Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

Testvérvárosok üdvözlései Czillei és a Hunyadiak Szeged és Odessza első intervíziós randevúja Liebmann Béla felvétele Srrraben a kamerákkal, közel a rési barátokhoz... Korom Pál és felesege, valamint Für Bé­láné a riporterrel, Moldoványi Ákossal Különös ismertetőjelük: a la Kardos Pál vezette női titkára. Dr. Biczó György, a barátság. Odesszát és Szege- kara, a Radnóti gimnázium Szeged m. j. városi tanács ejet földrajzilag a Tisza fűzi kórusa Joó Ete dirigálásá- vb elnöke mondott végül kö­egymáshoz. Ha valaki elcso- val. Kárpáti Mihály és né- szönetet a ritka találkozá­dálkozik a meghökkentő ál- pi zenekara Dankó-nótái, a lításon, kedves logikával Hulin dzsessz-trió Gershwin­megmagyarázzák: A Tisza száma, a Nemzeti Színház „Ki tud többet Szegedről" ömlik a Dunába, a Duna balettkara és Vaszy Viktor vetélkedő odesszai győztese­ömlik a Fekete-tengerbe... vezette zenekara az Imre ként kereste kíváncsian a Most vasárnap a televízió Zoltán koreográfiájára ké- monitoron a szegedi győz­segített, hogy a két város szült Corelli-balettel, a Bánk test. Giday Andrást, a Ság­még közelebb kerüljön. Más- bán és a Székelyfonó Har- vári gimnázium tanulóját fél hónappal a Nagy Októ- math Éva—Réti Csaba elő- pedig, aki a szegedi Odesz­beri Szocialista Forradalom adásában hallott részletével, sza-vetélkedőt nyerte, Lazar történelmi évfordulójának Móra zenekar új, e műsorhoz Zajamij. az. odesszai tanács ünnepe előtt kozmikus bra- írt Dobos Attila-számmal vb elnöke hívta meg juta­vúrral kapcsolta össze a vi- Jobba Gabriella előadásában, sért, s hívta meg Szegedre Marat Tyicsenkót, aki lomüdülésre a Fekete-ten­lágéterben azokat, akik sok- az ÉDOSZ népi tánc-együttese gerhez. sok közös emlékkel-élmény- Luíor Gyula Sarkantyús Mint várható volt, az egy­nyel ápolják a két város csárdásával találkozott az re inkább „belemelegedő" testvérbarátságát. éter hullámhosszán az odesz- klubdélután picit kicsúszott A kétórás randevú sok szai egyetem vokálegyüttesé- az időből, s amikor az In­emlékezetes pillanatából is vei, az 5f!-as számú iskola- tervízió szignálja könyörte­legmaradandóbb a történei- nak a Fekete-tenger dalát lenül véget vetett a forró met irt hétköznapok élmény- éneklő fiatal kórusával, az hangulatú találkozásnak, ré­szerű visszaldézése volt. Odesszai Tengerészek Műve- gi és új ismerősök, első lá­Amikor Odesszában híre lődési Házának tánccsoport- tásra barátok keltek fel ne­ment a találkozónak, több jávai, Rajkov szülővárosáról héz szívvel az mint félszázán jelentkeztek mesélő dalával, a felszabadító harcosok kö- Aztán folytatódott az im­zül, hogy képernyőről lássák már szobaközelre varázsolt Moldoványi Akos s a mű viszont szegedi ismerőseiket, barátok, ismerősök különös sorvezető Kudlik Júlia. És Ott ült hát a kamera előtt randevúja. Az odesszai 58. mielőtt pontot teszünk en­Ivan V. Anionjuk, a géppisz- számú iskolából Magyaror- nek a kis tudósításnak a vé­tolyoe-kertész, akit a tiszai szág Ifjú Barátainak Klub- gére, elsősorban megköszön­hídfőnél Sárkány Erzsébet ja üdvözölte a testvér Rad- jük Békés