. Ott volt több meghívott szakértő is. A képviselőket Váíyi Péter pénzügyminiszter tájékoztatta hatónk pénzügyi helyzetéről, valamint az 1968. rendszer reformjának szellemében alakították ki. Arra törekedtek, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök elosztása is a gazdálkodás javítására, a tartalékok fokozottabb kiaknázására ösztönözzék a vállalatokat, az intézményeket Kitért arra, hogy bizonyos strukturális változások is jellemzik a jövő évi költségvetés tervezetét. Előreláthatólag mind a bevételek, mind a kiadások magasabbak lesznek az eddiginél, s ezen belül a korábbihoz képest megnövekednek a vállalati pénzforrások. Végül bejelentette, hogy a Pénzügyminisztériumban kialakított elvekről és főbb előirányzatokról már tájékoztatták a minisztériumokat. illetve a megyei tanácsokat. Vályi Péter ezután a képviselők kérdéseire válaszolt, majd a pénzügyminiszter tájékoztatójának megvitatásával folytatódott a ta'nácskozás. (MTI) MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Vas Istvánné, az Országgyűlés alelnöke, Péter János, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Szipka József, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Szovjet részről: L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, A. A. Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter, K. V. Ruszakov, *az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a KB osztályvezető-helyettese, T. P. Januskovszkaja, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a Közoktatásiés Tudományos Dolgozók Szakszervezetének elnöke és F. J. Tyitov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete, valamint a két küldöttség szakértői. Az eszmecserék során a két párt- és kormány képviselői tájékoztatták egymást a szocialista és a kommunista társadalom hazájukban nek lehetőségeit. A többi között megállapodtak abban, hogy még ebben az évben folytatni fogják a magyar— szovjet gazdasági és műszaki, tudományos együttműködés kiszélesítését célzó tárgyalásaikat. A magyar és a szovjet küldöttség véleményt cserélt a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiről is. A két párt- és kormányküldöttségnek a teljes megértés, a szívélyesség és az őszinte testvéri barátság szellemében lefolytatott eszmecseréi a nézetek teljes azonosságát mutatták valamenynyi megtárgyalt kérdésben. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége meghívta a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét, hogy később egyeztetendő időpontban tegyen baráti látogatást a Szovjetunióban. A magyar fél a meghívást köszönettel elfogadta. A felek kifejezték azon meggyőződésüket, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió új barátsági, együttműködési és kölcsönös folyó építéséről. A felek meg- segítségnyújtási szerződése, a elégedéssel állapították meg, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján örvendetesen fejlődnek a magyar—szovjet kapcsolatok. Egyben megvizsgálták e kapcsolatok további fejlesztésészovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása, a két párt- és kormányküldöttség elvtársi eszmecseréje a két nép barátságát, a szocializmus és a béke ügyét szolgálja. (MTI) De Gaulle Lengyelországban A lengyelországi látogatáson tartózkodó De Gaulle francia államfő pénteken megérkezett vidéki körútjának első állomására, Krakkóba. Ütjára elkísérte Ochab lengyel államfő. A francia elnök a fellobogózott repülőtéren lengyelül üdvözölte a díszszázadot. A magas francia vendéget a város lakossága meleg ünneplésben részesítette, amikor szálláshelyére, a Wawelbe hajtott. Délután látogatást tett Nowa Hután, este pedig résztvett a krakkói városházán tiszteletére rendezett vacsorán. Úttörő forradalmi expressz A tanévnyitó után kevés híján egymillió kétezer kék és vörös nyakkendős kispajtás kezdett munkához az ország csaknem 4500 úttörő csapatában. Ezekben a napokban több mint százezer őrsöt és mintegy negyvenezer rajt alakítanak újjá, s ezzel egyidejűleg az úttörő tisztség betöltéséről döntenek a pajtások. A Vörös Zászló Hőseinek Ütján mozgalom Auróra-akciójának meghirdetésével újabb feladatokat kaptak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készülő kisdiákok, akik közül több mint nyolcszázezren csatlakoztak az elmúlt tanévben kibontakozott kezdeményezéshez. A gyerekek szeptember 29-ig, a fegyveres erők napjáig országszerte ajándékokat készítenek a szovjet pioníroknak. A kis ezermesterek munkáiból csapatonként kiállításokat rendeznek, majd kiválasztják a legjobbakat, amelyeket elküldenek a Szovjetunióba. November 6-án, az évforduló előestéjén hazánk valamennyi városában és községében ünnepi tábortüzek köszöntik a félévszázaddal ezelőtti történelmi esemény hőseit, az ötvenéves Szovjetuniót. A Vörös Zászló Hőseinek Ütján mozgalom legjobbjai közül mintegy háromszázan az úttörő forradalmi expresszel Kijevbe és Moszkvába látogathatnak. (MTI) M. I. Rakovszkij előadása M. J. Rakovszkij, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökhelyettese pénteken Székesfehérváron nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott arról, milyen jelentősége van és milyen jövője lesz a korszerű számítástechnika alkalmazásának a termelésirányítás tökéletesítésében. Meggyőződését fejezte ki a Szovjetunió Tervhivatalának elnökhelyettese, hogy az elektronikus számítógépek alkalmazása a Magyar Népköztársaságnak is lényeges segítséget nyújthat gazdaságának erősítésében.