József fószerkesz­figyelmeztetett: a túlparton nóti gimnáziumot, a Gaga- tőnek. Takács István szer­mémetek vannak. Most az rin iskolát és persze a klub kesztőnek, Pauló Lajos fő­egykori szegedi kislány édes- díszelnökét, " Kádár János rendezőnek, két közvetlen anyja válaszolt Odesszába: elvtársat. Ludmilla lljuk és asszisztensének. Szűcs Lász­,,sok boldogságot kívánok ne- Rácz László oroszul Ls vál- lónak. Kökényessy Ferenc­ked, Ivan Vlagyimirovics, és tott néhány szót a legutóbbi nek és a televíziós láncolat azt, hogy mindig béke le- közös postájuk óta. Üdvö- megteremtésén fáradozó sok gyen". De Antanjuk 20 év zölte egvmást dr. Földi Gá- száz közreműködőnek, hogy után most látta viszont föl- bor, a KISZ Szeged városi a kepernyőn megteremtették dijét, Vologya Sapolovot is: bizottságának titkára és Ju UXl Évadnyitó előadás a Szegedi Nemzeti Színházban asztaloktól. Viszontlátásra, doszvidényi­já — köszönt el a riporter két testvérváros őszinte, egyszerre érkeztek az odesz- rij Petropavlovszkij, az meleg találkozóját szai stúdióba, s kiderült, néhány utcára laknak egy­mástól. Sapolov elmondta: a szegedi harcokban súlyo­san megsérült s a magyar ápolónők önzetlen gondosko­dása segítette vissza az élet­be. Ugyanígy üzent szovjet földre Für Béláné, Gilicze Istvánné, Korom Pál és fele­sége, s kapott választ: a vi­szontlátás talán soha nem remélt, megható örömét Odesszából Alekszandr Nyikolajevics Vaszjutyinszkij és felesége Szófia Szergejevna Hologyil­nyikova hadiépitők 1945-ben azt a feladatot kapták, hogy Szeged főterén két emlék­művet állítsanak a felszaba­dító harcok szovjet hőseinek. Ebből az alkalomból készí­tett riportot egy szegedi új­ságíró, aki akkor ízlelgette a tollforgatás mesterségét. Most a Dél-Magyarország főszerkesztője. S dr. Lökös Zoltán ezalkalommal ezzel a cikkével köszöntötte Vaszju­tyinszkijt, akinek kérésére aztán rövid riportfilm ele­venítette fel a háború óta kicsinosított szegedi utcákat, gyárakat, üzemeket, a Dóm teret és természetesen Odesz­sza lakónegyedet. Vendégségbe járt a kame­ra az ötéves városnegyed „régi" és új lakóinéi, Kozma István és Dovalovszki György családjánál. Viszonzásképpen Odessza történelmi neveze­tességű utcái kerültek kép­ernyőre. Zenés köszöntök innen­onnan A tanárképző főisko­odesszai Komszomol első Nikolényi István Tavaly novémberben, ami­kor a budapesti Nemzeti Színház Hevesi Sándor téri új épülete Vörösmarty Czil­lei és Hunyadiak című tör­ténelmi drámájának erre az ünnepi alkalomra készült Benedek—Mészöly-féle át­dolgozásával megnyitotta kapuit, a kritika és a szín­ház között meglepően éles vita robbant ki. Kérdése az volt, szabad-e, lehet-e klasz­szikusainkat a színpadi ha­tás kedvéért és érdekében átdolgozni? A kritika sze­rint nem; inkább elő sem kell adni. A színház szerint viszont természetesen igen: lehet, szabad, sőt ez eset­ben kellett is. A vlla hullámai viszony­lag gyorsan elültek. Az idő. de főképpen az érvek a színháznak adtak igazat. Az átdolgozás ugyanis amellett, hogy lényeges, mégis tapin­tatos és alázatos, egyaránt hű Vörösmarty konkrét anyagához és szelleméhez. Egyetlen szó sincs benne például, amelyet ne ő írt volna. Most. a dráma első vidéki bemutatója, a szegedi pre­mier után méginkább vilá­gos, hogy a vitában min­denképpen a színháznak volt és van igaza. Sőt még az is kiderült, hogy ez a kér­dés az előadásnak egyálta­lán nem fontos problémá­ja. Az itt a legfontosabb kérdés, hogy a dráma úgy, ahogyan most van, ebben az átdolgozott formájában, ké­pes-e, tud-e igazi, eleven színházi élményt, izgalmat adni, vagy csak — hogy úgy mondjuk — irodalomtörté­neti, múzeumi élményt? Vö­rösmarty ezt a darabját egy trilógia első részeként írta. Hozzáfogott a Hunyadi László című második rész­hez is. Valamennyit meg is írt belőle, de aztán ami­kor 1844-ben bemutatták Er­kel hasonló című operáját, s a közönség mámoros lel­kesedéssel fogadta, a költő nemcsak kéziratkötegét tette félre, de a trilógia gondola­tát is. Űgy érezte, „meg­előzték". A kérdés az, nincs-e ebben a témakör­ben éppen a szegedi szín­ház — többek között példá­ul a Hunyadi László soro­zatos szabadtéri előadásai miatt — jobban „megelőz­ve", mint Vörösmarty volt és lehetett annak idején? Érdemes volt-e elővenni, műsorra tűzni? Érdames volt — feltét­lenül. A színház nem csu­pán azért vállalkozott elő­adására. hogy „nemzeti drá­mairodalrtiunk ápolásának" egyébként egyáltalán nem mellékes, de sokak számára egy kicsit tankönyvizü köte­lességét teljesítse, hanem, hogy közönségét tartalmas és szép színházi este élmé­nyével ajándékozza meg. A törekvés sikerrel járt Azt a vitathatatlan nehézséget, hogy a monumentális drá­mában közismert történelmi események elevenednek meg, legyőzte, feledtette két tényező. Egyrészt Vörösmar­ty darabformálásának ereje, nyelvének kivételes szépsé­ge, a drámának az a sajá­tos vonása, hogy nagytáv­latú jeleneteiben egy függet­lenségéért elszántan küzdő nép sorsának legizgalma­sabb problémái sűrűsödnek össze. Másrészt az előadás igényessége. kidolgozottsá­ga és kulturáltsága. Szász Károly rendezése a rossz ízű naturalista hagyo­mányoktól messze eltávolod­va modernebb felfogásban építi fel az előadást. Ebben a fogalmazásban nincs nyo­ma az olcsó hatáskeresés és a harsányság eszközeinek; az előadás a szegedi színház­nak azokhoz a törekvéseihez kapcsolódik, azoknak egyik sikeres produktuma, ame­lyek új stílusú színjátszás megteremtésére törekszenek. A dráma anyagában egy­aránt szerepelnek a roman­tika és a realizmus hang­jai. A bemutató modern szelleme azonban egyáltalán nem áll velük szemben, el­lentétben, hanem sajátosan átszínezi, mintegy egyen­súlyban tartja ezeket az ele­meket Ahogyan Durkó Zsolt modern kísérőzenéje, Sándor Lajos jelzésekből ál­ló díszletei és Gyarmathy Ágnes érdekesen modern hatású jelmezei is magától értetődő természetességgel olvadnak össze Vörösmarty művének régiesebb anyagá­val. A bemutató stílusa egy­séges és következetes. A feladat modern fel­fogású megoldásának törek­vése kovácsolta össze a köz­reműködő művészek munká­ját is. Ennek köszönhető, hogy az előadásban — aho­gyan mondani szokták — mindenki a helyén van, nincs téves elképzelésű, hi­bás alapokra épülő alakítás. S végeredményben ennek köszönhető az is, hogy a szí­nészek szemléletesen, erő­teljesen valósították meg azt, ami az átdolgozásnak voltaképpen egyik fő célja: a kifejezőbb, plasztikusabb jellemrajzot. A két nagy történelmi alak, Czillei és Hunyadi László között feszülő ellen­tét fogja össze a drámát. Természetes tehát. hogy dramaturgiailag az ő figurá­juk a legsúlyosabb az elő­adásban is; hozzájuk képest a többiek szinte mellékala­kok. Czillei kissé romanti­kusan felnagyított alakját, a magyargyűlölő, romlott, el­puhult embert Pagonyi Nándor realista színekkel mutatta be. Kiemelve a sze­rep mondanivalójának lé­nyegét nem hanyagolta el az apró, emberi vonásokat sem. Alakításának néhány pont­ján azonban még nem tu­dott teljesen elszakadni az intrikus ábrázolásának ro­mantikus hagyományaitól. Szabó Kálmán Hunyadi Lászlója Czilleinek szinte pontosan az ellentéte. Az alakítás fiatal, tiszta szivű, becsületes, önzetlen embert mutat be, aki legfőbb köte­lességének a haza, a király szolgálatát tekinti, de ha kell. kemény és határozott. Király Levente szemlé­letesen megformált V. Lász­lója a becsületességre törek­vő, jószándékú, de puhány ember, saját élvezeteinek, s az ezeket kitűnően ismerő és készségesen kiszolgáló Czilleinek rabja. Környeze­tének alakjai közül kiemel­kedik Hőgye Zsuzsa sajátos színekkel felrajzolt Ágnese. Az alakítás könnyen válhat­na egysíkúvá, de még Ág­nes dramaturgiai fejlődését is hitelesen ábrázolja. Ko­vács Gyula jellegzetes ka­raktert teremt a könnyed, de pénzért mindenre kap­ható Henrik szerepéből. Ko­vács János rablólovag — Giskrája erőteljes, sokszínű, eleven alakítás. Kátay End­re újszerűen mutatja be Ga­ra nádort. Nem a hagyomá­nyos, robosztus főurat, ha­nem az „okos", kombináló politikust ábrázolja. Katona András Szilágyija rokon­szenves, hiteles. Horesnyl László Újlakija kissé vérte­lenebb. halványabb. Dcmjén Gyöngyvér Gara Mária gyenge illusztratív szerepé­ben odaadó, hűséges szerel­mes. Miklós Klára a Szilá­gyi Erzsébet szintén illuszt­ratív szerepének adott em­beri színeket. Sikerről mutatkozott be a produkcióban a színház két új művésze: Szabó Ist­ván Madarász szerepében a Hunyadiakhoz hű, kemény katonát, a fiatal Csernák Árpád pedig Mátyás alak­jában a kialakuló rene­szánsz embert formálta hi­telessé A sokszereplőjú darabból kiemeljük még Mentes Jó­zsef (Kapisztrán), Károlyi István (Rozgonyi), Halmágyi Mihály (Eyzinger), Kerpely Judit (Országhné). Gémesi Imre (Sírásó). Zádori Ist­ván (Sírásó), Lakatos János (Köznemes). Székelyhídi György (Török), Sadt Ede (Lamberger) és a több sze­repet is alakító Rácz Imre sikeres közreműködését. Ökrös László — páratlan bravúrral Páros intervíziós adás, amelyet párat­lan ' technikai bra­vúrral es páratlan sikerrel bonyolítot­tak le — dióhéjban így jellemezhetnénk a vasarnapi Szeged­Odessza tévé-naüsor két óráját Néhány jellemző adat: Sze­gedről Budapesten és Kijeven át ért Odesz­szába a kép és a hang, s ugyanezen az úton erkezett hoz. zánk is a hős város képes üdvözlete. A moszkvai televízió Kijeven keresztül szintén átvette a testvérvárosokból közvetített műsort, s a szovjet fővárosból az egész országba szétsugározta. Az in­tervíziós adást Sze­gedről 60 tagú tech­nikai apparátus rö­pítette az éterbe, s ehhez — hogy csak a nagyját említsük — 12 ezer méternyi kábelt, 7 kamerát, 30 mikrofont hasz­nált fel eszközként. Úttörő vállalkozás­ról lévén szó, párat­lan volt az izgalom is, amely a kapcso­lást megelőzte, A Ti­sza Szállónak szinte minden nagyobb ter­mében — a „színhe­lyeken" — megsűrű­södött a levegő, a reflektorok, jődgőz­lámpák, monitorok, kamerák körül vá­rakozásteljes izga­lom vibrált. Lámpa­láz? — ez a szerep­lők privilégiuma, de valami hasonlót érezhetett az egész „stáb", ez a nagy­részt fiatalokból álló népes és rokonszen­ves gárda. Napok óta kemény munká­val készültek a nagy és szép feladatra. „Ilyet még nem ját­szottunk" — mondta tréfásan a ho1 itt, hol ott felbukkanó vezető-operatőr Do­bay Sándor. S az új. nak, a vállalkozás­nak ez a pátosza délután 3 óra előtt néhány perccel fe­szültséggel töltött el mindenkit. Különösen áll ez az adás szívét és agyát jelentő közve­títő kocsikra. Az elsó kocsiban elhe­lyezkedve magam is láttam, hogy a ve­zérkar — a rendező, a kép- és hangvágó meg az asszisztens — várja a kép és a hang megérkezését, s ezzel együtt a tech­nika diadalát a több ezer kilométeres tá­volság fölött — Megvan Odesz­sza! — bizonyara a Fekete-tenger part­ján is ugyanígy örül­tek a szegedi kép­nek. Szűcs László, a dinamikus fiatal ren­dező. fején az állan­dó összeköttetést biz­tosító hallgatóval és vissza beszélő vei, in­tézkedik, utasít, irá­nyítja a kamerákat: — Tessék: egy! Kettes! Vigyázz, nem­soká vége! Kivágod! Hátrafordul és ez a fordulat majd 200 ki­lométert jelent, mert a mögötte elhelye­zett mikrofon Buda­pesttel, Pauló Lajos főrendezővel kapcsol­ja össze. — Kitűnő! Fog ez menni! Csak el ne kiabáld! — mindösz­sze néhány szó jut az örömre, mert. a munka sodrában nincs megállás. Közben a barátság szálai is szövődnek a kollégák között. Jön­nek az intervíziós láncon át a szépen megkomponált ké­pek, s Szolovjov da­la, a Pacsirták után hallani, amint a fő­rendező odaszól mun­katársának, aki a közvetlen összekötte­tést tartja Odesszá­val: — Mondd meg ne­kik, hogy nagyon tetszett, ezt nagysze­rűen csinálták!... Igen. nagyszerűen csinálták Odesszában és Szegeden is. A kapcsolás, a kapcso­latok erősítése nagy­szerűen sikerült: a televízió képláncola­tában és a szívek­ben, a barátságban is. Simái Mihály fsf/étele Czillei és a Hunyadiak szer elmcspárja: Gara Mária (Demjén Gyöngyvér) és Hunyadi László (Szabó Kálmán) Megnyilt a londoni magyar filmhét Hétfőn Londonban, a Na­tional Film Theatre-ben ün­nepélyesen megnyílt a ma­gyar filmhét. Az egybegyűl­tek üdvözölték a filmhétre érkezett küldöttség vezetőjét, Pesta Lászlót, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének al­elnökét, valamint a küldött­ség tagjait: Jancsó Miklós, Kovács András, Várkonyi Zoltán és Rényi Tamás ren­dezőket, Venczel Vera és La­tinovits Zoltán színészeket, valamint Dósai Istvánt, a Hungarofilm igazgatóját. Ez­után megtekintették Rényi Tamás Sikátor című filmjét. Kedd, '967. szeptember 26. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom